Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-03 / 182. szám

AZ SZKP FORRÁSAINÁL Program a harchoz A* OSZDMP második kongresszusán elfogadott program címlapja. Feladataink értékrendje A mwnkásoszitály pártja számára a programinak kü­lönleges jelentősége volt: meghatározta a párt lénye- . gét, politikai stratégiáját és taktikáját. Alapul azt a programtervezetet vették, amelyet G. V. Plehamov és V. L Lenin írt ési az Iszfcra szerkesztősége terjesztett a kongresszus elé. A tervezet a forradalmi marxizmus ki­emelkedő okmánya volt. Tu­dományosan általánosította az oroszországi és az egye­temes felszabadító mozgalom tapasztalatát, világosan és pontosan meghatározta a párt legköeielebi feladatait és további arcának távlatait. A minimális program előirá­nyozta a cári önkényuralom megdöntését, a polgári-de­mokratikus forradalom vég­rehajtását, a demokratikus köztársaság létrehozását és a nyolcórás munkanap beveze­tését, az összes nemzetek tel­jes egyenjogúságának és ön- rendedkezésd jogának elérését, a jobbágyrend szer maradvá­nyainak felszámolását a fa­lu n. Vita minden szóért E feladatok megoldását a párt a szocializmusért vívott harc múlhatatlan szakaszá­nak, a seociaiisita forrada­lom győzelmét es a munkás­osztály politikai hatalmának kivívását előirányzó maxi­mális program megvalósít a - sara történő áttérés döfe be­leiének tekintette. A program megvitatását a kongresszus. 9. ülése kezdte meg. A vitában részt vett a delegátusok többsége. Min­den pontot külön vitattak meg és fogadtak el. Lenin­nek és elvbarátainak vissza kieüetit verniük az opportu­nista elemek makacs táma­dásét. Mindem megfogalma­zásról, minden egyes szóról viták folytak. Csupán az egyik „ökonomista” 21 mó­dosítást nyújtott be és nyíl­tan kijelentette, hogy vala­mennyi módosítás célja ma­gának e dokumentum forra­dalmi szellemének meg vál­toztatása. A program meghatározta a pártnak mint a munkásosz­tály politikai vezetőjének a szerepét, kitűzte a szocialis­ta forradalom végrehajtásá­nak és a proletárdiktatúra megteremtésének feladatát. A program értelmében a prole­tariátus diktatúrája az ál­lamhatalom formája, ame­lyet a munkásosztály valósít meg szövetségben a dolgozók sokmilliós rétegeivel, első­sorban a parasztsággal, a szo­cializmus megteremtése és megszilárdítása céljából. Véget vetni o kizsákmányolásnak A program kimondta: „A termelési és forgalmi eszkö­zök magántulajdonát társa­dalmi tulajdonná téve és a társadalom valamennyi tagja jólétének és mindenoldalú fejlődésének érdekében a tár­sadalmi-termelési folyamat tervszerű megszervezését be­vezetve, a proletariátus szo­ciális forradalma megszünte­ti a társadalom osztályokra való tagolódását, és ezáltal az egész elnyomott emberi­séget felszabadítja, mivel vé­get vet annak, hogy a tár­sadalom egyik része bármi­lyen módon kizsákmányolja a másikat”. így tehát előtér­be kerültek a dolgozók ha­talmának az ember érdekeit szolgáló alkotó céljai. Az SZKP kezdettől fogva abból indult ki, hogy a szocializ­mus útjain mélyreható vál­tozások csakis akkor lehet­ségesek. ha az egész dolgo­zó népet sikerült bevonni az új társadalom építéséért ví­vott önfeláldozó harcba. Ebből kiindulva a Kong­resszus kidolgozta a marxis­ta pártnak a parasztság és az elnyomott nemzetiségek frányába követendő taktikai elveit. A program a jobbágy­rendszer maradványai meg­szüntetésének követelésén kí­vül feladatul tűzte ki „A falusi, 06ztályharc kibonta- koabatásaaak” feladatát is. A parasztság forradalmi lehe­tősége» tagadásának tartha­tatlanságát kimutatva Lenin elérte a proletariátus és a sokmilliós paraszti tömegek közti szövetség eszméinek rögzítését a programban. Ezt a szövetséget olyan hatal­mas társadalmi erőnek te­kintette, amely biztosítani tudja a sikert a cári ön­kényuralom, a nagybirtoko­sok és a kapitalisták ellen, a demokráciáért és a szocia­lizmusért vívott harcban. A nemzetiségek összefogásáért A kongresszus nagy fi­gyelmet szentelt a nemzeti kérdésnek. A program külön pgntet szerkesztett a nemze­tek önrendelkezési jogának, amelyen Lenin, a különvá­lás és az önálló állam ala­pításának jogát értette. Elő­terjesztették továbbá a terü­leti autonómia követelését a sajátos életkörülményekkel és a lakosság sajátos össze­tételével rendelkező helysé­gek számára. A programban a nemzed problémákat a proletár in­ternacionalizmus álláspont­jából, a munkásosztály egy­sége és Ö6sceforrottsága szél­iemében. vetették fel és ol­dották meg. Ez különösen szembetűnően menyilvánult abban ä vitában, amely ar­ról bontakozott ki, hogy mi­lyen elvek alapján épül jón fel a proletár pánt és az olyan soknemzetiségű ország­ban, mint Oroszország. Az opportunisták azt javasol­ták, hogy a párt ne az osz­tályelv, hanem a nemzetisé­gi eiv alapján épüljön fel, hogy ne összeforrott prole­tár pártként, hanem ’Külön­álló nemzeti szervezetek szö­vetségéként épüljön fel. Le­nin hívei elutasították ezt a megközelítési módot. Biztosi, tolták, hogy a párt olyan egy­séges centralizált szervezet­ként alakuljon meg és tevé­kenykedjen, amely nyelvi és nemzetiségi különbség nél­kül Oroszország egész jmm- kásosztáíyára támaszkodik. Az Iszfcra által képviselt programot a delegátusok túlnyomó többsége elfogadta. A program rögzítette a for­radalmi marxista irányvona­lat az oroszországi mumikás- mozgalomlban, fontos ténye­zője lett a munkásosztály és a parasztság, Oroszország összes elnyomott nemzetise­gei összefogásának a cáriz­mus és a kapitalizmus elle­ni harcban. Sem arról a mellékesről fog szólni ez az írás, melyet az úgynevezett második gaz­daságban szoktunk megke­resni, hanem arról, amely a termelés és a kutatás, vagy bármely emberi tevékeny­ség fö irányát tekintve mel­lékesnek látszik. Sok szempontból nyitott kapuitat döngetünk. Hiszen nincsen az az újságíró vagy riporter, aki ne hangoztat­ná, hogy nem elegendő fel­építeni egy lakótelepet. Já­rulékos beruházásokra is szükség van, sőt, a lakásépí­tés előfeltétele például a közműhálózat kiépítése. A lakásépítéshez hozzátarto­zik az úgynevezett terepren­dezés, az új lakótelep tar­tozéka az iskola, az óvoda, a játszótér, a vendéglő és az üzletek sora is. Mindez te­hát közismert. A probléma az, hogy noha közismert, mindenki tudja, hogy a já­rulékos beruházások nélkül az alapvető beruházás sem teljes, piégis ismét és ismét elmaradnak a járulékos be­ruházások. Valószínűleg azért, mert mellékesnek szá­mítanak, é6 ha a fontos megvan, akkor a mellékes már ötödrangú. A lakótelepekkel csupán azért példálózom, bpgy a gondolatmenet könnyebben követhető legyen. Hozhatnék más példát is: a kitűnően fölszerelt, steril orvosi mű­tőt, amelyből csupán néhány megfelelő nyílászáró szer­kezet hiányzik, hogy tény­legesen steril legyen; vagy az értékes gépet, amelyet nem megfelelő páratartal­mú helyiségben tartanak. Nem az a feltűnő, hogy ilyen problémák voltak és bizonyos ideig nem oldód­tak meg, hanem ezeknek az ellentmondásoknak a króni­kus volta. Egyfelől tisztázni kel! a következőt: az egész világ- történelem tele volt olyan fejlődési tendenciákkal, melyek azért nem tudtak igazán kibontakozni, mivel csak a fő irányzatok tekin­tetében léptek előre az egyes társadalmak, a mellékes vi­szont mindvégig mellékes maradt. Valóban csodálkoz­va nézzük, hogy voltak olyan társadalmak, amelyek messze megelőzték Európát a tudományos számítások­ban vagy éppen az ipar szá­mos területén. Nem Euró­pában fedezték föl a selyem- szövést, nem Európa produ­kálta először a nyomtatás lehetőségét, és szinten nem Európa teremtette meg azo­kat a vízgazdálkodási rend­szereket, amelyek hosszú ideig mintaképek voltak. S mégis a fontos, a legfonto­sabb dolgok tekintetében előrelépő birodalmak végül is vagy összeomlottak, vagy pedig a maguk egészében nem tudtak előrejutni, ter­mészetesen egyéb lényeges történelmi okok következté­ben is. Az elmaradottság, a fejlet­lenség nemegyszer éppen azon mérhető ma is, hogy az- úgynevezett mellékes mozzanatok olyannyira fej­letlenek, hogy nem engedik a lényeges mozzanatok ki­fejlődését sem. De miből ered nálunk az, hogy a mellékest még min­dig hatodrangúként kezel - jülc, hogy sokszor az úgyne­vezett infrastruktúra ki­építése háttérbe kerül, hogy a lényeges még mindig leg­többször a mennyiség és nem a minőség? Azt hiszem, szemléleti kérdésről van sró. Az a szemlélet, amely kampány­szerűen igyekezett megol­dani mindenféle társadalmi és termelési problémát, lát­szólag már a múlté. De csak látszólag. Ma nincsenek kampányok. De e szemlélet benne él az emberekben, és lényege az, hogy gyorsan meg kell valósítani a leg­fontosabb dolgot, s hogy ez azzal jár, mellékesen szét­rombolunk más értékeket — az már mindegy. A kam­pányszemlélet tehát élhet kampány nélkül is. Nem mondom, hogy nincs szükség bizonyos beruházá­sok kiemelésére. Ezek a be­ruházások azok, amelyek ál­talában határidőre meg is valósulnak. De következik-e ebből, hogy az összes más beruházások esetében a rá- érősség érvényesüljön ? S vajon az, ha valamit való­ban meg akarnak valósíta­ni, akkor kiemelt beruhá­zásnak tekintik, nem any- nyit jelent-e: a kampány­szemlélet tovább él. Sőt, er­re az alapra kell helyezked­ni az adott szituációban. Elkészült a pontos összeg­zés arról, hányán újították meg a lafcásigénylésüket So­mogyiban. A tanácsi vezetők­nek, a lakásgazdálkodással foglalkozóknak alaposan ele­mezniük kell majd az ada­tokat, hogy levonhassák a végső következtetéseket. A számsorokból azonban már most látszik, hogy milyenek a tendenciák. Az 1982. december 31-ig nyilvántartott 5102 somogyi iakásigénylő közül 3395-en újították meg lakásigényüket június végéig. Ez a régi la­kásigénylők hatvanhét szá­zaléka. Az öt városban és négy nagyközségben eltérőek az arányok. Veszet Nagyatád, Siófok, ahol az emberek 79 sízázaléka továbbra is fenn­tartja igénylését. Fonyódon az arányuk 70s, Kaposváron 65 százalék. Érdekes a to­vábbi adatsor: a marcaliak 63 , a boglárlelleiek 57, a barcsiak 56, a tabiak 51, a csurgóiak 4(9 százaléka újí­totta meg az igénylését. Az igénylők köziá 3315 be­fizette a 3—15 ezer forint közíSbti igénylési letétet az OTP-fiókokban. Ennek együt­tes összege 33 millió forint. Mindössze két százalék kért mentesítést mint nagycsalá­dos, A szociális szempontok alapján többen kérhették volna, hogy csak a letét fe­lét fizessék be, erre azon­ban csak az igénylők három­négy százaléka tartott igényt. A mostani kérelmek sze­rint a legtöbben (1677-en) OTP- és lakásszövetkezeti la­kást igényelnek- Utánuk kö­vetkezik az a 979 állampo'- gár, alá tanácsi bérlakást kér. Tanácsi értékesítésű ia- kánra 739-en várnak. Érdekes képet mutat a statisztika a családlétszám szempontjából. Harmincöt százalékuk egy-két tagú, öt­venkilenc százalékúk három- négy tagú. öttagú, illetve en­nél több hat százalék. A há­rom- és érméi több gyerme­kes családok aránya bárom mSr&dék. A fiatal házasok S így jönnek létre olyan vetséges esetek, mint példá­ul az, hogy van üzlet, amely­nek a tatarozása hosszabb időt vesz igénybe, mintha egy újat építenének. Vannak időszakok, midőn egy társadalomnak valóban a legfontosabbra, valóban a következő lépésre kell kon­centrálnia. A háboríts idő­szakokban például, amikor a szovjet ipar nagy részét az Uraiba telepítették, sen­ki sem követelhette, hogy a megfelelő infrastruktúrával együtt evakuáljanak. Más dolog azonban a pillanatnyi szükségszerűség és a folya­matos szükségletrendszer. A szektarianizmus alapve­tő jellegzetessége mindig az, hogy úgy érzi, a pilla­nat annyira szorító, olyany- nyira izgalmas, hogy csupán a fő feladatra lehet koncent­rálni. A legfontosabb célok elérése élet-halál kérdés. És minden egyéb ehhez képest rendkívül alárendelt jelen­tőségű. A történelem szorító pillanataiban így is van. De a szorító pillanatokat nem lehet általánossá tenni. A szorító pillanatokból nem le­het folyamatot teremteni. S miért aktuális ez? Abban az időszakban amikor a' ta­karékosság napirenden van, akkor minden fillérrel, min­den anyaggal valóban gaz­daságosan kell bánnunk, ak­kor nagyon nagy luxus a mellékes folyamatos alábe- csülése. Mert így láthatatlan csatornák képződnek, ame­lyeken észrevétlenül elcso­rog — s nemcsak ma, hanem a jövőben is — a nemzeti jövedelem nem elhanyagol­ható hányada. aránya a megújítás előtt 44 százalék volt, most elérte a 62 százalékot. A 3157 kapos­vári igénylő közül 2063-an megújították igénylésüket. A mostani igénylők közül 2329-nek nincs lakása, 565- nek viszont van, ők minő­ségi cserére várnak. Első­sorban nagyobb, komforto­sabb lakást szeretnének. Nagy segítség ez a lakásügyi hatóságoknak, mivel a fia­tal házasok közül többen hozzájuthatnak az első la­káshoz. A lakások tervezésekor, építésekor figyelembe kell venni a mostani friss adato­kat Meglepően sok például az egyedülálló igénylő. Szá­muk hatszáz, s ez megköze­lítőéin húsz százalékot tesz ki. A kétszemélyes családok aránya harmiíic százalék. A három—négy személyeseké meghaladja az ezret. Ez azt a feladatot rója a tanácsok­ra, hogy a jövőben növeljék az egyszobás garzon-lakások arányát, kezdjék meg az al­bérlők házainak építését. Ugyancsak növelni kell a na­gyobb lakások számát. Itt a két és fél, három-, három és fél szobásról van szó. Az a típus szintén előtérbe kerül, amelynek egy nagy szobája van, s a félszobák száma akár négyig is mehet. Az ilyenekben ugyanis több hely jut_ a nagycsaládosoknak. Ez elsősorban Kaposvárra vonat­kozik, hiszen a megyeszék­helyen százhuszonkilenc öt-, illetve hat- és ennéd több sze­mélyes család vár lakásra. A megyei tanács szeptem­berben ' megtárgyalja a la­kásgazdálkodás helyzetét é3 feladatait. A lakásigénylések megújításának tapasztalata, elemzése nagy teret kap a testület elé kerülő jelentés­ben, s nyílván majd a vi­tában is. L G. (Folytatjuk.) Cj cseppfolyósoxigén-tartályt helyeztek üzembe a Kaposvári Mezőgép Vállalatnál A hu­szonöt köbméteres tartályban mínusz 185 fokon tárolják az oxigént, mellyel két nyugatné­met gyártmányú lángvágó berendezést üzcmeltetaals. Sokan várnak cserére 3395-en újították meg lakásigénylésliket 33 millió forint letétre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents