Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-13 / 164. szám
Sxés országban vásárolják Agrárexport-körkép ereöményekkel és gondokkal Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter az országgyűlés nyári ülésszakán elmondott beszédében egyebek közt érintette az export körüli bonyodalmakat, értékesítési gondokat is, amelyekkel tavaly főként az akna, a baromfi és a vágójuk eladása során kellett szembenéznünk. Mindamellett megjegyezte: „Agrárki - kiteltinik 19®0-*hoz képest 27 százalékkal nőtt Így ágazataink a tervezettnél jobban hozzájárulhattak az ország külkereskedelmi mérlegének aktívumához, nemzetközi fizetőképességünk fenntartásához.” Bár lehetetlen egyetlen cikkben bemutatni mindazt, amit a magyar élelmiszergazdaság termékeiből a külföld megvásárol, némi áttekintésre azért vállalkozhatunk. A régmúltba nézve úgyszólván elmaradhatatlan megemlíteni, hogy hajdanában a nomád pusztáról, a Hortofoágyról még lábon hajtották a marhát Ausztriába, Olaszországba, Münchenbe. Átugorva a jelenbe, ugyancsak köztudomású — legalábbis a szakiberkekben —, hogy éppen egy évtizede csukódtak be előttünk e hagyományos expartkapuk; akkor, 1973-ban hirdette meg im- porlti la Imát az Európai Közös. Piac. Aibiban az esztendőben még 175 millió dollárra rúgott egyedül a szarvasmarha-exportjukból származó bevétel! Am az első olajárrobbanással, a gazdasági világválság elmélyülésével párhuzamosan valamennyi agrártermékünkre érvényessé vált, hogy a cserearányok romlottak, vagyis ugyanannyi bevételért többet kell exportálnunk. lefölözési vámpolitika A Magyarországon legfontosabb állatfajt, a sertést, továbbá a baromfit és a juhot is sújtja az EGK vám-, így lefölözési politikája, a szar vasmarha-ki vitel pedig úgyszólván teljesen megszűnt Nyugat-Európába. Legfőbb vevőnk a Szovjetunió lett. Mégis, az utóbbi években sikerült a baromfira és a juh- ra új piacokat találni: elsősorban a Közel-Kelet és. Afrika fizetőképes államaiban, jóllehet nem szándékozunk feladni hagyományosabb és közelebbi partnereinket sem. Marjai József miniszterelnök-helyettest például Mitterand elnök is fogadta áprilisiban, a három francia városban egyidejűleg megrendezett magyar gazdasági hét alkalmával, s ugyanilyen heteket szervezett külkereskedelmünk több más nyugateurópai országban. Másfelől a Magyar Kereskedelmi Kamara is otthont ad különféle, agrárexportunk bővítését szolgáié tanácskozásoknak. Így szintén a tavasszal tartottak kétnapos összejövetelt egy nyugatnémet üzletember-partnerünk kezdeményezésére. A magyar— NSZK kooperációk száma a negyvenhez közeledik már a mezőgazdaságban és az élelmiszeripariban; az említett üzletember például nem csupán önálló importőr, de néhány éve közös vállalatot is alapított a TERIMPEX Külkereskedelmi Vállalattal magyar szalámi, gyulai kolbász, azaz földolgozott portékák NSZK-beli forgalmazására. Ennek az együttmunkálko- dásnaik köszönhető egyebek közt, hogy évek óta egységes emblémával — megcsavart piros-ifehér-zöld szalaggal —, valamint azonos, jelszóval — „Gutes aus Ungarn” — vár sárolhatók a német nyelvű piacokon ezek az áruk, A világ más államában Az NSZK élelmiszer-behozatalából alig 0,9 százalékkal részesedünk, de a nyugatnémetek által importált íűsassssaprifea SÍ, a üb* 23, a kacsa 24, a bor 3,6 százaléka származik hazánkból. Nem mondhatunk le tehát erről a pozícióról, még akkor sem, ha az NSZK-ban 20 százalék vám és lefölözés terheld árucikkeinket. Agrárexportunk szerkezetére jellemző, hogy hozzávetőleg ötven-ötven százalékban oszlik Vneg az állati és növényi termékeik köre. A különféle áruk struktúrája azonban már lényegesen eltér egymástól, aszerint, hogy rubel- vagy dollárelszámolású az exportunk. Az előbbi viszonylatban mintegy 80 Százalék a. növények aránya, utóbbiban pedig 63 százalék az állati termékeké. Évtizedünk első két esztendejében 10—10 százalékkal sikerült bővíteni átlagosan az exportra szánt termékek mennyiségét. A Váncsa Jenő áljai említett 27 százalékban már az idei első félév is benne foglaltatik. Hova jutnak el hús-, gabona-, bor-, zöldség-, konzerv- Szállí talányaink? Elsősorban a Szovjetunióba, míg második legnagyobb partnerünk az NSZK, majd a Német Demokratikus Köztársaság, Olaszország, Csehszlovákia, Ausztria következik e sorban. Változó mértékben, de exportunk hetven, százaléka tartósan a hat szomszédos, illetve közeli országba jut el, míg együttesen a világ száz államában vásárolják agrár- termekeinket. Ezeken belül a speciális, illetve kiváló minőségűek révén tudunk csak megküzdeni a protekcionista hátrányokkal. Hogy újólag a miniszter parlamenti felszólalásából idézzek egy idevágó passzust: „A nemzetközi piacokon mutatkozó, gyakran váratlan események: exportot sújtó intézkedések, pénzügyi manipulációk, megkülönböztetések, az egyes országok életében fellépő fizetésképtelenség sajnos nem is olyan ritkák”. Nem romlottak már tovább A világpiaci ingadozások időszakában is értünk el azonban eredményeket: az elmúlt egy-két évben már nem romlottak a korábbihoz hasonló mértékben az úgynevezett cserearányok. Annak ellenére, hogy kifejezetten kedvezőtlen exportálnunk egyebeik közt zöldséges gyümölcskonzerveket, friss zöldséget és gyümölcsöt, tojást, húskonzerveket. Másfelől azonban előnyös gazdaságossággal értékesítjük a gabonaféléket, a lőtt vadakat, az olajosmagvakat, valamint az egyes hústermékeket K/, k. 14. Fejlődő magyar—szovjet belkereskedelmi kapcsolatok Megkétszereződött az utóbbi öt esztendőben a magyar—szovjet belkereskedelmi választékcsere, amelynek keretében az idén mintegy 35 millió rubel értékű fogyasztási cikk cserél gazdát. A magyar vásárlók folyamatosan hozzájuthatnak a már megkedvelt szovjet termékekhez, egyebek közt a hordozható televízióhoz, kerékpárokhoz, hűtőszekrényekhez, órákhoz, játékokhoz, szovjet pezsgőhöz. Cserébe a szovjet boltok választékát magyar kozmetikai cikkek, bútorok, világítótestek, műbőr konfekcióáruk, bőrdíszmű, filctoll, sporteszközök, szeszes italok, tojás és baromfiáruk szélesítik. Folyamatosan bővül a Szovjetunió köztársaságaival a közvetlen választék- csere-kapcsolatok kiépítése. Jelenleg a Szovjetunióból ilyen módon érkező termékek egynegyede tíz köztársaság árualapjából kerül ki. Három éve kezdték meg a két ország vállalatai a választékcsere részeként a határmenti és áruházi cseréket. Határmenti forgalomban az idén mintegy két és fél millió, az áruházi cserekben pedig több mint hárommillió rubel értékű áru kerül a magyar, illetve a szovjet vásárlókhoz. Jelenleg öt páros — Skála— moszkvai GUM, Divatcsarnok—leningrádi Gosztyinnüj —Dvor, Nyíregyháza és Uzsgorod áruházai, Pécs— Lvov, Szeged—Odessza üzletházai — cserél árut. Nemcsak az állami, hanem a szövetkezeti kereskedelemben is élénkülnek a választékbővítő kapcsolatok. Az idén mindkét részről több mint húszmillió rubel értékű fogyasztási cikket cserélnek a magyar és a szovjet szövetkezeti partnerek. Az áruellátás színvonalának javítása, a hiánycikkek körének csökkentése érdekében mindkét ország arra törekszik, hogy tovább fejlessze a belkereskedelmi választékcserét. Különösen a határmenti és áruházi cseréket kívánják erőteljesebben növelni, mert ezek lehetővé teszik a helyi igényeken alapuló áruválaszték kialakítását. Cél az is, hogy a választékcsere növelésével párhuzamosan mindkét részről bevonják a forgalomba az új, korszerű termékeket is, hogy azokat minél gyorsabban megismerje és megvásárolhassa a két ország lakossága. A jövő évi választékcsere- megállapodást ez év őszén Budapesten írják alá, a műszaki—tudományos együttműködési megállapodás aláírásával egy időben. IzléSCS téglakerítés Vészfii Kaposvár Béke—Ffiredl lakótelepén, a DRW kaposvári üzemigazgatóságán. A 1,5 millió forint értékű nmnka kivitelezője a SÄ£V Zsefic épületfelújító leányvállalata. 11 jobb munkát ismerjék el mindenütt A KPVDSZ megyei Maottsága a közelmúltban tette mérlegre az 1980. évi választások óta végzett munkát. Erről f'abrí Belánévaí, a KPVDSZ megyei titkárává! beszélgettünk. — Ügy érezzük, hogy a választást követő két és fél évben tovább javult a szak- szervezeti munka színvonala — kezdte Fábri BéJáné. — Ez megnyilvánult az érdek- védelemiben és a gazdasági munkát segítő tevékenységben. Fő feladatunknak tartjuk, hogy a szakszervezeti mozgalom sajátos eszközeivel javítsuk a gazdasági munlca hatékonyságát. Ha elemezzük a megye kereskedelmi munkáját, akkor elmondhatjuk, hogy főbb jellemződ azonosan alakultak az országossal. Így például az SZMT legutóbbi elnökségi ülésén is megerősítették, hogy az áruellátás az egész időszak alatt kielégítő volt a megyében. Örömünkre sok a jó kezdeményezés. Azokat a próbálkozásokat is értékeljük, amelyek a helyi árualapok megteremtését, a kishala nmen ti forgalom élénkítését szolgálják. Különösen eredményes volt az együttműködésünk az ÉDOSZ, a MEDOSZ megyei bizottságával az ellátás javítása érdekében. — Érezhető-e a mtmkaver- seny hatása mindebben? — A munkaversenyben vállaltak szorosan kapcsolódtak az üzletpolitikai célokhoz. A vállalatok, a szövetkezetek, a szocialista brigá- ‘dok különféle szocialista szerződésekkel járultak hozzá az ellátás, a választék, a minőség javításához, a hiánycikkek számának csökkentéséhez. A KPVDSZ megyei bizottsága figyelemmel kísérte a szocialista murikaver- senyt, sajátos eszközeivel se- ^tseget nyújtott — Mit szorgalmaz a megyei bizottság? — A jövőben érdekeltebbé kell tenni a brigádokat a versenyben. Kapjanak ezek a közösségek nagyobb önállóságot a vállalások meghatározásában, a célok elérésében. Az egyéni lehetőségek és képességek, a helyi sajátosságok sokkal jobban domborodjanak ki a brigádmunkában. Akkor a mozga-i lom valószínűen megújulhat A szociaista brigádmozgalom elé állított nagyobb követelmény azt jelenti, hogy a szakszervezet feladata szintén megnő. Esetenként érdemes átértékelni az elvi- gyakorlati munkánkat. Továbbra is gondot okoz a fogyasztási szövetkezetek és a tanácsi vállalatok munkaversenyének értékelése. Nem a rossz munka következménye, hogy két és fél év alatt mindössze három szövetkezet lett kiváló. A szakszervezet központjának is jeleztük, hogy mindez a gazdálkodás megítélésének jelenlegi rendszeréből ered. Az. országos eredmény szint 2,5 százalékos, a megyei átlag pedig 2,23. Nálunk ugyanis az aprófalvas településszerkezet, a szezonjelleg közrejátszik az eredményszint ilyen alakulásában. Az objektív körülményeken kívül természetesen a szemlélet megváltozására is szükség van ahhoz, hogy elérhessük az országos átlagot. — Nem könnyű az érdekvédelem a mai körülmények között. Mire figyelnek a legjobban ? — A két és fél évvel ezelőtti választói értekezleten azt tűztük célul, hogy az eddigieknél jobban megköveteljük a dolgozókat védő törvények megtartását. Ma már elmondhatjuk, hogy a szak- szervezeti testületek ennek megfelelően tevékenykednek. A dolgozók lényegesen aktívabbak, különösen az őket érintő döntésekkor. Most elsősorban arra törekszünk, hogy minden munkahelyen megvalósuljon az, amit a népgazdasági terv életszínvonal-politikája tartalmaz. A szakszervezeti tisztségviselőktől azt kértük, hogy magyarázzák meg a béren kívüli juttatások jelentőségét a dolgozóknak. Megkülönböztetett figyelemmel kísérjük például a bérek és jövedelmek alakulását. Az eddigi tapasztalatunk szerint kicsi a mozgóbér aránya. Éppen ezért felhívtuk az szb-k figyelmét anra, hogy különösen figyeljenek a differenciálásra, a visszatartott juta-, lék felosztására. A lehetőségek most szűkösek, éppen ezért elsősorban a jobb munkát ismerjék el. A megyei bizottság azt a feladatot adta a helyi szákszervezeti szerveknek, hogy folyamatosan kísérjék figyelemmel, miként alakul a bér és a jövedelem, és mennyire hatékonyak az ösztönzési rendszerek, hogyan osztják el a teljesítményen alapuló jövedelmet. Ez megegyezik a dolgozók érdekeivel is — mondta befejezésül Fábri Béláné. I. G. Sátorgyártók szezonban Kuckó a fiataloknak A Kuckó — turistakészlet 1982-ben rekordokat ért el a tabi kempingcikkgyár, s tavaly év végén az volt a kérdés: lehet-e ezt a menynyisági és minőségi teljesítményt tovább fokozni, avagy elérték teljesítőképességük határát. Az idei első félév már megadta a választ; lehet. Az év első hat hónapjában 115 millió forint értékű termék került ki a gyárból*. Cikkeik eladási árának majdnem a fele dollárban jött be. Tavaly ez még „csak” harminc százalék volt. Nagy Lajos igazgató elmondta; — A tőkéspia- sokon való megmaradás — s ha lehet, az előretörés — egyik legfontosabb célunk, de a belföldi ellátást is javítani kívánjuk. 'Ez utóbbi programunk egyik eredménye a Kuckó turistafölszerelés, amelyet ed át* csak itthon értékesítettünk. * büszkék ▼agyunk sikerére. Fémvázas hátizsákból, kétszemélyes sátorból és két hálózsákból áll a készlet, de darabonként is értékesítjük. Elsősorban a fiatalok vásárolják országjáró kiránduláshoz, túrázáshoz. — Exportjuk felfutását minek köszönhetik? — A fogyasztói piacra ma nena könnyű bekerülni, de megmaradni is nehéz. E téren Angliába menő kivitelünk jelentős. Nagy meny- nyiségű sátrat szállítunk olyan megrendelőknek, akik nem áruházakba* adják el gyártmányaikat; nemzetközi segélyakciók szervezői hl vásárolnak tőlünk, természeti katasztrófák által sújtott területekre kerülnek átmeneti otthonnak ezek a satrak, — Térfüsk' rtggjH a hazai értékesítéshez! Itthon néhány hét múlva vége a sátoreladási szezonnak, ám az üzletekben nem mindig vcát megfelelő a választék. — Mi mindig tndtunk szállítani. Sajnos, a hazai készletgazdálkodási rendszer a kereskedelmi vállalatoknál is okoz gondokat, elsősorban a szezoncikkek esetében. Ezek nagy értékű termékek, s egy-egy készlettel mérés efőtt félnék tőlük a nagykereskedelmi vállalatok. Elsősorban ennek az adminisztrációs rendszernek a következménj’e a kínálat hullámzása. Mi úgy probaätmfc segíteni az Byen bajokon, hogy közvetlen«! a krskereskedefani cégekkel bővítjük kapcsolatainkat És többletmunka, mégis szükség van rá. Júliusban még több mint ezer sátor kaü fcStönk az üzletekbe, es «asssagSssa a*ss nagy szám, de a hazai piacon mégis tetemes mennyiség. — Mire készülnek? 1983 közepén már 1984-re kell gondolniuk. Lehet-e megbízható prognózist adni most? — A kereslet várhatóan növekszik, ezért új üzemet indítunk az idén, a ságvári Egyetértés téesszel együttműködve. Feladatunk változatlan: az export megtartása és a belföldi kínálat bővítésé. Üj termékünk lesz az üvegszál-poliészter szerkezetű sátor, ez jóval köny- nyebb, mint fémvázas elődei. Üj igény, hogy itthon is keresik az emberek a nagy 5—6 személyes lakó- sátrakat. Ilyenekből Magyarországon régebben nem sokat adtunk el. A balatoni építési korlátozás közhírré tétele után szinte azonnal megnőtt a belföldi kereslet » nagy sátrak iránt. Erre is fölkészültünk. L. V, SOMOGYI NÉPLAP
