Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-08 / 160. szám

A kincset Somogybán találta Európa-dij a néprajztudósnak Ünnepi esemény színhelye lesi ma a budapesti Cellért- szálló. Dr. Lola Toepfer, az alapitó leánya dr. Alexander Fentonnak, az edinbughi Nemzeti Régiségek Múzeuma népművészet ápolásáért Erdélyi Zsuzsannának, a neves ma- gyor néprajztudósnak, akinek archaikus népi imádsággyüj- teménye először a Somogyi Almanach könyvsorozatban lá­tott napvilágot. Karcsú, kes­keny arcú asz- szony nyit ajtót a Váci utcai la­kásban, ahol elő­ször a festmé­nyek, könyvek és a hangszerek kapják maguk­hoz a tekintetet. A finom vonású, tiszta szemű Er­délyi Zsuzsanna nem kertel: nem kedveli a reklá­mot, ritkán nyi­latkozik. Hogy mégis vállalko­zott a beszélge­tésre, arra rész­ben a díj „köte­lezi”, részben ta­lán a tény, hogy ..hegyet hágtam, lotöt léptem”, mi­re megleltem. S azt hiszem, igen­jét az is moti­válta, hogy a kincset Scé mogyhan, Nagyberényben lelte meg i — Engedékenységét hadd tegyem próbára. Kérem, avasson be bennünket életé­be! Úgy tudjuk, hogy Erdé­lyi János költő, író, filozó­fus, néprajzi gyűjtő unokája. — Ha az ember beleszüle­tik egy ilyen családba, az első perctől orientálódik a kultúra, a kultúrtörténet, az irodalom felé. Könyvhátor­szágom volt: apám, Erdélyi Pál, a kolozsvári egyetem könyvtárigazgatója, tervezője volt, irodalom történésekén t pedig a régi magyar iroda­lommal foglalkozott. A tria­noni döntés után a Felvidék­ié, egy csallóközi pusztára, Viharosra költöztünk. A könyvek velünk utaztak: öten voltunk testvérek, a fal­tuk a betűt... Sokszor a „nem nekünk való” könyve­ket is elcsentük, polihisztor apám „nem vette észre”. A könyv, a zene bűvöletében éltem; tagja voltam a csalá­di triónak. Budapesten a Ve­res Pálné gimnáziumba jár­tam. Apám halála után anyám nevetségesen csekély nyugdijából megélni ; nem tudtunk, én is,' mint két bá­tyám, tanítványokat fogad­tam; zenére oktattuk őket, így létezhettünk. Minden­esetre a zened pálya álmai­ról hamar le kellett monda­nom. Magyar—olasz—filozó­fia szakon szereztem diplo­mát Nincs papírom a nép­rajzból ... Negyvenötben doktoráltam, a külügymi­nisztérium sajtóosztályán kezdtem dolgozni, onnan 1948-ban ki tettek. Férjemet, dr. Dobozy Elemért ugyan­akkor a kórházból tanácsol­ták el; demokratikus érzel- műek voltunk, de polgári származékok. Jöttek a gyere­kek: két fiúnk, két lányunk van. A harmadikkal voltam áldott állapotban, amikor a házunkban élő, azóta elhunyt kiváló zenetudós, Lajtha László hívott népzenei kuta­tócsoportjába, mely Révai József jóvoltából működhe­tett. Ennek a munkaközös­ségnek én voltam a „szöve­gese”. Akkor tanultam meg a szakmát, amelyhez a belé­pőjegyem ez volt? „Akinek Erdélyi János volt a nagy­apja, annak ez a vérébe» van ...” Ez a pályarnodosi- tas 1951-ben történt, ötven­háromtól gyűjtök rendszere­sén. Amikor 1963-ban Lajtha meghalt, a csoport a Nép­rajzi Múzeumhoz került; hetvenegybeh Ortutay Gyula átkért a Magyar Tudomá­nyos Akadémia néprajzi ku­tatócsoportjához, azóta ott van a munkahelyem. — ön gyűjtőmunkája so­rán kincset talált Nagybe­rényben. Hogyan történt? ■— Tamási bázissal tolnai és somogyi községekben gyűjtöttem, 1966 nyarán; ak­kor hallottam Babos Jánosné nevét. Kilencvennyolc éves szőlőhegy^ néni volt, nem le­hetett halogatni a dolgot. De­cemberben, Váradi doktor, a tamási körorvos elvitt hoz­zá. Másfél napot töltöttem együtt ezzel a csodálatos személyiséggel, aki nem akart elengedni, mint ahogy a többi magányos falusi öreg is igényli a szeretetet, azt, hogy valaki figyeljen rá. Es sokadik elkészülésemkor eszébe jutott valami: „Egy pénteki imádság, kislányko­romtól szokom imádkoz­ni...” Én abban a pillanat­ban, ahogy végigmondta, tudtam, hogy valami külön­leges kincsre találtam. A hatása alá kerültem, nem tudtam tovább dolgozni, le­mondtam minden aznapi munkámat. Ez a nagyberényi alapszöveg lett a gyűjtésem első darabja; akkor sehol másutt nyomát sem leltem a gyűjteményekben, folklór­anyagban. Később Berze Nagynál koldúsénekként egy része „jött elő”. Ezt kö­vetően minden erőmmel, energiám,mai gyűjteni kezd­tem az archaikus népi imád­ságokat. Három hónap alatt 500 szöveg hívódott élő a ho­mályból. A nyelvészek, Pais Dezső, Bárczi Géza és má­sok figyelmét már az elején sikerült felkelteni. Több al­kalommal ismertettem a részeredményeket. Jékely Zoltánnál és Jancsó Adriennél baráti társaság jött össze, ott is elhangzottak ezek. Juhász Ferenc költő, az Üj Írás szerkesztője felajánlotta, hogy közzé tesz közülük egy csokorra valót. Előszót írt: „Én népköltészetünk leg- fénylőbb rétegéhez hasonló­nak mondom ezeket az imá­kat. .Felhívást tett közzé, hogy társadalmasítsa a gyűjtést; segített az egy­ház is. — Szép somogyi anyag gyarapítja a gyűjtést. Me­gyénk más módon is kivette részét e kincs közzétételéből. — A Vi kár- ünnepségen, Hetesen kerültem kapcsolat­ba a megye vezetőivel. Het­venkettő tavaszán lehetett, amikor dr. Kanyar József, ez a minden értekre figyelő, élő somogyi „csoda” felkért arra, csináljak egy gyűjte­ményt a Somogyi Almanach összevont köteteként. Nem kettő, de három szám terje­delmű kpnyv lett a Hegyet hágék, lötöt lépék. Ortutay vállalta az előszói Ezzel -j beköszöntővel jelent meg egy szélesebb kínálat 1976- ban a Magvető kiadónál is, utánnyomásban is kiadták a könyveit 1978-ban. — A somogyinak is, a pes­ti kiadásnak is óriási sikere volt; szinte példátlan pél­dányszámban kelt el a He­gyet láték, lótöt lépék. Ez a csak szóbeliségben élő, utol­só órában felgyűjtött érték megtalálható-e más népeknél is? — Kutattam küföldön is. Románoknál, szerbeknél, len­gyeleknél, olaszoknál talál­tam nyomát; e két utóbbi népnél él erősen. Általános európai örökség ez. Az enyémen kívül összegző mű, tudtommal, még nem látott napvilágot; Franciszek Ko- tula rzeszówi múzeumiga^- gatónak jelent csak meg könyve e témában, 77 tava­szán. — Hogyan tovább? — Kérésem egyben válasz is erre. Szeretettel kénem a lap olvasóit, hogy mindazok, akik olyan különös szöveget, imádságot tudnak, amelynek végződése: „... aki ezt az imádságot este lefektiben, reggel fölkeltiben elimádkoz- za, két-három halálos bűne megbocsáttatik ...” írja vagy írassa le, és küldje el cí­memre: Budapest, Váci utca 79. Irányi tószám: 1066. Küld­jenek Mária-énekeket,— Má- ria-sdralmakat, Mária-altató- kat, Mária életéröl szóló énekeket. Továbbá bármely vallásos tárgyú éneket, amely ünnephez, szokáshoz kapcsolódik. Érdekel minden olyan történet, amely ebbe a világba visz. Születőben van a népi vallásosság múzeuma, ebbe tárgyi emlékeket vá­runk ... '-á Leskó László Botcsinálta utcaszínház A kaposvári nyár, ame­lyet eddig csak néhány hangverseny, kiállítás üdí­tett — a plakátokat megtöl­tő konferenciák, tanácsko­zások kevésbé, hiszen azok nem vonzzák az utca embe­rét — jeles naphoz érkezett szerdán. A színház. és filmművészeti főiskolások előadásában Moliére „Bot­csinálta doktor” című ko­médiáját hirdették meg a szervezők, 16 óra 30 perces kezdettel. Ez az időpont sze­repelt az előzetesekben, a kaposvári műsorfüzetben, a rendezvényiroda előtti is­mertetőn is. Gyanítottuk ugyan, hogy rekkenő hőség esetén nem a legmegfele­lőbb idő, de azért odatódul­tunk a Latinka tér környé­kére fél öt előtt. A színpad mellett tábla fogadott bennünket az új időponttal: a főiskolások előadása 18 óra 30 perckor kezdődik. Két óra céltalan sétára ítéltettünk. De kitar­tottunk, vesztünkre! Mert amikor 18 óra 17 perckor — kilométerekkel a lábunk­ban — ismét megjelentünk a helyszínen, a 18 óra 30 percre módosított előadás már folyt! Sganarelle kis huzavona után éppen bele­ment, hogy elvállalja a dok­tor szerepét Lucinde mel­lett ... Kényszersétával a lábunk­ban végigácsorogtuk a kel­lemes, kedves előadást, me­lyet csak a posta barna autója szakított meg, be­lehajtva a tömegbe — noha egyetlen postaládát sem ta­lálni a sétálóutcában! — szétugrásra késztette az embereket. Nem volt, aki elterelte volna a járműve­ket? Ázt szokták mondani, „ajándék lónak ne nézd a fogát”. Ingyen ácsorogtuk végig az előadást' bár — úgy hiszem — a város vagy a rendezők nem csekély ösz- szeget fizettek érte. így nem volt sok értelme. Ta­nulság lehet ez a jövőre nézve. L. L. A főszereplő: Jiri Menzel A Mafilm Hunnia stú­dióban befejeződött a Pesti felhőjáték című film forga­tása. Maár Gyula rendező Déry Tibor regényét dol­gozta fel, s főszerepét a vi­lághírű cseh művész, Jiri Menzel alakítja. Menzelt a magyar közönség elsősorban filmrendezőként tartja szá­szon — legutóbb bemuta­tott filmje a Sörgyári cap­riccio —, de a közelmúlt­ban már szerepelt színész­ként magyar produkcióban: Böszörményi Géza Szívzűr című alkotásában. A filmben most egy fia­tal értelmiségit alakít, aki az első világháborút követő­hadifogság és külföldön töl­tött évek után hazajön Ma­gyarországra. Konfliktus­ba kerül a társadalommal, s nem marad számára más megoldás, mint az ismételt távozás. A filmben jelentős szerepet alakít Tolnai Mik­lós> Esztergályos Cecília, Kiss Mari, Törő esik Mari. A Siófokon üdülők vasár­nap két színházi előadást is láthatnak, a Debreceni Cso­konai Színház művészeivel: délelőtt a Három kecskék cí­mű mesejátékot, este pedig Peter Shaffer vígjátékát, a Black comedyt. A siófoki üdülőhelyi klubban vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel Ro­dolfo szórakoztatja a kicsi­ket, este 8 órakor a „nagyok­nak” a Benkó Dixieland Band ad műsort. A Dél-ba­latoni Kulturális Központban Dluhopolszky László karika­túrakiállítása látogatható. A balatonszemesi művelődési háziban a Latinovits Zoltán- emlékkiállitás a szezon utol­só napjáig lesz nyitva. Bog- lárlellén a Kápolnaszínpadon szombaton a Corpus panto­mimegyüttes lép fel Ördögi kísértetek című műsorával, vasárnap a Mario és a va­rázslót adja elő. Hétfői elő­zetes: a Kápolnaszínpadon este fél 9 órai kezdettel a kaposvári Kamara együttes ad koncertet Régi muzsika kertje címmel. A kék és vö­rös kápolnában Bors István Munkácsy-díjas szobrászmű­vész és Galambos Tamás fes­tőművész kiállítását látogat­hatják az érdeklődők, a ba- la ton herényi klubkönyvtár­ban Bagó Bertalan tárlatát. Ugyanott ma délután 4 órai kezdettel az osztrák kremsi népzene- és táncegyüttes lép föl. Szombaton Fonyódon szerepel. Akik nem jutnak el a Ba­latonhoz, mivel töltik a hét faragó kiállítására a helyi Valériában. Nagyatádon a Gábor An­dor Művelődési Központban szombaton ismét megrende­zik az Ifjúsági terasz szóra­koztató programsorozatot a kerthelyiségben. Az atádi gyerekek figyelmét felhívjuk arra, hogy a 2. számú álta­lános iskolában minden pén­teken 10 órától játékdélelőtt van. A művelődési központ­ban szerdánként mesefilmet vetítenek az általános iskoiá- soknak. A belépés díjtalan. Barcson is lesz ifjúsági tánc­est: vasárnap este 8 órai kez­dettel, a Szignál együttes közreműködésével. S hétfőn ott nyitják meg a Dráva , menti nyár rendezvénysoro­zatát. A múzeumban a Drá­vái halászok című kiállítás látogatható. A Kis-Balatón környékén járóknak a vörsí múzeum nemrég nyílt Tűz-' védelem a századfordulón című állandó kiállítására hívjuk föl a figyelmet. Kaposváron a Somogyi Képtárban M. Novak Andris festőművész tárlata tekinthe­tő meg. A Fonyódi Iskola csoport a Somogyi Képtár és a Somogy megyei múze­umi hálózat szervezésében minden évben bemutatja egy-egy tagját. Az idén M. Novák András színgazdag és rendkívül dinamikus képeit láthatjuk. A Killián György Ifjúsági és Üttörő-művelődé- si Központ munkatársai ma délelőtt a Kinizsi általános iskolában rendezik meg a Czóbel Béla festőművész Fekvő nő című képe — a siófoki kiállítás anyagából. végét? A tabiak például ze­nével, tánccal! Ott ugyanis szombaton este 9 órai kez­dettel ifjúsági bált rendez­nek, a tamási Hangár együt­tes közreműködésével, a mű­velődési központban. A tánc kezdete előtt a meghívott vendégeket érdemes elkala­uzolni Nagy Feteiic tabi fa­Magyar fiatalok külföldi egyetemeken Budapesten az ELTE bu­daörsi úti kollégiumában száznyolcvan — a külföldi felsőoktatási intézmények­be felvételt nyert — ma­gyar fiatal tett fogadalmat,, hogy a képességeinek meg­felelően, szorgalmasan gya­rapítja tudását, hazánk ál­lampolgárához méltó, em­beri magatartást tanúsít. A külföldi felsőoktatási in­tézménybe készülőket a következő napokban tájé­koztatják a fogadó orszá­gokban rájuk váró körül­ményekről, s praktikus tud­nivalókkal, ismeretekkel látják el őket. A Szovjet­unióba és Bulgáriába júli­us, az NDK-ba augusztus közepén, Csehszlovákiában szeptemberben, Jugoszlá­viába októberben utaznak az új ösztöndíjasok. Az 1983-as év rendkívüli volt a külföldi főiskolára, egyetemekre pályázóknak. A januári lelvételi vizsgakori először számították be a diákok harmadik évvégi és a negyedik félévi eredmé­nyeit, s ez voll egyben a 120 pontos új felvételi rend­szer főpróbája is. Az illeté­kesek szerint talán a pontrendszer újszerűsége volt az oka, hogy az idén százzal kevesebben pályáz­tak, mint a korábbi évek­ben. Az 500 jelentkezőből 180 fiatalt vettek föl, 96 pontos átlaggal (ez a régi rendszerben 16 pontnak fe­lel meg, .s ez egy egész ponttal jobb, mint az el­múlt esztendők átlffga). A Művelődési Minisztéri­um illetékesei elmondták: a Szovjetunióban 110, az NDK-ban 40, Romániában, Csehszlovákiában, Jugosz­láviában, Bulgáriában ösz- szesen 30 hallgató kezdi meg felsőfokú tanulmánya­it. 194,8 óta tanulnak ma­gyar ösztöndíjasok a Szov­jetunióban, 1950-től pedig a többi európai szocialista or­szágban, elsősorban olyan szakokon — például repü­lőgépmérnöki, hajóépítő, könyezetvédelniá. higiéni­kusorvosi, újságírói — ame­lyeket hazánkban nem ok­tatnak. Vannak diákjaink — mérnök-, közgazdász- és ag­rármérnök-jelöltek — olyan szakokon is, amelyek a ho­ni felsőfokú iskoláinkban is megtalálhatók. Erre azért van szükség, hogy a KGST- integráción belül a külön­böző kooperációkban részt vevő szocialista országok mérnökei, külkereskedői azonos ismeretekkel ren­delkezzenek, ismerjék a kü­lönböző területek technoló­giáit, műszaki színvonalát, feltételrendszerét, s jól be­széljék az adott ország nyelvét, ismerjék társa­dalmi, gazdasági életüket. A beiskolázás környező szo­cialista országok egyetemei­re, főiskoláira nemzetisé­geink anyanyelvi szakem­berképzését is segíti. Első­sorban a nemzetiségi isko­lák pedagógusai, a művelő­dési házak, tömegkommu­nikációs eszközök jövendő munkatársai tanulnak Ju­goszláviáéin. Csehszlová­népszerű Lakótömbök, ját­szóterek sorozat legújabb ré­szét. A művelődési házban megrendezett városépítészeti kiállítás ma még látogatható. Vasárnap az éremgyűjtőket várják. Hétfőn a Rippl-Ró- nai-villánál — a Róma-he­gyen — a kaposvári Barokk együttes ad koncertet A mozim úzeumban a hét végén a Bűnös dal a föld című finn filmet játsszák. A jövő hét elejétől az Eper es vért vetítik. Magyar—lengyel művészcsere A Magyar Nemzetközi Kon­certigazgatóság (Interkon- cert) és a Lengyel Művé­szeti Ügynökség (Pagart) ve­zetői Varsóban csütörtökön aláírták az 1984—1985 évi művészcseretervet. A tervek szerint Magyar- országon vendégszerepeinek többek között: Jan Krenz, Tadeusz Strugala és Jerzy Salwarowski karmesterek, Halina Czerny-Stefanska zon­goraművész, Krzysztof Jako- wicz hegedűművész, A magyar művészek közül többek között Kóródi András, Lukács Ervin és Oberfrank Géza karmesterek, Ránki Dezső, Kiss Gyula és Roh- mann Imre zongoraművé­szek, Takács Klára és Ko- váts Kolos operaénekesek, a Collegium Musicum együttes, valamint a Liszt Ferenc ka­marazenekar vendégszerepei­nek majd Lengyelországban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents