Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-07 / 159. szám

Országos honismereti akadémia Tiirlénelmi emlékhellyé avatják Soinogyvárl Előadások, kiállítások A város szélén Toponári beszélgetések Kiemelkedóen fontos ren­dezvénysorozat színhelye lesz július 11-től 15-ig Ka­posvár. a megyei pártbizott­ság oktatási igazgatósága. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, , illetve Somogy megyei bizottsága ide várja a XI. országos honismereti akadémia hallgatóit. Á rendezvénysorozaton Pozsgay Imre, a népfront főtitkára Nemzet és ifjúság címmel tart majd előadást, s ezt még aznap konzultá­ciós beszélgetés követi. A hétfői programban szerepel Gombár Csaba történész előadása Társadalom és po­litikai kultúra címmel. Nem­zet is iskola — ez a témája Hanga Mária művelődési miniszterhelyettes előadásá­nak; ezt ugyancsak konzul­táció követi. A nemzet és a honismereti közössegek kap­csolatát vizsgálja ár. Eper- jessy Géza egyetemi tanár. A keddi programban szere­pel egy tanulmányút So­mogy var—Nikla—Bogiárlel- le—Szántód—Zala útvonalon. Somogyvart történelmi em­lékhellyé avatják. A nemzet és an van yet v kérdéseit július 13 án tag­lalja Szathmári István tan­székvezető egyetemi tanár, Sajátos hangulatú, vonzó es hiánypótló műsort indít a Magyar Televízió. Objektív címmel tudósításokat, ref­lexiókat láthatunk majd hó­napról hónapra a képernyőn a szocialista országok éle­téről. Eddig is született eredményes tévéíilm, riport a dokumentum műfajában, egyedi tudósításként vagy folyamatos beszámolóként egy-egy szocialista ország életéről. A televízió külpo­litikai szerkesztósege azon­ban két éve új műsortípus kialakításával foglalkozik, összeállt egy olyan stab Benda László szerkesztő-ri­porter irányításával, ame­lyik kifejezetten azt tűzte B ömböl a szobában a magnetofon! AJblak- repesrtő hangerőivel ismételgeti az egyetemi fel­vételi lehetséges tételeit. A dédi a konyhába menekül, a bezárt ajtó mögött a füleit masszírozza. Majd a szobába betipegve tettetett haraggal támad kisumokájára: — Meddag kell még hall­gatnom az óbégatást? Vizs­ga ! Vizsga! Érettségi! Egye­tem» felveteti' Tovább tarta­nak, minit valamikor az én menyecskevizsgáina! — Dedákém, hát valami­kor te is vizsgáztá-l? — Vizsgáztam ám vagy húsz éven át, de nem a mag­netofonnal készültem fel rá, hanem az eszemmel meg a kezemmel. Vizsgáztál volna csak te az én anyósomnál, majd megtudtad volna, hol lakik a magyarok istene! Konraaz egy asszony volt az én anyósom, nyugodjék békében. Az volt velem a legnagyobb baja, hogy aka­rata ellenére engem vett fe­leségül az egy szem fia. Az anyósom engem eleinte nyamvadt kis fehércselednek tartott Ö nagy darab asz- szony volt, közel a kilenc­ven kilóhoz. A szegény fér­jem is már legénytkorában elhagyta az egy mázsát. Én sneg még felöltözve sem ha­ll ótam meg az ötven kilót. Az anyósom másik nagy zenei anyanyelvűnkről Ols~ var Imre, a somogyi szár­mazású zenetudós tart elő­adást. László Gyula akadé­mikus a szárszói Magyar Elet-tábor politikai. jelentő­ségéről és népfrontmozgal­mi szerepéről beszél. Az irodalmi topográfiai munka indításával kapcsolatos moz­galmi feladatokat dr. Bodo- lay Géza kandidátus ismer­teti. Július 14-én kerül sor dr. Kanyar Józsefnek, a So­mogy megyei Levéltár igaz­gatójának — a megyei hon­ismereti munkabizottságnak az elnöke — előadására; a honismereti mozgalom me­gyei helyzetéről beszelt,. Vö­rös Károly történész a köz­ségi adattárak létrehozásá­nak jelentősegéről számol be, Solymosi László a falu­monográfiákról tart elő­adást, különös tekintettel a nagy bajomira. A záró napon (jűfiíus 15-én) fórumot rendeznek a honismereti mozgalom eredményeiről, feladatairól, gondjaitok A programot meg gazdagabbá — s re­méljük, felejthetetlenné — teszi a kiállítások megtekin­tése, a hagyományőrző együttesek gálaműsora, a Rippi-Hónai Emlékmúzeum­ban rendezett hangverseny. ki célul, hogy a magyar köz­vélemény többet tudjon, bensőségesebben, alaposab­ban értesüljön arról a világ­ról, amely leginkább foglal­koztat bennünket. A szándék most az, hogy a lehető legobjektívabb ké­pet alakíthasson ki az adá­sok nyomán a magyar köz­vélemény a szocialista or­szágok szellemiségéről, tár­sadalmi, politikai, kulturá­lis életéről. A szerkesztők elképzelése szerint egy-egy adásban közös problémákat próbálnak körüljárni, pél­dául a lakásfcerdes helyze­tét, a demográfiai problé­mákat s vissza akarnak pil­„saégyeme” az toK. hogy a fia nem a saját falujából nő­sült. nem az áltál« kiszemelt lányt vette ei. Ezek után gon­dolhatod, hogyan fogadott az anyósom meg a falu. Pedig én sem voltam ágiölszakadt. Nem üires kézzel jöttem. Az igaz, hogy kicsi voltam, de szívós! Minden munkának meg tudtam fogná a nehe­zebbik végét. Nem voltam én otthon sem elkényeztetve. Is­mertem én a házimunka minden csínját-bínját, ha kellett, dolgoztom en a ha­tárban is látástól vaku'lásig. Szombati napom volt a nagy lakodalom, vasárnap reggel kerültünk haza. En még a menyecskeruhat se vetettem le, amikor az anyósom rám mordult; „Fogd meg azt a kendeimagos tyúkot, és csi­nálj belője egy" jó erős le­vest! Az aprajából pedig va­lamit .. Mit gondolsz, nróre ment ki ez? Az első vizsgakérdés ­nek számított! Az anyósom talán arra várt, hogy én azonnal sírva fakadok, hogy bejelentem, nem bírom to­vább ... De azit biztosan el­várt® votwa. hogy megker ciezaem, moiyest temet* sze­Barcsi fúvósok Zánkán Hetedik esztendeje, hogy nyaranta vendége két hétig az úttöröv árosnak a barcsi Vikár Béla zeheiskola és a művelődési központ úttörő- zenekara, amelynek karna­gya Kápolnás Mihály. Nagy múltjuk van. Akik az első sikereket aratták Zánkán, ma mar az ifjúsági zenekar tagjai; Barcs hírnevét elvit­ték az ország határain túl, a szomszédos Jugoszláviába, valamint Ausztriába is. Rendszeres szereplői a vá­ros ünnepeinek, illetve az iskolai műsoroknak, közülük többen el végérték a zene-- művészeti szakközépiskolát, sőt zeneművészeti főiskolá­ra és zeneakadémiára is ke­rültek. Ha itthon vannak, hívás nélkül is szívesen sze­repeinek a fiatal fúvósok­kal. Az utánpótlásról Kápolnás Mihály és Gyurókovics Ti­bor, a zeneiskola tanára gondoskodik. A zenekari ta­goknak több mint egyhar- m&da kisdobos, a többi út­törő. Sókat gyakoroltak és szerepeltek a táborban, tér­kénét is adtak Füreden. Az úttörővárosban nem­csak szépen muzsikáltok, hanem sportoltak is. Nagy csatakat vívott a 32 kis ze­nész a versenyeken. A sok program — fürdés, vizibi- ciklizés, vitorlázás, sétaha­józás, kerékpározás — hoz­zájárult, hogy a pajtások jól érezték magukat. A barcsi úttörő-fúvószene­kar tagjai megnyerték a tisztasági versenyt, s a ba­latoni úttörővárosban vég­zett kiemelkedő közösségi munkájukért úttörőváros-ve- zetői dicséretben részesül­tek. lantani történelmi esemé­nyekre, fontos évfordulók kapcsán. Elindult a filmcse­re, műsorimpört is, egyre több filmajánlat érkezik, s . megpróbálják a kapott anya- I gokat a magyar nézők igé- ' ayei szerint felhasználni. Kíváncsian várjuk, hogy a július 13-án induló, havi rendszerességgel jelentkező műsor igényesen tájékoztat­ni tudja-e majd a közvéie- menyV Benda László szerint az első adások után kide­rül, mennyi érdemes vonzó téma, egy-egy adásra való ötlet rejtezik ezen a terüle­ten. retetek. Vagy art, hogy mit csinál jak az aprólékból... Én azonban egy árva muk­kot sem szóltam ... És . lett húsleves, lett az aprajából zúzás kása, olyan, hogy anyósom megnyalta utána a száját. Pedig köziben még templomiban is voltam.. . Nem lett több ,Szerencsé je” anyósomnak másnap a fejes­sel sem, pedig árgus szemek­kel leste, hógy minden te­hén leadja-e nekem a tejet. A vizsga naponta folytató­dott. A szőlőhegyen kezdtük a kapálást, föl a hegynek! Az anyósom memt elöl, ő diktált. Áim amaikor felértünk a tetőre, sunyin előreenge­dett. Art akarta megitudni, vesztegetem-e az időt azzal, hogy visszasétálok alulra és onnan kezdem újra a kapá­lást. Én meg egyenesen be­fordultam a következő sor­ba . .. Kiiiön vizsgatételnek szá­mított a le-nek, fő-nek való kapálás ... Aratáskor a marokszedésekkel igen-igen megdolgoztam. Mert a déd­apád nagyon erős ember volt. Rettenetes rendeket vá­gott a gabonából. Az már akkor termeaaetesaeit hatott, Enyhe haüámvtasú'Bkéné ringatja aiz másokat a csuk­lós autóbusz a kapósa vasút­állomástól a toponári Mus­kátli étteremig; az egykori önálló község központjáig. 1971 -ben összeolvadtok a megyeszékhely körüli telepü­lések a várossal; Toponár, Kapostfiüired, Töröcsike. Toponár lakossága nőtt ön nő, jelenleg körülbelül bá- romezer-négystzázan élnek itt. A régi településhatárok el­mosódtak, a keleti ipartelep színié benyúlok Toponär alá; itt találjuk, a mezőgazdasági főiskolát is. Hogyan élnék itt, aaa tör­ténd 19f?l óta? Elsőként Nyári Jánost, a cukorgyár nyugdíjas techni­kusát, a városrész népfront- bizottságának elnökét keres­tük föl, A településbejlesizté- sért sokat tett. Kétszintes családi házban él. Egyre több hasonlót látni a környéken». — Együtt élek a lányom­mal, a vejemmel és a két unokámmal. Az unokáimnak építettünk. - Ilyen korban már csak rájuk gondol az ember. Két család is kényel­mesen elfer a la,Kasban. Nyári János ugyan nena taponári születésű, de élete nagyobb felét itt töltötte. — SzeniJbatláesi vagyok. 1958-ban települtem le Topo- nárom. — Milyen volt akkor a falu, milyen most a város? — Nem láttak túl a he­gyükön ... Szentibalázs messzebbre esik a várostól, ott az összefogásnak szép példáit láttam. 1940-ben sa­ját erejéből a lakosság mű­velődési házat épített; a ka­posvári színházban is szere­pelt a színjátszó együtte­sünk. hogy az anyósom sorban megemelgette a kévékét, hogy meggyőződjön róla, megfe- Lel-e az ő elvárásának. Art is kiálltaim! Mar állapotos voltom, aurai­kor az anyósom még elnéz­te, sőt elvárta, hogy én rak­jam le és fel a szekérre az ekét meg a boronát. Egész napokon át vezettem a lova­kat az akekapa előtt. .. No, és a piaara aiz utolsó napo­kig, minden kedden és pén­teken bebatyuztatott. Ha menni akartok valamire, ak­kor mindenből pénzt kell csinálni — mondogatta. Sok­szor arra gondoltam, az anyósom nem is akar tőlem unoka t! Az unoka azonban — több minit négy kilóval — simán megszületett. Ez lett a te nagyapád. És akkor lát­tam az első elismerő mo­solyt az anyósom arcán! Hogy a szüleim megjöttek a fiam keresztelőjére, meg­kérdezték anyósomtól, elége­dett-e a menyével. Kevélyen így válaszolt: „Hát néhány dolgot otthon is tanult; egy sor dologra már itt tanítot­tam meg! A többire még van elég ideje.” És a vizs­gáztatás ha nem is olyan keményen, mint az előző evekben — halálig folytató­dott. Hát hol vannak ezek­hez a te nagy vizsgáid? Dr. Szend) József Toponár az utóbbi évDraed­bem indult meg a fejlődés útján. 1969-ben. nyugdíjba vonultam, úgy gondolták, a népfrontnál jó szolgálatot te­hetek, előbb elnök helyettese, majd elnöke lettem a helyj bizottságnak. A hetvenes évek elejéin hívtam föl ma­gamra először a figyelmet: leszakadt egy híd Toporaa- ron, nem javították ki, in­kább betemették. Több ház látta ennek kárát. Per pert követett, ebben én követke­zetesen kiálltam a lakók mel­lett, »kük káirt szenvedtek. Egymillió forintjába került ez a városnak. 1975 kiemelkedő esztendő volt Toponár életeben. Tár­sadalmi munkát szerveztünk útjaink megépítésére. Száz­ezer köbméter anyagot moz­gattunk meg. Somogybáin el­sőként mi építettünk csök­kent paraméretű utat. Az­után következett a járdaépí­tés.. Tizenöt utot tettünk rendbe. Szombaton kezdjük az újabbat. Több utat egye­lőre nem keil építenünk. Majd elfelejtem: három ut­cát bent Kaposváron tettünk rendbe: a Bem, a Rózsa és a Szent László utcát. — A mai napig sem hagy­ja nyugton, miért bontották le a toponári művelődési há­zat. Most már nem is ez a gond, hanem, hogy a város­részben nincs megfelelő léte­sítmény, ahol a fiatalok, a felnőttek taaálkozhatnának. — A művelődési házun­kat halálra ítélték.. Hogy hagytam, ebben én is hibás­nak érzem magam. Talán, ha előbb ébredők föl, megaka­dályozhatom a bontást. Amit a legjobban fájlalunk, mind- annyiam toponáriak, hogy az ifjúságnak mines otthona. — Azzal kezdte a beszél­getésit. János bácsi, hogy a toponáriak amolyan maguk­nak élő emberek voltok par évtizede meg. Most milye­nek? — Ha csak az útjaink épí­tésében megnyilvánuló aldo­zafkészségűkkél példálózom, akkor is elhiheti: masok, mint' régen. Szeretük telepü­lésüket, szívesen áldoznak érte. A műemlék jellegű templomunk csaknem be­ázott; kijavítottuk, értékes festményeket őriznek benne. Parkosítottunk a környéket. János bácsi a lelikemre kö­tötte: ki ne felejtsem írá­som,ból, hogy ABC-áruház, szolgaitaíőház, orvosi rende­lő kellene Toponárfa. A te­rület megvan hozzá. Toponár vonzerejének nö­vekedéséhez nagymértékbe* hozzájárul a Deseda. Tóra néző ablakokkal új lakóte­lep épül itt. A fejlesztésibe® ez szerepel — mondta a vá­rosi tanács általános elnök- helyettese. Papj János. A ttzhoidas parkban kas­tély) skála. A park igazán, megérdemelné, hogy gondo­zót uibb legyen. Asz általános iskolába® a tanév végi munka közepette kértük meg ár. BaUissa Ti- boráé igazgatót, beszéljen Toponárrói. Húsz éve tanít itt. — Az fóltétlen visszalépés az 1971 előtti évekhez ké­pest, hogy nincs megfelelő művelődési intézményünk. 19171-ben még volt. Régi, vas­tag falai áshatnának még, csak a tető szorult volna ápolásra. Az iskola .alkal­matlan rendezvények meg­tartására. — Hói szórakoznak, mű­velődnek, találkoznak, barát­koznak a topomén fiatalok? — Nehez kérdés. Tulaj­doniképpen sehol. A K1SZ- korosrtalyúak, akíknesk a munkahelyük Kaposváron van, bent a városban talál­ják meg a szórakozási lehe­tőséget, a középiskolások úgyszintén. A könyvtárunk mindössze egy szobányi, A fiúk, a lányok a parkiban szívesen találkozhattok, de néhány rendetlen gyerek, mi­att ki kellett zárnunk őket innen. Tüzet raktok, bedo­bálták az iskola ablakait. — A közösségi élet meg­teremtésére milyen lehető­ség kínálkozik, a köze, jövő­ben? — Iskolánkba® nincs ebéd­lő; ha majd megépül, a la­kosság rendelkezésére is bo­csátjuk. Mozit rendezünk be, játékteremként is szol­gálhat. Délelőtt az iskolások veszik majd birtokuiklba, mert nafejink is kevés a tanterem. Üj lakótelep épüL, jönnek az emberek a városból kifelé. Ide járnak az orca, zimányi, majoranteli, répáspusztai gyerekek is. Egyre többen igénylik közülük a napközit. Eibucsúrtunk az .iskolától, barangolásra indultunk. Igen, Toponárom az emiber nem sétál, hanem barangol. Dombjain kellemes, pincék között, a Deseda partján. Nappal forgalmasak az ut­cák, estére kábáinak. Autó­buszokkal érkeznek haza a városból a műszakos dolgo­zók, a későiig „kint” mara­dók. Borán® Barna SOMOGYI NÉPLAP Dr. Solti Pálné L J. Menyecskevizsga OBJEKTÍV Tényképek a szocialista világból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents