Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-06 / 158. szám
Okosak a drágák... Személyi számítógépek tak az emberek kenyeret és süteményt vásárolni. Évekig vele dolgozott a felesége: annyira megszerette ezt a szakmát, hogy megtanulta. Vizsgát tett. S több mint két évtizedig vezette a sütödét; kétszeres kiváló lolgozóként ment nyugdíjba. Együtt ebédeltünk Tóth Józseffel. Ünnepélyes pállana-, tok voltak, mikor kezébe vette, eltörte, s megízlelte a kenyeret Azok bánnak ilyen tiszteslettel a kenyérrel, akik tudják, mennyi munkát kíván, míg az elvetett magból kenyér lesz. Csaknem negyedszázada került Tóth József a bala- tonfenyvesi üzem élére. Két esztendeje nyugdíjhe mami,* szezonban azonban most is ő vezeti az üzemet. Nagy feladat e terület ellátása. Ma már ebben a régen épült sütödében sem kézzel dagasztják a kenyeret, hanem géppel, ám a táblamunka, a formázás, alakítás a pékekre vár. Vasárnap reggel és este most is ott dolgozik a sütödében. Üzemvezetőként sem restell időnként fehér köpenyt ölteni, hogy a fiataloknak megmutassa : hogyan tanulta ő egykor a sütőszakmát. És idézi egykori mesterének szavait is: — A jó kenyér készítéséhez szív és lélek is kell.... Szalai László met, mert a számítógép csak pontosan meghatározott; minden pontban rögzített munkafolyamatokban alkalmazható eredményesen. Érdékes megfigyelni, hogy hazánkban jelenleg a fejlődés nem ismétli a nyugati fejlődés lépéseit, a hazai személyi számítógépek nem a bevezetőben említett széles skálát fedik le, hanem mindegyik a kategória közepénél följebb, a kis számítógépek felé eső végén helyezkedik el. Ezt a kategóriát profesz- szioná.lis személyi számítógépnek nevezik, vagyis rendeltetésük egy vagy néhány személy részére számítás- technikai kapacitás biztosítása, de vállalati, intézményi, tehát professzionista keretek között. A fő felhasználók a műszaki és tudományos fejlesztő intézetek, kisvállalatok, ipari- és mezőgazdasági szövetkezetek. ... és az ára A személygépkocsi árkategóriájába tartozó személyi számítógépekre még úgy látszik, várnunk keLL Ennek egyik oka talán az, hogy nálunk a márkás (főként tőkés importból származó) elektronikai cikkek igen drágák. Az ilyen jellegű cikkek először mindig a bizományi áruházakban és egyéb ilyen áruk forgalmazásával foglalkozó üzletekben jelennek meg. Egy televízióhoz kapcsolható, inkább diákok használatára szolgáló mikroszámítógépet, amelynek világpiaci ára egy színes televízió) árának harmada-negyede, nálunk csak másfél—két színes televízió áráért lehet megvásárolni. Furcsa szituáció, mikor a tévéjáték többe kerül, mint a tévékészülék. Amikor azután a hazad ipar kezd jelentkezni hasonló árucikkel '(gondoljunk a zsebszámológépekre), már az ily módon kialakult irreális árszinthez igazodik. A világban zajló elektronikai forradalom azonban egy meghatározó folyamat, s el kell érnünk, hogy ez a folyamat hazánkban is akadálytalanul érvényesülhessen. Ennek egyik feltétéle pedig az, hogy a mikroszámítógépek és személyi számítógépek ára a világpiacon tapasztalható tendenciának megfelelően, folyamatosan csökkenjen és mindinkább megfizethető legyen. Stuka Károly A személyi számítógép kifejezés kezd elterjedni az angol personal computer kifejezés magyar megfelelőjeként. A hosszabb, de pontosabb meghatározás úgy szólna, hogy egy személy használatára, rendelt számítógép. Bizonyára sokan fölfigyelnek erre a meghatározásra, hiszen a számítógép nemrég még sok millió forintos, nagy és bonyolult gépet, légkondicionált géptermeket, operátorokat és kiszolgáló mérnököket, háromműszakos üzemeltetést, percekre beosztott gépidőit jelentett Tévedés ne essék: ma is vannak — és mindig is lesznek — ilyen, úgynevezett közepes és nagy számítógépek is. Az elektronika azonban olyan terület, ahol manapság évente többször is át kell értékelni fogalomrendszerünket A személyi számítógép ára nagyjából megegyezik egy személygépkocsi árával, tehát általában hozzáférhető, emellett teljesítménye, a gép által nyújtott szolgáltatások összemórhetőek azzal, amit a nagy számítógépek nyújtanak. Mit tud? Egy személyi számítógép használatával nagyon sok olyan feladatot lehet megoldani, amit eddig csak nagyobb kategóriájú számítógépek igénybevételével volt lehetséges. Természetesen a feladatok egy része lassabban, több apró lépésre bontva végezhető el, ám ezt ellensúlyozza az, hogy a személyi számítógép mindig a tulajdonosa rendelkezésére áll, nem neki kell különféle gépidőbeosztásokhoz alkalmazkodnia, esetleg egy napot várnia, míg az eredményeket visszakapja a nagy gépről. Nagy jelentőségű az a körülmény is, hogy ezek a gépek nem igényelnek különleges géptermeket, speciálisan képzett kiszolgáló személyzetet. Egy állattenyésztő telepen a személyi számítógép használata például lehetőséget nyújt arra, hogy minden állatról napomba 10—IS adatot rögriisünk s elemezzük, majd ennek alapján a lehető legtöbb hasznot hozó módon válasszuk ki a vágásra, illetve továbbtenyésztésre alkalmas állatokat. A gép ára egy évnél rövidebb idő alatt megtérülhet. Egy személyi számítógép, kiegészítve megfelelő érzékelő és beavatkozó műszerekkel elvégezheti egy melegház teljes szabályozását minimális fűtőanyag-fölhasználással biztosítva a szükséges hőmérsékletet. Az építésvezető irodájában elhelyezett személyi számítógép biztosíthatja 100—150 munkás tevékenységének optimális irányítását, a íoiyton változó anyag- és építési szituációkhoz percek alatt történő alkalmazkodást... A példákat sorolhatnám még hosz- szan az ipari, mezőgazdasági szövetkezetek mindennapi gyakorlatából. Használata A tavaszi ipari vásáron 14 különböző hazai fejlesztésű személyi számítógépet számláltam össze. A teljesség igénye nélkül említem meg a Videoton, az SZKI, a Telefongyár, az Orion, a Számaik, a Vilati, a Medicor és a BRG által az idén már sorozatgyártásban készülő személyi számítógépeket A gépek legtöbbjének, különösen az SZKI (Számítástechnikai Koordinációs Intézet) személyi számítógépének van olyan kész progmraja is, amely a különféle felhasználói feladatokat képes megoldani. Az ilyen számítógép használatbavételéhez tehát a munkatársaknak nem kell semmiféle programozói tanfolyamon részt venniük, viszont nagyon fontos, hogy a SBunkaiolyamatokat kellőképpé* megszervezzék, ki- aiaki4«ak a bizonylati legyedNegyvenhat év a szakmában Féltve őrzött, megsárgult okmány a segédlevél. A Szombathely és Vidéke Ipartestület állította ki 1940. április 15-én. A bejegyzés tanúsága szerint Tóth József, aki 1921-ben született Rába- sömjén községben, kitűnő eredménnyel vizsgázott, miután 1937-től Kendik Géza seamhathélyi. sütőmestemél ta noncosikodofct Ismerősei azt mondják róla: dagasztóteknőben született. Ű is többször hallotta a megjegyzést, de csak mosolygott rajta. Ami igaz igaz: ha nem is így történt, Tóth József, a sütőipar balaton- fenyvesi üzemének vezetője régen űzi a pékmesterséget. — Cseregyerekként, nyelv- tanulás céljából éveket töltöttem egy ausztriai kisvárosban. A fogadó családinak sütödéje volt, s obt szerettem meg ezt a mesterséget. Gyakran bementem a pékek közé, figyeltem, miként dagasztják, formálják a kenyeret, a süteményeket. A sülő, majd a kemencéből kivett friss kenyér illata varázslatos volt; ezért szegődtem el 16 esztendősen sütő- tanoncnak. Emlékeket idéz. Amikor barátai bálba, táncolni indultak vagy velük volt egy ideig, s a legjobban érezték magukat, neki vasárnap este is korán el kellett köszönni, mert várta a dagasztóteknő. Reggel jöttek a vásárlók, vitték a friss, meleg kenyeret, süteményt. — Mesterem mindig arra oktatott, hogy szív és lélek kell ehhez a hivatáshoz; nem elég a kitűnő liszt, a befű- tött kemence, s én is ezt mondtam a tanulóimnak. Hányféle pékárut készítettünk valamikor? Néhánynak már a nevét sem tudom. Ám arra jól emlékszem, hogy milyen sikere volt a császár- zsemlének, a különböző mákos, diós, túrós süteményeknek, a rábaközi'főtt és a sárvári vert perecnek, amit tőként búcsúra, keresztelőre és más ünnepekre sütöttünk. Sárváron volt pék, azután a fronton egy sütőosztagban katonáskodott. Onnan köszönés nélkül távozott, amikor Ausztriába akarták vinni őket. 1946-ban letette a mestervizsgát, s 1947-ben sütödét nyitott Balatonberényben. Messze környékről oda járÖtszáz nyulat adtak át a bárdudvarnok! kistermelők a szigetvári tsz felvásárlójának a napokban. A tapsifüleseket a bajai húsüzembe szállítják, s onnan már konyhakészen kerülnek a külföldi vevőkhöz. Somogy termelőszövetkezeteiben és állami gazdaságaiban hatszáz arató-cséplőgép dolgozik a búza betakarításán. A kedvező időjárás hatására jelentősen javult a víztartalom, kedden már úgyszólván nem is kellett a learatott termést szárítani. A lendület^ munka eredményeként kedden estig a kenyérgabona több mint egynegyede már fedél alá került. Vannak olyan gazdaságok, mint például a siófoki November 7., a kapós- mérői Latinca Termelőszövetkezet: a terület csaknem ötven százalékáról takarították be a termést. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolai tangazdaság határában hét kombájn, ebből három Class Dominátor vágja, csépeli az aranysárgára érett búzakalászokat, s kedden estig több mint hatszáz hektárnyi terület termése került fedél alá. Garantált árak A juh tenyésztők korábban kifogásolták, hogy csak rövid távon ismerik a gazdaságosságot végül is meghatározó felvásárlási árakat, s így nem tudnak kellőképpen alkalmazkodni a változó kereslethez. Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt ezért már most, a korábbiakhoz képest lényegesen hamarabb közzétette az 1984. első félévére vonatkozó vágójuk exportfelvásárlási alapárakat. Jövőre az első, illetve a második negyedév között kilónként 5 forintos árkülönbség mutatkozik a 14—18 kg-os tejesbárányoknál az év első három hónapjában átadott állatok javára. Ilyenkor nagy a külföldi érdeklődés, ekkor lehet jól eladni a bárányokat Március 15. és április 15. között további 5 forinttal kapnak többet ugyanezekért az állatokért a termelők, lévén, hogy ekkor a legnagyobb a forgalmazás. A gyorshizlalt pecsenyobái ányok árait öt kategóriában adták meg. Az exportfelvásárlási árakat mindazoknak biztosítják, akik a húsiparral szerződést kötnek a jövő évi vá- gójuhok értékesítésére. A szerződések általában két fél között jönnek létre, ezért kétoldalúak, A kereskedelem és a vendéglátó- ipar területén bevezetett és legelterjedtebb üzemeltetési formának — a szerződéses rendszernek — mégis három oldala van, hiszen az átadó vállalat és az átvevő üzletvezető mellett a harmadik talán legfontosabb — partner a vendég. Sokat vitatkoztunk az elmúlt években az új üzemeltetési formák jelentőségéről. Nyomon követtük a versenytárgyalások menetét, szurkoltunk egy-egy ismerősnek, hogy jó feltételek mellett jó bolthoz jusson, pletykáltunk is, ha valami izgalmas esetről pusmogtak „szakmai berkekben”, például: ki kinek, mennyiért mondott le a versenyben való részvétel jogáról. Ezután azért izgultunk, hogy a nyertesek mit kezdenek a lehetőséggel, az „elnyert” üzlettel, képesek-e teljesíteni a vállalt kötelezettségeket. Kérdezősködtünk, megéri-e a bolt, jobb-e vagy rosszabb a gebinnél. Érdeklődtünk a vállalatok vezetőitől, mennyivel nőtt á nyereségük, és mennyivel kevesebb a központi irányiVendég lett a vendég tás munkája. Mindez természetesen rendkívül fontos, de talán kevesebb szó esett arról, aki a legfontosabb ebben a szerződésben, a vendégről. Mit várt és mit kapott az új rendszertől ? Jobb lett-e a koszt, a kiszolgálás, reálisabbak-e az árak, tisztábbak-e az üzletek? Sorolhatnánk tovább a kérdéseket. Tekintsünk vissza régebbi gondjainkra! Négy évvel ezelőtt, 1979 nyarán 50—70 százalékos volt a vendéglátóipari áremelkedés. Hatására kiürültek az éttermek: a vendéglátás forgalma és a ' nyeresége erőteljesen visz- szaesett. Hiába volt a ge- bin, a hétvégi kedvezmény, a teljesítményarányosabb bérgazdálkodás, valami egészen új szerkezeti változásra volt szükség, amelynek révén a vendéget újra visz- sza lehet hódítani. A kereskedelem és vendéglátás úgynevezett mammutválla- latai „rugalmatlanná” váltak, az egyes üzletek vezetői pedig — hatáskörüket tekintve — csak a vállalati utasítások végrehajtóiként tevékenykedhettek. A vállalat megmondta, mit mikor csináljon, honnan vásároljon, mit áruljon, mikor nyisson és zárjon, mennyi költséget használjon föl. A vendég pedig várt, hátha valaki észreveszi, hogy ő is itt van, s szeretne jól és jót enni, szórakozni, méghozzá differenciált áron, a pénztárcájához igazodva. A szerződő üzletvezetők többsége gyorsan rájött, hogy költségei legkönnyebben nagyobb forgalommal csökkenthetőek. Ezt a felismerést „új gondolatok” követték, a többi között az, hogy több vendég a cél, s ennek kell alárendelni az eszközöket, a szakmai tudást és a tisztességet. Rövid idő alatt elfelejtett vagy ' csak ritkaságszámba menő szakmai fogásokkal találkozhattunk. Köszöntek az ajtóban, helyre kísért a felszolgáló, ajánlott valamit az üzlet specialitásai közül, s végül pontos számlát tett az asztalra. Természetesen ez a stílus még csak kísérlet, de kétségtelen, hogy terjedőben van. Nem várhatjuk el, hogy az elmúlt 35 évben elkényelmesedett, néhol a szakmai tisztességtől is elszokott dolgozók az új rendszer bevezetése után egy csapásra megváltozzanak. (A nagyobb kereseti lehetőség sem oldja meg önmagában a létszámgondot.) A vendég pedig kíváncsian várja, mit tesznek érte az új típusú üzletek vezetői és dolgozói, milyen új ötletekkel próbálják elnyerni „kegyeit”, és melyik vendéglő törzsvendégeként kaphat esetleg „többet” az átlagnál. A Balaton partján jártunk- ban-keltünkben egyre több, talán most még különösnek látszó, külsőségeiben is megváltozott üzlet kelti föl figyelmünket. Csillog-villog a portál, új neonreklám vibrál a bejárat fölött, szórólapok hirdetik a kőfcsik szélvédőjén a különböző programajánlatokat. Az étlapon elfelejtett ételek tűnnék föl és előírás nélkül is tesznek párnát a kisgyermek alá. Megkérdezik, ízlett-e az étel, elégedettek vagyunk-e a kiszolgálással, és megkérnek, legyünk máskor is a vendégeik ... Csupa régi fogás, mégis jólesik az embernek. Már az sem baj, ha hátsó gondolatainkban megvillan, hogy ez a magatartás a pénztárcánknak is szól. Mert tudjuk, hogy a pénzünkért kaptunk valamit. Valami olyat, amitől vendégnek érezzük magunkat a szó igazi értelmében. , Dr. Csillag Gábor közgazdász SOMOGYI NÉPLAP lói halad a megyében a betakarítás
