Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-30 / 179. szám

p Egységteremtő erővel Beszélgetés Pozsgay Imrével a népfrontról A Hazafias Népfront — mint politikai mozgalom — áthatja életünk minden te­rületét. A népfrontnak erről az átfogó szerepéről beszél­gettünk Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárával. — Mindig is tiszteltem azt a programot és azt a szerep­kört, amelyet a mozgalom betölt Amióta azonban hiva­tásos munkásként dolgozom itt, azzal a felismeréssel járt, hogy fontos társadalmi réte­gek, csoportok, a, társadalom legkülönbözőbb képzettségű emberei ebben a mozgalom­ban keresnek kifejezési esz­közöket, formákat politikai közéleti tevékenys égükhöz, igazán jó tapasztalat, hogy aki őszinte szándékkal és jobbítani akarással kíván részt venni a közéletben, az itt meg is találja a moagás- teret hozzá, megtalálja a fó­rumokat Bizonyos fontos kérdésekben még a döntés­ben való részvétel lehetősé­gét is. Ami pedig társadal­munk mai állapotának tük­rözését illeti, arra éppen azért képes, mert mindenki benne van a népfrontban, mindenki személyes tapasz­talatát hozza el a fórumokra, és mert nyűt demokratikus intézményrendszer működik, így annak sincs akadálya, hogy az emberek tapasztala­taikat szorongás és. fenntar­tások nélkül kifejezzék. Egyik legnagyobb értéknek éppen azt tartom, hegy fórumain­kon — beszéljünk akár vá­lasztott testületekről, akár munkabizottságokról — nyílt beszéd folyik, és ebben a vi­tás és vitatható nézetek is helyet kapnak. Ebben semmi botrányos nincs, ellenkező­leg': ez pozitívum és kívána­té*, hogy ezentúl is így le­gyen. A társadalmi igények­kel kapcsolatosan az a né­zetem, hogy manapság ezek közé az igények közé mind­jobban odatartozik a külön­böző érdekek képviseletének a lehetősége. Ügy látom: a népfroutmozjgal om az utóbbi időben e tekintetfoén is jó irányban fejlődött, megfelelő formákat talált ahhoz, hogy a lakóterülethez, települési­hez, közigazgatáshoz, környe­zetvédelemhez, időskorúak helyzetéhez és más társadal­mi csoportok helyzetéhez fű­ződő érdekeket nyíltan kife­jezze. — A szocialista nemzeti egység is — mint min­den társadalmi törekvés — viták során valósul meg. Hogyan ítéli meg a viták szerepét a népfrontmoz­galomban? — Vita nélkül megölnénk » mozgalmat. Egyébként is minden társadalmi szervezet és mozgalom dolgában az a véleményem, hogy ahol nin­csenek alkotó, tisztázó, akár késhegyig menő viták, ott egy mozgalomnak lehet akár milliós tábora is, az csak szekta. Valójában akkor moz­galom, ha ezek a viták a bá­zistól a központig mindent áthatva szolgálják a tisztá­zást, a kibontakozást. A vita elfojtása és a türelmetlen reagálás a vitás nézetekre idegen a népfrontmozgalom- tól. Aki ilyen magatartást ta­núsítana, az a népfront szel­lemét és a népfront célját tagadná meg. A vitában nem egységbontó, hanem egység­kovácsoló, egységet teremtő erőt látok. — Nyilvánvaló, hogy a népfront politikai szándé­kokat igyekszik megvaló­sítani. Mai társadalmi va­lóságunk alapján melyek a döntően meghatározó feltételei e politikai szán­dékok érvényesülésének? — Ha valamikor, akkor most igazán érvényes, hogy a legelső föltétel itt is a gaz­daság kibontakozása, a stag­nálás, a lassú növekedés ál­lapotából egyfa jta újabb gaz­dasági növekedési pálya elő­készítése. Hiszen a nemzeti jövedelem növekedése lehet forrása a további jólétnek. E növekedés lehet kiindulásaa helyi önkormányzatok meg­erősödésének, mert mind több anyagi erő kell ahhoz, hogy a helyi önkormányza­tok saját hatáskörükben dönthessenek. így például fejlesztési feltételekről, ame­lyekhez viszont anyagiak szükségesek. A másak felté­tel : tovább tökéletesíteni az érdekképviseleti viszonyokat a társadalomban. Részt ven­ni a politikai döntések elő­késztésében és meghozatalá­ban, hogy legyen, miért be­csülni a mozgalom résztve­vőinek magát a mozgalma L Nem feltétlenül csak kritikai szerepben látom ezt. Ez le­het konstruktív együttműkö­dés is a kormányzattal, a politikai vezetéssel. A lényeg az, hogy az érdeknydlvá ni tás — miként a vita is — egy­ségteremtő erő legyen. — A tapasztalatok sze­rint vannak-e társadal­munknak olyan sajátos ré­tegei vagy csoportjai, amelyekre szövetségi po­litikánkban megkülön­böztetett figyelmet kell fordítanunk? — Szierintem mindig azok­ra a társadalmi csoportokra kell különösebb figyelmet fordítani, amelyek éppen a legnehezebb helyzetben van­nak. Az alapképlet nem vál­tozik. A munkásosztály a he­gemon osztálya ennek a szö­vetségnek, de ezt a hegemó­niát, amely a párt vezető sze­repében érvényesül, soha nem. változtathatja át uralmi viszonnyá, mert az akkor megölné a szövetséget. Part­neri viszonyként kell ért mű­ködtetni. Ilyen alapon a partnerség erősítését tartom a legfontosabbnak a szövet­ségi politikában. Ha a ne­hézségeket nézem, akkor úgy vélem, hogy két fontos gene­ráció az, amelyik most kü­lönleges figyelmet érdemel. Az ifjúság, amely a pályavá­lasztás, az életkezdés gond­jaival küszködik és identitás- zavarban szenved, nem tudja beilleszkedésének az összes feltételét megteremteni. A másik az időskorúak helyze­te, amelyen javítanunk kell ahhoz, hegy ne rossz pers­pektívát lássanak a felnövek­vő nemzedékek maguk előtt. De nem csupán ilyen politi­kai szándékból, hanem hu­manitárius, emberiességi okokból is nagy figyelmet keli fordítanunk erre a tár­sadalmi csoportra. Ez a szö­vetségi politikánknak is nél­külözhetetlen alkotóeleme. — Az MSZMP Központi Bizottságának július 6-i határozatából ismerjük választási rendszerünk to­vábbfejlesztésének főbb kérdéseit. Az új választó- jogi törvény kidolgozásá­ban milyen feladatok meg­oldása hárul a mozgalom­ra? — A Központi Bizottság felkérte a Hazafias Népfront Országos Tanácsát: mondjon véleményt azokról a politikai elvekről, amelyek eddig ez ügyben kialakultak. Ezt meg is tette, és így tért vissza új­ra a Központi Bizottság az új választási törvényt előké­szítő politikai élvek kialakí­tására. Most ott tartunk, hogy a Központi Bizottság meghatározta az új választási rendszer, az új választási törvény iránti követelménye­ket, és ezzel a kormányon be­lül megkezdődhetett a kodi- fikációs munka, az Igazság­ügyi Minisztérium szakértői a politikai szándékot törvény­tervezetté formálják. Ez a készülő törvény azonban po­litikailag akkor válik igazán éretté, hatásában viszonyain­kat kedvezően formálóvá, ha az országgyűlés vitáját meg­felelő társadalmi vita előzi meg. Politikai értelemben az általános kiterjedésű vita, az emberek sokaságának azono­sulása jelenti a' hatálybalé­pést. Ezért a népfront követ­kező szerepe, hogy széleskö­rű társadalmi vitasorozatot szervezzen az új választási törvény előkészítésére Ez a széles körű, tömegeket meg­mozgató vita már egy­szersmind előiskolája lehet a népfrontmozgalom és az ál­lampolgárok számára az 1985- ben esedékes, új módon le­bonyolítandó választások­nak. Ha ezen a vitán túl le­szünk, a népfront országos tanácsa összegezi a tapaszta­latokat és eljuttatja a kor­mánynak. A viták tanulsá­gait hosanosítják a törvény- előkészítés végső szakaszá­ban, hogy ezt követően ke­rüljön ez év végén az or­szággyűlés elé. Ez a menet­rendje az új választási tör­vény megalkotásának. Marnia teraszon A zöld lombsátoron túl sárgán izott a levegő. A szin­te tölgyerdőbe épült üdülőte­lepre a nyári délután csen­des békessége borult. A tá­voli tópart nyüzsgő zsivaja, a vízcsobogás sohasem kapasz­kodott el idáig. Más világ volt az, és egészen más ez itt. Mamikának nem volt ide­gen az sem. Mindennap dél­előtt — de csak délelőtt — megtette azt a jó negyedórás sétát a partig. Hófehér hajá­val, jellegzetes, magas, szi­kár alakjával feltűnt a bar­nára sült strandolok sokasá­gában, fürdött, úszott egy fél órát. Ha akadt szabad pad. leült egy kicsit. Szelíd, mo­solygós tekintettel nézte a körülötte nyüzsgő világoi Ült egy darabig, míg a ví: gyöngyszemeit leszippanto ta bőréről a nap — aztn lassan megindult hazafelé. Ahogy ballagott, úgy ma­radt el fokozatosan mellőle a tópart zsivaja. Az erdőn át kényelmesen, lassan átlépe­getett a csöndbe. A csapzott, vizes, vidám családot mindig terített asz­tallal várta. Szerette hallgat­ni az ebédközi part nélküli, de mindig humorral, élvek­kel fűszerezett beszélgetést. Szerette, ha mindig sokan ül­nek az asztal körül — hiszen ezen a két héten kívül az ő asztalán általában mindig csak egy teríték van. Délután már sohasem ment le a partra. Ahogy ismét ki­ürült a ház, fogta a könyvét, és a teraszra ült. Tekintete szaladt a sorokon, de egyre többször, egyre gyakrabban pillantott föl. Aztán, mikor a minden délután megjelenő feketerigó először a kerítés­re, majd a terasz előtti tölgyavarra szökkent, az ölé­be ejtett könyvet hangtala­nul becsukta. Figyelte a ri­gót. A madarat nézte, aztán meg-megrezzenó tölgylevele­ket, a lo-mbsator mögött csak darabokban felvillanó, hófe­hér, túloldali nyaralót, me­lyet nem is olyan régen még kalákában vakoltak. Nézte az öt hangtalanul körülölelő vi­lágot. Szinte négyzetcentimé- terröl négyzetcentiméterre vándorolt a tekintete — mintha csak valaki őzt pa­rancsolta vol gyetlen dol­ga van, mim lprólékosan, részletesen vessen az emlé­kezetébe. Hogy majd el tud­ja mondani, le tudja imi, milyen is itt a teraszon egy nyári délután. Pedig senki sem fogja kér­dezni. Legalábbis senki olyan, akinek a kérdése az ö számára is fontos lenne. A tölgylevelek széle elmosó­dott, a lombsátor mögötti vi­lág hirtelen lebegni kezdett Maga sem vette észre a sze­me elé ereszkedő könnyfüg gönyt. Pe*in a hasító, tépi fájdalom jet előbb a fia aztán a jerje elvesztésekor érzett, mozdulattalan bánattá szelídült sz éssk során. A % Együtt tanul diák és tanár A parancsüzemmódban megadható parancsok uni­verzálisak — mondja a ka­tedránál az előadó, a tizenöt tagú hallgatóság pedig meg­lepetés nélkül nyugtázza a kijelentést. Ezen csak a be­tévedt idegen csodálkozik, mert nem érti, miről van szó, ám a résztvevők vala­mennyien figyelnek, hiszen a megye középiskoláinak számítástechnikai szakkö­reiből hívták meg őket, így sok az előzetes ismeretük. — Elsősorban fizikai dol­gozók gyerekeit hívtuk meg ide, a megyei tanács bala- tonfenyvesi táborába, de nem mondtunk nemet más tehetséges gyerek jelentke­zésére sem — tájékoztatott bennünket Gulyás Mihály, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának tanulmányi felelőse, a tábor vezetője. A megye minden középiskolá­jának van már legalább égy számítógépe. A jelenlegi számítástechnikai tábor ré­sze annak a központi elkép­zelésnek, hogy 1990-ig min­den középiskolás valamilyen módon találkozzék a szá­mítástechnikával. Minden diák mellett ott ül a tanára is. Mielőtt azt hihetnem, hogy a számítás­technikával foglalkozó gye­rekek olyan magaviseletét tanúsítanak év késben, hogy föltétlenül szükségeltetik melléjük a tanári felügyelet, Gulyás Mihály megnyugtat: — Az oktatók is most tanul­ják a számítástechnikai is­mereteket, hiszen amikor ők végeztek, még nem volt ilyen oktatás az egyetemen. Ezért minden alkalmat meg­ragadnak, hogy elmélyíthes­sék ismereteiket. A tábor szakmai részét Obádovics J. Gyula, a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem professzo­ra vezeti, s több oktató tart előadást az egyetemről. A tanteremből kilépve a napon sütkérező lányokat pillantunk meg. Éppen szü­netet tart a humán felvételi előkészítő — mondja Olasz Istvánná, a tábor szakmai irányítója, aki a marcali Lady János gimnáziumból érkezett. Fónai Márta, a kaposvári Táncsics gimnázium tanuló­ja is ezek közé tartozik. Szeptembertől már a negye­dik osztályba jár. — A múlt esztendei elő­adások nagyon tetszettek, sokat tanultam. A foglalko­zások kötetlenek, ha meg­mondjuk óra előtt, hogy mi­ről szeretnénk hallani, a ta­nárok szívesen adják élő art az anyagot Egész más a hangulata egy ilyen foglal­kozásnak, mint az iskolai tanórának. Jogra vagy egye­temre szeretnék menni, ma­gyar—történelem szakra — mondja kicsit még bizony­talanul, amikor jövője felől kérdezem. Varga Csilla még bizony­talan választ sem tud adni erre a kérdésre, de még va­lamivel több ideje van, hi­szen egy évfolyammal Márta alatt jár. Vége a szünetnek, de nincs csengetés. Böhm Jó­zsef, a Táncsics gimnázium tanára hívja foglalkozásra hallgatóit. Lehet, hogy elő­zetes terve szerint Balassi Bálintról lesz szó. Elképzel­hető azonban, hogy valame­lyik kislány éppen Bulga- kovról szeretne többet hal­lani. Az ajtóban még nem lehet tudni... V. I. ÜRES RUBRIKÁK A MUNKAKÖNYVBEN Feledékeny kisiparosok, bejelentetlen alkalmazottak — Mióta dolgozik itt? — Egy hete ... — Mennyit fizet a mes­ter? i — Még nem egyeztünk meg ... Az adonyi Pintér István ezt a véleményét gyorsan megváltoztatta, amikor Nagy Tibor mészoltó kisiparos is bekapcsolódott a beszélge­tésbe, előhozva a tévével, rádióval fölszerelt lakókocsi­ból a szükséges iratokat. Látszik, hogy egy kicsit meglepte a Megyei Társa­dalombiztosítási Igazgatóság ellenőrzése, azonban gyorsan feltalálja magát. Nem je­lentett be alkalmazottat, így meg kell magyaráznia, ki is a segítője. Sárái Gyula el­lenőrzési osztályvezető, Maitz Péter főelőadó-ellenőr sze­retné kiugratni a nyulat a bokorból, de nem megy. csendes, nyári délutánon mé­gis mindig ők ültek ott mel­lette a teraszon... Már megnyúltak az ár­nyak, mikor a család — az unoka, a barátai zajos vi­dámsággal darabokra törték a csendet. Becsukott könyvvel az ölé­ben már újra szeretetteljes mosollyal fordult feléjük. „Kár, hogy nem jött le Ma­mika, isteni a váz!" „Eljöhe­tett volna csónakázni!’’ „Mit csináltál délután, Mamika?” „Tollasozunk egyet, gyere­kek?” összevissza kavarogtaJc a kérdések. Felállt a székből, a szobájába indult lassan, s alig hallhatóan, talán félig magának mondta: — Azt gondoltam olvasok, de rájöttem, azt otthon is megtehetem. Magamba zár­tam a világot — talán utol­jára. Mamika minden évben két hetet tölt itt a családdal. És minden évben úgy búcsúzik a rigótól, a terasztól, a tölgy- evelektől, mintha utoljára .enné. hetven év után nincs is ebben semmi szokatlan. TSess Maria — Haverok vagyunk ... kosztot adok neki, meg itt alszik a lakókocsiban. \ Amikor elkérik Pintér Ist­ván személyazonosságiját, kiderül, hogy már egy hó­napja nem dolgozik, állítása szerint mégis pontosan fize­ti a gyerektartást A mester is adonyi, így került ide a Siófok törekipusztai mész­oltó telepre, amely az or­szágút mellett van. Egy ki­csit meglepő mindez, hiszen a fiatal férfi mezőgazdasági technikumot végzett. — Mi van akkor, ha bal­eset éri itt? — kérdi Sárdi Gyula. — Ebben igazuk van — helyesel a napbamította mester. Elkészül a jegyzőkönyv, s a hátoldalán megszövegezik, hogy Pintér István ingyen segített, mivel baráti vi­szonyban van a kisiparossal. — Nézze, ha magával bár­mi történik, ezt odatartják az orra alá, s nem lehet kö­vetelése ! A Megyei Társadalombiz­tosítási Igazgatóság minden évben átfogó vizsgálatot tart a Balaton déli partján júli­ustól a nyár végéig. — Eddig több mint négy­száz munkáltatót ellenőriz­tünk — mondta Sárdi Gyula osztályvezető. — Különösen a szezonjellegű üzemeket vizsgáljuk, így a kifőzdéket, aztán a szerződéses vendég­látóhelyeket — Milyenek a tapasztala­tok? — A mulasztósok vagy a szabálytalanságok száma tíz százalék körüli. Az ellenőr­zések célja a megelőzd. El­sősorban az alkalmazottak érdekét szolgálja, ha szor­galmazzuk társadalombizto­sítási bejelentésüket Enél- kül ugyanis nem vehetik igénybe a szolgáltatásokat. Sajnos, egyes kisiparosok azzal védekeznek: nem tud­ták, hogy még akkor is kö­telességük a bejelentés, ami­kor valaki egy-két napot órát dolgozik náluk. Ha va­lamelyikük nem jelentette be az alkalmazottat akkor a járulékon felül bírságot, ké­sedelmi pótlékot is fizette­tünk. A munkáltatók és a* alkalmazottak sokszor össze­játszanak, ez a „barátság" azonban rögtön megszűnik, amikor baleset éri az alkal­mazottat táppénzre vágj nyugdíjra lenne szüksége. Ezután következtek a „rá­zós” ügyek. Az első megle­petés a földvári kikötőben levő Marika büfében éri bennünket Noha eddig égj alkalmazottat sem jelentet­tek be, kilencen dolgoznak. Mellétéi-Barna Gyuláné tu­lajdonos azzal védekezik, hogy a tanácsnak elküldte az alkalmazottak névsorát Ez azonban gyenge vigasz, hiszen tavaly már megbün­tették ilyen mulasztásért Most is bírságot, késedelmi pótlékot fizettetnek véle egy június óta dolgozó nyugdí­jas asszony után. A többiek bejelentésére egy nap hala­dékot kapott. Még ennél is rosszabb ta­pasztalatokat szerzünk Gom­bos László balatonszárszói büféjében-falatozójában. Február óta tízen dolgoztak itt, de még senkit sem je­lentett be, pedig tavaly is volt vele ilyen probléma. Állítja, hogy elküldte a le­velet, igazolni azonban sem­mivel sem tudja Minden ad­minisztráció hiányos, a mun­kakönyvekbe sem vezette be az adatokat. Maitz Péter nagy kínnal-keservvel szedi ós6ze ezeket, amikor készül a jegyzék. — Egy hét alatt nincs annyi időm, mint amennyi­re most leültem önökkel — dohog a tulajdonos, majd körbemutat: — Nézzék meg, mennyi embert etetünk itt! Ez persze nem magyaráz-^ za a szabálytalanságokat Ezért búcsúzik így tőle az osztályvezető: — Számítson rá, hogy a nyáron egyszer-kétszer még tartunk itt ellenőrzést Lajos Géza SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents