Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-26 / 175. szám
Miért nem akarunk okosabbak lenni? Beszélgetés Müller Istvánnal, az OMFB elnökhelyettesével Háromszoros teljesítmény Az MC—500-as típusú, NC vezérlésű gépekből hat dolgozik már a Kaposvári Mezőgép Vállalatnál. A korszerű gépekkel hajtóműszekrények, daruk fődarabjait munkálják meg. Teljesítményük háromszorosa a hagyományos gépekének. Szakmai gyakorlaton Napjainkban egyre több szó esik a műszaki fejlesztési gyakorlatunk megújulásának követelményéről. Egyre jobban bebizonyosodik, hogy csak a szellemi tőke jobb hasznosításával javítható vagy tartható meg jelenlegi külgazdasági pozíciónk. A népgazdaság kutatás-fejlesztési rendszere állandóan változik, mind intézményi, mind pénzügyi szabályozási kereteit tekintve. Ariinak megítélése, hogy kedvező vagy kedvezőtlen irányba, az már vitákat vált ki. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, mint az ország kutatás-fejlesztéseinek, egyik fő koordinátora sem kívülálló ez ügyben. Ezért is beszélgettünk Müller István elnökhelyettessel. — A pénzügyi korlátoktól eltekintve, a világszerte tapasztalt -felgyorsult innováció láttán a vállalatok — főként a feldolgozóiparban — érzékelhetően és meglehetősen . bizonytalanok abban, mit is fejlesszenek. Miképpen lehetne bizonyosságot nyújtani számukra? — Ebben a tekintetben némileg szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a magyar népgazdaság kutatásfejlesztéseit tekintve nagymértékben követő jellegű. Tehát a másutt már kiérlelt termékek, technológiák minél gyorsabb hazai alkalmazása is lehet a cél. A sok, méltán szédítő hatású új termék, gyártási eljárás közül, sajnos, van időnk kivárni a győztest. Sajnos, hiszen ezáltal a legtöbb ágazatban elesünk a külpiacokon elérhető extraprofittól, de ez még nem jelenti azt, hogy ilyen kutatáspolitikával nyereségre nem lehet szert tenni. Sok a külpiacon a tisztavirág életű, csak az extravaganciát szolgáló új terpnék, ezek gyártásába, fejlesztésébe kezdeni számunkra zsákutca. Szerintem, ha vállalkozói jellegű, a piac értékelését gondosan számításba vevő fejlesztéspolitikát alkalmazunk, akkor már nem túlzottan indokolt a bizonytalanságra hivatkozni. Ha az állandó megújulási kényszer vezérli a vállalatokat, akkor nem lehet baj. — A megújulás gyakori formája a licencvásárlás. Mennyire vált be ez a kutatás-fejlesztési forma? — Nagyon változatos kép tárul elénk, ha az elmúlt évtizedek licencvásárlásait, az annak eredményeként megvalósult műszaki fejlesztést elemezzük. Roppant sok a pozitívum, hiszen számos, ma már mindennapjaikban is fontos szerepet játszó termék nem létezne a licencvásárlások nélkül. Gondoljunk csak az Ikarus busz egyes főegységeire, vagy a hűtő- szekrényekre, de a személy- gépkocsik nem kis hányadát is Gyen licenc alapján gyártott árukért kapjuk. A példák még sorolhatók úgy is, hogy a fogyasztási termékek széles skáláját közvetetten már licenc alapján gyártott termékek segítségével állítják elő. Másfelől viszont lehangoló, mennyire lassú az ilyen jellegű kutatási eredmények hasznosítása. A külföldi eredmények átvételének előnye éppen abban áll, hogy nem kell idehaza mindent kitalálni, hanem a készet gyorsan, szinte hónapok alatt bevezetjük a (termelésbe, és az így korszerűbbé vált áruval jelenünk meg a piacon. A tapasztalat azt mutatja, hogy sajnos nálunk nem egy esetben öt-hét évig is eltart a külföldi eredmény átültetése Így azután elveszítjük azt az előnyt, melyet a gyorsasággal nyerhettünk volna. A másik kedvezőtlen tanulság, hogy nem fejlesztik idehaza tovább a megvásárolt licenced Ahogy megvesszük, úgy megy a termelésbe és úgy is marad. Japán példája bizonyítja, hogy rengeteg licenc megvásárlásával, de azoknak szisz- tematikus továbbfejlesztésével, nem kell feltétlenül mindörökre a követő országok csoportjába tartozni. Érthetetlen, miért nem akarunk olyan okosak lenni, mint a külföldi mérnökök, tudósok. Miért hiányzik az a belső késztetés az alkotó műszakiakból? — Egyáltalán képesek lehetnek-e a vállalatok, intézmények a számukra legfontosabb műszaki-fejlesztési problémák megoldására összpontosítani? Hiszen termelési szerkezetükben azt tapasztaljuk, hogy sokszor az öntészet- tSl, a csavargyártástól kezdve az összes gépegység előállításáig mindennel foglalkoznak. — Ez a gond a hazai háttéripar fejletlenségére vezethető vissza. Szinte érthetetlen a helyzet Ha átnézzük ugyanis az utóbbi húsz év összes idevágó határozatát, mindig szerepelt a háttéripar vagy ahogy korábban neveztük: az alkatrészgyártás fejlesztése. Mégsem valósult meg sok minden. Így a vállalat ma kénytelen teljes keresztmetszetben fejleszteni, mindennel törődni, ahelyett, hogy az arra szakosodott vállalatok törődnének saját termékeik műszaki színvonalának karbantartásával. Mennyi pénz fogy így él fölöslegesen! A kutatásra. fejlesztésre szánt összegek is mennyire szét- forgácsolódnak! Ennek következménye azután, hogy a technológiai korszerűsítés is hátrányba kerül, sokszor egy-másfél évtized is elmúlik, hogy az eredeti technológiai műveletterven változtatnának. — A vállalatok tehát bizonyos tekintetben kényszerpályán mozognak. Csakhogy nem is lehetnek teljes és egyedüli urai a műszaki fejlesztésnek. Központi kutatási-fejlesztési politikára minden országnak szüksége van. — Igen. Megint japán példát említek: akkor döntöttek az elektronika kiemelt fejlesztéséről, amikor az országban jelentős volt, a munkaerő-fölösleg, és a vállalatok számára semmi sem mutatott arra, hogy ilyen állásokat megszüntető iparág fejlesztésén kell munkálkodniuk. Az eredmények közismertek, de azt is hozzá kell tenni, hogy az állam támogatása, amelyet a tőkés konszerneknek juttat kutatásra fordítható pénzek formájában, vissza is kerül az államkasszába, mert a fejlesztések megvalósulása után azoknak meg kell hozniuk a nyereséget Nálunk viszont a vállalatok rövid távra gondolkodnak és általában csak a vállalati profilban keresik az újat. A különböző iparágakat érintő kölcsönhatások már jórészt elkerülik a figyelmüket Ezért nem árt, sőt szükséges, hogy legyen olyan szervezet, mint hazánkban az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, amely koordinálja és ösztönzi a különböző fejlesztéseket, előbbre is tekint, nagyobb időtávokban gondolkodik és feladata ez a tevékenység. A rendelkezésre álló pénzből kutatásokat, licencvásárlásokat finanszíroz. A vállalatok fokozódó piaci érdekeltsége, a vállalkozások erősödése még egyáltalán nem zárja ki egy ilyen szervezet létének szükségességét. B. M. "■ --------------------A Videoton tat» gyáregységében a közelmúltban, fejezte be a nyári gyakorlatát 25 diák, aki a számítástechnikai termékek gyártásával, a programozással, a műszaki feladatokkal ismerkedett. — Minden éviben megszervezzük a »tanulók, elsősorban az ösztöndíjasaink nyári gyakorlatát — magyarázza Zol- tai László, aki évek óta foglalkozik a gyáregység szerel- vényüzemében a diákok szakmai képzésével — Az idén hatan kerültek hozzánk, a székesfehérvári Súgván Endre szakközépiskola számítástechnikai szakos hallgatói. Velük társadalmi, tanulmányi ösztöndíjszerződése van a gyáregységnek. Érdekünk, hogy leendő dolgozóink megismerjék gyártmányaink egy részét, a munkahelyi rendet, a közösségeit A tanulók többsége komolyan vette a feladatokat, de voltak olyanok is, akik munkájukat fegyelmezetlenül végezték. Rájuk jövőre jofbhan odafigyelünk. Szakmai felkészültségük személyenként változott Néhány an. viszont jó benyomást tettek. — A gyakorlat első napjától segítették a beilleszkedésünket, a szakmai ismeretek bővítését — emlékszik vl&z- sza Buzsáki Sándor. — Részletes tájékoztatást kaptunk a gyáregység feladatairól és a ránk váró munkáról. Tevékenységünket szakemberek figyelték, s ha probléma volt, azonnal segítettek. Két hetet töltöttem a szerelvény- és ugyanennyit a nyomtatott áramkört szerelő üzemiben műszerek, rendszerek között Számomra nagyon hasznos, volt a gyakorlat, sokat tanultam. Különösen a bemé- rőszóbában végzett munka tetszett Egy-egy hetet töltött a műszaki, az anyagellátási és az üzemgazdasági osztályon Schmidt Jenő és Varga Tamás, a Zalaegerszegi Csányi László Közgazdasági Szak- középiskola tanulója. Az iskola intézkedési terve szerint Schmidt Jenő folyamatszervező tanulónak betekintést kellett nyernie a gyáregység tevékenységébe, termelési szerkezetébe. Meg kellett ismernie a szervezeti egységek kapcsolatát más teimelőegy- ségékkel. — Feladatunk az volt — mondja Kleiber Józsefné, az üzemgazdasági osztály vezetője —, hogy megismertessük tevékenységünkkel. Különösen a gépi adatfeldolgozás és a folyamatszervezés kérdései érdekelték. Hasznosan töltötte a gyakorlatát, sok új információ birtokába jutott — Sokat tanultam a kéthetes nyári gyakorlat alatt — magyarázza Varga Tamás. — Gyorsan telt az idő, sok új dologgal ismerkedtem meg. Szőke hajú, szemüveges fiatalember Kiss József főiskolai hallgató. Középfokú számítástechnikai munkatársként már dolgozott a gyáregységben. — Jól ismerte a program- tervezési csoport munkáját. — mondta Személyi Kálmán csoportvezető. — A feladatokat nagy igyekezettel hajtotta végre. A számítógép-alkalmazás- technikai csoportban töltött három hetet a debreceni Kossuth Lajos Tudónál nyegyetem matematikus hallgatói közül Kiss Katalin és Szentesi János. — Olyan munkahelyre kerültünk — hallottam Szentesi Jánostól —, ahol az iskola elvégzése után is szívesen dolgoznánk. Még az év elején írásban megkaptuk azokat a feladatokat, amelyeket a gyáregység a gyakorlat idejére meghatározott. Sokat tanultunk, új információkkal, gyakorlati tapasztalatokkal gazdagodtunk. A gyáregység munkakörülményei jók, a feladatok szépek, kellemes emlékeket szereztünk a tabi Videotonban. A tanulók közül többen társadalmi tanulmányi ösztöndíjszerződést kívánnak kötni a gyakorlat befejezése után a tabi gyáregységgel. Krutek József A bolgárkertész unokája V alamikor, a húszas évek elején Szőlős- györökre érkezett egy bolgárkertész. Grófi földre szegődött, s kertésztudását hamarosan megismerte a környék népe. Múltak az évek, a fiatal bolgár meg- emberesedett, megházasodott, györöki lányt vett feleségül, négy gyermekük született. Elérkezett a várva- várt idő, amikor megválhatott a gróftól, és a saját földjén emelhetett bakhátakat, termeszthetett paprikát, paradicsomot, káposztát, karalábét. Petroff József Lát- ranyban vásárolt földet magának. — Este megrakta a szekeret, és hajnali háromkor indult a B alaton-par.tr a, hogy reggelre minden panzió, vendéglő, üdülő megkapja a friss zöldséget — emlékezik az unoka, Sipos György. — Gyermekkoromban sokszor elkísértem Lellére, Boglárra, Szemesre. Ha megengedték, hogy vele mehessek, már délután hat órakor lefeküdtem (máskor úgy keltett ágyba könyörögni), de az izgalomtól alig bírtam elaludni. Kellemes hűvösben indultunk, suhogó fasorok között, a ló olyan jól ismerte az utat, hogy akár el is bóbiskolhattunk volna. (Visz- szafelé nagyapa sokszor megágyazott magának a szekerén, különösen, ha a sso- kásosnál többet fogyasztott kedvelt vörös borából.) De hát nekem eszem ágában sem volt aludni. Élveztem az utazást, alig vártam, hogy meglássam a Balatont. Nagyapa egyszer csak elkiáltotta magát: kertész! Csak egyet kiáltott és nem is túl hangosat, de máris jöttek a háziasszonyok a vesszőkosa- rakkal. A rakomány egy része megrendelésre ment, a többit útközben adta el asz öreg. Visszafelé fölvette, kis noteszébe fölírta a másnapi kívánságokat, majd irány haza. Útközben meglátogattunk egy-két vendéglőt, nagyapa hosszú, talpas pohárból vörös bort ivott, én meg málnaszörpöt kaptam. Ha fagyialtost láttunk, adott egy „vasembert” (így neveztük akkoriban az ötvenfilíé- rest), de máskor is, ha segítettem neki, a markomba nyomta a „vasembert”, ennél több pénzt ritkán adott. Szerettem körülötte tenni- venni, volt egy özönvíz előtti masinája, azt bütyköltem sokszor, de mindenféle munkára kapható voltam a kertben, Csóválta -is a fejét, amikor végül autószerelést kezdtem tanulni, engem is kertésznek szánt (apám, amíg élt. a látrányi tsz. kertészetét vezette), s nemigen tetszett neki, hogy annyira beleszerettem a technikába. Látja, most mégiscsak kertész vagyok, igaz, ha nem értenék a technikához, nem élne meg ez a paprikafarm. Fóliasátrak között beszélgetünk, keményen tűz a délutáni nap, a falu csendes, álmos, szinte érzem az aszálytól szenvedő közeli földek szomjúságát Harmincezer tő paprika van a fóliák alatt a termés szép, kívánatos, hetente kétszer szállítanak belőle a Zöldértnek. A főkertész”, Mariska néni, Sípos György édesanyja, aki nyolc évig dolgozott Petroff József mellett; a szerelő, a fűtő, az üzletkötő, a szállító, szóval a mindenes pedig az ifjú gazda: Sípos György. — A papától sokat tanultam — mondja Mariska néni —, főként azt, hogy a kert csak akkor fizet, ha nem sajnáljuk tőle a verítéket. Még akkor se mindig. A fóliázás egészeit más, mint a bakhátas, árasztásos bolgárkertészkedés, nem köny- nyebb, és a rizikó sem kevesebb vele. A legfontosabb most is a munka, az állandó odafigyelés, a törődés. Csak egyet mondok: ha a fiam nem értene mindenféle szereléshez, ha a fóliasátraktól az öntöző- és fűtőberendezésig nem a saját két kezével csinált volna itt mindent, ha nem ő javítaná (szinte naponta) a berendezéseket, nem érné meg a termelés. Mert mindent elfizetnénk a szerelőknek ... — Ez igaz — veszi át a szót Sipos .György. — Víz és fűtési lehetőség nélkül nem lehet fóliázni. Az öntözéshez, a fűtéshez technikai berendezések szükségesek, azok pedig meglehetősen sokszor felmondják a szolgálatot. S ha teszem azt februárban, amikor még a tápkockákban fejlődik a palánta, vagy később is, amikor már a rendeltetési helyén van a fóliák alatt — szóval, ha olyankor csak egyszer is le kellene állni a fűtéssel, az egész eddigi munkánk kárba veszne. Január végén, február elején ültetjük ki tápkockába a palántát (előtte valamennyi tápkockát kézzel kell megcsinálni), s akkor még csak az elején tartunk. Amikor az első primőrt szállíthatjuk (az idén április 20-án), igen kemény és sok aggódással, idegeskedéssel teli hetek vannak mögöttünk, A reasi is jrisatc» Cask fűtési* löo ezer forintot költünk és a villanyszámlánk kéthavonta 8—10 ezer forint. A mintegy 600 ezernyi forintnyi bruttó forgalomból 300 ezer a rezsi, körülbelül 100 ezer forint elmegy autóra, benzinre, a kisegítők fizetésére, s ha minden az elképzelés szerint történik, kétszáz- kétszázötvenezer forint a család jövedelme. Én ezt nem tartom soknak ezért a munkáért, de nem is keveslem. Azt tartom, ha valaki keményen dolgozik, legyen látszatja. És ezt mindenféle munkára értem, természetesen a szellemire is. Én csak a „ferde utakat”, a kopec- * kedést, a lelkiismeretiem, a felelőtlen trehány munkát, a mások tapasztalatlanságát kihasználó ügyeskedést gyűlölöm, A Zöldért-mek szállítok, a kapcsolatunk korrekt, nem az én feladatom, hogy véleményt mondjak üzletpolitikájáról. Jelenleg 16 forintért veszi át tőlem az első osztályú paprikát (24-ért árusítja), az úgynevezett lecsóba vadát pedig 6 forintért, és 14-ért adja a fogyasztóknak. Őszintén szólva, én csak akker vagyok ideges,, amikor kerti!- nézek a balatoni Őrietekben staagftekag, és látom a „zsebmetsző” árakat.! És legalább ez a paprika olyan lenne, mint amilyet én termelek! Nagyapa nyugodt ember volt. Dühösnek csak akkor láttam, ha valami hanyagságot, üzleti sunyiságot tapasztalt A fő gondja volt, hogy a megrendelő elsőrangú árut kapjon tőle. Nem tudta volna elviselni, ha valaki leszólja a portékáját. Hasonló beállítottságú vagyok. — Az autószerelést abbahagyta? — Dehogy. Csak a kisiparos tevékenységgel hagytam fel. Lehet, hogy egyszer majd újra kinyitom a műhelyemet, de most — remélhetőleg jó ideig — a paprika érdekéi. Bütykölök én eleget. Autót is, mást is. A barátoknak is szívesen segítek, ha van időm, természetesen ingyen. Tóth János válogatott autóversenyző kocsiját most is minden alkalommal én készítem fel a bajnoki futamokra. Ez igen szép és szakmai szempontból rangos feladat. Mondhatnám, Tóth János kaeäja a hobbim. És van egy másfél éves kisfiam, aki megkívánja már, hogy néha fagla&azBara vele. Szapudi András
