Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
KÖZMŰVELŐDÉSI MŰHELYEKBŐL Értékek körforgalma Ma már a kultúra új értékeire tömegek tartanak igényt Ebből következik, hogy körforgalma társadalmi szükséglet és a fejlődés alapja is. Ha ilyen értelemben nézünk körül hazánkban, akkor megnyugvást kelthet a mozgalmasság. Elsősorban az, hogy a közönség mozgását követi az értékek megjelenése. Tudott dolog, hogy nyáron telítődik a forgalom a Duna-kanyar- ban, a Balatonnál vagy Pécs, Szeged környékén. Nyári tárlatok fogadják az érkézét szabadtéri színpadok, színházi, zenei, képzőművészeti bemutatók. Nyilvánvaló az a törekvés; hogy kultúrával találkozzon ott is mindenki, ahol eredetileg talán csak pihenni, szórakozni akart így érvényesül azután kölcsönhatásban is a kettő. Köztudomású, hogy töbh ■eampozion és alkotótelep működik az idén nyáron is. Többségét nemzetközi részvétel jellemzi. Zárókiállításra készül egyebek között a hajdúböszörményi nemzet- köjál művésztelep, a Műcsarnokban látható a dunaújvárosi acélszobrász alkotóte- lep, a nagyatádi faszobrász alkotótelep; a siklósi szobrász aikotótelep, a Székesfehérvári Könnyűfémműben, a Tiszai Vegyi Kombinátban létrejött művészteiep és a zataegerszegi alkotó szimpo- zton közös kiállítási anyaga. E műhelyek immár tizenhat esztendeje egyesítik a hazai es külföldi szobrászi törekvéseket, hozzájárulnak a műfaj fejlődéséhez. Mindez a közönség érdeklődését szolgálja. Városaink kiállítótermeiben pedig azok a művek szerepelnek, amelyek a nagyvilágból érkeztek. Be a kulturális körforgalom informál, tágítja látókörünket A nemzetközi mérteget és a haladás gyorsuló lehetőségét jelenti egyezerre. A kulturális értékek hatékony cseréjének példája az is, hogy egyrészt mi fogadtuk Budapesten a világhírű amerikai Hammer- és az osztrák Ludwig-gyűj- teményt, másrészt magyar képzőművészeti anyag járja rendre a világot Jelenleg tekintélyes magyar kollekciót mutat be Törökország és Görögország. A budapesti kisplasztikái biennálé és a szombathelyi textiltrien- nálé a két műfaj megújulásának egyik viiágműhelye. Érdekesen gyűrűznek az események. Évekkel ezelőtt nagy sikerű magyar képzőművészeti kiállítás nyílt Párizsban, s valószínűleg ennek is része van abban, hogy francia ajánlat nyomán döntött úgy a madridi találkozó: a Párizsban esedékes kulturális fórumot Budapesten tartsák meg 1985 októberében. Ez kultúránk eredménye, egyben a legfontosabb ügyet, a békés együttműködést szolgálja. Zenénk is világkövet: szinte minden kontinens nagyvárosában akkreditálja Bartók, Liszt és Kodály műveit. Hozzá tartónk ez a világ fő zenei forrásaihoz és műveltségéhez, zenei tudatához. Könyvkiadásunk mérő- számatt, színházi életünk mozgékonyságát is érdemes áttekinteni, és akkor ráébredünk arra, hogy a világ teljes szellemi koncentrációjának jegyében élünk. Nem maradunk le semmilyen lényeges kulturális mozzanatról. Élénk ezzel együtt a hazai értékcsere is. Csupán a nyári hetekben szombathelyi keramikus, Geszler Mária mutatkozik be Szegeden, Csongrád megyei festő, Fontos Sándor önálló kiállítása nyílt Esztergomban, pápai festőművész alkotásait fogadja a zalaegerszegi Kisfa- ludi Stróbl-terem, a Nyírségből Sárvárra érkezett Lakatos József festőművész mutatkozik be új alkotásaival Győrben, Schéner Mihály műveit Szeged és Salgótarján hívta vendégségbe. Szövődnek a szépség szálai a társadalmi tudatban, mintegy annak bizonyságául, hogy egyre jobban sáfárkodunk értékeinkkel, tehetségeinkkel. Ennek jegyében nemzetünk és a világ kultúrája e gyors és átható körforgalom révén népünk tudatában egyre inkább köztulajdonná lesz. L M. (Folytatjuk.) Magyar intézet Szófiában A bolgár főváros szivében. Szófia legszebb utcáján, a Ruszki sugárúton található három és fél évtizede a Magyar Kulturális Intézet Hatezer kötetes könyvtára, kiállítóterme, színház- és mo- ziterme népszerű a szófiaiak között Érdekes irodalmi esteket, koncerteket, színházi előadásokat, tudományos előadásokat kiállításokat, filmvetítéseket tartanak. Minden évben indítanak valamilyen előadássorozatot Találkozókat szerveznek magyar és bolgár szakemberek — tudományos munkatársak, adminisztratív munkakörben dolgozók, közgazdászok — részvételével A magyar irodalom barátai szintén gyakori vendégei az intézet irodalmi estjeinek, amelyeken a legjelentősebb magyar írók munkásságát mutatják be. Nagy érdeklődés előzte meg a Mesterházi Lajos és Moldova György munkásságát bemutató Irodalmi estet Galffóczí Erzsébet Kinek a törvénye, Jókai Anna „A feladat” efcnfi regényének megvitatását Fodor András és Nagy László költészetének bemutatását Madách Tragédiájának ismertetését Hagyomány, bogy külön irodalmi estet szentelnek magyar költők Bulgáriáról és bolgár költők Magyarországról írott verseinek. Hasonló tematikájú, kétnyelvű kötet már Magyarországon is megjelent Hagyományosaknak számítanak a bolgár és magyar fordítók részére szervezett műfordítói szemináriumok. Változatos az intézet zenei programja. Minden évben bemutartnak valakit a mai modem magyar zeneszerzők közül. A bolgár zeneértőik már megismerkedhettek Durkó Zsolt, Kása György, Petrovics Emil, Soproni József, Balassa Sándor munkásságával. Érdekesek a fiatal bolgár muzsikusok stúdiójával közösen rendezett estekA legnépszerűbbek persae a magyar filmek. És nemcsak magyar, de a Magyar- országon végzett bolgár filmesek munkáit is vetítik, önálló sorozatként bemutatnak olyan boglár filmeket, amelyekben magyar színészek játszanak. Kiállítás a Tópartí Galériában j Indián nyár a szőlőhegyen Népszerűek a játszóházak Cfeurgó határában, as egyik szőlőhegyen smbad- időptncét kapott ajándékba a Csokonai művelődési központ a helyi tanácstól. Tavaly óta számtalan rendezvény színhelye volt a kellemes hely, ahol nyáron a népművelők táborában a játszóházak vezetőinek tartottak továbbképzést A meredek ..hegyi” úton nehezen kapaszkodott föl autónk, amelyet az egyik kanjaiban „indiánfik” vettek körül, ■ csatakiáltások kíséretében vezettek bennünket a tábor központjáig. Bihari- ué Asbóth Emőke, a csurgói művelődési ház vezetője tájékoztatott a táborban folyó életről, a színes programokról. — A Népművelési Intézeti tel közösen szervezett továbbképzésen a somogyi szakembereken kívül az ország minden vidékéről érkeztek érdeklődők, népművelők, pedagógusok, óvónők. A j a t&zóh ázmozgalom továbbfejlesztése áll a fóglalkozá- , sok középpontjában. Csurgón három éve rendezünk a művelődési házban játszóházprogramokat. Népszerűek ezek a foglalkozások, ám a gyerekek azt is elmondják, hogy szívesen játszanának köziben. Hiányolják többek között a kirándulásokat. Egy kicsit a szakköri foglalkozások alapján gondoljuk el ezeket a játszóházakat. A mostani továbbképzés — nemcsak nekünk, csurgóiaknak, hanem mindenkinek, aki az országban szívesen foglalkozik játszóházszervezéssel, -irányítással — nagyon sok ötlettel gazdagítja munkánkat, s talán a gyerekek nagyobb elégedettségére bővül programajánlatunk is. A sátortábor környékén gyerekek, akiket a napköziből hoznak ki mindennap a szőlőhegyi szabadidőpincéhez; agyagodnak, szőnék, velük együtt a tanfolyam rész. vevői is, a népművelők, a pedagógusok, óvónők. Nyers Sándor né, a dombóvári művelődési ház nevelési csoportjának vezetője ismert szaktekintély, játszóházügybe*» — mutatják be. — íyiO-ben kezdődött hazánkban ez a mozgalom, azóta minden évben alkalmam volt részt venni különböző helyeken ezzel a témával foglalkozó továbbképzéseken. Mindenhol ki tanú Ham egy-két ^rneste rségei ”, szövést, fonást, agyagozást A csurgói továbbképzés eltér az eddigiektől. A gyerekekkel együtt dolgozunk, amire eddig nem volt lehetőség egyet- let táborban sem. A! közvetlen foglalkozás során már nemcsak a technikai ismeretek bővítésére gondolunk, hanem a módszertani munka fejlesztésére is. Képmagnó segítségével esténként kielemezzük a foglalkozásokat; a tábor életét ebből sokat tanulunk. Dombóváron már azon gondolkodtunk, hogyan szervezhetnénk meg az úgynevezett családi játszóházakat ahol a kisgyerektől a nagyszülőig mindenki megtalálhatja a maga szórakozását elfoglaltságát Varga Tamás, a Népművelési Intézet munkatársa. Vele arról beszélgettünk, hol tart ma Magyarországon a játsaóházmozgalom? — A nemzetközi gyermekévben kezdődött nálunk a mozgalom. Finnországban mélyebbek a gyökerei. Nálunk sajátosan a manuális, gyakorlati foglalkozások száma szaporodott a játszó- házakban, ezt az új mozgalomhoz csatlakozó ifjú művészek segítették elő. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek minél több meíúerséget megismerjenek, de a játszóháznak nem lehet ez a fő célja. A teljesebb személyiségfejlesztés útját kell választanunk. A játszóházak többségében nem játszanak a gyerekek, nincs indiánroman- tika, nem szerveznek kirándulásokat. Itt a csurgói szőlőhegyen már három indiántábor épült a mi tudtunk nélkül, a gyerekek el aen* árulják, bed. Maguk találták ki (meg) a romantikát Egy másik csoport környezetvédőnek nevezte eä magát. Dunotáj Babits és az orosz irodalom Képző* és iparművészet a Dél-Dunántúlon — A jáiarzxSház elnevezési bői tehát épp a játszást ^felejtették" el eddig prop^ál- ná a szervezők, irányítók. A napokban jelent meg a Szekszárdon szerkesztett Duna táj új száma, mely ezúttal is közöl somogyi, illetve megyénkből származó szerzőket. A folyóirat élén két verset találunk Tokát* Gyulától. Tüskés Tibor a hetvenéves Weőre* Sándort köszönti írásával, melyben a személyes emlékeknek is utat enged. Majdnem minden számban találunk Babits Mihállyal foglalkozó esszét, tanulmányt. Ezúttal Fried István tollából olvashatunk egyet, melyben a szerző a szekszárdi születésű költő-író-irodalomszer- veaő és az orosz irodalom viszonyát elemzi a teljesség igényével. Vadas Ferne a XVII— XVIII. századi tolnai dohánytermesztésről publikál gazdálkodáshistóriai dolgozatot. Hogy milyen változatos tematikájú az új szám, bizonyítja Scheiber Sándor Magyar kártyaenciklópédia című írása. Gráfik Imre néprajzi dolgozatát a fából faragott csónakoknak szentelte. A Dunatáj friss számának legizgalmasabb publikációja Solymár Imre Regionális mentalitás és történeti életmodell a völgységi sváboknál című munkája, mely az etnikai egységről •d képet úgy, hogy a környező közeg vélekedését Is tálalja. A' legkülönbözőbb technikákkal, eljárásokkal, formai megoldásokkal készült alkotásokat láthatnak az érdeklődök a boglárlellei Tóparti Galériában. Húsz déldunántúli képző- és iparművész mutatja itt be munkásságának jellegzetes, s talán a legszebbek közül való darabjait. Ezért is érdekes, mozgalmas, hosszas szemlélődésre késztető a tárlat: míg egyik helyen egy remekbe készült bronz szobrocskában, színpompás faliképben gyönyörködhetünk, a másik helyen már kerámia tálak, készletek, textíliák vonzzák a szemek A művészek munkáival már találkozhatott a somogyi közönség. Számos bemutató, tárlat résztvevői ők. A kaposváriak köz® Szabados János festőművész képei, Gera Katalin szobrász Kodály-emlék plakettjei és Weeber Klára kedves bronz figurái láthatók most a Tóparti Galériában. Kertészfi Ágnes a nagykanizsai, Jegenyéi János a miskolci üveggyár tervezője nemesen egyszerű formájú, szép üvegtárgyakat állított ki. Szabolcs Péter szobrászművész fából és bronzból készítette ikon jellegű faliképéit. A festmények között a volt somogyi Szekeres Emil és Gellér B. István képeit is láthatjuk a galériában. Val- kó László képein a fotót használja fel kifejezési eszköz®. Erdős János festőművész: a kiállításon azonban « Tükrözés című kompozíciójával hívja fel a figyelmet. A falikép az anyag — a fém, a kerámia — sajátosságait használja fel a látványossághoz. J. Móker Zsuzsa a Zsol- nay-porcelángyár tervezője. A kiállításon szereplő hófehér porcelán táljai előtt hosszasan elidőznek a látogatók. A hideg anyagból lehelet finomságú csipkéket kelt életre, játszik a porcelán lehetőségeivel. R. Füzesi Zsuzsa és Molnár Sándor kerámia készletekkel, korsókkal, tálakkal, faliképekkel szerepel a bemutatón. A magyar képző- és ipar művészet több ágát átfut1 ' kiállítás július 28-ig látoc tató a Tóparti Galériába— Nekünk — es a mcűgyőzódésem — a mai har s mine év körüli felnőttekéi kell elsősorban megtanítanunk játszani, hogy aztán ők a családban foglalkozni tudjanak a gyerekekkel. Mert játszani igazán otthon, a szülők mellett lehet! A családot nem pótolhatja a játszatlak Ezek egyelőre szolgáltató intézmények, a szülők elküldik hozzánk a gyerekeket, ne legyenek ott láb alatt, a ml dolgunk az, hogy gondoskodjunk a gyerekekről. Félig-' meddig gyermekmegőrzőnek gondolják a szülök azokat a művelődési intézményeket, amelyek szívesen fogadják a gyerekeket. Az általános iskolai napköziknek szintén nagy feladatuk van abba», hogy a gyerekeket megtanít, sák játszani. A napközisek zöme még nem tud mit kezdeni a gyerekekkel. Mert nem tanulták meg. Ha minden évben eljönnek hozzánk Csurgóra, vagy bárhová, ahol megszervezzük a ját- szóházl tanfolyamot, lassan kiképezzük a pedagógusokat is arra, ami az oktató munka mellett nagyon fontos feladatuk. Horányi Barna SOMOGYI * NÉPLAP
