Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-16 / 167. szám

• « ~ir ­^TSlí^oni nyár A pusztavacsi békefesztivál előtt Kétnapos előzsüri Fonyódon raktáros délre 22 boltunkba, ezenkí­vül mozgóárusoknak és pa­vilonokba is. Hogy mi mindent juttat­nak el innen — zömmel nyá­ron és leginkább az üdülök számára —, arra példaként néhány adat: paradicsomból 10, paprikából 17, uborkából 10, görögdinnyéből. 40, őszi­barackból 11 vagon felvá­sárlása és értékesítése az éves tervük. — Eddig kiegyensúlyozott volt az ellátás — mondja Kiss László. — Állandóan figyelemmel kísérjük a ter­melők árualapját és a vár­ható fogyasztást. A hűtőnk 50 négyzetméteres, s dolgo­zóink jóvoltából — köztük 8 egyetemista is van itt idény­munkán — alig akad olyan termék, amelyik 24 óránál tovább maradna itt. Ez a minőség, no meg a folyama­tos ellátás érdekében is fon­tos. A raktári irodahelyiség­ben, egy nagy ártáblán kré­tával felírt számok mutat­ják a zöldség- és gyümölcs- fajták pillanatnyi árait. Ká­sa Lajos raktáros már 30 éve dolgozik itt, Ordacsehi­ből jár be naponta kismo­toron. — Honnan veszi a zöld­séget, gyümölcsöt a raktá­ros? — Van egy 1300 négy­szögöles telkem, leginkább onnan... Az a legolcsóbb megoldás ... Sőt, szerződés alapján a Zöldértnek is szállítok. Mária, Marie, Mary, Ma­ria — de sokan vagytok, gyönyörűségesek! Fehér ha­lásznadrágban, omlós, áttet­sző szoknyában, bikiniben, s különböző nevenincs-öltözé­kekben, amelyek éppé/ hogy öltöztetnek benneteket... Mi­helyt a Balaton-par ton kivi­rágzik a nyár, ott vagytok minden strandon, napozóhe­lyen, bisztróban, étterembe, s midenütt az utcákon, mint­ha a nyár kizárólag a ti kedvetekért mosolyogna, mintha a tó vitorlásai csakis értetek indulnának valame­lyik déli vagy északi parti kikötőbe. És mintha az autó­sok is csak azért vállalnák az idegeket nyűvő ácsorgáso- kat a közlekedési dugókban, hogy valamelyik útelágazás­nál — mint stopposokat — fölvegyenek titeket... Mária, Mária! Akad-e olyan férfi, akinek nem volt még soha Máriája, azaz egy olyan lány- vagy asszonyszerelme (lehet, hogy más nevet vi­selt), aki híján volt minden nőies szeszélynek, s maga volt a nőies puhaság, megér­tés, nyugalom ... Van-e egy­általán ilyen nő? — hunyo­rít a tapasztalt szkeptikus. Bizony a kérdés jogos, de a válasz mégiscsak: „igan", hi­szen az emlékeinkben — „a Amatőr rock- és pop­együttesek, népzenei cso­portok, szólisták műsorára hívja meg a Képes Űjság szerkesztősége a zene ked­velőit szombaton és vasár­nap Fonyódra, a nyári galé­ria szabadtéri színpadához. Az együttesek seregszemlé­je egyúttal előzsüri az au­gusztus 6-án és 7-én Pusz- tavacson, az ország földraj­zi középpontjában megren­dezendő Képes Űjság-béke- fesztivál amatőr együttesei­nek kiválasztására. A fesztiválra összesen százötven amatőr együttes jelentkezett. Ez a nagy lét­szám teszi szükségessé az előzetes meghallgatást. Szol­nok és Budapest után har­madik alkalommal van mód a bemutatkozásra. Ez egy­ben nyilvános koncert. Ma délután 14 órától, vasárnap pedig 11 órától láthatják- hallhatják az érdeklődők a programot. Szombaton az amatőr együttesek műsora után a KUGLI zenekar ad koncertet, majd Dévényi­diszkó lesz. Kertészkedik a A Somogy megyei Zöldért Vállalat fonyódi kirendelt­ségén ezekben a napokban korán kezdődik az élet. — Ma 6-kor már hat szál­lítójárművünk „kifutott” rakományával — tájékoztat Kiss László kirendeltségve­zető. Hozzáteszi: — Ter­mészetesen az első fordulót újabbak követik a nap fo­lyamán. Szavait igazolva már ér­kezik is vissza egy Barkas, s újra megpakolják zöldség­gel, gyümölccsel. — Hova szállítanak? — Balatonszemestől Szent- györgyig a partra, s mintegy 20 kilométer mélységben Szóda a védőital a bogiári palackozóban Illés László, a Balaton- boglári Állami Gazdaság palackozóüzemének a veze­tője mondja: — Javában tart nálunk az üdítőital-szezon, hiszen ilyenkor mindenütt, de kü­lönösen a Balaton partján szomjasak az emberek. Ese­tenként három műszakot is szervezünk a bogiári szőlőlé palackozására, s 50 ezer pa­lack üdítő készül naponta. A bogiári szőlőlé csak egy részé a palackozóüzem mun­kájának, hiszen 25 fajta ter­mékük van. Évente 22 mil­lió palack fehér és vörös bor, illetve pezsgő kerül ki az üzemből. Tőkés országok­ba 200—300 ezer palackot szállítanak, a szocialista or­szágok közül pedig a legtöb­bet — 5 milliót — a Szov­jetunióba. Emellett 150 ezer palackot exportálnák az NDK-ba és Csehszlovákiába is. — Termékeink 80 száza­léka fehér, a többi vörös bor. — Az egyik legkere­settebb a muskotály, de em­lítésre érdemes többek kö­zött a zöldszilváni és a kék­frankos is. A palackozóüzemben jár­va hallottuk ' a tréfát, mi­szerint már megrendeltek itt úgynevezett muskotálytab­lettát is, amelyet csak föl kell oldani a vízben és kész a bor. Nos, természetesen nem létezik ilyen tabletta, s alaptalan az a híresztelés is, hogy a palackozóüzemben dolgozók bort és pezsgőt kapnak védőital gyanánt, valójában szőlőlét és szódát ihatnak munka közben. Hét végén, a munkaidő után megkóstolják — netán a Ba­laton partján — más ter­méküket is. Bikinik, üdülők, újságok és... — Te csak ne nézelődj annyira, fiam. mert *kapsz egy pofont, s még a gyermek­védő liga is nekem ad iga­zat ... Az intelem élhangzásával egy időben , az apuka kezével határozottan jobbra fordítva a 12—13 éves. legényke fejét — gyönyörködően balra néz a balatonszemesi parton. Az apuka — mint említet­tük — balra néz, a tó felé, pontosabban a víz mellett heverésző bikinis hölgyeket csodálja, majd gyermekét fürdeni küldve megszólít két napozó, fiatal lányt, előbb magyarul, aztán németül, s végül felsóhajt: — Nagy kár, hogy Cseh­szlovákiából jöttek ... Diákpénztárca Nézelődik az ember Sze­mesen, ahol — mint a Bala­ton mellett a kánikulában máshol is — még fürdőruhá­ban is túlöltözóttnek érez­zük magunkat. A kemping tábláján ott a felsorolás: te­rülethasználati díj, áramdíj, száilásdíj, a nappali kem­Siófokon néhány hét óta feltűnik egy vontató: gyü­mölccsel, mosolygós barack­kal megtelt ládák, mérlegek kerülnek le róla. Pillanatok alatt megindul a vásárlók ostroma a ládák körüL Mert a gyümölcs szép, és lénye­gesen olcsóbb, mint másutt. — Ezzel az akcióval nép­szerű lett a nyaralók köré­ben az állami gazdaság. Mi az indítéka a kezdeménye­zésnek? — kérdeztük Sebes­tyén Sándortól, a Siófoki Állami Gazdaság kereskedel­mi igazgatóhelyettesétől. — A módszer valójában nem új, hiszen már tavaly is jó eredménnyel alkalmaz­tuk. Az idén két turnusban, június 23-tól július 15-ig ke­reskedelmi tanulók is dol­goztak, illetve dolgoznak a gazdaság építőtáborában, és a megyei KISZ-bizottság meg az ifjúsági bizottság ja­vaslatára néhányukat be­vontuk ebbe a munkába összesen tizenhatan folytat­nak ilyen, nyári gyakorlat­nak is számító munkát. Va­lójában a^termés hasznosí­pingbelépő díja, az üdülő­helyi díj összege .. . Tele van — a tábla is, a kemping is. — Mi nem itt lakunk, hanem a diákok kedvezmé­nyes üdültetési táborában — mondja az egyik kerthelyi­ségben barátnőire várva Szántó Agnes, a mezőtúri közgazdasági szakközépiskola tanulója, s hozzáteszi: „volt tanulója”. — Ha erre az egy hétre 3 ezer forintot hoztam volna, az is ugyanúgy kevés lenne, mit amennyi — ennél ki­sebb összeg — van. Barátnői — Lendvai Erzsé­bet és Szakállos Edit — mi­után megérkeztek, szinte egyszerre mondják, hogy legnagyobb élményük egy kirándulásuk során a szár­szói József Attila Múzeum megtekintése volt. tásának egy sajátos módja ez, mivél az export csoma­golásakor mindig marad bi­zonyos mennyiségű, kiváló minőségű, de csak gyorsabb fogyasztásra alkalmas gyü­mölcs. — Hogy alakult az ilyen közvetlen értékesítés? — Az első turnusban húsz forintért 354 kiló meggyet, ugyanennyiért ötven kiló cseresznyét és hat forintért 2740 tasak Sió ivőlevet adtak el a fiatalok. A második tur­nusban július 12-ig tiz fo­rintért kilencezer kiló őszi­barackot, nyolc forintért százhetven kiló almát és kétezer-háromszáz tasak ivólevet vásároltak tőlük Siófokon. — Tizenötödike után is folytatódik az akció? — Szándékunk szerint igen. hiszen a gazdaságunk­nak is, a nyaralóknak is egyaránt kedvező ez. Ahogy a múlt évben is tettük, most saját dolgozóinkat vonjuk be ebbe a munkába. V. M. ök azóta már hazautaztak, egyikük óvónő, másikük ad­minisztrátor, harmadik pedig technikus lesz. Ez volt az utolsó diákköri igazi vaká­ciójuk. Beszéltek még kü­lönféle programjaikról, a tá­borbeli karatebemutatóról, no meg három fiatalember­ről is, akik „hazakísérték” őket, egy szőke, egy barna és egy fekete hajú lányt. A rikkancs táskája Elmondása szerint napi harmincöt kilométert jár be Torma László kézbesítő újsá­gokkal és levelekkel Bala- . ton&zemesen. Fél 7-kor kezd, s 105 Somogyi Néplapot is visz a megrendelőnkek. Aki később esik útjába, annak bizony az újság csak délután „újság”. De ők — ha későn is — legalább megkapják. Ám elképesztően kevés, mindössize 10 (!) Somogyi Néplapot kapott és árult a balatonföldvári strandon ott jártunkkor Balog Nándor pécsi egyetemista, miközben más újságokkal, napilapokkal még kora délután is majd­nem tele volt a biciklire akasztott nagy táskája. (Gei­ger Gábor ugyanitt 7—8 láda sört ad el a hűsítőkön kí­vül ...) — Vennének még Somo­gyi Néplapot, majd többet igényelek — mondja Balogh Nándor. — Meddig tart az alkalmi árus munkaideje? — Reggel fél 8-tól este fel 8-ig. Csörögjön a pénz Orsós Gábor — 74 éves — Balatonszemesen, a kemping közelében egy pádon ül, a gondjaira' bízott épitmény közelében. — Két forint a használati díj, de akad, aki kevesebbet dob a tányérba, csak hogy halljam a pénzcsörgést — sóhajt. Napi 40—50 forint a bevétele. Kevesli az idei for­galmat, s ábrándosán néz egy közeledő diákcsoportra, majd — mikor a gyerekek megállás nélkül továbbhalad­nak — lemondóan legyint. — Legalább egy egésiz na­pi bevételt jelentettek vol­na •• • Vitaszek Zoltán Kölcsönös haszon Közvetlenül a vásárlókhoz Mária valóság égi mása”-ként — léteznek ilyen Máriák. A hetes útról nézve a megszokott kép... Autó, strandfelszerelést cipelő nya­ralók, villák, üdülőépületek sora. A balatoni főidény el­mossa a parti települések egyébként is nehezebben ki­vehető határait. De ha a parkolóban hagyom a kocsit és gyalog közelítem meg a tavat, séta közben egyszer- csak valami kellemes hűvös puhaság érint: valaki belém karol. Mária! Talán a nádas­ból lépett elő, vagy a sárga, meleg homokból kelt föl, mi­előtt idejött hozzám, mert a szavai nádi szellőként suhog­nak. a bőre meg homokilla- tu. A Balaton ösállapotáról mesél, hiszen ő tud erről még a legtöbbet. Ha lehu­nyom a szemem, egy század eleji tájképet látok, széles, homokos parttal, vízig lenyú­ló ágú fűzekkel, hűsölő fe­kete bivalyokkal... £s ke­rekek neszét hallom: a nád- töredékes parton dr. Bér- váth Béla marcali (hró cté- zaya érkezik... Ki ne emlé­kezne arra a régi balatoni kirándulásra, melyet a nagy festő, Bernáth Aurél idézett meg gyermekkorából. Talán éppen itt, ahol állok, lege­lésztek a kicsapott lovacs­kák, miközben a család für­dőruhára vetkőzött,.. .., „Ahogy a tört nádra lé­pünk, melyet a hullámok ki­csaptak, meg a bársonyos homokra, ahol gyöngyházfé­nyű kagylók, s millió apró csigaház altatják a napot, egyszerre megfog bennünket a tó kedvessége ..........Köny­n yűnek látszik a víz, s ha nem tükrözi nagyon az eget, elárulja igazi színét, az eny­he zöldnek és okkernek azt a finom egybeolvadást, mely nyugtatja a szemet, s lebe- gövé teszi a szellemet..." Nem sejtettem (csak hely­történeti munkákból tudom), hogy születését egy veszedel­mes szőlőbetegségnek, a fi- loxérának köszönheti, mely a múlt század utolsó évtize­dében Magyarország vala­mennyi híres borvidékén pusztított. Akkoriban fordult a figyelem erre a területre, melynek homokjában nem tudott megfészkelni a kór. A Festetich-birtokhoz tartozó földeket bérbe vette, majd fölparcelláztatta az állam, s a nyolcszáz négyszögölnyi te­rületeket szőlősgazdáknak adat át úgynevezett alha- szonbérbe. E művelet kor­mánybiztosa a kőröshegyi földesúr, Széchenyi Imre gróf volt, s az ő feleségéről nevezték el a virágzó szőlő- táblákat, présházakkal föl­ékesített, majd később üdü­lőhellyé kiépült Mária-für- döt. Spanyolországban és a töb­bi spanyol nyelvterületen is minden tizedik helységnév: Santa Maria. Nálunk talán nincs is már Mária nevű helység, csak ez a Balaton- parti, mely nem is az újszö­vetség fájdalmas asszony­alakjáról, hanem egy grófnő­ről kapta a nevét. De ha as állomáson a kalauz kimond­ja, mindenki arra a Máriára gondol, akinek a szavai ná­di szellőkét suhognak, a bő­re meg napfény forrósította homokillatú. Szapudi András SOMOGYI r NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents