Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-11 / 137. szám

falusi /óz*»f | Vázlatok, ceruzával Nincs még egy magángyűj­temény, amelyet többen lát­tak volna az elmúlt másfél évtizedben, mint az amerikai Armand Hammeré. Harminc­kilenc országban több mint hárommillió táriatiátogató- nak lehetett része a kivételes műélvezetben, amelyet a sok­színű gyűjtemény nyújt. S most júniusban- júliusban Budapesten a Szépművészeti Múzeum falai között a ma­gyar közönség is megtekint­heti e világhírű kollekciót. Foglalkozását illetően egyébként Armand Hammer az Occidental Petroleum Cor­poration igazgató tanácsának elnöke, a nemzetközi pénz­ügyi élet jól ismert szemé­lyisége. Évtizedek óta a szov­jet—amerikai politikamentési kereskedelem, gazdasági kap­csolatok eredményes szorgal­mazója. A rendkívül sikeres üzáeteínber vagyonából igen nemes célokra is fordít, pél­dául ' a Hamimer-aiapítvány évi egymilliárd dollárt bizto­sít a rákkutatással foglalko­zó amerikai tudósoknak. Ami pedig jelentős mű­tárgygyűjteményét illeti: en­nék száz reprezentánsa sze­repel hazánkban, Beutazta már Amerika, Európa, Ázsia nagy múzeumait, mert Ham­mer — saját szavaival szólva — közkincsnek tekinti, amit minél több ember élményévé kell tenni. Korábbi, főleg iparművé- sczeti tárgyakat tartalmazó gyűjteményét 1030-an Ham­mer eladta. A régi mesterek festményeiből álló másodikat az 1360-as években az Uni­versity of Southern Califor­mának adományozta, de még mielőtt megvált volna képei­től, új nagy .gyűjtemény alapjait teremtette meg. A régi mesterek művei mellett a francia impresszionisták, posatimpresszionisták fest­ményeit,- rajzait kezdte gyűj­teni. Az öt évszázad nyugat- euirópai és amerikai mester- műveit felölelő kollekció 1960 óta utazik a világban. Budapest után Szófiában, Belgrádiban, majd Prágában állítják ki. A közelmúltban gyarapodott Honoré Daumier hatezer és néhány kortársá- nak háromezer műtárgyából álló gyűjteményével. Jellemző, amit John Wal­ker, a washingtoni National Gallery of Art volt igazga­tója irt: „Armand Hammer Madardal gyöngye pörög a fűre, így lesz a dal harmatos. Bokor mögött vár kölyök napsugár, elindulok howá most. 2. A füvön, pasziellzöld puha ágyon, a napsugár széllánnyal hempereg fölöttük számtalan apró ágon parányi, frissen zöld falevelek csodálkoznak. 3. Akácvirághó hullik hajamra, eszre kell vennem, jaj, hogy itt a nyár... Még emlékszem egy régi dalra ... — Ki énekli, ha elfeledtek már? Armand Hammer a Szép­művészeti Múzeumban kiál­lított gyűjteményének kö­zönségéhez beszél nem olyan, mint a többi műgyűjtő: kutatni szeret, és nem” birtokolni. Egyetlenegy hues, tulajdonában levő ke­pe vagy rajza nincs a házá­ban ... Ma a nyolcvanas. éveiben is dr. Hammer olyan keményen dolgozik, ahogy ín még senkit sem láttam. Ide- , je járót repülőgépen tölti, állandóan utazik, azon fára­dozva, hogy még, nyeresége­sebbé tegye ■ vállalatát. Mély., felelősséget érez a részvé­nyesei iránt, de jómaga is érdekelt a penzcsi na iáiban Hogy miért? A puszta örö­mért, hogy továbbadhatja. Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem igaz: nagyobb áldás ad­ni, mint kapni. Armand Hammer azt tartja, hogy egy biztos: sokkal mulatságo­sabb !” A Budapesten látható kol­lekció a reneszánsz kortól a XX. szazadig mutat be rend­kívül. erdekes alkotásokat. A régi mesterek — Michelan­gelo, Raffaello, Correggio, Dürer — rajzai mellett mű­vészettörténeti érdekességű a fiatal Goya Szalma bábujának bemutatása, éppen a Szép- művészeti Múzeumban, ahol az állandó kiállításon Goya öt későbbi remekműve látha­tó. Őket követi Cézanne, Van Gogh és Gauguin festészete. Mindhárom művész kápráza­tos képekkel szerepel a gyűj­teményben. Gauguin „Jó napot, Gauguin úr!” című festménye, a Prágai Nemze­ti Múzeumban látható kép késői változata reprodukciók­ról jól ismert. Az európai múzeumlátogatónak (ritka le­hetőségként ízelítőt ad a ki­állítás az amerikai festészet­ből olyan mesterek, mini Gilbert Stuart, Michael Har­nett, Prendergast, vagy a XX. századi Nyeth műveinek bemutatásával. Maga Armond Hammer az alábbi ajánlással bocsátotta útjára gyűjteményének kiál­lítását: „A műveszet öröme nem lehet csupán néhány gyűjtő kiváltsága. A művészi géniusz munkáját mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni. Ezért utazik ez a gyűjtemény városról városra, egyik néptől a másikig. A műalkotás nem ismeri a nyelv határait. Ezt a gyűj­teményt meghatottan és át- élkesülten nézték az embe­rek, bárhol mutatták is be. S ez megerősít abban a hi­temben, hogy a világ népei­nek közös a reménye, közős az álma, s ez erősebb, mint az őket elválasztó ellen té­tek.” Nyikolaj Jelín — Vlagyimir Kasajev A GOMB Új könyvekről Ködlovas ■ Sándor Iván életművének tizenkettedik kötetét vette kézbe az olvasó a könyvhé­ten, Egy kisfiú élményvilá­gán át mutatja be a vilá­got. Solt István története i930-ban kezdődik; a hábo­rai, majd az azt követő ke­serves ídőazak történései a meghatározók. S mi dönti el egy útjára induló fiatalem­ber sorsát? Kevéssé- elhatá­rozásai, sokkal inkább a vé­letlenek. Megéli a „Valahol Európában” gyerekeinek sor­sát, emberformáló élményét. Műfaját tekintve „fejlődés­regénynek” is nevezhetnénk Sándor Iván könyvét, de lé­nyegét, a főhős sorsának ala­kulását tekintve „kudarcre- gény”. A sok kallódás után saánjte megváltásként kapja meg katonai behívóját... Kevés prózai mű van a magyar irodalomban, amely olyan melyen és belülről áb­rázolja egy eltévedt kor bör­tönét, mint Sándor Iván új műve, a Ködlovas. A ma­gány, az évekig tartó érthe­tetlen, megmagyarázhatatlan szenvedés, kemény próba egy alig több mint húszévesnek. Sándor Iván főhőse cellatár­sával mondatja ki regénye megírásának indítékát: „Egy­szer el kell majd mondania a, többieknek, hogy mi tör­tént magával. „ Ezért fontos, hogy ne adja feL. ...tűrhet tétlennek kell ereznünk, hogy egyszer majd úgy hagy­jak itt- az életet, hogy nem találtuk és nem neveztük meg a mozgatóerőket. De hátra van még j valami. A történelmileg is hatékony cselekvés jogának visszaszer­zése, Ez is elidegeníthetetlen joga az embernek ...” Mindent' a modern próza eszközeivel,, szuverén módon. s% letisztult stílusban alkotta meg Sándor Iván. V asziláj Viktorovics Csernisev az irodájá­ban ült, és mikfokal- kulátora segítségével a le­gyeket számolta. A szobában elég sok légy volt, és Vaszi- 11 j Viktorovics megizzadt. Ki akarta gombolni a zakóját, de közben eszébe jutott, ho-gy egy gomb leszakadt \az ingéről. A zakó alatt nem látszik, de ha kigombolja a zakót, azonnal látható lesz. Ilyen könnyelmű látvány tel­jesen alááshatja a tekintélyét a kollégák előtt. Ö maga is elborzad, ha gomb nélkül látja sajat magát. Inkább valami részeges alaknak lát­szik, aki az utolsó gombját is elissza, mint főközgazdász­nak. Vaszilij Viktorovics elsao- morodott. — Hát igen — gondolta —, olyan rideg, egykedvű asszony a feleségem. Tizenöt éve élünk együtt, de még ar­ra sem tud időt szakítani, hogy eigy gombot föl varr jón nekem. Persze, ez a gomb nem tizenöt éve szakadt le, hanem valamivel később. Mintegy nyolc és fél éve, .. Azt sem állítom erről az asszonyról, hogy húsz évig gomb nélkül fog járatni. De én szándékosan nem szolok neki! Ha igazi feleség, neki magának kell észrevennie. Itt gürcölök egész nap, mint egy ökör, és ő arra sem ké­pes, hogy egy gombot íöl- varrjon nekem. Hát már semmi érzés nem maradt ben­ne! Egyáltalán: van benne valami érzés? ... Hogy lán­goltunk egymásért, amikor j fiatalok voltunk, de most éld végig az életet, tűrd a ke­ménységet, nemtörődömsé­get, az érdeklődésed iránti érdektelenséget, oszd meg őrömét és bánatát... Eh, nem sikerült az én életem! A zavart, izgatott Cserni­sev gépiesen kigombolta za­kóját. s hirtelen éenrevette, hogy ott, ahol nyolc éve. nem volt semmi, föl van varrva egy gomb. Vaszilij Viktoro­vics hitetlenkedve meghúzo­gatta, kigombolta és begotn- boita, megnézte a fény felé fordulva is, de - a gomb gomb maradt, és rendesen gomfoo- lódott. Csernisev megható­dott És eiszégyeüte magát — »agy én milyen gazem­ber vagyok, ilyen hamis vád­dal illettem a feleségem. Ritka, csodálatos asszony. Ti­zenöt eve már. hogy együtt élünk, és ő még ma is gon­dosok dúc minden gombom­ról! P edig állandóan oly fá­radt szegénybe — mondta és tovább morfondírozott: — Persze, nekem se könnyű, de az ő munkája sokkal idegíeszi- tőbb, és mindén házimunka az ő vállán nyugszik. Tőlem nem várható otthon semmi­féle segítség; még egy gom­bot sem vagyak képes föl- varmi. Zsarnok vagyok! Lel­ketlen és lusta fajankó. Csernisev szipogott, elő­vette zsebkendőjét az inge zsebéből es vele együtt ki­húzott egy rubelt is. Vasziűij Viktorovics majd eláju-it a meglepetéstől: Ami­kor magához tért, lehunyta a szemet, gyengéden maga elé képzelte szerető és gondos feles-egenék arcvonásait. De csak az orrára emlékezett. — önző fráter vagyok — hordta le megvetéssel saját magát. — Nem értékelek .egy ilyen magasztos lényt. Ilyen rosszat gondotok róla! Erre csak egy semmi rekeló, ön­magával eltelt alak képes. Kaposi Levente Magánjellegű Lacza Márta rajza Könnyeivel ktVs^cödve töp­rengett, mi kedveset tehet a féleségének; virágot ve­gyen-e, színházba vigye vagy ajándékot vegyem neki. És bedugva a befejezetlen szá­mítást az asztalfiókba, Va- sziäij Viktorovics leugrott a boltba. Qtöion nagy csokorral je­len* meg, és fölfejtett kabát­béléssel, amely alatt nyugta­lanul és türelmetlenül har­mincöt rubel zizegett. — Neked hoztam, kedve­sem — mondta — félénken, s átnyújtotta a feleségének a virágot meg a pénzt, — Végy magadnak, amit akarsz, amire már régóta vágyako­zol! De ha kevés a pénz, akkor én ... en azt ajánlom, végy valami olcsóbbat. A felesége sután, megrökö­nyödve állt. Állt, hallgatott, és azt seim tudta, mit kel? ilyenkor mondani. — Köszönöm — segítette ki az apja., Odalépett VaszJ- lij Viktorovics hoz, és meg­kérdezte: -— Mi van veled, 'Vászja, hogy az én ingemet vetted föl? Persze, pont olyan, akár a tied, de két számmal nagyobb. Nem vet­ted észre? Én a tiedet nem tudnám fölvenni. Add csak vissaa ... — és átnyújtott Csernisevnek egy ugyanolyan inget. V aszikj Viktorovics nézi, és látja, hogy az övén nincs gom-b. Elkomo­rult. A csokrot és a pénzt a bélés alá gyömöszölte, s szó nélkül bement a szobába. Csak magában gondolta: ■ — Nekem is szép kis fele­ségem van. Fáradozhatsz akárhogy, a férjed gombját azért föivarrhatnád. Ne is szólj semmit, nincs közöttünk semmiféle lelki közösség! Most már latom magam is. hiba volt ez a házasság. De mekkora hiba! Mi'trra-y Rmöd fordítása I Goya híres fiatalkori képe: Szalmabábu leges rendezéséig fölösleges kéréseikkel ne zaklassák. A pénzügyi kérdéseken túlmenően a felek — már­mint én — áttekintették szomszédos kapcsolataikat is. Megállapították, hogy Kova- csékkal ez továbbra is bará­ti, Kisekkel azonban nincse­nek nézetazonosságban a kukaedény használatával kapcsolatban. A harmadik világhoz való kapcsolat (Bür- gözdiék) normalizálásra szo­rul. Felek további javaslatot tettek a problémák közös megoldására irányuló szán­dék kialakítására vonatko­zóan a kapukulcsot illetően is. Felek — mármint én — a fenti magánjellegű közle­ményt a megfelelő baráti légkörben, az egymás iránti barátság elmélyítésének: szándékától wbÉraUflfa hm tűt egyes emberek a realitásokat figyelmen kívül hagyva túl gyorsan akarják a problémá­kat rendezni. Felek — mármint én — megállapították, hogy fizető- képességüket fenn akarják tartani továbbra is, de saj­nos ez csak külső források bevonásával lehetséges. Ezek a források azonban, sajnos, az utóbbi időben már nem buzognak, csak csörgedeznek (Ha ezt annak is lehet ne­vezni.) — Utóbbi a közle­mény hivatalos hangjától va­ló különbözősége miatt tör­lendő. Felek — fentiek — kifejezték ama szándékukat, hogy fokozottan be akarnak kapcsolódni a nemzetközi pénzügyi szervezetek munká­jába (értsd Világbank) pénz­ügyi problémáik áthidalásá­ra. Ezért felek arra kérik a velük pénzügyi kapcsolatban lev&mé, Hmm ^iiriir- *•»­Bizonyára magyarázatra szorul az olvasóinak, - hogy miért adom közre közlemé­nyemet. Nos, rájöttem, hogy eddigi kiterjedt levelezésem helyett sokkal egyszerűbb, ha megfelelő formában és lényegében egyetlen anyag­ban adom tudtára mindenki­nek általános állásfoglalásili­mai- Mindemellett . egy köz­lemény csak más, mint egy levél. Valahogy komolyabb és hivatalosabb. Tehát: 19..;. hó .... nap sfb. az érintettek — természetesen én — áttekintették a kiala­kult helyzetet. Megállapítot­ták,, hogy kapcsolataink egy részé javult, más része rom­lott. (Utóbbi: magánhitele­zők. OTP stb.). Ez egyrészt a kialakult nemzetközi és vi­lággazdasági helyzetből fa­kad. másrészt abból a türel- PMUmMfltfi» —»In térném öt évszázad mesterművei A MrflS. Veszeti Lajos »ajtőgrafikáj» ft- M.

Next

/
Thumbnails
Contents