Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-11 / 137. szám

Épül a kalkuttai metró Spül Kalkuttában India első metrója, de sok a pa­nasz amiatt, hogy nagyon lassan haladnak a munká­lat«*. Égető szükség van ugyanis a földalatti közle­kedésre, mert újabb ' utak építésére egyszerűen már nincs szabad hely a túlzsú­folt Kalkuttában. A csiga lassúsággal „ara­szoló” buszok, riksák, kivén- hedt taxik és özönvíz előtti villamosok már nem tud­nak eleget tenni a tíz mil­lió» város igényeinek. A je­lenlegi közlekedési rendszer „csak* napi 2,8 millió uta­zás megtételére elegendő, ennek is fele a csúcsforga­lomra esik. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy napköz­ben gyakran van kényszerű áramszünet, s ilyenkor a vil­lamosok leállnak. Máskor i heves esőzések teszik lehe­tetlenné a közlekedést. Ezért döntött végül is a ayugat­bengáliai kormány úgy, hogy a szövetségi állam fővárosá­ban megépítik India első metróját. A földalatti vonalakat ösz- szesen 16,5 kilométer ho6z- szúra tervezik, 17 állomást építenek. Nagy gondot okoz azonban, hogy Kalkutta mo­csaras talajra épült. A metróépítés tervét elő­ször 1973-ban vetették fel. s akkor azt szerették volna, hogy az építkezés 1980-ra befejeződjék. A terv gyakor­lati megvalósításához csak 1978-ban láttak hozzá, ami­kor a központi kormány is kiutalt egy bizonyos össze­get A határidő többszöri túllépése miatt a vállalko­zás a tervezett 146 millió dollár helyett ma már 600 millióba kerül. A beruházás főigazgatója most Ígéretet tett arra, hogy a metró 1987- re elkészül. Bizakodását a Japántól kapott 18,5 millió dolláros kölcsön táplálja. Ebből a pénzből a legkor­szerűbb földgépeket vásárol­ják, s nem lesz szükség többé hétezer munkás kézi erejére, akik ősi módon — fonott kosarakban hordják el a hatalmas mennyiségű főidet A beruházásban 25 indiai vállalkozó cég vesz részt, de szó van külföldi társaságok bevonásáról is. A várost és^ak—déli irányban átszelő metró első szakaszát a ter­vek szerint már a jövő év végén, vagy 1985 elején át­adják. A borúlátók szerint azonban, mire az egész el­készül, már nemigen fog ja­vítani a már most is ka­tasztrofális állapotban lévő tömegközlekedésben. Önámító pipások Divat lett a pipázás. Egy­re több ember teszi le a ci­garettát és nikotin iránti vonzalmát a pipázással éli ki, amihez valószínűleg a dohányzás ártalmairól szóló jelentések is hozzájárultak. A vérbeli pipás szent meg­győződéssel vallja, hogy minden másféle füstöléstől eltérően a pipázás ártalmat­lan. Még azt az állítást is megkockáztatják, hogy a pi­paszívás nemcsak idegnyug­tató passzió, hanem más­ként is jótékony hatású: higgadta, bölcselkedővé, megfontolttá f orgiái. Jó volna, ha ez így volna. Am e pipás „hitvallásnak” sok a bökkenője. Mindjárt elsőül nem állja meg a helyét, hogy a pöfékelés ártalmat­lan. Kétségtelen, hogy mi­után a pipás nem nyeli le a füstöt, hanem kieregeti, így kevesebb égési mellék- termék kerül a szervezeté­be. A nikotin azonban a száj nyálkahártyáján át azonmód felszívódik, és mert ingerlő-hódító termé­szetű méreg, tehát pontosan úgy hat az idegrendszerre, mint a szivar, vagy cigaret­tafüst nikotintartalma Ha a pipafüstben semmilyen ide­gi hatóanyag nem volna, senki sem pipázna, Ez a körülmény már önmagában is ellentmond annak az állí­tásnak, hogy a pipa jó ideg­nyugtató. Ha a pipásoknak nincs is mindenben igazuk, mégsem kell bántani őket. Egy angol orvo6csoport vizsgálatot végzett azonos korú, azonos ideje dohányzó, egyező mennyiséget szívó eigarettá- zók és pipázók között. Az összehasonlításból ax derül ki, hogy a pipások véredé­nyét, érrendszerét sokkal kevésbé kezdte ki a füstö­lés, mint a cigarettázókét Ennek alapján a csoport azzal kezdett kísérletezni, át lehet-e szoktatni az erősen eigarettázókat a pipázásra. Lehet, de nincs értelme — szögezték le a kutatók. A kezdettől fogva cigarettá- zóknál ugyanis olyan erős beidegződés a füst lenyelé­se, hogy pöfékelés helyett a pipa füstöt is leszívják. Ez pedig többet árt, mint hasz­nál. IIJKÉRY CSABA IMFGtlCKf ÜIÖ§€ Marosi elgondolkodva ere­gette a bodor füstfelhöket. és valami olyasmit dörimö- gött, hogy ő is menekült, és kéri, hogy vegye ezt figye­lembe a lány is. Lola ebbői csak annyit értett, hogy még maradhat. Marosi maga sem tudta, hogy tulajdonképpen hánya­dán áll a lánnyal. Azt az el­ső pillanattól kezdve gon­dolta, hogy nem az angol- Idsasszoeyok intézetéből szö­kött De ő csak segített raj­ta, ebből baj nem lehet A hatóságokkal nem akar ösz- saeilflcözést. Az igazság az, hogy minden megváltozott, amióta a lány odaköltözött. Derűt lopott a falak közé. Lola a szobában aludt, ő pedig a tornácon. Nem jött; álam a szemére. Harmad­szor tömte már meg a pipá­ját, és feje alá tett kezek­kel bámulta a csillagokat. Elementális erővel rohan­tak meg a múlt emlékei, aaon gondolkodott, hoi ran­SOMOGYI NÉPLAP tóttá el. Miben felelős zá­tonyra futott életéért Talán nem lett • volna szabad sér­tődötten mindent felrúgva elvonulni. Harcolni kellett volna, mert az nem lehet, hogy igaza előbb utóbb nem derült volna ki. Kinek ártott azzal, hogy el vonult? Ki em­lékszik még rá? Ki hiányol­ja? Kivel szúrt ki, ha csak nem saját magával És mind ezeket a gondolatokat csak annak köszönheti-, hogy be­tört ide, remetei magányába egy darab élet, ezzel a lánnyal... Nem, előbb vagy utóbb a számvetést meg kell tenni, és újra meg kell ten­ni. Mi a megoldás? Végig sem merte gondolni. Nagyot sóhajtott. Észrevette, hogy Lola lép ki az ajtón.. Csípőig érő, nyi­tott férfiing volt rajta: az övé. A holdsugár megvilá­gította fiatal, mezítelen tes­tét. A lány a heverőjéhez jött és megállt Marosi átkozta magát, hogy szájában füs­tölög a csibuk, és így nincs értelme eljátszani az alvót. A lány megérintette a vállát — Hé! Ugye, nem alszik? Marosi telkönyökölt, arca előtt fehérlett a lány csípő­je. — Mondja! Nem tetszem én magának? — kérdezte Lola. — Nem arról van szó... Majdnem a lányom lehetne — hümmögte Marosi. — De nem vagyok as. — Gondolom, nem egy ilyen szakállas szőrmék az ideállja. — Ideál? Ml az? Tudja meg, hogy még senki mel­lett semm éreztem ilyen jól magam! A pipa toppanva esett In és ott füstölgőit a nyeker- gő heverő mellett. Rozsdást nem küldték el a többiek, de érezte, hogy már nem a régi a haver- ság. A többiek többnyire a ház körül tevékenykedtek. A kiíoltozoitt, rendberakott épület körül angol parksze­rűen irtották ki a növény­zetet A sűrűből előkerültek a rég elvadult díszbokrok, és most megnyírva pompáztak az aranyesők, gránátalmák, és ki tudja még, mifajta ciprusok. Meg is jegyezte Boby, hogy biztosan valami bugy­Áram — lignitből A legfiatalabb korú bar­nakőszén, a lignit a kis fü- tőértékű tüzelőanyagok közé tartozik. Ám kitermelésével és erőművekben való elége­tésével mégis érdemes fog­lalkozni, ha nincs túl mé­lyen a föld alatt és megfe­lelően nagy mennyiségben áll rendelkezésre. Fontos az is, hogy a hóerőmű közvet­lenül a külszíni fejtés köze­lében legyen, mert a gyen­Űjabb csontvázakat — számszerint tízet — és egy ékszerekkel teli ládát talál­tak a Vezúv kitörése nyo­mán időszámításunk előtt 79-ben elpusztult Hercula- neumban a kutató régészek. A csónakok tárolására szolgált téglaépületben ta­lált lelet is bizonyítja, hogy a város lakosainak jó része — a korábbi feltételezések­kel . szemben — sikertelenül próbált elmenekülni a tűz­hányó kitörése elől — nyi­latkozta az ásatások veze­tője, Giuseppe Maggi, aki szerint még többszáz csont­váz feltárása várható. A tíz csontváz, és mellet­tük az aranygyűrűkkel, nyakláncokkal, karkötőkkel és ezüst érmékkel teli fado­boz a város kikötőjéhez ve­zető úton került elő a meg­kövesedett vulkáni hamu alól. A menekülés közben elpusztult emberek egyike ge minőségű szén a szállí­tás költségét már nem bír­ná el. Mindezt tudják a ha­zai szakemberek is, amikor 1965-ben hozzáláttak a Vi- sontai Külszíni Bányaüzem megnyitásához, és a 800 me­gawattos Gagarin Hőerőmű megépítéséhez. A kazánokat már eleve úgy választották meg, hogy alkalmasak le­gyenek a nem túl nagy fű­tőértékű, 47—48 százalék terhes asszony vsft, amint ezt a magzat megtalált csontváza bizonyítja. Az egyik csontváz pedig egy kétméteres férfié — a ré­gész szerint az eddigi lele­tek között „6 a legmagasabb római”. Így kilencvenre nőtt a Herculaneumban eddig meg­talált csontvázak száma. A négyezer lakosú városka pompeji közelében, a Vezúv lábánál terült el, akkor még közvetlenül a tengerparton. A tenger azóta öt6záz méter­rel hátrább húzódott. víztartalmú, 21—22 százalék hamutartalmú lignit eltüze­lésére. Viszont ebből mint­egy 185 millió tonna léte­zéséről tudtak a bányamező megnyitásakor. Figyelembe véve az évi hétmillió tonna körüli szükségletet, kiszámí­tották, hogy kb. 26 évig (l.-969-től 1995-ig) lesz ele­gendő a szénkin«». A Kál- kápolna térségében az utób­bi évek során folytatott szénkutatás eredményeként a már fogyatkozó szénva- gyon további 700 millió ton­nával bővült. Ez azt jelenti; hogy a széntermelés és az erőművi muka folyamatossá tehető az ezredfordulót kö­vető évitzedekre is. Óriási feladatot jelent n»^ pi 20—30 ezer tonna lignit kitermelése, az erőműbe va­ló elszállítása — ezt nagy teljesítményű szállítószala­gokkal oldják meg —, az ottani fogadása, eltüzelése, és a visszamaradt évi 2 mil­lió tonna mennyiségű per­nye és salak eltüntetése, vagyis a bányagödörbe való visszajuttatása, Képünkön a Thorez—L külfejtést láthatjuk a kicsi­nek tűnő, de valójában gi­gantikus méretű kotrógépek­kel, s a háttérben a jól I vizsgázott hőerőm űvél. Csontvázak a hamu alatt gyant kertész lakhatott Itt valamikor, hogy ennyi flan­cos bokrot telepített ide. A lekaszált fű, nagy bog­lyákba púposodott, szinte hiányzott hozzá a tehénbő­gés. Az esték is csendeseb­ben teltek, a napi munka után nem ment úgy a vi- háncolás. A figyelem Kicsi felé terelődött. Többször szóba került hogy mi le­gyen, a végén azzal nyug­tatták magukat, hogy majd az elrejtett autóval orvos­hoz viszik ha minden kötél szakad Rozsdás ugyan részt vett a közös munkában, tie egyál­talában nem tetszett neki az a fajta lelkesedés, ami ész­revétlenül társait hatalmába kerítette. Az esti bulikon már nem dívott a sorsolás, és őt egyik lány sem választotta azóta az eset óta. Félrehúzódott. Lassan forrt benne a mérge, s elhatároz­ta, hogy lelép, Egyik reggle, amikor már a többiek kimentek a ház köré, hogy önkéntes munká­jukat folytassák, elemeit egy üveg konyakot és egy százas szöggel belekarcolta a szoba nedves vakolatába: „Le vagytok szarva!” Az­tán kiment az ajtón, senki­hez sem szólva, köszönve, vissza sem nézett többé. (Folytatjuk) Útépítés — olvasztással Az Egyesült Államokban az útépítés teljesen új mód­szerét próbálták ki. Az utat a vad, sziklás, homokos és köves terepbe valósággal beolvasztják. Próbaként egy 50 kilométer hosszú hatpá­lyás autóutat öt nap alatt készítettek el. Az útépítőgé­pek a légpárna elve alap­ján működnek, azzal a kü­lönbséggel, hogy nem kö­zönséges, hanem izzó lég­párnát állítanak elő izzó gá­zokból, amelyek a gépeket a talajról felnyomják. Egyide­jűleg egy üstben homokból, cementből és műanyagból álló keveréket olvasztanak meg, és azt — akár egy ko­hóból — egy 12 méter szé­les töltő csatornából útbur­kolatként az izzó talajra ön- tik. A még forró burkola­tot egy különleges henger­rel kétszer profilírozzák, majd vízzel lehűtik. A le­hűtés után az ut használat­ra kész. A lebegő építőgépek pó­tolják az összes ma haszná­latos útépítő-gépeket. A ja­vítómunkálatok órákat, leg­feljebb napokat vesznek igénybe. A környezet hűté­se azonban még nincs meg­oldva. Jelenleg áz úttól 30 méterrel jobbra és balra minden elég munka közben. A HÍRADÁSTECHNIKAI SZÖVETKEZET boglárlellei telepén kezdő villamosmérnököket; üzemmérnököket, bemérő munkakörbe. Egyedülálló mérnökök részére szállást biz­tosítunk. Fölveszünk továbbá; maróst, esztergályost, gépbeallitó lakatost, karbantartó lakatost, karbantartó asztalost, mechanikai műszerészt három műszakra, gépkocsirakodót. Jelentkezés: Boglárlelle, Sailai u. 5. sz. alatt, a munkaügyön, hétfőtől csütörtökig, 7—IS óráig. 1666801

Next

/
Thumbnails
Contents