Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-08 / 134. szám
Guevara — moldovásítva Valóságod csatakiáltásáén t harsogták nevét az iíjak hatvannyolcban a párizsi Quartier Latin barikádjain, lelkesülten emelték magasra alaposan felnagyított fényképeit, s mint a legmegszál- lottabb keresztények a Bibliát, oly szenvedélyesen olvasták, szinte falták naplójának szövegét Hite. elszántsága, reménytelen küzdelme a despotikus hatalom ellen, mártíromsága sokak szerint a legújabb kor Krisztusává tette a markáns arcélű argentin fiatalembert, a Sierra Maestrában vívott harcok egyik hősét. Fidel Castro kormányának egykori miniszterét, a kitűnő orvost, a bolíviai őserdőben szinte fanatikusan küzdő gerillavezért, de a nemzetközi munkásmozgalom számára is számos tanulsággal járt ■,CheH, azaz Ernesto Guevara küldetése és kudarca. Che kalandos élete azonban nemcsak a történészeket és a politikusokat késztetheti újra- és továbbgondolásra: a regényírókat is. Azaz: késztette már jó néhányszor. Legutóbb Moldova Györgyöt. A napló című munkájából csaknem kétszázezer példány talált gazdára a könyvhéten, örömére a cselekményes történetek kedvelőinek és csalódására azoknak, akik valóban tartalmas. a hatvanas évek Latin-Amerikájának társadalmi folyamatait Is híven tükröző regényre áhítoztak. Igaz, Moldova anyaggyűjtésének gondossága ezúttal is követendő példaként szolgálhat legtöbb szépírónk számára. Tíz esztendő alatt könyvtárnyi emlékiratot, rendőrségi aktát, történeti és szociológiai szakirodalmat tanulmányozott át, búvárkodott hazai és külföldi levéltárakban, titkos üzeneteket desifrírozott, a dokumentumokban álnéven szekönyvespolc repeltetett bolíviai gerillák, európai államférfi eüt személyazonosságát fejtette meg, a tőle megszokott szívóssággal; stílusa változatlanul lendületes és lebilincselő, ragaszkodása a tényékhez ugyancsak. Nincs olyan részlete a hatvanhatban Bolíviába küldött, a forradalom kirobbantását a nem forradalmi helyzetben is vállaló kommandó működésének, amely elkerülte volna a szerző figyelmét. Számos részletet tudunk meg a gerillák kubai kiképzéséről, európai kapcsolatairól, a kommunista pártoknak az akcióval kapcsolatos kételyeiről, az ideológiai ellenvetésekről. Az őserdei viszontagságok, az indiánfalvak leírása szinte szociografikus pontosságú, akár annak a folyamatnak az ábrázolása, amelynek során a fegyelmezetlen bolíviai diákok, szalonbalodaliak, jóval kteebb részben munkások tudatos forradalmárokká, harcedzett őserdei emberekké válnak, majd — a balsikerek hatására — elvadult anarchistákká, nem egyszer fanatikus gyilkossokká, akiknek viselkedése sokkal inkább a sarokba szorított vagy csapdába csalt tigriséhez hasonlít, mint igazán megfontolt, stratégiai és taktikai szempontból egyaránt fölkészült forradalmáréhoz. Kalandregénybe illik a hadsereggel vívott összecsapások leírása, hőskölteménybe egy-egy frappánsan megrajzolt arckép. Azoknak, akik elsősorban históriai és politikai ismereteiket szeretnék bővíteni, sok újat kínál tehát Moldova György legújabb könyve. A történetem humanizált átKönyvtáros tanárnő A megyei könyvtár mód raertani osztály vezetőjétől, Varga Róberttól tudom: a tanácsi gazdájú könyvtáraknak nyolcvanöt és fél ezer beiratkozott olvasójuk van. Amíg a tapsonyi mellékutca apró házai között Gttndy Árpádné nyugdíjas tanárnő lakását keresem, azt számolgatom, hogy ez a háromszázötvenezre» somogyi lélekszám egynegyede. Gundy Árpádné lakása képet ad a benne élő emberről. A polcok könyvhegyei, a falakon függő képek, a vitrinek kerámiái, a szobrocskák a házigazda művé- szetszeretetéről vallanak. — A fővárosban születtem, <te amíg tanultam, végigjártam az egész országot — mondotta. — Édesanyám Tapsonyba kerüh postai hivatalvezetőnek, s én itt kezdtem meg, 1949-ben, a magyar nyelv és történelem tanítását. 1960-ban kértek fel könyvtárosnak, havi harminc forintért. Boldogan elvállaltam. Egy szekrényem volt ötszáz kötettel az egyik tanterem sarkában. Hamarosan a marcali könyvesbolt könyvterjesztője is lettem. A könyvtár egy ideig magánháznál volt, aztán a mostani művelődési házba költöztek. Itt most nyolcvan négyzetméter a „birodalom”, és megfelelő széles a választék. Hetente kétszer van kölcsönzés. Az 1400 lelkes Tapsonyból háromszázhúsz olvasója van a könyvtárnak. Könyvre évi húszezer forintot költhetnek Ebből az összegből jut olvasnivaló még Nagykovácsinak, Szenyérnek, Nemeskisfaludnak is. — A leghálásabbak az iskolások — mondja a könyvtáros tanárnő. — Könyvtárosságommal egyidősek az irodalmi vetélkedők is a könyvtárban. A legnagyobb gond: a falu korszerű művelődési otthona régóta rendezvények nélkül ásítozik, a község fiatalságának senki sem szervez programot, s ezt a könyvtáros is érzi; egyre nehezebb megtartani az olvasókat Népszerű szerző I« is Moldova György, Szabó Magda, Galgóczi Erzsébet, Passulh László, Berkest és verhetetlen Rejtő Jenő. — Miben hisz a könyvtáros? — Abban, hogy az embereknek szükségük van a jó könyvre, a tartalmas és szórakoztató olvasmányra A nevelés a könyv szeretetére nekem, magyar nyelvet tanító pedagógusnak kötelességem. Ez a kötelesség az ötvennyolc év során lételememmé vált B. J. lényegftéeét és a jó regényt kedvelő olvasóknak azonban csalódást okoz. Jórészt — bármekkora, paradoxon is — az írónak a dokumentumokhoz való túlságos ragaszkodásában kell keresnünk a hibát Moldova többnyire megelégszik azzal, hogy szóról szóra idézi Che legendás naplóját — lám, egyes kevésbé értékes cikkek kelendőségének az igazán minőségi áruk hiánya az oka, ebben az esetben az, hogy Ernesto Guevara naplója, talán a túlzott óvatosság miatt sohasem jelent meg magyarul — s beéri azzal, hogy az eredeti szöveget saját megjegyzéseivel, „kommentárjaival” oldja föl. S miközben old — sőt hígít —, a nagyszerűbbnél nagyszerűbb regényziccerek egész sorát felejti el értékesíteni. Micsoda tehetőség lett volna például azokat az indián parasztembereket egyéníteni, regényalakká formálni, ellentmondásos gondolatvilágukat ábrázolni, akik az osztagot a hatalom kezére juttatták! S micsoda csemege lett volna annak az Ovando- Candia tábornoknak akár jelzésszerű megjelenftése, aki engedelmes katonaként a gerillák elleni hadműveleteket irányította, aki parancsot adott Guevarának és társainak meggyilkolására — ám csak néhány esztendővel később, államelnökként, épp ő valósított meg nem egyet és nem is kettőt Che társadalmi céljai közül! Jogos lehet persze az ellenvetés: a magyar írónak az utóbbi tíz évben nem volt módja helyszíni anyaggyűjtésre Hugo Banzer, Pereda- Asbun vagy Luis Garcia- Meza tábornok félfasiszta Bolíviájában. Ez azonbarí csak az egyik és nem a legfontosabb oka A napló fél- sikerének. Vagy, ha úgy tetszik, balsikerének. Mert a könyvnek azok a részei, amelyek valóban Izgalmasak, töprengésre késztettek és megjelenítő erejűek, jobbára Emesto Che Guevara tehetségét dicsérik. Lengyel András Múzenmigazgatók tanácskozása Miskolcon, a Herman Ottó Múzeum épületében tegnap megkezdődött a múzeumigazgatók kétnapos országos tanácskozása. A rendezvényen a Művelődési Minisztériumhoz tartozó múzeumok, gyűjtemények, a tizen kilenc megye múzeumi szervezetének igazgatóin kívül részt vesznek az ipari, mezőgazdasági tárcák felügyelete alá tartozó múzeumok és az egyházi gyűjtemények vezetői is. ] NEVELÉS Kazsoki arc Az önmagát kereső A falubefi asszonyság, aki az aprócska ház gazdájának keresésében a segítségemre sietett, furcsán mosolyog: — Tudja, a Sándort mi amolyan csodabogárnak tartjuk. Mindenhez konyít egy keveset, tévéhez, darálóhoz, motorokhoz, órákhoz. Olyan szavakat mond, aemlyeknek számunkra se füle, se farka. Néha elhallgat, akkor pedig szavát sem lehet venni. Aztán meg ugye, hogy ilyen magányos. Barátságos, de nem barátkozó... A magasra nőtt fűben a füzesig megyünk — ez a házigazda kedvenc tartózkodási helye —, mégsem találjuk. Mire a hosszan lefutó kertből felérünk, a férfi már az udvaron vár bennünket Szíves invitálására belépünk a házacskába. Belül barátságos otthon. A gazdája egy Somogy—Tolna megyehatárhoz közeli pusztáról költözött ide nemrég. Hogy mennyi kínszenvedés után várt rá ez a nyugtató magány, arról Besenyei Sándor csöndes szavakkal így be- | szél:, — A pusztaiak egyszerű életvitele volt a mi családunké. Dologiévá munkássággal teltek-múltak a napok, míg szét nem „robbant” a család. Apánk ösztönzött bennünket a mesebeli szerencse keresésére. Én a pesti rokonok révén a csepeli sportstadionba kerültem pályamunkásnak. Két fiútestvérem itt maradt 3. pussztán, hogy ezt az életmódot folytassa. A fővárosban sok mindent láttam, tapasztaltam. Befejeztem az elkezdett általános iskolát Talán még szerelmes is voltam ... Egyik karácsonykor hazajöttem, anyám a fásiádán guborgott a hidegben. Járáshibás asszony volt Hát így folytatták a testvéreim a pusztai életmódot Apám többször megjárta az ideg- gyógyászati szakrendeléseket, azt mondták rá „flúgos” volt Hamar rám nyomták, a bélyegzőt: „Mint az apja”. Lehet, hogy szolgáltattam is rá okot, hiszen én valahogy mindig sokat vívódtam a dolgokon. Jó lesz így? Hogyan tudnám megoldani másképp, jobban? Meghaltak a szüleim, ez nagyon megrázott. Viszonyom a testvérekkel elfe- kélyesedett Nem maradhattam ott tovább. Itt Kazsok- ban, úgy érzem, a csönd szép világa vár rám. Megnézzük Besenyei Sándor faragványait Humorér zékről tanúskodó, de családvágyat kifejező faszobor, az apa meg a kisfiú a ház pitvarán. A szobákban órák ketyegnek, Besenyei kedvtelése a javításuk. — Egy operáció nyomán leszázalékolt szabad ember vagyok. Végzem az apró munkákat, szépítem a házamat, olvasgatok és írok. Ver selgetek, csak úgy magamnak, faragok, szerelgetek. Kell, hogy valahogyan kifejezzem magam. Aztán csak magának mondja: — Sok mindent tervezek még, amikor esténként magamra maradok. Kezével megfog egy fekete válBkendót: „Nincs függönyöm, anyám berlinerjével sötétítem el a szobát.” Békés Jánef — Hagyj a francba! Mi közöd hozzá ? Ha érdekel: nem kell senkinek az engedélye ahhoz, hogy elvegyem amit én loptam! — Nem ebben állapodtunk meg — Szarok a megállapodásotokra ! Doki ököllel arcul vágta Rozsdás az időközben oda érő Csoki elé tántorodott; tőle is kapott egyet. Elesett. — Csak azért nem kapsz többet, mert máma már valakitől megkaptad a stafí- rungodot. Halljuk?! — kiáltotta Doki. Rozsdás az arcát tőrőlgette és gyűlölködve nézett körül. Nem válaszolt — Lolát nem láttad? — kérdezte Gigl Rozsdás megrázta a fejét — Te hazudj! Látom rajtad, hogy hazudsz. Lola mondta, még délelőtt, hogy a zuhogöhoz megy. Körülbelül te is akkor tűntél el. Mindenki látta; azt is, hogy hajtottál rá — mondta Margó— Na, halljuk! Mi történt? Vagy kiverjük belőled ?! — kérdezte Csoki, s megragadta mellén a ruhát. Megrázta. Rozsdás már eleget kapott ahhoz, hogy többet kívánt volna, ezért megszólalt. — Láttam. — És?! — kérdezte Doki — A zubogónál. — Idefigyelj. Rozsdás, téged valaki vagy valakik ösz- szevertek. Mindannyiunk érdeke, hogy megtudjuk ki, vagy kik, és miért. Nem érted, te barom?! Ha idejönnek a fakabátok, az eddigi balhékért legalább a kettest ránk verik ... Beszélj hát a kurva anyádat, mert szétvágom a paprikafejed! — ordította Doki. — Elmondom, Szarul voltam, rámjött a cidri, nem tudom mitől, van ez így nálam néha; ezért emeltem el az üveg cseresznyét, amikor Csoki nem figyelt. Estig nem bírtam volna ki. Láttam, hogy Lola lement a zuhogó felé. Igaz, hogy hajtottam rá, de ő engem egyszer se választott és a sorsolásba is csak egyszer jutott Annyira jó volt vele, hogy a többi csaj már nem izgatott, de ő nem választott, és pechem is volt... Elmentem utana, 'hogy megdumáljam vele a dolgot. Közben megittam a piát. Lolát ott találtam a zu- hogónál. Hiába kértem, nem akart húzna velem. Elvesztettem a türelmemet, meg a pia is... ledöntöttem. — Hülye állat! Hogy lehetsz ilyen piszok? Hiszen beteg volt — kiáltotta Cigi. — További — mondta Doki. — Megjelent egy szakállas ürge, egy nagy dög farkaskutyával. Az osztott lei. — Megérdemelted, saemét — mondta Zita. — Ki volt az az ürge? — kérdezte Doki. — Valami hivatalos ember: erdész, csősz vagy mi? — Nem hiszem; elég topis volt. — Es Lolával mi van? — Nem tudom. A pasi engem elzavart, Lola meg ott maradt vele. — Azt hiszem, szedhetjük a sátorfánkat — mondta Csoki. — Meg kell várnunk Lolát meg a többieket. Nagy barom vagy te, Rozsdás. Ha Lola följelent, nem Tökölről fogsz már szabadulni —* mondta Doki. Gigi ledobta a kezéből a szerszámot, és Doki elé állt. — Erről nem volt asó. Eljöttünk veletek, szabad akaratunkból vagyunk veletek. Az, hogy megerőszakol jatok bennünket, piszok dolog, és én így tovább nem maradok! — Én sem — kiáltotta Zita. A lányok mind fiMgi mellé álltak. (Folytatjuk.) Család és óvoda A társadalom követelményeivel egybehangzóan a gyermek érdekei azt kívánják, hogy a család nevelési funkciója erősödjék. A gyermekek harmonikus fejlődésének. személyiségük formálódásának egyik biztosítéka, ha környezetükben a legnagyobb hatású két tényező: a csalad és az óvoda nevelői tevékenységét magas szinten összhangban folytatja. Az örökletes és vele született tényezők mellett nagy jelentőséget tulajdonítunk a társadalmi környezetnek, ezért ezt tudatosan formálnunk is kell. Fontos annak felismerése, hogy a család és az óvoda sajátos körülményeivel, szokásrendszerével, érzelmi, akarati, tudati ösz- szefüggéseivel, légkörével hat. A családi és óvodai hatások kiegészítik, módosítják, erősítik egymást. Minél kevesebb az ellentét, a meg nem értés a két környezet, a család és az óvoda között, és több az azonos, egymást erősítő vonás, annál zavartalanabb a gyermek pszichés, egészséges fejlődése, annál kedvezőbbek a reakciói, válaszai az érzelmek, a gondolkodás, a cselekvés és a viselkedés terén. A helyes együttnevelés csak akkor valósulhat meg, ha a szülők és a nevelők egyenlő partnerekké válnak. Az együttneveléa tartalmának arra kell irányulnia, hogy a család belássa, megértse a 3;—6 éves gyermek tudatos, következetes nevelésének fontosságát. A gyermek tiszteletben tartása, annak felismertetése igen fontos elv és feladatunk. Sok családban»- sajnos a kis óvodást -nem tekintik önálló akarattal, vágyakkal rendelkező lénynek; a gyermek a szülői tekintély alárendeltje. Pedig ő a maga módján követeli jogait; beszélgessen, játsszon vele az - anya vagy az apa. De ő kicsi, a felnőtt nagy, a kicsi nyafogásál „hatalmi szóval”, esetenként veréssel el lehet hallgattatni. Az együttnevelés ben fontos annak felismertetése, hogy a gyermek játékának, sokoldalú tevékenységének biztosítása a család feladata is. Még eléggé elterjedt felfogás, hogy. a gyermek az óvodában egész nap játszik, otthon legyen nyugodt, ne szórja szét a játékait, ne akarjon barkácsolni, festeni, gyurmázni, vagyis ne csináljon rendetlenséget. Ugyanakkor minden csialádban az a vágy él, hogy a gyermek ügyes., okos, önálló, „talpira- , esett” legyen. A felfogás és a vágy között igen nagy az ellentmondás. Minden tulajdonság és képesség csak tevékenység közben fejlődhet! A családban is biztosítani kell a gazdag tevékenység lehetőségét, bízzák meg őt apróbb feladatok végrehajtásával, s akikor a vágyból valóság lesz. Munkánk egyik alaptétele: együtt nevelni a családdal, kölcsönös bizalommal, őszinteséggel. A szülő és a nevelő sokszor egyformán túlterhelt, nehezen alaíkul ki a valóságos kontaktus, az igazi kommunikáció. A kapcsolatteremtés titkairól, a kapcsolatokat zavaró vagy gátló tényezőikről érdemea együtt gondolkodni, feltárni azokat a családlátogatásokon, beszélgetéseken, fogadóórákon. Kölcsönös feladatunk, hogy — bármilyes kevés is az időnk — keressük a lehetőséget, az alkalmat egy-egy jő szóra, értékelő, elismerő megjegyzésre. Ez az ardhimedesi pont, ahol megvethetjük a lábunkat Bíró Gyuláné óvónő SOMOGYI NÉPLAP
