Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-07 / 133. szám

KAPOSVÁRI NYÁR A huszonkettedik büntető döntött Befejeződött a IV. Expressz—Somogyi Néplap-kupa Hangversenyek, szerenádok Ha lehet, még erősebben tűzött a , nap vasárnap dél­előtt az ’ Expressz—Somogyi Néplap-kupa második — be­fejező — napján. Levél se rezdült, így aztán az előző napon a nagy hőséggel is viaskodó résztvevők a dön­tők, illetve a további kör­mérkőzések során ismét csak „szembetalálkoztak” ezzel az ellenféllel. Számos sportág­ban a döntés erre a napra maradt. A nagy tömegeket fevonultató kispályás labda­rúgásban még csak a cso­portmérkőzések fejeződtek be előzőleg, így a döntők fe­lé igyekvőkre újabb mérkő­zések vártak. Tíz óra körül kialakult a négyes döntő me­zőnye. Ez részben nem ho­zott meglepetést: A tavalyi győztes batéiak és a marcali tsz bronzérmes csapata ju­tott tovább az áfész Nagy­atád és a Siófoki Mezőgép társaságában. Bizony, idáig sem volt könnyű dolguk. Általában nagyon szoros, többnyire egygólos mérkőzéseken dőlt el á továbbjutás sorsa. Szá­mos mérkőzésen pedig a he­tesrúgások döntöttek. Csak egy jellemző példa: a III. csoportból a nagyatádi áfé- szesek a húszonkettedig he­tesrúgással mehettek tovább a Zalaegerszegi MOM csapa­tával szemben. A négyes döm tőben már nem körmérkőzé­sek voltak, hanem a két győztes, illetve a két vesz­tes találkozott az érmekért. A Baté—Marcali tsz találko­zó 1:1-re végződött és a ha­todik büntetőrúgás juttatta döntőbe a marcaliakat. So­kan mondják, hogy ez az összecsapás volt az igazi döntő a tavalyi és az idei győztes között. A másik ágon a Nagyatádi Áfész—• Siófoki Mezőgép 0:0-ra vég­zett, s itt is a hetesek dön­töttek, a siófokiak javára. Ezután először a harmadik helyért játszott a két vesz­tes. S mi más eredmény születhetett volna, mint az újabb döntetlen! A hete­sek a batéiakat segítették a harmadik helyhez. „Telt ház” előtt kezdődött a dön­tő. Marcali Tsz—Siófoki Mező­gép 2:0 (1:0) ' Vezette: Műdig (Pálfy). Ezen a mérkőzésen már nagyon érződött, hogy a fi­nálénál tartunk. A marca­liaknak hét, a siófokiaknak nyolc mérkőzést kellett vív­niuk e két nap során, s ez sokat kivett a két csapatból. Így is dicséretesen küzdöt­tek, s bár színvonalában ez a döntő nem érte el a tava­lyit, mégis méltó helyre ke­rült az elsőség. A marcaliak Kopasz és Fándl góljaival nyertek. A győzelem része­sei: Vincze László, Bokor János, Szabó István, Perin­ger István, Guricza Zoltán, Mika Lajos, Fándli Péter, dr. Kedves László és Ko­pasz Imre. Ez az együttes három éve szerepel együtt a városi kispályás bajnok­ságban, ahol jelenleg elsők. Itt ebben a kupában, a ta­valyi bronz után érték el szép sikerüket. És mi történt a többi sportágakban. Kosárlabdá­ban kaposvári döntő volt a Tanép és a Vasas Izzó kö­zött. A tanépesek épp any- nyi kosarassal érkeztek, ahánnyal játszani kelL 26: A győztes kispályás csapat Megyei bajnokság (Folytatás « 4. oldalról) (tarád! Keresztes — Balos h. Komáromi, Sós tat, BuzsáJd, Lá­zár, Károlyi, Lesz, Oberhuber (Györki), Letenye, Verpulátcz (Horváth). Edző: Horváth János. Góllöv<5fc: Gservölgyl (2), Gulyás, Hegedűs. Jók: Erde- lecz, Hegedűs, Horváth, illet­ve Keresztes, Letenye. Barca ifi—Kajád ifi 15 A Pandúr Ferenc Kaposgép—Tab •:# Kaposvár, nézó. V.: Fo­dor D. Kaposgép: Fekete — Béna, Hoffmann, Nagy, Sulcz, Faze­kas, Dékány, Bagladi, Duschák, Orsós (Kiss), Gyurina, Edző: Duschák István. Tab: Kiss F. — Kiss K.. Mol­nár, Kiss Lm Kovács, Tóth, Ba­rabás (Nemes), Reichert J- (Majkó), Vendl, Reichert Z., Németh. Edző: Puha József. Jók: Bóna, Nagy, illetve Barabás, Vendl, Reichert Z. Kapus pép VL ifi—Tab ifi 5;# Gönc* István Kis« J. SE—K. Gazdám 7:0 (4:0) Kapoly, 200 nézó. V. Po- iecfiák. Kiss J: §1? Kevács = Véssi, FaLzs, Huj bér, Hoppár, Mészá­ros (Murányi), Németh* Eeme- nes (Balázs), Gódor, Sárközi, Udvardi. Edző: Kétszeri Ferenc. Gazdász: Baksics — Dér (Tu- Póczi), Jezeri, Dunár, Varga, Mik, Kersák, Pál, Benczák, Pá- vies, Bácsics. Edző: Zsirai Kál­mán, Góllővők: Gódor «gyei ll-e&bol), Udvardi (2), Nemeth, Me&zaro*, ésh, ite*­pár, Németh, Gödör, Udvar­di, illetve Benézik, Bácsics. Kálmán Ferenc Csurgó—KKSE 9:# (0*) Kaposvár, 90 néző. V.: Laczkovics. Csurgó: Tóth — Tótnál, Kovács A., Tóth, Kiss, Mód, Niváit. Péntek, C/.ink, Készéi, Kovács I. Edző: Készéi Ferenc. KKSE: Paizs — PaBtovics, Szita, Varga (Györfl). Csajági, Domokos (Sárközi), Pintér, Sza­ki!. Jónás, Récsei, Szrnka. Ed­ző: Jónás Sándor. Góllövő: Kovács I. (3), Mód (3), Péntek (2), Ke&zei. Jók: Kiss, Mód, Kovács I., illetve Pintér. KKSE ifi—Csurgó ifi 2:2 Szántó László Marcali Latinka—Balaton keresztúr 8:2 A forduló válogatottja: Drávecz (Somogysárd) — Hajdú II. (Marcali), Czim- mermann (VBKM), Nagy Z. (Kaposgép), Hoppár (Kiss J, SE), Hegedűs (Barcs), Mód (Csurgó), Andermann (Bog- lárlelle), Elek (Marcali), Gö­dör (Kiss J. SE), Udvardi (Kiss. J. SE). 1. B.-lélle 29 I' Kiss J. SE 19 18 3. Csurgó 4. Tab 5. Latjuk* 6. Kaposgép 7. Barcs 8. Marcali 9. VBKM 10. Kadarkút 11. Karát! 12. S.-sárd 13. Fonyód 14. Gazdasz U. KKSE IK i rfeereezlur 29 18 29 !S 29 17 29 IS 29 15 29 9 29 11 29 11 29 8 29 7 29 7 29' 4 29 2 6 94- 1 71­7 67­5 55­8 76­6 51­7 65- 10 10 55­6 12 53- 3 15 45­8 13 47- 10 12 42­9 13 37- « 17 44­7 19 21­m 42 25 40 30 4« 31 41) 46 38 42 38 27 37 43 28 51 28 71 25 55 24 61 24 53 23 60 16 M U « i (B Mr» » A Tanép képviselője a ku­pával 23-as félidő után 47:43-ra nyertek, s ezzel megszerez­ték az első helyet. A továb­bi sorrend: 2. Vasas Izzó, 3. Kórház, Kaposvár, 4. Nyom­da Kaposvár. A férfi kézi­labda küzdelemben elhódí­tották az első helyet a so­mogyiaktól. A vendégként érkező Tolna megyei fadd— dombon csapat szerezte meg a győzelmet a VBKM előtt. Harmadik helyen a Siófoki DRW végzett. Nőknél a SÁÉV érte el az első he­lyet, második Osztopán, har­madik a DRW lett. A gyengébb nem csatái közül a női kosárlabdában, miután csak két együttes ne­vezett, a Barcs jobbnak bi­zonyult a kaposvári nyom­dászoknál. Először szerepelt a prog­ramban a kismaratoni futás, melynek távja férfiaknak és nőknek egyaránt öt kilomé­ter volt. Érdekes, hogy a nők voltak a bátrabbak, hi­szen tizenkettőn vágtak ne­ki a távnak. Az első három helyen Farkas Ágota (Gyé­kényes), Solti Gabriella és Igali Ágnes (mindkettő Bar­csi SC) végzett. A férfiaknál heten indultak és Dömötör Csaba (Volán), Galabár Jó­zsef (Tanép), Parrag Tamás (Tanép) sorrend alakult ki. A fekvőtámasz-versenyben a férfiaknál a tavalyi nyer­tes Orbán Zoltán (Baté) ez­úttal is a legjobb volt, mig a nőknél Odri Gabriella (Barcs SC) nyert. Az összesített pontver­senyt és a vele járó Somo­gyi Néplap-kupát ismét a Tanép csapata szerezte meg — immár negyedszer. Csak egy hajszállal szorult mögé­je a Barcsi SC. A jól sike­rült rendezvény Sárdi Ár­pádnak, a megyei KlSZ-bi- zottság első titkárának zár­szavával fejeződött be. J. R. Szombaton est« megnyi­tották a kaposvári nyár rendezvénysorozatát a me­gyeszékhely főterén. A szép számú közönséget és a találkozóra összegyűlt ti­zenkét énekkar tagjait - mint megírtuk - dr. Ko­vács Ferenc, a városi to- nács elnöke üdvözölte. Ez­után kórushangversenyre került sor a Munkácsy gimnázium aulájában, éj­félkor pedig a város több pontján szerenádot adtak az énekkarok. A kórusta­lálkozó vasárnap délelőtt a szennai templomban folytatódott. A térzene, amellyel a ka­posvári helyőrség fúvósze­nekara csalogatta a város központjába a lakosság ap- raját-nagyját, az énekkarok tarka felvonulása és a sze­renádok sora, amelyet a ka­posváriak ezrei fogadtak tapssal, gyertyagyújtással, •zseblámpa-villogta tással a házak ablakában, csupán af­féle kedves népünnepélyt sejtetett. S bármennyire han­gulatosra és színvonalasra sikeredett is az énekkarok — köztük a fővárosból, va­lamint a Székesfehérvárról, Siklósról, Kapuvárról, Ta­másiból, Nagymarosról, Kő­szegről érkezett szövetkezeti együttesek — föllépése, a kórushangversenyekkel el­kényeztetett kaposvári kö­zönség ebben sem nagyon találhatott újdonságot. A hét­végi rendezvényeknek azon­ban volt egy ennél össze­hasonlíthatatlanul nagyobb tétje: a hagyomány felélesz­tése. Zákányt Zsolt karnagy, aki éppen egy hollandiad ver­senyre készöl a Tóth Lajos iskola gyermekkórusával, így összegezte ennek lénye­gét: — Tóth Aladár zenekri ti­kéiban olvastam, hogy a két világháború között nemcsak nagyszerű énekkari fesztivá­lokat rendeztek megyeszék­helyünkön, hanem Hándel- oratóriumokat is előadtak á főtéren, hatalmas sikerrel. Az jutott eszembe: érdemes vol­na fölélesztend ezt a hagyo­mányt. Igaz, a hangverse­nyekre most nem a szabad ég alatt került sor, de vál­tozatlanul az a véleményem: a Kossuth tér eszményi hely­színe lehet ilyen koncertek­nek, természetesen alapos technikai előkészítés után. Persze mindez részletkérdés. A legfontosabb az, hogy a Somogy megyei Kiszövben végre találtunk olyan, mecé­nást, amely az együttesek támogatásával, díjak alapítá­sival és több más módon igyekezett színesebbé, izgal­masabbá tenni az eseményt Biczó Péter, a Kiszöv me­gyei elnöke: — Eddig a tavaszi balatoni dalosünnepeket támogattuk; a tóparti találkozók megszű­nésével csak annyi történt, hogy az összegnek egy má­sik zsebben, kerestünk he­lyet. A szövetkezeti gondo­latnak fontos része a kultu­rális értékek ápolása; örül­nénk, ha a befektetés ennek a kezdeményezésnek a ki­bontakozásában „térülne meg”. Szűkebb hazánk tizenkét ipari szövetkezete ajándé­kokkal is gondoskodott ar­ról, hogy az együttesek — a felsorolt vendégeken kívül a Tóth Lajos és a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola kó­rusa, valamint a Munkácsy gimnázium énekkara — szí­vesen emlékezzék a rendez­vényre, s késztetést erezzen a hagyományápolásra. A zsűri, amelynek elnöki tisz­tét Sapszon Ferenc Liszt-dí­jas karnagy, a rádió énekka­rának vezetője vállalta, a szombati koncerten ismét re­mek produkcióval kiálló Vi- kár Béla vegyeskarnak ítélte a fődíjat. Bors István szob­A 30 fokos hétvégi forró­ság, a szokatlanul korán be­köszöntött kánikula arra késztette a somogyi városok, községek lakóit, hogy a sza­badban, a zöldben, főleg pe­dig a vizek partján, a strandokon keressenek fel­üdülést. Balogh Jánosné, a DRW Somogy megyei üzem- igazgatóság fürdőüzem-fő- mérnökségének vezetője tá­jékoztatott a strandok hét­végi látogatottságáról, s a pihenni vágyóknak nyújtott ellátásról. — Legtöbben igali fürdőn­ket keresték föl; szomba­ton 2100, vasárnap pedig 2900 vendégünk volt, köztük sok nyugatnémet, svéd és osztrák állampolgár. Két nap alatt kaposvári strandjainkon 3700-an fü- rödtek, itt is megfordul­rász alkotását. Mindennél erősebb „köldökzsinórként” szolgálhat azonban az ének­karok számára a tapaszta­latcsere és a baráti, együttlét lehetősége. Erre szombaton este és a hangulatos szennai kiránduláson is szép példá­kat láttunk. Érezhető meg­könnyebbüléssel nyilatkoz­hatott a rendezvények vé­geztével Garai László, a vá­rosi tanács művelődésügyi osztályának vezetője. — Már most nyilvánvaló, hogy néhány finomításra lesz szükség. El kell gon­dolkodnunk például azon, vajon a hallatlanul szép, de a hangzás érvényesüléséhez túlságosan kicsi és nehezen szellőztethető szennai temp­lomban érdemes-e hangver­senyeket rendezni. Ám úgy vélem, e nyárköszöntő ének­kari találkozó hagyományát ápolni kell. A hangversenyek közön-' ségének igénye is ezt a kö­vetkeztetést sugallja. I„ A, tak szép számmal kül­földiek. Csokonyavisontán 1400 látogatónk között is akadtak külföldiek szomba­ton és vasárnap, főként a szomszédos Jugoszláviából, de több NDK-beli turista is ott töltötte a hétvégét. Igáiban eltűntek a múlt évi építkezés nyomai, a pavi- ponsorban hurka- és pe­csenyesütő, ajándékbolt is vendégeink rendelkezésére állt. Kaposváron szintén ja­vult az ellátás: a strandon levőknek hurkát, kolbászt, pecsenyét kínáltak. Igáiban van már gyümölcsárusító. Most kapott egy magánke­reskedő is engedélyt ián- gossütésre és gyümölcsáru­sításra, hamarosan kínálja majd áruit Csokonyavison­tán a fürdő előtti bisztróban borjú- és birka-, valamint halételeket is ajánlanak vi­szonylag elfogadható áron. Ezrek a strandokon és a szabadban ■ -•'yV&VVí:".'; ■/ r- ' vf:'-. v-\;^ UJKÉRV CSABA MCWiCHÜiÖtt — Köszönöm — mondta. — Hogy került ide? Elté­vedt? A lány bólintott. — Csak igy, egy szál ing­ben? — Majdnem. — Ne kérdezzem ? — Ne. — Ahogy óhajtja ., .Segít­hetek valamiben? — Nem. — Hát akkor sok szeren­csét — mondta Marosi; megfordult, és elindult a ku­tvá iával — Várjon! — kiállott utá­na Lola. ■— Tessék — üli meg a férfi. — Magával mehetnék? Marosi egy kicsit gondol­kodott. — Megmutathatom az utat. Lola végigmutatott magán, Marosi megértette a kérést. e- iáerssa. ha Araoid es Rebeka megfelelő társaság lesz önnek ... — A rokonai ? — Annál többek ..Ar­nold! Mutatkozz be szépen A kutya leült, s lihegő nyelvvel a bal mellső lábát nyújtotta a lánynak. Lola arcán mosoly futott át. — Rebeka pedig a kecs­kém. — ök talán nem utálnak ki. — Dr. Marosi Róbert — hajolt meg kissé a férfi. — Óvári Lili vagyok. — örvendek, kisasszony. Ha meg nem sértem: hány éves? —• Tizenkilenc — lódította LiH. Marosi nem kérdezett töb­bet. Nem értette, milyen kényszernek engedett, de megengedte azt, hogy a lány vele menjen. Azzal nyugtat­ta magat, hogy segítenie kelleti, A ián? úgyis hast»­rosan továbbáll, addig meg kibírja valahogy. Doki a lányokkal a ház melletti bozótos szélénél állt, s karókat vert le, kijelölve azt a helyet, amit kiirtanak és fölásnak. Csoki hosszú pengéjű, rugós késével nye­let faragott egy lapátba. A munka javában folyt, amikor megjelent Rozsdás, összeverve. Feléje fordultak. — Mi van, medvével ta­lálkoztál ? — kérdezte Zita. Rozsdás morgott valamit. Doki odament hozzá, s meg­fogta a vállát — Idefigyelj, Rozsdás! Mielőtt megkérdezném, hogy ki dekorálta ki a pofádat szeretném tudni, hogy ma­gadtól vetted-e el a pálinkát vágy Csoki is tudott róla. Rozsdás ordí+an.ti kezdett. — Milyen játék- és sportolási lehetőség várja a fürdőzőket ? — Kaposváron aszfalto­zott focipálya áll a tested­zést kedvelők rendelkezé­sére; lehet tollaslabdázni, kézilabdázni, s valamennyi strandunkon pingpongozni. Igáiban hamarosan felállít­ják a gyerekeknek a mászó­kát, a csúszdát és a homo­kozót, készül a kaposvári strand teniszpályája. Sze­retnénk ezt még ebben a nyári szezonban átadni. A megyeszékhely lakói kö­zül igen sokan keresik föl a gunarasi termálfürdőt A fennállásának tizedik évfor­dulóját ünneplő fürdőt va­sárnap kétezerháromszázan látogatták. Kocsisorok áradata haladt a Kapós vár-környéki er­dőkbe. A tokaji parkerdő, a Deseda, valamint a töröcs- kei tó is nagyon sok kapos­vári családnak nyújtott eny­hülést. S*. L. SOMOGYI NÉPLAP (Fníjfisttfuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents