Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-07 / 133. szám

Izzadó „súlyemelők” A KÉPVISELŐ OTTHON Mikor este megjön apu, mi nyafogni szoktunk, hogy meséljen. De csak ritkán mesél, mert nem ér rá. Anyu ilyenkor mind azt mondja, majd holnap... — Miért nem ér rá az apu? — Mert mindig írja a papírokat a gyűlésbe. De fo­cizni azért szoktunk, meg kirándulni is néha. Még évek telnek el, mire az első osztályos Pásztóhy Andris és húga, „ a nagycso­portos óvodás Kati megérti, miért voltak még náluk is fontosabbak azok a papírok... „Még nem emelkedett a magasba a Pásztóhy And­rás jelölését támogató kéz­erdő, mikor már záporoztak a kérések, a majd orvoslan- dó gondokról, a fiatalember­re. Akkor, ott a mernyei kultúrteremben alighanem sokan voltunk, akik nem cseréltünk volna vele. Igaz, egy 31 éves mezőgazdasági szakember számára melen­gető érzés lehet sok ezer választópolgár rokonszenve és bizalma. Ez a bizalom felemel, ugyanakkor mérhe­tetlen súlyokat is tesz a le­endő képviselő vállára...” A választás és e sorok meg­jelenése óta három év telt el. Pásztóhy András, a mer­nyei tsz elnökhelyettese ez idő alatt országgyűlési kép­viselőként is megbecsülést vívott ki egyszerűségével, közvetlenségével, segítő- készségével. — Hogy bírja? — Bírnom kell. Szeren­csére egyre jobban megtalá­lom a munkamódszert, amellyel a feladatok és meg­oldandó gondok sokaságából ki tudom választani a fonto­sakat. 32 község és hét tele­pülés több mint 30 ezer la­kójának ügyes-bajos dolgai közmi azokat, ahol valóban ^ az én segítségemre van szükség. Ahol tennem kell, *<• és tudok is tenni, Igalfürdő fejlesztése, Mezőcsokönya vízgondja, a bajomi iskola problémája, a göllei nap­köz otthonos óvoda ügye .. Megválasztásom óta csak­nem háromszázan kerestek meg. Volt, hogy az egész megye fejlődését befolyásoló ügyben kellett lépnem és olyan is, hogy egy nyugdíjas bácsika apró, ám számára Több munkaihelyi közösség képviselője emelkedett szó­lásra a sióíoki November 7. Mezőgazdasági és Kertészeti Termelőszövetkezet márciu­si zárszámadó közgyűlésén. Nehez evet összegezett a gaz­daság vezetősége — az egye­sülés utáni második eszten­dőt zárták —, s a felszóla­lok — köztük ár. Dónucz László szarvasmarha-te­nyeisztesi ágazatvezetó, Me­gyeri Gábor gépüzemelési üzemágvezető, Guzslovan Fe­renc, a szállítási agazat gép- kocsávezetöje — anyag- és energiatakarékossági .intéz­kedéseket, új érdekeltségi fonná kát említettek, melye­ket az általuk képviselt mun­kahelyi közösségek a múlt évben vezettek be. Ebben a közös gazdaság­ban tavaly váltak igazán a munkahelyi demokrácia fóru­maivá ezek a közössegek, miután a több mini tíz kol­lektíva titkos szavazással megválasztotta a maga ve­zetőjét Boda János elnök a zárszámadó közgyűlésen egyebek között azt mondta: titkos választással az a célunk, hogy erősödjön a vezetők kiválasztásának de­mokratizmusa, és ezáltal ér­vényesüljön az az elv, mely szerint a vezető nem csupán a vezetőség megbízásából, hanem a vezetettek bizalmá­ból . irányítsa az adott kö­zösségek A döntésért erzett mindennél fontosabb gond­jában kerestem orvoslást. Sajnos, az emberek hajlamo­sak arra, hogy dolgaikkal mindjárt a legmagasabb fó­rumokhoz forduljanak. Igaz, ennek gyakran az az oka, hogy az illetékes helyen nem találnak meghallgatást és segítőkészséget. Nemrégi­ben egy község utcájának 200 méternyi járdája ügyé­ben fordultak hozzám. Leül­tünk a helyi vezetőkkel, megbeszéltük, hogy ki adja az anyagot, ki gondoskodik munkagépről, s hogy milyen társadalmi munkára van szükség. Több hónapi vajú­dás után a járda napok alatt elkészült. Máig sem értem, hogy mindehhez miért kel­lettem én. — Nem sokkal a megvá­lasztása után arról beszél­gettünk, hogy egyszer eljön majd az idő, amikor a nép­szerűtlenséget vállalva „ne­met” is kell mondania ... — Erre is volt példa. Ogy tapasztaltam, a legtöbben ezt is megértik, de nem mindegy ám, hogy a „ne­met” hogyan mondják. Az emberek igénylik a türel­mes, meggyőző szót, a tá­jékoztatást. Pásztóhyné — férje egyko­ri főiskolai diáktársa — a szövetkezet üzemgazdásza. — Andrást eleve ügy is­mertem meg, mint közéleti embert. A területi KISZ- vezetöség esúcstitkára volt, a Vöröskereszt megyei ve­zetőségének aktívája, emel­lett pedig a marxista esti felelősség rendkívül *agy kohéziós erőt ad .. — Annak idején, amikor még önállóan gazdálkodott a balatoonszabadi téesz, beve­zettük az ágazati rendszert, s az új vezetési szervezettel együtt új munkahelyi kö­zösségek is kialakultak — mondja a szövetkezet elnöke. — Ez a rendszer lényegében 1970-től é9t Balatonszatoadi- ban, de hasonló üzemi szer­vezet működött korábban a siófoki Sió Tsz-ben is, így a munkahelyi közösségek to­vább élhették önálló életü­ket az egyesülés után. — Hogyan váltak ezek az egységek a demokratizmus fórumaivá? — Alapvető szempont voH, hogy a közösségek — ágaza­tok, üzemágak — önálló terveihez kérjük az ott dol­gozók véleményét, s ezzel nem is maradtak adósak: ja­vaslatokat, ötleteket kaptunk a feladatok megoldásához. Amikor vezetőiket titkosan választották, s előtte még jelölő bizottságokat is létre­hoztak, érződött, hogy tuda­tában vannak a közvetlen munkaterületük és a na­gyobb közösség, az egész szövetkezet iránti felelőssé­güknek. Az, hogy a vezető­ség mind több döntési jogot biztosit ezeknek a sejteknek, tárgyiiagosabbá teszi a hatá­rozatokat egyetem szakosítójára járt.. Megszoktam már, hogy ha itthon van sincs mindig itt­hon. Tanul, folyóiratokat ol­vas, vagy éppen valamilyen felszólalásra kell készülnie. Ma kapta meg a következő országgyűlés anyagát; az is több mint 200 oldal, s nem egyszerűen csak elolvasnia kell, de nyomban egybe is vetni a megyei vagy körze­ti tapasztalatokkal. Szeren­csére azért derűjéből, jó­kedvéből mindig marad a családnak. Azt persze már a gyerekek is tudják, hogy például a tv-híradó vagy A hét műsora alatt nem sza­bad apát zavarni. Férjem sokféle megbízatása mellett is segít a háztartásban. Mindennapi feladata a be­vásárlás és a takarításból is részt vállal. — Végül is ugyanazok az ««berek vagyunk és ugyan­úgy . élünk, mint korábban — mondja, azután még ne­vetve hozzáteszi: — A vál­tozás csak annyi, hogy most több fehér ingét kell mos­nom. — A vezetővé előlépő emberek gyakran minde­nekelőtt önmagukat pró­bálják arról meggyőz­ni, hogy ugyanazok marad­tak. Azután tapasztalniuk kell, hogy észrevétlenül más nézőpontból figyelik kör­nyezetüket, más léptékkel mérnek.. — Ez így igaz. Az em­bernek valahogy át kell programoznia önmagát. Van úgy, hogy napjában több­— Hogyan hat a vezető — mondjuk: éppen az elnök — munkájára a munkahelyi demokratizmus érvényesü­lése? — A szövetkezeti önkor­mányzatból adódóan ez a rendszer nagy biztonságot ad nekem is, társaimnak is. Előfordul, hogy egyes intéz­kedések kapcsán ütközik az üzemi és az ágazati érdek, s ez is a munkahelyi közös­ségek jelzése alapján kerül felszínre. Itt van például, a szociális ellátottság, mely szövetkezeti szinten kielégítő ugyan, e téren nincsenek sürgető tennivalóink — de ugyanez egy-egy adott munkahelyen halaszthatat­lan intézkedést követel. A szarvasmarha-te nvés ztési ágazat és az üzemfenntartá­si üzemag közösségei érdekes kezdeményezéssel, álltak elő: módosítják a rendszergazda által elképzelt fejlesztést, mert ez így olcsóbb lesz és gyorsabban elkészül. Nos, az üzemfenntartás — a saját fejlesztési programja kere­tében — megcsinálta ezt a munkát, s egy millióval ke­vesebbe került, mintha új fejőiházat építettünk volna. Lehet, hogy az üzemágnak ezt a módszerét más gazda­ságokban is alkalmazzák majd ... A síző vetkezet elnöke so­rolja, mely munkahelyek de­szőr is. Másként aligha volnék képes például egy megyei fejlesztési program­ról szóló tanácskozás után ráhangolódni a Pista bácsi háztájijával kapcsolatos pa­naszára.- Mindkettővel azo­nos odaadással kell foglal­kozni. S tapasztalom., hogy például az országgyűlési képviselőség sokkal inkább szolgálat, mint hatalom. Olykor irigykedve gondolok az egykori mernyeszentmik- lósi sertéstelep-vezetőre .. — Szűzbeszédét az or­szággyűlés 1981-es őszi ülés­szakán mondta el, javasla­tokat téve a kedvezőtlen adottságú tsz-ek fejlesztésé­nek ügyében. — Annak a 12 perces fel­szólalásnak a megírásával sokkal több munka volt mintha egésznapos beszédre kellett volna felkészülnöm. Több száz oldalnyi helyzet- fetáró anyagból, megannyi megbeszélés jegyzeteiből kellett kiszűrni azt, ami va­lóban fontos, megalapozott, amit okvetlenül e kell mon­dani. Mernyén, a Lenin utca 96- ban beszélgetünk szolgálati lakásuk egyszerűen beren­dezett szobájában. Nem szólók róla, mégis meglep, hogy a konyhaajtó felőli falról a nedvesedés miatt málladozik a vakolat. (Ugyan hány hasonló fal kijavításá­ban segített a képviselő?) Pásztóhy András alighanem kitalálta gondolatomat. — Ha sikerül, talán még ebben a „családi ötéves tervben” elköltözünk. Két éve kezdtünk építkezni itt, Mernyén, az Űj utcában. A munka azonban lassan ha­lad, mert sok az elfoglaltsá­gom... S ha kevés is, de azért van szabad időm, fő­ként a hétvégeken. Olyan­kor el-elmegyünk kirándul­ni, szórakozni. Nagy szó, hogy most, tizedik házassági évfordulónkon végre üdülni is elmehetünk. Pásztóhy András ma ugyanaz a derűs, közvetlen fiatalember, akit vagy nyolc éve, kezdő telepvezetőként megismertem. Csupán né­hány ősz hajtincs jelzi a múló éveket. Bíró Ferenc mokratikus fórumain hang­zottak el jó javaslatok, szü­lettek hasznos döntések. — Létszámcsökkentést, munkaerő - átcsoporto^ itás t terveztünk a szállítási ága­zatban, mert mérséklődtek tennivalóink. Minderről be­szélgettünk a közösséggel, s akkor előálltak az azóta jól bevált ötlettel: mintegy öt- venen a szövetkezet jármű­veivel vállalkozást hoztak létre, piacot — tehát felada­tot — keresnek, s azóta is boldogul az üzemen belül alakult kisvállalkozás, v Minél termékenyebbek a demokráciának ezek a fóru­mai, annál eredményesebb az egész szövetkezet munkája — vallja Boda János. Hozzáte­szi — s ezt tapasztalatból tudja —, hogy a kezdemé­nyezések előtt a zöld út biz­tosítása olykor kockázattal jár, de ezt vállalni kell, mert csak így lehet előbbre jut­ni. A döntések megalapozot- tabbak, a kontroll erősebb, ha a munkahelyi közösségek véleménye is nyom a latban, s mindé? együttvéve való­színűbbé ' teszi a tervezett eredmények elérését a gaz­daságban. A demokrácia ér­vényesülésének tág tere pe­dig jótékonyan hat a szö­vetkezeti tagok és alkalma­zottak munkahelyi és általá­nos közérzetére. Hernaa* Ferenc Idegesebbek, ingerültebbek vagyunk ilyenkor, a nagy meleg beköszöntekor. Min­denkinek nehezére esik, hogy sokat várjon, kivált­képp az, hogy hosszabb ide­ig sorban álljon. Ez sem in­dokolja persze, hogy kímé­letlenek, durvák legyünk egymással. Hosszú sor kígyózott a ka­posvári Zselic Áruház élel­miszerrészlegében a pénztár előtt. Egy idősebb férfi nem bírta magát türtőztetni, s odakiabált a fülkében izzadó asszonynak: „Gyorsabban, gyorsabban, kedveském; ügy mozog, mint egy tetű!” Min­denki felhorkant. A pénztá­rosnő olyan piros lett, mint a rák. Már nyitotta a száját, hogy visszaszól, végül csak legyintett, beletörődve. Nem úgy az öreg mögött álló fia­talasszony. „Ez nem roít szép, bácsi! Láthatja, hogy folyik a víz a kartársnöről, egy percig sem lazsál...” Még most jön az igazi nyár, épp ezért érdemes megértést ’kérni mindazok­tól, akik egyoldalúan fogják föl az udvariasságot. Állan­dóan bírálják az üzletek sze­mélyzetét a különféle fóru­mokon — a fogyasztók ta­nácsától az SZMT elnöksé­géig —, ugyanakkor azonban pártjukat is fogják. Csak a kölcsönös előzékenység javít­hat ugyanis a vásárlás lég­körén. Sok résztvevőt meglepett, amikor a megyei tanács ke­reskedelmi osztályvezetője a múltkor átszámította súlyra a tavaly eladott árut: Ka­posvártól Debrecenig ért volna a vagonsor. Elképzel­hetjük, hogy a boltok dolgo­zói hányszor emelik meg ugyanazt a zsákot, dobozt, ládát, teszik egyik helyről a másikra. A pénztárosok mun­káját sokan ügy ítélik meg, hogy az a legkönnyebb. Pe­dig egyáltalán nem az! Ér­Nagyatádon az egy lakos­ra jutó zöldterület a város­sá nyilvánítás évében, 1971- ben ugyanakkora volt, mint a megyeszékhelyen. 1890-ben az akkori főszolgabíró ja­vaslatára hozták létre a Széchenyi téri parkot, amely­be a legértékesebb fákat ül­tették, ezért is nyilvánítot­ták védetté néhány évvel ezelőtt. Ám a papír szerinti védettség nem mindig jelent valós védettséget. A járóke­lők megdöbbenve láthatták, hogy a közelmúltban fákat vágtak ki a parkban. Sokan arra gondoltak, hogy a' für­dő építése miatt szükséges. — Mi történt valójában? — kérdeztük Juhász Sándor elnökhelyettest, a városfej­lesztési és gazdasági osztály vezetőjét. — Nem csak a fürdő fel­újítása miatt vágtuk ki a fákat, hanem a letörő ágak veszélyeztetik az arra járó­kat. A régiek helyébe új, ér­tékes csemetéket fogunk ül­tetni, hogy unokáinknak is a maga szépségében őriz­hessük meg a Széchenyi te­ret. A főtéri park esak egy ré­sze Nagyatád zöldterületé­nek, amely tavaly megha­ladta a 600 000 négyzetmé­tert, ez az országos átlag többszöröse. 1982-ben 22 900 négyzetméterrel növelték a terület nagyságát. Nem épül­het új lakótelep, hogy ne terveznének oda játszóteret, virágokat, fákat. Tavaly kezdték meg a csónakázótó környékének rendbetételét, a parkerdő bővítését. A virá­gos terek, parkok felújítása, gondozása elsősorban a költ­ségvetési üzem feladata, nyaranta huszonnyolc dol­gozójuk munkálkodik ezen. — Mennyibe kerül a vá­rosnak ennek a területnek a fenntartása? — Több mint hárommillió forinttá* — mondj« Bocsa mai kommentárunk demes most megnézni az iz­zadó „súlyemelőket” a pénz­tárfülkében. Egyik kezükkel sebesen beütik az árakat a gépbe, a másikkal pedig egyenként megemelik, ami a vasárló kosarában található. Aztán átveszik a pénzt, visz- szaadnak. A szakemberek szerint már zsákot, tonnákat mozgat meg a pénztáros fél kezével, nem is beszélve a többi tár­sáról. Ilyenkor, nyáron az idegenforgalom miatt is nő a forgalom, még nagyobb te­her hárul a megye 11 700 kereskedelmi dolgozójára. A vevőt ugyan nem érdekli, mégis érdemes figyelembe venni: a megye belső része­in és a tóparton is sok a hi­ányzó munkáskéz. Így az ép­pen ott lévőkre hárul azok­nak a része is, akik gyesen vannak, betegek. Sőt a hi­ányzó létszámé is ... Legyünk türelmesebbek nyáron is egymáshoz! Ne a plafonon kezdjük a rekla­mációt, hiszen a túlzsúfolt üzletekben képtelenség azon­nal igazságot tenni. Ahogy mondják, eleg egy szikra, máris robban a „hangulat”. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne tegyük szóvá, amit kell. Sőt, épp az a fontos, hogy mindig írjuk be a vá­sárlók könyvébe vélemé­nyünket. Ez persze a jó ta­pasztalatokra is vonatko­zik... Kánikulában együtt izzad a vásárló az eladóval, a pénztárossal. Mielőtt kia­bálnánk, gondoljunk arra. hogy mindnyájan dolgozók vagyunk, egyikünk se szereti az igazságtalan „leszúrást”! L. G. Gyula, a,.i városi tanács cso­portvezetője. — Nagyon sok. — Igen, valóban nagyon sok. Ehhez még hozzá kell venni, hogy ezen felül a la­kosság is segít a parkfenn­tartásban. — Szűkös esztendeikben miként csökkenthető az az összeg, mely a tanács pénz­tárcájából kerül ki. — Csakis a lakosság ősz- szefogásavgj. Több társadal­mi munkára van szükség, es ennek érdekében már az idén cselekedtünk. — El kell érnünk — mond­ja Hegedűs László, a költ­ségvetési üzem vezetője —, hogy a varos valóban a vá­roslakóké legyen. A fákra és a virágokra ne esak büsz­kék legyenek, hanem meg is őrizzék azokat. A legszeré­nyebb számítások szerint évente ötvenezer forint kárt okoznak a parkokban. Fő­képpen a gyerekek, mert sajnos azt látják a felnőt­tektől, hogy keresztülgázol­nak a virágokon, a pázsiton. A szülőké a felelősség; ha ők másképpen cselekszenek, akkor a gyerekek is más­képpen gondolkodnak. Ahol a lakók maguk parkosítot­tak, ott megőrzik munkájuk gyümölcsét. Sokat várunk az iskoláktól is. Ha a gye­rekek ott vigyáznak a virá­gokra és a fákra, akkor vi­gyázni fognak az utcán is. Nagyatádon az idegennek elsőként a sok virág tűnik a szemébe. Erre büszkék va­gyunk, de ha nem figyelünk oda, akkor néhány év múl­tán talán nem lesz mivel dicsekednünk. N. J. SOMOGYI NÉPLAP Demokratizmus — már az alapoknál Nőtt a munkahelyi közösségek önállósága, felelőssége A virágos város Parkfenntartás összefogással 30 ezer ember + három

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents