Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-05 / 132. szám

EMBERFORMÄLÖK Hitvallás a Elismerés a pedagógusoknak A kaposvári Killián \ György Ifjúsági és Üttörő- művelódési Központban ren­dezték meg tegnap 10 órai kezdettel a megyei pedagó­gus ünnepet, amelyre azok voltaik hivatalosak, akik munkájukkal különösen ki­érdemelték az elismerést. Tiszteletükre megjelentek a megyei párt- és állami szer­veik vezetői; az elnökségben helyet foglalt Klenovics Im­re, az MSZMP Somogy me­gyei Bizottságának titkára. Az ünnepi arcú pedagógu­sokat — fiatalokat és idő­sebbeket — Sótonyi Sándor, a megyei tanács művelődé­si osztályvezetője köszöntöt­te, hangsúlyozva, hogy ez a nap az elismerésé és a kö­szöneté. Olyan pedagógusok vannak jelen, akik örökös lóbogásban élve, napraké­szen szolgálják az oktatás ügyét. Ünnepi beszédét dr. Balassa Tibor, a megyei ta­nács kulturális elnökhelyet­tese mondott — 1802 óta kedves ha­gyomány ez a nap, mélyen az ország nevelőit ünnepel­jük — mondta. Generációk Könyvújdonság nemzetközi váliaikozásban Vajda György Mihály szerkesztésében a közel­múltban jelent meg az európai nyelvek irodalmát összehasonlító módszerrel bemutató sorozat legújabb darabja. Az új kötet a 18. század végének európai nyel­ven íródott költészetét elem­zi. Írógárdájának zöme ma­gyar irodalomtudós; a mű anyagát nemzetközi lektor- társaság bírálta. A könyv nyelve francia: a kor irodal­mának uralkodó nyelve ez, s a Nemzetközi összehasonlító Irodalomtudományi Társa­ság, az ICLA hivatalos nyel­ve is a francia vagy angol. Az ICLA 1967-ben tartott belgrádi tanácskozásán ma­gyar kezdeményezésre dön­tött úgy, hogy rendszerezi és tanulmánykötetek soroza­tában adja közre az európai nyelvek irodalmának törté­neti elemzését. Elsőként az expresszionizmussal foglal­kozó tanulmányok láttak napvilágot, 1973-ban. A má­sodik — a szimbolizmussal foglalkozó — kötet tavaly jelent meg. A nemzetközi irodalomtörténész csoport következő feladatának a fel­világosodástól a romantikáig terjedő időszak összehason­lító elemzését tartotta. A so­rozat majdani kötetei ugyan­ezen korszak epikájával és drámájával foglalkoznak. Valamennyi mű az Akadé­miai Könyvkiadó gondozásá­ban jelenik meg. s az évti-. aed végéig az utolsó kötet is elkészül. köszönetét tolmácsolta a me­gyei vezető, amikor a társa­dalom hálájáról beszélt, ar­ra is utalva, hogy a felsza­badulás után nemhogy csök­kent volna, inkább nőtt a nevelő felelőssége és emelke­dett a munka színvonalának igénye. Képet adott a somo­gyi oktatási helyzetről, ar­ról a fejlődésről, amely a feltételek javításában, végbe­ment, nem hallgatva, a" gon­dokról sem. Külön súllyal említette az előző tanévet, melyben a feladatokat növel­te az ötnapos munkahét be- vezettése. Szólt a hivatás presztízséről is, s mint mond­ta: nem lehet vitás, hogy a pedagógusok tevékenysége az embernevelés legfontosabb területe. A pedagógusnapi kitünte­tések egy részét Budapesten a központi ünnepségen ve­hették át a somogyiak: Hosz- szú Lászlóné somogyszobi, Papp Rózsa felsőmocsoládi, Csornai Istvánná Ladi, Maitz Jánosné Somogy vári, Nagy Károlyné balatonfölvári, Puspán Ferenc kaposvári ne­velő a művelődési miniszter­től Kiváló Pedagógus kitün­tetést kapott. Kiváló Mun­káért kitüntetésben részesült Tóth Imre kaposvári peda­gógus. A megyei ünnepségen Sá­ntái Csaba, a megyei tanács általános elnökhelyettese ad­ta át az okleveleket és ki­tüntetéseket. A megyei ta­nács pedagógiai díját kapta Bernard Jenőné, Ott György- né és a kaposvári Zója Ne­velőotthon közössége. Több évtizedes eredményes mun­kája elismeréseként, nyug­állományba vonulása aükal- fhából Pedagógus Szolgálati Emlékérmet kapott hatvan­egy pedagógus^ Kiváló Mun­káért kitüntetésben részesült nyolcvannégy nevelő, minisz­teri dicséret illetett ötven­nyolc somogyi pedagógust, il­letve közösséget. A kitünte­tettek között voltak azok is, akik az iskolák tisztságáért, az iskolai étkezés kulturált­ságáért a legtöbbet tették. Kiváló Ifjúsági Vezető érem­ben részesült Gémesi Sándor, Mester Ferenc, Mészáros Má­ria és Zloch Istvánná. A ki­tüntetettek nevébe» Péntek Károly, a Zója Nevelőotthon igazgatója köszönte meg az elismerést. Az ünnepséget a kaposvári II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola műsora kö­vette. Ezen a napon kapott Gyer­mekekért Érdemérmet László Lajos inkei főagronómus és Tóth György honvéd alezre­desi, nyolcán pedig Űttörőve- zetői Érdemérmet kaptak. A tanítóképző főiskolán ketten vehették át a Kiváló Peda­gógusi a Kiváló Munkáért ki­tüntetést, illetve a miniszteri dicséretet. Eredményt hirdetlek teg­nap a pedagógiai pályázat résztvevőinek. Első díjat ér­demelt Bankó Béla és Hor­váth János barcsi pályázó; dolgozatával a második hely­re került dr. Orbán István és Bemard Jenöné, harmadik­díjas lett Bodolay Gyula, Horváth István, Mihályi Andrásné és Paizs Lajos. Különdíjjal jutalmazta a zsűri Hanzel Lászlónét mun­kájáért és többen vehettek át munkajutalmakat. Mindennek nagyon tudok örülni. Még annak is, ha ki­süt a nap. — Somogyváron a kas­télyiskolában gyógypedagó­gus.; foglalkozása révén az elesett, beteg gyerekek tü­relmes nevelésével az élet árnyékosabb oldalán teljesít szolgálatot. — Sosem tekintettem ár­nyékos oldalnak a gyógype­dagógiai munkát. Tudja, mi­lyen szép érzéseik vannak ezeknek a gyerekeknek? Er­ről egy történet jut az eszem­be: nyaralásból késő éjjel érkeztünk haza, Somogyvár- ra. Korán reggel fölcsenget­tek. Nem a legboldogabb ér­zelmekkel nyitottam ajtót, elhiheti. Két tanítványom állt az ajtóban, mezei virág­ból kötöttek csokrot, és az­zal nyújtották át: észrevet­ték, megjött a tanár néni. Elérzékenyültem; mint min­den alkalommal, amikor név­napomról, születésnapomról megemlékeznek. A mi fog­lalkozásunk nem ismer ár­nyékot. Maitz Jánosné 1951-től gyógypedagógus, pályakez­dőként Somogyváron kapott állást, rövid kaposvári kité­rő után. Bárczi Gusztáv, a gyógypedagógiai főiskola akkori főigazgatója fölismer­te, mi lakik benne. — A gyakorlóiskolában he- helyettest kerestek, s oda jött hozzánk Bárczi Gusz­táv. — Gyerekek, így szólí­tott mindig minket,' ki vál­lalná? A négy évfolyamon százan tanultunk, fiatalok voltunk, önkéntesen senki sem jelentkezett. Én föltet­tem a kezemet. Rámnézefct, s azt mondta: — Magából gyógypedagógus lesz ... — Már gyerekkorában er­re a pályára készült? — Nem — nyomja el a válasz folytatását egy röpke sóhajtással. — Fodrász, koz­metikus szerettem volna lenni. A testnevelőtanárom a TF-re irányított A pszi­chológia és filozófia iránt pedig mindig vonzódtam. A testnevelési főiskolára azért nem jelentkeztem, mert már abban az Időben is drága főiskola volt. Apámat tíz­éves koromban veszítettem el, anyám nevelte a négy gyereket, nem számíthattam olyan anyagi áldozatra, hogy minden szükséges föl­szerelést megkapok otthon­ról. A pszichológia iránti ér­deklődésem nyílt terem ka­pott, jelentkeztem a gyógy­pedagógiai főiskolára. — 1951-ben szerzett dip­lomát. Négy évvel korább­ra próbálom visszapergetni az évek óramutatóját, s az motoszkál bennem, mi kelt­hette föl egy érettségiző lányban az érdeklődést a pszichológia iránt. Nem tar­tatták becsben ezt a tudo­mányt, foglalkozást. — A középiskolában kel­tették föl bennem az érdek­lődést a pszichológia iránt. Kőszegen egy felekezeti gim­náziumban végeztem. Kiváló tanáraim voltak. A főiskolán szintén: Mérei Ferenc, dr. Lénárd Ferenc, dr. Várkonyi Hildebrand tanított A pszi­chológia igen, ahogy mond­ta, tabu yolt — Nem okozott-e törést a diákban, hogy olyat tanul, aminek a létezését sem is­merik el? — Nem, nem, a tanáraim a gyermekpszichológiára irá­nyították a figyelmünket, igaz sokszor elhangzott elő­adásaikon, hogy ez nem hi­vatalos vélemény... — Azóta a pszichológia nélkülözhetetlen tudomány lett — Elismerték, kell. Isko­lapszichológusok, üzem­pszichológusok alkalmazása révén a gyakorlatban is hasznos tudomány. — Gyógypedagógusnak lenni, úgy érzem, megkülön­böztetett hivatás. Szolgálat. L-ábodi hétköznapok Húszéves a művelődési ház George Harrison arcképe mellett virágcsendélet Még odébb kedves hangulatú ut­carészlet A falakon a déi- samogyi amatőr képzőim űvé­ssek képei. — Ezren látták a kiállí­tást — mondja Palánky László, a lábodi művelődési ház igazgatója. — Ezért még egy héttel .meghosszabbítot­tuk a nyitva tartást — Ez a galéria? — Nevezhetjük úgy is — mondja. — Művelődési há­zunk ebben az évben lesz húszéves, s az építésekor még a nagytermes központú, kevés kis teremmel, szakkö­ri szobával rendelkező mű­velődési házra esküdtek. Az volt a modell. Most aztán fő a fejünk a szakkörök elhe­lyezésekor. Itt természetesen nemcsak kiállításokat rende­zünk: különböző üléseknek, előadásoknak, megbeszélések - nek, családi eseményeknek is otthont adunk. Gondot okoz azonban, hogy az előtérhez kapcsolódó folyosóról nyíl­nak nz illemh el yi ségek ... Az egykori tervezések szerint azonban itt kerthelyiséggel kibővített bálterem let* vol­na, más megosztással, mint ahogyan most használjuk. — Lábod dinamikusan fej­lődő község, forgalmas köz­lekedési út mellett. A műve­lődési ház mennyire felel meg a művelődési és szóra­kozási igényeknek? — Mondok néhány adatot — mosolyodik el Palánky László —, de ne várja a hi­vatalnokpontosságot. Lábodra 51-féle napi- és havi lap, különböző folyóirat jár, mintegy huszonegyezer pél­dányban. Minden utcánk le­van kövezve, erőteljes a ma­gánerős épi lőlked v. Soka n költöznek idé Nagyatádról is. Nemrég készült el egy szép vendéglő, a rossz nyelveik szerint: társintézményünk. A szociális intézmények fé- rőhelysizáinia és a lakossági ellátás megfelelő. A faluban a gépkocsik száma megköze­líti a négyszázat. Fontosnak tartom, hogy a lábodi társa­dalmi óm pártvezetők jól ea.vütt.működ.ienek és bevon­jak a munkálj« a lermeló­szövetkezet meg az intézmé­nyek vezetőit is. A dinami­kus gazdasági fejlődés elle­nére azonban az emberek mind kevesebbet érnek rá szórakozni, művelődni; ugyanakkor jelentkezik a társaságra és a közösségi együWflétre való törekvés. Hogy ezt az igényt milyen formában és szinten tudjuk kielégíteni, az minősíti a munkánkat — Pontosabban? — A legf! a talabbak tői az idősekig mindenkinek meg­próbálunk programot nyújta­ni. A kicsiknek báb-, nép­tánc-, színjátszó-, képzőmű­vész-, ifjúméhész- és honis­mereti szakköreinket kínál­juk, * fiatalók az ifjúsági klubiban szórakozhatnak, s havonként bálokat rende­zünk. Most épp a kalocsai Delfin együttes van soron. Megbeszéltük a fiatalokkal; fizessenek ki egy-egy kon­certre ötven-hatvan forintot, ha öt-hatórás bálon országos első és másodszintű zeneka­rokat hallhatnak negyvenért. Működik a eiterazenekarunk, a kertbarát- és méhészkor, a sakk-klub. Jó a kapcsolatunk a Népszínházzal: a következő évadra hat előadás* kötöt­tünk le velük. A könyvtáro­sunk most bevonult, de a fe­lesége helyettesíti leszerelé­séig. Sok folyóirat és nyolc­ezer kötet várja az olvasó­kat. Népszerűek azok a TIT- előadásók is, amelyek idő­szerű kérdésekre adnak vá­laszt Az utóbbi öt évben harminc képzőművészeti tár­latunk volt Ezek legtöbbször vásárral voltak összekötve. Most már ott tartunk, hogy tervezzük egy „otthonaink kincse” kiállítást, az eddig vásárolt képekből. Jó példa volt a vásárlásra, hogy a lá- bodiak hatvanezer forint ér­tékben vettek a 9tefcly mű­vészcsaládtól alkotásokat mert tudták, hogy a bevétel harminc százalékát felaján­lották a barcsi gyermekott­hon részére. — Lesz-e leieméit rendez­vényük a huszadik évfordu­ló alkalmából? — Lábodi napokat terve­zünk az őszre. A művelődé- dési ház átadásával egyidős a honismereti szakkör, tgy ók is jubilálnak. A színes, háromnapos program több rendezvényét megbeszéltük már, az időpont kijelölése még hatra ma, B. J. — Minden foglalkozás el­nyerheti ezt a rangot, meg­becsülést. Nem? Ismét Bár­czi Gusztáv, nagyra becsült igazgatóm szavai jutnak eszembe: „Ne tűrjétek, ha csupán a türelmeteket di­csérik! Ez a munka, amit ti végeztek, tudomány. Ne en­gedjétek meg, hogy sajnálja­nak benneteket!” — Sérült gyerekek van­nak a gyógypedagógusokra bízva. Megelőzhető, hogy ezek a beteg gyerekek „ki­boruljanak”? — Az a feladatunk, hogy kiegyensúlyozott személyisé­geket formáljunk. Nem mi­den esetben előzhető meg a gyerekek „kitörése”, de ké­pesek vagyunk arra, hogy levezessük a betegségből ere­dő kóros folyamatot. — A személyiségből ere­dő tulajdonságok mennyire játszanak közre a hivatás kiteljesedésében? — Türelem, szeretet, meg­értés? Ilyesmire gondolt? Tizennyolc évesen kevesen tudják, mire vállalkoztak, akik erre a pályára szánták életüket. Én sosem az ösz­töndíjamért tanultam. — Megfigyeltem a gyere­kek között: a kezével többet „beszél”, mint amennyit a hangját hallani. A kettő együtt simogat Sosem mér­ges? — Már nem. Fiatalon so­kat mérgelődtem, türelmet­lenkedtem, míg rá nem jöt­tem, mit kell tennem. Kollé­gáim szerint vagy jól titko­lom, hogy néha ideges va­gyok, vagy tényleg nem gu­rulok be. — Uralkodik az érzelme­in? — Nem szoktam mérge­lődni; de ha nagyon szüksé­ges, tudok uralkodni maga­mon. — Pedagógiai kísérletben is részt vett, azóta gyakran fölkérik tankönyvbírálatra. — Nyolc éve kísérleti anyaggal dolgoztunK az anyanyelvoktatásban. Négy évig dolgoztunk, önzetlenül. Ebből következett, hogy föl­kértek tankönyvbírálatra. Nehezen fogadtam el a fel­adatot, hiszen addig sosem végeztem ilyen munkát. Szo­rongató érzés volt belefog­ni. Azóta ezt is megtanul­tam ... — Férje a somogyvári in­tézet igazgatója. S a család­ja? —. Négy gyermekünk van, A nagyobb gyógypedagó­gus. Műszaki pályát válasz­tott a következő, vegyész- mérnök; a harmadik kuta­tóvegyész, a legfiatalabb programozói pályára készül. — A férj főnök is. Sze­rencsés ez? — Szakmai dolgokról sok­szor még otthon is beszélge­tünk. A tantestület előtt azonban még sosem kaptam tőle dicséretet; legföljebb otthon, a konyhában. — Nyugdíjba vonul * tan­év végén. —• Nem tudom elképzelni, hogy teljesen abbahagyjam a munkát. Maítz Jánosáé Kiváló Pe­dagógus kitüntetést kapott —■ munkássága elismeréséül. Horányi Barna SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents