Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-05 / 132. szám
EMBERFORMÄLÖK Hitvallás a Elismerés a pedagógusoknak A kaposvári Killián \ György Ifjúsági és Üttörő- művelódési Központban rendezték meg tegnap 10 órai kezdettel a megyei pedagógus ünnepet, amelyre azok voltaik hivatalosak, akik munkájukkal különösen kiérdemelték az elismerést. Tiszteletükre megjelentek a megyei párt- és állami szerveik vezetői; az elnökségben helyet foglalt Klenovics Imre, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának titkára. Az ünnepi arcú pedagógusokat — fiatalokat és idősebbeket — Sótonyi Sándor, a megyei tanács művelődési osztályvezetője köszöntötte, hangsúlyozva, hogy ez a nap az elismerésé és a köszöneté. Olyan pedagógusok vannak jelen, akik örökös lóbogásban élve, naprakészen szolgálják az oktatás ügyét. Ünnepi beszédét dr. Balassa Tibor, a megyei tanács kulturális elnökhelyettese mondott — 1802 óta kedves hagyomány ez a nap, mélyen az ország nevelőit ünnepeljük — mondta. Generációk Könyvújdonság nemzetközi váliaikozásban Vajda György Mihály szerkesztésében a közelmúltban jelent meg az európai nyelvek irodalmát összehasonlító módszerrel bemutató sorozat legújabb darabja. Az új kötet a 18. század végének európai nyelven íródott költészetét elemzi. Írógárdájának zöme magyar irodalomtudós; a mű anyagát nemzetközi lektor- társaság bírálta. A könyv nyelve francia: a kor irodalmának uralkodó nyelve ez, s a Nemzetközi összehasonlító Irodalomtudományi Társaság, az ICLA hivatalos nyelve is a francia vagy angol. Az ICLA 1967-ben tartott belgrádi tanácskozásán magyar kezdeményezésre döntött úgy, hogy rendszerezi és tanulmánykötetek sorozatában adja közre az európai nyelvek irodalmának történeti elemzését. Elsőként az expresszionizmussal foglalkozó tanulmányok láttak napvilágot, 1973-ban. A második — a szimbolizmussal foglalkozó — kötet tavaly jelent meg. A nemzetközi irodalomtörténész csoport következő feladatának a felvilágosodástól a romantikáig terjedő időszak összehasonlító elemzését tartotta. A sorozat majdani kötetei ugyanezen korszak epikájával és drámájával foglalkoznak. Valamennyi mű az Akadémiai Könyvkiadó gondozásában jelenik meg. s az évti-. aed végéig az utolsó kötet is elkészül. köszönetét tolmácsolta a megyei vezető, amikor a társadalom hálájáról beszélt, arra is utalva, hogy a felszabadulás után nemhogy csökkent volna, inkább nőtt a nevelő felelőssége és emelkedett a munka színvonalának igénye. Képet adott a somogyi oktatási helyzetről, arról a fejlődésről, amely a feltételek javításában, végbement, nem hallgatva, a" gondokról sem. Külön súllyal említette az előző tanévet, melyben a feladatokat növelte az ötnapos munkahét be- vezettése. Szólt a hivatás presztízséről is, s mint mondta: nem lehet vitás, hogy a pedagógusok tevékenysége az embernevelés legfontosabb területe. A pedagógusnapi kitüntetések egy részét Budapesten a központi ünnepségen vehették át a somogyiak: Hosz- szú Lászlóné somogyszobi, Papp Rózsa felsőmocsoládi, Csornai Istvánná Ladi, Maitz Jánosné Somogy vári, Nagy Károlyné balatonfölvári, Puspán Ferenc kaposvári nevelő a művelődési minisztertől Kiváló Pedagógus kitüntetést kapott. Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült Tóth Imre kaposvári pedagógus. A megyei ünnepségen Sántái Csaba, a megyei tanács általános elnökhelyettese adta át az okleveleket és kitüntetéseket. A megyei tanács pedagógiai díját kapta Bernard Jenőné, Ott György- né és a kaposvári Zója Nevelőotthon közössége. Több évtizedes eredményes munkája elismeréseként, nyugállományba vonulása aükal- fhából Pedagógus Szolgálati Emlékérmet kapott hatvanegy pedagógus^ Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült nyolcvannégy nevelő, miniszteri dicséret illetett ötvennyolc somogyi pedagógust, illetve közösséget. A kitüntetettek között voltak azok is, akik az iskolák tisztságáért, az iskolai étkezés kulturáltságáért a legtöbbet tették. Kiváló Ifjúsági Vezető éremben részesült Gémesi Sándor, Mester Ferenc, Mészáros Mária és Zloch Istvánná. A kitüntetettek nevébe» Péntek Károly, a Zója Nevelőotthon igazgatója köszönte meg az elismerést. Az ünnepséget a kaposvári II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola műsora követte. Ezen a napon kapott Gyermekekért Érdemérmet László Lajos inkei főagronómus és Tóth György honvéd alezredesi, nyolcán pedig Űttörőve- zetői Érdemérmet kaptak. A tanítóképző főiskolán ketten vehették át a Kiváló Pedagógusi a Kiváló Munkáért kitüntetést, illetve a miniszteri dicséretet. Eredményt hirdetlek tegnap a pedagógiai pályázat résztvevőinek. Első díjat érdemelt Bankó Béla és Horváth János barcsi pályázó; dolgozatával a második helyre került dr. Orbán István és Bemard Jenöné, harmadikdíjas lett Bodolay Gyula, Horváth István, Mihályi Andrásné és Paizs Lajos. Különdíjjal jutalmazta a zsűri Hanzel Lászlónét munkájáért és többen vehettek át munkajutalmakat. Mindennek nagyon tudok örülni. Még annak is, ha kisüt a nap. — Somogyváron a kastélyiskolában gyógypedagógus.; foglalkozása révén az elesett, beteg gyerekek türelmes nevelésével az élet árnyékosabb oldalán teljesít szolgálatot. — Sosem tekintettem árnyékos oldalnak a gyógypedagógiai munkát. Tudja, milyen szép érzéseik vannak ezeknek a gyerekeknek? Erről egy történet jut az eszembe: nyaralásból késő éjjel érkeztünk haza, Somogyvár- ra. Korán reggel fölcsengettek. Nem a legboldogabb érzelmekkel nyitottam ajtót, elhiheti. Két tanítványom állt az ajtóban, mezei virágból kötöttek csokrot, és azzal nyújtották át: észrevették, megjött a tanár néni. Elérzékenyültem; mint minden alkalommal, amikor névnapomról, születésnapomról megemlékeznek. A mi foglalkozásunk nem ismer árnyékot. Maitz Jánosné 1951-től gyógypedagógus, pályakezdőként Somogyváron kapott állást, rövid kaposvári kitérő után. Bárczi Gusztáv, a gyógypedagógiai főiskola akkori főigazgatója fölismerte, mi lakik benne. — A gyakorlóiskolában he- helyettest kerestek, s oda jött hozzánk Bárczi Gusztáv. — Gyerekek, így szólított mindig minket,' ki vállalná? A négy évfolyamon százan tanultunk, fiatalok voltunk, önkéntesen senki sem jelentkezett. Én föltettem a kezemet. Rámnézefct, s azt mondta: — Magából gyógypedagógus lesz ... — Már gyerekkorában erre a pályára készült? — Nem — nyomja el a válasz folytatását egy röpke sóhajtással. — Fodrász, kozmetikus szerettem volna lenni. A testnevelőtanárom a TF-re irányított A pszichológia és filozófia iránt pedig mindig vonzódtam. A testnevelési főiskolára azért nem jelentkeztem, mert már abban az Időben is drága főiskola volt. Apámat tízéves koromban veszítettem el, anyám nevelte a négy gyereket, nem számíthattam olyan anyagi áldozatra, hogy minden szükséges fölszerelést megkapok otthonról. A pszichológia iránti érdeklődésem nyílt terem kapott, jelentkeztem a gyógypedagógiai főiskolára. — 1951-ben szerzett diplomát. Négy évvel korábbra próbálom visszapergetni az évek óramutatóját, s az motoszkál bennem, mi kelthette föl egy érettségiző lányban az érdeklődést a pszichológia iránt. Nem tartatták becsben ezt a tudományt, foglalkozást. — A középiskolában keltették föl bennem az érdeklődést a pszichológia iránt. Kőszegen egy felekezeti gimnáziumban végeztem. Kiváló tanáraim voltak. A főiskolán szintén: Mérei Ferenc, dr. Lénárd Ferenc, dr. Várkonyi Hildebrand tanított A pszichológia igen, ahogy mondta, tabu yolt — Nem okozott-e törést a diákban, hogy olyat tanul, aminek a létezését sem ismerik el? — Nem, nem, a tanáraim a gyermekpszichológiára irányították a figyelmünket, igaz sokszor elhangzott előadásaikon, hogy ez nem hivatalos vélemény... — Azóta a pszichológia nélkülözhetetlen tudomány lett — Elismerték, kell. Iskolapszichológusok, üzempszichológusok alkalmazása révén a gyakorlatban is hasznos tudomány. — Gyógypedagógusnak lenni, úgy érzem, megkülönböztetett hivatás. Szolgálat. L-ábodi hétköznapok Húszéves a művelődési ház George Harrison arcképe mellett virágcsendélet Még odébb kedves hangulatú utcarészlet A falakon a déi- samogyi amatőr képzőim űvéssek képei. — Ezren látták a kiállítást — mondja Palánky László, a lábodi művelődési ház igazgatója. — Ezért még egy héttel .meghosszabbítottuk a nyitva tartást — Ez a galéria? — Nevezhetjük úgy is — mondja. — Művelődési házunk ebben az évben lesz húszéves, s az építésekor még a nagytermes központú, kevés kis teremmel, szakköri szobával rendelkező művelődési házra esküdtek. Az volt a modell. Most aztán fő a fejünk a szakkörök elhelyezésekor. Itt természetesen nemcsak kiállításokat rendezünk: különböző üléseknek, előadásoknak, megbeszélések - nek, családi eseményeknek is otthont adunk. Gondot okoz azonban, hogy az előtérhez kapcsolódó folyosóról nyílnak nz illemh el yi ségek ... Az egykori tervezések szerint azonban itt kerthelyiséggel kibővített bálterem let* volna, más megosztással, mint ahogyan most használjuk. — Lábod dinamikusan fejlődő község, forgalmas közlekedési út mellett. A művelődési ház mennyire felel meg a művelődési és szórakozási igényeknek? — Mondok néhány adatot — mosolyodik el Palánky László —, de ne várja a hivatalnokpontosságot. Lábodra 51-féle napi- és havi lap, különböző folyóirat jár, mintegy huszonegyezer példányban. Minden utcánk levan kövezve, erőteljes a magánerős épi lőlked v. Soka n költöznek idé Nagyatádról is. Nemrég készült el egy szép vendéglő, a rossz nyelveik szerint: társintézményünk. A szociális intézmények fé- rőhelysizáinia és a lakossági ellátás megfelelő. A faluban a gépkocsik száma megközelíti a négyszázat. Fontosnak tartom, hogy a lábodi társadalmi óm pártvezetők jól ea.vütt.működ.ienek és bevonjak a munkálj« a lermelószövetkezet meg az intézmények vezetőit is. A dinamikus gazdasági fejlődés ellenére azonban az emberek mind kevesebbet érnek rá szórakozni, művelődni; ugyanakkor jelentkezik a társaságra és a közösségi együWflétre való törekvés. Hogy ezt az igényt milyen formában és szinten tudjuk kielégíteni, az minősíti a munkánkat — Pontosabban? — A legf! a talabbak tői az idősekig mindenkinek megpróbálunk programot nyújtani. A kicsiknek báb-, néptánc-, színjátszó-, képzőművész-, ifjúméhész- és honismereti szakköreinket kínáljuk, * fiatalók az ifjúsági klubiban szórakozhatnak, s havonként bálokat rendezünk. Most épp a kalocsai Delfin együttes van soron. Megbeszéltük a fiatalokkal; fizessenek ki egy-egy koncertre ötven-hatvan forintot, ha öt-hatórás bálon országos első és másodszintű zenekarokat hallhatnak negyvenért. Működik a eiterazenekarunk, a kertbarát- és méhészkor, a sakk-klub. Jó a kapcsolatunk a Népszínházzal: a következő évadra hat előadás* kötöttünk le velük. A könyvtárosunk most bevonult, de a felesége helyettesíti leszereléséig. Sok folyóirat és nyolcezer kötet várja az olvasókat. Népszerűek azok a TIT- előadásók is, amelyek időszerű kérdésekre adnak választ Az utóbbi öt évben harminc képzőművészeti tárlatunk volt Ezek legtöbbször vásárral voltak összekötve. Most már ott tartunk, hogy tervezzük egy „otthonaink kincse” kiállítást, az eddig vásárolt képekből. Jó példa volt a vásárlásra, hogy a lá- bodiak hatvanezer forint értékben vettek a 9tefcly művészcsaládtól alkotásokat mert tudták, hogy a bevétel harminc százalékát felajánlották a barcsi gyermekotthon részére. — Lesz-e leieméit rendezvényük a huszadik évforduló alkalmából? — Lábodi napokat tervezünk az őszre. A művelődé- dési ház átadásával egyidős a honismereti szakkör, tgy ók is jubilálnak. A színes, háromnapos program több rendezvényét megbeszéltük már, az időpont kijelölése még hatra ma, B. J. — Minden foglalkozás elnyerheti ezt a rangot, megbecsülést. Nem? Ismét Bárczi Gusztáv, nagyra becsült igazgatóm szavai jutnak eszembe: „Ne tűrjétek, ha csupán a türelmeteket dicsérik! Ez a munka, amit ti végeztek, tudomány. Ne engedjétek meg, hogy sajnáljanak benneteket!” — Sérült gyerekek vannak a gyógypedagógusokra bízva. Megelőzhető, hogy ezek a beteg gyerekek „kiboruljanak”? — Az a feladatunk, hogy kiegyensúlyozott személyiségeket formáljunk. Nem miden esetben előzhető meg a gyerekek „kitörése”, de képesek vagyunk arra, hogy levezessük a betegségből eredő kóros folyamatot. — A személyiségből eredő tulajdonságok mennyire játszanak közre a hivatás kiteljesedésében? — Türelem, szeretet, megértés? Ilyesmire gondolt? Tizennyolc évesen kevesen tudják, mire vállalkoztak, akik erre a pályára szánták életüket. Én sosem az ösztöndíjamért tanultam. — Megfigyeltem a gyerekek között: a kezével többet „beszél”, mint amennyit a hangját hallani. A kettő együtt simogat Sosem mérges? — Már nem. Fiatalon sokat mérgelődtem, türelmetlenkedtem, míg rá nem jöttem, mit kell tennem. Kollégáim szerint vagy jól titkolom, hogy néha ideges vagyok, vagy tényleg nem gurulok be. — Uralkodik az érzelmein? — Nem szoktam mérgelődni; de ha nagyon szükséges, tudok uralkodni magamon. — Pedagógiai kísérletben is részt vett, azóta gyakran fölkérik tankönyvbírálatra. — Nyolc éve kísérleti anyaggal dolgoztunK az anyanyelvoktatásban. Négy évig dolgoztunk, önzetlenül. Ebből következett, hogy fölkértek tankönyvbírálatra. Nehezen fogadtam el a feladatot, hiszen addig sosem végeztem ilyen munkát. Szorongató érzés volt belefogni. Azóta ezt is megtanultam ... — Férje a somogyvári intézet igazgatója. S a családja? —. Négy gyermekünk van, A nagyobb gyógypedagógus. Műszaki pályát választott a következő, vegyész- mérnök; a harmadik kutatóvegyész, a legfiatalabb programozói pályára készül. — A férj főnök is. Szerencsés ez? — Szakmai dolgokról sokszor még otthon is beszélgetünk. A tantestület előtt azonban még sosem kaptam tőle dicséretet; legföljebb otthon, a konyhában. — Nyugdíjba vonul * tanév végén. —• Nem tudom elképzelni, hogy teljesen abbahagyjam a munkát. Maítz Jánosáé Kiváló Pedagógus kitüntetést kapott —■ munkássága elismeréséül. Horányi Barna SOMOGYI NÉPLAP
