Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-04 / 131. szám

Környezet­védelmi őrségek Már csaknem 300 aktivis­tája van a népfront és a niegyel környezetvédelmi tit­kárság által szervezett kör­nyezetvédelmi társadalmi őr­ségeknek. A legkülönfélébb foglalkozású dolgozók. A aépfrontaktívák mellett sok a nyugdíjas és a tanuló. Va­lamennyien rendszeresen jár­ják a vízpartot, az üdülőkör­zeteket, sőt a lakott helye­ken kívül eső területeket is. Az a feladatuk, hogy figyel­meztessék a környezet és természet ellen vétőket, és az is, hogy jelezzék a veszé­lyeket, földerítsék a környe­zetszennyezési forrásokat 'E célra sokszorosított tér­képvázlatot használnak, s ér­té különböző színű pontok­kal jelölik a kritikus helye­ket. Feltüntetik a térképen a zavaró zajforrásokat és más környezeti ártalmakat ifi. Az értékes információkat tartalmazó térképeket a kör­zeti népfront-megbízottak gyűjtik össze, s ők juttatják el a helyi tanácsokhoz. Ott intézkednek. Ha nagyobb horderejű, helyben nem or­vosolható gondról van &zó, akkor jelzik a megyei vagy országos szakigazgatási szer­veknek. A társadalmi környezetvé­dők munkája nyomán már eddig is több veszélyforrást sikerült elhárítani. Megépült például Balatonújheiy, vala­mint Fonyód térségében két úgynevezett teraszos, kazet­tás, földszikkasztós, szenny- vízúrítő-telep (korábban e területeken sok . gondot oko­zott az illegális szennyvízürí­tés). A környezetvédelmi örök jelzései alapján a me­gyei tanács ÉKV-oeztályának szakemberei kidolgozták azt s találmányszintű új megol­dást, amely minimális beru­házási költséggel — bármi­féle betonerőd ítmény és bo­nyolult berendelés nélkül — megszüntette a súlyos ve­szélyforrást. A környezetnéd elinni őrsé­gek vezetőinek decemberben Fonyódon tartott tapasztalat­cseréjén is elhangzott, hogy az illegális szemétlerakást nesn egyszer a kényszerűség okozza Több településen hiányzott a szemétlerakó- hely; most mindenütt kije­lölték a helyét A part men­tén elhelyezett szemétlera­kást tiltó táblákon pedig föl­tüntették, hogy hol lehet bírságolás veszélye nélkül szemetelni”. A környezetvédelmi őrök esaiknem naponta jelzik a tó­ra különleges veszélyt jelen­tő szennyvízpatakokat vagy páddáutl a fakivágásokat. S jelzésekre a gyors reagálás a tanácsok egyik legtöbb munkát adó napi feladata. Június 5-e környezetvédel­mi világnap. Ez alkalommal pénteken Siófokon volt meg­emlékezés. Az ünnepségen az aktivisták közül kette« kap­tak meg a Környezetünk vé­delméért ét fejlesztéséért ki­tüntető jelvényt. Mozsár Kál­mán, a marcali járási hiva­tal ÉK V-csoportvezető j e el­sősorban az említett szenny- ,víziürítő telepek létrehozásá­ban. végzett munkájáért, Molnár József berzencei népfrontelnök pedig a község fásítása és parkosítása érde­kében tett erőfeszítésedért. B. F. Kubai vendégeket várnak Több családos üdül Csendespihenő volt éppen a SZOT balatonleilei Giu­seppe di Vittorio üdülőjé­ben, amikor délután oda­értünk. Néhányan az erké­lyen napoztak, mások a gyönyörű parkban az ár­nyékosabb helyeken húzták meg magukat. A többség a szobákban pihent. Skiba Mihályné, ez üdülő vezetője sokat szaladgált ezen a napon, mert a be­utaltak egy része épp cseré­lődött, Most egy hétre, ki­lenc napra is érkeznek ven­dégek az ország minden ré­széből. — Ezúttal kik üdülnek? — Az a tapasztalat, hogy a nyár a családosoké, a tél pedig a nászutasoké, nyug­díjasoké az üdülőben. — Most mennyien van­nak? — Kétszáznegyvenen. Ál­talában nőtt a családosok száma. Ha módunk van rá, még a plusz gyereket is el­helyezzük, ha másképp nem megy, akkor pótágyra. Ezt igénylik a szülők. — Mennyi gyerek üdül? — Harminchét. A tanév­nek még nincs vége, így kettőtől hatéves fiúk és lá­nyok vannak nálunk. Há­romféle menüt kínálunk: van egy általános, egy ne­hezebb, valamint egy kímé­lő. Mindenki a kedve sze­rint válogathat. — Vannak már külföl­diek? — Pénteken érkezik, az el­ső csehszlovák csoport. Ezen a nyáron hét turnusban hat- százketten keresik föl az üdülőt. A Szakszervezeti Világszövetség itteni ven­dégházába a Szovjetunióból, Kubából, Lengyelországból, Csehszlovákiából érkeznek üdülők. Érdekességként meg­jegyzem, hogy most két-két csehszlovák szakács, felszol­gáló van nálunk szakmai tapasztalatcserén június Iá­ig. A SZOT Dél-balatoni Igazgatósága küld cserébe szakembereket Csehszlová­kiába. — Milyen programokat kí­nálnak az üdülőknek? — Kirándulásokat szerve­zünk Tihany—Füred, Keszt­hely—Hévíz, Badacsony úti­céllal. Környezetismereti sé­tákra megyünk, a Medosz- üdülő vendégeivel együtt sportvetélkedőt tartunk. Egy torta jár az első helyezett­nek. Nyáron a gyerekek rajzversenyen mutatják be, mit tudnak. Kedvelt a tánc­est, ezen a SZOT üdülési igazgatóság saját zenekara húzza a talp alá valót. Egy érdekes esetről is hallottunk. Egy asszony pi­henni jött az üdülőbe Pest­ről. Előtte combnyaktörése volt. Ügy rendbe jött a vé­gére, hogy emlékbe ott hagy­ta a «htot a szobában azzal a felirattal: „Itt gyógyultam meg!” Az üdülő stranjlján egy messziről érkezett családdal beszélgettünk. Harmadszor üdülnek Hermann Lászlóék a Balaton partján. A Máté­szalka melletti Nyírcsaholy- ból érkeztek a kisfiúkkal. — Nagyon jól érezzük ma­gunkat. Udvarias a kiszolgá­lás, az ellátás pedig igen jó... Lajos Géza Egyre nagyobb a forgalom a balatonföldvárt kikötőben. A külföldiek is megcsodálják az itt horgonyzó vitorlásokat. Egyik-másik már útra is kel délutánonként, fedélzetén a víz szerelmeseivel Elszomorító jelek — tisztaság Megérkeztek a nyaralók Az előszezon köaeipén, Já­runk. Még nincs nagy forga­lom a strandokon éö az ét­termekben, pár elszomorító jel azonban már most is a főidényt jelzi. A pavilonsor előtt szeméttől tarkáink a sétány, a pecsenyesütő bódék mögül gyanús „illatok” árad­nak. Mi lesA ha jön a nyár, jön a töm.eg? Dr. Herczeg Tibortól, a So­mogy megyei Köjál igazgató főorvosától érdeklődtünk a nyári felkészülésről. Meg­teremtették-e a vendéglátók az idegenforgalom higiénikus feltételeit? — Minden évben emeljük a mércét. Ahol nem éri el a felkészülési a megfelelő szín­Szemes, a kedves f’lragoka! öltetnok Siófok faterén. A •wtiito*» I» a árosonr* BSlfl fölkészítéshez tartozik i Százéves présház nádere­sze alól nézem a tájat. Két szőlőtőke között tenyérnyi Balaton, kék-párában úszó ökölnyi halmok. Eötvösi Ká­roly gyönyörködő, okos sze­me egy álmatlan csillagon. Poharamban Fi csór Miklós tanár barátom aranyérmes bora, mely szemesi földben termett „topóból” csordult, s valahol a pinceszeres dom­bok hajlatában lélegzik a lombokkal takart falu. „Zöld­hajú Szemes”, szólok Miklós­sal, aki az éezaki hegység valamelyik kis településéről származott ide, s azt mond­ja, olyan falut, ahol ennyi szép fa van, még sohasem látott. Mintha itt mmidenki kötelezőnek érezte volna (erezné), hogy Charon ladik­ján ne evezzen át addig a túlsó partra, míg nem ülte­tett a jövőnek néhány facse­metét öreg cseresznyefa karja közt az alkonyba azenderüiő délután. Mit látok a tegnapból? Az egykori községháza előtt két patinás padot (talán még Eötvös Károly is üldögélt rajtuk), s az épületben rég ©lporladt jegyzők irodájában egy középkorú asszony, Be­nedek- Gyulámé. Elmúlt nya­rak tapasztalataival a hom­loka mögött hajol a papírjai fölé. A beosztása: üdülőhelyi előadó. Szívesen elbeszélget­ne a szemest táj, a part han­gulatáról, a régi villák kőd- alakjarról is, de ö most — az idény kezdetén — nagyon is gyakorlatias temek ka! fog­lalkozik. Mindenekelőtt ar­ról beszél — nemrég a nagy­községi tanácsülésen is el­mondta —, hogy még mindig nehézkes a vendégek ellátá­sa, nincs elég árusítóhely az élelemnek — például a ke­nyérnek, tejnek — és álmá­ban is sorban álló, zúgolódó embereket lát A szárazói áíész azt mondja: több üzle­tet nem nyithat, se pénze, se munkaereje hozzá. De hát gondoljam meg; a község la­kóinak száma 1800. Ezenkí­vül 900 magánvilla, 50 üdülő és négy kemping telik meg nyaralókkal az idényben,.. Az öreg épület hátnó ré­szében van a kultűrház-igaz- gatónő lakása. Csonka Márta délutáni alvásra fekteti le kisgyermekét, majd vissza­megy a művelődési otthonba, ahol egy fekete ruhán, ősz hajú asszony kiállítási tár­gyakat rendezget. Latimovits Zoltán édesanyja — dr. Frenreisz Istvánná — meg- megsimogatja a szomorkás relikviákat A legtöbbet ő hozta a június U-én nyitan­dó em lékkiáll ításhew, s mint mondja, nem kölcsön, hanem örökbe adja, ha Szemes is úgy akarja. (Ügy tetszik, akarja: Bereczk Gyula ta­nácselnök már az állandó ki­állítás megvalósítását terve­zi.) Afcvareálek. Latinovita Zol­tán diákköri festményei, A visesa-visszatérő téma: Sze­mes. Szemen, a kedves. Mű­egyetemi tervrajzai, könyvei. Íróasztala ruhadarabjai, ren­geteg fénykép, színpadi kel­lek. Egyik képen Ady marizset- tagomibja villog. Elszorul a torkom; Ady Lőrinené, ez „Édes” jut eszembe. Valamit mondani kéne Tinka néni­nek. Hallgatok. Tihany felől Illyés Gyűl* szavai haran­goznak: „Megsiratnivaló, hogy mán* a többi veszélyes sorsú zsenit, őt sem tudtuk megtartani.” öreg fák alatt vacsorához készülődnek a vagongyári üdülő vendégei. Immár a második turnus az idén. Schreiner Kálmán üdülőve­zető az cetére tervezett sza- lonnasütó# kellékei után néz, Marika, a felesége pedig mi­után megfőzte a vacsorát, a kórházba kényszerült admi­nisztrátort helyettesíti. Könyvel, a számlákat rende­zi. A képzeletbeli lovak meg­állnak a falu főterén, s föl­zeng a postakürt. A kocsi aj­tajában egy jó megjelenésű középkorú férfi jelenik meg. A fáradt lovakat kifogják, istállóba vezetik. Eközben a cilinderes, szürke köpenyes úriember lassú, tűnődő lép­tekkel a part felé tart Va­lahol — talán a múzeum ud­varán — romantikus zenét játszanak, s pihent, erőtől duzzadó lovakat fognak a postakocsi elé. Űjna kiáH a kürt, de most mintha a ha­jóállomás felől jönne a hang. Már csak egy piros-szár­nyú vitorlást látok. A ha­jós; talán Krúdy, taiaa La- tíaovtts, isamrdä A*6sée tét, ott nem engedjük meg a nyitásit, illetve bezáratjuk az egységet. Külön gondot fordítunk a gyermeküdülte­tésre. — Milyenek a tapasztala­tok az állami, a magán-, il­letve a szerződéses üzemelte­tésű vendéglátó- és. kereske­delmi egységekben? — Némi bizonytalanságot érziek. Sokan nem ismerik az üzemeltetés egészségügyi fel­tételeit vagy nem akarják vállalni a többletkiadásokat a szerződéses helyeken. Ne­hezen áttekinthető az üzlet- hálózat, de mindig megtalál­juk a felelősit. Nyáron, a Ba­la ton-partra összpontosítjuk az erőket, de ez már most is érzékelhető. Csak egy példa: a marcali járás 133 nyári el­lenőrzése közül 99 a tóparti egységeket érintette. Ebből 11 esetben indítottak az el­lenőrök szabálysértési eljá­rást. i— Melyek voltak a köz­egészségügyet leginkább ve­szélyeztető jelenségek? — Szemetesek a parkok", sétányok, strandok és piszkos a vízfelület. A forgalomhoz viszonyítva szűkös a hűtőka­pacitás, gyakran rossiz az eh­hez kapcsolódó szervezés, Előfordult, hogy a legna­gyobb kánikulában sörös­üvegek lapultak a hűtőszek­rényben, a vásárlók meg a savanyú tej miatt reklamál­tak. Sok hiányosságot tapasz­taltunk a mellékhelyiségek tisztítása körül. A legnagyobb gondot a szennyvÍA illetve a Csatorná­zással nem rendelkező hosz- szú partszakasz jelenti. Vi­szonylag kevés a szippantó­kocsi és gyakori a felelőtlen­ség. Nem egyszer előfordult," hogy a kocsik tartalmát a Balatonba folyó csatornákba ée árkokba ürítették. Hiába volt a büntetés, munkájuk gyakorlatilag ellenőrizhetet­len. — Tiszta lesz-e a tópart a nyáron? — Májusiban Siófokon ta­nácskoztak a három érintett megye, a MÉM és az Egész­ségügyi Minisztérium szak­emberei. Mi is elmondtuk a tapasztalatokat, megvitat­tuk az idei nyár feladatait Ügy érzem, minden feltétel megvan ahhoz, hogy ezen a «yáreui tiszta legyen a Bala- tón-part — fejezte be nyilat­kozatát a köjál igazgatója. M. I. SOMOGYI NÉPLAP Balatoni nyár

Next

/
Thumbnails
Contents