Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-04 / 131. szám
Apáti Miklós Vasárnapi versek 0 nnepes napodra Készülődvén jártam fenyvesben, patakmorajban, vízesés páráló függönyében, az egyetlen kézbe kapaszkodva, a jarkálást valahogy abbahagytam s most szobánkban ülök, közel az „élemedett" korhoz, merengek: ezt akartam? ez az az ünnep? Tankcsapda — mondom, s szívemre gondolok, mindent befogad: csak ömlik belé a tankseregnyi had, tévedhetetlen ártalom, ital, kávé, dohány, nők — szelíd vigasz, hogy még mindig megvagyok, tankcsapdaként, egy legutolsó békés évtizedben, Budapestemben. Héggel almosabb vagyok, mint késő éjben, a poharak között. Jobban szeretnek komáim, ha nem én vagyok az üldözött, egyszerűbb nekem is, ha ők sem panasszal zsúfolnak önfeledten, s csak bolyongunk a kietlen őszben, masra hagyván a lehetetlent. Bényi László rajza' Varga Imre Ahogy távolodsz Ez már a túlvilágunk: Ahogy távolodsz, úgy növekszel. A láthatárt betölti mellkasod. Mint napszél az ég tetején Vörösen csap végig hajad. Kitárt melledben Kavicsos folyópartok, Felhők, ártéri fák S a vízre hálóját vető éjszaka. A zsákmány: önmaga. Gerinced körül fordul Nyikorogva a Göncöl; laégett erdő fái: alakjaid Ahogyan ismertelek. Csobban a fény, vörösen, | sárgáit, Izomként tekereg csontjaidon. Arcom mögött a táj: Fekete koponyám S fekete fogsorom. Valkó Antal Végeredmény Kiszúrt minden kiszűrhetöt maradt a tiszta párlat kezébe fogta s ült a tűz előtt míg szemébe hullott az idő Russel Baker MX elmezavar Szabó Iván szobra Amióta a sajtóban közölt hírek pontosságával kapcsolatban fölcsapott a szkepticizmus hullama. életem tiszta őrületté változott. A napokban például betoppant a garázsomba egy csapat hekus. Tárgyi bizonyítékokat kerestek annak igazolására, hogy tárcáimban fantazmagóriákat publikálok. Nem nehéz kitalálni, hogy rém pipa voltam. Ezek az alakok, akik szemmel láthatólag nem tudják, mivel foglalják el magukat, azzal gyanúsítottak, hogy az „MX-Pentagon” rendszerről írott cikkeimnek nincs elegendő alapjuk. Azok számára, akik elmulasztották e témabeli cikkeimet, fölidézem, mit írtam. Javasoltam, hogy készítsenek 250 furnér-Pentagont, és teherautókon folyamatosan szállítsák őket egyik helyről a másikra, amiként mellesleg maganak a hadügyminisztériumnak az épületet is. Türelmesen magya- rázgattam, hogy az „MX— Pentagon” rendszert feltétlenül az Egyesült Államok délnyugati részének sivatagaiban telepítendő mobil interkontinentális MX ballisztikus rakéták kifejlesztésével egyidejűleg kell üzembe helyezni. Pár száz ilyen rakéta gigantikus szállítóműveken fog állandóan ide-oda mozogni az oroszok megtévesztése céljából, hogy honnan mérhetünk majd rájuk csapást. Ennek ellenére a nálam megjelent kulcsjukba kukucskáló szakemberek kijelentették, hogy az általam leírt „MX—Pentagon” rendszer fikció. — A legutóbbi cikkében azt írja — jelentette ki a főhekus —, hogy már három Pentagon-modellt épített föl ebben a garázsban. Hol vannak? Ekkor a beszélgetésbe beleavatkozik az egyik alárendeltje. — Főnök! Ebben a garázsban nincs elég hely három Pentagon elhelyezésére — jelentette ki. — Valóban — hagyta helyben a főnöke. Itt bizony. még egy Pentagont se« lehetne fölépíteni. — Persze, ha figyelmesen körülnéznek — siettem hozzátenni —, észre fogják venni, hogy itt még az 1969-ess típusú Buickom sem fér el. — Vagyis a sajtóban ön tiszta kitalaciokat publikál — üvöltöttek kórusban. Nem került nagy fáradságomba elhallgattatni őket — Csak nem azt akarják, hogy az oroszok a cikkeim alapján meg tudjak állapítani a furnérból készült Pentagonjaink valódi helyét, s következesképpen a hadügyminisztériumét is? — kereteztem. Kénytelenek voltak elismerni, hogy igazam van. Ketten vagy hárman pedig még meg is köszönték nekem, hogy olyan eberen őrzöm azokat a titkokat, amelyektől a nemzetbiztonság függ. — Mindazonáltal — folytatta a fődekás — önnek mégiscsak meg kell mutatnia. természetesen szigorúan bizalmasan, hol épülnek a furnér-Pentagonok, különben felelősségre vonjuk az olvasók félrevezetese címén. Nem maradt más hátra, mint hogy mindent bevallják. — A pincében építettem őket — mondtam. — Aligha lehet a Pentagont a pincében fölépíteni — jegyezte meg az óberfimyák. — Hiszen később lehetetlen lenne fölvinni a lépcsőn. De azért csak vezessen. Lementünk a pincébe — Hm, ahogy feltételeztem: nem folyik itt semmiféle hadiépítkezés — mondta. — Még csak az kéne! — válaszoltam. — Mi az. hülyének néz engem? Honnan tudjam, hogy ön nem a KGB ügynöke? (KGB: a szovjet állambiztonsági szerv neve. — A ford.) Akkor aztán isten veled, pincém, a furnérPentagonok létesítésének központjáról már nem is beszélve. A csoport főnökének arca nagyon szkeptikus kifejezést öltött. Az arcjátékban., el kell ismerni, erősek, de ezenkívül nem sok másban. — Mielőtt hozzákezdtem volna az „MX-Pentagonok” gyártásához — magyaráztam —, az egész országban titokban 2500 „MX-pincét” nyitottam. Az egyikben, amelynek helyét csak én Ismerem, megkezdődött az „MX-Pen- tagonok” sorozatgyártása. — És ki pénzeli az „MX- Pentagon” programot? — Ez félrevezető kérdés — vágtam el a további érdeklődésének fonalát. — Az igazi kérdés a következő: igazi amerikai hazafi-e ön. és hajlandó-e finanszírozni az orosz ,.MX-Kreml" rendszer ellensúlyozására kifejlesztett programot? Kiderült, hogy mit sem hallott erről a rendszerről. — Elmagyarázom — mondtam. — Az oroszok ötezer furnérból készült Kremlt építenek, s ezek állandóan mozogni fognak, hogy megtévesszék a mi rakétásain- kát. Ezeket az adatokat a tőlük elrabolt szuper titkos dokumentumokból szereztem Természetesen rögtön azt követelte, hogy mutassam meg ezeket a papírokat. — Sajnálom, de az lehetetlen. — Ezek az iratok be vannak építve az „MX-TDL” (Titkos Dokumentumok Likvidálása) rendszerbe, s ez tízezer papírőrlő gépből áll. amelyek folyamatosan cirku- lálnak a Florida állambeli Tallahassee és a New York állambeli Syracuse között. — Mi az, át akar verni?! — háborgott a fődekás. — Egyszerűen szánalmas volt ránézni erre az emberre, aki olyan nehezen fogja föl az abszolút nyilvánvaló dolgokat. Zahemsaky László foröftása Bencze József Hová lett...? Hová lett a kerti bál? Tőled kapott 'agyaimért jön-e enyhülés? Mgr nem állok érted fejtetőre, s sens hányok cigánykereket. Sápadt arccal rólad énekelek, banataim hófehérek; ne szaladj el, mentegess, kell a te mentséged. Vadvirágjaim büszkeségét is te dicsérjed. Vitatkozom lélegzeteddel; ergyalaztál udvaromból. Nézek én szemhéjad alá zárt szesmerarftei, s látok. Átfog tested ága, és szívem verdesi emlékeidet. Téged csillant ma is két szemem, ha lányokra bámulok, kinevetsz a tévhitért, s ma a be nem vallott almokért bujdosom. Arcomon láts«zik arcod hiánya, A MESÉK HISZÉKENYSÉGÉNEK RÉGEN VÉGE LETT Ha az emberek ingben jártak, ő zakót hordott, ha mások zakót viseltek, 6 ballonkabátot vett föl. ha az emberek ballonkabátot öltöttek, 6 nagykabátot húzott, t úgy indult útjára. A piacra. Komótosan sétálgatott a sátrak között, és megállt a mézét kináló stand előtt. Hosszasan nézegette a teli üvegeket. « — Milyen a méz? — kérdezte. — Kitűnő — válaszolta az ártatlan termelőszövetkezeti lélek. — A kitűnő általánosan hangzik. Milyen a méz? — Valódi — javította ki magát a termelőszövetkezeti árus. — A valódi semmit sem jelent. . . Miből van? — Akácból — válaszolta az eladó. •*- Én hársmézet keresek. Ha az árus azt válaszolja, hárs, a különc figura megjegyzi, hogy gyógymézet keres. Napnál is világosabb, ha a méz gyógyfüvekböl készült volna, a különc alak napraforgóm ezet kér; ha napraforgóból készült volna, ó akácmézet akar. Ám ha mégis rendelkezésre állt a keresett méz. a beszélgetés tovább húzódott. — Ha gyógymézet akarsz, hát tessék gyógyméz — mondta az ártatlan lélek. — És biztos vagy benne, hogy ez tiszta gyógyméz? — kérdezte gyanakodva a különc. — Hát persze — felelte az árus. — Űgy-e? Jártál-e minden méhecske nyomában, és föl- jegyezted-e, melyik hová telepszik? — Ha értesz a mézhez, vedd meg, ha nem, fel is út, le is út! — kiabálta idegesen az árus. Hogy jobban értsük egymást beszélgetés Cseres Tiborral Cseres Tibor Kossuth-díjas író a Televízió Tudósklubjának egyik közelmúltbeli adásában történészek társaságában fejtette ki nézeteit a történelmi tudat és nemzettudat kapcsolatáról, fontosságáról. Munkássága kora ifjúságától összefonódott e problémakörrel. — önnek kiváló tanárai lehettek, akik meghatározták szellemi indíttatását. — Tanáraimmal nem volt szerencsém. Egy-kettőre emlékszem szívesen, ök talán hatást is gyakoroltak életemre, szemléletemre. Az egyik a növénytantanár volt, természettudós, akit 1919-es szerepe miatt eltávolítottak az egyetemről, így került középiskolába, a másik matematikát, fizikát oktatott, ő ugyanilyen okok miatt jutott oda. Ez utóbbi, Novobáczky Károly a későbbi Kossuth-díjas tudós, a relativitás elméletének továbbfejlesztője. Tőle a szikár, tárgyszerű gondolkodást tanultam meg néhány esztendeig tartó együttlé- tünk során. Neki köszönhetem, hogy matematikából kiválóan érettségiztem, s hogy a matematikus pályától barátilag elriasztott. — Ha érzéke volt a matematikához, miért tanácsolta el tőle? — Érettségi előtt néhá- nyadmagammal segítettem neki egy tétele kidolgozásában. A Maxwell-féle téregyenletek általánosítása című tanulmányán dolgozott, melynek lényege, hogy minden fizikai testhez egy erőtér tartozik, s ennek intenzitása mérhető. Mi részletszámításokat végeztünk. Akkor jött rá, hogy en igen intenzíven, éjjel-nappal a számításokban élek, képtelen vagyok kilépni belőle. Később ezért hagytam abba a sakkozást is, mert az éjszakáimat is azzal töltöttem, olyannyira, hogy félő volt, megsínyli az idegrendszerem. — S az egyetemen? — Ott Teleki Pál tanított, akitől — előadásait hallgatva —- ugyancsak a realitásokra vezérlő útra kaptam iránymutatást. Bizonyos vonatkozásban tanáromként lehet felfogni a Nyugat folyóiratot is. — Mégis azt mondta, nem volt szerencsés ... — Ha arra gondolok, hogy a felnőtt emberek többségének egyetlen olyan tanítója sem volt, aki utat mutatott volna nekik, végül is én elég szerencsés voltam. — A Hideg napok, a Parázna szobrok, az Én, Kossuth Lajos című regénye mind a magyar történelemből merített. Az utóbbi évtizedben ön szinte kizárólag regényeket ír, pedig témái valósaggal kívánkoznak a drámái műfajokba. — Drámát akkor ír az ember, ha rákényszerül. — Én értek hozzá, de te, bátyuska; még a valódi mézet sem tudod megkülönböztetni a szilvalekvártól. — Hogy én ne tudnám? — mérgelődött az eladó. — Harminc éve foglalkozom kaptárakluil, bátyuska ... — De ki is pusztultak neked — szakította félbe kárörömmel s különc. — Miután kipusztítottad a kaptárokat, ide küldtek mézet árulni. Ekkor az egészséges fiatal mézárus idegei felmondták a Szolgálatot, és ingerülten káromkodni kezdett. Rámutatott az üvegekre, és az öklét rázta. A különc figura ilyenkor eloldalgott, és egy közeli sátor mögött megbújva örvendezett a hatásnak. Szerette bosszantani azokat, akik mézet kevergetnek, mert ki nem allhatta az édességet. Fordított*: Adsmecz Kálmán — Két ízben is volt vidéken, Békéscsabán lapszerkesztő. Gondolom, a vidéki élet jóval izgalmasabb írót alapanyag, mint amennyire íróink élnek vele. önnek vat a véleménye erről? — A Tiszatájban, a Forrásban, az Alföldben a magyár vidéknek nagyon fontos mai jelenségei mutatkoznak meg. Azt hiszem, azok az írók, akik ezekbe a lapokba írnak, igyekeznek teljesíteni azt. amiről ön szól, más kérdés, hogy ha írói és egzisztenciális érvényesülésüket csak az irodalmi centrum biztosítja, akkor előbb-utóbb ott kötnek ki, hiszen a tűz körül melegebb van. Ez nagyon rossz, talán hibás helyzet, de akik így gondolkoznak, bizonyára reálisan mérik fel tehetőségeiket. Azoknak kellene újra és újra felemelni, kiemelni a mai magyar vidéki élet problémáit, akik ott élnek. Legalább addig, amíg ott élnek. Legalább addig, amíg ott tudnak élni. — Mit gondol, ha mondjuk a fiatal írok óvó, eligazító mesterekre találnának, jobb lenne a helyzet? — Ez nem ilyen., egyszerű. A kezdő író gőgje, amely az öntudattal együtt jelentkezik, számomra olykor nevetséges formában njutatkozik. Magában viseli azt a kockázatot, hogy évtizedek múltán a már elhullott tehetségekben is, rengeteg fiatalkori gögöt tapasztalunk, aminek pedig mar nincs ertelme. Ha a gőgnek retrospektive nincs értelme, akkor az a gőg korábban is üres volt. A tehetség belső érzékelése rendkívül szubjektív; a tehetségnek különleges mondanivalója van, különben el se kezdene a pályát. Száz közül nyolc-tíz bírja az időt úgy, hogy húsz-harminc év múltán is meg tud maradni eredeti törekvése, mondanivalója mellett. Ne mestert találjon hát a fiatal író, hanem világszemléletet és műveket példaképül, gondolkodásmódot! — Sokat ül könyvtárban, levéltarban? — Tíz-tizennégyezer kötetes könyvtáramban az eljövendő öt-tíz esztendőre tervezett munkámhoz a vonatkozó forrásmunkák nagy részét már összegyűjtöttem — Munkásságát legalább annyira jellegzetesen közép- európainak erzem, mint magyarnak. Egyetért ezzel? — A válaszom: igen! Magam magyarnak tartom, gondolom, mindéi írásom jellemző a magyar éle,tre, helyzetre, sorsra, ugyanakkor teljesen beágyazódik a közép-európai történelembe. Ez tudatos tájékozódás eredménye is. Noha sok szomszéd országbeli írót ismerek, nincs köztük olyan, akivel intenzív kapcsolatot alakíthattam volna ki. De eleg is, ha a műveiket ismerem, feltéve, hogy ismerhetem. Van például egy cseh költő, akiről nagyon sok jót hallok, a neve Seifert; könyve most jelent meg Prágában, őt egykét fordításon kívül nem ismerem magyarul, csak a híre aiapjan érzem úgy; hogy szívesen megismerkednek vele. Több délszláv és román íróval is így vagyok. Szükség lenne egymás jobb megismerésére, hogy jobban megértsük egymást. (G. I.) Jordan Popov Gyönyör
