Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-26 / 150. szám
#- 'U* „Eltitkolt” Javaslatok Ötletek az oktatás szelgálatábao A gazdasági és tudományt« megújulás szükségességét egyre jobban érző és értő közvéleményünket rendszeresen foglalkoztatja az újítómozgalom helyzete. Kevesen tudják azonban, hogy a mozgalom nemcsak az úgynevezett termelő ágazatokban, hanem az oktatási életiben Is működik. A pedagógiai újításók. lehetőségeiről, az ösztönzésről és a mozgalom megyei helyzetéről Magyar Miklós szakiéi ügyelőt. a somogyi pedagógiai újítási bizottság titkárát kérdeztük. — Milyen témákrói nyújthatnak be újítási javaslatokat a pedagógusok? — A Minisztertanács 1971. évi rendelete és a végrehajtással kapcsolatban három esztendővel később kiadott oktatási miniszteri utasítás szerint a pedagógiai jellegű újításokét három csoportra oszthatjuk. Az elsőbe az oktatási-nevelési és szakmódszertani, tehát többé-kevésbé szigorúan elméleti ötletek, javaslatok tartoznak, a másodikba a műszaki jellegűek — például segédeszközök, iskolai berendezések tervezése és készítése —, a harmadik kategóriába pedig az iskola- szervezési és adminisztratív munkát segitő írásos javaslatokat soroljuk. — Milyen az újítások elbírálásának a mechanizmu— Az írásban megfogalmazott ötleteket a Somogy megyei Pedagógiai Intézethez továbbítják a vállalkozó kedvű pedagógusok, majd — egy országos és egy helyi lektor véleménye alapján — bizottság fogadja vagy utasítja el az innovációs kezdemény eséseket A bizottság tagjai között találjuk a megyei tanács művelődésügyi osztályának és a pedagógusok szakszervezetének a képviselőit is. — Mekkora szerepet játszik az újítási kedv fölkeltésében az anyagi ösztönzés? — Nincs módunk jelentős summák adományozására, igaz, korszakalkotó találmányokhoz sem volt eddig — sajnos — szerencsénk. A legcsekélyebb díj, * melyet az utolsó évtizedbein odaítéltünk, háromszáz forint volt, a legnagyobb négyezer forint; ez utóbbit Fiüö p József csurgói gimnáziumi tanár kapta meg, A kémiai kifejezések etimológiája és gyakorlati hasznosítása című — azóta országos fórumokon is elismerést kiváltó — munkája volt. — Hány újítási javaslatot fogadott el az utóbbi években az említett bizottság? — 1978-ban mindössze egyet, 1979-ben — nyilván az új tan tervek bevezetésének eredményeként — nőtt a kezdeményező kedv, ekkor tizennégy ötletet fogadtunk: el, 1980-ban azonban egyetlen pályázat sem érkezett. Ta- N’alyedőtt három, tavaly öt, ez év első felében négy javaslatra üthettük rá az elfogadást jelző pecsétet — Tehát • pedagógusok újítási kedve nem ostromolja az eget... — Válóban nem; rendszeresen csak a kaposvári ipari szakközépiskola tanárai foglalkoznak újítással, ök évente egy, esetleg két írásos javaslatot nyújtanak be. Hol füzettartó állványt ötlöttek ki, hol tornatermi nyújtótartót a korábban használt balesetveszélyes szerkezet helyett, hói remek szemléltető eszközöket. Más iskolákra azonban nem jellemző ez az aktivitás. — Az ötletek hiányoznak, vagy az ösztönzés fogyatékos? — Szerintem egyik sem. Az oktatási jellegű újítások hiányát inkább az magyarázza, hogy sokan valamiféle misztikus köddel veszik körül az újítás fogalmáit, azt gondolják; csupán eget-földet rengető találmányokat fogadunk el. Holott magam sok iskolában láttam és hajlottam mér olyan értékes újdonságokat, amelyeket ha leírnának és benyújtanának a „szerzők”, tetemes összegekkel honorálhatnánk és általános alkalmazásra javasolhatná nk. Számos nagyszerű nevelési fogással, szemléltető eszközzel lehetnénk gazdagabbak. A hatezer somogyi pedagógus közül ö temen. a szebbik nemhez tartoznak, az újítók között azonban csak elvétve akad nő. Pedig a kezdeményezéseikre manapság különösen nagy szükség volna: a számítástechnika, az elektronika, minit tutijuk, hamarosan az oktatás szerves részévé válik. — Végül engedjen meg egy — látszatra — személyes kérdést. Űjít-e az újításokért felelős szakfelügyelő? — Természetesein. Legutóbb — két kitűnő kolléganőmmel — közlekedési társasjátékot terveztünk óvodás gyerekeknek, mellyel — úgy gondolom — szinte észrevétlen ül csempészhetik be ,az apróságok agyába az óvónők a közlekedés szabályait. Ügy tudom, a kicsinyek megye- szerte megkedvelték ezt a játóaot, s mindhárman reménykedünk abban, hogy az országos szaktekintélyek is kimondják majd a boldogító igent r, a. Drávái halászhagyományok Néprajzi fotókiállítás Barcson Hangverseny Kőröshegyen Hans Sachs, hol voltál? A dallamok árjában Ügy tetszik, a hangszerek királynőjének zéngzetes szavára a „lazítás” évadján is sokan hallgatnak a magukat a magyar tenger partján múlató fiatalok közül is. Pénteken este ugyanis a tázen- és huszonéveseknek valóságos oszlopai zarándokoltak a kőröshegyi templom felé, farmerben és pólóingben. S hallgatták azután Hlő áhítattal vagy udvariassággal a Cantus Pannonicus névre elkeresztelt sorozat idei első koncertjét, közben talán arra is gondolva: nem minden rossz, amiknök a kezdete nem tökéletes. A hangversenyszéria „expozíciója” ugyante csak azoknak adhatott okot makulátlan elégedettségre, akik jobbára a fölemelő környezetre figyeltek, s nem a muzsikálás minőségére. Igaz, a szólista, Dálnok Lajos orgonaművész az ismert és „agyonnyúzott” slágerek helyett elfeledett szerzők nagyszerű kompozícióit tűzte műsorára, ily módon szegődve a zenei ismeretterjesztés misiszi- onáriusának. Újdonság volt valamennyiünknek a nagy Johann Sebastiannal rokonságban volt Bernard Bach szellemes A-dúr partitája, Vivaldi megiható Sicdliana- ja, s élvezettel fedeztük föl magunknak a barokk olyan kiválóságait, mint a francia Jean-Francois Dandrieu, az itáliai Domenico Zlpoli és az angol Maurice Greene. Hasonló hézagpótló vállalkozásnak számított * kései romantika olyan elfeledett mestereinek megiriézése műveikkel, mint Duíbois vagy Boel- mann. Kár, hogy a „kivitelezés” színvonala korántsem volt egyenes arányban a „tervezés" igényességével. Dálnok Lajos ugyanis szinte kinos fndlszpocaícióvad játszotta végig csaknem hatvan percnyi műsorát. Ha megjelenhetett volna itt Kőröshegyen Hans Sach«, a derék nürnbergi cipószmester, aki a Wagner-féie megörökítésben kalapácsütésekkel jelezte a Beckmesser versenyda- lában föllelhető balfogásokat, bizonyára szétvert* vnAna szerszámát a jobb sorsra érdemes lábbelin: egymást érték ugyanis a zenestien. olykor fülsértő, forték, a „mellényúlásokat“ követő hamis hangok, s ritmikai slarapos- ságok. Még bán több vote az a stíl usta laruság, mellyel a művész valósággal soéttorgá- csolta a barokk muzsikában oly fontos futamokat és díszítéseket. Csupán hangok szólaltak meg itt, s nem dallamívek. Felötlik persze a hallgatóban a kérdés: csupán egyszerű indiszpozáeióról kell-e beszélnünk, ha például a bal kéz játéka egy fél vagy egész ütemmel lcövwfl » jobb kézét — például León Boelmann darabjának előadásakor, de másutt ia soroza- toaarn tapasztalhattuk ezt —, vagy esetleg a .hangversenyek közreműködőinek összeállítása És korrekcióra szorulhatna. A feszengés után a Szekeret Ferenc által irányított Budapesti MadrigáUkórus és alkalmi ki* kamarazenekar produkciója késztetett bennünket nyugodt' hátradőlésre. A méltán világhírű együttes Farkas Ferenc: Kőröshegy! betleheme* című, folklórt sz- tük»s ihletésű művének interpretálásával nyerte el a közönség tetszését. Éneklésüknek «tővel is párosult tisztasága, kulturáltsága és atiiáris biztonsága a legri- gorózusabb hallgatókat is levette a lábáról, előadásmódjuk könnyedsége ugyancsak. Valósággal fürödtek a zenészek a dallamok árjában, már-már játszottak is, nem Deled ve, hogy valójában kedves népszokást adnak elő, s nyilvánvalóan feledve, hogy ez a Játék a nyilvánosság előtt nem babra megy. Bizonyára «lejé tó] végig remek koncertnek lehettünk volna a résztvevőd, ha az orgona produkciók akár csak megközelítik is a Budapesti Madrigálkóru* szereplésének színvonalét Lengyel András Ez * vaslnyázás. A sekély vízben, vesszőfonaftal, kézzel is lehet halat fogni. A néprajzi dokumentálás, anyaggyűjtés sajátos és ma már nélkülözhetetlen eszköze a film,, a fotó. A tudományt szolgálja a hűséges megörökítéssel, s a nem szakemberek számára is élvezetesen mutatja be a szak- tudomány által föltártakat. Barcson, a Dráva Múzeumban most egy Ilyen kiállítás látható. Az anyag tizenhárom éve készült, s a vízvári halászhagyományokat tárja elénk. Az adatközlők közül akik bemutatták a hálófonást, kötélfonást, a halászati kismesterségeket és szokásokat. már csak egy él. Ahogv mondani szokás, az utolsó órában mentették meg emlékezetükből a vidék hagyományait. CtSkvar József és Jávori Béla látott hozzá, hogy — Vízváron — fölgyűjt- se a drávai halászat tárgyi emlékeit. A fotpk főképpen a különféle halfogó módszereket és azok eszközeit tárják elénk. A fotók jól egészítik ki a múzeum tárgyi gyűjteményé^ s az eszközök egykori használatában is eligazítanak a képek. Valószínű, nemcsak időszaki kiállításnak hasznos ez a bemutató, s nemcsak néprajzi adattárba valók ezek a képek, hanem a Dráva környékének élővilágát bemutató állandó kiállítás részeként is indokolt volna egy szőkébb válogatást tárni a mindenkori látogatók *14. Asszonynevét csak a legközelebbi munkatársai ismerik, de ha Kovács Mária felől érdeklődik valaki, akkor felderülnek az arcok. így ismerik a KISZ-ben, a párt- szervezetben, s azok a lányok is, akiket ő tanított meg a gépek kezelésére. Az új képviselőjelölt a munkásosztály gyermeke. 1951-ben végezte el a fonónői tanfolyamot a i újpesti fonalgyárban, s azóta dolgozik a Kaposvári Textilmú- vekben. Csakhamar kezére adták a fiatalok nevelését. Teljes szívvel és lélekkel oktatta, nevelte azokat a lányokat, akik faluról, a mezőgazdaságból jőve ismerkedtek a textilesszakma tudományával.. * l *• Somogyi Néplap 1988, október :i. i Fiatal munkásnő « textil- müvek Mp l Boldog időszak volt ez a lelkiismeretes munkában eltelt néhány év, melynek sorát az ellenforradalom vágta ketté. Kovács Máriával közölték, hogy rá nincs szükség, kommunistára nem bízzák a fiatalok nevelését. Az ellenforradalom után a pártban és a KISZ-ben tevékenykedik. A „C” műszak alapszervezetének propagandistája lesz, és rövidesen ismét kiemelik a munkahelyén : csoportvezetői beosztást kap. Tizennyolc munkást osztottak mellé és huszonnégy gépet. Velük együtt dolgozik a csoportvezető is, aki valahányat szemmel tartja, s ha bármikor szükség van rá, segít.. .* A gyerekeim addigra kirepültek, megnősültek, férjhez mentek, a legkisebbet meg elvitték katonának. AM* teteit, akar nem, bteebetegedtem az egyedüllétbe. A hegyi tanárhoz kellett járni injekcióra. Gondoltam, annyi küsrftö- dés után egyszer nekem is jár valami. Kérvényeztem, szereljék le Zolit, kell a segítség, mert kenyérre, sóra sem elég a nyugdíj, amit az uram után kapok. Elfelejtettem a nevét a? őrnagynak, aki kidobott. A fene esett volna belé. Akkor meg azt gondoltam, minek nekem akkora lakás. Bementem Bereczky ügyvédhez, az mindent elintézett. Kaptam tizenötezer forint foglalót. És elindultunk Marikával valami ki* hajlékot keresni nekem. Találtunk is a Honvéd utcában egy szoba-konyhák Vályogházban ugyan, de kert is járt vele, majd* kétszáz négyszögöl, meg disznóól. Az ára meg kitelt az Oncsa-ház feléből. Kiadtam az apai részt, négyezer valamennyi jutott egynek. Rá egy évre leszerelt Zoli, de nem egyedül jött, hozta a feleségét is, mert megnősült közben. Meg odavettem magamhoz a Kísjózsit is, Marika fiák legyen aki gondját viseli, ha már az anyjának nem elég a három műszak. Ott is maradt, míg Marika képviselő volk Akkor kisajátították a Honvéd utcai házat, megint költözni kellett. Igen ám, de Zoliéknól jöttek a gyerekek, egymás után. Nem mehettem velük abba a lakásba, amit én kaptam a Honvéd utcai helyett, Kisjózsival együtt Marikáikhoz költöztünk, és ott is laktunk kilenc évig. Aztán, hogy Zolíéknak már három gyerekük volt, és lakást kaptak az északnyugatiban, túladhattam az én lakásomon. Harmincnégyezret láttam belőle. Akkor szereztem ezt a garzont. Tizenhatezret kellett befizetni. Kisjózsival költöztünk. Elfértünk rendesen, hanem hát a Kisjózsi is megnősült. Nézze, csillagom, ezt a fényképet, ez a dédunokám, már több mint öt kiló. Odavannak az any- jáélknál, Marcaliban. Nem jól van ez így. Ezt az egyet szeretném még, ezeket lakáshoz segíteni. Nyolcvanhét múltam, mi mást kívánhatnék. Nincs már szüksége rám senkinek. A gyere-' keimnek se ... Az anyai részt is lesné már egyik-másik i.J tudom én, ha nem is mondják. , Igaza volt az anyósomnak — kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond . . . — Mariska néni, tetszett már azon gondolkodni, hogy milyenek az emberek? — Milyenek, csillagom. 1 nem mondtam volna ... ? Hát sokfélék. Jók is, meg rosszak is. Melyik milyen. SOMOGYI NÉPLAP
