Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-03 / 130. szám

A munkasikerek, az örö­mök, a sikertelenségek vagy keserűségek egyaránt közvet­lenül érződnék a pártalap- s zer vezetek munkájában. A gyakorlatiban ugyanis ott el­lenőrzik a pártmunka irá­nyítását, módszerét és ered- menyessógét. Ez folyamato­san javult a múlt esztendők­ben — az MSZMP Központi Bizottságának/ áprilisi hatá­rozata is rámutatott: „A pártszervek és szervezetek eredmenves erőfeszítéseket tettek irányító ellenőrző te­vékenységük fejlesztésére, A pártmunkát azonban még mindig sok formális, bürok­ratikus vonás terheli.” Az alapszervezeteik tevé­kenységének színvonalára alapvetően hat, hogy meny­nyire ismerik a part politi­káját; képesek-e az egységes értelmezésié és végrehajtás­ra. Noha a párt politikájá­nak alapvető kérdéseit az ala.pszervezetek általában is­merik, mégis tapasztalható több helyen, hogy csak fel­színesen foglalkoztak azokkal a határozatokkal, amelyek a társadalmi vagy kulturális élet egy-egy részterületére vonatkoznak. Több alapszer­vezet gondokkal küszködik, amikor a felső pértszervek határozatait — melyek vég­rehajtásában feladataik van­nak — a helyi viszonyokra kell alkalmazniok. Számo­sán, azonban egyre inkább alkotó módon viszik át a felső pártszervek határoza­tait saját működési terüle­tükre. Az irányító városi, járási és községi pártbizott­ságok elvi, politikai és mód­szertani útmutatásai alapján mind több helyen a felső pártszervek határozatait fi­gyelembe véve kidolgozzák és eredményesen teljesítik a helyi politikai, gazdasági, ideológiai és kulturális fel­adatokat. Az alapszervezetek így a demokratikus centra­lizmus elveiből fakadó kere­tek között a politikai kezde­ményezés, a döntés végre­hajtásának középpontjaivá válnak. Az utóbbi években az irá­nyító pártbizottságok is na­gyobb ügyeimet fordítottak az alapszervezeti vezetőségek tagjainak politikai képzésé­re, továbbképzésére. A jobb politikai fölkészültséget, a vezetőségek munkájának ha­tékonyságát eredményesen szolgálják a megyei partbi­zottságok által évente szer­vezett alapszervezeti titkári tanfolyamok. Ezeken a párt- politikai munka éves felada­tait dolgozzák föl. A XII. kongresszust követően a pártvezetőségek az irányító pártbizottságok tudatos munkája nyomán több intéz-; kedést tettek a pártélet rend­szer essegenek és folyamatos­ságának tovabbfefl es ztésére is, de még nem mindenütt elég hatásos a politikánk megvalósításáért folytatott tevékenység. A működési területeknek megfelelően a pártaiapszer­vezeti munka középpontjá- ban — a XII. kongresszus óta fokozatosan — az objek­tiv körülményeknek megfe­lelően a gazdasagpohtikai feladatok végrehajtása áll. A megyék ipari és mezőgazda- sági üzemeiben működő párt- alap6zervezeteknél felerösör A veszélyes hulladékokat kezelő telepiek országos há­lózata létesítésének előké­szítéséről tájékoztatták teg­nap az Ipari Minisztérium­ban a tárcához tartozó vál­latok, üzemek képviselőit, Az Állami Tervbizottság a múlt évben hozott határoza­tot a hálózat létesítéséről — annak érdekében, hogy meg­nyugtató módon lehessen el­helyezni, illetve megsemmi­síteni az évente keletkező mintegy háromszázezer ton­nányi — tovább már nem hasznosítható, illetve veszé­lyes — hulladékot. dött a gazdaságpolitikai tevé­kenység. erősödött a pát'te!- ienörzes. Észrevehetően fej­lődött a közgazdasági szem­lélet, az alapszervezetek be­hatóbban foglalkoznak gaz­dasági, termelési feladatok­kal. A fejlődést mutatja az egyre szélesebb körű gazda- sagpolitikai agitációs és pro­pagandamunka, . sokoldalúan ellenőrzik a gazdaságpolitikai termelési feladatok végrehaj­tását. A gazdasági vezetők rendszeres. beszámoltatása mellett gyakorlattá vált, hogy vezetőségi ülésén és párttag­gyűlésen a termelési felelős, pártcsoportbizaimi vagy kommunista szakszervezeti tisztségviselő ad számot a ter­melőmunka eredményeiről, gondjairól. Az alapszerveze­tek többet és eredményeseb­ben foglalkoznak a gazdasá­gos termékszerkezet kialakí­tásával, a rugalmasabb ter­mékváltással, a műszaki fej­lesztéssel, a munkaerő-átcso­portosítással és a takaréko­sabb gazdálkodással. Foko­zottabb figyelmet fordítanak az üzemi demokrácia fejlesz­tésére — am még mindig nem használják ki eléggé az ebben rejlő lehetőségeket. Az elemző, feltáró munka, a vita, a párttagok vélemé­nyének, észrevételeinek fi­gyelembevétele kell jelle­mezze az alapszervezeti munkaterv elkészítését. Az egyik legfontosabb elv: csak annyi és olyan napirendet lehet tervezni, amit — ha erőfeszítéssel is — meg tud­nak valósítani A munka­tervek nem lehetnek öncé­lúak. Állandó és szoros, kap­csolatban kell állniuk az élettel, a gyakorlattal — amint arról az áprilisi KB határozat is szól: „A párt- fórumokon. taggyűléseken több közérdekű és a tagságot érdeklő kérdést kell napi­rendre tűzni.” Az utóbbi években tovább fejlődött a vezetőségek közős munkája és a tagok egyéni felelőssége. Egyértelművé vált szinte rmndenüTt annak a fölisme­rése, hogy az aktívabb párt- csoporteiet feltételeinek meg­teremtése jól szolgálja a színvonalasabb alapszervezeti munkát és vele a kommu­nisták személyes felelősséget. Mindinkább kialakul az a helyes gyakorlat, hogy két taggyűlés között összehívják a pártcsoportznizaimiakat, tájékoztatják, informálják őket az időszerű politikai, gazdasági eseményekről, meg­határozzák számukra a konk­rét feladatokat A továbblé­pés legfontosabb teendője, hogy olyan munkastílus ala­kuljon ki, amelynek alapján a pártcsoportok nagyobb sze­repet kapnak a párt tömeg­kapcsolatának erősítésében. Segíteni kell őket hogy ter­jesszék, népszerűsítsék — ha kell, védelmezzék — a párt politikáját, erősítsék, értessék meg a helyi feladatok indí­tékait és végrehajtásuk szük­ségességét. Ez különben is minden párttag kötelessége, rajtük áll, hogy a tömegek mennyire értik és követik politikánkat. S tőlük függ, hogy ebben az alapszerveze­tekben milyen légkör ural­Bimbó József, a vegyi- és robbanoanyag-ipari felügye­let igazgatója tájékoztatójá­ban elmondta: körültekintő fölmérés alapján, az illeté­kes tanácsokkal egyetértés­ben már kijelölték azokat a területeket, amelyek szóba jöhetnek veszélyes hulladé­kok telepjeiként. A veszé­lyes hulladékok mennyisé­gének területi eloszlása, a szállítási útvonalak és egye­bek figyelembevételével vonzáskörzeteket hoznak létre. A központi körzet a főváros és Pest megye terü­letén lesz, s ott egy, évente 25 esor tonna hulladék el­Talaj­védelmi munkák A termő­képesség fokozását segítik A nagyatád—háromfai Má­jus 1. Termelőszövetkezet taranyi kerületében járunk. A dombhajlatban, ahol a szántó az erdővel találkozik, terméketlen a föld: a gyé­ren nőtt füvet ugyan leka­szálták, most éppen rend sodrózzák, majd összegyűj­tik és elszállítják,, ám a szá­las takarmányban aligha té­rül meg a betakarításra for­dított költség. A táblán nem­csak rendsodróval szalad a traktor: földmunkát végző gépek rendezik a terepet, utat építenek a letakarított területen — tizenegymillió forint értékű komplex rgelio- rációs munkát végez ebben a közös gazdaságban a Ri- nya—Dombó menti Vízgaz­dálkodási és Talajvédelmi Társulat, s az 1981-ben kez­dődött és várhatóan 1987- ben befejeződő tevékenység egy része itt, a taranyi ha­tárban zajlik. A társulat a dél-somogyi térségben, a Rinya és a Dombó-csatorna vízgyűjtő­jén csaknem 155 ezer hek­táron dolgozik: közcélú be­ruházásokat, fenntartási és tervezési munkákat végez­nek, a megrendelések alap­ján azonban a legnagyobb feladatot a vízrendezések jelentik — tavaly ennek a szolgáltatásnak az értéke megközelítette a 25 millió forintot. A melioráció olyan talajjavítási eljárás, amely a kedvezőtlen fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságuk miatt csökkent termőképes­ségű vagy terméketlen tala­jok megjavítását célozza, s végső soron ezeknek a tala­joknak a mezőgazdasági mű­velésbe vonását, illetve ter- mőképiességük növelését szolgálja. — Nos, ezen a dél-somogyi területen igen­csak szükség van erre a Konténer­kazán Könnyen áthelyezhető, úgynevezett konténerkazánt fejlesztett ki a pécsi Pol­lack Mihály Műszaki Főis­kola szakembereinek javas­latai alapján a barcsi Uni- tech Ipari Szövetkezet. Fő­ként ipari és mezőgazdasági üzemek használhatják elő­nyösen csarnokok és állat­tartó telepek fűtésére. Az épületek mellé állítható ka­zán bármely fűtőanyag — szén, fa, faápríték — fel- használása révén jó hatás­fokkal működik. A százezer­től félmillió kalória kapaci­tásig több változatban ké­szülő konténerkazan iránt nagy az érdekődés. égetésére alkalmas égetőmű­vet építenek. További tele­peket alakítanak ki Észak- Magyarországon, Észak­Dunántúlon, Délnyugat­Dunántúlon, Dél-Dunántú- lon és a Tiszántúlon a von­záskörzetbe tartozó vállala­tok különleges kezelést igénylő hulladékának össze­gyűjtésére, megsemmisíté­sére. Az Állami Tervbizottság határozata szerint ezeket a telepeket. javarészben az ér­dekelt vállalatok részvételé­vel, gazdasági társulás for­májában fogják létrehozni. komplex munkára. Tavaly a Böhönyei Állami Gazdaság­ban, a lábodi és a kadarkúti ' termelőszövetkezetben fejez­te be a társulat a több éve tartó kivitelezést, közben ugyanezek a tennivalók foly­tak a csökölyi és a nagyatá­di téeszben meg a Kutasi Állami Gazdaságban. — A megbízásokat a le­hető legjobban igyekeztünk teljesíteni, reklamációt se­honnan sem kaptunk. Több mint öt millió forintért ki­alakítottuk saját gépjavító- központunkat — mondja Sántha Lajos főmérnök. — Ezekben, a munkákban több­nyire saját dolgozóink vet­tek részt; az idén a műhe­lyek műszerezettségét bóvít­Januártól új, az eddigi gyakorlattól gyökeresen el­térő jövedelemszabályozási kísérletbe kezdett húsz épí­tőipari vállalat és szövetke­zet, közöttük a Somogy me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat. Az új módszer egy cseppet sem kockázat nél­küli, nem kiválasztottak ke­rültek a kísérletbe, hanem önkéntes jelentkezők. Az új módszer célja: tegye lehetővé a vállalati és egyé­ni teljesítményekkel ará­nyos, differenciált bérezést^s egyúttal takarékosabb gaz­dálkodásra, szervezettebb, fegyelmezettebb — ezzel együtt hatékonyabb — mun­kára ösztönözzön. Középpontban a gazdálkodás A SÁÉV igazgatóhelyette­se: Vízkeleti Béla: — A kivitelező építőipar­ban a szakmai sajátosságok miatt az általános szabályo­zások rendszerint eltérések­kel érvényesek. Szükség van a kísérletekre; ezek a köz- gazdasági szabályozók hosz- .■szabb távú fejlesztésén, jobb megalapozásán keresztül se­gítenek olyan forma kialakí­tásában, amely a jelenlegi­nél jobban összehangolja a béreket és jövedelmeket. Már korábban is folytak kísérletek. Ilyen volt a tisz­ta bérszinvonalszabályozás, a tisztabértömeg-szabályozás vagy az előre meghatározott összegű, határidőhöz kötött bevétel ... Az építési fel­adatok, a munkaerő- és esz­közgazdálkodás során kelet­kező konfliktusokat ezek nem oldották meg, a nép­gazdaság érdekei nem érvé­nyesülhettek tisztán. Az épí­tési tevékenység — az érde­keltséget, a termelékenysé­get, a tulajdonosi szemléle­tet tekintve — így lépéshát­rányba került, nem éri el a kor színvonalát. Az új módszer lényege: a vállalkozói építőipar kiszéle­sítésére a leginkább „testre szabott” bérszabályozás — ha nem különül el a terme­lési tevékenységben keletke­ző költségektől, eredmények­től, hanem a vállalati költ­ségek szerves részévé válik. jűk. Vásároltunk egy dréne­ző gépet, s ezzel oldjuk meg azokat a feladatokat, me­lyekhez eddig bérelt mun­kaeszközt vettünk igénybe. A technikai eszközök fej­lesztésére fordítjuk az idén a legtöbbet, csaknem négy és fél millió forintot. A gépek zöme most a csökölyi téeszben dolgozik, még ebben a félévben be akarják fejezni a mintegy 2,6 milliós munkát — aztán Nagyatádra költöznek; ara­tás után ott indul a földe­ken az átcsoportosított tech­nikai erő. A társulat tavaly jelentősen túlteljesítette ter­melési előirányzatát, az idén 41,3 millió elérése a cél. — A jövedelemszabályozá­si kísérletben — folytatja az igazgatóhelyettes — a koráb­biaktól eltérően a bért is a vállalati költségek szerves részeként kell kezelni. A bér is költség! Így rugalma­sabban lehet gazdálkodni a szociális költségekkel is. Az új módszer feloldotta az át­lagbérkorlátot, lehetővé tette a vállalatnál az egyéni telje­sítményekkel arányos, diffe­renciált bérezést; az eddigi­nél jobban ösztönöz takaré­kos gazdálkodásra, fegyelme­zettebb munkára. Sokan, akik nem ismerik a kísérlet szabályait, azt gondolják, ez csak arra jó, hogy munka és eredmény- többlet nélkül nagyobb bért adjon. Ez korántsincs így. — Alapos számítások után vezettük be ezt a módszert, s csak akkor lesz eredmé­nyes, ha az előző évinél egy- harmaddal nagyobb nyere­séget érünk el. Az általános szabályozás nem követel ilyen hatékonyságnövelést. S ebből is látszik, hogy kocká­zatot jelent, újszerű gondol­kodásmódot és sok kezdemé­nyező tevékenységet követel. A dolgozók érdekeltsége Az új szabályozásban a dolgozók érdekeltsége a több­leteredményekhez fűződik. Többet kap, aki több és jobb munkát végez! Ha jól gaz­dálkodik az energiával, a megtakarítás átvihető a bér­be, így egy szögért is érde­mes lehajolni! De nem ezek a megtakarítások növelik igazán a bért; tehát nem elég takarékoskodni anyaggal, az energiával, nem eieg kímélni a gépeket, hanem jobb és több munkát is kell végez­ni. / — Most, májusban még nem lehet mindent előre tudni — mondja Bödő Imre üzemgazdasági osztályveze­tő —, de úgy érzem, az em­bereket megfogta az ötlet. Például ha egy festőbrigád­nak utalványoznak egy hétre való munkát, akkor ha jó hajtós a brigád, előbb is el­végzi, s kifizethető a mun­kabér. Az emberek tudják, hogy többet lehet keresni. A vállalat az eteő negyedév be­Tarany határában az üze­mi út mentén szép hozamot ígérő táblák terülnek el —• a táblákról csövek csatla­koznak az utat szegélyező árokba, s a csövekből vígan csordogál a talajrétegekben tisztára szűrt víz: a meliorá­cióval javított területről el­tűnik a fölösleges, a terme­lést károsan befolyásoló vagy lehetetlenné tevő ned­vesség. Megváltozik a határ képe. Nemcsak szemre szépül a mező, hanem a magtárakba is többet ad — a föld meg­hálálja a törődést, a befek­tetett erőt, költséget. vételi tervét túlteljesítette. A kísérlet még csak most kez­dődött, s három évig tart; kell egy kifutási idő. Az első évben még sok a tapogatód- zás ... A brigádok kizárják azo­kat, akik hátráltatják a munkát. A munkaidő így • nyeri el igazi értelmét: ki­használtsága mindennapi ér­dek lesz. Az átlagbérkorlát kiiktatása megszünteti a „vattalétszámot”, azokét, akik munkaidejüket nem hasznos • munkára fordítot­ták, csupán alacsony kere­setükkel „segítették” az át­lag alakulását. Szociális juttatások A kísérletben részt vevő vállalatok a szociális költsé­gekkel rugalmasabban gaz­dákodnak. A közösségek döntése alapján mód nyílik arra, hogy a juttatások egy részét ösztönzőként használ­ják, például összekapcsolják a teljesítményekkel, a szor­galmas törzsgárdatagok te­vékenységének elismerésé­vel. Vállalati döntési hatás­körbe került a juttatások mértékének megállapítása; lehetőség van a különélési pótlék, az utazási költség­hozzájárulás, az étkeztetési költségtérítés, a munkás­szállási térítési díjak, a szerszámhasználati díjak differenciált megállapításá- ra. A vállalatnál három önel­számoló egységet jelöltek ki. Ha gazdálkodásuk többlet­eredményt hoz, az előírt bér­költséget — átlagb.érkorlát nélkül — fölhasználhatják, s belső szabayozás szerint nö­velhetik. Teljesítményekhez kapcsolták a kitüntetések odaítélését, az elismeréseket, a munkaverseny anyagi ösz­tönzését, a prémium és ju­talomkeret összegét is. Ez az érdekeltségi rendszer haté­konyabb gazdálkodás esetén nagyobb bérrel jár. A kísér­leti jövedelemszabályozás te­hát megteremti az egyéni, a vállalati és a népgazdasági érdekazonosságot. Kőszegi Lajos SOMOGYI NÉPLAP Az áprilisi határozat jegyében Országos célok, helyi feladatok Kijelölték a tárolóhelyeket Tájékoztató a veszélyes hulladékokat kezelő telepek hálózatának létesítéséről h. r. Személyes érdekeltség Kísérleti jövedelemszabályozás az építőiparban A bér is költség

Next

/
Thumbnails
Contents