Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-22 / 146. szám
Búsuló Büssü — Halott fal« esz, uram. Itt csak a cigány meg a bolond rész házért. —* Nézze meg a temetőt, besaédes látvány: az emlékművek letörve, a fényképek ki csúzli zva. — A régiek közöl csak az öregek maradtak. Disznót sem érdemes tartaniuk; ki emeli rendfára, ha leölik? A gyerekek csak vasárnap jönnek autón — vinni! Vdradi József és Körmendi Lajos reménytelen büssüi szóváltásához. vagyok hívat- • lan tanú; utóbbi kezében egy helyi készítésű, elmés egérfogó himbálózik. Biissü egérfogóban? Még mielőtt requiescat in pace-t mondanánk, lapozzuk föl a statisztikai mindentudót: 1970-ben 658 lakosa volt a községnek, 1980-ban mindössze hét élettel kevesebb — 651. Ugyanebben az évtizedben a félezres Libickozma lakoslétszáma 136-re, az ugyancsak félezres Porrogé 381 -re, az 500 lakosú Somogyegresé 300-ra, a 610-es lélekszámú Pplónyé 4'29-re esett vissza, és folytathatnánk. Halódó falunak a számok alapján aligha lehet Büssút nevezni. Az azonban bizonyos, hogy. a lakosság egy része kicserélődött tíz óv alatt. A Nyírségből, Veszprémből, Tolnából, illetve a megye putrifal- válból itt települtek le sokan. Mas telepeseket kerestem föL Ideiglenesen A «ónak Itt nem azonos az értelme azzal, ami a személyi igazolványban áll. Olyan büssüi lakosok, akik Olvasókör az ópusztaszeri emlékparkban Üj épülettel gazdagodott az ópusztaszeri nemzeti történeti emlékpark skanzenje: megnyitotta kapuit, fogadja a látogatókat a Hódmezővásárhely határából áttelepített, múlt század végi olvasókör. Ma már kevesen tudják, hogyan jöttek létre az olvasókörök. A Dél-Alföld nagy kiterjedésű tanyavilágában a századfordulón. a városoktól távol laktak az emberek, utak hiányában télen be sem járhattak i* városba, ezért a művelődés, a szórakozás feltételeit maguknak, helyben kellett megteremteniük. Erre a célra alakították meg az olvasóköröket, altatóban a nagyobb tanyai iskolák szomszédságában. A tagok szegény földműves emberek voltak, akik összeadott pénzükből újságokat járattak, könyveket vásároltak. Egy-egy könyvtár két-háromszáz kötetből állt. Télen, a mezőgazdasági holtidényben az olvasókörökben találkoztak a környékbeliek. Eljárt oda a tanító felolvasni, a betű, az olvasás szeretetére nevelni az egyszerű földművelőket, elment oda a mezőgazdász is, aki megtanította az érdeklődőket jobban gazdálkodni. A nem iskolázott, de érdeklődő, okos parasztemberek szívesen keresték föl a tanyavilág kis művelődési centrumait. Sok olyan újdonságot hallottak ott, amit a gyakorlatban hasznosíthattak. Volt, ahol műkedvelő csoportokat álakítottak, s ott rendezték meg a bálokat és más mulatságokat. Mindemellett természetesen politizáltak is. A művelődés mellett szórakozást, kikapcsolódást nyújtott, hogy az olavső- körben kuglizlak, poharaz- gattak. Az Öpusztaszerre áttelepített olvasókört épületet korabeli bútorokkal rendezték be, s a könyvszekrény polcain régi kötetek, újságok sorakoznak: az épület előtt pedig ott áll a kuglipálya. melyet ugyancsak hajdani időkből mentettek át fti emlékparkba. csak testben vannak ftt létekben — azt hiszem — másutt élnek. Hyen ideiglenes lakos az a kis ember, aki egy gyermekbiciklin kerekezett a Váradi porta elé beszélgetni. Fodor János bácsi. — Apróhirdetésre jöttünk Pannonhalmáról, én mint nyugdíjas lakatos. A feleségemnek nyugság kellett, mert idegbeteg. A csönd orvosság, úgy mondják. Hatvanötezerért megvettük az épületet. Még szinte rámoltunk, amikor jönnek ám, hogy megnéznék az eladó matracainkat. Aztán kiderült, csak azt kíváncsiskodtok, milyen népek vagyunk. — Nem érzik jól magukat Büssüben? — Csalódás nekünk ez * falu. Nincs egy mozi, a tévét meg nem érdemes nézni, amióta a válogatott ilyen gyengén futballoz Lk. Talán még legjobban azok a pestiek csinálták, akik hétvégi háznak vettek itt épületet. Mi, amint lehet odébbállunk. Gyenei Mihály is kétfelé él. A Petőfi utca — a helybeliek csak Üj sornak emlegetik — egyik házát lakja. Egyedül! Pedig van családja, az azonban a Tolna megyei Szakcson él. Gyenei most vasárnap is otthon volt, hogy aztán ma itthon fogadja a vendéget. — Körzeti rendőr voltam. De hátúdról megsizúrtak baj- n ét tál, itt a lapockám tájékán, a hegye meg a hasamon jött ki Azt az embert, aki észt csinálta, sohasem láttam. Kapott kilenc és fél évet Azt hiszem, az az. orvszórás változtatott az életén. Munkáját nem folytathatta; a sokkot talán máig sem heverte ki, az eseményeket nem képes időrendben eleveníteni. Halálos végű közlekedési balesetek, presszóbeli tömegverekedések összemosódnak emlékezetében. A kö- teiesseg teljesítés áldozata, vagy hőse — ezt én nem tudom eldönteni. Egy csúffá tett személykocsi tettese utáni nyomozás vetette Büs- siibe, ahol hallott egy eladó házról; egy ói-án belül fordult a negyvenezer forinttal és megvette. Most itt él, meg Szakoson is valahogy, az öreg Merán Kázmér — lengyel zsidó volt, a háború idején hurcolták el — egykori házában. ötkor kelt, átvitte Igalba a meggyet, ott két forinttal többet adtok kilójáért. A nyírségi homokról több faműSa is áttelepült ide a dombos somogyi vidékre. Az úttörők Nagyék voltok. Alacsony, szívós ember Nagy István, az asszonya gömbölyded, szép homoki asszony. — Eljáró voltam odahaza: Besztercéről Pestre, hetente a fekete vonaton. Ünnepekkor volt úgy, hogy a peronon bumliztam végig a nyolcórás utat A férfi mondja, de az aszszony sem kontrás a családban, ó is a prímet viszi: — Az itteni téeszból jártok arra felénk szarvasmarhát vásárolni. Akkor mondták apámnak: „Varró bácsi, nem tud munkaerőt ajánlani nekünk innen? Szolgálati lakást adunk.” Így kerültünk mi ide 1973-ban. Eljöttünk a férjemmel megnézni a helyet, és egy hét múlva már bús- süiek voltunk. — Nem bántok meg? — Tíz év alatt mi házat vettünk, két kocsit bútort. A munkánkért megfelelő bért ad a szövetkezet. Odahaza nem jutottunk volna ennyire. Két fiunkat kinősítettük. Mindehhez, természetesen meg kellett markolni a villanyelet Aztán nemcsak a té- eszben dolgozunk, itthon is tartunk jószágot: most is öt szerződéses bikát nevelünk. Példájukat követve költöztek a somogyi faluba Svége- rék, Benyáék, Sándorék is. Ide, Sand ótokhoz kopogtatunk be. — Apám éjjeliőr, anyám fél négykor kezd a telepen. Mi a bátyámmal ze»orozunk. Kétszer választottak hazát Karcsú, jóancú fiatalember mondja ezt: Sándor József. Szavaira édesanyja is kijön a szobából. Már kipihente a hajnali kelés és a munka fáradtságát — Ügy nézzen ránk, hogy mi kétszer választottuk hazánknak ezt a Büssüt. Hetvenötben visszahúzott a szívünk Beszterecre. De hetvennyolcban már újra itt laktunk, ebben a szolgálati ia- kátoxan. Az a tervünk, hogy megvesszük a téesztol, és végleg maradunk. A nagyobbik fiú nősül, hát most már tényleg somogyiak lettünk. A fia még ezt mondja: — Ami igaz; az igaz: a szórakozási lehetőségért Kaposvárra kell motoroznunk, mert itt még mozi sincs, amióta a gépészt megverték. Nem olyan könnyű az összhangot megtalálni, hiszen régi büssüiek, cigányok, meg mi, telepesek élünk egy faluban. Három szálból sodorták az életeit... Ha az összhang — a ei- gánylakosság szintre emelkedésével — létrejönne, akkor a büssüi példa modell lehetne az együttélésre. Valami kis reményt a cigányóvoda, az iskolai nevelés ad ehhez. Leskó László Mékus szül#fík ai asifaítan Színpompás mese a rajzlapon A tehetséggondozás manapság divatos kifejezés a pedagógiában. Értendő e fogalom alatt a kiemelkedő képességű gyermekek segítése, hogy tudásuk mennél jobban kibontakozzék, hogy pályaválasztásukat afelé orientálják, amiben kitűnnek a többiek közül. Merőben más a helyzet akkor, ha a tehetséges gyermek mindössze hatesztendős. S amiben kiemelkedő, az számára csupán játék. Szunomár Andrea a kaposvári Centenáriumi óvodából mindössze hat esztendőt számtól, de mégis nagylánynak érzi magát, hiszen szeptembertől iskolás lesz. A vékony. szöszke gyermek igen csendes teremtés. Ám ha a rajzolásról esik szó, mindjárt szívesebben csacsog. — Kiscsoportos korukban a gyerekek többé-kevésbé ugyanazokat a képességeket mutatják a kézügyességben — mondja Pataki József né óvónő. — A középső csoportban már észrevehető, hogy ki ügyes igazán, ki az, akinek ábrázolási készsége magasabb szinten van társainál. Két esztendővel ezelőtt figyeltünk ' fel arra, hogy Andrea rajzkészsége mesz- sze meghatódja a korái Mindig is visszahúzódó, csöndes kislány volt. Amit a környezetével közölni akart, azt inkább papírra vetette . — Mennyiben tudja támogatni az óvoda az ügyesebb gyermek további fejlődését? — A pedagógus mindig hajlamos a túlirányításra, ezért — mint például Andrea esetében is — inkább szempontokat adunk. • Dől- gozzon a saját elképzelése ' szerint Óvodai rajzpályázatokat sajnos nemigen hirdetnek. Kevés az a fórum, ahol ezek a tehetséges kisgyerekek „érvényesülni" tudnának. Ezért inkább a szülőkhöz fordulunk, hogy az iskolai évek alatt megfelelő irányba tereljék a gyermek tevékenységét. Nemcsak az öröklött tulajdonságoknak, hanem a környezetnek is rendkívül nagy szerepe van abban, hogy a gyermek később miként áll hozzá ahhoz, ami számára egyelőre csak játék. Andrea édesanyja műszaki rajzoló, aki gyakran teszi maga edé otthon is a rajzeszközöket. Neki ez a munkája — a kislány számára pedig a példa. Az óvoda napsütötté udvarán Andrea előtt színes ceruzák, zsírkréták. No és az elkészült „alkotások”. — Rajzolni vagy festeni szeretsz-e jobban? — Rajzolni, mert mindig félek, hogy a festék elfolyik. — A barátodat mégis csak lefestetted! Hogy készült ? — Először őt festettem le, aztán füvet meg felhőket és napot. Ja, és virágokat. — Mit szeretsz a legjobban rajzolni? — Állatokat! Rókát — a Vukot —, meg madarakat, meg őzikéket. Meg fákat (Andrea rajzain az állatok „mozognak”. Lépnek, futnak, itt meg éppen egy tapsifüles ugrabugrál. Minden kis „műve” a természet színeit adja vissza annak ellenére, hogy szerinte a világoskéknél és a világoszöldnél nincs szebb szín.) — Szereted a képeskönyveket? Ott nézed meg, milyenek is az állatok? — Igen, meg el is képzelem. Otthon ebéd után anyu is és apu is mesélni szokott. (Vajon hány gyerek dicsekedhet ezzel?!) A meséket elképzelem és lerajzolom. Míg az udvaron beszélgetünk, Andrea társai ott könyökölnek az ablakban, s kórusban kérdezik: — Andi, ma mit rajzolsz nekünk? Az óvó néni elárulta, hogy Andrea naponta gyártja a Vukokat és az egyéb állatrajzokat a gyerekek részére. A minap az aszfalton mókust rajzolni oktatta a többieket. — Ma mit rajzolsz a pajtásaidnak? — Kengurut! — S honnan tudod, mH kén* néz ki egy kenguru? — Hát a mesékből! Ambrus Agnes Czóbel Béla virágai Kiállítás a siófoki művelődési központban Az ősz, a tél, a tavasz kiállítási évada nyáron folytatódik — talán valamicskével meg is szaporodnak ebben az időszakban a képzőművészeti bemutatók. Igénykel- tésnek szántók a nyári kiállításokat a vakáció tartalmassá tételére gondolva.' S a közönség hamarosan fölfedezte: a pihenés heteiben is megszépíti a napokat egy- egy képzőművészeti alkotás, gazdagítja az élményeket. A Balaton-parton az időszaki kiállítások mellett fontos képzőművészeti bemutatóhellyé vált a siófoki Délbalatoni Művelődési Központ. Itt rendezték meg Czóbel Béla újabb kiállítását a Balaton mellett, hiszen nem oly régen még a bogiári kápolnákban gyönyörködhettünk műveiben. Kratochwill Mimi rendezte mindkettőt, ez a nyitja annak, hogy a mostani siófoki újat mond a nézőnek Czóbel életművéről, illetve kiegészíti a korábbi pályaképet Czóbel Béláról jellemző portrét készített Varga Imre szobrászművész, ez a mű ‘ is része a kiállításnak. Bölcsesség, tudás, tapasztalat fegyelem ül a festő arcának mély barázdáiban. A kiállított művek a húszas évektől a festő haláláig áttekintést nyújtanak Czóbel művészetéről. A nagybányai pályakezdés után tanulmányait , Münchenben, majd. Párizsban folytatta. A párizsi évek a meghatározóbbak, ám különbözik kinti pályatársaitól, Matisse-tól, Deraintől. Czóbel festészetének alapvonása a színköltészet. Itthon a művészete a leghaia- dóbbnak számított, ám csak Segített akkor az isten. Kaptunk két pinceszobát az Ezredév utcai OTI alatt Jó volt, a baj csak annyi, hogy fürdő volt a pince többi részében, oda jártak az emberek gyógyfürödni, vagy mi. Ott zsi na toltak, este meg az én csibéim kutyálkodtak, eresztették a vizet, fröcsköltek. közben meg az egyik kádból ki, a másikba be.. Olyanok voltak néha, mint az égető, tűz. — Milyen volt az élet akkoriban ? — Jó. Jó volt. Az uram a keresetén kívül kapott két pengőt havonta az átlőtt combjáért, gránátszilánkokkal nyomorított váltóért. Meg még három pengő őt- venet a gyerekek után. — Minden gyerek után? — Hogyisne! összesen. De az is jól jött. Meg aztán a pincében sem maradtunk sokáig. Hat .évig talán. Akkor behívattak a városházára. Maga a polgármester fogadott Tudja, csillagom, annak a virág volt a mindene. Ügy is hívták akkoriban a várost: virágos Kaposvár, ót meg Bokrétás Gyurkának. Na, ez a Bokrétás Gyurka azzal állt elő, hogy mit szólnék egy szép lakáshoz. Hát natt szóltam volna! Akkor már tíz gyerekem volt Mit számított, hogy messze, kint a Jutái úton épültek az- Oncsa-há- zak, ott kapjuk azt a lakást Olyan volt, mint az álom. Hatszor nyolcas szoba, konyha, kamra, előszoba. Minden házban volt két ilyen lakas. Hát mi jól összetalálkoztunk Vörös postátokkal, azoknak nyolc pulyájuk volt Igaz, Ferit bevonultatták már, de így is tizenhét gyerek meg még mi, egy födél alatt... Mégis, csak olyan becsületes, olyan rendes családi életet élne mindenki, mint mink ottan! Még az újság is írt rólunk. Nézze, csillagom, kivágtam a cikket, magának még jó a szeme, el tudja olvasni. Boldogság, édes gyermekidillek: ez a tízgyermekes családok hajléka. A régi vásártéren, szabályos kis utcákban, katonás rendben tíz - ikerház épült fel tavasszal, amelyeket az Országos Nép- és Családvédelmi Alap kaposvári sok- gyermekes családoknak a már ismert szociális feltételek mellet! a nyáron adott át. Negyedik hónapja laknak már benn a családok, mikor végigmegyek a telepen, ahol jobbról-balról a kertekben — e szokatlanul enyhe őszi időben — vidáman játszik sok kis apróság. Csak úgy találomra benyitok egy udvarba. Körüljárom a- házat. Van valami villa jellege, a Balaton mellett látni ilyen fajta kis házakat. Kovács Ferencné és 10 élő kisgyermekük lakják a házat Megkérdezem Kovács Ferencnél, milyen most a megváltozott körülmények között az életük. — Hála istennek, az újonnan szabályozott családi segély és legidősebb fiam keresete révén a mindennapi kenyerünk megvan, de míg ide nem jöttünk lakni, bizony nemigen adtak lakást 10 gyermekes családnak. Itt most már mindenünk megvan Nem zavar senki, a ház a mienk lesz, mert szorgalmasan törlesztjük — dolgozni pedig szeretünk. Három disznónk van a télire, van szépen baromfink is és főleg van két dolgos kezünk... Rend, . tisztaság mindenütt... (Folytat jakjl átitassa a Nyolcaknak — jegyezte meg róla egyik mél- tatója, Rózsa Gyula. Czóbel virág- és aktképei a harmóniakenesés jegyében születtek. Ezekből kapunk gazdag válogatást a siófoki művelődési központban a július közepéig nyitva tartó kiállításon. A szentendrei múzeum és több magán- gyűjtő adta kölcsön a Czóbel-festményeket a Baia- ton-parti városnak. Hogyan hatnak Czóbel festményei a Balaton mellett? Ha erre a kérdésre sikerül választ adnunk, talán még közelebb jutunk festészetének lényegéhez. Harsány színekben virul a tópart, sziporkázóbb a napfény itt, mint Czóbel vásznain, ám mégis erőteljesebbnek érezzük a festő színvilágát a hasonlításhoz alapul szolgáló balatoni hangulatnál. A kontraszt megvan ma. gánál Czóbelnél is. Élénk színei ellenére halk szavú festő. Egy nyilatkozatában fgy fogalmazott: —Azt mondják, szűk a témám: interieur, tájkép, figura, fej. Lehet, Én minden egyes képnél, akár Ugyanazokban a motívumokban is, mindig új problémákat találok. Mindig á valóság alapján, modell után dolgozom, de a modell csak eszköz, amibe az ember belekapaszkodhat: k. Az a mondanivalóm, hogy ura legyek a motívumnak, kifejezzem a teret, a plasztikát, a színeket — vagy például egy fejet a téi;be helyezzek —, és ebben az összeállításban harmónia legyen. Az én feladatom: az egyik képelemet a másikhoz viszonyítani. Megpihenteti a nézőt Czó-- beJ festészete, ugyanakkor a harmónia felcsigázza az embert, keresi azt a kertet, amelyről a festő annyi szépet mondott... Horányi Barna SOMOGYI NÉPLAP
