Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-21 / 145. szám

Eg y kicsit Schweitzer, egy kicsit Buddenbrook fl Hammer-gyüjtemény ürügyén A Budapesti Szépművésze­ti Múzeumban csaknem más­fél hónapig meg tekin thető gyűjtemény tulajdonosa, Ar­mand Hammer, szembeszö­kően a békés hangulatok hí­ve. A csaknem száz olajfest­mény, poszleill, akvarell és grafika között egyet sem ta­lálunk,, melynek tárgyául a nyomor, 'a háború vagy akár a természet diszharmóniája szolgált volna. Kiegyensúlyo­zottság sugárzik Michelangelo és Raffaello munkáiról, nyu­galom és vidámság a felvilá­gosult németalföldiek vász­nairól, kiváltképpen Rem­brandt: Juno című alkotásá­ról, a gyűjtemény „korona- gyémántjáról”, mely előtt a fülledt délidőben is seánie át­hatolhatatlan tömeg áll, s kellemes szín pompa árad Cé­zanne, Gauguin, Renoir, Van Gogh tájképeiről, virágcsend­életeiről,y portréiról. Mintha az újkor e nyugodt fejlődési periódusainak t példájával akarná bizonyítani a nyolc­vanöt esztendős amerikai üz­letember — a világ tizenhar­madik legnagyobb vállalatá­nak, a nevezetes Occidental Petroleum Corporatiomnak igazgató-tulajdonosa, négy­millió ember „munkaadója” —, hogy az éhség, a félelem megszüntetésére a megfon­toltság, a béke az egyetlen lehetséges megoldás. De máért is használtam a „mintha” szót? Hiszen Ham­mer —■ nyilatkozataiból tud­juk — nagyon is céltudato­san állította ki gyűjteményét hazáján kívül a Szovjetunió és Nyugat-Európa több váro­sában, s az sem véletlen, hogy a magyar főváros után Szófia, Belgrád, végül Prága lesznek az út következő ál­lomásai. Természetesen a hídvenés szándéka ösztönözte arra is a Kaliforniában élő m uIlimüliárdoet, hogy fontos üzleti megállapodásokat kös­sön hazánkkal a bánya- és a vegyipar területén, s néhány más ágazatban, a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésének vá­gya munkált benne, amidőn — nem először — Kádár Já­nost is fölkereste két héttel ezelőtt, és '■— amint Bob Con- s-idine írja a Magvető Kiadó által most közrebocsátott Hammer-életrajzban — a ma­gyar gazdaságpolitika iránti mélységes tisztelete ugyan­csak a tárgyalások „katalizá­torai” közé tartozott. Ki is hát tulajdonképpen ez a zömök, szemüveges, élet­rajzírója szerint mindig nyu­godt és kedves öregember? Ismert irodalmi hasonlattal így fogalmazhatunk: egy Buddenbrook, aki a „veszett” 11 agenströmök között is fenn tudott maradni, akinek gon­dolatvilágában. nem váltak szét az emlberi és az üzleti szempontok. Vagy az üzleti . világ Albert Schweitzere, függetlenül attól, hogy mások az üzlet, és mások a jóté­konyság törvényei. A hason- lítgatás egyáltalán nem ötlet­szerű. Igaz, Hammer szemé­lye és tevékenysége nem vál­toztatja meg a tőkés rend természetéről vallott nézete­inket, de— s erre Lenin is többször utalt éppen Ham- menral kapcsolatban Zinov- jevnek, Martensznek, Sztálin­nak és másoknak írott tizen­négy levelében — feltétlenül árnyaltabbá teszi a képet. íme tehát az arcképvázla­ta. Az oroszországi zsidó ősök­től származó fiatalember ne­héz körülmények között kezdte pályafutását az Egye­sült Államokban az első vi­lágháború idején. Az apja or­vos volt, meggyőzódé6es szo­cialista, s ezért néhány év börtönbüntetéssel kellett fi­zetnie. A kis gyógyszertárat tizenéves fia, Armand örö­költe, majd virágoztatta fel hamarosan, miközben színje­lesen végezte el a Columbia egyetem orvosi f akultásá t. Óriási sebességgel bontako­zott ki egy akkoriban szoká­sos amerikai karrierregény cselekménye. A Szovjet— Oroszországból érkező hírek hatására azonban a „sztori” nagy fordulatot vett. Az ifjú Armand döcögő, hi­deg személyvonatokon Moszk­vába utazott, majd az Urai­ba. Éhínség és járvány pusz­tított mindenfelé, az emberek százezeirseámra menekültek a városokba az aszály és a pol­gárháború élők „Egymillió púd búzával emberek százez­reinek életét menthetnénk meg” — mondta Hammemek egy helyi vezető. „Rendiben van, táviratozom haza. hoza­tok Önöknek egy hajórako­mány búzát, majd megfizetik ásvány érccel és állatprém­mel, ha megszűnik a nyo­mor.” A szállítmányt hatal­mas értékű orvosi műszer­késel ette! tetézte meg ajáa- dék gyanánt Lenin többször is fogadta Hammert. Emiéfci rata: ban nemcsak a szovjet államférfi kedvességéről, határozottsá­gáról és angol nyelvtudásáról nyilatkozik felső fokú jelzők­kel, hanem a más világnéze­tek és érdekrendszerek iránti tolarenciájáróL, s arról a rea­litásérzékéről is, mellyel — a NÉP-korszak ban — felszaba­dította az emberek cselekvő- képességét A tárgyalások megegyezéssel fejeződtek be: Armand Hammer tetemes ér­tékű koncessziókat adott a szovjet azbeszt) par felvirá­goztatására Nem részletezhetjük, ho­gyan győzte meg az ifjú Ar­mand a fantasztikusan kom- mu mstaei'lenes Henry Fordot is a szovjetek jószándékairól, hogyan vált a jelentéktelen Occidental Petroleum a világ egyik vezető konszernjévé. Nem foglalkozhatunk azzal sem, hogyan fejlődtek Ham­mer és a szovjet gazdaság kapcsolatai a második világ­háború idején, s hogyan tel­jesedett ki az együttműkö­dés a hetvenes évek kezde-' ten. Ehelyett hadd egészítsük ki az árcképvázlatol néhány jellegzetes vonással. Amóg a főidőn emberek éheznek, nem lehet béke — vallja a néhai szocialista or­vos fia, s hatalmas summák­kal támogatja a FAO éle'- mezósi programjait, valamint a gabonakuitatást — hasason nélkül. Amíg a rákbetegség szedi áldozatait, az emberi­ség nem lehet boldog — nyi­latkozza. s rákkutató intéze­tet alapit, ugyancsali nyere­ség nélkül. Amíg tehetséges gyermekek csupán szüleik szegénysége miatt nem tanul- | hatnak, nem lehet igazság a viliágon — állapítja meg, s alapítványt tesz az Egyesült Világ Kollégiumának támo­gatására. S hogy Schweitzer- hasomíatunk teljes legyen: rátermett ifjú muzsikusok tu­catjait segíti ösztöndíjakkal. „Tudom és látom — ol­vashatjuk Hammer nézetei­nek összegezését Bob Const - dine könyvében —, hogy mekkora a jelentősége a bé­kés, a mindkét fél számára előnyös együttműködésnek Kelet és Nyűgét között Az eszmék különböznek, a jövő­ben is különbözni fognak, de személyes tapasztalataim bi­zonyítják, hogy ez nem aka­dálya a kölcsönösen gyü­mölcsöző kapcsolatoknak. Azt, hogy melyik vagy mi­lyen rendszer életképesebb, majd a történelem dönti el, a békés együttműködés vi­szont az egész emberiség életképességét bizonyítja.“ Lengyel András — Hol kezdjem, csilla­gom? —1i- Az elején, Mariska né­ni ! Mikor tetszett születni ? — Ezerkilencszáz .. , _ nem, ezernyolcszázkilencvenhat május nyolcadikén. Volt egy bátyám meg egy öcsém. Ha­mar elárvultunk, hatéves voltam, amikor az édes­anyánk meghalt. Apánk nem sok idő múlva megnő­sült. A mostohánk nem szí­velt minket, így aztán hányt- vetett a sors, rokonokhoz, ide, oda. A bátyám suszter­inasnak állt, az, öcsémet pa­rasztok fogadták be. Én Fegyvernekre, egy zsidó csa­ládhoz kerültem. Vendéglő­jük volt. Tizenegy múltam * Minden tizedit? mázsa búza és az általa műveit kukoncaíöld harmadik holdja nak termese tMettg meg. (V. u.) akkor. Boltba küldtek, söp- rögettem, amúgy jól bántak velem. A tulajdon lányukra sem bíztak kevesebbet. Egyik héten egyőnk, a má­sik héten másikunk takarí­tott. Megszerettek, szemé­be mondták az apámnak, hogy semmi köze hdzzám. A végén még férjhez is adtak. A zsidó lánya vasutashoz ment feleségül, na, az be­szerezte az uramat az állo­másra, a raktárba. Ott dol­gozott egész télen. Néha még kosztoi is kapott Aztán meg kapáltunk, kaszáltunk. arattunk, tettük, amit lehe­tett amíg lehetett Az aram megrokkant a háborúban, kapott érte három hold föl­det mindjárt a falu elején. Nagyobb részét bekerítet­tük, megtermett, ott. a krumpli, a kukorica, a ház­tartáshoz való mindenféle Építettünk rá egy kis házat ott laktunk. Szorosan, de szépen. Ha szűkösen is, de megvolt mindenünk. A ■ ki­sebb gyerekek megkapták a nagyobbak kinőtt ruháját cipőjét de olyan nem volt, hogy kettőnek lett volna egy cipője Nem jártak soha meztelenül, nem is éheztek. Rengeteget dolgoztunk, a párom aratáskor megkeres­te a tizennégy-tizenöt mázsa búzát. Tizedén aratott, utá­na kapott három hold kuko­ricaföldet harmadán.* Ab­ból, vagyis annak az árán hizlaltuk disznainkat a legtöbbször hármat egy év­ben. Egyet eladtunk, kettőt meg levágtunk. Aztán, hogy a páromnak kitelt a becsülete az. urasá- goknál, el kellett menjen FegyvemekrőL Bandagazda létére rossz, komonista kiejtései voltak. Azt akarta, hogy aratáskor, esépléskor mindenki egyenlő részt kap­jon. Elterjedt a híre a bér­lők, uraságok között nem is kellett többé nekik. Nem fogadták föl sehol. Törtem a fejem, ssft le­gyek. A gyerekeket taatttat- nt mesterséget kenyeret adui a kezükbe, aram isten,' mi les*. Na. akkor a gazda­sági iskola igazgatója taná­csolta, adjunk föl hirdetést Föladtuk aztan a hirdetést, meg is jött két hétre innen, t BERZENCEI ANZIKSZ Már egy kézen számolják az általános iskolások a tanévből hátralevő napokat. A kánikulai melegben gyak­ran elkalandozik a tanórai figyelem, egyre közelebb kerülnek a jó bizonyítvá­nyért megígért jutalmak. A hajdani Festetich-kastély parkjában levő berzencei is­kolát bizonyára irigyelnék a lakótelepi iskolák zöldet nem látott nebulói. Érkezé­sünkkor testnevelési óra fo­lyik az árnyas fák alatt. Filó József igazgató öröm­hírrel érkezik: az iskola fiú kézilabdacsapatát nemzet­közi tornára hívták meg. A torna színhelye Veszprém, s a házigazdákon kívül ju­goszláv és csehszlovák paj­tások lesznek majd az el­lenfelek. — Igyekszünk mindent megtenni, hogy a tőlünk ki­kerülő gyerekeket egészséges életmódra szoktassuk. Igaz, mindenkiből nem sikerült olyan színvonalú versenyzőt nevelni, hogy akár csak is­kolánkat is képviselhesse a megyében, mégis az a cé­lunk, hogy a tömegsportot a lehetőségeinkhez mérten a legmagasabb szintre emel­jük. Ebben az évben elér­tük azt, hogy minden tanu­lónk átlagosan napi másfél órát testedzéssel töltött. En­nek módozatai természetesen különbözőek. Munkánkat na­gyon megkönnyíti, hogy tan­testületünkben egységes a szemlélet ezen a téren. A jövő tanévtől bevezetjük a teljes szakosítást. A tanulók második osztályos koruktól kezdve nyolcadikig fölemelt testnevelési óraszámban dol­goznak. A hűvös park sporttelepé­ről az úttörőszobába visz utunk. Itt fogad bennünket Borsodi Péterné csapatveze­tő, aki tizennégy esztendeje kapott ebben az iskolában magyar—történelem szakos tanári állást, ebből tizen­egyet csapatvezetőként is dolgozott. — Másodszor nyertük el tavaly az országos úttörőel­nökség dicsérő oklevelét — mondja. Van mit sorolnia, amikor a kitüntetés okáról íaggatózom. — A sporttevékenység mellett kiemelkedik az isko­la kulturális munkája is. Több énekkarunk működik lelkes pedagógusok vezetésé­vel, már szinte valamennyi városban fölléptek a Du­nántúlon. Több ízben ké­szült rádiófelvétel is az út­törőkarral. Kisdobosaink arany minősítést szereztek az Éneklő Ifjúság megyei gáláján. Az országos elis­merést biztosító fellépések mellett természetesen itthon is szerepelnek. A társadal­mi ünnepségeken gyakran adnak műsort tanulóink. Sokat szerepel a Szőke ~ József vezette néptánccso­port is. Mi adjuk a berzen­cei felnőtt tánccsoporf után­Kaposvárról az OTI-tól az ajánlás. És akkor eljöttünk ide. Először csak az urarrí. Elfoglalta az állását. Irta hamarosan, jó sora van, nem sok a munkája, nyolc szo­bát takarít, postázik, de hát visszakívánkozik a csa­ládjához. , Akkor a legidősebb lányom tizenkét éves volt. Mondtam neki, menj utána, lányom, főzzél rá, mossál rá, mert ha visszajön apátok, megint ott leszünk, hol voltunk. Aztán gondoltam egyet. Nyár múl­tán kukoricát, mindent be­takarítottam, eladtam a két hízót, az anyadisznót, a te­henet, a házat, s mint kotló a csibéivel, a nyolc gyerek­kel elmentem az emberem után. — Ez mikor volt, Mariska néni? — Mikor, csillagom ? ... Harminchatban. Ferit, a legidősebb fiamat hama­rosan behíták katoná­nak. Aztán meg ki a front­ra. onqan meg a fogságba, két és fél évig Oroszország­ba ... A második kisfiam is bevonult, de az már innen — Hol tetszettek lakni Kaposváron? — Az ám, majd1 elfelejtet­tem. Kaptam is az uramtól. Mondta: hogy gondoltad. Marte? Eljöttök szó nélkül, aztán se lakás, se semmi1. (Folytat fűk.) pótlását. A hagyományőrző együttes ruháját a gyerekek készítik, a régi szokások ápolása a háromezer-kétszáz lélekszámú falu közös ügye. Á berzencei „ászlós lakoda­lom” emlékei az egyetemes magyar népi kultúra kincsét gazdagítják. — Mi a helyzet a tanul­mányi munkában? — Sok helyütt a diákok nem túlságosan lelkesednek a matematikatanulásért. Ezért említem elsőként a kis matematikusok klubjá­nak munkáját. A TIT által szervezett mozgalomba már több éve bekapcsolódtunk, szép eredményeket értünk el az évenként rendezett orszá­gos versenyeken. Jól dolgo­zik iskolánkban a termé­szetbarát, valamint a társa­dalomkutató szakkör. A gyerekek körében na­gyon népszerű a határőr szakkör. Községünk határőr­község, ezért is fontos, hogy a gyerekek már iskoláskor­ban elsajátítsák azokat az ismereteket, amelyek eljből a sajátos helyzetből adód­nak. — Nem élünk periférikus életet — mondja Borsodi Péterné, amikor elköszönök tőle. — Évente két-három alkalommal utazunk Kapos­várra színházi előadásra. Többször indulunk ország­járó körútra is diákjaink­kal. A szomszédos jugoszlá­viai Golával pedig már ré­gi a kapcsolatunk. r. l Hétköznapi szürke dél­előtt. A sötét folyosó csönd­jét csengetés zúzza szét. A tantermekből gyereksereg tódul kifelé. A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium­ban semmi külső jele an­nak, hogy valami tnás is történnne. mint a megszo­kott napbkon. Pedig 226 nap­pali tagozatos diák és a dol­gozók iskolájában végzett 63 tanuló élete felejthetetlen pillanatait éli át ezekben a napokban. Érettségizik. Szakaly Jóska t öltönyben, nyakkendőben „villog" a folyosón. — Tegnap érettségiztem, így ma már nincs izgulni valóm — mondja. — A délutáni eredményhirdetés­re jöttem be otthonról, So- magyszilból. A gimnázium négy éve alatt is tisztessé­gesen tanultam, de a mosta­ni megmérettetésre intenzí­vebben készültem a tételek szerint. Az érettségin szeren­csém volt, talán csak a tör­ténelemtételre nem számí­tottam. A 25 közül az utolsót húztam, s az alkotmány mó­dosításának szükségességé­ről kellett beszélnem. To­vább szeretnék tanulni Bu­dapesten, a műszaki egyetem villamosmérnöki karán, ezért is választottam a fi­zikát érettségi tantárgynak. Míg beszélgetünk, a fia­talabb iskolatársak közül többen megállnak érdeklőd, ni. Jóskától, hogy „milyen volt”? Aztán két osztály- társnő is csatlakozik hoz­zánk. ök szintén tegnap érettségiztek. A kaposvári Széles Ildikó a magyar, tör­ténelem és orosz mellé a földrajzot választotta szó­beli érettségi tantárgynak. — Pécsre, a jogi egyetem­re jelentkeztem, s reményke­dem benne, hogy sikerül bekerülnöm. Az érettségitől természetesen én is nagyon féltem, bár utólag már köny- nyünek tetszik. Három' hét­tel ezelőtt kezdtem a tételek szerinti tanulást, délelőttön­ként és este, amikor otthon egyedül lehettem. Kikap­csolódásként néha sétáltam, újságot olvastam. Becsöngetnek, s a folyosó újra csöndes lesz. A IV/E. osztályos „érettek” másik irányba ballagnak * várják, most izzadó sorstársaikat akik a földszinti taszterem­ben épp valamelyik tételről igyekeznek‘mimS jobban fe­lelni, A harmadik emelet egyik tantermében hat lány üldö­gél. Három szürke szoknya ban, fehér blúzban, sápad­tan, három pedig mosolygó­sán. hétköznapi ruhában. A tegnapi fehéringesek élmé­nyeiket mesélgetik és nyug­tatni próbálják a három „ál­dozatot", aki hamarosan be­lép a szomszédos tanterem­be. az érettségi bizottság elé. IV/F-esek ők, óvónőképző­sök. Magyar, történelem, pe­dagógia és ének szerepel a mai programban. A kapos­vári Tóth Erika a legnyug- talanabb, hisz ő az első, aki indul, ha kijön valamelyik osztálytársuk. Utána Tóth Gabriella következik majd a sorban. Most még a törté­nelemtételeket olvassa, s közben megjegyzi: — Ügy érzem, mindent elfelejtettem, még azt is, amit tudtam. A legnyugodtabbnak Valkó Klára látszik. Az ujjai kö­zött pörgő íróeszköz jelzi csak, hogy belül azért nincs teljes nyugalom. — Én somogytúri vagyok, s már vasárnap este meg­érkeztem a kollégiumba. Nem tudtam, mikor kerül rám a sor, ezért jöttem vissza olyan korán Kapos­várra. Én vagyok az egyet­len kollégista, aki még nem érettségizett A folyosón egy ajtó csa­pódik. Rémült szemek sze- geződnek a bejárat felé, de nem a társuk érkezik. Űjabb percek telnek el, majd fris­sen bodorított frizurával, ün­neplőbe öltözve berobog Witzl Györgyi, aki a névsor végén van, így csak később kerül sorra. — Gyerekek, épp a fod­rásztól rohanok, van még időm .arra, hogy el ugor jak enni valamit? — hadarja, mint akit csöppet sem érde­kel az érettségi. A többiek mosolyognak, Györgyi viccelődik, s a te­remben fölenged a feszült­ség. — Tegnap olyan ideges voltam, hogy így remegtem — mutatja. Nevetés hullám­zik végig a lányokon. Fölpattan az ajtó. Magas, szőke lány robog be sugár­zó arccal. Rónai Ágota vég­zett. A többiek gyorsan kör­befogják. Tóth Erika csend­ben, faifehér arccal a másik térén# felé lépked. .Gyarmati László SOMOGYI NÉPLAP r Érettek lettek

Next

/
Thumbnails
Contents