Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-19 / 144. szám

Megtalált illúziók Az alig száz lakosú Li- bickozmán nagy feltűnést keltett a ,.pesti pár” leköl- tözése. Először sokan külön­cöknek tartották őket, és kaján kíváncsisággal figyel­ték, mikor elégelik meg ‘ a falusi „romantikát”. A nagyvárosban élők gyakran táplálnak illúziókat a falusi élet nyugalmáról, a friss le­vegőről, a ház végénél csör­gedező patakról, a kukás­kocsik dübörgése helyett reggeli ébresztőt fújó mada­rakról. A libickozmaiak úgy gondolták, itt is csupán ef­féle múló városi szeszélyről van szó. Azonban teltek a hónapok, és a „jövevények” egyre inkább beilleszkedtek a település életébe. Mikor a férfi egy műtét miatt kór­házban volt, az asszony ma­ga gondozta négy lovukat Lapátolta a trágyát gyűjtöt­te a lucernát A szomszéd- asszony tanácsait követve kimeszelte a házat. Még ar­ra is jutott ideje, hogy a közelben egyedül élő idős bácsi ingéit kivasalja. Ha a fogattal Pusztakovácsiba ment sohasem hagyott sen­kit az űtszélen, s bevásárolt — Hogy kerültek épp Li- bickozmára? — A hirdetésre 42 aján­latot kaptunk. Sorra jártuk a kis falukat, tanyákat, és megdöbbentett bennünket, hogy mennyi a kallódó . ér­ték. Végül eljutottunk ide. Azonnal megragadott a táj szépsége, a falu nyugalma és az a temérdek lehetőség, (amelyet a helybeliek nem látnak meg. Pesten a Corvi­na Kiadónál és a Képcsar­nok Vállalatnál dolgoztam. Itt a pusztakovácsi tsz-ben kaptam sztk-ügyintézői ál­lást. — Milyen lehetőségekre gondolt az előbb? — Például a libickozmai tó. Csodálatos .kirándulóhely és horgászparadicsom, csak­hogy ismeretlen. Ha a med­rét egy kicsit megkotornák, jóformán beruházás nélkül lehetne fenyveserdővel öve­zett árnyas strandot kialakí­tani. Aztán itt van a volt „megyei út”, Gyóta felé. Alig öt kilométernyi szakaszt kel­lene ott kiépíteni, mégis 15 kilométerrel hozná közelebb Marcalit Kaposvárhoz. Li- bickozma könnyen Marcali azoknak, akik már nehezen kerekednek föl. A bizalmatlanság és két­kedés észrevétlenül oldódott elismeréssel vegyes tiszte­letté. Gosztonyi Ferenc és élettársa, Takács Lászióné a falu különleges státuszú polgárai lettek. — Pesti ismerőseiül, de fogorvos lányom és végzős egyetemista fiam is őrültnek tartanak — így Takácsné —, nem értik az elhatározáso­mat — Voltaképpen miért köl­töztek falura? •— Mondhatnám, hogy azért, mert Pesten nem le­het lovakat tartani. A pá­rom — nyugdíjazása előtt a zirci tsz főagronómusa volt — szenvedélyes lótenyésztő. Balatonfüreden lakott, a lo­vakat egy környékbeli bér­istállóban tartotta. Mindket­ten imádjuk a természetet és az állatokat. Amikor új életünkről .döntöttünk, „Istál­ló legyen” jeligével hirdetést adtunk fel, hogy falusi há­zat keresünk. Valójában a ló csak egy ok volt a falura költözésre. Hittünk abban, hogy a teljesebb életet, a megnyugvást csak falun ta­lálhatjuk meg. Tapasztal­tam, hogy pesti ismerőseim többsége aránytalanul nagy árat fizet a kényelemért, a látszat fenntartásáért. Dere­sedé hajjal ott állnak luxus­cikkekből emelt piramisuk tetején, •* próbálják meg­győzni önmagukat, hogy megromlott egészségükkel, a bajszában kiéleződött csa­ládi konfliktusaikkal együtt is boldogok. Nap nap után megalkusznak, nyelnek, vál­lalják a megszokást, és köz­ben megöregszenek. Talán álmodoznak arról, hogy mindebből ki is lehetett vol­na tömi... Mi megtettük. Nem vagyunk házasok, de hát a mi korunkban a pa­pír már úgysem sokat szá­mít Azt mondja, a városi­ak illúziókat táplálnak. Mi megtaláltuk ezeket az illú­ziókat, Az életünk, derünk valóság és nem ábránd. hamar ráéreztek arra, hogy Takácsné mindannyiukért akar valami jobbat. öt hallgatva új megvilágítás­ban látták lakóhelyük néha már reménytelennek érzett jövőjét. A 46 éves pesti asz- szony lelkesedése és tettere­je új pezsdülést hozott Né­hány hónappal ideköltözése után a Vöröskereszt körzeti titkárának, majd pár héttel később a tsz-ben alakult szakszervezeti bizottság tit­kárának választották. Mi­előtt az utóbbi megbízást el­fogadta volna, megkérdezte: olyan emberre van szüksé­gük, aki bólint, vagy olyan­ra, aki vitatkozik is, és meg akar dolgozni az emberek bizalmáért? Senki sem vette tőle rossz néven ezt a kér­dést „alvó városa" lehetne. Most is van szép eladó ház a fa­luban 40 ezer forintért Hát nem jó lehetőség ez az olyan fiataloknak, akik bent kép­telenek több százezer forin­tos lakást venni? Éreztem, hogy ezek az ön­magukban megfontolandó el­képzelések helyenként átlé­pik a realitások határát, mégis magával ragadott az asszony lelkesedése. Ugyan hogyan válhatott valakiből egy év alatt megszállott lo­kálpatrióta? — Nagyon hiányzott a fa­lunak egy segélykérő tele­fon. Addig jártam utána, míg a héten végre fölszerel­jék. Már megkezdődött a vizfürás is. Talán maguk is segíthetnének abban, hogy a boltunk kapjon egy hűtőpul­tot Akkor lehetne hentes­árut tejtermékeket vagy mi­relit ételeket tartani. Lenne rá igény. Higgye el, a jót, a praktikusat még az idős fa­lusi asszonyok is hamar el­fogadják és megszokják. Ilyen apróságoktól függ a kis települések sokat emle­getett lakosságmegtartó ké­pessége! Valami azt súgta, vitat­koznom kéne a túlfűtött re­ményekkel, de nem voltak ellenérveim. A helybeliek Mikor Libickozmára in­dultam, a kis falvakkal kap­csolatos előítéletekkel kí­vántam szembeszállni, ám magam sem voltam mentes az ilyen előítéletektől. Alig­hanem ezért kérdeztem meg, hogy egy igazgató főorvos tősgyökeres pesti lánya, aki­nek barátai kutatók, műfor­dítók, képzőművészek és^ or­vosok voltak, hogyan képes kielégíteni kulturális „étvá­gyát” az eldugott somogyi faluban? — Higgye el, nem elsősor­ban _ a ^lehetőségek hiányoz­nak egy" faluban, inkább az igények. Mikor idejöttünk, nyomban bérletet váltottunk a kaposvári színházba. Mel­lesleg nem autóval járunk az előadásokra. A tsz szer­vezte a bérletet. A busz a ház elől viszi a színházba azt, aki menni akar. Termé­szetesen van tévénk, lemez­játszónk, vannak könyveink, még külföldi folyóiratokat is járatunk. Ha pedig történe­tesen egy pesti kiállítás ér­dekel, hát fölmegyek. Falun élni nem jelenthet föltétle­nül beszűkülést. Pusztán ön­igazolás mindent a lehetősé­gek hiányával magyarázni. A férfi a bukógáti réten mutatta be kedvenceit. Ag- ronómusként ő már akkor lovon járta a határt, mikor az még nem volt sikk Mos­tani három csikója valódi szupermének ivadéka. Nem­rég 60 évesen ugyanennyi kilométert lovagolt, hogy kancáját egy nemes külföl­di ménnel fedeztethesse. — Nem haszonért csiná­lom, csupán a magam örö­mére. Igaz, reménykedem abhan, hogy egyszer sikerül egy neves sportlovat nevel­nem. Hasonlóképp szenvedé­lyem a kutyatenyésztés. A mostani „házőrzőnk”, a Szu­szig tavaly országos fajta­győztes lett... Szabad időnkben a párommal a kör­nyéken lovagolunk, és mind­annyiszor új természeti kin­cseket fedezünk fel. Nehéz életem volt, most mégis bol­dog vagyok. Kisköte csendes fubiieuma Az Alföld Balatonja A „pesti pár” megérkezése óta Libickozma már nem ugyanaz, a saját elmúlásán tépelődő település. Takács- néék életrevalósága vonzó példa. Bíró Ferenc A Tisza medre és a Kis- Tisza közötti hullámtérben létrehozott 127 négyzetkilo­méternyi felületű tó rászol­gál az Alföld Balatonja el­nevezésre: 300, sőt — a csongrádi vízlépcső megépül­te után — 400 millió köbmé­ter . térfogatra tervezett víz­tömege elegendő ahhoz, hogy biztosítsa a térség mezőgaz­dasági és ipari üzemeinek vízellátását, 100—120 millió kilowattóra villamosener- gia-tenmelését, és lehetővé tegye százezernyi ember kul­turált pihenését, sportolását. Nagy léptékű, a vízlépcső hatóterületének jelenét és jövőjét is ábrázoló térkép se­gítségével magyaráz dr. He­gedűs Lajos, a KÖTIVÍZIG vezetője, aki három évtizede viseli szívén a tó sorsát. — Szerény volt a közel­múltban tartott jubileumi megemlékezés, pedig, amint azt a tíz év eredményeit kü­lönböző sízempon tokból mér­legelő előadások is tükröz- ' ték, a legtöbb területen nyil­vánvaló a fejlődés. Igaz, az öntözőművek fele sem ké­szült el, ráadásul a meg­levő kapacitás is csak fé­lig hasznosul, a ter­mőréteg jó vízháztartását biztosító másik meghatá­rozó területen, a terv­szerű talajjavításban azon­ban. terven felülit' produkál­tak a gazdaságok. Amit a ré­ven vesztettünk, úgy tetszik, megnyerjük a vámon. To­vább javítja a képet, hogy lassan mindenütt belátják: a szakszerű öntözés a vizdí- jak emelkedése ellenére is kifizetődő. Az idén jóval ko­rábban, már március köze­pén megkezdődött a rétek- legelők és a búza öntözése. Eddig húsz százalékkal több vizet vettek igénybe a gaz­daságok, mint a múlt év ha­sonló időszakában. Reméljük; hogy továbbra is így lesz, mi minden vízigényt ki tudunk elégíteni. Annak ellenére, hogy az utóbbi években egy méterrel nőtt a tó szintje, a korábbi talajvíz- és fakadó- víz-panaszok megszűntek, mert a környező gazdaságok egyre inkább tisztában van­nak az ezzel _ kapcsolatos teendőikkel Abádstzaiók félé közele­dünk. Az öíbol vize szinte szikrázik a fénylő napsütés­ben. Néhány munkás a ké­szülő betonalapokat mérics­kéli — Szép taházak kerülnek rájuk — tájékoztat Heinrich Tamás, a helyi művelődési ház igazgatója, az „Abádsza- lóki nyár” kéthónapos ren­dezvénysorozatának szerve­ző bizottságának titkára, akit kerékpáros terepszemléje közben, értünk itt. — Az ün­nepélyes vitorlabontásra minden ház állni fog, meg­nyílik a hajó- és szörfköl­csönző, úgyhogy a szervezé­sen nem múlik az áhított pezsgő vízi élet. Itt-ott öregebb pontyok, busák dobják fel magukat, csobbanó nyomukban ör­vénylik a víz. Nehéz még ideképzelni a szélben csatto­gó vitorlákat, a hajók, szán­totta barázdákat, a kikötő lüktető életét. Kilométernyi­re Kisköre felé fűrész és kö- 1 szőrű hangja sivít egy fura külsejű, félig a parton, félig a vízben álló vasmonstru­mon. Fürdőnadrágosr, festé- kes testű fiatal férfi ecsettel integetve hív a fedélzetre. — Barta Barna abádszaló- ki kertésztechnikus vagyok — mutatkozik be, s mintha tudná mire vagyunk kíván­csiak, kérdés nélkül folytat­ja: — Megvásároltam ezt a hajót huszonhétezer forin­tért. Tizenhét méter hosszú, háromszáz mázsás, valaha pénztárkomp volt a Margit­szigeten. Előző gazdája azért vált meg tőle ilyen olcsón, mert tizenöt méternél hosz- szabb hajóra tilos motort sze­relni. Nekem így is jó. Itt áll majd, ahol most, a ven­dégek akár ágyból horgász­hatnak. Az alsó szinten há­rom szobát kiadok, a fenti kettő a családé meg a bará­toké. Bizonyára ez lesz az or­szágban az első komppanzió. Mellette csónakkölcsönző nyílik. Nincs hiány tehát egyéni ÖCteteklbeft, Herde- ményezőkészségtoen. S ezt a hivatalos szervek is bátorít­ják. Érdemes lenne a mosta­ni pénzszűke ellenére keres­ni a tehetőségeket arra, hogy a több ezer igénylő ne csak a vizet, hanem a vízpartot is bartókiba véve, szépítve, ápol­va, még vonzóbbá tegye a környéket Idegenforgal­munk szempontjából sem lenne ez közömbös, hiszen például az említett komp- panziónak már az idén NSZK-beli, svájci vendégei is lesznek. M i ntha hangtompd lóval látták volna ed, olyan, zajta­lanul dolgoznak a kiskörei turbinák. Simon József, a Ti­szai Erőmű Vállalat telepve­zetője a jó gazda büszkesé­gével dicsért a magyar- francia kooperációban ké­szült, síkvidéken legalkal­masabb, világszínvonalú cső­turbinát: — Nem volt itt soha sem­mi hiba. Igaz, az előirány­zott áramnak legföljebb há­romnegyedét termeltük meg, de ez a viz magasságának tudható be. Ha megvalósul a tervezett csúcs: a mostaninál két méterrel magasabb szint, akkor mi is „csúcson” üze­melhetünk. Az erőmű készen áll... Sípos János diszpécser el­mondhatná, hogy ő szabá­lyozza a tó mélységét, leg­alábbis szolgálatának 12 órá­jában. — Ezekkel a gombokkal állítható a duzzasztómű víz­áteresztő képessége és a száz­húsz ' kilométernyi vízi út hajózhatósága — mutat a lámpácskák'kal teli vezérlő­pultra. — Fontos szolgálat, de én jobban szeretek a gá­ton dolgozni, a naponta ide­érkező hajókat átzsilipelni. Sokféle igényt elégít ki Kisköre, de távlatban még többre képes. Annyira min­denképpen, hogy ez az egy­ötödnyi Balaton a magyar tengert megillető figyelem­nek, aggodalomnak, együtt­érzésnek is egyötödében ré­szesüljön. * G. R. SOMOGYI NÉPLAP V U] raktárak az új gabonának Rövidesen megkezdődik a búza betakarítása, s a ter­més egy része új raktárak­ba, tárolókba kerül. Ezek­ben a napokban több he­lyen tartanak műszaki pró­bát az új létesítményekben, mindenütt készülnek a szál­lítmányok fogadására. , A Gabona Tröszt vállala­tainál a raktározási lehető­ségek még mindig szűkösek — a növénytermelés jobban fejlődött, mint ahogyan bő­vült a silótér. Ezen a hely­zeten javít az állami cél­csoportos beruházás kere­tében az új gabona felvá­sárlásának idejére elkészülő 77 500 tonnás raktártér. Az új létesítmények több mint fele csarnoktaroló, másik része pedig a mind jobban terjedő fémsiló. A létesít­mények beruházási költsége háromszázmillió forint, en­nek az összegnek hozzáve­tőleg harmadát költötték el idén az évek óta tartó fej­lesztési programra. Hat he­lyen épült csarnoktároló, a két legnagyobb, egyenként tízezer tonna befogadóké­pességű Mohácson - és Pak­son van. Ezenkívül Somogy megyében két helyen, Mar­caliban és Kapolyon, to­vábbá Győr-Soprcm megye­ben Csornán és Szolnok me­gyében Jászberényben fogad először búzát az új raktár. Hat fémsilót adtak át, ezek általában hatezer tonna ga­bona elhelyezésére alkalma­sak. Csupán egyetlen fémsi­lónak nagyobb ennél a tere: a Veszprém megyei Deve- cserben 7500 tonnát raktá­rozhatnak korszerű körül­mények között. A továbbiak Szombathelyen, Szécsény- ben, Sásdon, Biharkereszte- sen és Törökszentmiklóson vannak. A gabonaipar a tsz-ekkel és az állami gazdaságokkal közösen, együttes erőyel és pályázattal kiegészített tá­mogatással is bővíti a táro­lási lehetőségeket, összesen 7500 tonna gabonát tarthat­nak majd a három új léte­sítményben; a győr—bácsai, a péri és a sárvári csarnok­ban egyenként 2500 tonna gabona fér el. Ezek az épít­mények a gazdaságok terü­letén vannak, közel a ter­mőhelyhez. . Kis tenyészt ők, figyelem! A Hógyészi Állami Gazdaság keltető üzemébe« New-Hampshire fajtájú NAPOSKAKAS 4 Ft/db egységáron előjegyeztethető. Á gazdaság a megrendeléseket a beérkezés sorrend­jében veszi előjegyzésbe és a* átvétel időpontját visszaigazolja, Levélcím- HÖGYÉSZT ÄLLAMI GAZDASAG, 7191 Hogy ész. Telefon: Hőgyész, 22. Telex: 14-35C, (81030)

Next

/
Thumbnails
Contents