Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-15 / 140. szám
Somogy és Baranya példáfa Idegenforgalom és közművelődés Tájházak, új bemutatóhelyek sora nyílt és nyílik országszerte, a gyarapodó múzeumi kiállítások, műemléki helyek, tárlatok egész évben várják a látogatókat, a turistacsoportokat. Egyelőre nincs kimutatásunk arról, hogy az áremelkedései-; óta v csökkent-e számottevően a csoportok száma. Egy bizonyos: ma is nagyon sokan töltik a szabad hétyégét azzal, hogy tájakkal, korokkal, múzeumokkal ismerkednek. A hetvenes évek második felétől jótékonyan megnőtt az országjárás igénye. Emberek százezrei ismerkedtek — jórészben vállalati, termelőszövetkezeti támogatással — hazánk tájaival, tájegységeivel. Jelentős hányaduk, például sok mai tsz-nyugdíjas először jutott el a járás, a megye határain túlra . . . Nemegyszer voltam tanúja annak, mennyire erőteljes a vágy ezekben az emberekben : pótolni valamicskét életük alkonyán abból, amitől a röghöz tapadó évtizedek megfosztották őket. Nem mindegy: mit kapnak, mit tudnak befogadni abból, amit látnak, amit megmutatnak nekik. Vajon mindig valós értékek, valóságos élmények részesei lehetnek-e a hazai turizmusban részt vevő különböző idegenforgalmi csoportok? Ennek okos keresésében mutattak kezdeményező példát Baranya és Somogy megye idegenforgalmi és közművelődési szakembereinek közös tanácskozásai. Az a tény, hogy — Baranya kezdeményezésére — ez a kiét találkozó egyáltalán létrejöhetett, önmagában is «mellett szól, hogy a fenti kérdéssel szembe akarnak nézni azok, akiket elsősorban illet Abban ugyanis, hogy élményt szerez-e vagy csalódottan, keserű szájízzel tér haza egy kiránduló csoport, az idegenforgalom és a kultúra közművelődési ágazatának szakemberei az illetékesek.^ Természetesen vannak jó példák, amikor egy-egy szervezett idegenforgalmi csoport részére a programban valós értékeket, hozzáértően mutatnak be. De nagyon sok a negatív tapasztalat is. Több olyan faluról tudok, ahol évente — nem is egyszer — országjárásra viszik a tsz dolgozóit, az asszonykor tagjait, az öregeket. de az idegenvezetésre inkább a helyi iskolaigazgató vagy népművelő készül fel. Ez a biztos. Magyarán: megoldatlan az idegenvezetői szakemberképzés. Néhány éve Firenzében alkalmam volt látni, hogy egy idegen- forgalmi szakközépiskola érettségiző diákjai gyakorlati órákon készültek hivatásukra. Két választható idegen nyelven is felkészülten ismertették városukat és a környék , nevezetességeit. Érettségi' bizonyítványuk mellé minősített idegenvezetői oklevelet kapnak. Hát mi ettől még messze járunk. De addig Is, amíg történik valami, vajon kellő szervezettséggel nem lehetne-e gyakrabban belevonni az idegen- vezetésbe a közművelődés erre alkalmas embereit, a helytörténészeket ? Somogy és Baranya szakemberei ez ügyben tanácskoztak, miközben gondok özönét vetették fel. Néhányat hadd említsek. Emberek százezreit cipelik el izgalmas giccsek megtekintésére, ugyanakkor igazi (történelmi, helytörténeti, néprajzi stb.) értékek sorozata mellett száguldanak el anélkül, hogy a csoport vezetőjének halvány sejtelme volna arról, mit mulasztanak. Általában minden megdrágult, s egy-egy Újabb Rippl-Rónal-levelek Megjelent a Somogy nyári száma Daknmentaaafeltáró tanulmányok gazdagítják a Somogy legújabb számát, melyet ezúttal egy balatoni település élete bemutatásának szenteltek. A város-sorozatban ezúttal Keszthelyről szól a beszélgetés. Az üdülőhelyet aok vendég keresi föl évről évre, a város három múzeumában tavaly csaknem kétszázki len cvenezren fordultak meg, a nyári kulturális rendezvényeket több mint kilencvenezren látogatták. A Balatonhoz kapcsolódik *z 1932-es balatoni írótalálkozóról megemlékező tanulmány is. A Helikon városában voltak a főbb rendezvények, de Siófokon és Ba- latonfüreden is rendeztek találkozókat. A balatoni íróhót vendégei voltak: József Attila, Kodolányi János, Nagy Lajos, Tamási Áron, Berda József, Fodor József. Két évvel később a Margit^ szigeten találkoztak az írók. A találkozó fóruma lett a magyar nép sorsát is fenyegető európai fasizmus törekvései ellen felszólaló közösségnek. A tanulmány szerzője csupán emlékeztet arra, hogy 1942-ben, illetve 1943- ban Balatonszárszón ugyancsak sor került írótalálkozóra. (Erről a Somogy következő számában olvashatunk majd bővebben.) Lengyel József Ismeretlen önéletrajza került elő. Mar- gittay Ilona hozzájárulásával közli a folyóirat az 1947. február 7-én kelt írást. Lengyel József orosz nyelven fogaimazta meg az ismertetett önéletrajzot abból a célból, hogy a remélt hazautazását a Szovjetunióban engedélyezik. Joszif Pavlovics Lengyel néven kérvényezte, hogy a „szabad Magyarország ügyének” szentelhesse •Munkásságát. Két évvel ez- •tan ««anhau wmi egyszer országjárás-kínálat kalkulációjában mindig a kulturális részből faragnak le ... ■ Ettől függetlenül az idegen- forgalom szívesen venné a .közművelődési intézmények sajátos, tájjellegű program- ajánlatait, ám ezeket ősszel kellene felkínálni, amikor viszont a jövő évi költségvetés mutatói még nem ismeretesek. Mindezek ellenére Somogy és Baranya illetékes szakemberei együtt akarnak működni a jobb megoldások, elképzelések együttes kimunkálásában. Mindkét megyében közös komplex (idegenforgalmi-kulturális) programajánlatokat dolgoznak ki, eddig nem, vagy kevéssé ismert természeti szépségek és kulturális értékek felmutatása, felfedezése céljából. Az együttműködés nagy előnnyel járhat: azon túl, hogy az összköltség, a részvételi díj összege is jobban megoszlik, tág lehetőségeket nyújt a szűkebb pátria, ez esetben a Dél-Dunántúl megismerésére. Mert tartok attól, hogy Szeged, Visegrád, a Duna-kanyar, a Mátra, a Bükk szépségein — vagy akár az isztambuli bazárokban való jártasságon túl — a Mecsek, a Zselic, a Rinya- vidék, vagy az Ormánság megkapó szépségeinek és néprajzi-népművészeti gazdagságának megismerésében „árva” még Somogy és Baranya is egyaránt. S tartok attól, a többi megyénk se lehet sokkal gazdagabb. W. E. elítélték a Marcaliban született írót, s csak 1955. június 23-án rehabilitálták. Rippl-Rónai portréját gazdagítja az a megtalált* két levél, amelyet Sümegi György művészettörténész mutat be a Somogy olvasóinak. A Képzőművészek Űj Társasága kiállításra készült Párizsban. 1924-ben a KÚT 1 vezetősége — ennek elnöke volt Rippl- Rónai József — a Rippl- Rónai által jól ismert francia festőhöz, Maillol-hoz fordult, hogy támogassa a magyar festők bemutatkozását — A magyar haladó művészet képviselői egy külön csoportba tömörültek, és ez a zárt társaság — KÚT néven — céljának tekinti, hogy az önök kiállításain bemutatkozzon. A KÚT körébe tartozó művészek a legelevenebb kapcsolatban a modern és haladó nyugat-európai, mindenekelőtt a francia művészettel állnak — hangzott a kérés. Egy személyes hangú levélben is tolmácsolta a társaság kérését Rippl- Rónai. Ám nem bizonyos, hogy ez eljutott Maillol-hoz, annyit tudunk csak, hogy a kiállítás nem jött létre. Sümegi György kommentárját is érdemes elolvasni és mondanivalóját megfontolni: — Hány Rippl-Rónaihoz írott és általa címzett levél maradt fönn, s mennyi suly- lyert vajon végleg el ? Megválaszolatlan a kérdés. Ahogyan az is az, miért nem gyűjtik össze s adják ki » hozzá írt és a tőle szárma, zó leveleket? Simon Gy. Ferenc, a* egykori kaposvári gimnazista újabb leveleket ad közre Ezúttal Szabó Lőrincéit olvashatjuk. A hetvenéves Weöres Sándort Takats Gyula verssel köszöni» • Swwogy hasábjain. Kv * Cselekvő lélek yolt Latinovits-emlékkiállítás Szemesen A szemesi temetőben van egy sír, amelyre nemcsak az elhunyt családtagjai visznek ki virágot. Különösen nyáron, mikor az ország és Európa minden tájáról érkeznek ide emberek, hullanak a kegyelet szirmai. La- tinovits Zoltán — aki gyermekkora óta oly sokszor élvezte a szemesi táj szépségét, nyugalmat árasztó derűjét — itt talált végső megnyugvásra. Aki közel akar kerülni hozzá, annak most már ide kell jönnie, s talán e helyütt jobban megérti küldetésének, küzdelmes, lázas életének lényegét ..........Rendjén úgy lett v olna — írja Illyés Gyula —, hogy amikor szembeszöktél tűzköpésként a vonatnak: . az hátrál meg. A bűn!” Most emlékkiállítás nyílt a szemesi művelődési házban tiszteletére. A vakációzó egykori kisdiák és a későbbi „hídépítő munkás”, majd építészetet tanuló egyetemista ujjlenyomata a tárgyakon, majd a robbanó, minden akadályt roncsolni akaró — önmagát roncsoló — színészzseni életének egy- egy néma tanúja küszködik itt tömör némaságával. Ak- varelljei főként Szemesről, a Balatonról vallanak; magukra hagyottan, szomorkás szerénységgel néznek i ánk könyvei, szobrai, ruhadarabjai, elárvult díszletek emlékeztetnek egy-egy felejthetetlen színházi estére és soksok fénykép filmjeire, tvszerepléseire. Sokan akarták ezt a kiállítást. A rendezők: a Balatonszárszói Nagyközségi Közös Tanács, a szemesi műyelödési ház, a megyei művelődési központ, a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága és a Latinovits baráti kör. A bemutatott anyag nagy részét Latinovits Zoltán édesanyja adta, de sokat segített a veszprémi Petőfi Színház vezetősége, művészgárdája is, hogy a tárlat méltó legyen a rendkívüli tehetséggel megáldott pályatárs emlékének. A kiállítást Czine Mihály irodalomtörténész nyitotta meg, aki egy alkalommal így méltatta Latinovits egyik csodálatos alakítását, Krúdy Szindbádját: „Latinovits Zoltán az irodalomtörténeti tanulmányoknál teljesebben közvetíti Krúdy világát. Alkata szerint pedig aligha volt rokon a Krudy-hősök* kel: ő nem a múltnak levélhullató őszében kíván bo- lyongani. Cselekvő lélek volt, tele robbanásra kész feszültséggel. Nem a lemondó Krúdynak, inkább a sorssal birkózó Adynak volt a rokona. De mint az igazán nagy írók és színészek: száz életet tudott „kihasítani” a maga egyetlen életéből. Tökéletesen játszotta Szindbá- dot is, Krúdyt teljesen értve: a szépet szeretők, a se- besszívűek és önmaga vigasztalására.” A kiállítás augusztus 31-ig tart nyitva. A megnyitó ünnepségen a veszprémi Petőfi Színház művészei irodalmi emlékműsort adtak. Sz. A. Eszperantó világkongresszus Budapesten A városokat szerető emberek fáradozása és társadalmi munkája nyomán újabb szép látványossággal gazdagodik Esztergom. A Bazilika alatt, az úgynevezett Sötét Kapunál állítják fel a süttői kemény mészkőből faragott díszkutat, melyet a Giacinto család egyik, Itáliából származó őse készített Budapesten rendezik meg ez évben a 68. Eszperantó világkongresszust, amelyre mintegy 75 ország mintegy 5000 résztvevőjét várják. A minden évben más-más országban sorra kerülő kongresszusok fó célja, hogy találkozhassanak a világmozgalom vezető testületéi, cseréljék ki tapasztalataikat, ismertessék egymással elképzeléseiket. A kongresszus tömegjellege lehetővé teszi, hogy az eszperantó nyevű kultúra seregszemléjévé váljon. Évente külön ülésszakon vitatják meg az aktuális ENSZ-világév témájának nyelvi vonatkozásait. Az idén például a kongresszusi fő téma: A modern kommunikáció társadalmi és nyelvi vonatkozásai. A rendkívül kiterjedt — bár indulásakor még nagyobb jelentőségűnek szánt — Eszperantó Világszövetség 75 éve igyekszik minél nagyobb teret nyerni. A központ Rotterdamban található, s 96 országban élnek tagjai a szövetségnek. Magyarországon 1961 óta működik a SZOT felügyelete alatt a Magyar Eszpe- , i rántó Szövetség. Kétszer — 1929-ben és 1966-ban —már nálunk rendezték a világ- kongresszust. A mostani találkozóra július 30-tól augusztus 6-ig kerül sor a Budapest Sportcsarnokban. A kongresszusi fő témát plenáris és szekcióüléseken tárgyalják, ahol természetesen az eszperantó a használandó nyelv, de a szervezők lehetőséget biztosítanak az angol, francia, orosz és magyar nyelv használatára is egyidejű tolmácsolással. A kongresszushoz különböző kulturális rendezvények kapcsolódnak. A korábban már számos eszperantó nyelvű műsorban közreműködő magyar színészek négy prózai darab bemutatását vállalták, de jelentkezett szovjet, bolgár, francia és lengyel művészegyüttes is. A zenei programokhoz több szólista és kórus ajánlotta föl közreműködését, a folklórműsorokat pedig a szövetkezeti néptáncegyüttesek, valamint a Budapest Táncegyüttes mutatják be A szervezők néhány magyar eszperantista amatőr színjátszó csoportnak ik lehetőséget kívánnak biztosítani. A főváros lakói élő kapcsolatba kerülhetnek a kongresszusi résztvevőkkel július 31-én, amikor a Városligetben nyilvános napot tartanak; délután sokszínű kulturális programmal, este pedig békehangversennyei. E sajátos „ligeti randevú” legérdekesebb eseményeként öt világrész egy-egy tekintélyes eszperantista vezetője válaszol a budapestiek minden olyan kérdésére, mely a világ soknyelvűségére, a nemzetközi nyelv és a körülötte kialakult nemzetközi mozgalom céljaira, jelenére és jövőjére vonatkozik. Örökmozgó A szokás úgy kívánná, hogy egy hetvenöt év fölötti emberről a múltat próbáljuk lehámozni, mint egy kopott nagykabátot. A múlt azonban ezúttal csak nehezen kerül szóba. Bem István ugyanis inkább a holnapról gondolkodik ... Magas, szikár ember. Hangja — mely a balaton- földvári énekkar legércesebb baritonja — most lágyan zengi be a szobát. Háta mögött az egész falat betöltő polcokon könyvek. — Több mint tíz éve mentem nyugdíjba a balaton- földvári SZOT üdültetést kisegítő gazdaság vezetőjeként. Szabad időm azóta sem sok van. Mindig sietni kell valahova; ma ezt, holnap azt intézni. Tagja a községi nyugdíjasklubnak és az énekkarnak, vezetője a községi és a SZOT bélyeggyűjtő szakkörnek, valamint a honismereti körnek. — Nagyon fontosnak tartom a honismereti tevékeny segünlMt Általa megismerjük lakóhelyünk és környékünk múltját, s jobban tudjuk értékelni jelenét is. Arra törekszünk, hogy színvonalas, jól felkészüli előadók tájékoztassanak bennünket olyan dolgokról, amelyek érdekelnek minket. Kirándulásokat szervezünk az ország különböző tájaira. Még sokfelé szeretnénk eljutni. Bánatom csupán az, hogy a fiatalokat nem tudjuk bevonni a munkánkba. A legtöbben 45 év fölöttiek, és sok közöttünk a nyugdíjas. Róla et lehet mondani, hogy balatonföldvári: itt született 1909-ben, akkor, amikor még csak néhány ház állt « környéken, s szülei az egykori pusztáról Kőröshegyre vitték négy gyermeküket anyakönyveztetni. Az egykori családi ház helyén, a község központjában ma hatalmas parkoló van. Bem István két házzal odébb, a Kőröshegy felé vezető úton új otthont épített. A keszthelyi mezőgazdasági akadémián végzett 1932- ben. Jó ideig Tolnában dolgozott mezőgazdászként, tanárként, s hasa, Földvárra csak 1956. november elsején került. Itthoni egyetlen munkahelye a SZOT volt. Nyugdíjas éveiben tudatosan próbálja irányítani életvitelét. A sokszínű szellemi elfoglaltság mellé fizikait is keres. Kőröshegyen, az 1600 négyszög- öles szőlőben akad bőven munka. — Feleségemmel együtt csak kétféle gyógyszert ismerünk! az egyik a nevetés és a jókedv, a másik pedig egy deci bor délben és este. Nehéz volna olya« kérdést föltenni neki Földvár múltjával kapcsolatban, amelyre ne tudna válaszolni. A Bem családi név kedvesen cseng a magyar füleknek ... — Soka« kérdezték már, hogy „Bem apó” a mi őseink egyike volt-e? Nem tudom. öregapam születési helye számomra ismeretlen, sts viszont tény, hogy az imakönyvében lengyel nyelvű beírás látható. Gyarmati László SOMOGYI NÉPLAP
