Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-12 / 111. szám
BernOth Aurél, Aba Novák és mások. A szobrászok közül ha csak Izsó Miklós híres Búsuló juhászát vagy Fodrász Toldiját említem. Minden bizonnyal sejthető igy is, az anyag kivételes színvonala, s nem mindennapi élményt ígér a közönségnek. A képzőművészeti kiállítással egy időben nyílt egy áiüandó pince tárlat is, amely a borairól híres Kőhegy történetét tárja a látogató elé. A szőlőművelés, a borkezelés hagyományairól, írott és íratlan törvényeiről szerezhetünk itt ismereteket, s gyönyörködhetünk a hajdani jobbágy- vagy cselédtemye- reló-e emlékező régi eszközökben, melyek így együtt gondos elrendezésben a kétkezi dolgozók Ízléséről, esztétikai érzékéről vallanak. A többi között megtudhatjuk, hogy a XIX. század elején a közeli Kőhegyen az uradalmon kívül hatvanhét jobbágynak és polgárnak volt szőlője. A ziamárdí parasztokon kívül székesfehérvári, siófoki, ádáracM és veszprémi polgárok termelték s itták pinceszeren, meg „jeles napokon”, a kőhegyi nedűt. Az apátsági birtokon termett és az úgynevezett dtzsmaboro- kat itt Szántódpusrdáa, a Kápolna-domb oldalába vájt nagy, T alakú pincében érlelték. (A pince egyik szárnyában most borozó van ' Bizonyára sokan látogatják majd a Kőhegy krónikáját illusztráló pincetárlatot, amelyet a vidék kitűnő ismerője, dr. Boros Marietta néprajzkutató rendezett. Szapudi András Két kiállítás Szántód pusztán „feles napokra” kőhegyi bor Javult az egészségügyben dolgozó nők helyzete Kamatmentes kölcsön lakásépítésre . . . vpúíő-szépülő Szántód- pusztán a régebbi állandó kiállítások mellé egy új, gazdag tárlatot rendezett a Magyar Nemzeti Galéria, a megyei idegenforgalmi hivatal- lat — rná.r fél évtizede — együttműködve. A kiállítás címe. Jeles napok a képzőművészetben, sejteti, hogy a bemutatott művek alkotóit részben a folklór, a falusi élet inspirálta, következésképpen a puszta paraszti műemlékeivel harmonizálnak. Először öt éve rendezett itt kiállítást a Nemzeti Galéria, s az elsőnek a Balaton volt a témája. Ezt követte a Ló és a lovas a magyar képző- művészetben című, amely ugyancsak illett a helyhez, a közeghez, majd tavaly, a gyógyszerészek nemzetközi találkozója a lkaimé bók egy különleges szempont alapján válogatott a rendező: a magyar patikus-festők műveit állította ki, köztük olyan világhírességekét is, mint Gsontváry Koszfka Tivadar és Rippl-Rónad József. E tematikus válogatások sok tanulsággal sízoligáinak: a Balaton vendégei fogalmat al- k<Tthatnaik a magyar képzőművészet gazdagságáról, de a művészettörténész számára is érdekes egy-égy ilyen sajátos összefüggéseket föltáró kiállítás megrendezése. A imisttani tárlat i® tematikus válogatás eredménye. Ezúttal az élet ünnepélyes óráinak Az egészségügyben dolgozó nők helyzete az általános és részletes béremelésre, az ügyeleti díjak, az éjszakai pociek emelésére hozott központi intézkedések után megyénkben is javult. Csökkeni: a nők és a velük azonos fel - tételek között dolgozó férfiak bére közötti különbség. Az idei bérfejlesztési keret felhasználásakor például a védőnői szolgálattal magasabbak lettek a bérek. Az orvosi munkakörben dolgozóknál a nemek közötti fizetési eltérés elenyésző. A szakdolgozóknál a férfiak besorolási alapbére 200—300 forinttal több a nőkénéL segítik az intézményekben működő Tudományos bizottságok munkáját. Az alap- szervezetek feladata, hogy kezdeményezzék: a megüresedő állami és tömegszervezeti vezetői állások betöltésekor elsősorban azokat a nőket vegyék figyelembe, akik abban az intézményben dolgoznak, és szakmai, politikai felkészültségük, emberi tulajdonságaik képessé teszik őket a feladatok megoldására. KRÚDY GYULA hangulatát idézik a festmények, szobrok, a XIX. és a XX. szazad jeles alkotóinak munkái. A folklór, marat ismeretes, nemzeti művészetünk születése óta táplálja a zsáner festészetet és szobrásza,tót, a folklór pedig éppen az. ünnepi népszokásokban, a leggazdagabb. A vidám, a meghitt, a komoly, sót a komor ünnepek évszázados szokásokat megjelenítő képei váltakoznak, a lakodalmak, keresztelők, temetések atmoszféráját, a vasárnapok csendes mise vagy litánia utáni derűjét, kalászkoszorűs anatóünnepek, boros és bir- kapörkölfes szüretek, vásárok, búcsúk kavargását, színeit idézik a művek. Stílustörténeti szempontból is figyelemre méltóan válogatott a kiállítás rendezője. Pénzes Éva művészettörténész. A XIX. század közepén alkotó mesterektől — például Than Mórtól; Molnár Józseftől — a korfárs művészekig, például Udvardi Erzsébetig, Kurucz D. Istvánig szánté valamennyi korszak, iskola képviselője megjelent festményével, szobrával a szántód pusztai kastély kiállító- termeiben. Bihari Sándor, a nagybányai művésztelep megalapítója, Csók István, Kunffy Lajos, Fényes Adolf, Zemplényi Tivadar, Holló László, Vaszary János, Márffy, Uitz, Egry József, Nagy előrelépés tapasztalható az egészségügyben dolgozó nők képzésében. Csaknem évente indítanak általános ápolói, asszisztensnői tanfolyamot. Az idén csecsemő- és gyermekgondozónői tanfolyam szervezésére kért engedélyt az Egészség- ügyi Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága. Ugyancsak rendszeres a gyógyszertári asszisztensek képzése. Az elmúlt öt évben hatszázan szerezték meg a szakosító oklevelet. Az egészségügyben dolgozók lakáshelyzete is javulást mutat. Az Egészségügyi Minisztérium lakásépítési kölcsönakcióját megyénkben évente 18—20-an veszik igénybe. A megyei tanács keretéből is ennyien kapnak évente kamatmentes kölcsönt. Kaposváron az orvos—nővérszálló, Siófokon a KISZ-garzonház építése enyhítette a gondokat. Tavaly Nagyatádon harminc egészségügyi dolgozó ’ számára biztosítottak OTP-, tanácsi értékesítésű, illetve szövetkezeti lakás vásárlásara lehetőséget. A következő években tovább szorgalmazzák a nők élet- és munkakörülményeinek javitását, segítik a munkahelyeken a felújítási, rekonstrukciós munkákat, a hiányzó szociális helyiségek pótlását. A Somogy megyei Tanács V. B. egészségügyi osztályával közösen megvizsgálják a területen dolgozó nők üzemegeszségügyi ellátásának lehetőségeit, s Szegény ember malaca „Disznóölő Tamás” napját megtartották a királyok idejében. A királyság elmúltával is megmaradt jelentősége ennek a napnak, amikor annyi mindenféle régi időbeli dátumot töröltünk ki az emlékezetünkből, hogy ember legyen a talpán, aki manapság is emlékeznék mindazokra a napokra, születési, névnapi, koronázási, fogadalmi évfordulókra, amelyeket tizenöt-húsz esztendő előtt megjegyeztünk Magyarországon. Disznóölő Tamás napja a régi illlúzió- val jött át változásokon, háborúkon, forradalmakon, nyomorúságokon. Sok háznál disznót ölnek Tamás-napján 1930-ban is, mert a mindnyájunkban rejtőző félelem csillapítására: így, disznóöléssel biztosíthatjuk, hogy az „ünnepen” lesz ennivalónk. Tamás napja után következnek ugyanis azok a havas tájból kipiroslö ünnepnapok, amelyek fénylő ablakaikkal messziről integetnek, mint várva várt állomáskák téli Utazásunkban. Tél van az országban, s akkor se lehetne kedvesebb a födél, ha a száz év előtti farkascsordák járnának manapság is ott, ahol a hegyek kezdődnek. i A disznóölés szertartásai alig változtak, mint ahogy az igazán jelentőségteljes dolgok, mint a keresztelő, lakodalom, temetés ceremóniái sem mentek feledésbe. Disznóölő Tamás napján még járja a hajnali harang- szó, amely rorátéra hívogatja a híveket; a hajnali harang e napon a disznóölés kezdetét jelenti, mint valamely más világi beleegyezés ahhoz, hogy az ember visszatérhet harminc-negyven esztendő előtti szokásaihoz. Amikor Kis bácsi kését a disznó torkába döfi (annál is mérgesebben, mert az előbb megharapni akarta a fiatal házmesternét), az ember hálát ad magaban, hogy elkövetkezett vegre a diadalmas kivégzés perce. A disznó hizlalás közben nem döglött meg, bár fővárosi dámák is segítettek a nevelésében. A disznót nem loptak el, pedig sejthető benne annyi tartalom, mint a pesti pénzszekrényekben, amelyeket most a vállukra vetve, mint a cifra szűrt, visznek tovább a fővárosi betyárok. A disznó megérdemelte a miatta való takarékoskodást, a cserépből való kartársába csúsztatott pen- gócskéket, a táplálkozása miatt való gondot, a szomszédság es a távolabbi ismerősök érdeklődését, amelyet ölbeli kora óta kivívott magának. Utóvégre nem mesz- szire öt a fővárostól, csak itt Óbudán, és a pesti kirándulók megkérdezték, hogy mit csinál a Templom utcai disznó. i Mikor a disznó halálhör- gése elhangzott: az ember ráeszmél, hogy mennyi minden haszna lehet a szalmának, amely nem a legértékesebb földi termények közül való, de disznóöléskor nélkülözhetetlen. Bár a szabadtermészeti rajongás a rokokó pásztornőivel kiment a divatból, a Templom utcai disznó körül fővárosi úrhölgyek is rakosgatták a szalmát a karcos reggeli ködben, amelyet karcosabbá tett a pörköltszag és a megjegyzések, amelyeket disznóöléskor mondani szoktak. Vannak bizonyos fűszeres mondások, amelyek akkor alkalmazhatók, mikor a disznó farkából lenyisszant késével a hentes, mint ahogy a „koriander” is a páchoz való, amikor a sonkák sorsáról döntenek. Százfélét kell tudni a disznóölésnél, amely tudnivalók még egyetlen könyvben sem írattak meg, csak az emlékezet és a megbízható hagyomány tájékoztatja a tudnivalókban az embereket. Ki tudná például száz ember közül teljes biztonsággal megmonJózsi, hol vagy? T/z perc Sass fózseffel M úsark ezdésre tedt ház lett a Latintka Sándor Művelődési Központban. Néhány percnyi késedelemmel meg is kezdődött Sass József műsora. Bevezetőként Lerch Ferenc adott elé gitárral kísért zenés paródiákat. Sas6 József a délutáni előadás közönségét szórakoztatta még, s csatk fél hét után érkezett; Farkasházy Tivadar, a rádiókabaré szerkesztője tó-kileseBt az ügyelőre: „— Jön-e már Sass ?” Fábián Évával érkezett; az énekesnő folytatta a műsort. Sass József készségesen vállalta, hogy waapadna lépéséig beszélgessünk. — Tűi van. már a roaú napim a második előadáson, a harmadik eáótt ált most, még kettőt váJiaSL Syócsi ? — Győzőm. — Menmyát dolgoz*: naponta? — Folyamatosan öoigozom.: ha egy ötlet az eszembe jut, gyorsan lejegyaena. Ifofoe«» a műfa^san. aetn nyote órát dolgozunk. Megtisztelő volt számomra a kaposvári meghívás. Azért is jóleső az érdeklődés, mert a városban aranyi jó színész van. iá a színházuk. — Ismeri a Csifcy Gerjgöy Színház előadásait? — Még a gyerekdarabm is bementem. Az idei éwaőba* A revizor tetszett igazán. Kottái Róbert és Máté Gábor alakításai emlékezetes. — Szereti, hajszolja »népszerűségiét. — A népszerűséget aetn lehet hajszolná. Szeretik-« vagy nem az emberek azt, amit csinálok, nekem a kabaré a műfajom. A népszerűség arra kötelez, hogy azt nyújtsam most, itt is a közönségnek, amit a rádióban, a tévében tőlem megszoktak, elfogadtak. — A Mikroszkóp tagjai, a nadtiökabaré és a tévé szórakoztató műsora elképzelhetetlen Sass József nélkül Miként indult a pályája? — A rádiótoabarében tíz éve kezdtem ezt a műfajt, és pontosan azóta vagyok a Mikroszkóp tagja. — Jászai-díjas. — Apám, sőt nagyapám is színész vote. Az első szerződésem Győrbe seóibtctt 1957- bem, majd Békéscsaba. Pécs, a Néphadsereg Művészegyüttese, Kecskemét és Szeged következett — Mitíye® darabokban játszott? — Mindent játszottam; VoStarn Berni a Csárdáská— rálynőben. s Fagyejev^ Tij zenkiieocen. című müvébe* a főszerepet bízták rám. E^4 sősorbam azonban táncos mikosként ismertek. — A rád ióíka báré legwtóíví hí műsorában szépen emlőé kezeit meg színész-tanítójáéi nöL, Rózsahegyi Kálmánról. — RÓEsaihegyi Kálmánt*?! tannítam í 966-tót 1956-ig; Tanársegédje is voltam. Al. rádtiókaóaxéban halktt vers-f sei — ezt' a kaposvári kö-f. zőnsée pillanatokon belőj „élőiben” is hallhatja — envy léket kívántam állítani szí-» oész.-ftan ítómmak. — A tévé és a rádió kői aönség mikor találkozik ia* méft Sass Józseffel? — Készül egy önálló tv-r műsorom. S. A. S.-tól a Sass-ig címmel a Mitorosay kópban mutatom be új műé soromat a jövő év elején»; Marton Frigyes rendezésé-; ben. — A kabarészínész néni szeretne néha mást is ját* saani? — Néha talán. — M5t? — Maradjon* titok. Ife mondják, kívánom! Nna... A G>a babában ve« kedvenc szerepem; de csak vendégként játszanám. A kabarét semmivel sem cserélném föL Sass József a színpadra menet még gyorsé» elmooet; fa; néhány nap múlva Londoniba utazik a Magyarok Világszövetsége szervezte előadásokra. Nyáron a távoli Ausztrália várja... Harányi fiama Ma ötven éve halt meg Krúdy Gyula, a XX századi magyar irodalom kiemelkedő alkotója. Utolsó írásaiból köziünk egyet dani, hogy mikor éri el a kolbászba való töltelék azt az ízét nyers állapotában, amikor megérett arra, hogy a bélbe töltessék? A nyers hurkavagdalékot megkóstolni se merné akárki, nemhogy ítéletet mondjon. Köay- nyebb egy színdarabról véleményt alkotni a színházi premieren, mint a fűszerek elegendőségéről a disznó földolgozásánál. Az ember nem győzi magát dicsérni, hogy följegyzett minden tanácsot, amelyet összeszedhetett a disznóölés előtt. A noteszkönyvecske a makrancos nőkkel szemből használható fegyver, különösen, ha a disznósajt kellő elkészítéséről van szó a noteszben. Kár, hogy nincs mindennap disznóölés, amikor a férfiak megmutathatnák a nőknek, hogy ehhez az egyhez, az egyetlenhez a véletlen kedvezéséből sokkal jobban ertenek, rrnnt a nők. Hogy milyennek kell lenni egy orjalevesnek: azt sohasem tanulhatja meg egy nő. * Mai életünkből, amikor a disznóhizlaló önmagától vonja meg mindazt, amit egy bizonytalan disznóba fektet: a megnyugtatás mégse késhetik, amikor az ember ráeszmél, hogy az életnek ez a cselekedete még mindig azok közül való, amely megéri az érte vaíő fáradozást. Nagy szó ez, amikor jóformán alig van eredménye annyi fejtörésnek, igyekezetnek, szaladgálásnak és álmatlanságnak. Nagy szó ez a munkanélküliségre, mér- gelődésre, káromkodásra, okvetetlenkedő erőszakosságra berendezkedett világunkban, hogy a disznó bi-í zonyos idő múltán le hagyja magát ölni és visszafizet valamit a gondokból, amelyekért nem is járt iskolát, egyetemet, nem szerzett oklevelet az ember. A disznói még non állt be a szélhámosok, a lelketlen tőkések, a munka meg nem becsülői, a mai világ hatalmasságai közé, amelyek miatt annyi embernek fő a feje. A disznó megfizeti a rápazarolt fáradságot még akkor is, ha egész életében „szegény ember malackája” volt a neve a világban; együtt aggódott a gazdájával, vajon lesz-e mindig ennivalója, mint napjainkban mondják: betevő falatja. A disznó nem csaL Az ünnepnapok a tálban találják ót, ahová kívánkozott, sor-; sanak megfelelően. SOMOGYI NÉPLAP
