Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-08 / 108. szám

% Pulóverek, kardigánok. Tízezer darabos keretszerződést kötött a nyugatné­met Bleyle céggel a Budapest Kötőipari Sző vetkezet lengyeltóti üzeme. Téli árut — fér­fipulóvereket és kardigánokat — készítenek itt Ha a sorozat megnyeri a megrendelők tet­szését, várható, hogy újabb megrendelést kap nak. A Megszállottságtól a Közönyig Visconti-sorozat a tévében AZ ILLETÉKES VÁLASZOL Soron kívül szállítottunk Bármennyire is meghök­kentő, tulajdonképpen sem­mi különös nincs abban, hogy a modern film meste­re, Jancsó Miklós után most szombat esténként a klasszi­kus filmkészítés nagymes­tere, Luchino Visconti mű­veivel találkozunk. Bár­mennyire is más-más esz­közöket használtak, bár­mennyire is más-más anya­got dolgoztak föl forgató- könyveikben — mindkette­jüket rokonítja lebírhatat- ian vonzódásuk a látvány mágiájához, s mindketten a jelen problémái felől indul­tak a múlt fürkészésére, ke­resték a ma emberének gondjaira — a tegnap felől — a magyarázatot. Luchino Visconti — állít­ja Guido Arislarco — tulaj­donképpen folytatja a múlt századi európai realisták hagyományát, s ebben egye­dül Chaplinnel rokonítha­tó. A hajdani Madrone gróf művészete révén jutott el a kommunista párt tagságáig, s közben filmirányzatot indí­tott el és tagadott meg. Jean Renoir egykori rendezőasz- szisztense, a nagyszerű dísz­lettervező és ugyancsak te­— De amikor ide szállítot­tak benneteket, jó Voltam neked meg az apádnak is — védekezett hápogva Holo- csák. — Mennyit loptam nek­tek, hogy éhen ne haljatok? — Nem mert a cipőjére néz­ni, mert attól félt, hogy va­lóban a gatyamadzagja, mert alul is, a bokája fölött át szokta kötni a gatya alsó szárát A bálban meg a nagy jánkálásban a bokája fölött kioldódhatott a kötés. A többiek azonban hama­rabb észrevették, mint ő. Ta­lán nem is a földig csüngő fehér madzag látványától kezdtek oly éktelenül nevet­ni, haneun attól, hogy még a gatyaszár is teljesen lecsú­szott az állomásfőnök cipő­jére. Nem volt mit tenni: Holo- csák lehajolt, hogy eltüntes­se a virító fehér csíkot, meg hogy begyűrje a nadrágja szálába lecsúszott alsónemű­jét — Ha loptál, nem a ma­gadét loptad — juttatta Ho- locsák eszébe az igazságot Lili, s ezután, mert a meg­semmisítő csapást kimérte rá, nem foglalkozott veie többet Neviczky most már azt látta jónak, ha eloldalog, s otthon egyedül gondolkodik el erről az éjszakáról és a hetséges muzsikus volt az, aki 1942-ben furcsa módon egy amerikai krimi, az az­óta új életet élő J. Cain re­gény, A postás mindig két' szer csenget legelső adaptá­ciójával megteremtette a neoreaiizmust, s ezzel egy csapásra megszabta-' a hete­dik művészet fejlődésének útját. Az olasz fasizmus tombolása idején bátorság kellett egy amerikai regény feldolgozásához, főleg ha az nyíltan is olyan szenvedé­lyekről árulkodott, amiket a feketeinges erkölcskódex szívesebben elhallgatott... Visconti azzal, hogy a mesét átszabta olasz’ emberekre, olasz tájra, a rendező ' sza­vaival: „az igazi életet lát­hatja majd a néző, úgy, aho­gyan olasz film még nem mutatta”. A történelem fur­csa fintora, hogy a Megszál­lottságot ugyan betiltja a fasiszta filmforgalmazás, de végül maga a Duce (Musso­lini) is megtekinti.. . Az óriási életműből elsőként ezt a produkciót láthattuk — a Megszállottság még a film­barátok számára is ritka csemege volt. A következő Visconti-film, a Vihar előtt Lilivel való találkozásról. Mint oly sokszor, most is elképzeli magának a nőt, leül valahová az udvarba, egyéb­ként is a Lilivel kapcsolatos képzelgéseket legalább annyi­ra szerette, mint Libusék muzsikáját Az imént Lili megismerte őt, s ez már ép­pen elég ahhoz, hogy a töb­biek tudják: ő ugyanúgy együtt volt Lilivel, mint bár­ki a bálozók közül. De Libus kérdése még ma­rasztalta: — Miben csalódott, ezre­des uram? — Benned fiam — bóloga­tott. az ezredes, és beszállt a kocsiba. — Az a bizonyos eltevedt tank nem volt más, mint egy rozsdás szélkakas. Hallgasd csak — biztatta Liöust. Mindnyájan füleltek. Vala­honnan a falu végéről vala­melyik háztetőről egeszen idáig elhallatszott egy bádog széikakas monoton zörgése. Libus nagysokára szólalt meg: — Én sosem mondtam, hogy ez lenne a tank... — De mégis fel ül tettél en­gem, és én beleéltem magam — kelt ki magából az ezre­des. — Sok mindent megcsi­náltam már, ezredes uram, tanúm a falu, de tankot hon­már szerepelt a Filmmúze­um műsorán, s ez is a veriz­mus újjáformált jegyeivel idézi a szicíliai halászfalu látszólag eseménytelen hét­köznapjait. A szépek szépe ugyancsak hazai ősbemuta­tó, s annál is érdekesebbnek ígérkezik, mert a pompás olasz színésznő, Anna Mag- nani élete egyik legjobb ala­kításaként emlegetik ezt a főszerepét. A Rocco és fivéreit több mint húsz éve játszották a magyar mozik, s Visconti alkotásának értelmezése, magyarázata még ma is iz­galmas téma. Az ezt követő ugyancsak terjedelmes film­eposz Tomasi di Lampedu­sa klasszikus regénye, A pár­duc nyomán született, s ná­lunk is óriási sikernek szá­mított, hiszen több mint egymillióan tekintették meg a mozikban. Bizonyára köz­rejátszott ebben, hogy a nagy mester olyan színésze­ket választott, mint Alain Delon, Claudia Cardinale, Burt Lancaster, Romolo Valii, Serge Reggiani és Paolo Stoppá ... nan szerezhettem volna? Ám­bár — nyújtotta meg az á- kat Libus. — Micsoda ámbár? — Ámbár egy tank, két­ségtelen, s<?sem lehet rossz. .. — válaszolt gyorsan Libus. — Ne higgyen neki! — szólt közbe Lili is. — Nem hiszek — legyin­tett a lányára az ezredes. De azért folytatni akarta a beszélgetést Libussal, fel­emelte a kezét, és nyoma­tékkai kijelentette: — Tank nélkül ebben a században hogyan nyer-nel csatát? — Az teljes képtelenség, ezredes uram — kapott a beszélgetés újabb foi.yiai.asan Libus. — Az teljes, képtelen­ség — ismételte. — Legalább annyira képte­lenség, mint az, hogy egy magyar részt vehessen egy győztes csatában. Ezer év óta nem volt alkalom erre, egy győztes csata, csak -eny- nyi. Az én egyeljen álmom — érzékeny ült el az ezredes. — Az én életemben még egy győztes csata. Egyetlen­egy. — Tisztelettel megjegyez­ném, hogy Hunyadi János Nándorfehérvárnál — pró­bálkozott ellentmondani Li­bus. Bambuia és éiettársa Kirabolták az alkalmi udvarlót A sok pénz is okozhat kel­lemetlenséget. Tapasztalhatta ezt T. G. is, aki az év első hónapjában ismerkedett meg — Kaposváron, az Ipar Ven­déglőben — a kaposvári Farkas Arankával és Orsós Józsefnével. Meghívta őket egy italra, majd ajánlatot tett nekik; ezt a két nő visz- szautasította, ám azt mond­ták, hogy jó pénzért szerez­hetnek számára. A Kapos bisztróba mentek, ott talál­koztak a két nő ismerősével, Berényi Andrásnév al. El­mondták neki, hogy a férfi tele van pénzzel, s a több­szörösen büntetett Berényiné hajlandónak mutatkozott a „kívánság” teljesítésére is. A bisztróban tartózkodott Berényiné élettársa, Kovács György Pál is, akit sokan csak Bambuia néven ismer­nek. A nő és élettársa meg­állapodott: az alkalmi ud­varlót — aki 1000 forintot ajánlott föl az asszonynak — elviszik lakásukra, s ott megszabadítják a pénztől. A két kerítőnek T. G. át­adott 1500 forintot, Berényi- nének pedig 500-at, s elin­dultak a Kanizsai utcába. Kovács György Pál követte őket Mikor a lakásban az „ud­varló” levetette ruháit, Bam­buia lekapcsolta az automa­tát, s benyomult a szobába. Leteperte T. G.-t, közben élettársa elemelte a férfi 20 ezer forintját... Vita, vesze­kedés, felháborodás... T. G.-t távozásra szólították, egy-két pofonnal támogatva kívánságukat, végül a pén­zét kérő embert kilökték a lakásból. Szerencséjére a közelben tartózkodó URH-s járőr hamarosan megtalálta az elrabolt — időközben az udvaron levő kutyaólba du­gott — 20 000 forintot. A ke- rítőknek átadott pénz nem került elő. A Kaposvári Járásbírósá­gon dr. If kavics István ta­nácsa a napokban vonta fe­lelősségre a rablókat és a ke­rítésben közreműködőket. A többszörösen büntetett elő­életű Kovács György Pált rablásért 4 évi szabadság- vesztésre ítélte és 5 évre el­tiltotta a közügyektől. Élet­társának, aki tavaly feltéte­lesen szabadult, a büntetése 3 évi és 6 hónapi szabadság- vesztés, s le kell töltenie az elengedett börtönbüntetését is. Farkas Arankára 12 hó­napi javító-nevelő munkát szabott ki a bíróság, Orsós Józsefnére 10 hónapit. Az első és másodrendű vádlott envhitésért föllebbe- zett, az ügyész súlyosbítást kért. Április lö-i cikkükkel kapcsolatban az alábbiakat tartjuk szükségesnek közöl­ni. Az osztopáni Győzelem Tsz-szel — mint minden más megrendelőnkkel — szabály- szerű áruszállítási szerző­déses kapcsolatban állunk. A tsz szöghuzalellátásra vo­natkozó hivatalos megren­delését előzetes, január 7-i, sürgető felhívásunkra csak 1983. február 7-én küldte meg. Az acéláruk szállítá­sára vonatkozó országos rendelkezések szerint az el­ső negyedévi rendeléseket az előző év november 15-ig kellett volna beküldeni. De félretéve a szabályokat a már leterhelt I. negyedévi kapacitásokra is vállalkoz­tunk, március 31-ig 100 ton­na huzal szállítására. A feb­ruári rendelés beküldés alapján a gyártást nyilván­valóan csak márciusra volt módunk programozni. Szerződésünkhöz híven március 9-én 24,5 tonnát, március 22—25. között 105 tonnát szállítottunk, vagyis negyedéves kötelezettsé­günknek 29 százalékos túl­teljesítéssel tettünk eleget. Március 31-én (a negyedév utolsó napján, ahogy a cikk írja) már a második ne­gyedévi szállításokat kezd­tük meg, és április 21-ig tel­jes negyedéves kötelezettsé­günknek eleget tettünk. Így a Győzelem Tsz első féléves rendelését teljes egészébén kielégítettük. Közismert, hogy az im­portkorlátozások miatt jelen­tős a feszültség a hazai acélhuzal-ellátásban, s emi­att a csavar és írószergyár­táshoz, zárszerkezetekhez, bútorgyártáshoz is többet igényelnek. Kapacitásunkat mintegy 16 ezer tonnával meghaladó huzaligény var) birtokunkban. Az osztopáni igényeket az elsők között elégítettük ki, nehogy a szándékos visszatartás vád­ja érjen bennünket. Még ak­kor se követtünk volna el szerződésszegést, ha törté­netesen épp a cikkben jel­zett módon, a negyedév utolsó napján szállítottuk volna a szóban forgó anya­got Azt is hozzátesszük: a tsz 23 napos késedelemmel tör­ténő fizetését is szó nélkül tudomásul vettük. Jelenleg is mintegy kétmillió forint késedelmes tartozása van a tsz-nek. Eddig nem kifogá­soltuk ezt a magatartást. Megjegyezzük, hogy az évi 600 .tonnára vonatkozó szerződés létrejöttében az anyag- és árhivatalnak sem­mi szerepe nem volt, nem rendelt el kötelező kielégí­tést, ezt a szerződést a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek saját elhatározásából tette. Ezt követően a tsz újabb huzaligénnyel lépett fel, aminek rendezéséhez kér­tük a felettes szervek köz­belépését, épp a jelzett több­letigény megfelelő elosztása érdekében. Ennek követ­kezménye volt az a döntés, hogy a közeljövőben üzembe lépő új huzalgyártó sorról biztosítunk 400 tonnát az osztopániak részére. Ez a berendezés azonban csak próbagyártás alatt van, üzemszerűen ma még nem működik. Határozottan ki kell jelen­tenünk, hogy a Salgótarjáni Kohászati Üzemektől egyet­len illetékes sem küldött ke­reskedelmi vállalatot Oszto- pánba szögért. A sajtóhábo­rú révén nem volt azonban nehéz megtudni, hogy ott szöggyártást végeznek, a hiánycikk pótlását tervezik, s a megrendelők így termé­szetes következményként fordulhattak igényeikkel oda is. A közzétett osztopáni nyilatkozatok erre szinte késztették a kereskedelmi vállalatokat. De azt végül is nem értjük, hogy ha üszto- pánban már négy gépien ter­meinek, akkor mi akadálya lehet annak, hogy a keres­kedelem is kaphasson szö­get. Vagy talán mégis van valami akadály? Ha Osztopánban meggyő­ződtek arról, hogy acélhu­zal-alapanyag kapható a De­cember 4. Drótműnél, a Cse­peli Fémműben, akkor nem értjük, miért csak Salgótar­jánból kell ellátásukat biz­tosítani. Akkor tulajdonképp nincs is monopolhelyzet, ami gátolná a tsz boldogulását. Nagyon gyorsan meg keli rendelni az anyagot ott, ahol rendelésre váró szabad ka­pacitás van. Osztopánban van anyag, további beszer­zésüknek számtalan forrása van, gyakorlatilag nincs monopolhelyzet, folyik a gyártás, jelentkeznek az igénylők, Osztóján tehát révben van. És mégis vala­miféle mulasztásokról be­szélünk? Minden vállalat, így a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek is elsősorban saját ér­dekeinek megfelelően dol­gozik, javítani akarja ered- )s méóyességét, fokozni jöve­delmezőségét. Ezt tesszük mi f is, amikor a gyenge terme- ’ lékenységü, elavult szög­gyártó berendezéseket kor­szerűbbre cseréljük. Talán nem róható föl bűnünkül ez, hiszen e profillal 70—80 éve dolgozunk. Az egészségre ár­talmas, zajos, ócska gépek mellett több mint száz em­ber tevékenykedik és várja, hogy kedvezőbb munkakö­rülmények közé kerüljön. Termelnek ma is, nehéz kö­rülmények között, s mintegy 18 ezer tonna szeget adnak az országnak. Nem a dolgo­zók és a vállalat mulasztá­sa, hogy a fejlesztés pénz­ügyi lehetőségei csak 1981- ben rendeződhettek. Dolgo­zóink a szó szoros értelmé­ben verejtékes munkájuk­kal teremtették még a re­konstrukció lehetőségét. Vé­gül is a Salgótarjánban ké­szülő új szöggyártó üzem fogja az ország igényeinek 90—95 százalékát kielégíte­ni, megfelelő minőségben es Választékban, és fajlagosan nem rosszabb befektetéssel, még akkor sem, ha Oszto­pánban 2000 tonnát fognak termelni. Mi úgy látjuk, nincs itt szó semmiféle ér­dekellentétről. Amit te­szünk, saját érdekünk mel­lett népgazdasági érdekből is tesszük. Ami pedig a nagyvállala­tok rossz beidegződésű ve­zetési stílusát illeti, elmond­hatjuk: mi legalább száz­millió forint értékben te­remtettünk termelési lehe­tőséget ' termelöszöve,keze­tek melléküzemágainak. iMagy értékű berendezése­ket helyeztünk ki és láttunk el folyamatosan alapanyag­gal. Mintegy tíz szövetkezet­tel van állandó kapcsola­tunk. Most is előkészítünk két közös vállalkozást. Ezek, azt hisszük, elgondolkoztató tények. Természetesen ná­lunk is vannak korlátolt kö­töttségek, amelyeket nem le­het minden megfontolás nél­kül figyelmen kívül hagyni. Ürmössy László a Saftgótarj áni Kohászati Üzemek vezérigazgatója Sz. L. • ♦ 9 kaposvári óvodákban gyermekük felvételét 1983. május 9—13-ig kérhetik a szülők a körzetileg illetékes óvodába. Óvodai felvételre jogosultak azok a gyer­mekek, akik 1983. augusztus 31-ig betöl­tik 3. életévüket. A gyesen lévő anyaknak is a jelzett idő­pontban kell kérni gyermekük felvételét, ha a gyermek tanév közben betölti a 3. életévét, és az édesanya 1983. szeptember 1. és 1984..augusztus 31. között munkába áll. Az áthelyezésre vonatkozó igényeket is éti­ben az időpontban kell jelezni a körzetileg illetékes óvodánál. A szülők tájékoztatást a felvételekkel és az óvodai körzetekkel kapcsolatosan a vezető óvónőktől kérhet­nek. N. Gy, BALÁZS JÓZSEF | . itánciskola Cfotytat)uk) (*2328)

Next

/
Thumbnails
Contents