Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-05 / 105. szám

Időzónákon át Tankönyveink (Hákszemmel Leváltották a „tankönyvviták* „A TASZSZ jelenti" A TASZSZ központi épülete Vidcoton-készülék a sport- és információs szerkesztőségben Legfontosabb „munkaesz­közeikről”, a tankönyvek­ről a legilletékesebbek, a diákok mondtak véleményt azon a vitasorozaton, ame­lyet a KISZ Központi Bi­zottságának középiskolai és szakmunkástanuló tanácsa kezdeményezett. A most vé­get ért vitákat egyebek kö­zött Budapesten, Egerben. Kaposváron, Miskolcon, Pé­csett, Szegeden, Székesfehér­váron, Szolnokon, Tatán, Veszprémben és Zalaegersze­gen rendezték meg. Ezeken a fórumokon több mint 400 tanuló, valamint a pedagógu­sok és a tankönyvek szer­zői, a Művelődési Miniszté­rium, az Országos Pedagógiai Intézet és a tankönyvkiadó munkatársai vettek részt. A középiskolai és szak­munkástanuló-tanács még a téli szünidő előtt kiküldte azokat a kérdőíveket, ame­lyekkel föl térképezték mint­egy hétezer diák véleményét a legszínvonalasabb és a leg­kevésbé használhatónak tar­tott tankönyvekről. A fölmé­rés a közismereti tantárgyak tankönyveit vete górcső alá. Ennek alapján a vitasoroza­ton a gimnáziumi tanköny­vek közül a 2. és 4. osztá­lyos történelem, az 1. osztá­lyos földrajz, a 3. osztályos biológia, a 2. és 3. osztályos irodalom; a szakközépiskolai tankönyvek közül az 1. osz­tályos történelem, a 4. osz­tályos matematika és orosz nyelv, a 3. osztályos iroda­lom; a szakmunkásképző in­tézetek tankönyvei közül a 2. osztályos történelem, az 1. osztályos fizika, a 3. osz­tályos matematika tartalmá­ról, nyelvéről, szerkesztésé­ről, stílusáról cseréltek vé­leményt, s azt is elmondták: miként segítik ezek a tan­anyag feldolgozását. A diá­kok arról is nyilatkoztak, kok arról is nyilatkoztak, hogyan épülnek egymásra a gimnáziumi irodalom, törté­nelem és matematika 1—4. osztályos tankönyvei. Évtizedek óta élteti a szín­pad Heltai Jenő nemes, szép, költői játékát. A női fősze­rep különösen kivételes ju­talomjátéka volt a színész­nőknek Bajor, Gizitől RuU- kai Éváig. Most a televízió­ban Sunyov&zky Szilvia játssza ezt a lebilincselően vonzó nőalakot Tulajdonképpen irigylem azokat akik most látják elő­ször, mert olyan volt szá­momra A néma leventével való első találkozás, mint egy finom, ízes ital megismerése. Heltai legjobb alkotókedvé­ben született ez a vígjáték, amelyben szerepeken keresz­tül boleselkedik, tréfál az életrőt szerelemről, asszonyi lélekről ez a kiváló nyelv- művész és varázslatos mesé­lő. Olyan a cselekményveze­tése, mintha egy Heltai-san- zont hallanánk, könnyed, ke­délyes, virtuóz és hatásos csattanóval záródó. Szinte egy mondatban el lehetne mesélni a tartalmát, hiszen csak azt mondja, hogy Agár­di Péter magyar levente szá­ját miképpen pecsételi né­mává egy asszonyi csók, Zi- lia csókja ... Ez a Zili a magyar vígjá­ték irodalom egyik leg bajo­sabb nőalakja, A makrancos hölgy kései magyar rokona Könnyeden, a drámai pilla­natokat is okosan érzékeltet­ve szólaltatja meg a szere­lem dallamait. Mindaz a tar­tózkodás, ravaszság, kacér­Nemzetközi viszonylatban is jelentős eredmény: az Or­szágos Idegsebészeti Tudo­mányos Intézetben már nyolc betegnek a száj üregén át távolították el az agy­alap csontjában vagy a {el­ső nyakcsigolyák testében levő daganatot. Az utóbbi néhány évben — amióta a világon ezt az új sebészeti eljárást alkalmazzák — csu­pán három-négy ilyen jelle­Altalános vélemény volt, hogy néhány tankönyvben a „bő lére eresztett”, nehézkes megfogalmazás miatt vesz­nek el a tények. Egyes pe­dagógusok, tankönyvírók hi­bás nézetét — a diákok igénytelenek, csak annyit ta­nulnak, amennyire az érett­ségihez szükség van, s min­dent leegyszerűsítve akar­nak megkapni — ezen a vi­tasorozaton sikerült megvál­toztatni. A tanulók ugyanis egyes tankönyvekben épp nem a leegyszerűsített, ha­nem az érthető megfogalma­zást kérték számon, más esetekben azt kifogásolták, hogy túlságosan szájbarágós a stílusa. Azt is fölvetették: a szerzők esetenként arány­talanul nagy teret szentel­nek egy-egy témakörnek, míg más korokról, neves személyiségekről, tényekről alig esik szó. Hiányzik a fejezetek végén a rendszerező összefoglalás is. A diákok kérték: a tan­könyvek ellenőrző kérdései­ből két csoportot állítsanak össze a szerzők. Bár a szakma képviselői­nek egy része eleinte két­kedve fogadta e vitasoroza- tot, többségük a végére azt a tapasztalatot szűrte le — vélik a KISZ középiskolai és szakmunkástanuló-tanácsá­nak tagjai —, hogy a diákok végig tudják gondolni, ho­gyan segítik őket a tanköny­vek. Jogosnak ítélték azt a kívánságot, hogy ehhez ért­hetően fogalmazott, áttekint­hetően, arányosan szerkesz­tett összefoglalásokat, elmé­lyültebb feldolgozásra és to­vábbgondolkodásra késztető kérdéscsoportokat is tartal­mazó tankönyveket szeretné­nek kapni. A szakma képvi­selői a vita tapasztalatainak összegzése után megvizsgál­ják, hogyan használhatják föl azokat az új tankönyvek ké­szítésénél. ság, elutasítás, odaadás, ami a szép olasz özvegyre jel­lemző, egy célt szolgál, a szerelem, az emberi tiszta­ság kifejezését A nőiség han­gulatának érzelmes, játékos megszólaltatását. A helyzetek rendkívül sokszínűek és já­téklehetőségeik szinte határ­talanok. Megértem, hogy Várkonyi Zoltán olyan nagy lelkesedés­sel készült arra, hogy meg­filmesítse. Tulajdonképpen az ő örökségét valósította meg most a televízióban Szőnyi G. Sándor, amikor Heltai re­mekét tévére fogalmazta. Várkonyi jelölte ki a fősze­replő személyét, Sunyovszky Szilviát is. A rendező azt mondja a munkáról: „Ami­kor belefogtam, azonnal tud­tam, hogy csak az eredeti színpadi változathoz ragasz- kodhatom, mert ez tökélete­sen illik a képernyőre. Na­gyon szeretem ezt a művet. Nagyon jó alkotótársra talál­tam Varga Mátyásban, aki­nek díszietei, megítélésem szerint, ragyogó stíiusérzék- kel teremtik meg a vígjáték terét és teszik látványosabbá a költői látványt. Az operatőri munkát Bor- nyi Gyula végezte, Agárdi Pétert Szélyes Imre jáűsza, Beppo: Székhelyi József, Má­tyás: KonczGábor, Beatrix: Szegedi Erika... A nézők szombaton, rpájus 7-én lát­hatják. I. J. gű műtétről számolt be egy- egy külföldi sebész. dr. Pásztor Emil egyetemi tanár, az intézet igazgatója mun­katársaival mindenki más­nál több ilyen műtétet vég­zett, országunkban elsőként. Tapasztalatairól nemrég az Amerikai Egyesült Államok­ban a philadelphiai. a richmondi, a Santa Barba- ra-i egyetemen meghívott­ként tartott előadást. Találomra felütöm az új­ságot. A harmadik oldal kül­földi híradásai között kétszer is szemembe ötlik: TASZSZ. Címbetűi jelzik a fontosságát annak, amit közread Wa­shington békét veszélyeztető fegyverkezési politikájáról. Másutt szerényen — az MTI rövidítéséhez hasonlóan — zárójelben tűnik föl ismét a hírügynökség neve a genfi tárgyalások egyik üléséről tu­dósítva. Ügy is mondhatnánk, hogy a TASZSZ a szovjet MTI. Az összevont betűszó annyit tesz: Telegrafnoe Ágensátvo Szovjetszikogo Szojuza. Va­gyis a Szovjetunió Távirati Irodája, a Szovjetunió mi­nisztertanácsa mellett műkö­dő hivatalos hírügynökség. Az onnan továbbított jelen­tések, értékelések és állás­foglalások egyben fontos do­kumentumok is. Elősegítik a tömegméretű tájékozódást, ugyanakkor a külpolitikai szakértők vizsgálódásaihoz is alapot adnak a világ sok pontján. Mi az, ami megkülönbözte­ti a TASZSZ-t másoktól? Először: a földgolyó szocia­lista nagyhatalmának közle­ményeiről van szó. Ez a leg­szélesebb kapcsolatokkal ren­delkező tájékoztató és infor­mációs intézmény sokoldalú lehetőséget teremtett például a hírek összegyűjtésére. Le­hetetlen nem gondolni erre, amikor belép az ember a távirati iroda központi szék­házába. A nyolcemeletes, mo­dern épület Moszkva törté­nelmi belvárosában, a Tversz- kij bulvár sarkán magasodik. A világ több mint száz or­szágából saját tudósítók kül­dik értesüléseiket ide, hogy „Ez a tangó kiszívja a vé­rem”* motyogta fáradtan, miközben szétbontotta az ál­la alá igazított hatalmas mé­retű zsebkendőt, majd akku­rátusán összehajtogatta, s olyan elmélyülten csinálta mindezt, mintha ezen állna vagy bukna a bál sikere. 21. Éjfél elmúlt már, amikor Kerczák elhatározta, hogy utoljára még megnézi Hakli szamarát, s ha rendben talál mindent, elindulnak haza. Éppen szünetet tartottak, amikor szinte bezuhant a te­rembe, el sem akarta hinni, amit az udvaron látott, alig tudta kinyögni: — A szamarat elkötötte valaki! Nincs az udvarön! A dobos szamarát elkötötték I Az előbb még láttam... — olyasmit érzei.t, mintha ő lenne a felelős, mert őt bíz­ták meg a szamár felügye­letével. És most nincs. Mit fog szólni a dobos? Mit mond majd Libus? Még Neviczky is szemre­hányást tett neki: — Hogy lehettél ilyen él­hetetlen ? — Miért? Te is ugyanúgy vigyázhattál volna rá, a do­bos azt mondta, hogy ket­ten figyeljük-... — védeke­zett támadással Kerczák. A zenekar tagjai kiron­tottak az udvarra, még Ot­tilia asszony is utánuk ment. Foszladozott már a sötét­ség, a dobos a kultúrház ud­varán csak részegeket látott. A szamarát a kordéval együtt elvitték. Dühös volt magára, hogy a két fiúra bízta az állatot, ellenőrizhet­te volna ő maga is, kijöhe­tett volna néha körülnézni, hogy nem piszkálják-e. Kirohant az útra, nyomá­ban a bálozók seregével. — Egy tankról beszélnek, hogy eltévedt! Állítólag vé­gigment a falun. A szamár megijedhetett tőle — mond­ták többen. Ez ésszerű magyarázatnak látszott, de aztán mégsem esett több szó a tankról. Hakli elindult a homokút felé, ki a halaiba, arra gon­dolva, hogy csak abba az irányba vihették el a szama­rát. A faluból gyorsan kijutott, a többiek sem maradtak le, azt hitték, hogy valamilyen nyomot követ, s azért rohan ennyire. Ez az út vezetett a tanyákra. A dobos nem tá­gított, mintha egy láthatat­lan kötélen húzták volna, haladt a menet előtt. A ta­nyák felé sietett, ahonnan tnár idehal látszott a kakasok kukorékolása. A ködben fel­tünedező dombok fölött ma­gányos pacsirta énekelt, s nagyon messziről a békama­dár kuruttyolt — mert iga­zi madar volt az; ugyanúgy gatókig, mint ahogy első pil­la natra látszik. Kopognak a telexgépek, se­gít a rádiós és műholdas közvetítés. Egyidejűleg veszik az adást Lvovban, Rigában, Szimferopolban és Petropav- lovszkban. Az egyik helyen délután van, másutt viszont már új nap kezdődik. Itt csupán közeleg a lapzárta, ott már a rotációs sokszoro­sító gépet is elhagyta az új­ság. Itt a szerkesztők, ott már a kézbesítők dolgoznak. Kelet felé haladva tíz idő­zóna váltja egymást — s e2 repdesett, mint a sárgarigó, de a hangját a békától örö­kölhette, ezért nevezték el békamadárnak. Ottilia asszonyt felültették egy bicikli csomagtartójára, mert csak így tudta titolérni a menetet Kerczák és Nevic- ky futásnak eredt, hogy utol­érhesse a dobost, aki egy- szercsak megtorpant. Mély árok tátongott előtte, Hakli úgy bámulta a meredek árok alját, akár a kivégzés előtt álló elítélt. Valaki az árokba fordítot­ta a kordét, előtte ott feküdt a szamár is. A két hátsó lá­bát egy foszlott kötéldarab­bal átkötötték. Az állat moz­dulatlanul feküdt. Hakli le­csúszott a kordé mellé, rán­gatta jobbra-balra, mert azt hitte, hogy alászorult a sza­már lába. — Most mit tegyek? — hajlongott, csúszkált, kétség- beesetten az árok alján. Még hátrább húzta a kordét, mintha arra számítana, hogy ezzel föltámaszthatja a sza­marát. Amikor az árok pe­remén meglátta a tehetetle­nül fekvő állatot, az volt az első gondolata, hogy elpusz­tult ... De mégis bízott, hát­ha megmentheti, hátha kita­lálnak majd valamit, a sza­már élni fog, s nem lesz semmi baj. (Folytatjuk) nem kis nehézséget okoz az információellátásban. Rendkívül fontos tehát a szervezettség, a gyorsaság. A TASZSZ éjjel-nappal dolgo­zik, az ügyelet mindig elér­hető, és nincs szünnap. Az intézmény munkatársai gyak­ran a kiemelkedő döntések helyszínén készítik anyagai­kat, hogy minél hamarabb teljesíthesse rendeltetését a hír. Ez — a hitelességgel együtt — magától értetődő követelmény mindazokban a szerkesztőségekben, rovatok­ban, a.hol feldolgozzák a tár­sadalmi, politikai, gazdaság’, tudományos, kulturális, a bel- és külföldről érkező in­formációkat. Csengenek a telefonok, az íróasztalokon jegyzetek, sor­ról sorra ugranak a telexgé­pek ... Akár csak másutt. Vannak dolgok, amelyek hoz­zá tartoznak a tudósítói mun­kához, amíg csak újságírás és szerkesztés létezik a vilá­gon. Ügy hat, hogy az örök- életűnek hitt telexgépek nem ilyenek: az információs for­galom technikai változásokat is követel. Programozott szá­mítógépes munkára tér át a szovjet távirati iroda. A Taszszovec arról ír, hogy fokozottabban hasznosítják az automatizálás előnyeit, megkezdődött a felkészülés az Intenzív oktatási részlegben. A jól fölszerelt helyiségeK- ben nemcsak Idegen nyelve­ket lehet tanulni. Vannak, akik épp az úgynevezett dis­play-rendszerhez kapcsolódó elektronikus hírfogadással, szerkesztéssel és továbbítás­sal ismerkednek ... A TASZSZ szakemberei az MTI-nél is tanulmányozták ezt a megoldást. Egyelőre a több mint húszszemélyes sport- és információs szer­kesztőségben lehet látni az írógépet helyettesítő, a Vi­deoton által is gyártott ké­szülékeket. A szovjet újság­írók és szerkesztők elégedet­ten beszélnek róluk. Aztán az általánosabb elektronikus korszerűsítésről esik szó, amit minden bizonnyal meg fog­nak valósítani. Méghozzá ha­marosan. H. F. SOMOGYI NÉPLAP A néma levente Uj sebészeti eljárás Több mint hét évtizeddel ezelőtt, 1912. má­jus 5-én jelent meg először a Bolsevik Párt lopja, a Pravda. A Lenin által alapított új­ságot rövid idő alatt a nép szavaként ismer ték Oroszországban, s jelentős szerepe volt a cárizmus és a burzsoázia ellen, a szocia­lista forradalomért vívott harcban. Lenin a ké­sőbbi években is óriási jelentőséget tulajdo­nított a sajtónak, a politikai harc legélesebb fegyverét, azt az eszközt látta benne, amely­nek révén a dolgozók a párt terveinek meg­valósítására szervezhetők. A Pravda születés­napját a szovjet sajtó napjaként tartjuk szá­mon. Az 1912-i május óta természetesen új kommunista újságok százai születtek. A szer­kesztőségek sorában kiemelkedő helyet foglal el a Szovjetunió Távirati Irodája (TASZSZ), amelyet a szovjet sajtó napja alkalmából mutatunk be olvasóinknak. bekerüljenek a rádió és televízió műsoraiba, elfog lalják helyüket az ólombetűs vagy fényszedésü új­sághasábokon. Működük a tájékoztatás a szocialista és nyugati orszá­gok között is. Mindazt, amit a Szovjet­unió életéröl továbbít a TASZSZ, a szövetségi távira­ti irodákban, autonóm köz­társaságokban, megyékben dolgozó munkatársai írják és fényképezik — Leningrádtól Vlagyivosztokig. A házigaz­dák égyikétől megkapom az intézmény belső lapját, a Taszszovec legfrissebb szá­mát. A fontos feladatok kö­zött szerepel annak nyomon követése: miként igyekeznek minél jobban megfelelni az SZKP Központi Bizottsága novemberi határozatának. A Fotpkrónika szerkesztősége például ilyen témákról Ké­szít különböző felvételeket, összeállításokat a központi, ágazati és helyi lapoknak: a novemberi plánom határoza­tai az életben, az élelmezé­si program az egész nép Ügye stb. Megannyi témát ad az előirányzott gazdasági fejlődés, a tudományos-tech­nikai haladás, a termelékeny­ség növelése, a minőség, a munkafegyelem javítása. A képekre és információd­ra négyezer újság fizet elő. A lapok sok millió példány­ban „viszik tovább” a híre­ket, a kommentárokat. Egy nagy országiban a gondok is nagyobbak. Maga a továbbí­tás sem olyan egyszerű az olvasókig, nézőkig vagy hall­BALÁZS JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents