Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-31 / 127. szám
Előadás az energiagazdálkodásról A MTESZ Somogy megyei Szervezetének elnöksége rendezésében sokakat foglalkoztató témájú rendezvényre került sor tegnap a kaposvári Killián György Ifjúsági és Űttörő-Művelődé- si Központban. Az előadó dr. Laklia Tibor, az Ipari Minisztérium országos energiagazdálkodási hatóságának csoportvezető főmérnöke volt; Energiagazdálkodásunk néhány problémája, különös tekintettel a települések energiaellátására címmel tartott előadást. Bevezetőben kijelentette, hogy — mivel a korábbi évekhez hasonlóan minden országban kapható mindenféle energia- hordozó — a szó szerinti értelemben vett energiaválságról nem beszélhetünk, az viszont tény, hogy ezek az energiahordozók nem a régi áron szerezhetők be, nem mindegy tehát, mivel gazdálkodunk. Ezután Magyarország ener'giaszerkezetét ismertette, részletesen elemezve a szén-, az olaj-, a földgáz- és a vil- lamosenergia-felhasznáiást, illetve -hasznosítást. Kifejtette: a lakossági és a kommunális ellátásban a szénfelhasználás 1970-től a tíz év alatt 35 százalékkal csökkent, a földgázé mintegy ötszörösére nőtt, a pb-gázé ■pedig megkelszereződöít, s szintén többszörösére növekedett a villamosenergia és a fűtőolaj felhasználása. Adatokkal támasztotta alá, hogy az energiahordozók közül jelentős mértékben számítani lehet a lakossági igények kielégítésénél a szénre, de gondot okoz a tüzelőberendezések választéka. Elemezte dr. Laklia Tibor a gázfogyasztás eddigi adatait, amelyek szerint a lakossági földgázfogyasztók száma tíz esztendő alatt 137 ezerről '701 ezerre nőtt, a pb-gázfogyasztóké pedig 1 millió 300 ezerről 2 millió 300 ezerre. Problémát jelent azonban a vezetékes gázellátásnál a téli csúcsfogyasztás és a nyári kisebb igény közötti különbség, amely a villamosenergia-fogy aszta- sához hasonló gondot okoz. Szólt az előadó a gázvezetékrendszer további bővíté- nek lehetőségeiről, az ennek érdekében bevezetett kommunális kötvényekről, majd a távhőellátásról. Kitért az elektromos hőtárolós kályhák használatát korlátozó intézkedések okaira is. Az energiagazdálkodással kapcsolatos lehetséges tennivalókat elemezve beszélt az új lakások hőetlátási formáiról, s megállapította: hiányoznak a magánlakásépítések terveihez „mellékelhető” korszerű fűtési tervek. Rámutatott a tervezők szerepére is egy-egy város energiapolitikájában, s elengedhetetlenül szükségesnek ítélte meg az energetikus mérnökök bevonását a tervezőmunkába. A fűtéssel kapcsolatban lényegesnek ítélte az energiatakarékosságot oly módon, hogy az eddigieknél gyakoribbá váljon a különféle hőszigetelő eljárások alkalmazása az építkezések során. A rendezvény résztvevői az előadás után több kérdést tettek föl a somogyi műszaki és közgazdasági hónap záró rendezvénye előadójának. Ezekre válaszolva dr. Laklia Tibor ismertette az országos terveket s a megvalósításukra vonatkozó lehetőségeket. percét a forradalom, a harc, az új hirdetése töltötte ki, s az annyira szeretett nép fölemelése. Az ő szavaival „a magyar ugar megváltása, új, egészséges életre keltése” következett, akármilyen poszton állt is. Hamarosan megválasztották a Szociáldemokrata Párt központi titkárának. Hamburger doktor a földreformot tartotta a legfontosabbnak, mégpedig termelőszövetkezetek alakítása révén. Amikor miniszteri megbízottként először tanácskozott a somogyi pártvezetőkkel — Tóth Lajossal, Kovács Miksával, Latinka Sándorral — 1919. február 21- én, kifejtette előttük a termelőszövetkezetek alakításának szükségességét. Szavainak hitelt adott, hogy a zalai földfoglalási mozgalom eredményes szervezőjeként ismerték. Somogybán is forradalmi volt a hangulat, így Hamburger doktor a Munkástanács 1919. február 25-i rendkívüli üléséé soar azt javasolta: azonnal vegyék birtokba a Mezőgazdasági és Iparrészvénytársaság uradalmait, teljes fölszerelését s hozzanak létre ott termelőszövetkezetet. Az elfogadott határozat alapján ő' adta át a lefoglalt birtokot — március 3-án — a jogos tulajdonosoknak. Országos vihart kavart a somogyi termelőszövetkezeti mozgalom, a helyi / vezetők azonban, élükön Hamburger doktorral, állták a sarat. Neki is köszönhető, hogy Somogy — tizenegy nappal megelőzve a Tanácsköztársaság kikiáltását — március 10-én háromtagú munkásdirektóriumot állított a megye élére. A Tanácsköztársaság országos vezetői közül ő fordult meg legtöbbször megyénkben. B'öldművelésügyi népbiztosként 1919. április 12-én külföldi újságírókat és fővárosi vendégeket — köztük Móricz Zsigmondot — kísérte somogyi termelőszövetkezeti látogatásra. Aztán részt vett a megyei munkástanács megalakulásán április 14-én. Nagy hatású beszédet mondott az ülésen. Ott volt az első szabad május elsején a kaposvári szónokok között. Magyar, horvát, szerb, bolgár, török, osztrák vöröskatonákhoz beszélt a vörös díszbe öltöztetett városháza előtti emelvényről: „Amint itt képviselve vannak Európa nemzetiségei, úgy a magyar es az orosz ta nácj köztársaság diadaláért kiizdö milliós hadseregben is összeolvadt, kezet fogott minden nemzet proletárja, jeleül annak, hogy a proletárok sorsa és célja az egész világon ugyanaz; hogy a közös sors és közös cél nem ismer országhatárokat.” Hamburger Jenő, aki később ott volt a fronton, szilárdan kitartott a kommunisták, a proletárdiktatúra mellett, más népbiztosokkal együtt az emigránsok keserű kenyerét ette a Tanácsköztársaság megdöntése után. 1923-bán talált új hazát a Szovjetunióban. Orvosként dolgozott, vezetője volt a moszkvai röntgenintézetnek 1936. december 14- én bekövetkezett haláláig. Kun Béla azt mondta a ravatalánál: „Hosszú időn át fognak beszélni rólad, Hamburger Jenő.”. A nemzetközi munkásosztály nevében a kiemelkedő bolgár kommunista vezető, Vaszil Kolarov búcsúztatta: „Gyászoljuk a proletariátus ügyének korán elhunyt, hű harcosat, s kívánjuk, hogy a fiatal nemzedék tanuljon ennek a forradalmárnak életéből.”. Hamvait a Kreml falából 1947- ben hozták haza, Zalaszent- grótra. Hamburger Jenő neve és tevékenysége örökre egybeforrt Somogy forradalmi múltjával, 'a Tanácsköztársaság 133 dicső napjának történetével. Latinka Sándort és társait kivégezték, ő azonban megőrizte emléküket, s Szovjetunióban írt balladája tette valóban ismertté és hallhatatlanná alakjukat. Ma is érvényesek épp ezért Vaszil Kolarov szavai, hogy a fiatal nemzedék tanuljon forradalmár életéből. Lajos Gém Béremelés — érdem szerint A pártbizalmi agitál A fiatal nemzedék tanuljon életéből Gyakorlott mozdulatokkal helyezi vissza a kiemelt fényszórót az aknán levő Robur gépkocsiba. Megerősíti a csavarokat, elnézést kér a néhány perces várakozásért: — Társaim indulni akarnak, vidékre mennek, be kell a munkát fejeznem, de utána beszélgethetünk. Bíró Károly, a Délviép kaposvári, központi gépműhelyének autóvillamossági szerelője, a tizenhárom tagú pártcsoport bizalmija tizedik éve dolgozik itt. Harmadmagával javítja az ösz- szes jármű villamossági berendezéseit. — Sajnos, nálunk is gyakran okoz gondot az anyaghiány. Előfordul, hogy egy- egy hónapokig hiányzó alkatrészt úgy bütykölünk össze. Ez persze nem mindig olyan tartós, mint az, ami a gyárban készül. Persze az is előfordul, hogy a gyári darab rossz, hamar .tönkremegy, s hozzák visz- sza a gépet... Két esztendeje került Bíró Károly a kommunisták sorai közé. Tavaly már a pártcsoport vezetésével bízták meg. Autószerelők, lakatosok, művezetők, a műhely vezetője vannak ebben a pártcsoportban, — Mi foglalkoztatja most a kommunistákat? — Nemcsak ők, hanem a műhely valamennyi dolgozója — hatvanhétén va-' gyünk — igen nagy érdeklődéssel, várakozással figyeli a genfi tárgyalásokat. Bízunk abban, hogy sikerül megegyezni. Mi valamennyien családos emberek vagyunk, nyugodt, békés körülmények kötött akarunk dolgozni. A nemrégen tartott csoportértekezleten a kommunisták és párton kívüli társaim többször kérdezték munka közben, mi lesz az idei bérrendezéssel, mert ez még nem volt. Söjtöri Ferenc, a műhely vezetője a pártcsoport ülésén elmondta, hogy hamarosan választ kapnak erre. Amikor ott jártunk, éppen akkor döntöttek erről a szakszervezeti bizalmiakkal, a csoport- és a művezetőkkel való tárgyalás, a teljesítmények figyelembevétele alapján. — Differenciáltan, a végzett munka szerint osztottuk ki a béreket a rendelkezésünkre álló keretből. Április 26-tól visszamenően 70 fillértől két forintig emeltük az órabéreket. Csak az kap, aki erre rászogált. Jó dolog, hogy a pártcsoportban levő valamennyi kommunista érdemesnek bizonyult rá. — A kommunistákra — köztük Bíró Károly bizalmira is — minden feladatban számíthatok, lelkiismeretesen, kifogástalan minőségben és határidőre végzik el munkájukat. Így vállalatunk is tudja tartani a határidőt — mondja a műhely vezetője. — Nemcsak a béremelés bizonyítja a kommunisták példamutató munkáját. Tavaly és az idén a műhelyből nyolcán kaptak kiváló jelvényt és más elismerést. Köztük több kommunista: Zilizi Sándor szerelő, Barta István, a Béke brigád vezetője lett kiváló. Laki Lukács Jenő pedig a Szakma ifjú mestere kitüntetést kapta meg. — Mivel foglalkozik most a pártcsoport? Bíró Károly határozottan válaszol: — Ogy érezzük, hogy jó a hangulat, a légkör a gjű- helyben. Ezt a most elfogadott bérrendezés bizonyára tovább javítja. Ennek ellenére fontosnak tartjuk a közösség összekovácsolását a brigádmunkában, a munkaversenyben, a társadalmi feladatok vállalásában való részvétel erősítését. Ezzel egyébként nincs baj. Például amikor fedett autóbusz- várót kellett építeni ide a műhely közelébe, ott voltak kommunistáink, szocialista brigádjaink is. A fegyelmet is javítani kell, s főként jobban odafigyelni a munkavédelmi szabályok be- • tartására. Erről is tanácskozunk most, a napokban az alapszervezeti taggyűlésen. Itt döntenek majd fiatal szakmunkástársuk, a 24 esztendős Tóth László nehéz- gépkezelő fölvételéről. Neki a gazdasági feladatok ellátásán kívül a munkásőrségben való helytállást is próbatételként adták. Érezhetően megjavult a pártcsoport kommunistává nevelő munkája, amióta Zilizi Sándort bíztak meg ezzel a feladattal. Tavaly két fiatal került közéjük, s Tóth Lászlón kívül még egy fiatal munkást javasolnak a párt soraiba az idén. Szalai László Száz éve született Hamburger ]enő Ez a híres kép 1919 áprilisában készült, amikor a külföldi újságírók meglátogatták a Kaposvár melletti termelőszövetkezetet. Az első sorban balról jobbra: Bíró Lajos író. Schneller Béla, Kovács Miksa megyei titkár, dr. Hamburger Jenő, Lewin Samu, Latinka Sándor, Tóth Lajos. Móricz Zsigmond Lewin Samu mögött áll Sovány, aszkétaarcú, magas termetű, művelt férfi érkezett hatvannégy évvel' ezelőtt Kaposvárra. Amikor beszélt, tűz lobogott a szemében. A szociáldemokrata párti vezetőket magával ragadták szenvedélyes, meggyőződéstől átfűtött szavai. Hamburger Jenő hevét akkor már országszerte ismerték, sőt a határokon túl is. Előtte sem volt ismeretlen Somogy, hiszen Zalában praktizáló orvosként rengeteget megtudott az e tájon élő szegények sorsáról, szenvedéseiről. Hatgyermekes kovácsmester fiaként éppen száz évvel ezelőtt, 1883. május 31- én született Zalaudvarno- kon. Amikor bekerült az orLatinka-ballada (Részlet) Egy életem, egy halálom: a kaposi megyeházon lesz még vörös lobogói Jól célozz hát a szívembe, te Prónay napiopól S áll egyenest, mint a nyárfa. Gyászba borul sok száz árva jó Latinka Sándorért, vezérünkért, az igazért, bátorért Holdvilággal hóttak járnak: Somogyország még feltámad, lesz dáridó, nemulass! Addig pedig Horthy-kutya, fehér kutya, csak ugass... vostudományi egyetemre, nemcsak a beteg emberek, hanem a súlyosan beteg társadalom gyógyítására is készült. A szociáldemokrata párt tagjaként ott volt a nagy tüntetéseken; a fővárosi munkásokkal együtt ünnepelte az 1905-ös forradalmat. Zalaszentgróton kezdte körorvosi pályáját, 1910-ben. Nemsokára már úgy emlegették mindenfelé, hogy a szegények orvosa. Sokat tett értük, feleségével együtt. Tíz évvel ezelőtt, amikor a za- laszentgróti emlékkiállításon jártam, belelapoztam a hatalmas, régi orvosi naplóba. Valóban messze földről jártak hozzá: örtilosból, Ba- latonszentgyörgyről, Gyékényesről, Három- fáról, Somogy- sámsonból. Hamburger doktor nemcsak vizsgálta a betegeket, hanem beszélgetett is velük, így sokat megtudott arról, hogyan él a falusi ember a szomszéd megyében. Ezt később forradalmárként kamatoztatta munkájában. Az első világháború idején egyre határozottabban kiállt a sokat nélkülöző szegények mellett, különösen azután, hogy a nagykanizsai szociáldemokrata szervezet elnökévé választották. Élére állt a megmozdu- r lásnak, amikor jobb ellátást követeltek. Ö volt annak a tömeg- gyűlésnek a szónoka, amelyen az októberi forradalom győzelmét ünnepelték. 1918 elején már határozottan föllépett a háború ellen. Február 2- án letartóztatták, a pozsonyi katonai törvényszék elé állították. Pere elhúzódott, ősszel ítélték egyévi „szigorú foglárfogságra”. A polgári demokratikus forradalom győzelmekor pozsonyi elvtársai érte mentek a börtönbe. Űtja onnan már olyan, hogy színié minden SOMOGYI NÉPLAP
