Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-28 / 125. szám
I avermekfíknftk Őszinte kérdések — őszinte válasz V % Samanta Smith és Jurij Andropov levélváltásáról A nemzetközi gyermeknap nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek ünnepe is. És mindenekelőtt azoké, akik szeretik a békét, szeretik a gyerekeket. A gyerekek a béke híveinek természetes szövetségesei. Nem véletlen hát, hogy Samanta Smith, tízéves amerikai iskoláslány a Maine állambeli Manchester városából levelet küldött Jurij Andropovnak, az SZKP főtitkárának Moszkvába, a Kremlbe. Samanta az Egyesült Államokban nő fel. Abban az országban, ahol a tömegpropaganda a szovjetek országát sokszor olyannak ábrázolja, mintha ott nem i* emberi lények, hanem valamiféle szörnyetegek élnének. Egyenesen feltette kérdéseit: „Háborút akarnak önök, vagy nem? Ha ellene vannak, legyen szivet megmondani, mit szándékoznak tenni, hogy ne legyen háború?" „Miért akarják önök meghódítani az egész világot vagy legalábbis az Egyesült Államokat?" E nyíltság Iránti tisztelet sugárzik Jurij Andropov válaszleveléből is, amelyet az APN közzé tett, tehát nemcsak ennek az egyetlen amerikai gyermeknek szól és nemcsak a gyermekeknek. Az SZKP főtitkára megírta Sámán tának: „Kérdésed a legfontosabb azok közül, amelyek minden embert nyugtalansággal töltenek sL Komolyan és becsületesen válaszolok rá. Mi, a Szovjetunióban igyekszünk megtenni mindent és meg is teszünk mindent azért, hogy országaink között ne legyen háború, hogy egyáltalán ne legyen háború a földön. Így akarja minden szovjet ember így tanított bennünket Vlagyimir Lenin, államunk megalapítója. A szovjet emberek jól tudják, milyen szörnyű és pusztító a háború. Negyvenkét esztendővel ezelőtt a náci Németország hadserege, amely az egész világot uralma alá akarta hajtani, megtámadta országunkat. Városaink is fal- vaink ezreit gyújtotta fel és rombolta le. Szovjet férfiak, nők és gyerekek millióit gyilkolta meg." Andropov utalt arra a háborúra, amelyről Samanta az iskolai történelem órákon hallott, s amely a Szovjetunió és az Egyesült Államok győzelmével ért véget; a két ország közösen harcolt azért, hogy sok népet felszabadítson a fasiszta hódítás alól. Ma is békében akarnak élni VI RAG ROL-VI RAGRA Aki szereti és jól ismeri a virágokat, tudja azt is, melyik, hol fordul elő. A középső, betűvel jelzett sorban hat virágot láthattok. Fönt és lent pedig rajzokkal illusztráltuk, melyik, milyen környezetben lelhető fel. A feladat kettős: párosítsátok a virágot az előfordulási helyével, tehát a betűt a számokkal, és Írjátok mellé, milyen virágokról van szó. (A megoldást a 10. oldalon ellenőrizhetitek.) , A FAMUTFONO-IPARI VÁLLALAT KAPOSVÁRI GYÁRA az 1983/84-es tanévre beiskoláz 8 általános végzettségű leányokat szakmunkástanulónak A képzési idő: 3 év. Kényelmes leányotthoni elhelye- aés. Havonta tanulmányi és szociális ösztöndíjat fizetünk. Ingyenes tankönyv, munkaruha és iskolaköpeny. Napi 5 forint ellenében háromszori étkezés. Jelentkezni lehet az iskolák által kiállított jelentkezési lapon, A jelentkezési lapra kérjük ráírni: Fonalgyártó szakma, PFV Kaposvári Gyára. A jelentkezési lapot személyzeti és oktatási osztályunkra kérjük küldeni, az alábbi címre: PFV Kaposvári Gyára, 7401 Kaposvár, Jutái út 24. Kérésére részletes tájékoztatót küldünk. a szovjet emberek az amerikaiakkal. „Amerikának is, nekünk is van atomfegyverünk — olvashatta tovább Samanta. — Szörnyű fegyver, amely egy szempillantás alatt emberek millióit ölheti meg. De mi nem akarjuk, hogy valaha is működésbe lépjen. Éppen ezért a Provjetunió ünnepélyesen, az egész világ előtt kijelentette, hogy soha nem alkalmazza elsőnek az atomfegyvert. Javasoltuk további gyártásinak megszüntetését, és a már meglevő atomfegyverkészlet megsemmisítését ... Senki a mi hatalmas és gyönyörű országunkban — sem a munkások és parasztok, sem az írók és orvosok, sem a felnőttek és a gyerekek, sem a kormány tagjai nem akarnak sem nagy, sem »kis* háborút Mi békét akarunk, hiszen van tennivalónk: gabonát termelni, építeni és feltalálni, könyveket írni és a világűrbe repülni. Békét akarunk önmagunknak és a föld minden népének, a gyermekeinknek és neked is, Samanta.” A levél azzal zárult, hogy az amerikai iskoláslány meghívást kapott a szovjet gyerekek Fekete-tengeri úttörőtáborába, Artyekbe. Samanta érthető örömmel fogadta ennek a nagyszerű vakációnak a tervét Azt reméli, hogy még az idén nyárom eljut oda. Egy-két készlet műanyag kuglija sok gyereknek van, de ez a játék megtalálható az iskolák napközijében is. A megszokott gurítás, találat helyett még sokféle játék játszható vele. Néhány ötletet közreadunk, de hasonlókat ti is kitalálhattok. LÉPEGETÖS A játékhoz két csomag műanyag kuglikészlet szükséges. A kuglikat egymástól 30 centiméterre, három-négy sorba felállítjuk. A sorok között egy-egy métert hagyjunk ki. Ezen az akadálypályán kell a versenyzőknek átkelniük bekötött szemmel úgy, hogy minél kevesebb bábut döntsenek fel. Minden bábu feldöntése hibapontot jelent. Az győz, akinek a játék végére a legkevesebb hibapontja van. (Ez a játék alkalmas arra is, hogy valakit megtréfáljunk. Mikor bekötött szemmel indulásra kész, a bábukat észrevétlenül összeszedjük. Mulatságos Látvány, 'ámint játékosunk gyanútlanul, elővigyázatosan lépkedi át a nem létező akadályokat. Mikor befejezi produkcióját — hiszen nem érezte, hogy feldöntött volna egy bábut is —, büszkén körülnéz, csak levéve szeméről a kendőt derül ki a turpisság. A tréfa jó, de vigyázzunk, ne bántsunk meg vele senkit.) FEJSZÁMOLÖS KUGLI Mindenki hármat gurithat A ledöntött bábuk alján azonban számok, nagyobb gyerekeknél összeadás vagy szorzási feladatok vannak. A versenyző a harmadik dobás után a bábukhoz fut, és a számokat összeadja, vagy a végeredményeket bekiabálja. (Egy-egy összeadásra, szorzásra csak 10 vagy 20 másodperc áll a rendelkezésre.) A győztes az, aki többet dob, és a feladatokat is jól oldja meg. BETÜJÁTÉK KUGLIVAL Ebben az esetben betűk vannak a kuglikon. Minden bábu ledöntése 2—2 pontot ér. De aki a ledőlt kuglibábukon lévő betűkből értelmes szót — szavakat tud kirakni, az szavanként 5—5 pontot kap. A betűket.3—4 dobás után cserélni kell! KENGURU KUGLI Egy méter távolságra állított bábuk között kell páros lábbal úgy átugrálni, hogy a versenyző a bokája közé egy labdát szorít. Minden átugrott bábu 2—2 pont. A ledőlt bábukért nem jár pont. EGYENSÚLYOZÓ VÁLTÓ Osszátok két csoportra a gyerekeket! A \két csoport egy-egy versenyzője két kuglit kap a kezébe. Az egyik kuglibábut talpával tartsa felfelé, és ezen egy másik bábut egyensúlyozzon. így kell a kijelölt cél megkerülésével visszafutni a csoporthoz, és váltani a társat. Ha a kuglibábu leesik, vissza kell futni, és újra indulni. A győztes az előbb célba érő csapat. A barátka Talán a legszorgalmasabb hazai énekesmadár a verébnél karcsúbb, szürke tollru- hás barátka. A hím fejét fekete, a tojóét és a fiatalokét rozsdabarna „sapka” díszíti. Tavasszal, március végén, először a hímek érkeznek vissza közel-keleti telelőhelyeikről, és ha az időjárás kedvező, eleinte halkabban, később egyre hangosabban énekelni kezdenek. A barátka éneke két részből áll. (222242) Kosztolányi Dezső Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most A bús férfi panaszaiból Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most, legyen tiéd örökre az egész. Vedd a telet és a nyarat, a lombost, itt van neked az epe és a méz. Ez itt a keserű s ez itt az édes, ez a fekete és ez a fehér, ez a nyugalom s a láz is, hogy égess, ez itt a méreg és ez a kenyér. Tejet adok, de hozzá szörnyű vért is, ölelni lágyan és birkózni kart és harcot is, hogy harcolj csakazértis, a rózsa mellett ott legyen a kard. Van még néhány elhányt és csonka holmi, egy kis verőfény és egy-két kacaj, viaskodó kedv, várat ostromolni és végezetre egy nagy, tompa jaj. Iker ajándékot veszel örökbe, oly ember-ízű és oly felemás, de ember adta, nem telt néki többre, eget ne vívj, mély kutakat ne áss. Sötéten nyújtom ezeket tenéked s koldus apád most tétovázva áll, mert nincs egyéb. Jobbjában az élet és a baljában ott van a halál. 1924. Először utánzásokkal is tarkított változatos csicsergés, amelyet a madarászok „bokoréneknek” is neveznek, majd ezt követi a csengő flótahangokból álló befejezés. Ez a poszátákkal rokon szürke kis madár legalkal- mazkodóbb madárfajaink közé tartozik. Eredetileg a dús aljnövényzetű lomberdők, a folyóárterek ligeterdeinek lakója, de megtelepedett a parkokban, kertekben, temetőkben is, mindenütt, ahol táplálkozásra és fészkelésre alkalmas élőhelyet taláL A párok egy-egy kiválasztott területet birtokolnak, ezt a hím sűrűn hallatott énekével jelzi. Amikor a fülemüle, az erdei pinty és az énekes rigók rég elhallgattak már, a barátkák, különösen a kora reggeli órákban, a nyár második felében is énekelnek. A párok növényi szálakból álló egyszerű fészküket bokrok alacsony ágaira, az ártéri erdőkben gyakran az ott buján tenyésző szederindák közé, alig arasznyira a föld felett építik. Az öt tojáson éjszaka a tojó, nappal rendszerint a hím kotlik. A fiókák 10—11 nap alatt kelnek ki, és alig száradnak meg, nyomban enni kérnek. Szüleik szorgalmasan hordják számukra a hernyókat, kora reggeltől egészen alkonyaiig etetik a mindig éhesen táto- gó kicsinyeket. Ezek gyorsan növekednek, és 10—15 napos korukban már elhagyják a fészket. Eleinte a sűrűben bujkálnak, ahol az öreg madarak tovább etetik őket, de gyorsan önállósítják magukat, és ettől kezdve a környéken kóborolnak, míg szüleik a második költéshez látnak. A barátka tápláléka tavasszal és nyár elején túlnyomóig rovarokból áll, de amikor augusztusban érni kezd a bodza, egyre többen gyülekeznek az édeskés ízű fekete bogyók közelében. Az őszi vonulás fö ideje szeptember és október, de gyakran akadnak áttelelő példányok is. Az őszi bodzásokban gyűrűzött barátkák egyebek mellett Ciprus szigetén, Libanonban és Szíriában kerülnek kézre. A Közel-Keletről érkeznek vissza minden tavasszal. Mese a kakukkról, akit nem olyan fából faragtak Egyszer volt, hol nem volt, alig egy szusszanásra Zúrza- varitól, a Háromkereki falu közepén, ott, ahol az Okosi bíró lakott, élt egyszer egy kakukk. Ez a kakukk egy faliórában lakott, s időnként — pontosan félóránként — kiugrott a falióra párkányára, hogy mindenkit figyelmeztessen az idő haladására. Legfőképpen pedig az Okosi bírót, akinek akkora esze volt, hogy alig győzte idővel ösz- szeszedni. A kakukk boldogan élt, hiszen tudta, hogy őt nem olyan fából faragták, mint a társait. Vidáman ugrott let # falióra párkányává, es mondta elragadtatva, hogy kakukk, majd azt, hogy ka-kukk. Utána pedig dolga végeztével visszabújt a falióra-házikójába, amit szintén nem akármilyen fából faragtak. Évek sokasodtak egymás hegyén-hátán. Már annyi év pörgött el, hogy az Okosi bíró, azzal az irdatlan nagy eszével is addig számolta őket, míg bele nem őszült, de a mi kakukk-madarunk rendületlenül jelezte az újabb évek eljövendő óráit. Egyszer azonban, amikor ő is nagyon öreg madár lett, annak ellenére, hogy nem olyan fából faragták, mint a társait, mar nem félóránként, ha*s» CAíasíníáca mondta, hogy kakukk, majd azt, hogy ka-kukk. Körülötte ugrált az egész világ, ugyanúgy, mint ö. Az Okosi bíró fejét vakar- gatva morgott magában — Ejnye! Mennyivel is múlhatott hány óra? Sajnos nem tudta meg. A kakukk teljesen megzavarodott. Volt, hogy egész délelőtt ki sem bújt odújából, máskor meg ötpercenként mondta, hogy kakukk, majd azt, hogy ka-kukk. Történt egyik hajnalon, hogy a kakukk szokása szerint kibattyogott, a megszokott, párkányra, amit szintén nem olyan iából faragtak, mint a többit, ernyedten hullott alá. Rugó-szíve még nyekkent egy-kettőt, de délben már erős szorítást érzett, majd zuhant, zuhant egyenesen a szemétkosárba. Végül pedig egy utolsót koppant. És vágyódva gondolt társaira, akik valóban nem. olyan fából készültek, mint ő, akik az erdőben élnek, és hajnalonként, amikor kedvük tartja, azt mondják, hogy kakukk, majd azt, hogy kakukk. És ezt többször is el- ismétlik, ha kedvük tartja. SOMOGYI Játék a kuglival
