Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-22 / 120. szám

KOaxBöha a hatvanadik ÓVJA A FÉNYT Magas, szálegyenes, mint felvidéki szülőföldjén a fák. Könnyű léptű. Ki gon­dolná, hogy tíz évvel ez­előtt egy autóbaleset követ­keztében szinte nem maradt ép csontja. Kairóba készült egy orvoskongresszusra, de még a Ferihegyi repülőtérig sem jutott el. Hat hónapig nyomta az ágyat, majd man­kóra támaszkodva operált. Dr. Koleszár Gyula, a sió­foki kórház szemész főorvo­sa, az orvostudományok kandidátusa az idén tölti be 60. évét. Több mint 30 esz­tendeje gyógyít, sok ember szeme világát óvta meg a sötétségtől, s közben jelen­tős tudományos munkát is végzett. — Fiatal orvosként miért választotta épp a szemészi hivatást? — Egyetemi tanulmányaim során látnom kellett az em­beri szervezet csodálatos bo­nyolultságát — mondja. Tapasztalhattam, hogy abból a nagy egészből a legpará­nyibb rész is olyan összetett egység, hogy funkcióját, megbetegedésének okait bi­zony hosszú évek során sem lehet tökéletesen megismer­ni. A szem, a látás az em­ber féltett kincse; nos, én elhatároztam, hogy ezt a „kincset” fogom tanulmá­nyozni. Az emberi test egé­szét tekintve kisméretű szer­vünk a szem. Több mint harminc éve foglalkozom vele, s mondhatom: sokat tudunk róla, de sejtelmem sincs arról, mennyi idő kel­lene még a kutatásra, hogy összetettségét, az egész szer­vezettel való összefüggését megismerjük. Jó helyen kezdtem a pályát. Az egye­temet Debrecenben végez­tem, s a diploma után a megyed kórházba kerültem. Kezdőnek azért volt jó isko­la, mert feladatokat adott. Az első négy évben, még a szakvizsga előtt, 1300 műté­tet végezhettem. — Tudományos munkás­ságát is ott kezdte? — Egy fontos megbízatás teljesítése során ... 1953-ban a környék trachomás bete­geit kellett felkutatnunk. Több mint kétezer ember műtétes és konzervatív gyó­gyításának tapasztalatai szinte köteleztek a tudomá­nyos munkára, például a gyógyítást elősegítő műsze­rek konstruá­lására. Mindig kerestem a kor­szerű lehetősége­ket így, az UV- sugár gyógyha­tásún alapuló ké­szüléket szer­kesztettem, s ez­zel az átlag hat hétig tartó gyógy­kezelési időt ket­tőre csökkent- hettük. A készü- I lék — Tracho- | lux—UV — alkal- ÍS más volt egyéb víruseredetű, főként sza- ruhártya-gyulladások gyó­gyításának elősegítésére is. A hatvanas években részt vettem az Interferon ter- melhetőségével kapcsola­tos kutatásokban, s ezek­ről közleményekben szá­moltam be. 1966-ban Mün­chenben a 20. szemészeti vi­lágkongresszuson szólhat­tam addigi munkásságom tapasztalatairól, s ott a már említett készüléket is bemu­tattam. Másik fontos fel­adatomnak tartottam, tartom a kancsal és egyéb okok miatt gyengén látó gyerme­kek fölkutatását, gyógyítá­sát. 1960-ban Debrecenben sikerült létrehoznunk az or­szág első iskolai szemgor.- dozó intézetét. , — A Balalon-parti város sok sürgős tennivalóval vár­ta. — Pályázat révén kerül­tem Siófokra, 1969-ben. Rámbízták az új kórház sze­mészeti osztályát. Minde­nekelőtt meg kellett ismer­nem az addig kórház nélkü­li területen előforduló szem- betegségek fő típusait. Ezért már 1970-ben megkezdtük a szűrőmunkát az óvodás és az iskolás gyermekek között. A debreceni mintára azonnal gondozásba vettük a kancsa- lokat és a csökkentlátókat. Ezt a tevékenységet már ti­zennégy esztendeje folyama­tosan végezzük. Az utóbbi években külön gyermeksze­mészeti szakrendelésünk is van. A kórházi munkának, mint ismeretes, a gyógyke­zelés mellett fontos része a megelőzés és a rehabilitáció. A Hajdú-Biharban Űjlétán és Balmazújvárosban elkez­dett műszeres szemészeti szakszűrő-vizsgálataimat So­mogy falusi lakosai körében folytattam munkatársaim segítségével. Siófok után Bedegkér, Kánya, Tengőd, Somogyegres, Nágocs, Zics, Kára, Miklósi, Somogyacsa, Döröcske, Szorosad, Török- koppány következett; 'min­denütt megvizsgáltuk a la­kosságot, s a rehabilitációs tennivalókat is igyekeztünk elvégezni. Az említett köz­ségekben minden rászoruló a helyszínen átvehette a szemüveget, mégpedig in­gyen. Ehhez a munkához je­lentős segítséget kaptunk a többi között a Magyar Uát- szerész- és Optikusszövet­ségtől, valamint az Ofotért vállalattól. Itt jegyzem meg; kandidátusi értekezésemben is a falusi lakosság egészség- ügyi állapotával kapcsolatos témával foglalkoztam. Eddig hatvan tudományos közleménye jelent meg, s mintegy 40 hazai és külföl­di konferencián tartott elő­adást. Most épp nyolc so­mogyi község úgynevezett szűrési anyagát dolgozza föl, közben igazgatóhelyettesi teendőket is ellát és a kór­ház egyik legeredményeseb­ben működő osztályát veze­ti. (Évente 250 műtétet vé­gez el, ebből körülbelül 100 a szürkehályog-operáció.) Sohasem mond nemet, ha társadalmi tennivalókra ké­rik, fiatalos lendülettel szer­vez, intézkedik. S hogy az a régi, Kassán érettségizett fiatalember, aki sok hittel, tudásszomjjal indult a deb­receni egyetemre, elégedett-e fehér hajú önmagával, a pá­lya eredményével, az elisme­rő szavakkal, kitüntetések­kel ? Erről nem kérdeztem. Azt hiszem, effélékről ő is ritkán kérdi önmagát. Nincs rá ideje. Dolgozik. Az em­berek szeme világára vi­gyáz. Óvja a fényt. Szapudi András Jó lesz itt... A gyévé« asszony húzta kifelé, a gyerek nézett visz- sza: hol van a Kanalas né­ni? Szívében gyűlölet és in­dulat keveredett. Nem sír­hatott, mert mit szólnának a nagyok, ha sírni látnák. Nem tudta, hová viszik. A gyermekotthon kapujából még egyszer visszanézett. El­sírta magát. — Ne bőgj már! — szólt az öregasszony. Egy pillanatra sem enged­te el a kezét, pedig az nem akart megszökni; nem ia ér­dekelte már, mi vár rá, ho­vá viszik e!L Robogott a vo­nat; mintha a Duna velük futott volna, ö csak nézett, ki az ablakon, és hallgatott. — Tudod, hová viszlek? — Nem tudom. — Ha megígéred, Hogy nem szöksz el, megmondom. — Hova szöknék? Nincs hova szökni. A gyévé* keze szikkadt volt és ráncos, körmei he­gyesek, mint a ragadozó ma­daraké. Cigarettaszag áradt belőle, a gyerek alig tudta elviselni. — Szoktál cigarettázni? — kérdezte. — Én nem, soha. Utalom, A gyeves maga ele me­redt; poros fekete cipőjét nézte vagy a kislány vékony lábát. Nem lehetett tudni. Csak hosszú hallgatás után szólalt meg ismét. — Nahát, elmondom ne­ked: Szobra viszlek, egy má­sik gyermekotthonba. Ott jó helyed lesz. Jobb lesz, mint Pomázon, a bolondok közt. — Nekem nagyon jó volt Pomázon is. A bolondok pe­dig nagyon szerettek. Meg is fésültek, meg is fürdettek, csak a nevelőket harapták meg. Azokat is csak akkor, ha oltást adtak nekik. Nem bántottak azok engemet tó­ba. A Kanalas néni mindig vigyázott rám. A kalauznő mosolyogva né­zett a kislányra. — Hova utazol a mamá­val? — kérdezte. — Nem a mama. Csak elvisz. Mindenkit elvisz, en­gem is elhozott.. , A kalauznő nem értette * a dolgot. Sietve elment. — Milyen nagy szád van — mondta a gyévés. Almát és száraz kekszet szedett elő. — Kérsz? — Nem. — Nem szereted? — Nem — fordult el kis­lány. Szobhoz közeledtek. Kiné­zett a vonatablakon, A hegy­oldalak tele fákkal, virágok­kal. És a Duna is itt van. Hiszen akkor mehet erdőbe, mehet a vízhez, fára mász­hat és még hegyek is van­nak. Izgalmában föl térdelt a padra. A gyévés csomagolt. — Leszal'lunk. A követke­ző állomás már a határ. Gye­re, gyere; mozogj már! Az állomás fekete vott. Vaskorlát mellett mentek. Fejük fölött a híd. A kis­lány meg-megállt, fölnézett a hegyekre. Ilyet még nem lá­tott. Mi lesz, ha egyszer le- óól ez a hegy? ■— Aztán jó leszel? — kér­dezte a gyévés. — Igen, jó leszek. — Itt a hajadat biztosan levágják. — Nem, azt *e*n epgedem. Akkor inkább elszököm! Kezébe vette nehéz, fekete copfját, mintha ezzel is mu­tatni akarná, hogy ez a* ő haja; ezit nem vághatják le. Ö nem volt még soha tetves és neun is lesz, az biztos. Miért akarják levágni? A gyévés mintha kitalálta volna, mire gondol: — Tetves leszel, ét le kell vagm. — Pomázon sem voltam tetves, itt sem leszek! A festő és a rém Ámos Imre emlékkiállítása A századunk elején Ara törő festészeti stöusok nyo­mán egészen sajátos életmű­vet alkotott Amos Imr*. A Somogyi Képtár termeiben kiállított olajfestmények, grafikák mintha két ember munkái lennének: a pályája elején a posztnagybányaiak hatottak rá, majd teljesen átformálta művészetét a fa­sizmus egyre fenyegetőbb réme. A művész érzékeny alkata a „híd” korai és ké­sőbbi festményei között. A kaposvári Somogyi Kép­tár nagyszabású nyári kiállí­tásának jelentősége, hogy megismerhetjük ezt az élet­művet, fölfigyelhetnek rá azok is, akik csak részletei­ben mérték föl eddig Ámos jelentőségét a XX. századi magyar piktorában. Életmű­vét bátran állíthatjuk az európai figyelem és érdek­lődés elé, hiszen rokonságot mutat a korszak nagyjai­nak, Picassónak és főleg Chagallnak a festészetével. Ámos korai képeinek han­gulata már elárulja, hogy érzékenyen követi ecsetje festő énjének alakulását, rezdüléseit. Visszafogott színvilága, harmonikus kom­pozíciói, szimbolikus alak­jai mágikus erejűek, olyan festőt sejtetnek, aki a hu­mánum jegyében a teljes­ség megismerésére törekszik. Ámos Imre 1907-ben szü­letett Nagykállóban; a Zsi­dó utcában, a város szegény­negyedében laktak, a hitvi­lágnak, a szokásoknak nagy szerepük volt a családban. A szegény kiskereskedők, szatócsok, fuvarosok, szántó­vetők és kocsmárosok vi­gasztalást találtak a chaszid világban, s egy pillanatra „elrévültek”, napi nyomorú­ságukat az álmodozás feled­tette. Ez az állapot Ámos képeinek is jellemző hangu­lati forrása. 1929-ben iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára, ott Rudnay Gyula volt a mestere, akit nagyon becsült és szeretett. Nagyot változott később a világ, átalakult Ámos mű­vészete is. Az 1937-es pári­zsi világkiállításon Picasso Guernicája mély nyomot ha­gyott benne, az ismeretlen jövő nyomasztó jeleit is­merte föl a képen. Ámos is szembenézett a rémmel. Radnóti Miklós ver­sei jutnak eszünkbe e kor­szakban született képei lát­tán. A festő azonban „ke­ményebben fogalmaz”. A szörny című grafikája és az ebben az időben keletkezett több más alkotása az eltor­zult világról megdöbbentő A kapu *yi*v>a watt. Ami­kor beléptek, a kislány sze­me a csodálkozástól kikere­kedett. Itt is tornyok vannak, és milyen, szép rózsák. Piros rózsalugas, és sok szép ró­zsa. Jöttek a gyerekek és kör­be állták, bámulták az új jö­vevényt. Tekintetükben cso­dálkozás voét Odaléptek hozzá, ée a haját kezdték si­mogatni. — D« szép hajad vám!.:: Mi a aeved?... Honnan jöt­tél? Egyaanr eaak hirtelen cseszd lett. A rózsa lugas MA jött egy ember. — Kóaa Mfttytfs vagy«* — nyújtotta a kénét. — Én na­gyok itt as igazgató bácsi Nem kel lélned, jé helyed leas nálunk. — Neme akarom, hegy la­vágjak a hajamat. — Kötelezi a iáéi hai- De nem bánom, a tiedet még nem vágjuk le. Várunk vele egy hónapot; H* gondozni fo­god, meghagyjuk. Rendben? És még valamit: a virágot nem szabad letörni mert az is él, ugyanúgy, mint az em­ber. Az, amelyiknek az előbb leszakítottad a fejét, mind­járt elfonnyad és nem tudsz benne gyönyörködni többé. A kislány a letört virágra nezett. Utána a gyerekekre Jó lesz itt. víziókat — sajnos, valóság­gá vált rémeket — ábrázol­nak. Balladai festmények, kevés vonallal megrajzolt grafikák születnek ebben az időben Ámos művészetében. Szellemi ellenállás minden műve, ami a fasizmusról szól. Gyerekkori spirituális Majdnem azokban az órákban láttam a kaposvári Mozi-múzeumban Erdőst Pál első filmjét, amikor Cannes- ban Arany Kamerával ju­talmazták. Ismert gyermek- játék első sora a címe: Adj, király, katonát! A hazai saj­tóban megjelent jegyzetek elismerték értékét, de nem mozgósítottak a megnézésé­re. Ha hozzátesszük, hogy épp ezekben a napokban hatalmas londoni siker Sza­bó István Bizalom című filmje, amelyet a hazai ítélet méltatlannak talált a rendező színvonalához, ak­kor talán még világosabb, mire akarok kilyukadni. (A Bizalom egyébként a Me­phisto előtti évben szintén Oscar-díj várományosa vált!) Nincs szándékomban m* bályos fSmlevelet árui aa az Adl király, katonát! el- mű filmről. Az Arany Ko­méra minősít! De azt sze­retném nóvumként üdvö­zölni, hogy a vásznon — do- komentarista alkotásról van szó — nem deviánsok, nem dr bilis állampolgárok. nem alkoholisták szerepeinek, be­nőin átlagemberek, akikben ott az eredendő hajlam a jó­ságra. Ez a Jutka, a kis te* tíleslány — nevelőszülőknél nőtt föl — bár sok stációját bejárja annak az életformá­nak, amelynél Jobbat nem tud, tiszta maradt kívffl-be­lül. Erdőss Pál természete­sen mindent odaépít köréje a szakma Mrrldovától. Ma lyw Aliz szociográfiájából íemesá gondjaiból. Még» élményei is hozzájárultak ahhoz, hogy kiteljesedjen moralitása, ám a hangs ily a személyes sorsról a közös­ségre, a nemzetre, az egye­temesre helyeződik Ámos Imre művészetében. Szim­bolikus jeleiből az értelmet­len pusztulást és az emberi értékek féltő, a jövőben, a békében hívő humanista művész látomásai bontakoz­tak ki. A kaposvári Ámos lmre- emlékkiállításra az ország legjelentősebb múzeumai és magángyűjtői adták kölcsön a tulajdonukban levő mű­veket A teljességre törekvő bemutató méltó a tragédiák­kal terhelt korban élt, tra­gikus sorsú festő művésze­téhez. Érdemes vissza-visz- szatérni a képtárba, hogy műveit azoknak a monda­nivalóját minél mélyebben megismerjük, befogadjuk. Akkor nem élt és nem halt meg hiába a festő ... H órányi Barna érezzük, az elsőfilmes ren­dező véleménye az, hogy az életet — és ezt a miénket — a buktatóival együtt vál­lalni lehet és kell. Ez a Jut-, ka a maga törékeny kemény­ségével olyan pozitív mun­kahőse a inának, akit eddig nagyítóval is hasztalanul kerestünk az utóbbi évek irodalmában, filmművésze­tében. Sorsa közhelyes, a film mégsem sémaszerű. Azt hiszem, ez a különbség je­lenti a művészetet! Ozsda Erika amatőr színész játssza » lányt, akivel minden meg­történik, illetve csak az, amit belső vezére, a tisztes­ség enged... Vállalja barát­nője — egy lányanya — gye­rekének fölnevelését, mai Gruseként a brechti „iszo­nyú a kísértés a jóra”-szel- ícmében. A krétakörben ő a veaztea. Mi azonban tudjuk — ilyennek ismerjük meg , magára talál majd. Erdőss a forgatókönyvíró Karátos Istvánnal számtalan élethelyzetet vitt vászonra. Ab» valósággal föllelkesí­tett, Erdős* nem ábrázolja sárkánynak az anyósjelöllet, váwwzedóoek a főbériót, cé­dának a megesett lányt, el­vetemült lifiomtiprónak a Jwtká* szobára ügyeskedő fiatalembert. Mi nézünk far- kassssenset a vászonról saját magunkkal. L. L. SOMOGYI NÉPLAP Gruse, a textilmunkáslány Bogdán Ann*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents