Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-19 / 117. szám

Megkezdődtek a magyar—zimbabwei tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) lentést tett a zimbabwei mi­niszterelnöknek, s fölcsen- diilt a két ország himnusza. Ezt követően magyar és zim­babwei közéleti vezetőik üd­vözölték kölcsönösen egy­mást. Az ünnepélyes fogadtatást követően a vendégek gépko- csiba ültek, s a magyar ve­zetők társaságában szállásuk­ra hajtattak. A délelőtti órákban a pár­iamentben Lázár György és Robert Mugabe szűk körben folytatott megbeszélést. Tá­jékoztatták egymást orszá­gaik helyzetéről, áttekintet­ték a magyar—zimbabwei kapcsolatok alakulását. A találkozón részt vett Pú­ja Frigyes es Várkonyi Jó­zsef. Délután Zimbabwe kor­mányfőik megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét a Hősök terén. Ezután > a parlament dele­gacies termében Lázár György és Robert Mugabe veretesével megkezdődtek a magyar—zimbabwei plenáris tárgyalások. A magyaT tár­gyalócsoport tagja Púja Fri­gyes, Veress Péter külkeres­kedelmi miniszter, Szabó Já­nos építésügyi és városfej­lesztési minisztériumi állam­titkár, Bajnok Zsolt, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Hoós János országos tervhivataii államtitkár, Garat Róbert k ül ügy mi m szter- i tel vettes és Várkonyi József nagykövet. Zimbabwe képviseletében egyebek mellett Vitnes Mangvende, Fredrick Shava, Simbarashe Mumbengegvi, Emmerson Munangagwa és Agrippa Mugo-mb a külügy­miniszter ült tárgyalóasztal­hoz. A megbeszélésen a zim­babwei küldöttség vezetője tájékoztatta a vendéglátókat az 1980-ban függetlenné vált afrikai állam belső helyzeté­ről, gazdasági fejlődésének körülményeiről, gondjairól. Méltatta azt a segítséget, amelyet a magyar nép nyúj­tott Zimbabwe népének füg­getlensége kivívásáért folyta­tott harcában. Hangsúlyozta: nagy jelen­tőséget tulajdonítanak a tár­sadalom, a gazdaság minden ágazatában a haladó tenden­ciák erősítésének. Elmondta, hogy a zimbabwei kormány megkülönböztetett figyelmet szentel a mezőgazdaság fej­lesztésének, a falusi lakosság jóléte emelésének, ezért ér­deklődésük előterében áll a magyar szövetkezeti mozga­lom tanulmányozása. Országa külpolitikájával kapcsolatban Robert Muga­be hangsúlyozta, hogy Zim­babwe az el nem kötelezet­tek mozgalmának haladó szárnyát erősíti, és ebből az alapállásból kiindulva Ma­gyarországhoz hasonlóan íté­li meg a nemzetközi helyzet számos vonatkozását. A magyar tárgyalódelegá­ció vezetője a szocialista épí­tés elmúlt évtizedekben szer­zett tapasztalatairól, a ma­gyar gazdaság fejlődéséről tájékoztatta a vendégeket. Lázár György kiemelte: Magyarország kész arra, hogy a kereskedelem, a mű­szaki tudományok és a kul­túra területén megvizsgálja egyezmények, kapcsolatok, valamint a konzuli egyez­mény megkötésének lehető­ségét. Este Lázár György és fe­lesége díszvacsorát adott a parlamentben Robert Muga­be és felesége tiszteletére. Részt vett a vacsorán a kor­mány több tagja, valamint politikai és gazdasági éle­tünk számos vezető szemé­lyisége. A vacsorán Lázár György és Robert Mugabe pohárkö­szöntőt mondott. Ausztria Koalíciós megállapodás Az osztrák fővárosban szerdán aláírták a szocialista párt és a szabadság párt ko­alíciós megállapodását. Fred Sinowatz szocialista kancel­lárt és Norbert Sieger sza­badságpárti alkancellárt fo­gadta Rudolf Kirschläger köztársasági elnök. Kirsch­läger hivatalosan elfogadta a két párt koalícióját, amely­ben azok a múlt héten álla­podtak meg. Az eddig egyedül kor­mányzó szocialisták azért kényszerültek koalícióra a szabadság párttal, mert az április 24-i parlamenti vá­lasztásokon elvesztették ab­szolút többségüket. Ez lesz az első többpárti kormány a hatvanas évek óta. Izrael— Libanon —Szíria Nincs esély a végrehajtásra Véres tüntetések robbantak ki Bejrutban Amin Dzsemajel libanoni elnök mindazonáltal annak a reményének adott hangot, hogy hamarosan megkezdőd­nek és pozitív eredménnyel zárulnak a szíriai vezetőkkel tervezett tárgyalások. Wa­shingtonban végül úgy dön­töttek, hogy Philip Habib el­nöki megbízott közvetít Li­banon és Szíria között. De még mielőtt Habib szerdán Bej rútba érkezett vőlna, Da- maszkuszban bejelentették, hogy nem fogadják az arab üggyel szemben legellensége- sebb magatartást tanúsító diplomatát, nincs miről tár­gyalni vele. Egyelőre Líbia ment a legmesszebbre a megállapo­dás elítélésében azzal, hogy egyrészt visszahívta bejrúti képviselőjét, másrészt az Egyiptomot sújtó büntető szankciókhoz hasonló intéz­kedéseket követelt az arab ligától Libanonnal szemben. Miután Izrael a Libanon­ban állomásozó szíriai és pa­lesztin erők kivonásától tette függővé az általa csaknem egy éve megszállt országrész kiürítését, belátható időn. be­lül nincs semmi esélye a kedden aláírt izraeli—libano­ni megállapodás végrehajtá­sának. Elnöki rivaldafény Diadalmas hangnem jelle­mezte az' amerikai elnök leg­utóbbi ke.dd este Washing­tonban tartott sajtóértekez­letét. Reagc.n Libanontól Ni­caraguáig tekintette át a nemzetközi kérdések egész sorát — ám mondanivalója középpontjában ez alkalom­mal is a fegyverkezési kér­dések álltak. Sajnálatos mó­don azonban — s Reagan be­széde erre szolgál újabb bi­zonyítékul — e téren a fegy­verzetkorlátozási törekvések helyett változatlanul inkább a fegyverkezési erőfeszíté­sek jellemzik az amerikai magatartást. Az elnök többek között például lelkesen közölte, hogy a képviselőház meg­ajánlást bizottsága 30:26 arányban megszavazta az MX-programhoz a jelenlegi szakaszban szükséges több mint félmilliárd dolláros összeget. Az arány, mint lát­juk, nem éppen elsöprő — miért váltott ki mégis Rea­ganból ekkora lelkesedéit? A nyilvánvaló ok az elmúlt hetek eseményeiben keresen­dő, abban a kettős traumá­ban, amelyet az 50 millió hívőt (és persze szavazót!) befolyásoló katolikus püspö­ki kar, majd a képviseiőház befagyasztas melletti kiál­lása jelentett. Természetes hát, hogy ilyen körülmények között az elnök igyekszik ri­valdafénybe állítani minden SOMOGYI NÉPLAP sikernek minősülő tényezőt, hiszen a hosszú hónapok óta húzódó MX-telepítési ügy nem kevés fiaskót okozott már a Fehér Házban. Reagan azt is kijelentette: a tízrobbanótöltetes MX-ra- kéták rendszerének megsza­vazása a kongresszus számá­ra is a legfontosabb fegy- verzetkorlátozási(!) döntés lesz. A fegyverkezésnek és a fegyverzetkorlátozásnak va­lóban van köze egymáshoz — csak éppen forditva. Ro­nald Reagan és a mögötte álló propagandagépezet vi­szont az amerikai közvéle­mény előtt tudatosan mossa össze ezt a két fogalmat. Ha pedig támadás éri az erőpo­litikát, végső soron mindig előkerül a szokásos érv: csak megfelelő fegyverek birtokában lehet „komo­lyan” tárgyalni Moszkvával. S még egy jellemző vo­nás. Reagan épp aznap hív­ta össze az amerikai és a világsajtó képviselőit, ami­kor Genfben megkezdődött az enyhülés sorsát vala­mennyi fórumnál jobban befolyásoló szovjet—ameri­kai tanácskozás újabb, min­den jel szerint döntő szaka­sza. Az európai közép-ható- tavolsagú nukleáris rakéták­ról folyó tárgyalások e me­netének megindulásával egy- idóben Reagan az MX-dics- himnusz mellett még köny- nyed eleganciával bejelen­tette a Midgetman típusu vadonatúj interkontinentá­lis rakéták gyártásának le­hetőségét. Arról azonban egyetlen szava sem volt, ami a svájci konferenciaoárosban történik. Megadta magát az olasz terrorista Megadta magát a „digos”- nak — az olasz terrorizmus- ellenes rendőrségnek — Francesco Donáti, a „Vörös brigádok” tagja, aki kedd délután óta túszul fogva tar­totta egy római postahivatal igazgatóját és annak helyet­tesét. A két túsznak nem esett baja. Kedden a római rendőr­ség éppen akkor kapta rajta a háromtagú bandát, amikor ki akarták rabolni a posta- hivatalt. A társaság egyik tagját letartóztatták, mási­kuk elmenekült, míg a har­madik — Francesco Donáti — két túszával elbarikádoz- ta magát a postahivatalban. Donáti végül — három és fél órás „meggyőzés” után — megadta magát. A „digos” azzal gyanúsít­ja Donátit, hogy ő az egyik kitervelője annak a gyilkos­ságnak, amelynek áldozata egy római börtön női őre volt január 29-én, ezenkívül Egy olasz rendőr, pisztoly- lyal a kezében, az autó mö­gül figyeli a postahivatalt, amelyet a Vörös Brigádok terroristái szálltak meg részese az olasz szocialista párt egyik magasrangú tiszt­ségviselője, Guigni profesz- szor ellen május 3-án elkö­vetett merényletnek. BÖRZE A SOMOGY MEGYEI TANÁCSI MAGAS­és mélyépítő vallalat raktáraiban, Kaposváron a cseri újtelepen 1983. május 20-án börzenapot tartunk Árengedménnyel értékesítjük az elfekvő , és felesleges anyagokat, eszközöket. Számlázás a helyszínen! ÖN MÉG HASZNOSÍTHATJA! (222306) Munkanélküliség Nyugat-Európában Az Európa Tanács, amely rendszerint a tőkés világ legégetőbb politikai kérdé­seit vitatja meg, tíz év óta először tűzte napirendjére a „komoly társadalmi nyugta­lansággal fenyegető” mun­kanélküliség témakörét és adott konkrét útmutatáso­kat a feszültségek enyhíté­sére. A Közös Piac „parla­mentje”, az Európa parla­ment is sürgette a közösségi stratégia kialakítását az „akut válság” elkerülése ér­dekében. Nem elsősorban az aggasz­tó gazdasági tények késztet­ték e szervezeteket állásfog­lalásra, hanem a politikai helyzet rosszabbodása miatti aggodalom. Pierre Berego­voy, a francia szociális ügyek minisztere a bérből élők, illetve segélyre kárho- zották társadalmi csoportjá­nak „új osztályáról” beszélt, az Európa Tanács titkársá­gának vezetője pedig „az idegengyűlöletnek és a tár­sadalmi türelmetlenségnek a demokratikus társadalmak egyensúlyát felborító terje­désére” figyelmeztetett e fó­rumokon. A tőkés országok gazdasá­gi recessziójának fél évtize­de alatt a gazdaságpolitika egyre inkább a munkanél­küliség finanszírozójává vált a munkahelyek létrehozása helyett és a jelek szerint a jövőben sem kerülhet ki eb­ből a zsákutcából. A fejlett ipari országokban a nagy világgazdasági válság óta, tehát fél évszázada nem ért el ekkora méreteket munka- nélküliség. 32 millió foglal­koztatottat sújt a recesszió, a nyugat-európai állástala­nok számát pedig 19 millió­ra becsülik. A Közös Piac országaiban minden tizedik foglalkoztatott került az ut­cára, s az arány még nyo­masztóbb a fiatal munkavál­lalók és a nők esetében. A következő években csak mér­sékelt ütemű gazdasági nö­vekedést jósoló prognózisok leszámolnak azzal az illúzió­val, hogy a felélénküléstől állások remélhetők. Több országban ebben az évtized­ben várhatóan tovább nő a munkát kereső fiatalok szá­ma. Az 1—2 százalékos gaz­dasági felélénkülés nem sok eséllyel kecsegteti őket. A várható felélénkülés ütemét meg kellene dupláz­ni, évente mintegy 500 ezer új munkahelyet kellene te­remteni Nyugat-Európában ahhoz, hogy az évtized vé­géig bekövetkezzék a fordu­lat. Ennek hiányában pél­dául Belgiumban vagy Hol­landiában, ahol jelenleg 460, illetve 600 ezer a munka- nélküli (a foglalkoztatottak 11, illetve 13 százaléka), a munkanélküliség az évtized végére a milliós szintet is elérheti, hacsak nem szület­nek azonnali, az álfogó meg­oldás hiányát némileg pótol­ni képes részintézkedések. A nyugat-európai mun­kásszervezetek a munkaidő­alap realitásokhoz igazodó újbóli felosztását követelik. Az EGK konzervatív többsé­gű parlamentjében helvet foglaló kommunista és szo­cialista párti képviselők sze­rint az iparfejlesztési, beru­házási, képzési és területfej­lesztési távlati tervek mel­lett nem lehet lemondani az összeszűkülő munkaidő igaz­ságosabb megosztásáról. A munkáltatók és a munka- vállalók az újszerű megoldá­sokat társadalmilag elvisel­hetőbbnek tartják, mint a recesszió kezdeti időszaká­ban elterjedt kényszerű le­építéseket vagy a létszám- bővítés drasztikus szünetel­tetését. A legtöbb fejlett tő­kés országban, ahol 38—40 óra körül mozog a heti munkaidő, kormánypolitika rangjára emelkedett a 35 órás munkaidő bevezetésé­nek célja, a túlórázások megszüntetése és a vonzóbb nyugdíjaztatási formák ki­alakítása. Ennek ellenére éles viták folynak arról, ki viselje az újabb terheket, ki vállalja a csökkenő munkaidő miatt visszaeső béreket. A terhek megosztása, „szétterítése” el­kerülhetetlen, hiszen egyma­gában sem a költségvetés, sem a vállalkozók nem vál­lalhatnak magukra többlet­költségeket. Egyrészt az ál­lamháztartás deficites, más­részt ha a kormányok, ame lyek napjainkban teszne* óvatos lépéseket a szigorú pénzpolitika enyhítésére,' ís- met növelnek az adóterne- ket, ezzel elvennék a beru­házok. kedvét a fejlesztések­től, az al las terem lese k tol. \ haladó szakszervezetek vi­szont elutasítják, hogy ilyen megfontolások alapban a munkavállalókkal fizettes­sék meg a válság költségéit. Franciaországban például úgy képzelik, hogy a mun­kaidőcsökkenés „árát” rész­ben a dolgozók ötödik heti szabadságára kifizetett ösz- szegekkel egyenlítik ki. Bel­giumban elfogadott javaslat (Angliában még csak terv) hogy akik hajlandók rövi- debb ideig dolgozni, és emi­att kevesebbet is keresnek, bérkiegészítő segélyhez jut­nak. Aki hamarabb vállalja a nyugdíjbavonulást, teljes összegű nyugdíjra jogosult, feltéve, ha van pályázó az állására. Átfogó és rövid távon is eredményt hozó foglalkoztatáspolitika hiá­nyában terjedőben van a közös teherviselésen alapu­ló „munkaidőfelosztás” gya­korlata. Az átmeneti szük­ségmegoldások szerzői figye­lembe veszik, hogy a gazda­ságokban a bérek nem emelkedhetnek a termelé­kenységet meghaladó ütem­ben, ugyanakkor részmegol­dásokkal tízezernyi állásta­lant juttathatnak munkához. M. J. AZ AGRO-INDUSTRIA INNOVÁCIÓS VALLALAT FEEXO TÜZELÉSTECHNIKA KAPOSVÁRI KIRENDELTSÉGE tájékoztatja a megrendelőket, hogy kazánok hőki- cserélők bojlerek, hűtőkondenzátorok stb. SAVA- ZASAVAL, vízkőtelenítésével, kazánházi berendezé­sek, szivattyúk, HIDEG-MELEGVIZES CSŐREND­SZEREK. HIDROFOR-HÁZAK TELEPÍTÉSÉVEL, JAVITASAVAL bővítette szolgáltatását Megrendelésre és átalánydíjas szerződésben tovább­ra is elvégezzük: kazánok, vízlágyítók, gáz- és olaj­égők, szárítók üzembehelyezését, szervizelését, fel­újítását, valamint a kötelezővé tett tüzeléstechnikai méréseket. (Cím: 7041, Kaposvár, Pf.: 125. Dési Huber u. 7. Telefon: 11-631.) (80843)

Next

/
Thumbnails
Contents