Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-18 / 116. szám
Kérdések - rélunk Nemzetközi újságíró-küldöttség Somogybán FItmfegyzet Karrier, házibuti háttérrel Outsidernak lenni hálátlan sors; a lapokban már lefutott az Elveszett illúziók című magyar film kritikai hulláma, de Gazdag Gyula új alkotását a somogyi megyeszékhelyen csak most láthattuk. Honoré de Balzac nyomán született ez a munka; körülbelül százötven évvel később játszódik, s Párizs helyett az 1968-as Budapesten. A film fogadtatása túl kedvezőnek nem mondható. Erőltetett a párhuzam, írta sok kolléga. Bevallom, én nem éreztem annak; talán, mert magam is ezekben az években kezdtem „kuncsorogni” — akár csak Lucien Chardon, alias Sárdi László — a szerkesztőségek házatáján, s ugyanolyan óhajos borzalommal hallgattam a bennfentesek pletykáit általam csak műveikből ismert írókról, művészekről. Azt a bennem kialakult képet nagyonis fedi a filmben látott. S jól emlékszem még azokra a viharokra, melyeket Fejes Endre Rozsdatemető című regénye vagy 1963-ban Csák Gyula és Csoóri Sándor szociográfia feltámasztási kísérlete váltott ki. Tudtuk még kívülállók is, hogy egyes értékítéleteket nemcsak az motivált, ki mit tart a műről, hanem hogy hol áll! S tegyük szívünkre a kezünket: ma nincs így bizonyos esetekben ? Sárdi László Pestre indul egy sportszatyomyi holmival és verses kötetével, amelyet kiadatni szándékozik. Addig ácsingózik azokon a helyeken, ahol sorsa eldőlhet, amíg egyszer csak rámosolyog a szerencse: bekerül egy tekintélyes kulturális laphoz. Ám ezt a voltaképpen gyenge fiatalembert — ahogy mondani szokták — elkapja a gépszíj, és ellensorsa balsorssá válásának ok—okozati összefüggését. Azt gondolom, hogy Máté pályáján a most már kicsit elszaporodott seszínű hősök között ez az izgalmasak közül való. Udvaros Dorottya a partnere; ő is Máté színvonalán oldja meg feladatát. Vautrin némaszerepében Lu- káts Andort láttuk félelmetesnek, két főiskolás színinövendék epizódjában Básti Julit és Csákányi Esztert; mindketten élnek a vásznon. Jordán Tamás a szociográ- fust alakítja, érzékeltetve, hogy fölötte áll a viharnak, amelyet műve körül kavarnak. Hunyadkiirti György színházi embere jó epizód. Két remek külföldi színész, Robert East és Boguslaw Linda (magyar hangja Be- zerédy Zoltán) mellett feltűnnek a kor rendezőegyéniségei, az akkoriban feltört Kovács András, aztán Major Tamás, Máté Lajos — Gábor apja —, Horváth Jenő, a balettigazgató Eck Imre. A maiak közül például Ács János. Öze Lajos, Sinkó László típust formál hitelesre. Karriertörténet, házibulik hátterével. Egyes kritikák tagadták valószerűségét, e sorok írója azonban egy mára koszorús íróvá vált ismerősénél maga is átélt ilyet azokban az években, s nem szemérmes any- nyira, hogy ne ismerje el: hitelesek ezek a képsorok. A film forgatókönyvét a rendezővel Spiró György — ő fel is tűnik a filmben — és Györffy Miklós írta; ifj. Jancsó Miklós fényképezte jó színvonalon. Az Elveszett illúziók a minden munkájában tömegeket mozgató Gazdag Gyula életművében fontosabb helyet foglal el előző játékfilmjénél A k étfene kü dobnál. Leskó László Egyhetes nemzetközi tanácskozást rendezett a Magyar Üjs ágírók Szövetsége Urbanisztika ma Magyarországon címmel. A rendezvényen hat ország — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, Románia és a Szovjetunió — újságíró-küldöttsége vendégeskedik hazánkban. Somogyba is ellátogattak tegnap a vendégek, s másfél napot töltenek megyénkben. Tegnap délelőtt a balaton- széplaki Interpress szállóban Barna Gábor, a Magyar Urbanisztikai Társaság főtitkára tartott előadást az urbanizáció néhány fontos részletéről, s válaszolt a küldöttségek tagjainak kérdéseire. Kétszeresen nehéz ez esetben a tudósító dolga, hiszen az előadásban nagyrészt Magyarországon közismert tényekről, vitákról, folyamatokról volt szó; ismertetni az ismertet — anélkül, hogy unalmat okozzunk — igencsak bajos, annak ellenére, hogy a hallottak rendkívül érdekesek voltak még annak is, aki nem először került szembe velük. A másik fejtörést okozó körülmény: az újságírónak újságírók kérdéseiről kell beszámolnia — olyan kérdésekről, amelyeket egy-egy hazánkat többé-ke- vésbé ismerő ember tett föl, de amelyek számunkra nem jelentenek megfejtendő „rejtvényt”. Ez utóbbiakat mégis célszerű részletesebben ismertetni. Vajon mi iránt érdeklődik egy messziről — vagy épp a szomszédos országból — érkezett vendég, ha településeinkről és az ott élő emberek életviszonyairól esik szó? Ha a vendég nem csodálkozik el azon, hogy nem sátrakban lakunk és nem kőiből pattintjuk eszközeinket — természetesen ez esetben nem efféle „érdeklődők- kel” találkoztunk —, már a kérdésiöltev'és is tükre bizonyos mértékig fejlettségünknek avagy hibáinknak. Hiszen a kérdező tud, illetve föltételez valamit rólunk és ismereteit kívánja kiegészíteni Tehát érdeklődésekor ki hüvelyezhetjük szavaiból, hogy mire taksál bennünket Elöljáróban annyit: ha ezt nézzük, nem vizsgázunk rosszul, bár — ne bízzuk el magunkat — azt is észrevehette a figyelmes hallgató, hogy eléggé tájékozott vendégeink hibáink egy részével is tisztában vannak, A csehszlovák újságírók például arról érdeklődtek, hogy mit tudunk kezdeni elnéptelenedő falvainkkal, hasznosítjuk-e a kihalt községeket, avagy elpusztítjuk? Illetve arról: a szakszervezetek hatnak-e valamiképpen a területfejlesztésre, az életkörülmények lakóhelyi javítására ? A válaszból azután megtudhatták, hogy a kihalt falvak, bizony, pusztulnak, ta- lusi turizmusunk fejletlen, de értesülhettek állandó ia- kos nélkül is élő, megmentett üdülőfaluról és megtartó szándékról is. Ugyancsak a valóságos helyzetről, a szak- szervezetek úgynevezett területi munkájának hiányosságairól is szólt a válaszadó. A szovjet küldöttség egyik tagja magáról az urbanisztikai társaságról kérdezősködött, s főleg azt firtatta, hogy ez a szervezet érvényesítheti-e véleményét egy-egy döntés meghozatala előtt. Barna Gábor válaszából megtudhatta, hogy társadalmi szervezeteink, a demokratikus döntéselőkészítést is szolgáló intézmények miként működnek, hogy a meglevő fogyatékosságok ellen miképpen küzdünk és milyen eredményeink vannak. A Lengyelországból érkezettek elmondták, hogy rendkívül sok tanulságot leszűrtek. Ök elsősorban arról tudakozódtak: a központi irányítás és a helyi önkormányzat milyen viszonyban van egymással, és arról: miként vállalnak részt a termelőegységek egy-egy terület fejlesztéséből. S érdeklődve hallgatták, ahogy az előadó az önkormányzat erősítésének szándékáról, a helyben születő döntések szaporításának céljáról beszélt, valamint arról az épp most sok vitában elemzett — elvekben létező, de gyakorlatilag még nem teljesen kidolgozott — szándékáról, hogy a termelő cégek jövedelméből jusson több szűkebb környezetük céljaira is. Fölösleges volna e kérdések és válaszok körmönfont összegezése. Az említettek önmagukért beszélnek. A tanácskozás résztvevői még ellátogatnak Vas és Zala megyébe, több előadást hallgatnak, több mindent megnéznek, s valószínűleg magyarországi programjuk csak otthon kezdődik majd igazán, mikor —• mivel újságírók — megfogják a tollat, s beszámolnak az itteniekről, avagy mikor hazájukról írva a nálunk tapasztaltakat saját dolgaik mellé állítják — mérceként, jó vagy rossz példaként. L. P. Robert East, Udvaros Dorottya és Máté Gábor A KÍSÉRTET Éjfél előtt ért haza. Hamar lefeküdt. Előbb olvasni akart, de aztán, félredobta a könyvet. Üres tekintettel a falat nézte, amelyen a családi képek függtek. Szüleiről lesírt egyéniségük, s egy kicsit az életvitelük is. Apjáról aligha hinnék el, hogy nem a két kezével kereste a mindennapit. Munkás volt. Anyjáról pedig áradt az értelmiségi piperkőcség; anyjának köszönheti, hogy megállt Annáék káderezésén. Az apa, aki tanárember, vacsora végére mindent kiszedett belőle, azt is tudta, hogy anyja elvetélt színésznő volt, tele ambícióval, kevés rátermettséggel. Ez az asszony keltette föl fia érdeklődését a könyvek, a művészetek iránt, Íratta be a szak- középiskolába, ahonnan sajnos, egy év múlva kirúgták, mert nem fűlt a foga a tanuláshoz. Ahelyett mindenféle ökörségen törte a fejét — osztálytársai nem kis ölömére. — Szegény mama, ha tudná, hová jutottam... — Úgy érezte, sajnalja az any jut, akit míg élt, soha nem sajnált meg. — Nyugodjék békében! — gondolta, s elnehezültek a pillái. Egyszer még fölnézett, s észrevette, hogy ég a villany. Kinyújtotta a karját, nagy nehezen elérte a kapcsolót;- megnyomta a gombot, és sötétség borult a szobára. Becsukta. Éutva tette meg az utat az ágyig. Fázott. Amikor fejét a párnára hajtotta, eszébe jutott, hogy lefekvés előtt, szokása szerint, körülnézett, s az ablak akkor még zárva volt. Vagy talán mégse? Átfordult a másik oldalára, » arra gondolt, idegen, keze nem lehet a dologban. Luna a hűséges, öreg kutya torka szakadtából csaholna, ha valaki járna itt. Próbált elaludni, ám hirtelen furcsa neszt hallott a padlásról Mintha valaki matatna odafönt. Aztán léptek zaja ... Föl kellene menni — gondolta, s leugrott az ágyról. Amikor a konyhába lépett nagy csattanással becsapódott a spájz ajtaja. Mire villanyt gyújtott, már csend honolt a helyiségben. A spájz ablaka viszont nyitva állt — Az úristenül Mi történik itt? Kísértetjárás? — Nagyot káromkodott. — Hát hol van az istenverte Kutya? Szinte föltépte a bejárati ajtót és kirohant a sötétbe. — Lima! Hol vagy, kisku-. tétes érdekek kiszolgálójává válik, magyarán: kétkulacsos kritikussá. (Két lapban, különböző néven ír ellenkező előjelű kritikát ugyanarról a műről.) Etikai vétsége nem sodorná a pálya szélére, ha az érdekviszonyok közben át nem rendeződnének a háttérben. A hinterland ábrázolása az Elveszett illúziók magyar változatának erőssége, akár csak a balzaci műnek; az a belterjes világ, amelyben gyakran önérdekek diktálják az „objektív” véleményt. Végzős színésznő szeretője halála után hősünk — vagy antihősünk — Nyugatra távozik, egy néma és szinte fenyegetően komoc úr veszi föl kocsijába; Vaut rin az, a Balzac-regények egyik legsötétebb figurája. Természetesen — magyar névvel — ott találhatók a filmben a legjellemzőbb balzaci hősök: David Séchard, az erősebb barát, akinél ezt a mi Chardonunkat gyengébb anyagból — viaszból — gyúrták, Barge Ionná (Mar- gittay Ági), a sötét Chate- let, D’Arthez, Coralie, stb. Amiért ez a jegyzet megszületett: jobbnál jobb színészek viszik vászonra őket, köztük a kaposvári Csiky Gergely Színház művészei. Sárdi Lászlót Máté Gábor játssza; valóban puha, valóban alakítható fiatalember aki margón kívülre helyezve tulajdonkeppen nem is érti Felordított: — Rendőrség ?! Nem jó helyen járnak ... ! Semmiről se tudok ... Hirtelen felült, majd visz- szahanyatdott. A félhomályban Lassan bontakoztak ki a bútorok kontúrjai. Csak álmodott; híre-hamva sincs rendő rségnek. De mi ez a susogás? Feszülten figyelt. A zaj hol erősödött, hol meg elhalkult. Mintha sízél fújna. — Az ablak! A fene enné meg ... Nyitva maradt. Kikászálódott az ágyból, s vállán a paplannal az ablakhoz botorkált. Az ablak egyik szárnya teljesen nyitva volt. Egyik textil faliképé: a Kőműves Kelemenné Balladák és népdalok A Siotour siófoki, aranyparti üdülőhelyi klubjában látható Szekeres Erzsébet Balladák és népdalok című faliképkiállitása. A bemutatkozó kiállítás téma- választása szerencsének mondható, mert a magyar népköltészet egyik ihletője és népszerűsítője Somogy megye volt E kiállításon bemutatott textil faliképeken Somogybán is ismert balladákra és népdalokra ismerhetünk, szinte azoknak illusztrációi is lelehetnének. Szekeres Erzsébet a szecesszió hazái művészetében oly gazdag Gödöllőt vallja szülővárosának. Alkotásaiban nagy nevű elődeinek, közülük a gödöllői művésztelep egykori vezetőjének, Körösfői Krisch Aladárnak és társainak gazdag örökségét viszi tovább. Egyéni stílusú művész, a népi hagyományok tömörségében megfogalmazott balladák, népdalok és népmesék életre kelnek tűje nyomán. Ezeket a szűkszavú, nem ritkán tragikus eseményeket virágmotívumokkal, színekkel, gyöngyökkel enyhíti — így mentesíti a drámák szépségét. Honnét az otthonosság a folklór és a természet világában. Legtömörebben erre Szekeres Erzsébet saját szavaival válaszolhatunk. „Gödöllőn élek és a népművészetben oly gazdag Galga mente az otthonom. így szinte ösztönösen használErzsebet munka közben tam fel munkáimban a népművészetből merített élményeket. Az anyag, a forma, a szín életem tartalma, gondolataim és alkotó képzeletem kifejezési eszköze. Szeretek bennük elmélyülni és beszélni általuk, mert a balladák, népdalok és népmesék évszázados bölcsessége átsegített az élet buktatóin, vidámmá és szabaddá tett.. Szekeres Erzsébet végzettsége szerint mezőgazdasági mérnök. Felelősségteljes munkája mellett az alkotás lehetőségét édesanyja segítő szeretetének köszönheti. Pályáját számtalan díj és elismerés kíséri, de talán egyik sem töltötte el olyan örömmel és büszkeséggel, mint szülővárosának, Gödöllőnek kitüntetése, a Pro Űrbe arany fokozata. Dr. Boross Marietta Szekeres tyám? Luna...! — harsogta az éjszakába. A kutya nem jelentkezett. Elindult az ól felé. Gyanús volt a csend. Rövid keresgélés után ráakadt az állatra. Ott feküdt élettelenül. Lábával átfordította, de sérülést nem látott rajta. — Megmérgezték! — hasított bele a fölismerés. Most érzett először félelmet Óvatosan körülnézett, és lassan hátrálni kezdett a lakás felé. Valami zuhanásféle hallatszott a kert sarkából. Tudta, a szél döntötte föl a falhoz támasztott ócska bádoglemezt. De egyre erősebben vert a pulzusa. Valami azt súgta, sietnie kell. — Jaj! — ordított föl, 5 villámgyorsan hátrafordult De semmi baj; csak nekihátrált a nyitva felejtett ajtónak ... Beugrott a lakásba. Becsapta az ajtót, s villámgyorsan ráfordította a kulcsot. Két kezével egy ideig nyomat is, mintha valaki kívülről akarná befeszíteni. Nagyot sóhajtott. Homloka csuromvíz volt; inge ujjúval megtörölte: — Az isten érti ezt — sóhajtotta. — Valaki az életemre tör... De ki, és miért?! Indult a szoba felé. Lábát ólomnehéznek érezte. Leroskadt egy székre. Majd hirtelen, mint akinek mentő ötlete támadt; a könyvszekrényhez lépett. Az egyik polcon ott hevert a táskája. Még az este dobta oda, mikor hazaért a Dunáról. Kinyitotta, s lassan, szinte ünnepélyesen előhúzott egy revolvert. Egy ideig a tenyérén tartotta, szinte gyönyörködött benne. Pali csempészte be külföldről, hogy kéznél legyen a betöréseknél. Mindig fájt rá a foga, de megszerezni, míg cimborája élt, nem tudta. Kihúzta a tárat, s kiürítette. Az a három golyó hiányzott, amivel leterítette Palit. Teletöltötte ismét a tárat, s a fegyvert oda tette az asztalra. (Folytatjuk) Szegedi Nándor SOMOGYI NÉPLAP
