Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-17 / 115. szám
Területi bajnokság i Ezer perc karmesterpálcával K. Rákóczi-Bonyhádi MSC 0:0 Bonyhád, 14-00 néző. V.: Kain. Rákóczi: Horváth — Pető, Zentai, Prancz, Csorba — Kakas (Walter), Bódis (Gyu- rics), Pandur — Nagy, Bíró, Hámori. Edző: Zag József. Bonyhád: Mucska — Hangi (Fritsch), Kovács, László Nagy — Stercz (Izsák), Sebestyén, Palkó — Pfeiffer György, Bulla. Edző: Fertő- szögi Béla. Az első helyzet a hazaiak előtt adódott, a támadás azonban neon járt sikerrel, mert Horváth megkaparintotta a Labdát. A 22. percben azonban a Rákóczi eldönthet- te volna a másik pont sorsát is. Parázs jelenetek játszódtak le a bonyhádi kapunál; Hámori—Csorba volt a labda útja, s ez utóbbinak beadását Bíró küldte kapura. A labdát Bucsika kapufára ütötte, s onnan Lángi kezére pattant Vitathatatlan 11 -es! A büntetőt azonban Hámori gyengén helyezte, és Mucska kivédte. Rekkenő hőségben tartották a mérkőzést, s ez mindvégig érződött a játékon. Az első perceket leszámítva a Rákóczi végig kezében tartotta az irányítást, s ha a büntetőt sikerül értékesítenie, minden bizonnyal két ponttal tért volna haza. A szünet után még nagyobb tempót diktált a kaposvári együttes. Egymás után dolgozta ki helyzeteit, ám a támadók ezeket nem tudták értékesíteni, időnként pedig a hazai védelem állta jól a sarat. A Rákóczinak a kitűnő játékvezetés melletti találkozón a játék képe alapján nyernie kellett volna, de meddő csatárjátéka folytán meg kellett elégednie az egyik ponttal. Jók: Zentai, Kakas, Csorba, Pandur, illetve Mucska, Pfeiffer, László Fekete László Nagyatádi VSt-Seilye 3:0 (1:0) Nagyatád, TOO néző. V.: László Nagyatád: Szabó — Czár (Krafft, a szünetben), Simo- necz, Savanyó, Miklós, Borsfái, Kiss (Lóki, 80. perc), Fendrik, Utassi, Pintér, Takács. Edző: Fújsz János. Cselgáncs Megújhodásra lesz szükség Lámpással sem lehetett volna boldogtalanabb embert találni Moravetz Ferencnél, a magyar cselgáncsválogatott vezető edzőjénél a párizsi 32. EB után. A hattagú együttesből mindössze a 95 kg-os Molnár szerzett pontot, érem nélkül zártak a magyarok, amire az eddigi 22 kontinens- versenyes rajt közül mindössze hatszor volt példa. — Komoly a baj? — Szemre igen. A Párizsba utazás előtt azt jósoltam, hogy szerencsés esetben valamennyi válogatottunk érmes lehet. Ebből semmi sem lett, kilenc éve ez a legnagyobb csalódásom, amióta a junior ill. felnőtt válogatott munkáját irányítom. A tavaszi előkészületek óta az európai országok versenyzői megtanultak győzni, a mieink viszont ezt a képessegüket mintha otthon hagyták volna. Pillanatnyilag nem is tudom, hogy miként és hogyan lépjünk tovább, de egy bizonyos, hogy változtatni kell. Moravetz csak a nehézsúlyú Tolnait, illetve a 60 kg-os Bujkót dicsérte, tehát két újonc teljesítményével volt elégedett. Az őszi moszkvai világbajnokságra kell-e előkészületi módot, esetleg legénységet változtatni? — Módszerében az előkészületek menetén változtatni kell, de az érdekelt klubvezetők véleményét előzetesen ki kell kérnem. Én azon vagyok, hogy ugyanennek a csapatnak kell a vb-re is utaznia. Ha most Párizsban elrontottunk valamit, azt javítsuk ki Moszkvában, a luzsnyiki sportpalolában. Sellye: Hermann — Varya, Mózer, Golubics, Tóth I., Schmidt, Vass, Otártics (Krén, 72. perc), Pfeiffer, Krénusz (Dudás, 62. perc), Szalóki. Edző: dr. Dunai János. 38. perc: Kiss hosszan előrevágott labdájára Takács rajtolt, a jobb oldali alapvonal közeléből pontosan íveit középre, s a jókor érkező Utasi három méterről a labdát a hálóba pörgette. 1:0. 60. perc: a sellyei térfél vözepén Borsfáihoz került a abda, egyedül vállalkozott rapura törésre, több védőt kicselezett, majd 10 méterről a jobb sarokba lőtt. 2:0. 90. perc: A sellyei 16-oson Fendrik átvette a labdát, majd 1.3 méterről két védő mellett elhúzva mintaszerű gólt lőtt. 3:0. A nagy hőség ellenére mindkét csapat nagy becsvággyal vetette magát a küzdelembe. Tíz perc eltelte után az atádiak teljesen átvették a játék irányítását, s végig a kezükben tartották. Krafft beállításával nőtt a csapat támadókedve. Ezt két újabb gól igazolta. Az atádi együttes a tavaszi idény legjobb játékával győzött. A csapatnak nem volt gyenge pontja, Szabó, Savanyó, Fendrik és Utasi azonban külön is kiemelkedett. A Sellyében Varga, Mózer, Pfeiffer játszott jól. Dezse Béla A további eredmények: PVSK—Mohács 1:0, Kisdo- rog—Paks 5:1, Mázaszászvár —Dombóvár 4 :2, Komló— Enying 3:0, Boly—PBTC 1:1. Szombaton játszották: Táncsics—Siklós 1:1. 1. Rákóczi 26 16 3 7 52-19 35 2. Siklós 26 11 7 5 32-16 35 3. Sellye 26 13 7 6 44-26 33 4 MTF 26 14 4 8 30-22 32 5. Komló 26 13 3 10 45-30 29 6. Nagyatád 26 10 .9 7 38-32 29 7. Boly 26 12 5 9 44-42 29 8. Kisdorog 26 13 2 11 42-35 28 9. Bonyhád 26 9 9 8 38-36 27 10. Táncsics 26 9 7 10 45-42 25 11. PVSK 26 8 7 11 37-45 23 12. Mázaszászv. 26 7 7 12 31-40 21 13. PBTC 26 7 7 12 23-38 21 14 Dombóvár 26 5 9 12 25-38 19 15. Paks 26 7 4 15 30-57 18 16. Enying 26 3 6 17 26-64 12 Országos ifjúsági bajnokság: Rákóczi—Kisdorog 9 dl. Siófok—PVSK 9:0 Sellye—Nagyatád 2:0. Országos serdülőbajnokság: Rákóczi—Kisdorog 14:1. Siófok—PVSK 0:11. Sellye—Nagyatád 3:5. Szombaton és vasárnap csaknem ezer néző volt kíváncsi arra az autómodell-versenyre, amelyet először rendeztek meg Kaposváron a Jóka ligetben. A KÍSÉRTET Kimerültén zuhant az ágyra. Csizmája sáros volt, zakója elrepedt. — Az a hülye állat; még az utolsó pillanatokban is kellemetlenkedett — gondolta dühösen. Pihent egy kicsit, aztán kiment a mosdóba. Igyekezett eltüntetni a nadrágjáról a Duna sarát. Majd a tükörbe nézett. Arcán csöppnyi szeszt dörzsölt el; megíésülte dús sörényét. Kopogtak. Ijedten kapta föl a fejét; nagyot nyelt, és tétova léptekkel indult az ajtó felé. A küszöbön Zoli állt. — Te hülye! De rám ijesztettél. Már azt hittem, a rendőrség ... Pedig előbb a víznek kell kidobni, csak aztán lehet azonosítani. — Megvesztél? Milyen baromságot csináltál megint? — Lelőttem Palit... Belebukott a Dunába. Zoli vézna testét bevonszolta a szobába. Leült a kissé kopott karosszékre, és cigarettára gyújtott. — Azt tudod, hogy előbb a baráti kapcsolatokat firtatják? — Van alibimi — Ki? — Te! — Hülyéskedsz? — Igen te! Majd azt mondod: veled voltam egész este. — Semmi de hát! Így lesz, és kész! Ismert, nem? — De hát... — Másképpen is megszerezhetted volna Pali pénzét... Adtam tippet nem is egyszer. — Ugyan menj már! Meglopni? Ügyis rájött volna, hogy én voltam. Együtt raboltunk, együtt rejtegettük a száj rét. Tudta, egyedül én ismerem a rejtekhelyei. Ha meglopom, most lehet, hogy én úszom a Dunában. Hagyjuk a ragozást... Így történt és kési. Te meg, ajánlom, tartsd a szád, és tégy úgy, ahogy mondtam. A Duna elég nagy ... Zoli nem válaszolt. Odalépett az ablakhoz és kibámult a sötétbe. — Figyelj ide! — fordult meg hirtelen. — Bomba tervem van! Nagy fogás lesz, csak észnél kell lennünk. Szakadt papírlapot húzott elő, kisimította az asztalra, és lázasan magyarázni kezdte, hogy kitapogatta a híres áruház legsebezhetőbb pontját. Tibor közben inget cserélt. Odasétáit cimborája mögé és nézte, hogyan követi ujjával az épület vázlatos rajzán a vonalakat. — Csinálhatod, de nélkülem. — Persze, neked most ciki lenne balhézni... — Balhézni ? Egyszerűen nem kell több szajré. •— Zoli kétkedve nézett rá; A Magyar Televízió IV. nemzetközi karmesterversenyét nézve már a válogatók során nyilvánvalóvá lett, hogy az eredményt legkevésbé a „karokkal való mesterkedés” dönti majd el. Sokkal inkább az ifjú dirigensek egyéniségének sugárzó ereje, az, hogy mennyire tudnak hatni a közönségre, a zenekarra és persze a zsűrire. Már a verseny kezdetén látható volt, hogy ebben a minden korábbinál színvonalasabb mezőnyben csaknem valamennyi résztvevőnek megvan a mesterségbeli fel- készültsége. Már az elődöntőkben is legföljebb elvétve fordult elő apró pontatlanság vagy bizonytalanság a partitúra értelmezésében, még ritkábban az, hogy a dirigens ne ismerte volna legapróbb részleteiben is az „átgyúrandó” zenei anyagot. Ezen a szinten csupán a személyiség súlya tehetett csak különbséget, s az, hogy a karmester a műből merített érzéseit és gondolatait milyen erővel tudja átadni hallgatóinak. Ilyeténképpen a verseny követhetőségét és élvezhetőségét nem befolyásolta jelentősen a nézők zenei tájékozottsága, még kevésbé az, hogy tisztában vannak-e a „karvezetés” alapelemeivel. Mindannyian megalakíthattuk a magunk családi zsűrijét, hiszen ki-ki maga mérhette le, hogy a versenyző karnagy munkája vonzza-e vagy épp elcsigázza figyelmét. Sajnos, a Tv műsorszerkesztője még a középdöntőket is csupán afféle „rétegműsornak” tekintve a második programba tette, egyebek közt Petrocellivel, a Kék fénnyel és a Skarlát betű filmsorozattal „versenyeztetve” a fiatal karmestereket. Így a csaknem ezer percet kitevő ö6szműsoridő nagyobb részében legalább 2—3 millió nézőt sikerült elcsalogatnia. Olyan embereket is, akikben talán most ébredt volna először érdeklődés a komolyzene iránt, és olyanokat, akik a versenyt nézve tudták volna meg, hogy a hallomásból általuk is ismert és kedvelt melódia például Brahms I. szimfóniájából való. Meglehet lettek volna, akik csupán valamelyik jóképű karmester kedvéért kapcsolják be készüléket, ám közben észrevétlenül megismerkednek Ravel csillogó muzsikájával. Végül is a versenynek egyik — Eckfig sohse mondtad, bogy elég. — No, idefigyelj! — nyomta a székre Zolit: — ötszázezrem van kapában. Amikor betörtünk az öreg profhoz, újabb ötszázezer jött ékszerben. Mivel mától Pali része is az enyém, nem kell hozzá fejszámolóművésznek lenni, hogy kiszámítsd: egymillió. Ezzel már lehet valamit kezdeni. — Kezdeni ? — kérdezte Zoli, s hangjában az elutasítás miatt némi irónia keveredett. — Hiszen sohse volt komoly terved. Méghogy kezdeni... Röhögnöm kell. — Elveszem Annát! — szakította félbe Tibor a barátja gúnyolódását. — Tudod, azt a lányt, akit a múltkor a bulin bemutattam ... — Te tényleg meghülyültél! Nősülni akarsz? Tibor bólintott. Nyakkendőjét átdobta a vállán, és kisietett a fürdőszobába. Mikor újra megjelent az ajtóban, teljesen fel volt öl- tözve. ' — Ha megnősülök, le kell húznom a rolót — mondta. — Megpróbálom ... Egyébként is ajánlatos egyszer befejezni. Jobb a siker csúcsán lelépni. A korsóelméiet ránk is vonatkozik ... — Na, erre befizetek — mondta Zoli. — Készítheted a pénzt An- niékhoz megyek vacsorára .. < Nézz rám! — Lelki szemeimmel látom, hogy a leendő após mély tisztelettel fogad — Craig Zerbe fő célja épp a zenei igényesség és műveltség terjesztése volt. Szerencsére a döntők idejére — akár csak a korábbi karmesterversenyek során — most is országos közügy- gyé lett Robert Houlihan vagy Ligeti András szereplése. Ezt bizonyítja, hogy a legutóbbi verseny harmincezer közönségszavazatával szemben most több mint százezren ragadtak telefont, hogy kedvencükre voksoljanak. E versenynek minden kétséget kizáróan legnagyobb fölfedezettje és egyben legnépszerűbb résztvevője az ír Houlihan volt Szereplésekor még a feketé-fehér képernyő is megszínesedett, nem lehetett nem figyelni rá. Középdöntőbeli Brahms-dirigálása maradandó élmény. A jó humorú fiatalember elődjei közül csupán Kobayasihoz, Trikolitiszhez mérhető szinten sugározta a zene örömét. A versenyt mégsem ő nyerte, hanem a döntőben alighanem önmagát is felülmúló és így a zsűrit lehengerlő amerikai Craig Zerbe. Kettejük közül ő tudott jobban azonosulni Szokolay Sándor ez alkalomra komponált — a komolyzenével most barátkozó nézők számára talán kevéssé befogadható, a karmestereknek is nehéz feladatot jelentő — Concertójával. A második helyen végzett NSZK-beli Andreas Weiss él a zenében, s élteti a zenét. Üdítő perceket töltöttünk vele — hajnaltól délig — Debussy tengerén. Sok örömünk volt Ligeti András sikerét látva is. Negyedik helyezése mellett ő nyerte egyébként a Szokolay- mű legjobb tolmácsolójának ítélt különdíjat. A tíz japán versenyző közül most egynek sem sikerült megismételnie példaképük, Kobayasi sikerét. Vérzett a szívünk az elődöntőből kiesett Csányi Valériáért, akiben sokkal több tehetség rejlik, mint ameny- nyit egy lámpalázas negyedórában bizonyítani tudott; Liszt Tassóját a mű iránti rokonszenves alázattal dirigálta. összességében ez a negyedik verseny is növelte hazánk világszerte elismert zenei rangját. Bíró Ferenc De Bade expresszit szóit Franciaországi meghívásnak tesz eleget május huszonnegyedikén a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata. Az utóbbi évek legsikeresebb, katartikus erejű produkcióját, Peter Weiss ’’Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják De Sade űr betanításában” című zenés drámáját hívta meg a nancy-i világszínházi fesztivál rendező bizottsága. Mint ismeretes, a kaposvári előadás 1®82. szeptember humondta ZolL Odalendült az ajtóhoz, kinyitotta, és mély meghajlással1 illusztrálta mondandóját. — Díszes ebédlő, a zongoránál Annuska, ahogyan az jobb filmekben szokott. — Tibor egy ideig mereven nézte Zoli produktumát, aztán halkan annyit mondott: — Nem tréfa. Majd meglátod, mától minden másképpen lesz. — A szenttéavatásodra küldj egy meghívót! — Nem leszek szent! Csak dolgozom, mint a többi ember. Tanulok valami szakmát, aztán ellötyögök. Ez az érdekem. És az érdek meghatározó. Nemde? — A szerelemben Is? — Abban is — mondta Tibor. — Az az érdekem, hogy Anna az enyém legyen. — Ö, de választékos lettél. Nem hiába bújtad anyucikád házikönyvtárát. — Nem is érthetsz te ebből az egészből valami sokat a hat elemiddel. •. — Lehet, hogy nem; de azért ne légy hiű és elbizakodott, mert az a te Annus- kád a múltkor .., — Na elég! — rivalt rá Tibor. — Lódulj haza! Nem akarom hallgatni a baromságaidat. Gyakorlott mozdulattal az ajtóhoz tuszkolta barátját. Az meg sem próbált ellenkezni. — Eridj a francba!;;; — szólt utána. (Folytatjuk) Szegedi Nándor szonnyolcadikáa és húszon kilencedikén a belgrádi színházi találkozón, a Bitéi ’82-n, olyan hatalmas sikert aratott, hogy a zsűri, illetve a közönség három díjjal jutalmazta. Csák egy véleményt idézünk — Dzevad Sabljakovity kritikusét — a forró két napról: „Valódi gyönyörű csodának voltunk tanúi. Ez a legjobb, legkomplettebb előadás tartalmi szempontból és a színpadi kidolgozás szempontjából egyaránt az idei Bitefen látottak közül. A társulat játéka hihetetlen teljesítményt eredményez: táncolnak, énekelnek, parodizálnak, szétrombolják a színpadi illúziót, mégis katarzist váltanak ki a nézőből.” Nem öncélúan idéztük fel a belgrádi fogadtatást: ez eredményezte a franciaországi meghívást. A produkció egyébként megkapta a magyar kritikusok „legjobb elő- adás”-díját is az 1981—82-es évad végén. A darab eddig ötvenkilenc előadást ért meg, s ez vidéki viszonyok között túlszárnyalja a legnagyobb operettsikereket is. A társulat tagjai május huszonharmadikán a fővárosi Operettszínházban vendég- szerepeinek A revizorral, másnap reggel utaznak az Orient expresszel Nancyba. Ott háromszor adják elő az Ács János rendezte Wedss- drámát, a negyedik napon Metzfben lépnek föl a darabbal. Űjra visszaveszi szerepét a műben Czaká Klára, aki az elmúlt hónapokban anyaszerepének tett eleget. A franciaországi vendégszereplést megelőzően tizenhatodikén és tizenhetedikén Szekszárdon, tizennyolcadikén bérletszüner ti előadásként Kaposváron ismét színre kerül a dráma. Nancytoan egyébként a nagyszabású színházi világtalálkozón a kontinenseket huszonöt társulat képviseli majd. L. L, SOMOGYI NÉPLAP
