Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-15 / 114. szám
A tanulási esélyekről A demográfiai hullám első évében születettek most végeznek az általános iskolákban. Pályaválasztásukat, továbbtanulási esélyeiket — véli a laikus — nehezíti magas létszámuk. Pordány H. Lászlót, a Somogy megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetőhelyettesét a tapasztalatokról kérdeztük. — Mennyivel végez több általános iskolai tanuló az idén, mint tavaly? — Négyezerháromszázhar- mincöt gyerek fejezi be tanulmányait az általános iskoláján, ez háromszázzal több, mint a múlt év hasonló időszakában. Ez feszültségnövelő hatású a továbbtanulást illetően. Tudomásunk van róla, hogy bizonyos intézményekben százötven százalékos a jelentkezés. Említhetem a csurgói példát, az óvónőképző osztályba sokkal többen szeretnének járni, mint ahány hely van, vagy a gépészeti szakközépiskolát Kaposváron, s főként az elektronikai műszerész osztályt; százötvennégyen jelentkeztek, de a keret itt is adott. — Bizonyára sokan megfellebbezik a nemleges választ. — Igen, minden évben nagy nyomás nehezedik az iskolákra, de ránk is. Első- fokon az iskola dönt ezekről, aztán a fellebbezések ügyében összeül június első felében az a bizottság, mely osztályunk képviselőiből áll, de meghívjuk az ülésre a megyei pártbizottság illetékesét, illetve a munkaügyi osztályunk vezetőjét is. Egy érdekesség: a korábbi években a végzősök többségé szakmunkásképzőbe jelentkezett, most kezd a kép átrendeződni : nagyon sokan igyekeznek a középiskola felé, a gimnáziumok iránt főként nagy az érdeklődés. — Milyen esélyük van a fellebbezőknek? — A művelődésügyi osztálynak 3—3 fős kerete van valamennyi osztályba. Az elért tanulmányi eredmény a döntő, noha a szülők nagyrésze még mindig az átlageredményt tekinti mérvadónak. A magyar—orosz—matematika tárgyak osztályzata ezik latba ötödik osztálytól nyolcadikig, illetva a szakmunkásképzőknél más tárgyak is. Azt elmondhatom, hogy minden olyan gyereknek, aki eredményesen elvégzi az általánost, helyet, szakmát ajánlunk. Tavaly 120 gyerek lapját juttattuk el a Pályaválasztási Tanácsadóhoz, ők tudnak segíteni, pályamódosítási javaslatot tenni a lehetőségek ismeretében. Naivitás azt hinni, hogy a közepes bizonyítványé gyerek képes lesz elvégezni a fakultációs oktatási rendszerű gimnáziumot! Ügy vélem, a magas létszám ellenére az eddigi gyakorlathoz híven, a gyerekek 97— 98 százaléka idén is tovább tud tanulni. L. L. Somogyi sajtófigyelő Negyedévente hozzánk is eljut a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár hasznos kiadványa, a Somogy o sajtó tükrében. Ez a dr. Esze Tamásné és dr. Sipos Csaba szerkesztette füzet olyan összegzése a megyében történteknek, mely nemcsak az utókort, vagy a mai kutatót érdekli, hanem segíti az eligazodásban mindazokat, akik valamely életterület eredményeit, gondjait szeretnék megismerni, vagy „csak” képet akarnak nyerni a megyében történtekről. A mostani szám is csaknem nyolcvan újságot, folyóiratot szemléz, eikkcímekkel s rövid témamegjelöléssel igazítva el az érdeklődőt. A kiadványt esemenyna ptar égeaaiU ki. Megyei amatőrtárlat Terebélyes fává nőtt Somogybán az amatőr képző- művészeti mozgalom. Nincs hiány fórumban, egyéni és kollektív tárlatban, visszavisszatérő eseménye a mozgalomnak a megyei seregszemle, amelyet ezúttal Kaposváron, a Klllián György Ifjúsági és tJttörő-művelődé- si Központban rendeztek meg, s a hónap közepéig látogathatnak az érdeklődők. A terebélyes fának vannak egészen új, friss hajtásai és idős ágai; a dús lombozat azt is elárulja, hogy a kertésznek tüsténkednie kellene körülötte, jobban ápolni, gondozni. Számomra teljesen új, hogy bármily ügyesen is rajzol egy gyerek, amatőr képzőművésznek számítják . . . Talán ő ezzel még nem számol, legyen ez a szerencséje. Általános iskolás korát meghazudtoló grafikákkal szerepel egy kaposvári kisfiú; kifejezésmódja és látásmódja egyaránt „felnőttes”. Jól rajzol, ám csak hiányolni tudjuk, hogy a színes gyermeki világból szinte menekül. Nemcsak a jó pap tanul holtig, hanem az amatőr is, aki szabad idejéből arra áldoz, hogy képességét fejlesz- sze, megmutassa a benne rejlő tehetséget. Tamás Károly grafikái a kiállítás legértékesebb alkotásai közül valók. Rajztanán diplomáját most „fejeli” meg a Képzőművészeti Főiskola rendkívüli tanárképző tagozatának tanulmányaival. Tudatosan építi pályáját, törekvéseiben a mesterségbeli tudás elsajátítását ismerhetjük föl. Tanulmányrajzai nemcsak korrektek, hanem biztos alapul szolgálhatnak majdan egyéni hangja megtalálásában. Kellemes meglepetés, hogy a karikatúra is bevonult az amatörkiállítások történetébe: Molnár Pál humora élvezetes. A jelenlegi általános iskolai rajztanítás módszertanára „épül” Fülöp Magdolna sorozata, a Variációk egy nappali pávaszemre. A lepke festmények színtanulmányként is érdekesek. Rendhagyó a megyei amatőrkiállítások történetében, hogy egy sajátos naiv festő is alkalmat kapott a bemutatkozásra: a nagyatádi Mezey Magdolna talán a legidősebb a résztvevők közül, a legfiatalabb és közte körülbelül hatvan év lehet.. . Noha a pályázat figyelmeztette a jelenkezőket, hogy friss munkákat nyújtsanak be, ezt nem mindenki vette komolyan. Ismerős akvarelleket állított ki a siófoki Tarr Lajos is, de festői frisseség jellemzi alkotásait. Tetszettek Magyar Ti- vadarné (Taszár) textiljei, batikmunkái, amelyek Honty Márta hatását mutatják — s ezen nincs miért fennakadnunk, mert jó mestert választott. Nem vonzó az amatőröknek a plasztika. Néhányat ugyan láttunk a kiállításon, ám ezek utánérzéseket mutatnak s nem közvetlen mesterségbeli, szellemi ráhatást. Horányi Barna Londoni benyomások Az angolok nagyon szeretik a parkokat. A Hyde Parkról mindenki hallott már, de valójában ez csak egy a sok közül. London tele van ki6ebb-nagyobb zöldterülettel, ahol friss gyep, ligetek, tavacskák teszik kellemessé a nagyvárosi emljer kikapcsolódáséi Bolhapiac — majommal Aki a londoni belvárosban sétál, előbb-utóbb mindenféle üzletre rátalál. A hatalmas Videó-áruházaktól az indiai, egzotikus illatot lehelő butikokig, az ötemeletes játéküzlettől a szex-shop- okig. Mégis, aki igazi változatosságra vágyik, az jól teszi, ha vasárnap ellátogat a Petticoat Lane-i vásárba. Nem árt, ha az ember kukoricát szór maga után, mert aki a hatalmas tömegben, a zegzugos utcákban felállított rengeteg sátor között elkeveredik, nehezen talál visz- sza a metróállomáshoz. Az árusok hangzatos jelszavakkal kínálják portékájukat. De nemcsak adás-vétel folyik itt A járókelőknek szolidan öltözött. misszionárius hölgyek különböző furcsa vallási szekták reklámcéduláit osztogatják. Egy szőrme- kereskedő 5 méter magas gólyalábon állva adja tudtunkra, hogy milyen kedvezményeket élvezhetünk boltjában. Az egyik utcasarkon két cigányasszony szép kis virágcsokrot nyom a kezembe mosolyogva. Már-már elfogadom, amikor kiderül, hogy ezért komoly összeget követelnek. Hiába játszom meg, hogy nem tudok angolul, a világ minden nyelvén és jelbeszéddel is tudtomra adják: pénz! J Visszagyömöszölöm a csokrot a többi közé és gyorsan eliszkölok. Ezt még megúsztam. De a majmokat már nem. Az utca végeidé két mutatványos pici, pulóverbe bújtatott majmocskákkal szórakoztatja a közönséget. Hirtelen a nyakamba ültetnek kettőt, s mire észbe kapok, már le is fotóztak a majmokkal. Ugrott öt fontom. Ez rengeteg pénz egy fényképért, akár még vízilóval is. Egy szép indiai szoknyát akartam venni rajta. Vendéglátóink rettenetesen sajnálkoznak, hogy az ő hazájukban így lóvá tették a kedves magyar vendéget De én csak nevetek az egészen, mi mást tehetnék. Igaz, hogy öt fonttal szegényebb lettem, viszont egy tapasztalattal gazdagabb. Most legalább van egy szép majmos fényképem, amit kitehetek a falamra tanulságul. A magyar ízek diadala Angol vendéglátóink bőségesen elláttak bennünket mindennel, programokat szerveztek nekünk, fogadásokat adtak a tiszteletünkre. Bemutatták városuk szépségeit, országuk kultúráját, dalait, táncait. Egyre többször céloztak azonban arra, hogy ezt majd az utolsó napon, a magyar esten viszonoznunk kell. Ettől pánikba estünk. Amúgy is szűkre szabott zsebpénzünket már régen elvertük könyvekre meg lemezekre, és nem készültünk műsorral. Mindent rögtönöznünk kellett. Végre valakinek az a mentő ötlete támadt, hogy gyűjtsük össze és tálaljuk fel azt a rengeteg paprikás és pikszalámit, gyulai kolbászt, amit ki-lu még otthonról cipelt magával tartalék elemózsiának, de a bőséges ellátás miatt nem került rájuk sor. Lázas készülődésben telt az utolsó nap és éjszaka. Végié a kihirdetett időben csodálkozva láttuk, hogy a kollégium Hitetlen kis alag- kon termében son a megjelennek a meghívott, magas beosztású angolok, kiöltözve, feleségestől. Na, most mi lesz? Azt hiszem, végül Is jól érezték magukat. Műsorunk főleg népdalok énekléséből állt (gitárkfsérettel), és bemutattuk néhányan a táncházi emlékek alapján felidézett széki csárdást. Aztán körbeállítottuk az ünneplő közönséget, és perceken belül mindenki a dunántúli ugrós lépéseivel vesződött. Legnagyobb sikere azonban kétségkívül a magyar bornak és a szalámis szendvicseknek volt, amit a tánctól kifulladt vendégeknek végre feltálaltunk. Még a portás bácsit és a konyhai személyzetet is megkínáltuk belőle, akik most végre rájöttek, miért fintorogtunk egész idő alatt az ő angolos, szerényen fűszerezett főztjüktől. Igazi, emelkedett hangulatú magyar evés-ivással végződött a búcsúest. Ekkor éreztem először honvágyat. Sikerünk betetőzéseként a felejthetetlen Lena, a tanfolyam félvér asszisztense, aki ottlétünk alatt anyai gondoskodásával vett körül minket, még a szendvicskészítésnél maradt Piros aranyt is elkunyerálta. Köd nélkül Nem esett szó a csodálatos Szent Pál székesegyházról, a 'Westminster apátságról, Big Benről, Towerról és az egyéb látványosságról. Inkább azt próbáltam szavakba önteni, amiről nem olvashatunk az útikönyvekben: milyennek látja egy magyar fiatal a hétköznapok Londonét, milyen érzéseket kelt benne a „ködös Albion”. Én — minden apróbb viszontagság ellenére — nagyon jól éreztem magam. Talán azért is, mert egyszer sem volt köd. lerwiy au.izk.y Krisztin* Szobor-e? Unatkozó görög katonák heverész- nek a köveken időszámításunk után 1977-ben. Éreztük: tespedt- ségük csak látszólagos, ugrásra kész fene vad lakik bennük. Attól tudatosult ez bennünk, hogy egyikük — ahogy kaszálás előtt a földműves — a pengéjét éle- sítgette, majd egy olyan mozdulattal, mely megmaradt bennünk, ellenőrizte a kard használhatóságát. A Troilus és Cressida kaposvári előadása után az Elet és Irodalom' kritikusa, Szekrényessy Júlia e mozzanattal kezdte jegyzetét, s leírta a harcost alakító némaszereplő nevét: Hunyadkürti György, Azóta volt alkalmunk tapasztalni, hogy a társulat — s van még néhány társa ezeken a deszkákon ilyen — a nem szabványarcú színész nélkül nem volna ugyanaz... — Akkoriban két Hunyadkürti Játszott a Csiky Gergely Színházban — mondom, amolyan kijelentő kérdésként. A Corsó fölötti színészlakások egyikében ülünk, mely rendkívül esztétikus képet mutat; szép nyersfa színű ülőgarnitúra puha karszékébe süppedünk, ahonnan éppen rálátni a szekrénysor polcán sorakozó könyvritkaságokra. — Igen, egy rövid ideig együtt voltunk itt, Kopasz- szal, a bátyámmal — bólint. — Messziről kerültünk el errefelé ; Békéscsaba melletti nagycsalád voltunk: hat fiútestvér és három lány. Egyaránt érzékeltük a közösség melegét, de azt is, hogy ahol ilyen sok a gyerek, ott nem mindig esik rád a családi reflektorfény ... „Kopasz”, azaz Hunyadkürti István ma moziszinész — filmgyári státuszban, van —, ha a vásznon verekedési jelenet pereg, o nem hiányozhat: lapos orra, erős testalkata, akrobatikus ügyessége hozza számára a „bunyós szerepeket”, öccse — őt is Hunyának nevezik a kollégái — kitartott Kaposvár mellett. A Búcsúelőadás Skorzenyje-kcnl. Hogy miért, ne firtassuk. Elég annyi, hogy Kishunya, 1 akárcsak a bátyja egy időszakban, színházi fenegyereknek számított! — Zsámbéki Gábor szerződtetett Kaposvárra Ilivel, a feleségemmel együtt, akivel a Déryné Színházban találkoztunk. Ha benne nincs akkora hit, akkor talán sohasem kerültem volna vissza a pályára. Faggatom a szerepeiről, de rendkívül szűkszavú. Art mondja, ha kilép a jelenetből, mindig elégedetlen önmagával; jobban kellett volna ... Szerencsére a nézőnek nincsenek ilyen érzései vele kapcsolatban. Színházi alap- ernlber, akinek már a karaktere is biztosítaná a hiteiét. Talán még emlékszünk a Mesél a bécsi erdő szendvics- emiberére, aki már ott állt a színen, amikor beléptünk a nézőtérre. A legnehezebb próbaidőszaka ezt a figurát elősrte meg; végül elhitte, nem élő díszlet, hanem ember. Pedig hallotta, hogy az első sorokban fogadásokat kötnek, szobor-e. Egyszer háromnegyed órát szobrozott moccanatlanul, mert késett a vidéki közönség vonata ... A kicsik talán, megőrzik a Micimackó egyik figurájaként, akiről a felnőttek tudták, hogy Salvador Dalit mintázza, A Rokonok sofőréként is megmaradt bennem. A Ma- rat/Sade dráma volt prédikátorának szerepében — a nagy hatású anti-miatyánk monológ után — Belgrádban nyílt színi tapsot kapott; ő meg dühöngött, hogy a taps megszakítja az előadás egészének menetét... Nem soroljuk a szerepeit, csak a János vitéz Bánhidy László- parőd iájára emlékezünk: ő — Hogyan terem a színész? — Nem tudom, ugyanis eleinte elmentem a szereplési lehetőségek mellett Aztán Békéscsabán játszottam Konter László Minerva Színpadán. Pesten a pamutnyomóiparban dolgoztam, közben bátyám biztatására felkeres- tem Mensáros Laci bácsit. Meghallgatott. Valahogy így kerültem a Déryné Színházhoz, ahol Petrik József, Csongrádi Mária és a felejthetetlen Szécsi Feri bácsi meghallgatott A pán halála című Reviczky-verset végig sem kellett mondanom, felvettek stúdiósnak. Alig jártam ide másfél hónapig, amikor be kellett ugranom A néma levente egyik epizódszerepébe. Attól kezdve jártam az országot „Pöttyöz- tünk”, így mondtuk: Harkány, Nyíregyháza, Zalaegerszeg, Szombathely, Miskolc- Tapolca bázissal bejártuk egy-egy produkciónkkal a környéket Ezerkilencszázhet- venötig voltam tagja a színháznak, akkor eltanácsolt Szalay Vilmos igazgató. hajtja tilosába Kukorica Jancsi nyáját, miután felejthetetlen kettőst produkál a nyanyát játszó Pogány Judittal, illetve Csákányi Eszterrel. Most a Búcsúelőadás légtornászát játssza, sok kellemes és drámai pillanatot szerezve nekünk. — A színész minden szerepkiírásnál meghal egy kicsit Én sokáig nem voltam képes leplezni az érzelmeimet Mit tagadjam, az idei kísérleti színházi előadáskor sírtam, amikor láttam a kiírást: harmadik fényképész. Csak a próbákon értettem meg, Acs János gondolt velem, és fontos, neki a figura. Lehiggadt, megérett. A mostani szerződéskötéskor Babarczy László igazgató is hasonlóképpen nyilatkozott róla. Felesége, Hl levelezőn végzi a főiskolát nézőtéri felügyelő. Van egy hároméves kislányuk, Sára. Hunyára bizonyosan iTerepek sora vár a következő évadban is. R L, Famulusok a kórházakban Megkezdték a famulus» gyakorlatokat a Semmelweis Orvostudományi Egyetem hallgatói. Az általános orvosi kar IV. évesei klinikán, a fővárosi és vidéki kórházakban első ízben az idén aegédor- vosókként — úgynevezett fa- mulusokként — működnek. Tapasztalt orvosok mellett készülnek hivatásuk teljesítésére, hat hétig * belgyógyászatot, hat hétig a sebészetet gyakoroljak. Készt vesznek a betegek gyógykezelésében, orvosi ellátásában, az ügyeleti szolgálatokban, konzíliumokon, speciális, vizsgálatokon. A UI, éveseik július 1- töl gyakorolják a belgyógyászatot, ugyancsak lamulusok- ként. Konya
