Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

A hét három kérdése A héten Jurij Andropov két fontos nyilatkozatát hoz­ták nyilvánosságra: az SZKP KB főtitkára terjedel­mes interjút adott a nyugat­német Der Spiegel című he­tilapnak; a hét közepén pe­dig neves amerikai tudósok felhívására válaszolt A tekintélyes hamburgi politikai magazin főszerkesz­tőjével folytatott beszélgetés során Andropov nemzetközi kérdések egész sorát tekin­tette át Afganisztántól a francia—szovjet viszonyig. A legfontosabb azonban — amint az az azóta megjelent visszhangokból is kiolvasha­tó — mindenképpen a fegy­verzetkorlátozás, az erő- egyensúly és az eurorakéták témaköre voll A két nagy­hatalom genfi tárgyalásai az Egyesült Államok hibájából jutottak zsákutcába — szö­gezte le a főtitkár, rámutat­va, hogy lényegében a nulla­megoldás módosításaként propagált „közibülső javaslat” sem változtat érdemben Washington korábbi állás­pontján, mivel az továbbra is figyelmen kívül hagyja a Szovjetunió biztonsági érde­keit, i A nukleáris konfrontáció kölcsönös csökkentésére tö­rekszünk — hangsúlyozta Andropov, kiemelve, hogy változatlanul érvényben van a fegyverkezési hajsza meg­fékezése érdekében tett va­lamennyi korábbi moszíkvai indítvány, a francia és brit nukleáris haderő szintjén való rakéta-befagyasztástól az ellenőrzés problémá jáig. A nyilatkozat tükrében joggal állapíthatjuk meg: a Szov­jetunió bármilyen megoldás kidolgozására hajlandó, amely eleget tesz az egyenlő biztonság alapelvének. Még a nyugati értékelések is — amelyek közül p>edig egyesek „kemény hangvételűnek” mi­nősítették az interjút — el­ismerik: Moszkva őszintén törekszik a tárgyalások foly­tatására. A Spiegelnek adott interjú során szóba került a kozmi­kus hadviselés kérdése, ame­lyet Andropov amerikai tu­dósok egy csoportjának vá­laszolva pár nappal később részletesebben is kifejtett. A felhívást, amelyet egyetemi professzorok, Nobel-díjas ku­tatók intéztek az SZKP KB főtitkárához, az űrfegyver­kezési tervek elburjánzása miatti növekvő — s tegyük hozzá jogos — aggodalom szülte. Andropov válaszában egyértelműen leszögezte: meg kell akadályozni a fegyver­kezési hajsza átterjedését a világűrbe. A Szovjetunió ál­tal e célból kezdeményezett indítványok és szerződéster­vezetek épp az Egyesült Ál­lamok és más NATO-tagor- szágok magatartása miatt akadtak el, például az ENSZ leszerelési bizottságában. 2 Hogyan értékelhető az • Egyesült Államok kö­zel-keleti diplomáciai of fen- zívája? A Reagan-kormányzat ed­digi legfontosabb közel-keleti diplomáciai küldetésének ne­vezik a szakértők George Shultz e héten kezdődött körútját Az amerikai kül­ügyminiszter egykori elődje, Kissinger emlékezetes inga­diplomáciáját újította fel, amikor a Kairó, Tel-Aviv és Bejrút közötti közvetítésre vállalkozott. „Szükség ese­tén” hetekig is hajlandó a térségben maradni — jelen- - tette ki Shultz indulása előtt —, hogy előrehaladást érjen Ausztriában a Szocialista Párt nem szerzett abszolút többsé­get a parlamenti választásokon. Képünkön: a három nagy párt vezetője (balról jobbra) Bruno Kreisky eddigi kancellár, Alois Mock, a Néppárt vezetője és Norbert Steger, a Szabad­ság Párt elnöke BZ ESEMÉNYEK CIM SZAVAKBAN Hétfő: Teret vesztett a jobboddal az idő elő tűi általános vá­lasztásokon Portugállá ban. — Nemzetközi konferen­cia kezdődött Namíbiáról Párizsban. — Maputóban megnyílt a mozambiki Frelrmo-páirt IV. kongreez­Kedd: Ünnepség Kabulban az afgán fórra dalom 5. év­fordulóján. — A közel- keleti körúton levő ame­rikai k ül iig y miniszter Kai­róban tárgyai. — Megfe- nekilenek a görög—ameri­kai támaszporat-tárgyalá- solc. Szerda: Kőiül nyugatnémet kancel­lár Rómába látogat. — Thaiföldi provokációk Kambodzsa ellen. — Rea­gan beszéde a washingto­ni kongresszusban a kö­zép-ameriíkai helyzetről. — Orvos- és pairas-zttün- tetések Franciaországban. Csütörtök): A lengyel parlament el­fogadta a hároméves nép­gazdaság! tervet. — Tru­deau Washingtonban — Honeéker lemondta ter­vezett NSZK-beli Iá toga­SOMOGYI NÉPLAP Pétvüek: Lemondott az etasz kor­mány. — Shultz Libanon után ismét Izraelben tár- gyafl- Szombat: Nakasz-one japán mánisz- terednök körútra indul az Asean tagországaiba. el a pillanatnyilag legége­tőbbnek nevezett libanoni csapatkivonás ügyében. Rosszmájú megfigyelők sze­rint szüksége is lesz türe­lemre — és töméntelen re­pülőgép-üzemanyagra —, ha áttörést akar elérni a hóna­pok óta húzódó izraeli—liba­noni" tárgyalásokon amelyek egy másik „gyakorlott ingá­zó”, Philip Habib, Reagan kü- lönmegbízottja eddigi aktív résztvétele ellenére holtpon­ton vannak. Izrael ugyanis egyelőre nem enged „bizton­sági követeléseiből” (például közös járőrosztagok felállítá­sa, a szakadár Haddad őr­nagy bevonása a dél-libano­ni övezet felügyeletébe, sza­bad kereskedelmi forgalom a két ország között),, amelyek viszont Eibánon szuverenitá­sát és arab kapcsolatait sér­tik. , így érthető egyesek véle­ménye, hogy Shultz sem fog többet elérni Habibnál. A kilátások valóban elég ve­gyesek. Az izraeli csapatok elhúzódó jelenléte, az iz­raeli—szíriai erők szemben­állása, a PFSZ képviseleti joga ellen intézett támadá­sok olyan robbanásveszélyes helyzetet hoztak létre, amely bármikor robbanhat. A Bekaa-völgyben a héten meg is szaporodtak a fegyveres incidensek. Egy esetleges libanoni—iz­raeli megegyezés nagy kér­dőjele változatlan az, meny­nyire képes és mennyire hajlandó Washington nyo­mást gyakorolni Tel-Avivra, másrészt, hogy mennyire vá­lasztható el egy ilyen újabb külön-megállapodás az átfo­góbb válságtól, a megfenek­lett Reagan-terv további esé­lyeitől. A kiszivárgott hírek szerint Reginek harcias visz- szautasításai ellenére elkép­zelhető egy olyan kompro­misszum, hogy Izrael — amerikai biztosítékok sora és számos libanoni engedmény fejében — legalább részleges visszavonulásba kezd. Ám ma még ez is távolabbi le­Virizlay Gyula rádió- és televízióbeszéde Péntek este a szenátusi vita után lemondott Fanfani olasz kormányfő hetőségnek tűnik, amelyet bármely váratlan fejlemény meghiúsíthat. 3 Mi a párizsi Namibia- • konferencia jelentősé­ge? A pretoriai fajüldöző rend­szer semmibe veszi a Bizton­sági Tanács Namíbiára vo­natkozó határozatait s foly­tatja támadásait Angola el- i len is — állapították meg az I ENSZ égisze alatt Párizsban rendezett ötnapos értekezlet résztvevői. A nemzetközi ta­nácskozáson elfogadott záró- dokumentum kimondja: a Dél-afrikai Köztársaság által törvénytelenül birtokolt egy­kori német gyarmat, Namí­bia népének joga van az önrendelkezesre és a függet­lenség re. Az apartheid-rezsim csa­patai viszont a tárgyalásos rendezés útját semmibe véve folytatják akcióikat a terület felszabadításáért küzdő SWA- PO szervezet gerillaegységei ellen. Az értekezleten is le­szögezték, hogy Pretoria csak nyugati szövetségesei­nek támogatásával tarthat ki merev politikai vonala mellett, s dacolhat a hatály­ban levő ENSZ-határozatok- kal, amelyek nemzetközi el­lenőrzés alatt rendezendő szabad választásokat írnak eio. Az utóbbi időben ráadá­sul néhány tőkés ország, el­sősorban az Egyesült Álla­mok, arra törekedett, hogy az előbb-utóbb elkerülhetet­len namíbiai rendezést ösz- szekaoesolja a kubai csapa­tok Angolából történő kivo­násaival. A párizsi konferen­cia egyik legjelentősebb vo­nása viszont éppen az volt, hogy a résztvevők többsége visszautasította ezt a hamis ’’árukapcsolást”, s határozot­tan követelte Namíbia meg­szállásának megszüntetését. E. É. (folytatás az 1. oldalról) ez a feladat nem is oldható meg. Mindannyiunk élete, egész társadalmunk négy év­tizedes útja a nehézségek, az eredmények összefonódá­sában haladt előre, most minden vonatkozásban újí­tanunk kell! S mi képesek vagyunk a megújulásra. Ép­pen, mert fölismertük, hogy csak az eddigieknél is jobb munkával, nagyobb áldoza­tokkal, fokozottabb erőfe­szítésekkel juthatunk előbb­re. A legfontosabb, hogy a dolgozók a gyakorlatban érezzék azt, hogy ami orszá­gunkban történik, az őértük, az érdekükben és velük együtt történik. Nincsen csodaszer egyéni vágyaink és társadalmi haladásunk elősegítésére, csak az, amit most ünnepiünk: a munka. E közös tevékenységében egyetlen lelkiismeretes dol­gozó ember sem pótolható! Terveink is csak úgy való­síthatók meg, ha a maga helyén mindenki maradék­talanul eleget tesz vállalt feladatának. Ha ez így van, abból az is következik, hogy a jó, a hatékony és tisztes­séges munkát övezze elisme­rés. Á becsülettel helytálló dolgozók — és ők vannak többségben! — ezt teljes joggal el is várják. Aho­gyan azt is, hogy az ő lelki- ismeretes tevékenységük, odaadásuk legyen a példa­adó. A fegyelmezetlenség, felelőtlenség eltűrése közér­deket sért Mindennek a mindennapos összhangja biztosítja, hogy népünk réte­ge megértse, magáénak érez­ze politikánkat. Az ünnepen is szólni kell arról, hogy a munka és az életszínvonal elválaszthatat­lan fogalmak, melyek már az ünnep születését is meg­határozták. Amikor arról szólunk, hogy a cél: a már megszerzett életszínvonal megtartása, igazában magá­ról a munkáról beszélünk. Vagyis arról szólunk, hogy» miként dolgozunk, kellő fe­lelősséggel érezzük-e át: a ránkbízott feladatok mit je­lentenek a gazdaságnak, tudjuk-e valamennyien ten­nivalónkat? A nagy célokhoz sok köznapi erőt, sok apró erőfeszítést kell megtervez­nünk és összehangolnunk. A cél nem változott. Van mit megvédenünk, közel négy évtized tanúsítja, hogy mun­kánk gyümölcsöző volt. Ered­ményeink, megtartásának egyetlen útja van: a fejlő­dés. Nem tesz jó szölgálatot, aki bármilyen vonatkozásban is konzerválni akarja a ré­git. Az emberiség is gyors tempóban halad előre. Mi életünk során tartósan elő­ször kerültünk a társadalmi haladás élenjárói sorába. Ránk nem vár, hozzánk nem igazodik a világ, nekünk kell lépést tartani gyorsuló haladásával. A felmért erők azt mutatják: erre is vannak még tartalékaink! Mindezekből az követke­zik, hogy tudnunk kell: a munkában nem korlátok, ha­nem jó irányba vezető utak várnak ránk. Elsőbbséget kell biztosítani az újat hozó törekvéseknek, támogatni kell a társadalomért tenni- akarók lelkesedését. Sem a kicsinyesség, sem a bürokrácia, sem a ragaszko­dás a megszokotthoz nem állhat ja útját ennek, az egyetlen reális és értékes törekvés megvalósulásának. Ahogyan elválaszthatatlan a munka eredménye és az életszínvonal, úgy az alkotó­munka és a béke is feltéte­lezik egymást. Mondhatjuk: édestestvérek. Alkotni, gyarapodni, fej­lődni csak békében lehetsé­ges. Az embert hiába fűti a teremtés vágya, hiába heví­tik a legnemesebb célok, ha nincs béke. Az emberiségnek sok közös, ügye van, de a leglényegesebb közös ügy és óhaj: a béke. Nincs is olyan ország a világon, ahöl mind erőteljesebben ne hallatnák szavukat a békemozgalom aktivistái. Hangjuk egyre messzebb hangzó, mert nem fenyegette még az emberisé­get tragikusabb és pusztítóbb veszély, mint a nukleáris há­ború! Minden értelmes, az értel­met és az eddig létrehozott közös értékeket féltő ember döbbenten hallgatja a „kor­látozott” és az „elhúzódó”, valamint a más háborús „el­méletekről” érkező híreket Mindezek ellen tiltakozik az emberi értelem! Nem lehet így játszadozni százezrek ém milliók — valójában az em­beriség — életével. Szerencsére van erő a há­ború és a hódító törekvések megfékezésére. Nagyvonalú és felelősségteljes készség formájában is. A Szovjetunió egyoldalúan kötelezettséget vállalt, hogy nem alkalmaz elsőnek atomfegyvert. A megfékezésre van elég vdsz- szarettentő erő is. Ez a béke biztosítéka, s annak feltétele, hogy az ember méltón ki tel­jesíthesse önmagát és meg­valósíthassa céljait. Európa érzékeny. A világ csakúgy. De ma mindennél jobban kell tudnunk,, hogy' a béke azonos az élettei, a hi­vatással, a mindennapi ke­nyérrel. Ezen a májusi ünnepen jó pihenést, kellemes kikapcso­lódást kívánok minden dol­gozónak, hazánk minden pol­gárának. Kívánom, hogy az ünnep fölemelő pillanatai adjanak újabb erőt és len­dületet közös munkánk -to­vábbi folytatásához. (MTI) Lázár György, a Minisztertanács elnöke pénteken fogadta Pedro -Marija Tonha „Pedale” ezredest, az Angolai Népi Köztársaság honvédelmi miniszterét, aki hivatalos, ba­ráti látogatáson tartózkodik hazánkban. A megbeszélésen je­len voit Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi minisz­ter. Olaszország Pertini megbeszélései Sandro Pertini köztársasá- sági elnök szombaton reggel megkezdte konzultációit az olasz kormányválság megol­dására. , Először Giuseppe Soro­zatot és Giovanni Leonel fogadta, majd a parlament két házának elnökével, Nilde Jottival, illetve Tom- maso Morlinoval tárgyalt. Ezután a pártok képviselői következnek. Pertini vasárnap délben be akarja fejezni a konzul­tációsorozatot. Sajtóközlések szerint az elnök már a hét elején bejelenti a parlament feloszlatását és kitűzik a vá­lasztások időpontját. Való­színű, hogy a községtanácsi választással együtt, június 26-án szólítják urnák elé a szavazópolgárokat. Nakaszone körútra indult Szombaton elindult tízna­pos Asean-körútjára Naka­szone Jaszuhiro japán mi­niszterelnök. Űljára elkísér­te Abe Sinlaro külügymi­niszter is. Nakaszone Jaszuhiro a következő tíz napban elláto­gat a délkelet-ázsiai orszá­gok szövetségének öt tagál­lamába: Indonéziába, Thai­földre, Szingapúrba, a Fü- löp-szigetekre és Malaysiá­ba. Mindegyik fővárosban azt kívánja leszögezni: az e térségben is aggodalmat kel­tő japán katonai erőfeszíté­sek csupán önvédelmi célo­kat szolgálnak, s az ország nem kíván katonai hata­lomma válni. — Interkozmosz. Tíz szo­cialista ország, köztük Ma­gyarország, tudósainak' rész­vételével pénteken Szófiá­ban befejeződött az Ihter- kozmosz program földi erő­forráskutatási csoportjának kilencedik ülése, amelyen részt vett Farkas Bertalan és Magyart Béla. A követke­ző évre szóló munkaterv el­fogadása mellett összeállítot­ták az 1986—1990 közötti kö­zös tudományos kutatómun­ka programtervezetét. — Hosiminh városban meg­emlékeztek a város — a volt Saigon — és a déli or­szágrész felszabadulásának 8. évfordulójáról. A Taszsz szovjet hírügynökség hely­színi tudósítása megállapít­ja, hogy az elmúlt közel egy évtized során az országrész­ben megerősödött a szocia­lista szektor, a parasztcsa­ládok egynegyede a külön­féle típusú szövetkezetekben dolgozik. — Légiszerencsétlenség. Pén­tek este az ecuadori Quaya- quilben a helyi légitársaság egy kétmotoros repülőgépe 94 utassal és hat főnyi sze­mélyzettel nem sokkal a felszállás után kényszerle­szállásra kényszerült, s ösz- szeütközött egy másik, a ki­futópálya mellett álló repü­lőgéppel. Az első hivatalos jelentések szerint nyolcán meghaltak, többen megsebe­sültek. — WHO-jelentés. Európában évente százezer ember kö­vet el öngyilkosságot. Az al­kohol és a kábítószerek je­lentős szerepet játszanak az idő előtti elhalálozásokban — állapítja meg az ENSZ egészségügyi világszervezeté­nek (WHO) Genfben kiadott jelentése. A WHO felhívja a figyelmet arra, hogy ha az országok és a nemzetközi közösség nem tesznek hatha­tós lépéseket, e téren 2000- re az európai általános egészségügyi helyzet nagy­mértékben romlani fog. Értesítjük Balatonföldvár Ady, Káilay, Erzsébet, Móclcx utca lakóit, hogy 1JK. május 2-től a hídroglóbusz karban­tartása miatt EGY HÉT IDŐ­TARTAMBAN IDEIGLENES V ÍZELLÁTÁST BIZTOSÍTUNK az érintett területen. Emiatt nyomás csökkenés, eeetíe g ▼!*- hiány te várható. Kérjük t. Fogyasztóink szíves megérté­sét! <8<r?32) DRW Dél-balatoni Üzemigazgatóság I Mit tükröznek Jurij • Andropov eheti nyilat­kozatai?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents