Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-09 / 83. szám

Kétfrontos érzékenységgel Milyenek legyünk? Mit igényel, mit vár tőlünk a kor? A választ mostanában gyakran halljuk: legyünk vállalkozó szelleműek, kezde­ményezők, önállóak, öntevé­kenyek, alkotó és újítókész- ségűek, kockázat- és felelős­ségvállalók ... Aligha lehet kétségbe vonni, hogy valóban ez a kor parancsa. Társa­dalmunk alapvonásaiból adó­dó követelmények, s termé­szetszerűleg beillesztendök az erkölcsi, nevelési eszmé­nyekről, az új típusú szocia­lista emberről, a követendő kommunista magatartásról alkotott felfogásunkba is. Ha jól meggondoljuk, a kezdeményező és alkotó készség, az önállóság és fe­lelősségvállalás nem vadonat­új követelmény a part éle­tében sem. Jó tizenöt-tizen­hét éve, a gazdasági mecha­nizmus reformjának elhatá­rozása és bevezetése óta be­szélünk róla, számolunk ve­le. A gyakorlatban ez a fel­fogás mégis a kelleténél- las­sabban tört utat Sok helyen egyoldalúan értelmezik az egységes cselekvést, a fegyel­mezett végrehajtás követel­Nékünk minden gyerek fontos — olvashatjuk abban a levélben, amelyet a Ma­gyar Űttörők Szövetségének Országos Tanácsa intézett az úttörővezetői értekezlet résztvevőihez. Még ez év decemberében rendezik ugyanis Miskolcon az út­törővezetők VIII. országos konferenciáját, s ezt min­den megyében megelőzik a járási, városi, megyei csa­patvezetői és úttörővezetöi értekezletek. A konferencia jelentős esemény az általános isko­lások mozgalmának történe­tében. Számot kell adni az elmúlt négy év munkájáról, az eredményekről, de a meg nem valósult tervekről is. A konferencia sikerét sza­vatolja a levél, hiszen kü­lönböző szintű értekezlete­ken vitatják meg tartalmát a résztvevők, s észrevéte­leikkel, javaslataikkal ki­egészítve kerül majd az or­szágos fórum elé. Az úttörőmozgalom a vál­tozások korát éri. Más a nemzetközi politikai hely­zet, mások a gazdasági vi­szonyok, mint négy-öt évvel ezelőtt. Emellett ebben az időszakban kellett és to­vább kell alkalmazkodni az ötnapos munkarend követ­kezményeihez. A nehézségek mellett sok helyen tapasztalható újsze­rű kezdeményezések; egyre jobban visszaszorulnak a formai elemek. Az úttörő­szövetség tudatában van annak, hogy a mai gyerekek egész másban látják a von­zót, az érdekeset és értel­meset, mint öt-tíz vagy ti­zenöt évvel ezelőtti társaik. Új csernek épül Albertfalván Jó ütemben halad a Ma­gyar Gyapjúfonó és Szövő­gyár albertfalvai gyárában februárban leégett fonoda helyreállítása. Jelenleg meg a romok eltakarítása folyik, az üszkös épületmaradvá­nyok és a tetőszerkezet el­távolítását a Kohászati Gyárépítő Vállalat szakem­berei végzik. A munka meglehetősen hosszadalmas és veszélyes, ám előrelátha­tóan május végére teljesen megtisztítják a terepet és megkezdődhet a leégett fo­noda helyett egy új, 3200 négyzetméter alapterületű, vasbetorszerkezetú csarnok építés«. menyét; emiatt helyenként oly'au kép alakulhatott ki, hogy az igazi kommunista az, aki beail a sorba, nem sokat töpreng, hanem teszi a dolgát, végrehajtja a határo­zatokat. A fegyelmezettség, a hatá­rozatok következetes valóra váltása joggal ejvárható, megkövetelendő jellemvosiá- sa a párt tagjainak. Nem mindegy azonban, hogy mi­képpen értjük ezt a követel­ményt. Nem egyszer elhang­zott mar, hogy a határozatok végrehajtásának megszerve- ze»e voltaképpen egyet je­lent a szükséges feltételek megteremtésével. Ha ezt így fogjuk föl, akkor a követke­zetes végrehajtáshoz nagyon is hozzá tartozik az öntevé­kenység, a felelős, önálló gondolkodás és cselekvés, az alkotó es kezdeményező szel­lemiség. Fejlődésünk jelen­legi szakaszában ezek nél­kül semmilyen elhatározás, döntés nem váltható igazán valóra. Ne másoktól várjunk „eligazítást”, hanem magunk döntsünk teendőinket illető­en, s magunk feleljünk dön­téseinkért! A törekvésük is — hogy el­igazodjanak a világ dolgai­ban — nagyobb. A helyes válaszadásban nagy szere­pük van a felnőtt úttörő­vezetőknek, a szülőknek, akikkel egyre virágzóbb az együttműködés, hiszen a mai szülők többsége maga is úttörő volt; emlékeikben még élnek a régi akadály- versenyek és számháborúk, a régi jelmondatokra is em­lékeznek, tehát olyan tar­talék áll a legfiatalabb nemzedék mögött, amire nemcsak lehet, hanem kell is építeni. A továbblépés során az út­törők, a kisdobosok nagy táborát is szem előtt kell tartanunk, velük együtt tudjuk — mi, felnőttek — megoldani problémáinkat, nehézségeinket. Ezt jelzi a nemrég kiadott levél címé­ben is: felelősség és to­vábblépés, vagyis szükség- szerű a továbblépés és a fe­lelősség. Mindannyian fele­lősek vagyunk, hogy moz­galmi értékeinket a nyolc­vanas években is megőriz­zük s magasabb színvonalon fejlesszük tovább. A XXI. század felnőttjei — egymil­lió-kétszázezer kisdobos és úttörő — élményekben gaz­dag gyerekkoráról van szó. Nehezíti a dolgunkat, hogy nemcsak „tegnapi önmagunk­ká;”, korábbi beidegződése­inkkel kell szembeszaUnunk: létezik a vállaikozószellem- nek olyan felfogása is, ame­lyet ha elfogadnánk, alapos zavart okozna. Arról a né­zetről van szó, amely egyen- iősegjelet tesz a vállalkozó- kedv és a kisvállalkozás kö­zé; amely a kockázat- es fe­lelősségvállalás lehetséges te­rületének csupán a „máso­dik gazdaságot”, a háztájit, a különféle gazdasági munka­közösségeket és más hason­ló társulásokat tartja. Akad, aki ennek tápláló forrását, hagyományrendszerét a ko­rábbi kistulajdonosok már- már példaképpé magasodó vállalkozói mentalitásában veii megtalálni; pedig ha ez így volna, akkor a vállal­kozókészséggel mint követen­dő erénnyel az emberek túl­nyomó többsége aiigha tudna mit kezdeni. Itt nemcsak az a kérdés, hogy — a divatos­sá vált formulával élve — „szeretjük-e lángossütőt” ... A keményen dolgozó, becsü­letes, a társadalomnak hasz­not hajtó kisvállalkozót ép­penséggel nyugodtan szeret­hetjük, de az óriási többség nem válhat kisvállalkozóvá, ez nyilvánvalóan képtelenség is lenne. Olyan erényekkel nem sokat kezdhetünk, ame­lyeket eppen fő tevékenység i területünkön, fő munkahe­lyünkön, életünk alapvető színterén nincs módunk gya­korolni. Ha ez igy volna, ér­telmetlenség lenne a szocia­lista embertől, a kommunis­tától elvárni. Csakhogy nincs igy* A nagyüzemi munkaszervezet szükséges fegyelmét, a nél­külözhetetlen alá- és fölé­rendeltséget nemeiy kény­szerű vagy szubjektív okok­ból adódó túlzott kötöttséget sem tagadva minden gazda­sági egységben, hivatalban, intézményben szükség van a kezdeményezésre. Sőt; ott van rá igazán szükség! A munkafolyamatban is, de nem kevésbé a munkahely közösségi-közéleti fórumain, a politikai-társadalmi szer­vezetekben, termelőeszkö­zök köztulajdonából adódó tulajdonosi jogaink gyakorlá­sa közben. Minél jobban jel­lemez bennünket ezeken a területeken a kezdeményező a felelősséggel vállalkozó magatartás, annál inkább úgy tekinthetjük, hogy ele get teszünk a szocialista em­bertől, a fejlődésben élen já­ró szerepet vállaló kommu­nistától elvárható követelmé­nyeknek. Indokolt ezt a kérdést is kétfrontos érzékenységgel megközelíteni. így lehet szem­léletünk és gyakorlatunk — ebben a tekintetben is — korszerű, szocialista. l. Gy. Felelősség és továbblépés Az úttörők konferenciája előtt Baglaspusztai sorsok Három szálbál font élet Életszínhely ez is, ez a tizennyolc-húsz ház, amely talán az éji sötétben vadászó madarakról kapta a Baglaspuszta nevet. Kaposmérőtől három kilométer jó minőségű téeszbekötőúton, mely egészen a majori istállókig vezet. A térképen nem található a puszta, de a szomszéd Ebédvesztö sem. Aki azonban sorsfürkészőbe jött, annak ei a kövesútlénia melletti két rövid házsor — az épületek java félig tömés, félig tégla — lé- lektérképészeti tényező. Más kezelába voi’ak Fehér falú ház, az Állói­don szép tanya lenne. Szű­csék 40-ben épülték a jutta­tott földre. Egy nyáron kuny­hóiban laktak, amíg a falakat magasították. Ha szabad mon­dani egy igazából csak har­minc-harmincöt éve létező település lakóiról: ők őslako­sok itt. — A szép Csongrádiéi 41- ben kerültünk ide, akkor itt még csak hosszú cselédházak voltak — van Pista bácsi hangjában valami csöndes visszavagyakozás abba a tá­voli megyébe. — Tudja, ar­rafelé a szegényemberek job­ban összetartottak. Három­éves koromtól más kezelába voltam, árva gyerek: egy ki­lökött, a más befogadott. Hu­szonkét éves koromban vet­tem el Szabd Erzsikét, azóta nem vagyok árva. Lett öt gyerekünk: kettő meghalt, három megélt. Ö a nyolcvanadik életlép­cső küszöbén, élete párja meg a két kaszát viszi a vál­lán: 77 lesz. Amikor mon­dom nekik, hogy szép pár lehettek, idegenkedve hall­gatnak ; arrafelé, Csongrád- ban talán mindenki ilyen lehetett, mint ők vagy hizel- kedésnek ítélik önkéntelen el­ismerésemet : vonásaik tisz­ták, őrzik fiatalságuk nyo­mait. Szűcsék itt egy állan­dóan fogyó réteg képviselői. A volt cselédek egy része az­óta elköltözött, másokat más­fél-két méternyi föld nyom. A Szűcs-portától nem mesz- sze most is haldoklik vala­ki, leszármazottjai kocsin jöttek megkönnyíteni utolsó napjait. — Nyolc hold jó földet kaptunk, és mi akkor nem is itt laktunk, hanem bent, a mérei kastélynál. De hogy itt osztottak abból, ami ne­künk sosem volt, hát ide építettünk. Mer’ azért para­dicsomi hely ám ez! Bemen­tünk nemrégiben lakni a fa­luba a gyerekhez, de csak visszahúzott valami ide; ezt a kis házat a két kezünkkel emeltük, itt vagyunk otthon. Ezt már Erzsi néni mond­ja a tisztaszobából leválasz­Pótkocsis teherautók so­rakoznak Vésén az Üj Élet Termelőszövetkezet sorfej- tőjében. Baksa Sándor mondja: — Sajnos, nincs elég tar­talék göngyölegünk, s ez hátráltatja a folyamatos pa­lackozást. Fontos, hogy jár­műveink legalább annyi üveget hozzarak vissza, mint amennyit vittek. Na­ponta 8000 ládával palacko­zunk; azonnal szállítjuk megrendelőinknek. — 1981-ben 85 ezer hek­toliter sört fejtettürk, 1,7 millió palack Balaton sört szállítottunk az üzemből. Tavaly ennek csaknem a kétszeresét palackoztuk, az idén pedig ennél is többet: 170 ezer hektolitert kell le­fejtenünk. Az első negyedév sikeresen zárult: 44 ezer hektoliter sör került pa­lackba. Óránként 15 ezer üveget tölt meg a csehszlovák au­tott kisebb helyiségben, bar- nás&zürke szeme elégedetten csillan pihésen szárnyas, ősz haja alatt. Pista bácsi szépen nyírt fehér bajusza is kife­jezi lelki állapotát, az elége­dettségét; valahogy ki terebé­lyesedik a mosolytól. Egy Csontváry-reprodukció alatt áll, onnan éppen rálát Ba­rabás Miklós festményének másolatára, amelyen a vásár­ra induló román család lát­ható. — Ki szögezte falra a ké­peket? — Az egyik fiunk velünk él, ötvenkét éves agglegény. Az ő kedvét szolgálják, a képek, meg a könyvek. Az erdészet ad neki munkát A könyvek: színházi világ­történet, művészeti lexikon, regények. Aki akar, innen is messzire lát „Elcsaplam a íejsiével” Megfigyeltem, hogy a pusz­ták lakói között egyre töb­ben akadnak olyan emberek, akik menedéknek tekintik ezt a településformát; tragédiás sorsot tudnak maguk mögött, múltjuktól menekülve tele­pednek „az isten háta mö­gé”. Mégis az első kérdő szó­ra szinte önmagukat büntet­ve tárják fel a titkot az ide­gen előtt. E réteg egyik kép­viselőjével itt is találkoztam. Magas, fekete asszony; arca harmóniáját az a tragédia kuszálta meg, mély árkok­kal. A konyhában ülünk, ká­véval kínál — naposcsibék csipognak a sarokban —, és ahogy a főzőedényből a fe­kete lé, úgy ömlik belőle? is a fekete szó ... — Azután, hogy az tör­tént, idegalapon leszázalékol­tak. Ott kellett hagynom a Fonót, ahol tíz kemény évet lehúztam. Tudja, hogy az megtörtént, én éjszakánként mindig úgy éreztem, hogy valaki le akarja húzni rólam a dunyhát. Pedig egyedül voltam, és tudtam is ezt. Mégis ... Ha vízért mentem, mindig abban a hitben vol­tam, hogy követ valaki. Ami­kor meg biciklin hajtottam végig a falun, nagy, háznyi kutyák jöttek velem szem­tomatasor. A mosó- és tisz­tító automata ennél hétezer üveggel többet tud előkészí­teni. Két műszakban hat­vannégy asszony és lány dolgozik á sorfejtőber.. Éj­szaka a karbantartók tevé­kenykednek; kijavítják a meghibásodott gépeket, hogy a reggeli műszakkezdésre minden rendben legyen. Minden év szeptemberé­ben egy hórapra leáll az üzem, s elvégzik a gépek nagyjavítását. A dolgozók ezt az időt almaszedéssel töltik. A Vésén palackozott sört nemcsak Somogybán fo­gyasztják: tavaly is szállí­tottak Zalába, Veszprémbe, Baranyába, sőt Tatabányára és Budafok-Hárosra. A tsz elegendő járművet biztosít részükre. Van olyan nap — főkért nyáron, csúcsidőben — amikor na­ponta 10—12 pótkocsis te­herautó viszi a megrende­lőkhöz a sört. ben. Féltem. Nem bírom as- óta sem a kutyaugatást. Az életemet egész másként képzeltem el. Majd ápolónő­nek tanulok, ez volt bennem a szándék. Csakhát kilencen voltunk testvérek, hat él még; a legidősebb én va­gyok, nem tanulhattam. Apám halászmester volt Laposcseren, meg azelőtt Csicsóban ... Én szerelemből mentem férjhez, öt évig vol­tam menyasszony. Kitartot­tam, pedig tudtam, hogy iszik. Majd én helyrehozom a házasságban, ezt képzel­tem. Hát nem így lett. K. nagyközségben laktunk, meg Kopaszhegyen; az uram ko­vács volt, erős ember. Máig sem tudom kiverni a fejem­ből : a nagyobbik fiam — itt dolgozik a sertéstelepen — azért lett epilepsziás, mert nem éltünk jól. De sok éj­szakát húztunk ki a disznó­ólban a gyerekkel, ha rá­jött a happáré! Mindennap ivott, a k-iak sajnáltak. Egy­szer, amikor karóval kerge­tett az udvaron, éppen afa- vágító tőke mellett szaladtam, és kezembe került a fejsze. Elcsaptam vele. Belehalt... Engem fölmentettek, de * gyerkeimet elvették, alig tud­tam kijárni, hogy visszakap-, jam őket. Akkor már két fiam volt, a kisebbik nem az uramtól. Elváltunk közben, én Szolnokra költöztem és ott összekeveredtem a házi­néni fiával, akiről hamaro­san kiderült, hogy börtöntöi- telék, rács mögül ki, rács mögé be. Tőle van a máso­dik fiam. Visszajöttem K.-ra, és mint házvezetőnő voltam jelen a régi uramnál, mégis megtörtént a baj: elcsaptam. A fivére családja nem ha­gyott magamra, ma is leve­lezünk; most húsvétra is kaptam lapot tőlük. A ház a fiam nevén volt, ötvenezerért eladtuk, és ide költöztünk a pusztára. Átok puszta ez, de legalább csön­des hely. A mostani férjem bejár a városba; jól megva­gyunk egymással, ötvenkét éves, kilenccel több, mint én. A harmadik asszonya va­gyok; az elsőtől van két lá­nya ... Ezt a házat ötven­ezerért vettük; a gyereké ... Nagy kert járt hozzá, van mit csinálni. Ha műsort ad a tévé, nem lehet eivonszolni eióle. Ez leköt, eltereli a gondolataimat. Minden tövek tudója A puszta lakosságának harmadik rétege a cigányság. Alkalmi munkások, gyógyaö- vénygyűjtök. Horváth Rudi bácsi éppen kosarat köt. Éle­te párja, a torokdaganatos, néma asszony főz: gulyás lesz az ebéd. — Honnan tanulta a gyógy­növények tudományát, Budi bácsi? — Ha hiszi, ha nem: könyvből. Mert tudomány ez, tényleg. Tudnia kell az em­bernek, mikor mit tud be­gyűjteni ; mikor minek jön el az ideje. Kazsokból fújta ide őket a szél, öt évvel ezelőtt. A tyúk­húr, a kerékrepke, a legye­zőid, az orvosi veronika tit­kainak tudója már nem is íájéssza azt a falut. — Itt a nagyerdő, a rét: mind-mind jó jövényt tereim nekünk, gyűjtőknek. Aztán ha megtelik a szekérderék, beszállítjuk az ebszőlőt, a fekete nadányt, a fajombort, az érvénygyökeret. Ha az em­ber bírja egészséggel, meg­van belőle a megélhetése ... Látja, hogy tamás vagyok, — Hetven évet megértem, elhiheti! Meg aztán cocialis- ta segélyt is kapunk. Göcögve nevet, mint aki jól rászedett. Odakint jósza- gú szelek fújnak, csattogtat­va lebegtetik a száradó ruha­neműt I.eskó László SOMOGYI NÉPLAP Kevés a palack a vései sörfejtőben Az idén 170 ezer hektoliter kerül a boltokba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents