Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-29 / 100. szám
Gyerekszínházi bemutató A sárkány is ember Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy színház, amely elhatározta, hogy a gyerekeknek is játszik, mert úgy remélte: belőlük felnőttként sem lesz hűtlen néző. Azóta kinőtt a gyerekkorból az az első nemzedék, s talán tényleg nem vált belőlük színházkerülő. Igaz, már nem gyerekszínházi előadásokra járnak, de azokat — a jövő érdekében — ma is folytatja a Csiky Gergelyről elnevezett teátrum. Kedden délután új bemutatót tartott a színház társulata. Marsall László — ismert költő — mese játékát vitte színre, Gazdag Gyula vendégrendezésében. Most légy okos, Domokos! A jegyzetíró ugyanis mindig nagyobb gondban van, ha gyerekdarabról kell írnia. Mert neki tetszhet vagy nem tetszhet egy előadás, de nem az a mérce! A mércét a gyerekek állítják föl. Egy gyerekszínházi bemutató akkor jó, ha a nézőpalánták lélekben együtt vannak a színpadi cselekménnyel, azt közbekiáltásokkal serkentik, igyekeznek befolyásolni a pozitív hősök sorsát, figyelmeztetve őket, hol les rájuk a gonosz. Elöljáróban elég annyi, hogy Marsall László kellemes vígjátékában a gyerekek ráhangolódtak a cselekményre, megpróbálták közbekiáltásaikkal segíteni Sziporka királykisasz- szonyt, akit elragadott a háromfejű... Csakhogy Sziporka valójában el volt ragadtatva a háromfejűtől! Marsall László, az ezerleleményű költő mesei vígjátékéban ugyanis az az unikum, hogy a közismert fordulatokat, n.e- sei helyzeteket kifordítja, a meseszerkezetbe menetiránnyal szemben pörgeti bele a csavarokat, így aztán az untig ' ismert hősök is más ábrázatot nyernek. A marsalli mesehősök erősen emlékeztetnek a mindennaojainkból ismert embertípusokra. Mondhatnánk, egy-egy jellemző emberi sajátosság absztrakciói. A jól ismert — unt? — típusmese így szólna: egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király, annak egy gyönyörüszép lánya, akit tizenhatodik születésnapján elrabolt a gonosz háromfejű sárkány. Sírt, rítt a szegény király, és annak ígérte lányát, meg a fele királyságát, aki kiszabadítja a sárkány rabságából. Sok nemes vitéz feje hull a porba, de egy sem bír a sárkánnyal, mígnem akad egy királyfi, aki előbb térdig, majd derékig, aztán nyakig vágja a bestiát a földbe, és sitty-sutty lenyiszálja mind a három fejét. Megtartják a lakodalmat, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Marsall Sziporka és a sárkány című darabjában Rádiójegyzet Életünk tükre „A népköztársaság az állam területén élő összes nemzetiségeket gazdaságilag, politikailag és kulturálisan egyenjogúnak nyilvánítja. Biztosítja a nemzetiségeknek a közigazgatásban, az állami élet minden területén való részvételüket, egyenjogú és arányos képviseletüket a törvényhozásban és végrehajtásban” — ez már a kommunista párt 1944 végi programtervezetében olvasható volt Magyarország felszabadult részein. A kérdés napjainkban is sarkalatos pontja nemcsak a bel-, hanem külpolitikánknak is. Nemzetiségi honfitársaink közérzete, paritástudata, hogy úgy mondjam: közügy. László Lajos Jelenkor, Napjaink, Somogy folyóirat- beli publikációi arról tanúskodnak, hogy elmélyülten foglalkozik a témakörrel, riportjai megkönnyítik a közeledést. Etetünk tükre című szerda este hallott dokumentumműsora is e céllal készült, s — mint értesültünk róla — első része egy sorozatnak, amelyben majd á megyénkben horvát nemzetiségiek is megszólalnak. Most a Tolna megyei Gyönk lakosait kereste föl mikrofonjával, hogy faggassa őket múltról, jelenről. A múltról, amelyről egyik alanya így fogalmazott: „Ha a bevert szöget kihúzzák, azért a nyoma ott marad a fában...” Igaz, de azokat a szögeket mégiscsak ki kell húzni. A műsorral László Lajos is kihúzott egyet-kettőt, azt hiszem. Remek riportalanya, a tiszteletes segítségével felvázolta a Gyönkön élő németség múltját, néphagyományait. Ez önmagában is ébren tartotta volna érdeklődésünket. ö azonban továbblépett a múltidézésen. Napjaink konfliktushelyzeteit sorakoztatta fel. Ezek közül mi most egyre reflek- torozunk: az iskolában a gyerekek az irodalmi németet tanulják, otthon a dialektust hallják. Tanulásuk eredményessége megkérdőjelezhető. „Az oktatás favágás” — fogalmazott valaki keményen. Ezen bizony, töprengenünk kell, ha nem akarjuk csak „letudni” a nemzetiségi nyelvoktatást. Nem hagytak közönyösen azok a vallomások sem, amelyeket mindkét oldalról hallottunk a műsorban: bukovinai székelyeket és német nemzetiségieket a megbékélésről. így vált a dokumentumriport igazi László La- jos-i művé. Várjuk a folytatást. L. L, minden másképpen van. A sárkány is ember. A király meg olyan, mint a hatalmasok általában: nehezen ereszti ki markából a jogart. A híres-nevezetes sárkányölő pedig alapjában gyáva szélhámos, aki tisztességtelen eszközökkel' jut a sárkány két fejének birtokába. Ezért aztán csak tapsolhatunk, amikor kiderül, hogy Sziporka csókja deli legénnyé változtatja az egyfejűt és életre kelti a másik kettőt is, legényként és leányként adva életet nekik. A marsalli mese fordulópontja — a siker kulcsa — ott van, hogy a gyerekek fölismerik-e, hogy nem a linkóci vitéznek kell szur- kolniok. A kaposvári előadáson ez egy ütemmel később történik meg, mint kellene, de végbemegy a gyermeki lelkekben. Talán furcsa, hogy a méltatást nem a főszereplőkkel kezdem. Az ok természetesen az, hogy igazából nem ők tartják pillérként ezt az előadást. De Gőz István nyitó magánszáma nem öncélú betét, mert megadja az egész előadás alaphangulatát. Remek asszisztensével, Kása Bélával olyan kettőst produkál, hogy a felnőtt nézőnek eszébe jutnak az egykori filmes nagy párok, Stan és Pan, Zoro és Huru. Aztán, amikor Gőz ezüstlovagként lép föl, az újabb mulatságforrás. Pillér a sárkányok öreganyját, Nyanyát játszó színésznő alakítása is; a szememhez kellett emelni a műsorlapot, hogy a pompás jelmezben, maszkban fellépőt azonosítsam Tóth Eleonórával, akinek hangja — noha már többször hallhattam — erőssége ennek az előadásnak, s akkor még nem szóltam kiemelkedő játékáról! Ha Tóth Eleonóra iskolázott, többre is érdemes hangjáról — Segíthetnél nekem. Mi ketten annak a nyavalyás... tanknak is a végére járnánk, hehe — s bizakodón várta a választ. Libus nem tudott semmit sem válaszolni, mert az utcán kis szamárkordé közeledett, ezzel járták a bálokat és tánciskolákat Perényiné Ottilia asszonnyal, aki a szamarat a naményi vásáron vette egy ömbölyi cigánytól. A dobos, Hakli Zsigmond hajtotta a szamarat, csattogtatta az ostort, és összefüggéstelenül hadonászott mellette a Vak Légiós is. Hakli, Libus mellé érve, kiabálni kezdett: — Fel akarnak fogadni egy tangoharmonikást! — Vagy a tangoharmoni- kás vagy én! — kiáltott oda Libusnak a Vak Légiós is. — Hány felé kell osztanunk akkor azt a kevés kis pénzt, amit megkeresünk? A lelke- met is beleadtam a zenekarba ... Akkor megfelelő voltam, amikor fagyba-hóba kellett menni, Magosligetig, meg Lónyáig, egy darab kenyérért étlen-szomjan játírok, feltétlenül mellé kell állítanom Krum Ádámét is. Ö a nap az előadásban; szkeptikus napkeleti bölcsként szemléli a történést, s ha kell — deus ex machi- na — be is avatkozik. Pompás alakítás! Helyén van Cselényi Nóra Nagybőgős- nyoszája is — ő még egy bugivugit is intonál a hangszeren —, fülben ragadnak a Káposztáshímzőnyosza (Si- mány Andrea) sikkantásai. Lázár Kati ugrott be a premieren a sárkányok anyjának, Banyának a szerepébe, s az előadás egyik legjobbja lett. Sziporkát Lukács Csilla formálja meg: sok lehetősége nincs, a kevéssel azonban jól él. A háromfejű — Szántó György, Dunai Károly, Gangli Edit — általában azzal van elfoglalva, hogy mozgását összerendezze; amikor ez sikerül, felszabadultan bolondoznak is. sőt megteremtik azt a lélek- csöndet bennünk, amit az okoz, hogy nekik kell szurkolnunk. Cserna Csaba öreg királya korrekt alakítás. Székely B. Miklós derekasan küzd. (A szerepével.) Énekszámai is sziszifuszi munkát jelentenek neki és a hallgatónak. Kisvárday Gyula igyekszik duettjeiket sikerre vinni, az ő hangja biztos bankbetétje a színháznak. A darabot Donáth Péter takarékos, de fantáziát lódító díszletében, csodaszép jelmezeiben játsszák. Darvas Ferenc muzsikája gyermekoperai magasságokba rántja az előadást, és ezt a karmester, Hevesi András világosan érezte: vezényletével főszereplővé emelkedik a kitűnő, lelket gyönyörködtető zene. Kár volna, ha „meghalnának” a melódiák a gyerekdarab-széria lefutásával.» Lesltó László szottam. Most meg, hogy egy kicsit híresebb zenekarunk van, ajánlkozik mindenki, egy tangoharmonikás is ... A harmonika sosem volt magyar hangszer, de ez igen — kapta maga elé a hegedűjét, mintha éppen játszani készülne. — Most már oszoljanak, kérem! Menjenek haza! — szólt rájuk az egyik civilruhás rendőr. — Elmúlt már az az idő, amikor a saját szakállukra forgathatták föl a falut! — kiáltott valaki a Libus köré csoportosulok közül. A puskás ember intézkedni készült; már nyúlt is a vállán meredező fegyverhez, amikor észrevette, hogy szemben vele, a palánk mögül, kis kétujjnyi résen, valaki éppen őt vette célba egy górészállal. Szinte megbűvölten bámulta a górészálat. — Tegye el, kérem! Nekem utasításom van, hogy használhatom a fegyveremet — kiabálta. — Szigorú utasításunk van — erősítette meg egy kis sovány civil rendőr is, aki először nem akart hinni a szemének, csak topogott a palánk előtt, hol az egyik, hol a másik zsebébe nyúl- kált, mintha elfelejtette volna, hol tartja a revolverét. Mindenki azt a górészálat leste. Libus oda akart menni a palánkhoz, hogy megnézze, ki célozgat a puskás emberre, de az egyik civil rendőr megfogta a vállát. — Ne menjen oda, majd mi elbánunk velük! Magának egyébként is mellettünk a helye! — és a belső zsebéből előhúzta egészen kicsi, fekete pisztolyát. Az események irányítását mégis a puskás ember vette át, végtére is ő ismeri itt legjobban a terepet, egy ideig itt élt a faluban. Egyébként is úgy érezte, hogy sok elszámolnivalója akadt az utóbbi időben a faluval, most itt az alkalom, hogy törlesszen. — Van ezeknek még pisztolyuk is — jegyezte meg, s HÉTVÉGI Zöld ruháját vette föl a természet; jól áll a dombokon a fűszoknya, a fákon a lombkorona... Lesznek, akik majd időznek is a zselici lankákon vagy a nagy tó mellett töltik a hét végét, amely fölé a sirályok hímeznek betűket röptűkkel. a somogyi diákok sokasága ma reggel Keszthelyre utazik, hogy részt vegyen a középiskolásoknak megrendezett helikon ünnepségen, azt szereplésével gazdagítsa. Bizonyára sok csurgói és környékbeli tekinti meg a Csokonai Vitéz Mihály Művelődési központ nógrádi napjainak programját; kiállításokat, diavetítéseket stb. A vetélkedőkhöz sok sikert! Siófokon, a Dél-balatoni Kulturális Központban szombaton 10-re a gyerekeket várják, játszóházi mókákra. Tizenhat órakor kezdődik a táncházi mulatság. Barcson, a Dráva múzeum a Nádudvar fekete kerámiája című kiállításra vár látogatókat. Mivel is kezdhetnénk a kaposvári műsorajanlatot, mint a május elsejei vidám majálissal, mely egyszerre három helyszínen is zajlik? A cseri parkban 14 órakor kezdődik a gyermek- és fel- nőttműsor. A Tokaj-erdő is hangos lesz aznap délután, és a Deseda környéke is! A Killián György Ifjúsági és Üttörő-művelődési Központ ajánlata ma 10 órától A természetvédelem' oktaiáCsak egy ugrás innen Nagyatád, ahol a Gábor Andor Művelődési Központban szombaton 20 órakor kezdődik a Csiky Gergely Színház nagyszerű előadása, Zorin Varsói melódia című színműve, amelyet Babarczy László rendezett, és a művészházaspár, Pogány Judit és Koltai Róbert ad elő. A konzervgyári Radnóti Miklós klubban aznap 19 órakor kezdődik program: majális, Krasznai József és zenekara gondoskodik a talp- alávalóról. Marcaliban, a kulturális központban viszont a IV. országos népművészeti kiállítás somogyi pályamunkáinak bemutatóját tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítás május 15-ig látható. Képünkkel a helyi múzeumban „tájolunk”, ahol a Nagykunság népművészete mutatkozik be. Libus tudta, hogy most az egyszer igazat mond. Néhány ember leszerelte kerékpárjáról az első léket, a belül lyukas alumíniumodat eldarabolta, rádrótozta a pisztolyalakúra farigcsált deszkára, majd addig szűkít- gette, alakítgatta az arasznyi fémcsövet, hogy a töltényt beillesztve egy tompára kalapált szöggel kilőhette. A szöget befőttesgumi lendítette a tölténynek, a golyókat pedig a céllövőversenyekrőí lopták. Erről a pisztolyról tudhatott meg valamit a puskás ember. A nagy izgalomban úgy látszik, arra gondolt, hogy míg valaki górészállal ijesztgeti a palánk mögül, a cinkosa a speciális pisztollyal rájuk lőhet. A rendőrök apránként szemügyre vették a környéket. Libus elkiáltotta magát: — Tűnj el! — Talán sejtette, hogy ki húzódhat meg a kerítésnél, ki viccelhet a három civilruhással meg a puskás emberrel. Ennyien maradtak csak, összesen négyen, a többiek apránként továbbindultak a szomszéd falvakba. A palánk mögül mégsem tágítottak, újra és újra megrázta valaki a vékony kis górészálat, mintha egy géppisztoly lenne, és sorozatokat adna le. (Folytatjuk.) sának időszerű kérdéseiről című előadás pedagógusoknak. Tizennégy órától orvosi tanácsadó-szolgálat működik 17 óráig. A közgazdasági szakközépiskola bálja 18 órakor kezdődik. Szombaton 9-kor megyei honismereti találkozót rendeznek itt. Az intézményben látható a természetvédelmi kiállítás. A Tungsram ifjúsági klubban ma 18 órakor Pécsi képek címmel emlékidézőt tartanak a fiatalok. A Somogy megyei Művelődési Központ szabadidőklubjában grafikai játékok szerepelnek a mai programban. A Latinka Művelődési központ nyugdíjaspedagógus klubjában ma az ünnepek és szertartások eredetéről és változásáról lesz szó. A Csiky Gergely Színházban ma délután a gyerekeknek játssza el a társulat Marsall László Sziporka és a sárkány című mesejátékát Gazdag Gyula rendezésében. Sziporka: Lukács Csilla. Este A Werthert már megírták című Katajev—Beremé- nyi mű szerepel műsoron Gothár Péter rendezésében. Gyimát Máté Gábor alakítja. Ugyanezt a darabot vasárnap este is eljátsszák. A mozik közül a Vörös Csillagban Francis Ford Coppola sokszoros Oscar- díjas filmjének, a Keresztapának a folytatását vetítik a maffia amerikai ágáról. Mario Puzo regényének filmváltozatában Al Paccino alakítja a főszerepet, Diane Keaton mellett. A Szabad Ifjúságban délután a Hintó géppuskával című szovjet kalandfilmet játsszák. Az esti két előadáson a Kisda- rázs című francia alkotást vetítik, ezt a magyar származású Jóska Pilissy rendezte. A Latinka mozi programja szombat—vasárnap A remény joga című Kézdy Kovács József-film. A Mozimúzeumban ma még a Ray Ripby-regényből készült A domb című angol film szerepel a programban, a hét két utolsó napján viszont a Hairt és a Hidegvérrel című filmet játsszák.
