Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-27 / 98. szám
Shultz Kairóban. George Shultz (középen) amerikai külügyminiszter és Hosz- ni Mubarak egyiptomi elnök (jobbra) kairói megbeszélésük után nyilatkoznak (Telefotó — AP—MTI—KS) A párbeszédet folytatni kell A nyugatnémet főügyész nyilatkozata ÜdvQz’ő táviratok üfeatiisztán nemzeti ünnepén Izraeli provokáció A múlt év júniusában létrejött tűzszíineti megállapodás óta a legsúlyosabb és legveszélyesebb provokációt kezdeményezte az izraeli hadsereg a kelet-libanoni frontvonal térségében. Da- maszkuszban bejelentették, hogy kedden a Bekaa-völgy- ben páncélozott csapatszállító jármű kíséretében izraeli katonai bulldózer hatolt be 500 méter mélységben az izraeli és szíriai állásokat elválasztó ütközőövezetbe, ahol erődítési munkába kezdett. A szíriai csapatok tüzet nyitottak az izraeli egységre és visszavonulásra kényszerítették. Afganisztán nemzeti ünnepe, az áprilisi forradalom 5. évfordulója alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, táviratban üdvözölte Babrak Karinait, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottsága főtitkárát, a forradalmi tanács elnökét. Szultán Ali Kistmandnak, az Afganisztáni Deniokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének Lázár György, a Minisztertanács elnöke küldött táviratot. Az Afganisztáni Demokra- 'tikus Köztársaság nemzeti ünnepén táviratban köszöntötte az Afgán Demokratikus Ifjúsági Szervezetet a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságai; az Afgán Vörös Félhold Társaságot pedig a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetősége. • * • Az áprilisi forradalom visszafordíthatatlan, és eredményei megsemmisíthetet- lenek — jelentette ki Babrak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, az Afgán Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának elnöke kedden, a forradalom 5. évfordulója alkalmából Kabulban rendezett ünnepségen. Rudolf Burkert nyugatnémet állampolgárságú gépkocsivezető szívrohamban halt meg 1983. április 10-én az NDK i és Nyugat-Berlin közötti, drewitzi határátkelő- helyen — jelentette be tegnap Reimar Roppken nyugatnémet főügyész az NSZK hatóságai által elkészített törvényszéki orvosszakértői vélemény alapján. Ezzel egyidőben a nyugatnémet kormány egyik szóvivője „kimerítőnek és részletesnek” minősítette azt az NDK hatóságai által készített beszámolót, amelyet Ewald Moldt, az NDK állandó bonni képviseletének vezetője nyújtott át a halálesetről hétfőn este Bonnban Philipp Jenninger állammifl második esély niszternek a kancellári hivatalban. Mint jelentettük, a nyugatnémet szélsőjobboldal heves támadásokat intézett az ügy kapcsán az NDK ellen. Wolfgang Mischnick, a Szabad Demokrata Párt parlamenti frakciójának elnöke, egy televíziós nyilatkozatában megerősítette, hogy az FDP elutasítja a CSU által követelt fordulatot az NDK iránti politikában. A párbeszéd folytatására kell törekedni, s nem előzetes feltételek előterjesztésével megterhelni a két német állam kapcsolatait — mondta Wolfgang Mischnick. Az öröm és a felelősség pillanata ez — ezekkel a szavakkal lepett az újságírók elé Portugália teendő miniszterelnöke, a választásokon győztes szocialista párt vezére, Mario Soares. E kijelentés mindkét eleme logikus és megszokott formula agy választási siker nyomán, a mai portugál viszonyok között azonban egyik sem egyértelmű. A felnőtten örömben azért kell kételkedni, mert a szocialisták olyan időpontban kénytelenek átvenni az ország irányitását, amikor a politikai és gazdasági válság súlyossága miatt a legerősebb kormányt is kudarc fenyegeti. Márpedig a szocialisták nem szereztek abszolút többséget, tehát partnert kell keresniök a kormányzáshoz. A nagy portugál partok közötti komoly nezetelterések miatt nyilvánvalónak látszik, hogy bármilyen koalíciót hozzon is ösz- sze Soares, nyugodt, kényelmes és biztonságos kormányzásra semmiképpen sem számíthat. Ezért érdemelt kérdőjelet a „felelősség” szó. Meg aztán az is kérdéses, hogy Soares számára mi a fontosabb: az ország vagy a saját, nehéz feladatok elé néző pártja iránti felelősség. Nyilván mindkettőre gondolt a győzelem pillanatában. A szocialistáknak most bizalmat szavazó választók viszont az ország súlyos helyzetének gyors javítását remélik az új kormánytól S ez teljesen érthető, hiszen soka n úgy vélik ma Portugáliában, hogy a huszonnegyedik órában van az ország. Húsz százalék feletti infláció, milliós munkanélküliség, 13 milliard külföldi adósság — mindez türelmetlenné és bizalmatlanná tette a portugálajdonosok ' őt százaléka a föld 45 százalékát mondhatta magáénak. De ebben az országban még a nagybirtokos is szegény volt. „Mije volt neki? — tette fel a kérdést az új Afganisztán egyik vezetője. — Sok földje, egy nagy vályogháza, egy lova, négy felesége és több tucat gyereke.” A forradalom megnyitotta az utat a változások, a fel- emelkedés előtt. Egymást követte a földreform, az írástudatlanság elleni harc, a lakosság bevonása az ország életének alakításába. Az igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy a haladó intézkedések végrehajtása nemegyszer lassú volt. Ebben az objektív nehézségeken kívül sokáig szerepet játszott a vezetés önpusztító viszálya. Az áprilisi forradalom ellenségei siettek kihasználni a hibákat. Támadásuk hamar kifulladt volna, ha nem kapnak támogatást a határokon túlról. Az Egyesült Államok azonban — különösen az iráni kudarc után — sürgősnek és fontos- nek tartotta, hogy Afganisztánban fordulatot érjen el. A szocialista országok, különösképp a Szovjetunió, a lehetőségekhez mérten segítenek és támogatják az afgán nép harcát. Fél évvel ezelőtt, Babrak Karmai magyarországi látogatása alkalmából Kádár János ezt mondotta: „Az afgán forradalom élvezi a világ haladó erőinek támogatását. Hisz- szük, hogy az Afganisztánban lezajlott változások visszafordíthatatlanok, s kudarc vár azokra, akik fegyverrel, gazdasági ' diszkriminációval és álnok propagandával meg szeretnék akadályozni az afgán nép előrehaladását a maga választotta úton.” H. Gy. Afganisztán születésnapja A haladé világ mögöttük áll lókat a hatalommal, a politikusokkal szemben. Igen nagy hát a szocialista párt és személyesen Soares kockázata. A kényszerűségen túl tehát voltaképpen érdemes is megosztani felelősségét más politikai erőkkel. Soares második esélye. Ezt a címet adta az egyik lisszaboni reggeli lap választási beszámolójának, arra célozva, hogy a szocialista vezér egyszer már megbukott, mint miniszterelnök. K. A. Walter Mondale: A fegyverkezési versenyt nem lehet megnyerni Az atomfegyverkezési versenyt sohasem lehet megnyerni ; a világ nem az Egyesült Államok erejében kételkedik, hanem abban, hogy ezzel az erővel jól sáfárkodik-e — hangoztatta Walter Mondale volt alelnök kedden az amerikai lapkiadók szövetsége rendezte ebéden. A Carter kormányzat egykori második embere a nukleáris fegyverkezés kölcsönösen ellenőrizhető befagyasztására, a szovjet— amerikai csúcstalálkozók rendszeressé tételére szólított fel. Azzal vádolta az elnököt, hogy katonapolitikájával gyengíti Amerikát, és aláássa az amerikai nemzet 1 önbizalmát, hogy képes I megvédeni önmagát. ' I Nevezetes eseményre emlékeznek a Hindukus hatalmas, kopár hegyeinek országában: öt évvel ezelőtt, 1978. április 27-én győzött a nemzeti demokratikus forradalom. Afganisztán, amelyet évtizedeken át egyszerűen és jellemzően „lefátyolozott országnak” neveztek, azóta a nemzetközi érdeklődés homlokterébe került. E figyelem oka elsődlegesen az országhoz fűződő stratégiai érdekek ütközése, az imperialista felforgatás, a harci zaj. Különös ellentmondás, hiszen ha Afganisztánnak valamire igazán szüksége van, az a béke, hogy végre ki- bontakozhassék a nyugodt építőmunka. Az örökség nehéz, a feladatok óriásiak. A 650 ezer négyzetkilométeres, 15 millió lakosú Afganisztán az ENSZ-statisztika szerint a világ legszegényebb országai közé tartozik. Az egy főértők becslése szerint a francia atomerő az 1975 és 1980 közti időszakban megkétszereződött, s 1990-ig tovább növekszik. Idén januárban hangzott el először, hogy ezekkel a rakétákkal „a Szovjetunió nagy területei csaknem sivataggá változtathatók”. Utaltak arra is, hogy 1990-ig hét atomtengeralattjáró áll majd rendszerbe. Egyes svéd informátorok tudni vélik, hogy válság esetén ezeknek az elő- revonási körzete a Keletitenger térsége lenne. Mint látható, a brit Pola- risokkal és a francia M—20- asokkal nem a Déli-sarkot akarják megcélozni, ezért teljesen tarthatatlan az az álláspont, amely szerint ezeket az eszközöket ki kellene hagyni a kontinentális egyensúlyi képletből. Egon Bahr, az ismert nyugatnémet katonapolitikai szakértő nemrégiben kiszámította, Angliának és Franciaországnak a 90-es évek végéig együttvéve legalább 1200 nukleáris robbanótöltete lesz, így hát — szavai szerint — irreális lenne azt remélni, hogy a Szovjetunió egyoldalúan és önkéntesen lemondana közép-hatótávolságú rakétáiról. Bármilyen csökkentésre csakis az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvei alapján kerülhetne sor. Angol és francia atomerők Ami Angliát illeti, négy „Resolution” mintájú tengeralattjárójának fedélzetén 64 darab, egyenként három robbanófejjel ellátott Poláris A—3 mintájú, 4600 kilométeres hatótávolságú rakétája, továbbá 55 „Vulcan” bombázója van (hatósugaruk 2400 kilométer). Minden második, Polarisokkal felszerelt atom-tengeralattjáró állandó őrjáratozást végez az Atlanti-óceánon, készen az azonnali első csapásra. Jellemző, hogy egy háborús NATO-forga tókönyv szerint az egyik angol úszó egységnek a szovjetunióbeli Minszk városára kellene kilőnie rakétáit. A szigetország hadászati támadó erői a jövőben még csak tovább bővülnek. Azt tervezik, hogy a 90-es években a Polarisokat a legújabb amerikai Trident-rendszer- rel cserélik le. Ha ezt az átf egy vérzést végrehajtják, akkor az új, még több töltetű rakéták révén (hatótávolságuk eléri a 11 ezer kilométert) Nagy-Britannia csapásmérő képessége mintegy 20-szorosan múlja majd felül a mostanit. És ehhez még hozzá kell adni azoknak az amerikai robotrepülőgépeknek a pusztító erejét, amelyeket az ország teBrit Trident rakéta rületén akarnak telepíteni. Nyugati információs források szerint a másik érintett fél, Franciaország ugyancsak nem lebecsülendő nukleáris erővel rendelkezik. A „Force de frappe”-nál 80 darab, öt atom-tengeralattjárón elhelyezett, 3200 kilométeres hatótávolságú M—20-as rakéta, 18 darab szárazföldi, 3500 kilométerre célba juttatható rakéta, továbbá 46 Mirage—IV. bombázó áll szolgálatban (ezek légiutántöltéssel több mint 2000 kilométert repülhetnek). Szaki \ re Jutó nemzeti jővedelem évi 100 dollár körül van. Az országban konzerválódott a feudalizmus; az elmaradottság valamennyi ismérve fellelhető. Az átlagéletkor a becslések szerint 45 év körül van, 20 ezer emberre jut egy orvos, az írástudatlanok aránya 95 százalék. A forradalom előtt a tu-
