Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-26 / 97. szám
Andropov-interjú A szovjet sajtó hétfőn közzétette Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának a der Spiegel cimű nyugatnémet hetilap kérdéseire adott válaszait. Az európai közepes ható- távolságú nukleáris fegyverzetek korlátozásáról Genfben folyó tárgyalásokról szólva Jurij Andropov megállapította, hogy azok zsákutcába jutottak. A tárgyalásokat a Szovjetunió javasolta, s azzal az elhatározással kezdte meg, hogy el lehet érni a Szovjetunió és a NATO-or- szágok európai közepes ható- távolságú nukleáris eszközeinek csökkentését, a nukleáris szembenállás szintjének radikális, kölcsönös leszállítását. Az Egyesült Államok célja a genfi tárgyalásokon, mint kiderült, az volt, hogy — bármilyen áron is —, jelentősen tovább növelje a NATO meglévő nukleáris arzenálját. Csökkenteni csupán a szovjet rakéták számát akarja. Genfben tékát két élesen eltérő álláspont van jelen — mutatott rá Andropov. Hasonló magatartással az amerikaiak részéről már Genf előtt is találkoztunk. Az Egyesült Államok, mint ismeretes, szétrombolta a SALT—-2 szerződést, és visz- azakozót fújt egész sor mar jól előrehaladt, vagy éppen a sikeres belejezeshez közeledő tárgyaláson. Az Egyesült Államok megszakította és máig sem hajlandó felújítani a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról, a műholdeiháritö rendszeredről, a hagyományos fegyverek szállításának és eladásának, Illetve a indiai-óceánon folytatott katonai tevékenység korlátozásáról folytatott tárgyalásokat. Az Egyesült Államok máig nem ratifikálta azt a szerződést, amit a Szovjetunióval a föld alatti nukleáris fegyverkísérletek korlátozásáról és a békés céljf nukleáris robbantásokról kötÖCt- Mindez önmagáért beszél. Köztudott az is, hogy az amerikai kormányzat a genfi tárgyalásokat is .csak nagyon vonakodva kezdte meg. Számunkra — mutatott rá Andropov — az egyezmény elérése a kérdések mindkét felet egyaránt kielégítő módon történő egyeztetését jelenti. Az amerikai kormányzat viszont úgy viselkedik, mintha nem létezne a nemzetközi kapcsolatok sok évszázados története, az egyezmények és szerződések gyakorlata. Az, hogy Washington a közelmúltban módosított a Szovjetunió számára eleve elfogadhatatlan, teljesen indokolatlanul nulla-megoldásnak nevezett javaslatán, mit sem változtat a dolgokon. Az Egyesült Államok kormányzata kitart korábbi egyoldalú álláspontja mellett, s a legkisebb szándékát sem mutatja annak, hogy figyelembe Vegye a másik fél törvényes érdekeit és becsületes, kölcsönösen elfogadható megoldást érjen el. javaslatait előterjesztve az Egyesült Államok minden esetben arra törekszik, s ez számára a legtöbb, hogy kán okozzon a Szovjetunió biztonságának és saját r javára Pontsa meg a kialakult egyensúlyt, Ez az alapvető oka a genfi sikertelenségnek. Az utóbbi időben az Egyesült- Államokban, és néhány mák NATO-orszégbán a Szovjetunió hajthatatlansá- gáról beszélnek. De hát valójában miben is kellene engednünk? Azt követelik tőlünk, hogy csupán a rakétákról kössünk megállapodást — a meglévő középes ható- távolságú szovjet rakétákról, és az Európába telepíteni szándékozott amerikai rakétákról. Az amerikaiak egyszerűen eutaaítják a megállapodást a középes hatótávolságú nukleáris eszközök más fajtáiról. Kijelentik: erről nem akarunk tárgyalni, és kész. Azt kívánják tőlünk, hogy úgy tegyünk, mintha nem lenne tudomásunk a tengeri é* szárazföldi telepítésű, a Szovjetunióra és más szocialista országokra irányított angol és francia rakéták több, mint négyszáz robbanófejéről. Az amerikaiak, s nyomukban más NATO-or- szágok képviselői is „elrettentő” erőnek nevezik az angol és francia rakétákat. Akkor viszont felmerül a kérdés, hogy elismerve Francia- ország és Anglia jogát, miért tágadják meg tőlünk a jogot, hogy rendelkezzünk a saját elrettentő erőinkkel, pontosan olyan mennyiségben, mint amilyen mennyiség ezekből az angoloknak és a franciáknak rendelkezésére áll. Hivatkoznak arra is — mondotta az SZKP KB főtitkára —, hogy Franciaország és Anglia nukleáris fégyver- zetét azolj „független státusa" miatt nem kell figyelembe venni. Ezek az országok vajon megszűntek az Észak- atlanti Szövetség tagjává lenni? Vajon titkolják, hogy nukleáris eszközeik a Szovjetunió ellen irányulnak? Próbáljuk meg a Szovjetunió jogos érdekei szempontjából nézni a helyzetet. Milyen alapon, milyen jogon kívánják, hogy védtelenek legyünk ezekkel, az országunkra irányított angol és francia rakétákkal szemben? Világos, hogy ebbe nem egyezhetünk, és soha nem is egyezünk bele. Ml kivétel nélkül minden hadászati hordozóeszköz lényeges, több mint 25 százalékos csökkentését javasoljuk. javallatunk értelmében azonos szintre csökkenne a nukleáris töltetek száma is. Mihez ragaszkodik - ezzel szemben az Egyesült Államok? Ök csupán beszélnek csökkentésről, de lényegében jelentősen., sőt radikálisan növelik hadászati fegyverzetüket. Csupán a nagy hatótávolságú szárnyasrakétákból újabb 12 ezer darab előállí- , tását tervezik. Hadd, utaljak a Washingtonból érkezett legfrissebb hírekre: az elnök asztalán fekszik még egy terv, amely jelentős számú, új típusú interkontinentális ballisztikus rakétának a közeli években történő telepítésére vonatkozik. Nem más ez,. mint fékevesztett fegyverkezési hajsza. Az sem titok, hogy az Egyesült Államok felhalmozza és alkalmazni kívánja a tömegpusztító fegyverek olyan borzalmas fajtáját, mint a vegyifegyver. E fegyverek Európába szállítását már megkezdték, 6 az Egyesült Államokban beható munka folyik új, még pusz- títóbb fajtáik kifejlesztése ftEAGAMBO REAGAIM983 Fő az optimizmus érdekében. Mi azt javasoljuk, hogy tiltsák be a vegyi- fegyverek kifejlesztését, termelését, készleteik felhalmozását, általában semmisítsék meg azokat. A f ég y ve r zétk ó r 1 á tözás ellenőrzésének problémáját mi tárgyszerűen és nem általánosságokban mozgó nyilatkozatok formájában közelítjük meg. fiz testesül meg ^ a hadászati fegyverek korlátozásáról kötött megállapodásokban is Az ellenőrzés kérdésébén vallott politikánk messze előremutat, egészen az általános és teljes ellenőrzésig, amikor sor kerül az általános és teljes leszerelésre. A tények azt bizonyítják, Hogy az Egyesült Államok a példátlan méretű fegyverkezési hajsza útjára lépett minden területen, s a végső határig fokozza a nemzetközi feszültséget, A Szovjetunió továbbra is > .................. ( International Herald Tribune) következetesen arra törekszik, hogy megtalálja a közös nyelvet az amerikai féllel. Korában tett javaslataink továbbra is érvényben maradnak. Ha az amerikai kormányzat valamely problémával kapcsolatban olyan javaslatot terjeszt elő, amely az említett kérdésnek az egyenlő biztonság szellemében történő megoldására Irányul, akkor mi azt feltétlenül kedvezően fogjuk értékelni — hangsúlyozta az SZKP KB főtitkára. Jurij Andropov az interjúban szólt az afganisztáni kérdésről is, kijelentve: a Szovjetunió véleménye szerint mihelyt megszűnik az Afganisztán belügyeibe történő külső beavatkozás és biztosítják, hogy e beavatkozás felújítására nem kerül sor, a Szovjetunió kivonja csapatait, amelyek a Babrak Karmai Vezette törvényes afgán kormány kérésére állomásoznak az országban. SOMOGYI NÉPLAP Angol és francia atomerők Genfben május 17-én kezdődik az európai közép-ha- tötávólságú atomfegyerek korlátozásával foglalkozó szovjet—amerikai párbeszéd Újabb fordulója. A Réagan- kormáhyzat részéről — mint bebizonyosodott — a „közbülső" javaslat Csupán taktikái' manőver volt. Egyáltalán nem jelent előrelépést a Szovjetunió részéről egyoldalú leszerelést követelő úgynevezett nullaváltozathoz képest, mivel változatlanul számol az „eurorakéták" nagy részének nyugat-eurő* pai elhelyezésével. Nyilvánvaló, hogy a katonai erőviszonyok felborítását célzó efféle törekvés a másik fél számára éppenúgy elfogadhatatlan, mint az eredeti amerikai elképzelés volt. A „közbülső” javaslat a többi között éppen úgy nem számol az angol és francia atomerővel, áhögy a korábbi amerikai indítvány sem. Moszkvában ezzel szemben már a múlt év végén igen nagyjelentőségű indítvány fogalmazódott meg, Eszerint a Szovjetunió — még az új amerikai nukleáris harceszközök ez év végétől tervezett telepítése előtt — kész lenne az európai területén meglevő rakétáinak számát annyira csökkenteni, mint amennyi ilyen kategóriájú atomfegyverhordozóval jelenleg Franciaország és Nagy-Britannia rendelkezik, A szovjet fél tudomásul veszi ugyan, hegy sem London, sem Párizs nem vesz részt és egyelőre nem Is hajlandó részt venni a rakéta- tárgyalásokon, az általános erőmérlegben azonban semmiképpen nem lehet figyelmen kívül hagyni a francia és az angol csnpásmérő érőket. Annál inkább nem. miután ezeket egyérternűén a NATO nukleáris potenciáljához számítják és a szocialista országok elleni bevetésre szánják! Hogy a „beszámítást” elkerüljék, Londonban pélAusztria — Kreisky nélkül A csaknem Öt és fél millió osztrák választópolgár mintegy kilencven százaléka élt szavazati jogával és döntött 183 parlamenti mandátum sorsáról. A kérdés az volt: vajon az immár tizenhárom esztendeje egyedül kormányzó osztrák szocialista párt megőrzi-e abszolút többségét vagy koalícióra kényszerül. A választók akarata nyomán ez a második lehetőség következett be. Ez egyben annyit jelentett, hogy az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) ország-, sőt világszerte tisztelt veterán politikusa, a köztársaság kancellárja — előzetes bejelentéséhez híven — megválik a kormányfői tisztségtől. Általános tapasztalat a tőkés országokban, hogy az a párt, amely ilyen hosszú ideje áll a kormányrúdnál, eleve veszít esélyeiből. Különösen igaz ez akkor, ha a külső és belső körülmények megnehezednek, hiszen a nemzetközi gazdasági visz- szaesés egyetlen országhatárnál sem hajlandó megtorpanni. Ha így nézzük, dr. Bruno Kreisky pártjának eredménye — tehát az a tény, hogy bár az abszolút többséget elvesztetté, a relatív többséget megőrizte és a parlament legerősebb pártja maradt — nem tekinthető egyértelmű kudarcnak. Senki sem vonja kétségbe, hogy éppen a kancellár egyetemesen tisztelt személye óvta meg a pártot az esetleges nagyobb veszteségtől. (Valamint az, hogy politikája nyomán az osztrák gazdaság mutatói nem romlottak más országokéhoz hasonló mértékben.) Jogos a kérdés: akkor miért helyezte eleve kilátásba a hetvenkét éves kormányfő, hogy az abszolút többség elvesztése esetén nem kívánja megtartani a kancellári bársonyszéket? Az okot inkább sejthetjük, mint tudhatjuk, Alighanem arról van szó — az idős politikus egészségi állapotán kívül —, hogy a koalíció óhatatlanul kisebb mozgásteret s több kompromisszumot jelent, és Kreisky éppen e csaknem másfél évtizede nem létező korlátokat nem volt hajlandó vállalni. Az SPÖ öt mandátumot vesztett, az ellenzéki főerő, a néppárt négyet nyert (a fennmaradó egy mandátum a mérleg nyelvévé előlépett liberális-polgári FPÖ-t, a szabadságpártot gyarapítja.) Ez a változás a parlamenti matematika szabályai szerint elég a koalíciós kényszerhez, de nem elég az igazi hatalomváltáshoz. Bár Mock, a Néppárt vezére „diadalról” beszél, a megfigyelők éppen arra mutatnak rá, hogy a nyertesek ezúttal nem igazi győztesek. Csaknem biztosra vehető ugyanis, hogy a legerősebb pártnak megmaradó SPÖ nem is gondol nagykoalícióra és a 39 éves dr. Norbert Steger Szabadságpártjával lép szövetségre. Ez annyit jelent, hogy a Néppárt — valamelyest megerősödve — megmarad az ellenzék padsoraiban. Mi, magyarok, úgy búcsúzunk Kreisky kancellártól,. hogy nem felejtjük, mit tett a világszerte mintaszerűnek minősített osztrák- magyar kapcsolatok kikovácsolásáért. Minden okunk megvan arra a meggyőződésre, hogy a közösen lerakott alapok, közös érdekeink e pillérei a jövőben is a jótékony stabilitás jelképei lesznek a változó világban. H. £. Válság, sokadszor Bettina Craxi olasz szocialista pártja bejelentetté, hogy kilép az ötpárti kof- mánykoalidóból. így elkerülhetetlennek látszik, hogy Amntare Fanfani — elveszítve kormányának parlamenti bázisát — miniszterelnökként ötödször is távozásra kényszerüljön hosszú politikai pályafutása sorén. A kérdés csupán az, hegy ki következik utána és milyen politikát folytat majd. A szocialisták kilépése felveti az újabb rendkívüli Választás kiírásának lehetőségét is. Ha így történnék, az ölasz választókat június 26-án, a helyhatósági választásokkal déul azzal érvelnek, hogy a brit Poláriséit alig 3—4 százalékát teszik ki a Szovjetunió és az Egyesült Államok hasonló eszközeinek, tehát — ügy mond — elhanyagolhatók, A francia politikai és katonai vezetők szintén arra hivatkoznak: a két vezető atomhatalomhoz képest a „force de frappe”, a saját nukleáris „elriasztó” kapacitásuk „nem túl jelentős”. Ml az igazság? Miféle fegyverekről van szó tulajdonképpen? Nagy-lritanniának és Franciaországnak összesen 203 közép-hatótávolságú célba juttatő eszköze van, s ezek között 102 darab a szárazföldi és tengeri elhelyezésű, 3000—4000 kilométeres hatótávolságú rakéta. Ha azt vesszük alapul, hogy a NATO-nak együttesen 636 darab, ebbe az osztályba sorolható nukleáris fegyverhordozója van, akkor nem nehéz kimutatni, hogy ennek aligha lebecsülhető 27 Százalékát a franciák és az angolok adják. (Folytat) uk.) egybekötve, vagy ehhez közeli időpontban szólítanák az urnákhoz — s a szavazás főszereplői ezúttal a szocialisták lennének. Miért? Részben azért, mert az előzetes felmérések szerint az OSZP minden bizonnyal megerősödve kerülne ki belőle, s Rómában valószínűnek tartják, hogy az OKP voksokat veszítene — mint 1979-ben, Graxiék — és természetesen a polgári pártok — abban reménykednek, hogy az OSZP az OKP rovására növelhetné szavazó- bázisát és magához vonzartá azoknak a „közbülső rétegeknek” a Vólisait, amelyek a legutóbbi választáson tartózkodtak a szavazástól, vagy fehér cédulát dobtak az urnába. Mintegy hárommillió szavazőpolgárról van szó,.. Craxi pártja azt is felismerte, hogy a választók körében bizonyos kiábrándultság tapasztalható az OKP- val szemben, amely nem tudott érvényt szerezni a „történelmi kompromisz- szummal” kapcsolatos tervének, s a XVI. kongresszus óta az GSZP-vel keres szövetséget a „demokratikus alternatíva” jegyében. Craxi pártja évek óta azt igyekszik bizonyítani, hogy a kommunistákkal szemben a szocialistákra adott voks „hasznos", hiszen az OKP akkor sem ért el áttörést, amikor Merő idején a „nemzeti szolidaritás" hónapjaiban tartózkodásával, vagy egyes esetekben támogató állásfoglalásával tette lehetővé a parlamenti többség működését. Az OSZP külpolitikailag elsősorban azért tártja előnyösnek a pillanatot, mert Párizs, Athén, Madrid és Stockholm után Lisszabonban is előretörnek a szocialisták. A választások kiírására számítva Craxi mindenesetre csábító hangokat hallat az OKP szavazótábora felé.
