Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

Új utca Igáiban Az igab postáskéztoesttónek még nincs »ok dolga a Farkas János utcában, de hamaro­san bőven lesz hova becsengetni a külde­ményekkel, hiszen a települt és mo6t készü­lő csaknem húsz hazat újabbak követik. Hét évvel ezelőtt kezdődtek a kisajátítások ezen a részén. három éve pedig az építkezések. Mivel m új utca egyik oldalán sorjáznak a házak — a villany- és vízhálózatot már korábban kiépítették —, rövidesen a másik oldalon is hozzáfognak a telkek kialakítá­sához. Az újonnan nyitott Farkas József utcá­ban épül a község egészségügyi intézménye: az orvosi rendelő és az egészségügyi tanács­adó. A beruiházás mintegy hárommillió fo­rintba kerül; a munkáikat a tanács saját brigádja végzi, s a tervek saerint még s nyár eleién igénybe veheti a lakosság az új létesítményt. A jelenlegi rendelő szük­ségmegoldásként működük, ebben később lakást alakítanak ki. Az új intézményben rendezik be májé az egészségügyi körzet hétvégi központi ügyeletét is. Három nemzedék találkozóié Mártírokra emlékeztek Marcaliban Goid Vilmos a fehérterror Idején halt mártírhalált. Egyetlen, még életben levő hozzátartozója, a leánya mesél most azokról az idők­ről. Az 1919-es forradalom és ellenforradalom marcali eseményeiről; a szegénység­ről, a kiszolgáltatottságról. A hallgatóság pedig feszül­ten figyel. Réges-régi törté­net ez. Szívfájdító és elgon­dolkodtató. S egyúttal az új­ra, a megváltozottra is fel­hívja a figyelmet. Történe­lem ez, szomorú és dicsősé­ges korszak. A mesélő, Gá­bor Ignácné mindezt átélte. Míg beszél, kézről kézre járnak a megsárgult fényké­pek. Rajtuk egy délceg fia­talember, egy sokgyermekes család; az egyik fotón egy alig huszonéves fiú. Már egyikük sem él ... Gold néni arról beszél, hogy édesapját az elsők kö­zött tartóztatták le 1919- ben, A bátyját az utcán fog­ták el. Ma emlékmű áll ott, ahol mártírhalált haltak. Gold népi részt vett a te­metésükön. Utána huszonöt évig zaklatták a családot. Akiket a képek ábrázolnak, azoknak közös volt a sor­suk: a Prónay különítmény áldozatai lettek ... A marcali fiatalok — ti­zen - és huszonévesek — szótlanul hallgatják a törté­netet. s továbbadják a képe­ket. Vannak itt úttörők is, akiket ugyancsak figyelem­re késztet az idős asszony szava. A Mechanikai Művek marcali gyáregysegében ha­gyománya van a három nemzedék találkozójának — ilyenkor, a tavasz érkezése­kor. A Mikszáth úti Általá­nos Iskola tanulói, a gyár KISZ-esei es a fehérterror marcali áldozatainak hozzá­tartozói ülnek a klubhelyi­ségben: Az idősek azért jöt­tek, hogy elmondják, mit él­tek át abban a korban, me­lyét a mai fiatalok csak a könyvekből ismernek. Göntér Györgyné így kez­di: — Budapesten születtem, 13-án a 13. kerületben, és a 13-as számú hazban lak­tunk. Talán azért alakult ilyen furcsán az életem. A nagyapám Prónayék áldoza­ta volt. Az unoka sorsa pedig a szegénység lett. — Gyermekkoromban csak azt hallottam: „Hall­gass, te kommunista sarja- dék!” Nem hallgattam min­dig ... Felnőttfejjel kezdett el verseket írni. Kötetnyi gyűlt össze már. Eltemette a férjét, majd alig negyven­éves lányát ö mégis azt vallja: „Az életben hinni kell.” A többi meghívott Idős ember szótlanul bólogat Egy volt a sorsuk; mindezt átélték. A fiataloknak pedig egy darab történelem az együtt töltött óra. A három nemzedék kap­csolata nemcsak ezekre az alkalmakra korlátozódik. Az idősek örülnek a meghívás­nak, szívesen jönnék. „Mert az ember így tud csak fia­tal maradni, legalábbis lé­lekben.” A vendéglátók föl­keresik az időseket máskor is. es segítenek nekik, ha bármi gondjuk adódik. A. A ^ ■ALÁZ* JÖZMP | g Csánciikolíi A legkevésbé Lábú* Osz­kárt ismerték. Nem tudta senki, honnan került erre a vidékre, hol az egyik, hol a másik faluban bukkant fel: leginkább az istcasar kokon ácsorgott, a templomkertek­ben üldögélt, gyakorlatozott a tűzoltókká 1, néha-«eba szerényen kuglizott a kocs­mák udvarán. A kívülálló azt hihette, hogy Libus min­denkiről mindent tud, de őt igazan senki sem ismerte. Ugyan hallottak valamit ar­ról, hogy valamelyik őse er­refelé élt, de senki sem mert volna megesik üdni rá. A hittanóráról Nevicááty a tánciskolába sietett, hogy minél hamarabb megmutat­hassa Kerczáknak az új lab­dát Kerczak bent ült a te­remben, pár lépésre Libusek zenekarától, éppen a nyitott ablak alatt; a lábát maga ala húzta, mert esopasz talpét már elzsibbasztotta a hideg betett. A zenekar éppen a banándaK játszotta. Libus hol énekelt, hol ■uzofono- zott. Neviczky észrevétlenül leült Kerczak mellé, s várt, hogy hadd fejezze csak be a szaxofonos a számot... Na­gyon jól tudta mind a két fiú, hogy a banándal Libus szerzeménye: Jöjj hát, gyért hát, itt a banán. J'öjj hát, gyere hát, édes babám! A banán megjött már Afrikából A sziliem a tied, a csókom a tied, K isnam ényból! Libus többnyire egyedül énekelt és játszott, a Vak Légiós és a dobos ugyan né­ha-néha segített neki, dé csak pillanatokig tudták kö­vetni a szaxofonos ritmusa­it. Túlságosan gyorsnak tar­tották, a hegedűs meg olyas­félét dünnyögött, hogy ha ennyire rángatni kell a vo­nóját, tönkreteszi a hegedű­jét. De nein volt mit tenni, játszani kellett, mert Ottilia asszony megkövetelte, s Li- bus&al együtt úgy ítélte meg 3 is, hogy ezt az új táncot, a rockot, ha nem is hallot­tak még róla sohasem erre­felé, nemsokára táncolni fog­ja mindenki. Ahogy Libus befejezte a banándalt, a Vak Légiós kö­vetkezett. Rekedten, rettene­tes erőfeszítéssel énekelt, mintha elfogyott volna kö­rülötte a levegő meg szűk lett volna a tér körülötte. Fordult minden irányba, ha­rapta a levegőt, mert látha­tóan légszomjjal küszködött, ám amit elkezdett, ha nagy nehezsegek árán is, de befe­jezte. Néha ugyan összeke­verte a szöveget, de ha szól­tak neki, bólintott, mintha mi sem történt volna, és rögtön eszébe jutott a helyes folytatás: Csak meg ne szólalj, szoríts magadhoz némán! Csak meg ne szólalj, mosolyt fakasztva nézz rám... Ez a tangó volt a kedven­ce. Április 4-i kitüntetések Az Elnöki Tanács hazánk felszabadulásának 38. évfor­dulója alkalmából, eredményes munkájuk elismeréséül az állami, a gazdasági munka különféle területein dolgozók­nak és a fegyveres testületek tagjainak kitüntetéseket ado­mányozott. A kitüntetettek egy csoportjának Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke tegnap délben az Országház kupolocsarnokában nyújtotta át az érdemrendeket. Az ünnepségen megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Korom Mihály, az MSZMP KB titkára - a Politikai Bizottság tagjai - továbbá Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. Losonczi Pál a kitüntetések átadásakor mondott beszé­dében méltatta hazánk felszabadulásának történelmi je­lentőségét. — Dolgozó népünk csaknem négy évtizede ünnepli meg békében, szorgos, alkotó munkája közben legnagyobb nemzeti ünnepünket, április 4-éL Nemzeti létünknek ezt a fényes fordulópontját, mint új életünk, fölemelkedésünk talpkövét évszázados szabadság küzdelmeink teljesülésé­nek jelképét tartja számon a történelem. — Április 4-én a szabadsággal együtt a felszabadult em­bert is ünnepeljük — mondotta. - A kezével és az eszével is jól alkotó sokaságot, amely a közös munkában lelte meg élete célját csakúgy, mint az egyéni örömét, boldogulását A Munka Érdemrend arany fokozatát vette át Lancsalics János, a Volán 13-as Vállalatának gépko­csivezetője, Péter István, a Somogy megyei Település- tisztasági Szolgáltató Válla­lat nyugdíjas igazgatója és Vörös Lajos, a Siófoki Vá­rosi Tanács vb-titkára. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta Bárt- fai Imre megyei tanácstag, a somogybabodi Petőfi Tsz el­nöke, Bolhóy László, a Du­nántúli Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat üzemigazgatója, Czeglédi Lajos, a dél-dunántúli mesterséges termékenyítő főállomás igazgatóhelyettese, Fiilöp György párttitkár, a Sefag barcsi gyárának szak­munkása, Gyulavári Tamás, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat igazgató­ja, dr. Hegedűs Gyula, a ka­posvári munkaügyi bíróság elnöke, dr. Horváth Béla, a Volán tourist vállalat balato­ni igazgatóságának vezető­je, Matesz Pál, a szorosadi Koppány völgye Tsz elnöke, Mihálya Sándor, a siófoki November 7. Kertészeti Tsz brigádvezetője, Módos Atti­la, a balatonföldvári párt­üdülő igazgatója, Sovák Ist­ván, a marcali tsz traktoro­sa, a megyei pártbizottság tagja. Szakács József, a bar­csi Vörös Csillag Tsz bri- gadvezetóje, Szappanos Gé­za, a Somogy megyei Taná­csi Magas- és Mélyépítő Vállalat szobafestő-mázoló brigádvezetője, Sztnyeri Lászlóné, a MÁV gyékénye­st üzemfőnökségének sze­mélypénztárosa, dr. Ujsághy Erzsébet, a megyei tanács egészsegügvi osztályvezetője, Vári Imréilé párttitkár, a Fővárosi Óra- és Ékszerüze­mi Vállalat nagyatádi tele­pének szakmunkása, Vra- nics Gyula, a nagyatádi Komfort ISZ autószervizé­Neviczky emlékezett «.sok­ra a bálokra is, amikor a Vak Légiósnak odakiáltot­ták: „A dalos madárkát Dalos madárka a szerelem. Itt van a fészke a szívemen. Ennyire emlékezett Ne- yiczky, erre a két mondatra. Á Vak Légiós, ha kellett, reggelig is fújta a dalos ma­dárka strófáit, de ő is, mi­ként Neviczky rossz emléke­zete, mindig visszatért erre a két sorra. A Vak Légiós előadását a dobos szakította félbe, mert nem tudta eldönteni, hogy keringő? vagy tangót játsz- szon-e. A Vak Légiós legyin­tett. „teljesen mindegy”, és énekelt . tovább, majd csak előadása végén jegyezte meg: — Sose legyél zavarba... Ez régi igazság a zenekar­ban . .. Mindig döntsd el. hogy milyen ritmust akarsz, miféle táncot, tangót, kerin­gő!? Ha már tudnak rá táa- colni, nagy baj nem lehet... Ezért kapjuk azt a pár fil­lért, hogy táncolhasson a nép... , A dobosnak nem volt el­lenvetése. Így folytatták hát a játé­kot, mert a tánciskolának már vége volt, csak páran maradtak még a nagy te­rem-ben. hogy Líbusék pró­báját végignézzék. (Folytatjuk.) nek vezetője és Wermann Ádám, a lábodi Zöld Mező Tsz főkönyvelője. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta And- rosits József, a Somogy vári Dózsa Tsz állattenyésztője, Bogdan Jenó, a csurgói 2-es iskola igazgatója, Bognár Géza, a segesdi Oj Élet Tsz állatgondozója, Bognár György, a Mahart balatoni hajózási üzemigazgatóságá­nak , hegesztő , brigádvezető­je, Csizmadia Dezső, a Gyógyszertári Központ szak­előadója Fekete Mátyás, a Kaposvári Cukorgyár fő­könyvelője, Gubtcs István, a GOV csoportvezetője. Hege­dűs József, a babócsai Ha­tárőr Tsz elnökhelyettese, Horváth Gyula párttitkár, a kapolyi tsz ágazatvezetője, Iványí Béla, a megyei párt- bizottság munkatársa, Jandó József, á Villamosberendezés és Elektronikai Vállalat la­katosa Kopa Pál, e vállalat termeléselőkészítője, Kovács László, a gyékényest Csoko­nai Tsz elnökhelyettese. Ló- nnczy Ferencné, a Moziüze­mi Vállalat titkárnője, Nagy József, a megyei tanács pénzügyi osztályának cso­portvezetője. Opperman Im- réné, a nagyberki Kapó* völgye Tsz állatgondozója Perényi Miklós, a Kaposvári Ruhagyár művezetője, Pirk Tibor, a Volán 13-as válla­latának gazdasági igazgató­helyettese, SandÓ Sándor, a kaposfőí Kossuth Tsz fő­könyvelője, Somodor! Lász­lóné, a Kaposplast Kefe- és Műanyagipari Vállalat beta­nított munkása. Szántó Já­nos, a Bárdi bükki Állami Gazdaság személyzeti veze­tője, dr. Tamás Károly, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola főigazgató-helyette­se, Tóth László, a Siotour balatonföldvári Magyar Ten­ger kempingjének vezetője. Vörös Csillag Érdemrend­del tüntették ki dr. Mátyás József rendőr «redest, a megyei rendőr-főkapitányság vezetőjének helyettesét Kiváló Szolgálatért Ér­demrendet kapott Zsombor László rendőr zászlós. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatát vetté át Bencze József, as OTP megyei igazgatója, Fu- csek János rendőr zászlós, Horváth József rendőr zász­lós, Lestár István rendőr törzszászlós, Lóka György rendőr főtörzsőrmester, Pé­ter György rendőr alezredes és Takács István barcsi munkásőr. E kitüntetés ezüst fokozatát kapta Bereczk Ti­bor, a marcali városi-járási pártbizottság munkatársa. Szabó Béla kaposvári mun- kásőr-rajparancsnok. Takács József, a megyei tanács fő­előadója, Varga Gyula nagy­atádi munkásőr. A bron* fokozatot adományozták Fu­tó György nagyatádi muo- kásómek, Keszthelyi Sán­dornak, a megyei tanács fő- munkatársának, Tóth János marcali munkásőmek. A Honvédelmi Érdem­éremmel tüntették ki 10 év után Csalos István görgetegl tanácselnököt, Farkas Imre zimányi tanácselnököt. A Közbiztonsági Érem arany fokozatát vette át Czípót Dezső, a nagyatádi járási pártbizottság munka­társa. Ifjúságért Érdemérmet ka­pott Bak lAszló kaposvári mozdonyvezető. Boros József, a Mezőgép vállalat igazgató­ja, Zsák Ferenc megyei munkásőrparancsnok. KISZ-érdeméremmel tün­tették ki Horváth Fererie nagyatádi városi népfronttit­kárt, Kertész Zoltánt, a Me­zőgép memyei gyáregységé­nek géplakatosát, Tihanyi Lászlót, a kaposvári vasút­állomás polgárivédelmi törzsparancsnokát, Varga Istvánt, a kaposvári villa­mossági gyár villanyszerelő­jét. Gyermekekért Érdemérmei adományoztak Bertalan Fe­renc balatonföldvári nyug­díjas pedagógusnak. Úttörővezetői Érdemérmei kapott Ba-rtos Jenóné, a sió­foki 2. számú iskola szakfel­ügyelője, IgaH Gyula, a te- szári iskola igazgatója, Papp Janos, a kaposvári Latlnea Sándor Művelődési Központ igazgatója. Kiváló Társadalmi Mun­kás emlékplakettel tüntettél: ki a fonyódi Magyar Bálint iskola úttörőcsapatát, a So­mogy megyei Tanácsi Ma­gas- és Mélyépítő Vállalat marcali építésvezetőségének közösségét, a Sefag nagyatá­di műszaki erdészetének La- tinca Sándor brigádját. A SURJÁN VÖLGYE MG. TERMELŐSZÖVETKEZET, SZENTBALAZS, FÖ U. 9«. lakatos, hegesztő szakmunkásokat és betanított munkásokat keres Fizetés megegyezés szerint. Érdeklődni: Balogh Ferenc lakatos üzemvezetőnél, Gálosfa, ipartelep, személyesen. Telefon: 11-239. (222170) Értesítjük tisztelt fogyasztóinkat, hogy fenntartási munkák miatt SIÓFOK VAROS TERÜLETÉN áramszünetet tartunk az alábbiak szerint: 1983. április 5-én: 8—16 óráig Sió-csatorna. Fö utca, Május 1. utca. M 7-es autópálya által határolt terület. 1983. április 6-án: 8—16 óráig Sió-csatorna. Fő utca, Siofok—Kaposvár vasútvonal által határolt terület. Kérjük fogyasztóink megértését. (80571) DÉDASZ Vállalat siófoki kirendeltsége

Next

/
Thumbnails
Contents