Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-24 / 96. szám
KGST-együttmüködés a gépiparban Cseterki Lajos 1921-10Q3 Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Cseterki Lajos elvtárs, a munkásmozgalom régi harcosa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának volt tagja, országgyűlési képviselő, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának nyugalmazott titkára április 22- én, hosszan tartó betegség után elhunyt. Cseterki Lajos elvtárs temetése április 28-án, csütörtökön 14 órakor lesz a Mező Imre úti temetőben. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Az MSZMP Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Népköztársaság Országgyűlése, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége Valószínű sokan emlékeznek még arra, hogy bő egy évtizeddel ezelőtt megkezdték hazánkban az általános rendeltetésű tehergépkocsik, traktorok, vasúti járművek, motorkerékpárok, tengeri hajók gyártásának visszafejlesztését. E változások a szelektív iparfejlesztés részeként, a KGST-országokkal kötött szakosítási szerződések eredményeként jöttek létre, mert az előbb felsorolt — és ismételten aláhúzzuk: általános rendeltetésű — gyártmányokat a gazdaságos darabszámnál kisebb meny- nyiségben állítottuk elő. Amint akkor leszögezték, a termelési erőforrások átcsoportosítása ésx a hatékonyabb gyártási ágait átlagon felüli fejlesztése a cél. A több mint tiz esztendő igazolta: helyes volt az akkori döntés, a gépipar 43 ágazata közül tízben ' nagymértékben nőtt a termelés. A tíz ág között is kiemelkedik a számítástechnika, amelyben a hetvenes években negyvenszeresre; a mező- gazdasági gépgyártás,, amely 3,2-szerese; az irányítástechnikai termékek és az ipari híradástechnika, amelyek háromszorosára növelték az évi produktumuk mennyiségét. Nem beszélve az autóbusz- gyártásról, amely — az alkatrészekkel és a részegységekkel együtt — csaknem két és félszeresére fejlődött. Minden KGST-ország jól járt így, hiszen az említett tíz iparág termékmennyiségének ma már 55 százalékát felszívja a szocialista export (a hetvenes évek elején még csak 39 százalékos volt ez az arány!), vagyis minden ország megtalálta a maga piacát. A műszaki fejlesztési megállapodások témái természetesen kapcsolódnak a gyái - tásszakosítási és a termelési kooperációs megállapodások területeihez. Jó példa erre a közúti járműgyártás, ahol részt veszünk a megbízhatóság és tartósság fokozása, valamint a zaj- és rezgésszint csökkentése területén folyó tudományos kutatásban. Jelenleg a sokoldalú műszaki-tudományos egyezmények közül mintegy 30- ban vagyunk érdekeltek, és több száz olyan kétoldalú tudományos-műszaki egyezmény van, amelyet albizottságok vagy kutató intézete« és vállalatok kötöttek egymással. Naygmértékben nőtt a múlt években a szerződéses kötelezettségvállaláson alapuló együttműködések száma is. Ma például háromszor annyi szerződés van érvényben Magyarország és a Szovjetunió között, mint bő tíz esztendővel ezelőtt. Ezek közé tartozik a színesképcső- gyártö berendezések kialakítására irányuló összefüggés is. Az NC-szerszámgépek, megmunkálóközpontok, a csiszolószerszámok és az öntvénygyártás, területén megszervezett kooperáció is szerződéses alapon, tervszerűen halad. A szovjet licen- eek alkalmazása és a legújabb technika elsajátítása különösen eredményes a magyar vaskohászatban. Befejeződtek a közös kísérletek, amelyek a hengerelt szélesszalag és rúdidomacélok szabályozott hengerlését, hűtését célozták. Ugyancsak jó példája a tudományos-műszaki együttműködésnek az a megállapodás is, amely a magyar Medicor és NDK-beli partnervállalata között jött létre, új urológiai berendezések kialakítása és gyártása céljából. E munka eredményeként a Medicof hamarosan átadja az Urolix—3 készülék mintapéldányát a szóban forgó NDK kombinátnak. Ha már az NDK-nál tartunk, ide kívánkozik, hogy a Magyar Villamos Művek Tröszt az elmúlt évben több licencet . vasarqlt námet barátainktól a műszaki fejlesztés meggyorsítására. Az idézett adatok és példák az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egyik tanulmányában is megtalálhatók. Ugyanott olvashatjuk azt is, hogy a látványos eredmények ellenére is nagyon sok még a kihaszna- latlan lehetőség a gépiparban, hiszen a behozott, illetve a kivitt szellemi termékek értéke — beleértve a licencforgalmat meg a tervezési munkákat is — alig éri e. a felhasznait műszaki fejlesztési alap 3—4 százalékát, faár az OMFB megallapila- sai, következtetesti teljesen helytállók, annyi azért annak megkérdője'ezése né>- kül is ide kívánkozik, hogy a pénzben mért forgalom nem fejezi ki eleg oontosan az együttműködés mértekét. A statisztikában például nem jelenik meg a paksi atomerőmű vagy pedig a dunaújvárosi konverteres acélmű szállításával „érkezett” érték, pedig ezek nagyon jelentősen hozzájárultak a magyar gépipar korszerűsítéséhez. A hiányos statisztikának egyébként nem az OMFB az oka, hanem az a tény, hogy az együttműködő felek nem számítják fel egymásnak az ilyen közös fejlesztések értékét. Egyébként a KGST gépipari állandó bizottságának legutóbbi, Brnóban tartott ülése is amellett foglalt állást, hogy sok még a kihasználatlan lehetőség. Ezért — a 68 pontból álló napirend tárgyalása során — kiemelt programot fogadtak el az új gépipari gyártási eljárások, illetve hidraulikai és pneumatikái ■ elemek alkalmazására. Részletesen foglalkoztak a többi között az építőipari gépek, egészség- ügyi berendezések, különleges fúrószerszámok és modern sokszorosító eszközök egységesített szerkezeteinek fejlesztési feladataival is. Mindezt már a jövő vetíti elénk. Ami az elmúlt bő tíz esztendőt illeti, egyértelmű, hogy a szocialista partnerekkel kötött szakosítási és műszaki fejlesztési szerződések meghatározó szerepet játszottak gépiparunk fejlődésében. Elsősorban az együttműködésnek, az összefogásnak köszönhető, hogy gépipari termékeink zöme biztos piacra talált, s ki tudtuk védeni a világgazdasági válság legtöbb kedvezőtlen hatását. S még többre is képesek leszünk, ha tovább tudjuk javítani az együttműködés szervezettségét, ha fokozzuk annak hatékonyságát. Cseterki Lajos munkásc&a- ladban született 1921. október 29-én, Nagyborszón. Elvégezte az állami tanítóképző iskolát és kisközségekben tanított. Amikor 1944-ben behívták katonának, frontra kerülésének első napján átállt a Vörös Hadsereghez. A kijevi hadifogolytáborban antifasiszta politikai és szervezőmunkával bízták meg, majd — Nógrádi Sándor javaslatara — elvégezte a tali- cini háromhónapos, később pedig a krasznogorqzki féléves antifasiszta iskolát. A Szovjetunióból hazaérkezve 1941-től a SZOT-isko- lán tanított, később az iskola vezetője lett. majd 1950-ben a pártfóiskola tanárává nevezték ki. 1951-tőt 1953-ig a Pedagógusszakszervezet főtitkári tisztét töltötte be, majd — 1956-ig — a SZOT titkára volt. 1956 novemberétől mint a magyar forradalmi munkásparaszt kormány Fejér megyei összekötője segítette a konszolidációt. 1951-től 1961- ig a Fejér megyei, majd 1961-től 1963-ig a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei párt- bizottság első titkáraként dolgozott. 1959-től 21 éven at volt tagja az MSZMP Központi Bizottságának, 1962-től 1966-ig a Politikai Bizottság póttagja, 1963-tól 1961-ig a Központi Bizottság titkára volt. 1967-től nyugdíjba vonulásáig — 1978-ig — az Elnöki Tanács titkári tisztét töltötte be. Cseterki Lajos munkásságát tevékeny életútja során számos magas hazai és külföldi kitüntetéssel ismertek el, birtokosa volt a többi között A Munka Vörös Zászló Érdemrendjének. B. N. Hősök emberközelben A Dunai Vasmű lőrinci hengerművében Budapesten, az I dén 175 ezer tonna ún. durva lemezt hengerelnek. Képünkön: a minőségi lemezeket a hengermű új, fedett raktárából szállítják a megrendelőknek. (MTI-fotó — Fehér József felv.) SOMOGYI KRÓNIKÁJA Bimbót fakasztó hét köszönt el: napok alatt virágba borította az almafákat a májust idéző meleg, s enyhe esővel késztette kelésre a frissen vetett magot. Ilyenkor szokták mondani földillatú határban, hogy megmozdult a természet. A napfény verejtékgyöngyöket csalt a földet művelő ember homlokára és ígérettel kecsegtet: a pontosan és jól végzett munka gyümölcsének. ígéretével. Ebben a későn érkezett verőfényes melegben egyszerre sürgőssé vált minden teendő. A természet diktálta ütemet igyekszik fölvenni az ember: napnyugta után reflektorfényben is dolgoztak a héten a vetögépek, s traktorok százai készítették a magágyat. A tavasziak közül földbe került már a zab vetőmagja, a del-somogyi homokháton pedig javában ültetik a burgonyát. Megkezdődött a kukorica vetése és befejezéséhez közeledik az őszi kalászosokban a vegyszeres gyomirtás. Az esőt sem nélkülöző nyárias melegben szinte látni lehet, miként indul fejlődésnek az őszi gabona, s gyorsan szakad el a földtől a legkorábban vetett első tavaszi szántóföldi növény, a cukorborsó. A földeken a munka ütemét az időjárás szabja meg. És sürgős minden, hiszen több mint százezer hektáron kell elvégezni a tavasziak ültetését, vetését. A megkésett jó idő miatt kevesebb nap alatt, mint ahogy azt eredetileg számolták. Megoldani ezt a nagy feladatot pedig csak jó szervezéssel lehet, hiszen — a tavalyihoz viszonyítva — lényegesen nem javult a mezőgazdasági üzemek műszaki ellátottsága. E napokban nemcsak a falvakban esik sok szó arról, hogy miként lehet ró szervezéssel jobban kihasználni a technikát és a munkaidőt. Valamennyi gazdaságot, vállalatot az élet — a gazdálkodás szigorúbb szabályai — arra késztettek, hogy keresse a szervezésben levő tartalékok kiaknázásának lehetőségét. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában új fonógépeket helyeztek üzembe, s a korszerűbb technikát a mozdulatelemző Werner-módszert ismerő emberekre bízták. A kaposvári megyei kórház új műtéti tömbjének építői két műszakot szerveztek, s az összehangolt munka nyomán — a megye egyik legnagyobb beruházásán — szemlátomást gyorsult a munka. A SÁÉV várja már a második darut is; azért állítják ezt üzembe, hogy gyorsabban készüljön el az épület szerkezete. Számolt a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat is: egyik — a héten megjelent — információnkból kiderült hogy olcsóbb a vállalatnak, ha nagy forgalmat lebonyolító tárházai, keverőüzemei mellett ott az ipari vágány, így jobban tudjak szervezni a munkát, a hétvégi rakodást. Szép emlékekkel tértem haza a marcali ifjúsági nagygyűlésről. A forradalmi ifjúsági napok egyik jól sikerült rendezvénye elsősorban azért marad emlékezetes, mert a szónok, aki azelőtt gimnáziumi tanár volt, megpróbálta közel vinni a mártírokhoz a fiatalokat. A beszédnek hatása volt, ezt a közelemben álló diákok és katonák arcán mértem le. Amikor az ifjúsági vezető a tanulmányaikból egyébként ismert személyekről úgy emlékezett meg, hogy körvonalazta emberi vonásaikat, mindjárt jobban oda figyeltek. Két évvél ezelőtt interjút készítettem egy kaposvári történelemtanárral, aki igen érdekes tapasztalatokat gyűjtött arról, milyen a mozgalmi hagyományok szerepe a fiatalok történelemszemléletében. Az egész megyet járja középiskolai szakfelügyeA tanácstag is szervez társadalmi munkára — jó példája ennek a kaposvári Benedek Elek utca —, hogy a tanács kevés pénzét társadalmi munkával toldják meg. így épül egyre több helyen út, járda. A vállalatoknál egyre inkább meghatározza az előrelépés ütemét, hogy miként tudják kihasználni tartalékaikat, az időt és a gépeket. A települések képén is egyre jobban látszik az ott élő emberek társadalmi munkája, s a helyi tanácstag szervezőkészsége. Érdemes a tapasztalatokat közkinccsé tenni. Ezt tette egyébként a tsz-szövetség elnöksége is. E héten — csütörtökön — Tabon a Béke Tsz-ben tartotta ülését, és a téma a tanáccsal való együttműködés volt. Kovács Ferenc tsz-elnök szavait érdemes fölidézni: „Keptelen lett volna a szövetkezet megoldani feladatát, ha nincs érdekazonosságon alapuló közös munka, alkotó együttműködés az állami szervekkel. Sok energiát megtakaríthatnánk, ha minden szinten ilyen együttműködés lenne.” E megjegyzéshez aligha van szükség kommentárra. — űr. Kern* Imrt lóként. így tanártársaival és a diákokkal folytatott eszmecserék megerősítették benne; úgy kell tanítani a mozgalmi ismereteket, hogy azok cselekvésre késztessék a tanulókat. Olykor azonban még ma sem tudják a mozgalom hőseit hús-vér emberként bemutatni, egyéni vonásait vázolni. Nem szólnak nagyszerű cselekedeteik mellett emberi gyarlóságaikról, tévedéseikről. Néhány héttel ezelőtt ugyanezt erősítette meg egy kaposvári gimnaziumigazga- tó. A mai fiatalok védelmére kelve azonban kifejtette, hogy van igényük az eszményekre, a hősökre, sőt keresik a példaképét. Tőlünk is függ, milyen támaszt adunk ehhez; mit teszünk azért, hogy az iskolai ünnepélyeken, K1SZ- gyűléseken oly gyakran elhangzó mondat: „büszkék vagyunk elődeinkre” — valóban megteljen tartalommal, ne lugozódjon ki belőle az értelem. Minden fiatal személyes elmenyeivei, találkozásaival, a családból hozott jó példáival hitelesítheti ennek igazságát. Az ifjúsági mozgalom több mint egy évvel ezelőtt szervezte meg a fiatalok és a kor tanúinak taiáikozasait. Senki sem gondolta, amikor megszületett ez a sorozat, hogy ilyen sikere lesz az elő történelmi leckéknek. Pedig ez mindenképpen várható volt, hiszen a ma érettségiek csaknem tíz évvel az ellenforradalom, az elsősök a gazdaságirányítás 1968-as reformja után(!) születtek. Már a felszabadulás, az államosítás, a személyi kultusz nehéz időszaka, az ellenforradalom, az utána következő megújhodás is történelem, Értékes takarmányt készítenek a győri szeszgyár melléktermekéből, az úgynevezett szeszmoslékból. Az idén már a gyárban keletkező teljes mennyiséget feldolgozzak; 70 százalékos sűrítményt — úgynevezett vi- naszt — készítenek belőle. Ebből a takarmányozásra igen alkalmas, fehérjedús anyagból évente 38—40 ezer tonnányit tudnak előállítani. A termékkel kapcsolatos alapvető élettani vizsgálatokat az állattenyésztési kutató írteaetben végezték el, majd hát még a Tanácsköztársaság, a Horthy-korszak . . . Semmi mással nem pótolhatóak ezek a találkozások. S talán most még nagyobb szükség van rájuk. A formális „tisztelgés” nem jár eredménnyel, nem ösztönöz cselekvésre. Ez viszont munkát, erőfeszítést követel azoktól is, akik őszinte érdeklődéssel valóban szeretnék megismerni a munkásmozgalom kiemelkedő hőseinek, közkatonáinak életét. Tiszta szándékunk, hogy felvértezzük forradalmi tapasztalatokkal az ifjúkommunistákat, megmutassuk a fiataloknak, milyen küzdelmek árán jutottunk el. országunk mai fejlettségéig. A bonyolultabb feladatok megoldásában is segít, ha a találkozások a kor tanúival, a KISZ-szervezetek névadóira való emlékezések elsősorban azt mutatják föl, mit jelentett az elkötelezettség, a hit, a jó ügybe vetett bizalom egy-egy történelmi időszakban, és miként segítette országunkat a megújulás iránti fogékonyság eddigi utunkon is, 1945 óta. S milyen szerepet játszottak ebben azok az országos vagy somogyi munkásmozgalmi emberek, akiknek emlékét ápolják, illetve személyesen találkoztak velük. Amikor Latinka Sándor szobrát avatták Kaposváron, azt mondta az özvegye, felpillantva rá: „Szép, szép, de nagyon magasan van. ö itt élt közöttünk” ... Figyelemre méltó tanulság ez mindazoknak, akik ag elődök harcát megismertetik a fiatalokkal. Az emberközelseg őszintesége az egyetlen, amely igazi fogódzót adhat a mai cselekvéshez. Lajos Géza ü/emi kísérleteket folytattam vele nyolc Győi-Sopron megyei allami gazdaságban és termelőszövetkezetben a keszthelyi agráregyetem mosonmagyaróvári mezőgazda- sági karának irányításával. Fejőstehenekkel és hízómarhákkal etették a vinaszt, s az eredmény kedvező volt: növekedett a tej-, illetve a húshozam. SOMOGYI NÉPLAP Fehérjedús takarmány V
