Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-23 / 95. szám
H ogy, hogy nem, de a falu kocsmája tizenkét év óta állandóan elnyerte a vállalat kiváló egysége címeit Igaz ugyan, mindenkinek volt szőlője, s a Kishegyen, Velétén vagy a Fekete-hegy oldalában húzódó pincékben egymás mellé siimiäva-magasodva olajos barnán álltak a hordók, hogy a napa munka és az azzal járó pincézgetés után el ne látogatott volna a kocsmahivatalba, ahol aztán egymás szőlőjére, no meg a lisztharmat ellen annyit ittak, amíg Ildiké, ez a szelíd, alig tizenhét esztendős, szeplős lány ki nem terelgette őket a rácsos ajtón. Akikor kisebb csapatok keletkeztek, és ki Oláh Dezsőéi pincéjében, ki Szalaiék- náJ iszogatott tovább, amíg volt beszélnivaló és tartott a nótából. A kis völgy ilyenkor meghangosodott, a pincék előitt megtérítettek, szalonna, töpörtő mindig akadt, amire jobban csúszott a bor. Nem, azt azért túlzás volna állítani, hogy bolondos emberek lakták a hegyek kézé zárt fahrt. Még akkor is, volt olyan, aki egy kortyot sem ivott esténként, csak beült a kultúrotthon szálkás padló jó termébe, bekapcsolta a televíziót, és sóvárogva leste, hogy Kudlik Juha makor köszönti a Delta tudományos híradó nevében a nézőket Idős Böröcs- keá Antal ilyenkor felállt, mélyen meghajolt, megköszörülte a torkát, és az izgalomtól kissé mutáló hangoa megszólalt: — Kézi tcsókolom, Juliska! — A fiatalabb Böröcskeit viszont sem a televízió, sem Kudhik Júlia nem érdekelte; ő traktort akart magának csinálni. Igaz, jó téeszkere- setébőd, meg szépen, talán legszebben gondozott szőlőjéből könnyedén megvehette volna a legújabb típusú amerikai motoros kapát vagy a hasonló, de kétütemű japán masinát, ám neki nem az kellett. A z első traktor elkészülte nagy sikert aratott A hegyszomszédok mind ott állták körül, amikor a kis Bőröcskel beindította gépét, felült rá, és a széles koröonos szőlő közöitt pöfögve végighaladt, porhanyóéra forgatva a földet A nagy örömre jó néhány topóval ki is szippantottak a legjobb borból. Ügy- anmyira, hogy a motor közben járt, valahogy elindult, s meg sem állt, amíg le nem zuhant a tábla végén a szakadékba. A második traktor felrobbant. — Valószínűleg a gyújtással lehetett baj — közöld te egyszerűen Böröcskei, aztán lesétált a pincébe, onnan meg a kocsmába, hogy alaposabban is megtárgyalják a dolgot Egyszóval itt sok minden másképpen történt, mint akár csak a nyolc kilométerrel lejjebb fekvő Kolostorbe- rénybem. Ott például a nagy történelmi változások nagy eseményeket hoztak a falu életébe. Negyvenhatban példának okáért szétszedték és felgyújtották a faluit nyúzó Nándor György kastélyát, őt magát meg eMHdőzte a nép. Itt Bércesapátiban, amikor eljött a földosztás ideje, két paraszt fölsétált a kishegyre, a Kávássy-kúriához. Az öreg lent iszogatott a pincében, és kedvenc kutyájával folytatott éppen eszmecserét a világ forgandóáágáról, amikor a két zsellér mellé telepedett Beszélgettek erről iss arról Is; hogy a Feketehegyen állítólag táltost látott hajnalban egy gombaszedő asszony, meg hogy Oláh Dezső majdnem belefulladt a permetlébe, aztán csak úgy futólag megemlítették, hogy meg hogy minden este kiáll a cirkusz igazgatója, maga mögé mutató a láncon tartott, két lábon járó medvére, és azt mondja: egy láda pezsgőt kap, aki megbirkózik a barna óriással. Vetró Győző eladdig sem medvét, sem pezsgőt nem látott. Nem is hiányolta különösebben egyiket sem — a törkölynél jobb ital úgysem lehetett —, csak az motoszkált a fejében, lehetséges-e az, hogy ő valakit ne tudjon földhöz teremteni. így történt, hogy az utolsó előadáSzigethy András Valóságos mese holnap szétosztják a fala népe között az öreg Kávássy földjét. — Osszák csak nyugodtan — mondta az öreg, aki mellesleg jó középkorú volt, de hosszú szakálla, no meg az illendőség okáért mindenki által bácsizbatott. Ezzel az ügyet meg is beszélték, másnap pedig Kávássy egy pesti elvtárs jelenlétében — mivel annak fogalma sem volt a földmérésről — kiparcellázta a Valló- völgyben elterülő földjeit, majd az új gazdákkal együtt útbaejtette a Kishegyeit, s ott hajnalig igen tetemes meny- nyiségű bor fogyott el, sőt a történelmi eseményre való tekintettel Kávássy felbontott egy féltve őrzött hordót is, amelyet valamilyen alkalomra tartogatott Még az apja tett el sompálinkát epesríahordőlban a fia esküvőjére; ami nem is késett sokáig, mert az öreg hamarosan meg is nősült. A fekete, negyvenévesen is sud ár- karcsú özvegyasszonyt, Kéri Máriát vette feleségül, s olyan lakodalom volt, hogy évekig arról beszéltek az emberek. Kávássyból pedig közben tanító úr lett Persze egyéb híres-nevezetes embere is akadt Bérces- apátinak. Ott volt például Medvés Győző, becsületes nevén Vetró Győző; a medvés hősi előnevet az ötvenes évek elején kapta, amikor egy vándorcirkusz érkezett és felütötte sátrát a Valló- völgy rétjén. Tódult is a nép a lámpafűzérekkel kivilágított sátorba, megcsodálni az arra érdemesült dolgokat: Vetró azonban nem pazarolta ilyesmire az idejét, hiszen az őszi estéken olyan kellemesen el lehetett üldögélni a kocsma zugában, a kályha mellett. Hosszan maga elé nyújtotta lábait, hatalmas vállát nekávetette az átmelegedő falnak, lehunyta a szemét, s egyszerűen jól érezte magát az egész napi sóderbányai hórukk után. A cirkuszból pedig csak jöttek a hírek. Hogy egy dó körültekeri magát kígyóval, non, amikor az igazgató mosolyogva rámutatott a rettenetes fenevadra, Győző fölállt, levetette magáról a kék ceigzubbónyt, és azt mondta: ő megbirkózik a medvével. n z igazgató szemügyre vette a feléje tartó két méter nyolc centis férfit, s érezte, hogy baj lesz. Hiszen legendás barnamedvéjét úgy könyörögte ki az állatkertiből, ahol a szegény párát meg aíkarván kímélni a végelgyengülés hosszú folyamatától, le akarták lőni. Egyszóval: az igazgató rosszat sejtve, ecsetelni kezdte azokat a borzalmas vérengzéseket, amit a havasokban végzett ez a jószág, de Győző akkor már oda lépett a medve elé, átfogta karjával, jobb tenyerét rábáLincselte saját bal csuklójára, és egyetlen mozdulattal úgy vágta földhöz a havasok zondop rémét, hogy a nyeíkkenés még a sátor ponyváján kívül is hallatszott ... Az igazgató jól érezte, hogy baj készül, de azt nem, hogy ekkora. A medve olyan szerencsétlenül zuhant, hogy a produkcióhoz szolgáló vasasztal éle a gerinc két utolsó csigolyája közé vágódva megszakította az atlasz és az episztrófeusz közötti összekötetést, amely az élettel való fonal elvágását is jelentette a derék bumdás számára. Az igazgató az atlasz és episztrófeusz közötti anatómiád összefüggés ismeretének hiányában is tökéletes biztonsággal meg tudta állapítani, hogy a medve már az örök vadászmezőkön keresd a lépesmé- zet Szó, ami szó, olyan mulatságot még nem látott a falu kocsmája. Hajnali háromig durrogtak a pezsgősüvegek, reggel pedig a gyerekek. áhítattal mutogatták, hogy ott ballag Medvés Győzd a sóderbánya felé... A szervezés idején a téesz- agitátor, egy fiatal, szürke szemű fértS volt. Napokig csak járkált a faluiban, beszélgetett ezzel is, azzal 5a, míg végül fölment a Kishegyre, s az öreg Kávássy- val együtt levonult a pincébe, és ott Novák István minden kertelés nélkül megkérte Kávássyt, hogy csinálja meg a termelőszövetkezetet a faluban. — Miért? Novák hosszasan; de egyszerűen beszélt. Azt mondta, hogy ő maga hisz benne, hogy eiz évek múlva meghozza az eredményét. Termésben is, de ami fontosabb : könnyebb, emberibb életekben, Persze eleinte nehéz lesz, nagyon nehéz... — És addig is engem szidjanak az emberek a faluban, ne magát, igaz? — tűnődött Kávássy, egy lopó bort a vállához támasztva. — Nem. Nem ezért kérem libben a faluban vagy maga tudja megcsinálni ezt. va<gy senki... Megcsinálta. Az öreg Bö- röcskei az első zárszámadás után — amikor kerek tizenhat forintot kapott — oda- állt eléje, és inas karját rázva ezt kiabálta: — Maga, tanító úr, rosz- szabb, mint a kommunisták. Medvés Győző pedig köszönés nélkül elfordult mellette, a kocsmából hazafelé menet De azért ötvenhatban, amikor három siheder jött valahonnan, hogy Kávássyt elvigye, vállát nekivetette a pinceajtónak, kikapta az egyik sulhanc kezéből a karabélyt, mint a gallyat, kettétörte a térdén, és rájuk bömbölt: — Takarodjatok az anyátokba, piszok népség! Idős Bőröcskel Antal 1368 április negyedikén kapta meg a Munka Érdemrend bronz fokozatát azért a gyomrot, vesét lerázó traktorosi munkáért, amit tizenöt évig végzett a termelőszövetkezetben. Amikor kiszállt a kocsma előtt a fia Skodájából, nem az ivóba fordult be, hanem fölsétált Kávássyhoz. Köszönés nélkül megállt előtte, és ennyit mondott: — Bocsásson meg, tanító úr! Így legalább nyugodt lelkiismerettel állhatott két esztendő múllva a koporsó fölött, amelyre ez volt írva: „Kávássy Márk, élt 75 évet.” O tt volt az egész falu. A lelkiatya lelki- erejét jócskán meghaladta a minden irányból áradó részvét: ki akarván tenni magáért, a kelleténél többet hörpintgetett a borból, s elszenderedett a sekrestyében. A ravatalozó körül topargó emberek vártak egy darabig, aztán Kovács Márton, a termelőszövetkezet párttítkára előlépett és azt. mondta: — Rendes ember volt; mindannyian köszönettel tartozunk neki. Nyugodjék békességben. Amikor kérdőre vonták, hogy mit keresett az egyházi temetésen, s ráadásul még o is búcsúztatta az elhunytat, Kovács Márton megsimította a homlokát és megszólalt: — Tudják, van úgy az életben, hogy nem úgy van. De attól az élet még élet marad, meg mi is azok maradunk, aki k voltunk. Szobabelső. Szalay Ferenc festménye. Veneranda ár kihívta a villanyszerelőt, és megnézette vele a vasalóját. A villanyszerelő forgatta a vasalót, a vállát vonogatta. aztán megkérdezte: — Mi van vele? — Villanyvasaló — felelte talányosait Veneranda úr. — Azt látom, hogy villanyvasaló. De mi van vele? Elromlott? — Nem. Amikor bekapcsolom, teljesen kifogástalanul működik. Ha nem kapcsolom be, nem működik. Mellesleg: soha nem kapcsolom be. — És miért nem? — kérdezte ámuldozva a villany- szerelő. — Eszénél van?! Hogyan kapcsolhatnám be, ha a kezében tartja? Aztán meg, tegyük föl, hogy bekapcsolom: akkor mit csinálunk véle? — Hogyhogy mit? Vasaim fog . .. Ugyan mi másra való a vasaló? — Ne oktasson engem! — mondta dölyfösen Veneranda úr. — Tudom, mire való a vasaló. Az a kérdés, hogy mit fogunk vasalni? Hozott Carlo Manzoni A vasaló talán magival valami vasa 1- nivalótt? — Én? Nem, de A villanyszereié hebegni kezdett, majd elhallgatott. — Akkor meg minek kapcsoljuk be a vasalót, ha se nekem, se önnek nincs semmi vasalnivalónk? — Azért, hogy meggyőződjünk róla, hogy kifogástalan állapotban van -r- felelte méltóságteljesen a magához tért villanyszerelő. — A vasaló abszolút hibátlan — vágott közbe élesen Veneranda. — Akkor ne kapcsolja be!] — üvöltötte a villanyszerelő. — Tökéletesen értem, hogy nincs miért bekapcsolni! — emelte föl hangját a maga részéről Veneranda úr is. — Már húsz perce magyarázom, hogy nem kell bekapcsolni. És még ön merészeli fölemelni a hangját! — Bocsásson meg — mondta a villanyszerelő vészjósló nyugalommal. — Meg tudná nekem mondani, hogy tulajdonképpen miért hívott ki? — Ön villanyszerelő, nemde? — kérdezte udvariasan Veneranda. — Igen, az vagyok. — Ez a vasaló villa nyva- saló? — Villanyvasaló. — Hát ha ez viUanyvasaló, akkor az ön véleménye szerint kit kellett volna kihívnom? A szobafestőt? Vagy a masszőrt?! — Ne-e-em — rázkódott meg a villanyszerelő. — I d chn Ugasson — vonta meg a vállát Veneranda úr —, úgy látom, ön egy kissé szórakozott... Jobb lesz, ha máskor jön eL A vasaló nincs elromolva, tudok várni. És az ajtóhoz kisérte a villanyszerelőt. Búcsúzáékor a mester esküvel fogadta, hogy másnap újra eljön. ZaUe-mszky LáezM íordiu. I Szirmay Endre Új dalt hallani A karoos szélben kígyózva csapkodnak a csupasz ágak, bőrük borsódzva remeg, földre szegett fejjel durcás rögek közt fázósan botorkálnak kíváncsi emberek; de a didergésen túl a rügyek melegét puhán zsongatva készül már újra valami, a lüktető idő suhogásán vonuló madarak kiáltásain át friss, áj dalt hallani. Gink Károly fotóiból ,, Budavári Te Deum” címmel rendeztek kiállítást a Várban.
