Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

V ! L A O PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! Ara: 1,80 Ft SOMOGYI NÉPLAP XXXIX évfolyam. 79. szóm 1983. április 3., vasárnap Koszorúzási ünnepség Kaposváron A reggeli esős idő után éppen kisütött a nap a ko­szorúzás! ünnepség kezdeté­re, amelyet a megyei és vá­rosi pártbizottság, a megyei és városi tanács, a megyei és a városi népfrontbizottság rendezett tegnap délelőtt tíz órakor Kaposváron a Sza­badság parkban, a szovjet hősi emlékműnél. Díszőrség állt az emlékmű két oldalán, s magasra csa­pott a kandeláberekben a láng. Feszes vigyázzban állt a díszszázad. A két nép himnuszának elhangzása után Hornung Gabor, a kaposvári Táncsics Mihály gimnázium tanulója mondta el Hollós Korvin Lajos Hazám vagy végre cí­mű költeményét Ezután megkezdődött a koszorúzás, a felszabadulás 38. évfordu­lója alkalmából. Elsőként a megyei pártbi­zottság, a megyei tanács ne­vében Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Balassa Tibor, a megyei ta­nács elnökhelyettese koszo- ruzött, majd a tömegszerve­zetek koszorúját Varga Ká­roly megyei liépfronttitkár, A fővárosban Hazánk felszabadulásának S8. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tegnap délelőtt koszorúzási ünnepséget, rendezett Buda­pesten a szovjet hősök Sza­badság-téri emlékművénél és a Magyar Hősök emlékmű­vénél, a Hősök terén. A Szabadság téren, ahol a zászlódísszel övezett emlék­művel szemben csapatzász­lóval felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszszázada, kürtszó harsant, amikor Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke — Czinege Lajos hadseregtábornok, hon­védelmi miniszter kísé­retében •— a koszorúzás színhelyére érkezett. A dísz­század parancsnoka jelentést tett az Elnöki Tanács elnö­kének, aki ezt követően a honvédelmi miniszterrel együtt eltépett a díszszázad sorfala előtt es üdvözölte a katonákat. A himnuszok elhangzása után a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa nevé­ben Losonczi Pál és Traut- mann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke helye­zett koszorút az emlékmű talapzatain. 1 Az MSZMP Központi Bi­zottságának koszorúját Ká­dár János, a Központi Bi­zottság első titkára és Ne­met h Károly, a Központi Bi­zottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai helyezték el. A Minisztertanács nevében Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke és Sarlós Ist­ván, a Minisztertanács el­nökhelyettese koszorúzott. A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége buda­pesti nagykövetsége részéről Vlagyimir Bazovszkij nagy­követ, Valerij Muszatov kö- . vettanácsos és Anatolij Po­poti vezérőrnagy, katonai és légügyi attasé helyezte el a kegyelet és a megemlékezés koszorúját. Az etpiea.mű talapzatán el dr. Szerényt János, az SZMT vezető titkára, Sárái Árpád, a megyei KISZ-bizottság el­ső titkára; a fegyveres erők és testületekét Mészáros Fe­renc honvédezredes, helyőr­ségparancsnok, dr. Molnár Ferenc alezredes, a megyei rendőr-főkapitánvság helyet­tes vezetője, Z sók Ferenc ezredes, megyei munkásőr - parancsnok; a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsopor­tét Alekszandr Nyikolajevics Borkin alezredes és Borisz helyezték a hála és a meg­emlékezés koszorúját a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ' Központi Bizottsága, a Ma­gyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság és a Ma­gyar Üttörők Szövetsége képviselői. A Magyarország felszaba­dításáért elesett hősök em­léke tiszteletére megkoszo­Alekszejevics Zubkov őr­nagy helyezte el. A városi pártbizottság és tanács nevé­ben Deák Ferenc első titkár és- dr. Kovács Ferenc ta­nácselnök koszorúzott. Nagyon szép pillanata volt az ünnepségnek, mikor úttö­rők, gyerekek és szüleik, il­letve felnőttek vitték oda virágaikat, koszorúikat az emlékmű talapzatához. Az Internacionálé elhang­zása után katonai díszelgés sei fejeződött be az ünnep­ség. . _________ r ázták az emlékművet az ideiglenesen hazánkban ál­lomásozó szovjet déli hadse­regcsoport parancsnokságá­nak képviselői. Ezután a fővárosi tanács vezetői, majd a budapesti vállalatok, hivatalok,1 intéz­mények dolgozó kollektívái­nak és a fővárosi fiataloknak a képviselői adóztak tiszte­lettel a szovjet hősök emlé­kének, s virágokkal borítot­ták az emlékmű talapzatát. Gromike sajtó­értekezlete Az SZKP KB politikai bizottságának tagja, a Szovjetunió Miniszterta­nácsa elnökének első he­lyettese, a Szovjetunió külügyminisztere Moszk­vában tegnap sajtókonfe­renciát tartott a szovjet sajtó és a szovjet fővá­rosban működő állandó külföldi tudósítók részére. Andrej Gromiko a sajtóér­tekezletet bevezető nyilatko­zatában felhívta a figyelmet, hogy Reagan elnök említett javaslata figyelmen kívül hagy több, a közepes ható­távolságú rakéták kérdésével összefüggő lemyeges tényezőt, s ezért több szempontból is elíogadhatacian a Szovjet­unió számára. Először is nem vasai fi­gyelembe Nagy-Britannia és Franciaorezag közepes ható­távolságú nukleáris erőit, köztük 182 rakétát. E két ország rakétái, mint ant brit es francia vezetők több íz­ben is ünnepélyesen megerő­sítették, elvalaszthatatian ré­sziét alkotják .a NATO fegy­vertárának. Másodszor az amerikai el­nök javaslata nem számol a több száz. Nyugat-Európá­ban, illetve repüiőgépanya- hajokon állomásozó, nukleá­ris fegyver hordozására al­kalmas amerikai repülőgép­pel — mutatott rá Andrej Gromiko, hangsúlyozva, hogy ezt az elemet egyetlen poli­tikusnak sincs joga kihagy­nia a tárgyalásokból és az esetleges megállapodásból. Végül elfogadhatatlan az az amerikai követelés, hogy a Szovjetunió ázsiai terüle­tein is semmisítse meg kö­zepes hatótávolságú rakétáit. Ez a feltétel már önmagá­ban is lehetetlenné tenné a megállapodást ebben a kér­désben. A Szovjetunió leg­alapvetőbb védelmi érdekei azt diktálják, hogy birtoká­ban. legyen ezeknek a raké­táknak, hangsúlyozta Gromi­(Folytatás a 2. oldalon.) Üi munkaterületre költöztek a lakásépítők Kaposváron. A Béke-Füredi valamint a Kinizsi-tömb között a hatodik ötéves terv végéig 759 családi otthon készül. A kivi­telező — a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat — már az első házak fogadó- szintjét is fölépítette. Jövőre ezekbe a házakba is beköltözhetnek a lakók, A két lakótelep közötti területen bölcsőde, óvoda, ABC-áruház és posta a épül Ünnepélyes, nagy nap 1945. április 4 Olyan korszakos változás jelképe, amelyhez fogható talán csak több, mini egy évezreddel előbb zajlott le a Duna, a Tisza táján, amikor I. István megteremtette a magyar államiságot, ez­zel gondoskodva róla, hogy megmaradjon a magyarság. Több, mint fél esztendeig volt hadszíntér hazánk főtt­je. A szovjet katonáknak hallatlanul szívós katonai ellen­állást, nagy erőkkel végrehajtott ellenséges ellentámadá­sokat kellett legyúmiök. A negyedszázados ellenforradalmi uralom, amely a Magyar Tanácsköztársaság időszakát kö­vette, romokat, pusztulást hagyott maga után. A népre, a dolgozó tömegekre várt a feladat, hogy kezébe vegye sa­ját sorsának intézését. Üj országot építsen fel a romait helyén. Meglelje honát e hazában és egyszersmind e hazat helyét az európai népek, mindenekelőtt a szomszédos or­szágokkal való barátságban, békében, A fasizmus honi marad ványainak léküzdésért össz­pontosították erőiket a haladás képviselői. ,,Lesz magyar újjászületés!” — hangzott a jelszó, amely tömören fejezte ki a valamennyi igazi hazafi reményét, elszántságát hor­dozó programot. Igaz, mint a nemzet valamennyi nehéz órájában, akkoriban sem szűkölködtünk kishitűekben, (dák azt latolgatták, harminc, negyven, ötven év keli ahhoz, hogy eltűnjenek a romok, megszűnjék az éhínség, helyre­áll hasson a normális élet. Nem nekik, hanem a cselek­vőknek lett igazuk. Munkások, parasztok, a magyar szel­lemi élet legjobbjai emberfeletti feladataikat vállaltak és / végeztek eL A felszabadulás utáni időszak hősies erófeszi- < tétéin, a magyar kommunisták kidolgozta okos, a -nemzet és valamennyi dolgozó osztály, réteg érdekeit kifejező po­litikáján alapul mindaz, amit azóta elértünk. Igaz, a harmincnyolc esztendő során azt is meg kel­lett tanulnunk a szabadság csak feltétele, de nem bizto­sítéka a sikeres, eredményes munkának. Azt is tapaszta­lataink közé kellett és kell sorolnunk, hogy a megoldott teendők helyére mindig újabbak lépnek, amelyek ritkám könnyebbek az előzőeknél, legfeljebb mások, mim ame­lyeket már szívós, ókos munkával elvégeztünk. 1945 tanulságai közé tartozik, hogy a szabadság fele­lősséggel jár. Annak a népnek, amely a szovjet hadsereg diadalmas harcai nyomán kezébe vehette saját sorsának intézését, egyben vállalnia kellett, hogy az adott feltértelek mellett segít magán. Petőfivel szólva: szabadok voltunk, de. fáztunk és éheztünk. A nélkülözések elviseléséhez szükséges önfegyelemre éppúgy szükség volt, mint az egészséges derűlátásra. A nyomorból való kilábaláshoz szükséges munkára éppúgy, mint a megszokott dolgokról való lemondásra. „Nincs lehetetlen, csak tehetetlenség van” — mondta akkor egy ünnepi szónok.,. Hónapok alatt építették meg a magyar munkások, mérnökök az ak­kori egyetlen, állandó jellegű hidat — Bécs és a Fekete- tenger között — a Dunán. És a magyar kommunisták néhány rövid esztendő alatt hidat vertek eszméik és azok közé a tömegek közé, amelyeket egy negyedszázadon át, a Horthy-fasizmus aljas, nacionalista, soviniszta, szovjet- ellenes és entikommunista eszmékkel fertőzött. Szabad országunk történelme arra ü tank, hogy az országot vezető marxista—leninista pár és a tömegek kö­zötti bizalom éppen olyan drága kincs, mint az alapvető osztályok, a munkásság és a parasztság közötti megbont­hatatlan szövetség. Amikor a hatalomért folyt a harc, a népi demokratikus fejlődés, a szocialista jövő ellenségei igyekeztek a dolgozók közé éket verni, olcsó, de jól hang­zó demagógiákkal egymás ellen kijátszani az egymásra utalt, a társadalmi törvények természeténél fogva csak együtt boldoguló várost és falut. A párt, amikor a töme- gek bizalmát ki kellett vívnia és meg kellett tartania, nem riadt vissza attól, hogy a leplezetlen igazságot tárja eiejük. Ígérgetések helyett célok voltak azok, amelyek egy elpusztított ország munkáskezeit, gondolkozó emberfőit nagy tettekre késztették. A változó valósághoz való igazodás korszakunk ismé­telten elhangzó parancsa. A nemzeti közmegegyezés kiala­kult, érdekeink különbözhetnek, de nem térhetnek el a legalapvetőbb kérdésekben. A haza sorsa topábbra is t dolgozó tömegek kezében van és ott is marad. Lemondást, önfegyelmet követelhet a jövő, nélkülözéssel, azonban nem kell számolnunk. Jó utón járunk. Eredményeinket, ame­lyeknek talán legbecsesebbje a magyar társadalom belső békéje, képesek vagyunk megőrizni. A magyar nemzet, amely ma legnagyobb ünnepét Stt, ebben a szellemben emlékezik arra az 1945-ös nevezetes napra, méri fel az immáron csaknem négy évtized mara­dandó tanulságait és tekint a jövőbe. Egy olyan hazában, amelyet egykor romok borítottak és a viszálykodás jel­lemzett, és amelyben ma nehezek a hétköznapok. Dehát éppen azért szép ez az ünnep, mert érezhetjük: jó munka van mögöttünk. És hasonló előttünk.

Next

/
Thumbnails
Contents