Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-20 / 92. szám
TÁRSADALMI ÖSZTÖNDÍJASOK Filmjegyzet Sz űk az uniformis A Hátásvadászok ürügyén Hazánkban a lakosság 5,3 százalékának van egyetemi vagy főiskolai oklevele. Somogybán 3,8 százalék a diplomások aránya. Ezt sokféleképpen ma gyará zhat j uk; például a történelmi hagyományokkal, az aprófalvas településszerkezettel, a nagyüzemek, a felsőoktatási intézmények csekély számával, de sok más tényezővel is. Az arány azonban tény marad. Megszüntetésének egyik módja: az úgynevezett társadalmi ösztöndíjak rendszere, melyet a Művelődési Minisztériumnak egy 1972-ben született rendelete szabályoz. Eszerint legkevesebb négyszáz, legfeljebb hétszáz forint kiegészítő ösztöndíjat kaphatnak havonta tanácsoktól, üzemektől, vállalatoktól azok a — szociális szempontból többnyire hátrányos helyzetű, de tanulmányi eredményeikkel kiemelkedő — főiskolai vagy egyetemi hallgatók, akik az oklevél megszerzése után legalább három-öt esztendőre a mecénás megyében vagy gazdasági egységnél vállalnak munkák Bár az úgynevezett „merítési bázis” meglehetősen szűk — a megyei pártbizottság februári ülésén az állami oktatás helyzetével és fejlesztésével foglalkozva azt is megállapította, hogy a gimnáziumi tanulóik aránya a megyék közül Somogybán a legalacsonyabb, a szakközépiskolákban érettségizettek pedig, mint közismert, csak ritkán szoríthatják meg a felvételi vizsgákon a legklasszikusabb iskolatípusban végzetteket A társadalmi ösztöndíjak rendszere bevált, sok gond megoldása pedig — a részletekből ez is kitetszik majd — nam a megyei szervektől függ. Szűkebb pátriánkban jelenleg 90 óvónő, 115 általános iskolai 2i0 középiskolai tanár kellene az adott keretek betöltéséhez. Ez csupán a számszerű hiány: a képesítés nélküli pedagógusom száma ennek több mint a kétszerese! A számok azt igazolják: az illetékesek igyekeznek a társadaimi ösztöndíjak mértékét a megye igényeihez igazítani. Az utóbbi tíz esztendőben — részint minisztériumi, részint megyei keretből — csaknem ötmillió forintot fordítottak 240 szerződtetett hallgató támogatására. Többségük tanítóvagy tanárképző főiskolás volt, de voltak szép számmal könyvtáros, népművelő, gyógypedagógus, középiskolai- és zenetanárjelöltek is. Az ösztöndíjasoknak hetvennyolcvan százaléka vissza is tért: csaknem mindenütt szolgálati lakással vagy szobával fogadták őket. A vállalkozó kedvű, az egyezség előnyeit fölismerő diákok száma azonban évről évre csökken: a Somogybán valóban letelepedni hajlandó társadalmi ösztöndíjas pályakezdő pedagógusok száma évek óta tizennyolc és huszonhárom között ingadozik a rendszeres propaganda ellenére, amely mind a tizenhárom megyei középiskolában folyik. Leckefelmondás A Kaposvári Szimfonikus Zenekar hangversenye Csupán néhány hónap telt el azóta, hogy változások következtek be a Kaposvári Szimfonikus Zenekar vezetésében. Különleges kíváncsisággal várhatta hát megye- székhelyünk zeneszerető közvéleménye az együttes „soros” koncertjét, számítva a jó forma állandósítására a korábbi ellentmondásos szereplések helyett Nos, a zenekar legutóbbi hangversenye — melyre hétfőn került sor a Latinca Sándor Művelődési Központban — egyelőre csak részben igazolta a derűlátó reményeket Igaz, a Mozart-szerzemé- nyekből összeállított — a meghirdetettől jócskán eltérő — műsort neves dirigens vezényelte: Nagy Ferenc, az Állami Operaház tapasztalt karmestere. Vendégünk az utóbbi évtizedben jogosan tett szert tekintélyre elsősorban olasz operák betanításával. A bécsi klasszicizmus könnyedebb, játékosabb, színpompasabb világához azonban — e koncert alapján úgy tetszik — jóval kevesebb az affinitása. Nem túlságosan kifejező, de túlzottan is takarékos, inkább csak a pontos beintésekre szorítkozó mozdulatai nyomán bizony meglehetősen unalmasan. bontakozgattak ki a Szöktetés a szerájból nyitányának pajkos dallamai a mozarti kedélyből, életszere tétből alig kaptunk valamicskét. Mintha csak a dinamikai kontrasztok kibontására figyelt volna a dirigens, ám erre tökéletes sikerrel. A végtelenül színes, lépten-nyomon meglepetéseket tartogató mozarti hang- szerelés finomságaiból a Köchel-jegyzékben a 488. számmal jelzett A-dúr zongoraversenyben és a nevezetes Prágai szimfónia előadásában is csak kevéske ízelítőt kaptunk. Olyan volt ez az égés? hangverseny, mintegy tisztességes, korrekt tanítási óta, melyen nem fordulnak elő komolyabb módszertani bakik, a tanulók „betéve” tudják a kötelező penzumot — ám a mű így nem több, mint hangok összessége, lelek, szellem és hangulat, személyesség nélkül. Persze bizonyos körülmények között az elsajátításnak ez a foka sem csekély érdem ... Az A-dúr koncert zongora- szólamát Katona Ágnes játszotta.. Kitűnő, stiláris szempontból is fölényesen képzett művész, aki sohasem áldozza fel a zenei tartalmat teátrális megnyilvánulások, öncélú technikai hrillirozás kedvéért, előadása végig színes, izgalmas és — kiváltképpen a költóibb részletekben, például a második tételben — módfelett ihletett is. Itt még a korábban kissé görcsösen muzsikáló — bár technikai szempontból kétségtelenül jól felkészített — és kisegítőkkel ezúttal Is alaposan feltöltött — zenekart is képes volt magával ragadni. Nem kevésbé emlékezetes pillanatokat köszönhetünk Balatinecz Mártának, aki két Mozart-hangversenyária interpretálására vállalkozott. Kellemes, telt, puha és nem csekély vivőerejű szopránhang birtokosa, aki ráadásul — hála énektechnikai felkészültségének — enyhe rekedtségét is feledtetni tudta. I„ A. — Némelyik hallgató meggyőzése nagyobb erőfeszítést igényel, mint egy kandidátusi értekezés megvédése — mondta dr. Király István, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának csoportvezetője. — Sokan nem vállalják a lekötöttséget, a csak vélt kiszolgáltatottságot. A pénz összegét pedig — melyet 1972-ben állapítottak meg — zömmel soványka „csaléteknek” tartják. Az a har- minc-negyvenezres summa — érvelnek sokan — csekély kárpótlás a kisközségi életmód ismert hátrányaiért. Hoiott — mint Király Istvántól megtudtuk — Somogynak a jelenleginél kétszer több ösztöndíjas finanszírozására is lehetősége volna A tapasztalatok tehát — legalább a jövő pedagógusaival kapcsolatosan — azt a következtetést sugallják: a társadalmi ösztöndíjak mai meghatározott módja nem segíti, inkább hátrányosan befolyásolja az egyébként is hátrányos helyzetű megyéket. Kérdés: nem volna-e helyesebb az ösztöndíjak mértékének meghatározását a helyzetét jól ismerő megyei szervekre bízni a központi keretek helyett? Vagy — az összegek differenciálásával — előnyben részesíteni azokat, akik Hajdú-Bihar helyett Zalát, Baranya helyett Szabolcs-Szatmáirt, Csongrád helyett Somogyot választják tisztességes ösztöndíj fejében? Másféle gondok foglalkoztatják az egésizségügyi ágazat illetékeseit Amint dr. Ujsághy Erzsébettől, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetőjétől megtudtuk: Somogynak jelenleg mindössze két orvosjelölt- osztöndíjasa van — mindkettő a minisztérium „terhére”, és a megyei kórház későbbi hasznára. Saját pénzügyi keret azonban nincs a harmincöt üres orvosi és tizenkét gyógyszerészi állás betöltésére. Hiánypótlásra az elmúlt években csupán a nagyatádi kórház vállalkozott társadalmi ösztöndíjak meghirdetésével, nem is sikertelenül. Leendő kórboncnokok, laboratóriumi orvosok, gyógyszerészek és más egészség- ügyi hiányszakma-birtokosok szerződtetésére azonban — mert nincs más út — a megyei tanács ösztöndíjkeret előteremtését tervezi. A propagandához — ahogyan a jövő pedagógusai, s amint majd később kiderül, műszaki és közgazdasági szakembeI rei között is — hasznosan járulnak hozzá a több egyetemen és főiskolán intenzíven működő somogyi diákklubok. Az igazi áttöréshez azonban ez kevés. (Folytatjuk.) Lengyel András Vidék. Súlyos és indokolt előítélet társul a szóhoz napjainkban; a magyar nyelvben legfeljebb a „paraszt” köznévhez kapcsolódott valaha — történelmi és társadalmi félmúltunkban — ilyen mérvű lekicsinylés. A vidékiség tüneteiről könyv született, e sorok írója is összegyűjtött egy riportra valót egyik vidéki folyóirat számára. S mindezt nem csak azért írom le, mert a Hatásvadászok című új magyar film egy vidéki színház —színészklub—színészház szociográfikusan pontos színhely — szentháromságban játszódik, ez eléggé zárt közeg ahhoz, hogy legyinte- ni lehessen: — Az más... Nem érvényes az egészre! Nemcsak emiatt foglalkozom ilyen hosszan a kérdéssel: „vidékiség”. A közöny, a szellemi restség szimptómáját vélem felfedezni abban, hogy a Hatásvadászok Kaposváron megbukik. Hiszen arcpirítóan kevesen ültünk az első előadáson. (Igaz, az a maroknyi érdeklődő végig kitartott, s állítom: jól szórakozva figyelt oda egyik társadalmi méretű gondunkra.) Ugyanez a provinciális restség eredményezte, hogy olyan dokumentarista alkotások szerepeltek a kamara- moziban szinte közönség nélkül, mint a Néptanítók, A bankett, a nagymoziban a Panelkapcsolat stb. A pártfogolt, a Ne sápadj már el sem jutott a kaposvári nézőhöz. Nem láttuk vásznon a Bruck Edith-portrét, a megrázó A látogatást — tíz embernek én sem vetítenék! —, noha a képernyőről is szinte sütött, és nemzeti önismeretünket éppúgy módosította, mint Gazdag Gyula' Lábbal tiport értékek Európában a szőnyeg egyszerű lakberendezési tárgy, amivel a padlót borítják, díszítik. A szép és értékes szőnyeg fogalma ma is világszerte összefonódik a „keleti” jelzővel. Így nevezik mindázokat a szövött és csomózott technikával készült alkotásokat, amelyeket ma már világszerte — s nem csak a keleti országokban — előállítanak. Századunk fejlett technikája ma már nemcsak az előállítókat segíti, hanem a szőnyegek bonyolultan szép mintázatát megkomponáló A tank? — ismételte Lili. — Nem látta azt még senki, csak kitalálták. Rémhír, hazugság. — Egy tank nem tévedhet el, csak úgy — hitetlenkedett Neviczky is. — Hát akkor minek beszélünk róla? — rántott egyet a vállán Lili. — De azért elég érdekes dolog lenne — játszadozott a gondolattal Kerczák, Ilyesmi még úgysem történt a vilá-- gon. Hogy eltévedjen egy tank! — Nem téved az el — próbálta józanul a dolgokat megítélni Neviczky. — De lehet, hogy nem is tank az, egészen más, mondjuk, például... — Lilinek nem jutott eszébe semmi. — Például? — ismételték a fiúk, mert Lili elgondolkodva nézte az eget, s ebből arra következtettek, hogy valami fontos közölnivalója lenne, de hirtelenjében elfelejtette. Illedelmesen várták, hogy eszébe jusson az az egészen más dolog, ami nem tank, egyáltalán nem az, de akkor micsoda? Mivel lehet összetéveszteni egy tankot? Mire hasonlít? — Az apám ezredes volt a háborúban; a háború már befejeződött... — És? — a két fiú nem értette, hova akar kilyukadni. — ö hisz benne — folytatta Lili úgy, mintha ez lenne az utolsó érve a tank mellett — Ha ezredes volt az apád, akkor ő csak tudja — hagyta rá Kerczák. Lili azonban már nem törődött Kerczák megjegyzésével, és azzal, hogy Neviczky arcán ott ült a meggyőződés: elhiszi az eltévedt tankot. — Mennem kell! Beregszász felől jön a felhő, ilyenkor biztos, hogy eső lesz Megfigyeltem már, ha Beregszász felől ilyen feketeség közeledik a Tisza felé, akkor esővel jön az éjszaka . .. A fiúk is belenyugodtak, hogy elmaradt a gyakorlás a folyótorkolatnál, a vízzel körülvett kis szigeten. Előttük ugyan még a megszokottnál is élesebb fények világítják meg a kökénybokrokat, a kőriseket, s messzebb pedig a magányos fűzfákat, de a vizek fölött, éppen ahova igyekeztek volna, tompán dörgött az ég — mintha üres vashordókat görgetnének valamelyik távoli vasúti rámpán. Az ég alján tűzből font kötelek kígyóztak át, s az egyre közeledő, fel-fellobba- nó villámok sürgették őket: sietniük kell, ha az eső elől haza akarnak érni. 14. A kiszáradt patakmeder felől, ahol Lili a káposztát kaoálta. eev keréknáros alak A bankettje, vagy a szintén említett Sára Sándor-alkotás, a Néptanítók. A Hatásvadászok a játékfilm műfajában szól(na) hozzánk; felemás döntéseink tükörképe, egyáltalán nem torz kép. Bár „a” színházról szól, érvényessége nemcsak ott jellemző. Szó sincs arról, hogy valamiféle műremek született: egy elsőfilmes, Szurdi Miklós biztató debü- tációját láttuk. Egy vidéki színház a Három a kislány bemutatójára készül a Jakobinusok című dráma helyett, melyet Gál Szabó, a koszorús író 951-ben írt, s nyilván a koncepciós perekre rímelése miatt akkor nem kerülhetett színre. Most is csak kamaraszínházban adhatnák elő, ha Horkai, a rendező ezt vállalná. A nagybeteg író azonban megérkezik a vidéki városba, hogy tanúja legyen darabja próbáinak. S az álpróbák megkezdődnek — a városi párt és állami vezetők is résztvevői a filantrópok ösz- szeesküvésének —, és egyre inkább „élesben” folynak ... Miközben a film azt a jelenséget ábrázolja, melyet elég sokszor tapasztalunk — mesei hasonlattal: „hozott is ajándékot a királylány, meg nem is” —, remek tablót kapunk a színházi közeg munkatársi, emberi viszonyairól, vezetett és vezető kapcsolatáról, város és színház, illetve minisztérium és színház esetenkénti díszharmóniájáról. A nagybeteg írót kúráfó kegyes hazugság előbb ösz- szefogja, aztán szétzilálja a társulatot; Horkai, ez a harmincas fiatal rendező sok kisebb, nagyobb megalkuvással a háta mögött úgy vállalja fel a darabot, hogy a leghalványabb reménye sincs a bemutatóra. Ahogy életre kel az a bábű, aki passzívan tűrte el a Három a kislány lélektompító próbáit, a színész, Szakácsi Sándor alakításának lényege. A csúcsjelenetben — megérez- zük, hogy nagy rendező lehetne — szinte kiüresül imént még lobogó tekintete, amikor egyik színész megkérdezi, miért lobog, hiszen nem lesz bemutató. Deus ex machinaként itt a halál — Gál Szabó tapintatosan elhuny a szállodában — lép közbe, s mehet a Három a kislány! Szurdi, Verebes István, Várkonyi Péter Endre végig élvezhető, helyenként szatirikus filmet írt, bizonyára tapasztalati tényezők alapján, hiszen Szurdi is, Verebes is ette a vidéki színész kenyerét. S, aki egy alkotó közösség közelébe kerül, vagy annak tagja — nemcsak színházról van szó —, az ismeri azt, amit ezek ott a vásznon átélnek, kompromisszumok tengerén hajózva is csak hittel lehet és szabad ... Vidéki, vagy volt vidéki színészek alakítják a film szerepeit, Szakácsin kívül a nagyszerű Udvaros Dorottya, Linka György, Végvári Tamás, Vajda László, Gera Zoltán, Zala Márk, a máris epizód díjas Hollósy Frigyes, a remek Kézdy György és a még szinte ismeretlen Töreky Zsuzsa, Eszenyi Enikő. Verebes István gerinctelen dramaturgja iskolapéldája a figurateremtésnek. Mondom, nem remekmű ez a rossz című film — a Hatásvadászok itt nem mond semmit —, néha tempótlan is, mégis: megérdemelné a nézői figyelmet. Leskó László tervezőket is. A képünkön látható angol gyártmányú mágneses adatrögzítő rendszer segítségével például az eddiginél sokkal változatosabb mintájú szőnyegeket lehet tervezni, illetve szövésre előkészíteni. közeledett. A rosszul kitaposott úton nehezen tartotta a kormányt, többször is meg kellett állnia, nehogy felbo- -ruljon. A kalapját ilyenkor még jobban a fejébe nyomta, a kabátujja könyökig felcsúszott, úgy festett, mint a középkori templomkertben várakozó parasztemberek, mielőtt bevonulnak a nagymisére. Keményszárú fekete csizmában és szürkés-fekete csizmanadrágban nyomta- tekerte a pedált, izgett-moz- gott az ülésen, erőlködve rá- hajolt a kormányra A két fiú messziről is jól kivehet- te, hogy mozdulatai dühösek és türelmetlenek, s az egyik kezében a kormánnyal együtt, a biciklipumpát is ott sízo- rongatja. Lili megfordult, megismerhette a férfit, mert meglepetten mondta: — Ez utánam jön... — majd látva a két fiú csodálkozó arcát, még hozátette: — Maradjatok mellettem. A Krasznán túlról, Ne- viczkyék falujából csak a magasra nőtt akácok meg a református templom tornya látszott. A kerékpáros éppen a templom vonalába került, mozgó alakja sokáig eltakarta a fénylő templomgom bot A falu fölött porfelhő kavargót t, mintha egy nagy földindulás nyelné el a falut, s a leomló házakból csak a kavargó por maradt volna meg. — Vihar lesz — intett a falu irányába Lili. A két fiú nem törődött már ezzel, tudták ők jól, hogy vihar lesz, majd legfeljebb hazáig futnak. Most mintha mi sem történt volna, leültek a földre, Lili elé. Várták, hogy mit akar a biciklis, aki megkerülte őket, majd pontosan Lili előtt megállt — Te itt vagy?... Várhatnak az emberek — mondta a férfi. — A fél faiu terád vár. Lili nem szólt rá semmit, sértetten indult tovább, durcásan vonogatta a vállát, jelezve, majd akkor megy haza, amikor kedve tartja. (Folytatjuk.)
