Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-20 / 92. szám

Csapolják a Balatont Kis tételek exportra A látszat csal - de nem egészen Itt nagy munkát kellene végezni Nyomáspróba szenny víziszap-berendezésen A hazai külkereskedelmi vállalatok a múlt esztendő­ben több százmillió dolláros forgalmat bonyolítottak le kisebb tételek szállításával. Ez elsősorban azért előnyös, mert az ilyen export gazda­ságossága az átlagosnál ked­vezőbb, és közvetve segíti a nagy tételű export bővítését is. Ugyanakkor tény, hogy a kisebb mennyiségek kivite­lének előkészítése, szervezé­se és bonyolítása az átla­gosnál munkaigényesebb. Több külkereskedelmi vál­lalatnál alakult olyan rész­leg, amely elsősorban az ap­rócikkek termeltetésének szervezésével és lebonyolítá­sával foglalkozik. A Tanim- pex új vállalkozási osztálya például a belföldi kapaci­tások feltárása mellett a kis cikkek kiviteléhez a piacot is kutatja. Az Intercoopera- tion szakmai tanácsadással segíti a hazai kisvállalkozó­kat, hogy gazdaságosan ex­portálható termékeik eljut­hassanak a külpiacokra. Az Interag kezdeményezésére ti­zennyolc termelőszövetkezet részvételével Intercoop iro­da alakult, amely szintén új exportcikkek gyártásának szervezésével foglalkozik. A Konsumex által alapított öt árucsereforgalmi társaság­ban 232 tagvállalat vesz részt. Elsősorban a határ­menti szabad termelői kapa­citásokat hasznosítják, nö­velve a szomszédos orszá­gokba irányuló exportot. A külkereskedelmi válla­latok fejlesztési alap átadá­Tovább növekszik a tej­termelés, — erről tanúsko­dik a Tejipari Vállalatok Trösztjének összesítése, amely az első negyedév ered­ményeit elemezte. A múlt év azonos időszakához képest 2,6 százalékkal növekedett az ipar és a tsz feldolgozó üze­mek együttes felvásárlása, ami azt jelenti, hogy mint­egy 14 millió literrel több alapanyaghoz jutottak a fel­vásárló üzemek. Az ered­mény azért is figyelemre méltó, mert a termelést ösz­tönző tej-prémium mérséklé­se hátrányt jelentett a gaz­daságoknak, — a jelek sze­rint — ezt a kiesést sikerült ellensúlyozniuk a hozamok Gabonanemesítési KGST-lanácskozás A búza, a rozs, az árpa és a triticale genetikájával, ne­mesítésével, vetőmagtermesz­tésével és agrotechnikájával foglalkozó KGST-meghatal- mazottak tanácsának 14. ülé­se kezdődött meg kedden Martonvásáron, a MTA Me­zőgazdasági Kutató Intézeté­ben. A programban résztve­vő nyolc ország — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelor­szág, Magyarország, Mongó­lia, az NDK, Románia és a Szovjetunió — szakemberei értékelik a tavalyi eredmé­nyeket, megvitatják az 1984 —85. évi feladatokat, s meg­ismerkednek a mesterséges környezetben — fi to trónban és üvegházban — végzett búzanemesítés és genetikai vizsgálatok eddigi tapaszta­tnia taival és továbbfejleszté­sük lehetőségeiveL A tanácskozáson beszámol­tak arról, hogy a meghatal­mazottak által koordinált munkabizottságok tevékeny­ségének eredményeként több korszerű fajtát, fajtajelöltet próbálnak ki az egyes or­szágokban. A martonvásari kutatóintézet vizsgálatai alapján került be például az idei hazai kísérletekbe két külföldi búza, a késői érésű csehszlovák Bu20 és a korai román F262. A kutatások fejlesztésére, a nemesítő munka korszerű­sítésére a programban részt­vevő országok úgynevezett alapanyagbázist létesítettek Odesszában, ahova minden ország elküldi a nemesítést vizsgálati anyagait, a fajta­jelölteket, törzseket, kombi­nációikat, sával is támogatják a ter­melők exportfejlesztési el­képzelésének megvalósítá­sát. A Hungarotex 11 szö­vetkezetnek harmincnégy­millió forintot, a Technoim- pex egy kisvállalatnak ki­lencmillió forintot, a Met- rimpex 5 vállalatnak, illetve szövetkezetnek huszonegy- millió forintot adott át a kis­tételű exportálható cikkek gyártásának fejlesztésére. A Külkereskedelmi Mi­nisztérium a párhuzamos exportjog kiterjesztésével is támogatja a kivitel bővítését. Jelenleg a szak-külkereske­delmi vállalatok többsége foglalkozhat olyan kis meny- nyiségűnek számító termé­kek külföldi értékesítésével is, amelyek közvetlenül nem tartoznak a profiljukba. A gépipari szak-külkereske­delmi vállalatok például bár­milyen gépipari terméket értékesíthetnek külföldön. A többi ágazatban a minisz­térium a múlt esztendőben mintegy 200 párhuzamos ex­portjogot adott ki, és ezt a gyakorlatot az idén is to­vább folytatja. A külkereskedelmi minisz­térium még a múlt esztendő­ben megkezdte megyei háló­zatának kiépítését Jelenleg négy megyében — Vas, Bé­kés, Bács-Kiskum és Csong- rád megyében — dolgoznak a minisztérium küldöttei. Az elkövetkezőkben tovább bő­víti a megbízotti hálózatát az év végéig még több me­gyében megkezdik tevékeny­ségüket a megbízottak. növelésével és a költségek szintentartásával. Minde­nekelőtt az állami gazdasá­gokban javulnak az ered­mények. A mezőgazdaság ál­lami nagyüzemei az első ne­gyedévben csaknem 6 száza­lékkal több tejet adtak: a 6-8 éve tartó, következetes keresztezési programok s az állomány genetikai értéké­nek javítása egyre-másra hozza meg a jó eredménye­ket. Ide sorolható, hogy az állami gazdaságok egy te­hénre jutó tejtermelése már tavaly meghaladta az 5000 kilogrammot és ez a telje­sítmény januártól március végéig tovább nőtt. A ter­melőszövetkezetekben szin­tén javultak az eredmények. A kistermelők kevesebbet adtak mint az elmúlt év azo­nos időszakában, ám ez nem következett be váratlanul, a hatodik ötéves terv állatte­nyésztési előirányzata szá­molt azzal, hogy miközben a kistermelői sertésállomány növekszik, ezzel szinte ará­nyosan csökken a szarvas­marha-tartás. Létszámában kicsi az a nagyatádi pártalapszerve- zet, amelynek Fata László MÉH-telepvezető a titkára. Mindkét feladatát — a párt­titkári tisztséget és a gaz­daságvezetői posztot is — negyedszázada látja el. — Sajátos helyzetben va­gyunk. Tizenkilenc kommu­nista tartozik hozzánk, de több kisüzem, illetve szol­gáltató ágazat itteni kiren­deltségének — telepünk, a Dédász, a Kögáz, a Kapos- vill, a Patyolat — a dolgo­zói, valamint kisiparosok. Többségüknek a munkája olyan, hogy gyakran vannak távol, nemcsak nappal, ha­noin este is: a lakossági ké­Angolna a csapdában, hajók a Sión Csapolják a Balatont, mert magas a vízállás. — A szabályok szerint a siófoki vízmércén mérve száz centiméteres vizszinten kellene tartani a Balatont — tájékoztatott Soha Szil­veszter, a Balatoni Vízügyi Kirendeltség vezetője. — Vízminőségvédelmi okokból azonban magasabb szintet tartunk: télen is öt centivel volt magasabb. Az olvadás és a tavaszi esőzések után száztizenhárom centit mu­tatott a mérce. Ezért nyi­tottuk meg a Sió csatorna zsilipjeit, s tíz centiméterrel kívánjuk csökkenteni a Ba­laton szintjét. Meg két hé­tig tart az eresztés, hatvan- millió köbméter folyik le a a tóból a Sión át a Dunába. A tavaszi csapolás idejére kitették az angolna-csapdá­kat is a zsiliphez. — Sikeres a halászat — mondta Horváth Károly, a Balatoni Halgazdaság igaz­gatója —, a csapdákból ed­dig hatvan tonna angolnát emeltünk ki. Négy halász, egy sofőr éjjel-nappal végzi ezt a munkát. A halak hat­vanöt-hetvenöt dekásak. A csapolásból hátralevő idő­ben még harminc tonna an­golnát várunk. Az egész mennyiséget Belgiumba és az NSZK-ba szállítják a ka­mionok. A Sió magas vízállása idején hajók közlekednek a csatornán: összesen tíz vízi­jármű teszi meg az utat a Balaton és a Duna között. A Sió torkolatától egy kotró­hajó csoportot vontatnak föl a Balatonra. A Budapesti Közlekedési Vállalat két mesés nevű vízibuszt hoz a tóra. A Bajai Vízügyi Igaz­gatóság Csanád vontató mo­torosa — s még két hajója — pedig elhagyhatja a fü­redi javítót. A Dunáról két önjáró uszályt várnak, majd a Siófoki Kőolajveze­ték Építő Vállalat egyik ha­jója indul a folyóra. A csa­tornán most nagy a forga­lom, a Balatonon még nem. Két járat szeli csak a vizet: Badacsony és Fonyód, vala­mint Füred és Siófok kö­zött A Szántód—Tihany kö­zötti úton vasárnap tizen­nyolc fordulót tettek meg a kompok. Több mint három­ezer utasuk volt, 700 gépko­csit — közülük száznyolcvan külföldit — szállítottak a két part között. — Hétfőn és kedden ti­zenháromszor fordultunk — mondta Jankovics András, a siófoki hajóállomás vezető­je. — Még nagyon „tavaszi” a forgalom. rések, panaszok intézése szólítja el őket. Ez nehezíti ugyan a taggyűlések össze­hívását, a múlt évben még­is csupán egy taggyűlést kellett elhalasztani, később azonban ezt is pótoltuk. A képzést pedig úgy oldottuk meg. hogy mindenki a mun­kahelyén vesz részt a szak- szervezeti—politikai okta­tásban. Többen járnak esti egyetemre, marxista közép­iskolába is. Miközben beszél, arra gon­dolok, hogy mi ad erőt, energiát e fontos parttiszt­ség betöltéséhez. Hiszen a gazdasági feladat mellett, a telep irányítása, az évi 10— 11 milliós terv teljesítése, a csaknem 300 vagonnvi hul­ladék átvételének, továbbí­tásának megszervezése, a munka irányítása rengeteg idejét veszi igénybe. Az az elkötelezettség a forrása, amely 33 esztendővel ez­előtt, 1950-ben a kommunis­ták soraiba vitte. — Kommunistáink itt, a telepen, és a többi munka­helyen szolgáltatást látnak el; nagyon fontos ez a te­rület, hiszen a munka ré­vén befolyásolhatjuk a la­A Budapesti Vegyipari Gépgyár tabi gyáregységének épületei mellett, a mezőn tar­tályok sorakoznak. Sok tar­tály van ott. Az arra járók persze következtetnek ebből, mégpedig így: minek gyárt­ják a monstrumokat, ha az­tán senki sem veszi meg azo­kat, és a gyár mellé kerül­nék, elfoglalva a jó termő­földet. A gyáriak azonban elmondják annak, aki nem­csak következtet, hanem ér­deklődik is, hogy ezek lát­szat-tartályok. Mármint lát­szat, hogy nem lehet eladni őket s azért hevernek. A már eladott gyártmányokat teszik ki oda, csupán a megrendelők késlekednek, netm viszik el a kifizetett hol­mit. A látszat tehát csal. De nem egészen. A tabi gyárban ugyanis valóban egy sor gonddal küszködnek, még a tartályok miatt is fő a fejük. Így hát sovány vigasz, hogy a mezőn levő „holmi” nem okoz nekik gondokat. Czékus István műszaki ve­zető felemás emlékeiben és szintén felemás reményei kö­zött tallózgatva mondta: — Tavalyi első félévünk remekül sikerült, azután a másodikban kezdődtek a ba­jok. Most az első félévre jól be voltunk táblázva, megy is a munka, de a második ... Újra itt az anyaghiány ár­nyéka. Nem tudunk igazán ütemesen, folyapiato&an ter­melni. Mindent persze nem lehet rákenni az anyagellá­tásra, de bajaink legnagyobb része mégiscsak ebből szár­mazik. Szervezéssel sok apró hibát meg lehet szüntetni, de ez sem gyógyír mindenre. Hiába erőlködünk, s hiába próbál meg mindent a bu­dapesti gárda, ha a szállí­tóink nem tudnak anyagot adni, akkor mi itt megsza­kadhatunk ... Csupán ennyi volna a baj? (Csupán — e szó perszenem egészen helyénvaló, nem is a gondok nagyságrendjére próbálunk vele utalni, ha­nem inkább arra: egyedüli nehézséggel talán könnyebb volna megbirkózni.) A kérdés föltevésekor már kész a vá­lasz is: nem „csupán” ennyi a baj. A meglevő megren­delések teljesítését anyag­hiány nehezíti ... A műszaki vezető folytat­ja: — ,.. és még egy sor probléma forrása, hogy el is maradnak a megrendelések. A tartályok iránt visszaesett a kereslet. Tavaly sokat gyártottunk — viszonylag so­kat, de nem annyit mint régebben — az 1983-as első félévre egy darab sincs a programban. Másik fő ter­mékünk az olajtüzelésű ka­zán. Elképzelhető, hogy a mai helyzetben nem kapkod­kosság hangulatát. Ezért kommunistáink képzése mellett legfontosabb felada­tunknak tekintjük a szol­gáltatás minőségének a ja­vítását. Azt tűztük célul, hogy csökkenjen a panaszok száma. Legutóbbi, márciusi tag­gyűlésükön épp erről tár­gyaltak. Látom Fata László arcán az örömet, amikor azt mondja, hogy kommunistáik eredményesen dolgoztak, ke­vesebb lett a szolgáltatással kapcsolatos panasz. Bevon­ták ebbe a munkába a ki- rendeltségeknél, fiókoknál levő szocialista brigádokat, az ő munkájuknak is ered­ménye ez. Ezek a kis közösségek az egész járásban vállalták az öregek napközi otthonaiban levő rádiók, televíziók tár­sadalmi munkában való ja­vítását, a brigádok egy ré­sze pedig az óvodákat, is­kolákat patronálja. — A múlt évben 500 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek — újságolta öröm­mel a pártszervezet titkára. Sajátos helyzetük folytán — pártalapszervezetük terü­letén nincs KISZ-szerveret nak utána a vevők. Ebből még raktáron levő készlet is van. Természetesen gyár­tunk még egy sor terméket és végzünk egyedi munkákat is, de egy ilyen gyár soro­zatban készülő,' bi .tonságos, könnyen eladható, keresett alaptermékek nélkül fél lá­bon áll, ki van szolgáltatva a partnerek kénye-kedvének. Gyáregység vagyunk, a fel­adatokat a központból, Bu­dapestről kapjuk. A jelenle­gi szervezési rend szerint a mi dolgunk a végrehajtás. Nem is volna ez baj, ha az egész BVG dugig lenne mun­kával. De hát a nincsből nem tudnak elegendő meg­rendelést ránk osztani „oda- föntről”. Panaszáradatnak tetszik mindez. Az is volna, ha a tabiak nem próbálnának ten­ni valamit a kedvezőtlen konstellációban. Viszont a hatalmas üzemcsarnok mé­giscsak naponta megtelik élettel, zajjal, hegesztés-illat­tal, köszörülésszikra-zápor- ral... Dolgoznak, hatalmas vasszörnyeket készítenek és apróbb holmikat is gyárta­nak. — A Kohászati Gyárépító •Vállalatnak csinálunk ívke­mencéket, a pécsi szennyvíz- telepre szállítunk iszapmele­gítő hőcserélő berendezést. A kaposvári Mezőgépnek KCR darukhoz főkarokat készí­tünk, forgácsoló bérmunká­kat végzünk ... Sorolhatnám még hogy mi mindent csi­nálunk. Ezek egy része köz­ponti program alapján megy, a többit magunk szerezzük. Szükség van saját munkavál­— nehéz a pártépítés. A fiatalok munkáját és azo- két, akik alkalmasak a párt­tagságra, különösen nagy figyelemmel kísérik. Terv­szerűen beiskolázzák őket politikai iskolára, így sike­rült a múlt évben két kom­munistával erősödniük. Ha­marosan megoldják az alap­szervezeten belüli politikai oktatást is. Egyik kommu­nistájuk, Kiss József most végzi a marxista esti egye­temet; ennek befejezése után ő lesz a propagandista. Huszonöt esztendő alatt gazdasági munkájáért há­rom kiváló jelvényt kapott Fata László — egyszer a telep is kiváló lett —, párt­munkájáért pedig november 7-én a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. Ezekről így vall: — Nem tagadom, jólestek ezek az elismerések. A leg­boldogabb azonban akkor leszek, ha majd azt hallom: városunkban és a járásban mindenki elégedett a szol­gáltatással. Ez volna alap­szervezetünk és kommunis­táink munkájának igazi el­ismerése ! Salai László lalásra, másként nem tud­nánk kitölteni a kapacitást. — Akkor most teljes a függőség, vagy önállóak? — A programot Budapest­ről kapjuk. De a réseket ma­gunk töltjük ki. Csakhogy a központosított rendszerre be­rendezkedett gyáregységünk­ben nincs megfelelő szerve­zet az ilyen önálló üzletköté­sekre. Így mindenkinek, aki részt vesz ebben, munkaköri kötelezettségén kívül kell többletfeladatokat vállalnia. Ez nem panasz akar lenni, csupán egyszerű tényrögzítés. Hiszen készséggel vállaljuk a többletet, inkább mint azt, hogy leálljon a gyár munka híján. Tisztul a kép. De „kere­sőnkben” még vannak ho­mályos részletek. Például: meddig lehet így elvinni a tabi gyár „vonatját”? Egy darabig el-eldöcög a szerel­vény ideiglenes pályán is. de valóban jól csak erős, hosz- szú ideig tartó síneken lehet utazni... — Mi lehet a megoldás? Milyenek a reményeik? — Nézzük először a főter­mékeket A tartály most le­szálló ágban van, de ma­radhat sorozat-gyártmány, csakhogy nem olajtárolásra, hanem egyéb célokra. Szenny­vízkezelésre, folyékony mű­trágya tárolásra eddig is vit­tek • tőlünk tartályokat Első­sorban a szennyvízben bí­zunk, hiszen a környezet­védelmi program közismert. Számunkra ez pótolhatja az olaj miatt begyűjtött veszte­ségeket A kazánok sem hal­tak meg, csakhogy gázégővel kell helyettesítenünk az olaj­égőt. Jó volna, ha minél több olyan egyedi munkánk lenne, mint a szennyvíziszap- hőcserélő. És egyelőre marad a sokféle kooperáció, apró­munka. De mindenképpen szükségünk lesz valamilyen új sorozat-termékre is. Mi lesz az? Ez nem tőlünk függ. Itt ebben a gyárban nagy munkát kellene végezni, át­vitt értelemben is, de szó szerint is véve a kifejezést. Kisegítenek bennünket a „szerzett” kisebb munkák — például a raktári kiskonténe- rek — de embereink, gépé- ink, építményeink nem ezek­re valók. A tabi gyár „óriá­sok” készítésére épült Ma ilyenek nem nagyon járnak felénk, de reméljük nem búcsúztak el tőlünk örökre. Itt el kell kattintanunk gé­pünket. Ennél elesebb képet ma nem lehet készíteni ra­bon. S ha Valaki megszem­lélte a „fotót”, elgondolkod­hat rajta, hogy az életlen foltok a tartós válságot jelzik-e avagy a tisztuló hely­zet tünékeny maradékai. Bíz­zunk inkább az utóbbi felté­telezésben: abban, hogy a tabiak s budapesti irányítóik megtalálják az eszközöket a felemelkedéshez. Luthár Péter SOMOGYI NÉPLAP Több a tej ELKÖTELEZETTEN >

Next

/
Thumbnails
Contents