Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-19 / 91. szám

Gyümölcsfákat ültetnek Kereskedelmi „őrjárat” Kaposváron Lakócsai terefere • • Otvennél fordul a kerék Klub értelmiségieknek Senki sem lesz mérges, ha majd állandóan csöng a te­lefon, s az érdeklődők amiatt reklamálnak: nem fértek be a városi népfrontakadémia programjára. Az egyik idei terv ennek a megszervezése. A sikert jó előre „beprogra­mozzák” olyan országos hírű szakemberek és közéleti sze­mélyek meghívásával, mint például Bognár József aka­démikus. Harangozó Gyula városa népfronttitkár örömmel újsá­golta, hogy még áprilisban szeretnék megalakítani a ka­posvári értelmiségi klubot Bárkit szívesen látnak majd minden programon. Tiszták-e az üzletek? Sok ember érdeklődését kí­vánják kielégíteni azzal, hogy együttműködnek az iskolák­kal. A tantestületek hamaro­san megvitatják az iskola és a szülői ház kapcsolatát. A mozgalom a szülői munka- közösségek révén kapcsolódik be, összegyűjtve a kaposvári édesanyák és édesapák véle­ményét. A fogyasztók városi taná­csa a kereskedelmi ellátás, a szolgáltatás minőségével fog­lalkozik. Hatósugara egyre nagyobb, így az emberek bi­zalommal fordulnak bejelen­tésükkel, panaszukkal, javas­latukkal hozzájuk. A vállala­tok, a szövetkezetek előmoz­dítják ezeknek megoldását, orvoslását Közérdekű lesz a vizsgálat a megyeszékhely üz­leteinek belső és külső rend­jéről, tisztaságáról. Ez persze csak akkor hoz eredményt ha a város lakói szintén el­mondják észrevételeiket A tizennyolc körzeti nép­frontbizottság többsége egyre önállóbb, kezdeményezőbb. Jelzéseik nyomán a városi tanács pótolja a játszóterek megrongált fölszereléseit, el­veteti a városgazdálkodási vállalattal a hulladékot, és így tovább. Különösen élen j'ár ebben a donneri, a toponári, a Vö­rös Hadsereg úti, a Petőfi utcai, a kaposfüredi és a tüskevári körzet. Sajnosi, van még öt, amely nem szerezte meg a szükséges gyakorlatot az önálló tevékenységhez. A városi bizottság ajánlásai, a körzeti pártszervezetek út­mutatása, segítsége azonban meggyorsítja fejlődésüket Egymillió a hulladékért A Hazafias Népfront me­gyei elnökségének támogatá­Talán senkivel sincsenek az emberek olyan jó viszony­ban, mint a postással. Falun ez természetes. A „postás bácsi” megszólítás még a fia­talabbaknak is kijár, és szin­te az ajtóban várják őket az otthon levő idősebbek, a kis­mamák. A régi kérdés min­dennap ismétlődik: „Van-e levelem?” A postai szolgálta­tás most tervezett újdonsá­gai miatt azonban olyan meg­lepő dolgok iránt is érdek­lődnek hamarosan, hogy meghozta-e a gyógyszerü­ket ...- Most, hogy drágább a busz­és a vasúti jegy, szívesen áldoznák az emberek tizen­öt forintot azért, hogy a postás hozza meg a gyógy­szert a másik községben vagy városban levő patikából. A soproni postaigazgatóság te­rületén kísérleteztek vele, s hamarosan a pécsi igazgató­ság területén is bevezetik ezt az új szolgáltatást. Termé­szetesen csak azt vállalják, hogy a receptre adott gyógy­szereket viszik el. Az olyan aprófalvas mo­sával megkezdődött a hasz­nos hulladék összegyűjtése a megyében. A kaposváriak a körzetek réven ősszel kapcso­lódnak be a mozgalomba. A szervezés természetesen már megkezdődött. Körülbelül egymillió forint bevételre számítanak, s ebből az ösz- szegből — a lakosság véle­ménye alapján — a legfon­tosabb városi fejlesztésekhez járulnak hozzá. A társadalmi munkában elsősorban azt tűzték ki cé­lul, hogy minden vállalás pontosan meghatározott le­gyen, ne pedig általános. így nagyobb a haszna, könnyebb az elszámolás. Már most nagy az érdeklődés a fák és á virágok tavaszi elültetése iránt; a városi népfrontbi­zottság húszezer forintot ka­pott erre a célra, s úgy dön­tött, hogy gyümölcsfákat sze­rez be, s azokat a kaposfü- redi, toponári városrészben, az új utcákban ültetik eb A tavaszi limlom-akcióban, nagytakarításban most mára város környékén négy nép­frontbizottság — a zimá- nyi, az őrei, a somogyaszalói, a magy a regresi — is részt vesz a körzetekkel együtt Ezután mindig gondolnak ezekre a községekre, amikor béke- és barátsági gyűlése­ket, egyéb rendezvényeket terveznek Kaposváron, hi-"* szén az ott élő emberek szin­tén igénylik a tájékoztatást, a politikai párbeszédet. Vélemények a városfejlesztésről Az ősszel fölmérik, milyen szerepet tölt be a városi népfrontmazgalam a nyílt várospolitikában. Harangozó Gyula városi népfronttitkár elmondta, hogy előtte tájé­kozódnak a körzetekben: mennyire ismerik a kaposvá­riak a fejlesztési elképzelé­seket, terveket a miként vesznek részt a meg valósí­tásban. Ezzel függ össze az a tö­rekvésük, hogy minél több kaposvári fiatalt vonjanak be a közéletbe. Az első lépése­ket már megtették, hiszen a városi KISZ-bizottsággal kö­zösen ifjúsági fórumokat tar­tanak. Ezután is terveznek ilyet a fiúk és a lányok ugyanis szívesen vállalják a feladatokat, s első kérésre felajánlják a társadalmi mun­kát. Lajos Géza gyében, mint Somogy, külö­nösen nagy örömet szerzett, hogy az emberek — a becsü­letre, a bizalomra építve — sürgős távhívásra igénybe ve­hetik a segélykérő telefono­kat. Különösen sokat jelent ez a lehetőség a családok­nak, amikor táviratot kell feladniuk. Eddig még senki sem élt vissza e helyzettel, szívesen fizette be a tartozá­sát. Elképzelés arra is van, miként használhatnák ki job­ban a kis településeken dol­gozó postások munkaidejét, összhangban a lakosság igé­nyeivel Már megkezdték a tárgyalásokat arról, hogy a postahivatalok kis tanácsi ki- rendeltségként dolgozva kiál­lítanák a járatleveleket, mindenben segítenének a falusi embereknek. A szolgáltatás javítása ér­dekében kísérleteznek a cso­magok átvételével és feladá­sával. Somogyi üzemekben is gondot okoz, hogy a pénzt nem adhatják föl a munka­idő után, mert akkor már nem fogadják el a postán. Sok helye* ezt azzal hidal­Mintha pólyást tartana Portölcsért csavar egy go­nosz kis fuvallat a Petőfi utcán. De most még nyájas marad az idő, majd délután terít felhőponyvát a falu fö­lé. Két asszony beszélget horvátul egy ház előtt, ürü­gyünk van, hogy megszólít­suk őket. — Itt a harmadik ház el­hanyagolt, üres, pedig vala­ha szép épület lehetett. Ki­haltak a gazdái? — Nem úgy van — mérik fel a kérdezőt, hogy befo­gadják-e a jóízű terefere kettősbe kéretlen harmadik­nak. — Pásztor lakja, a pásztorembernek meg ott a tanyája, ahová szerződött. Félévente egyszer, ha elve­tődik haza. A válasz az elfogadás biz­tosítéka. Most már könnyen gördül a szó, akár a kavics­bányában megcsúszott kő. Miről beszélgettek, mielőtt bekéredzkedtünk hívatlan harmadiknak, illik megkér­dezni. — Ö, régi dolgokról — vá­laszolja a testesebb. — Az egészség gyengébb lábakon állt akkoriban, itt tartottunk a szószövésben. Házilag gyó­gyítottuk még a tüdővészest is, tejjel és gyengés ételek­kel. Felkapja a fonalat a má­sik, a vékonyabb asszony: — Gyorsabb volt a halál kaszája. Lám, a saját test- vérnéném esete is: március­ban mezítláb kiment a kút­ra, májusban már el is vitte a betegség. Így ment ez. — A gyerekek is hama­rabb haltak — veszi vissza a szót a testesebb. — Bölcső­de, óvoda nem volt, vittük ki szegényeket a földre, ahol dolgoztunk. Sátrat ják át, hogy egy postai dol­gozó kitelepül az üzembe, s ott veszi föl a pénzküldemé­nyeket. Ennek a fordítottja is enyhítheti a gondokat, mi­kor a gyári megbízott gyűj­ti össze a csekkeket és a pénzt, s viszi el nap közben a postára. Pécsen már buszjegyeket is árusít a posta. Igen jó a tapasztalat. Az ezzel foglal­kozó dolgozókat érdekeltté tették: harminc fillért kap­nak minden eladott jegy után. A pécsi igazgatóság jó tö­rekvései a somogyi területen is javítják majd az ellátást. Ehhez azonban arra is szük­ség van, hogy a helyi ötle­tek is megvalósuljanak. Min­denhol gondolják át, hol és mivel könnyíthetik meg a faluin — elsősorban a társ­községekben — élő emberek dolggt A postástáskában megfér a levelek, a pénzesutalványok mellett a gyógyszeresdoboz. S talán ezzel nincs is vége a sornak, hiszen sok még a kihasználatlan lehetőség. L. G. emeltünk ágakból, ott gőgi- cséltek a teknőben. Aztán ugye, arra a gyenge tejszag­ra csak meglepett egyet-ket­tőt a kígyó. Legalábbis én hallottam ilyen esetről... Bolhát tett a fülünkbe. Most már illendő bemutat­kozni is. Az egyiket Somogy- vári Pálnénak hívják, a má­sik neve Dudás Józsefné. Ki­derül hamar, hogy a So- mogyvári is Veriga volt haj­danán, s Verigából több is van arra a talpazatra vésve, melynek tetején kőkatona álldogál egy kisgyerekkel, az első háború halottaira em­lékeztetve a maiakat. Hamarosan be is invitál A korábbi évekhez képest kisebb ütemben, az anyagi erőket a fontosabb részfolya­matok korszerűsítéséire össz­pontosítva folytatják a mű­szaki fejlesztést az élelmi- szeripari üzemekben, ame­lyek a lakosság ellátásán kí­vül egyre fontosabb szerepet töltenek be az exportban. Termékeik egyötöde kerül külföldre. Az ötödik ötéves terv időszakában több mint 50 milliárd forint jutott az ágazatban beruházásra és az exportot ösztönző hitel­konstrukció keretében is mintegy 10 milliárd. A Kaposvári Cukorgyár ennek a programnak a ke­retében még az idén befeje­zi a répafogadó állomás re­konstrukcióját. Melynek cél­ja a nehéz fizikai munka megszün tetése. — Szeptember elsején üzembe helyezzük a répafo­gadó állomást — mondta Kopp Károly igazgató. — 1978-ban kezdődött a beru­házás, háromszázmillió fo­rintba kerüL Ennek során el­készült az új vágány- és út­hálózat, ahol fogadjuk a ré­pát. Vontató berendezés, föld alatti csatornahálózat, vízágyú mozgatja az üzemen belül a cukor alapanyagát. I A vagonokból, teherautókról I víz mossa le majd a répát. I Hátra van még az ülepítő bennünket az egyikük, a ga­lambos lánynevű Golubics Katica néni. De régen visel­te már ezt a nevet! Igaz, asszony sem volt sokáig, negyvenhatban itthagyta a földi világot az ura. Most a lányáéknál él és sző azon a hozzá nem értőnek bonyolult faszerkezeten mindennap, pedig tíz éve nyugdíjasa a háziipari szövetkezetnek. Mintha pólyást tartana, olyan gyengéden fogja, kite­rítve előttünk az egyik szép munkáját. — Az ember gyereke, ha megöregszik, csak üljön és panguljon? Akkor mire az élete? Hetvenegy éves va­gyok és kedvem lelem a szö­vésben! Hosszú futókat ké­szítek éppen. Az én szemem­nek szépek ... Szépek a miénknek is. — Tudja, ötven évnél for­dul a kerék. Addig föl-föl, egyre csak föl, az ember mindig reménykedik, akar valamit. Aztán onnan csak lefelé, előbb lassan, szinte észre sem venni, aztán egy­re gyorsabban. Az a baj, hogy az öregek elmennek sorban, alig marad barát­nőm a régi világból. Okos­ság nincs az idő ellen, apel­lálni nem lehet. Kitérve a téma elől, régi idők konyhájáról kérdezem. Mondja is, talán ő is örül a váltásnak. — Parasztkalács, az volt ünnepen, nem sütemény. Vagy üres volt a kalács vagy túrós. Mindenkinek íz­lett, nem hányt utána senki. A dödölle is jó volt, mi csak gánicnak mondtuk. Aztán a töméntelen bab, meg ká­poszta amit megettünk! Nevet. Megpótolt, de sok hófehér foga van még. Azt hiszem, vasárnap megsüti azt a parasztkalácsot! megépítése, amelynek célja a vízfogyasztás csökkentése. Ki­alakításra vár a gaz-, a föld-, a homok-, a törmelék- fogó berendezés. Most készül a répatároló és a szalaghíd, befejeződött a répamelegház, a vezérlőtoroíiy, a leraKósza­lag és -gém kialakítása. A hátralevő időben 50 millió forint értékű munkát kell még elvégezni. A jelentős beruházást rész­ben saját erővel valósítják meg. Fő partnereik: a Dél- viép, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat, a Tanép és meg harminc (!) üzem, melyek a különböző gépeket, berende­zéseket szálút ják. — A répafogadó új terü­leten készül a gyár megle­vő működését nem befolyá­solja — mondta az igazgató. — Várhatóan minden csú­szás nélkül kész lesz. Ebben fontos feladata van a Dél- viépmek, mivel az ő munká­juk — alapozás, építési mű­tárgyak — után tud bekap­csolódni a többi vállalat Sze­retnénk az idei kampány előtt kipróbálni az új rend­szert azért, hogy szeptem­berben már fennakadás nél­kül fogadhassuk a cukorré­pát. A többi gyárban — Sár­váron és Ercsiben — is tö­kéletesítik a gyártást, mo­dernizálják a répa gépi foga­dását Az élelmiszeripar más Kommunista műszakok Szép hagyomány, hogy ta­vaszi szabad szombatokon is benépesülnek a somogyi üzemek. Városainkban, inagyközségeinkben, sőt a ki­sebb településeken levő gyá­rak, vállalatok, üzemek, in­tézmények dolgozói is össze­gyűlnek, hogy önzetlenül dolgozzanak valamilyen kö­zös célért. < Tavaly a mozgássérültek barcsi intézetének építésére indított társadalmi akció mozgósította megyénk min­den jó érzésű emberét; so­kan ajánlották föl egynapi munkájukat, keresetüket. S az idén is mindenütt talál­tak valamilyen lelkesítő célt. Egyik helyen a vállala­ti szociális alap kiegészíté­se, a családalapító fiatalok segítése, másutt óvoda, böl­csőde, öregek napközi ott­honának gazdagítása, fölsze­relések és berendezések vásárlása volt az ösztönző cél Néhol a KISZ-tagok az így keresett pénzből ren­dezték be az ifjúsági klu­bot vagy mentek — mennek — országjáró kirándulásra. Találkoztunk szabad szom­baton kommunista műsza­kot tartó munkásörökkel, ők a megyeszékhely parkjainak a rendezésén, szépítésén fá­radoztak; láttunk több vá­rosban ilyen munkát végző szocialista brigádokat. Ha valaki tanúja volt ezeknek a kommunista műszakoknak, tapasztalhatta a lelkesedést is és a végzett munka örö­mét. Volt, ahol a vállalat gaz­dasági, párt- és társadalmi szervezeteinek vezetői üdvö­zölték — a feladatok ismer­tetése előtt — a szabad ide­jüket közösségi célra fel­használó dolgozókat, hang­szóróból zenével köszöntöt­ték a munkában kiemelke­dőket. S a település fejlesz­tése, gazdagítása érdekében nemcsak a helyben dolgozó­kat lehet itt megtalálni, ha­nem azokat is, akik a kör­nyező íalvakból vagy távo­labbról járnak be dolgozni. Ezzel kifejezésre juttatják: nemcsak munkahelyük ré­vén tartoznak ahhoz a gyárhoz, üzemhez, hanem a közösségi feladatok vállalá­sában is. Ezért töltenek be ezek a kommunista műszakok min­denütt nagy szerepet a kö­zösségi szellem és az össze­fogás erősítésében. Ezért kell törekedni arra, hogy érvényesüljön ezeknek han­gulata, s valósuljon meg más, hétköznapi feladatok megoldásában is. területein is kicserélik a rosszabb hatásfokkal működő egységeket. A konzervipar­ban például a dunakeszi üzemben fokozzák a diabeti­kus készítmények előállítását, Debrecenben modern kon­zerv-záró vonalat szerelnek be, a szegedi gyárban pedig hűtőház épül. A húsipari üzemek szin­tén korszerűsítik az egysége­ket, a borsodi vállalatnál megkezdték a dobozolt mar­hahúsok készítését Gyulán szalonna gyorsfagyasztó be­rendezést, a Zala. megyei vállalatnál központi csonto­zó- és bontóüzemet szereinek fel A baromfiipar — amely ér­tékesítési nehézségekkel küsz­ködött — a minőség javítá­sára, a gazdaságosság növe­lésére korszerűsíti a terme­lést A kecskeméti üzemben fagyasztó alagutat adnak át, és elkészült a hűtöház re­konstrukciója. Orosházán fo­lyamatos fagyasztót szerez­nek be és elkészült a 400 tonnás hűtőtároló. A győri keksz- és ostyagyárban 380 millió forintos beruházási program kezdődött a lisztes- áru készítésére. Gyógyszer a postástáskában LesKn László Ürügy a beszélgetésre: pásztorház Sz. L. Élelmiszeripari korszerűsítések Folytatódik a cukorgyár rekonstrukciója

Next

/
Thumbnails
Contents