Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-16 / 89. szám
Egészségnevelés a középiskolákban Ülést tartott a Vöröskereszt megyei vezetősége A Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusán született határozat alapján alakultak meg a középiskolákban az önáMó vörösfkeresztes alap- Rzerveoetek, amelyek korábban a KISZ -szervere! ek kereteiben működtek. Megyénkben az 1978—1979-es tanévtől tevékenykednek a középiskolai alapszervezetek ivnáíkían; azóta végzett munkájuk tapasztalatait összegezte a Magyar Vöröskereszt Somogy megyei vezetősége, s megállapította, hogy a szervesetek programjai szorosan kapcsolódnak az iskolák oktatási-nevelési feladataihoz. Somogybán tizenöt középiskolai vöröskereszt es alap- svervezet, működik, tizenkettő a szakmunkásképzőkben. A . két iskolátipusban több mint ezer hétszáz fiatal vesz reszt a szervezet munkájában. A vöröskereszt es munka hagyományos területei — az egészségvédelem, az elsősegélynyújtás, a családi életre nevelés, a káros szenvedélyek megelőzése, a tisztasági mozgalom — külön hangsúlyt kapnak az iskolai szervezetek tevékenységében. Az ifjú vöröskeresztesek részt vesznék a lakóterületi, üzemi, munkahelyi tisztasági mozgalmakban, a parkok, játszóterek rendben - tartásában, a fásításban és a ' sportolásra alkalmas területek földerítésében, karbantartásában. Ugyanakkor meglepő, hogy iskoláink, diákotthonaink nem fordítanak kellő gondot tantermeik, hálóik, műhelyeik' tisztaságára. Hét középiskolánk, nyolc szakmunkásképzőnk érdemelne ki csupán a tiszta iskola címet. Nincs nagyobb tisztaság a diákok hálóiban sem. A középiskolai vöröskeresztes alapsizervezetekben a családi életre nevelés kiemelt feladat, ehhez kapcsolódnak a csecsemőgondozási tanfolyamok. A középiskolai diákotthonokban ritkán esik szó erről a témáról — állapította meg a Vöröskereszt megyei vezetősége. Az idősek gondozásában példásan részt vesznek a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépíkkola, Sietve az SOS. «zárná ipari szakmunkásképző ifjú vönöskeresztesei. Az öregek napknra otthonát is rendszeresen látogatják a fiatal vöröskereszt esek. mtV sorokat szerveznek számukra. segítenek az egyedül élő idősebb emberek hétköznapi gondjainak enyhítésében. A vezetőségi üléses» értékelték az egészségneveiésá hetek, hónapok megyei tapasztalatait tv Először foglalkozott eeset a témával a testület. Példás kezdeményezésként értékelték a tegnap véget ért igali eseménysorozatot, amelyben az egészségnevelés mellett a környezetvédelemmel is foglalkoztak. — Az egészségnevelési pr<>g- ramot ezentúl beillesztik a települések közművelődési terveibe — mondta dr. tJjsághy Erzsébet, a megyei vezetőség elnöke. Többet foglalkoznak ezeken a rendezvényeken, az idősek sajátos egészségügy'! gondjaival, a környezetvédelemmel, a fiatalok körében a családi életre neveléssel. H. R. Kellene a szakmunkás Képzés gondokkal — Nagyatádon Mennyiben más a nagyatádi szakmunkásképző intézet, mint a megye többi iskolája? Általánosítható az itteni kép? — erre kértünk választ Mohári Jenő igazgatótól, aki munkatársaival ezekben a napokban készítette el a felvételi jelentkezésekről szóló kimutatást. — Lesz-e elég szakmunkástanuló? — Erre ma még nehéz választ adni. Mert szükség lenna huszonkilenc esztergályosra, köszörűsre és marósra, de mindössze tizen- ketten jelentkeztek. A Danu- via négyes gyárából jelezték, hogy szívesen fogadnának nyolc szerszámkészítő tanulót, ám egyetlen jelentkezőnk sincs eddig. Persze még változhat a kép. Részben átirányítással, részben újabb jelentkezőkkel. Ugyanis még mindig tartja magát az a szemlélet, hogy csak jrégső esetben engedik a szülők gyermeküket szakmunkásképzőbe, inkább a gimnáziumok és a szakközépiskolák felé kacsingatnak. Bizonyíték erre az is, hogy amíg nálunk nincs elegendő jelentkező, a gimnáziumban túljelentkezés van. Az igazgató előkeresi az Ifjúkommunistát, a KISZ folyóiratát, amely idei második számában ugyancsak ezzel foglalkozott: „A statisztikák meggyőző tanúsága szerint a szakmunkástanulók az általános iskolák alacsonyabb tanulmányi átlagot elérő diákjaiból kerülnek ki. A családi körülmények, az úgynevezett szociális háttér szintén jelentős tényező. A szakmunkástanuló fiatalok átlag hetven százaléka fizikai dolgozók, körülbelül öt- tiz százalékuk értelmiségi szülők gyermeke ..." Vagyis értelmiségi körökben nem sikk szakmunkástanulónak adni a gyermeket. Am mi történik, ha nem sikerül a felvételi? A nebulókat átirányítják szakmunkástanu^ lónak. Elképzelhető, hogy ez a fiatal mennyire lelkesen ismerkedik majd a választott szakma rejtelmeivel.,. Ám 1 Nagyatádon nemcsak ezt tartják nagy gondnak. Baj van a gyerekek fölkészültségével is. Rendkívül kicsi az ismeretanyaguk, gyakran elölről kell elkezdeni, a betűvetésnél. Ilyen körülmények között — vallják a dél-somogyiak — bizony, nehéz színvonalas munkát végezni. A közelmúltban a városi pártbizottság is foglalkozott az oktatással. Természetesen itt is szóba került a szakmunkásképzés: nem szépítve a tényeket, hogy nagy a lemorzsolódás, s maga a szak- 'mai képzésben is van kivetnivaló. A gyárak és az üzemek jó szakembereket igényelnek, de épp ők vetnek gátat a magasabb szintű képzésnek, mert ‘ a modern gépek közelébe se engedik a tanulókat, így csak régi gépeken tanulhatnak, ám szakmunkásként már az új gépek mellé állítják őket. — Ezen mindenképpen változtatni kell — möndták a nagyatádiak, s mindjárt előálltak a javaslattal is: a szakmunkásképzés utolsó évében már a legmodernebb gépeken tanuljanak a fiatalok, a legjobban fölkészült mesterek irányításával. Miben más a nagyatádi intézet, mint a többi hasonló iskola? — kérdeztük. Az elmondottakból kitűnik, hogy a gondok mindenütt hasonlóak, ám vannak sajátosan nagyatádi gondok is. Jelentkezés — pontosabban: az igények — hiánya ;miatt szünetel a kereskedőképzés. Most szeptemberben talán újra kezdik. Megkeresték a környező áfész-okat és kereskedelmi vállalatokat, ösz- szeírták az igényeket, s megkapták a szóbeli hozzájárulást az újabb osztály indítására. Üjdonság volt az idén az élelmiszertartósító-képzés, amelyet a nagyatádi konzervgyárral közösen szerveztek, A gyár igényli a szakmunkásokat, most is szerveznének egy harminc fős osztályt, de mindössze tizenhárom jelentkező akadt. Érdekesség viszont, hogy érettségizett fiatalok is jelentkeznek szakmunkástanulónak, méghozzá rádió- és tévészerelőnek, orvosi műszerésznek, í újabban autószerelőnek. Egyébként ez most a „slágerszakma”: tíz helyre tizennyolcán pályáznak. Nagy Jenó ILLYÉS GYULA 1902—1983 Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy április 15-én hosszá betegség utón, életének 81. évében elhunyt népünk, nemzetünk nogy fia, lltyés Gyula, háromszoros Kossulh-díjas iró. Elhunytéval pótolhatatlan veszteség érte a magyar kultúrát Temetéséről később történik intézkedés. HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS TANACSA MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGE fUyés Gyula 1902. november 2-en született a Tolna megyei Rácegrespusztán. 1916-tól Budapesten tanult. Fiatalon kapcsolatba került a baloldali diákmozgalommal: rendszeresen eljárt a Galilei Kör üléseire, 1919- ben « szocialista diákok egyesületébe. A Tanácsköztársaság leverése után elkötelezett politikai tevékenysége miatt üldözték, emiatt 1920-ban el kellett hagynia az országot. Becsben, Berlinben, majd Párizsban, a francia szabdd munkásmozgalom és a nemzetközi avantgarde' központjában töltött öt évet. Első versei — amelyek a szürrealizmus hatását mutatják — ott jelentek meg emigráns magyar lapokban. •Hazatérte utóm kezdetben Kassák Lajos köréhez tartozott; de verseire hamarosan fölfigyelt a Nyugat is. 1928- tól a folyóirat munkatársa. Eredeti s már akkor kiforrott költészetének legfőbb vonása « néppel, a szegény - parasztság sorsavai, es a hazat tájjal való szoros együ- vétartozas érzése. E korszakának csúcsa a Három öreg, az Ifjúság, a Hősökről beszélek című költemény. A harmincas évekbe* költészetével és prózájával az akkor szerveződő népi írók mozgalmának egyik elindítója ét kiemelkedő alak ja. 1936- ban jelent meg korszakot jelentőségű müve, a Puszták, népe. Babits Mihály halálától az ország német megszállásáig a Nyugat örökébe lépett Magyar Csillag cimú folyóiratot szerkesztette. 1934-ben Nagy Lajossal részt vett a szovjet Írók I. kongresszusén. Szerepet vállalt a Márciusi Front szellemi előkészítésében és megszervezésében is. A felszabadulás után a Nemzeti Parasztpárt egyik veietóje volt, s egy ideig országgyűlési képviselőként is tevékenykedett. Művészetét akkor a bizakodó hangnem jellemezte, te megjelent a belső küzdelmet is kifejező filozofikusabb, drámai mondanivaló is. Érdeklődése azokban az években fordult a drámaírás felé. Írói tevékenységének középpontjába* a közelmúlt és a jelenkor kérdései álltak, s e gondolatot olyan alkotások fémjelezték, mint az Ozorai példa, a Fáklyaláng és a Dózsa György. Műfordítóként is a legkiválóbbak közé tartozott. A francia költőket a legmagasabb színvonalon tolmácsolta. Egész életében az elkötelezett humanista irodalom híve volt. Sokszínű közéleti tevékenysége elválaszthatatlanul, összeforrt művészi pályájával. Egy ideig részt vett a Magyar írók Szövetsége elnökségének, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és az Országos Béketanácsnak a munkájában, valamint egyik alelnöke volt a magyar es a nemzetközi PEN-klubrutk. Művészetét számos magyar és külföldi kitüntetéssel elismerték. Háromszor kapta meg a Kossuth-dijat, legutóbb 1975-ben. A/ Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjét 75^ rubinokkal ékesített Zászlórendjét pedig 1982-ben, Só. születésnapja atkáiméból nyújtották át neki. Munkás- ' ságáért megkapta a belgiumi költészeti biennalen a költészet nemzetközi nagydíjat, s 1978-ban a francia költészet nagydíját: a Barátság-dijat. 1970-ben Her- der-díjjal, 1981-ben Mon- dello-díjjal tüntették ki. Kunhegyest diszkiirt Faragott Ivókürlöfceí és dísztiilkökef készít a Künhegyesen élő Lengyel Andor. E szép mesterséget a hortobágyi pásztoroktól tanulta. A faragott kürtök alapanyagát adó szürke szarvasmarhából már kevés éi hazánkban, így alapanyaghoz jutni nem könnyű; talán ezért is művelik ma már oly kevesen ext a nagy kézügyességet igénylő műfajt — Bámulhatsz nyugodtan — biztatta nevetve Lili —; nagyfiú vagy már — s megsimogatta, megborzolta a fiú fejét. Könnyű vott a keze, az ujjai épphogy csak érintették a haját, s ahogy elhúzta a kezét, a fiú vállát is súrolta a kézfeje. Olyan gyors és természetes volt a mozdulat, hogy Neviczky úgy érezte: a nő kedveskedik vele, épphogycsak annyit jelent ez, mint amikor egy idősebb ember kedvesen megveregeti a vállát. De hát Lili mégiscsak nő. Olyan nő, akivel azt is meg lehetne csinálni, amit az olcsvai terményfelvásárló a cigányasszonnyal. Kilesték a Kraszna-parton: a terményfelvásárló rámászott a nagydarab asszonyságra.„ A cigányasszony úgy vertyogott a csizmás ember alatt, mint a kotlós, amikor egybegyűjti a csibéit, « közben rángatta a feje fölött a fűzfaágat. Annyit nevettek akkor Kerczákkal, hogy majd beleestek a Krasznába. Kerczák közben mégis meggondolta magát, és elkezdett kapálni. 12. LíR intett Nericzkynek, hogy üljenek le az árpa tábla mellé és beszélgessenek. Neviczky lassan alkalmazkodott a helyzethez: először álomnak látszott minden, hogy elindultak a torkolathoz, vitték magukkal a paptól kapott labdát, rúgdalták egymásnak a keskeny sze- kérúton, közben azon morfondíroztak, hogy mit fognak majd lopni, ha visszaindulnak a víztől; igazán kellemesen telt az idő. Most meg itt ül az árpatábla mellett egy nővel, állítólag Lilinek hívják, de semmit sem tudnak róla, ám mégis olyan az egész, mintha az elmúlt hetekben, mindennap találkoztak volna. Ehhez a helyzethez igyekezett alkalmazkodni Neviczky. Ügy ült le az árpa tövébe, hogy egészen közel legyen a nőhöz — ha még egyszer meg borzolna a hajét, most mér nem félne átölelni a derekát és ráfeküdni. De « is lehel; inért Ilyen HSorvetten és kedve« a nő, mert Kerczák megtalálja a káposztáját Az árpatábla szélétől alig látott valamit a rétből. Vágtató szekér aörgött nagyon messze a falu alatt, oldal- deszkája úgy kattogott, hogy visszhangzott tőle a határ. — Mondjál már magackói valamit! — kérte UK, én tüzetesen megnézte Neviczky öleiben a labdát. — Gyakorolni megyünk a vízihez ------ válaszolt némi rosszul palástolt félénkségigei a fiú, majd nyelt egyet és hozzátette, merthogy ott nem találnak ránk. — Nem értem — húszta fM szemöidGkét U*L — Jönnek, és akkor «ke szik — válaszolt gyorsan a fiú; nem akart ettől sokat beszélni, semmi kedve sem volt megmagyarázná; hogy hogyan is áll a dolog ezzel a játékkal. — Ballábas unfífT — tette föl UK *z újabb kérdést — Tessék? — lepődött meg Neviczky. — Igen — erősfcödőfct Lili. — Az a kérdés, tudtok-e bal lábbal belerúgni vagy nem? — mutatott a lábúéra. — Milyen játékosok vagytok? Nekem volt egy ismerősöm... — de itt már leemgedrte á hangját, ő sem tulajdonított érmék az ismerősének nagy jelentőséget. JSbővsJ volt neki egy ballábas futballistája, valami balszélső..— gondolta a fiú. LSE kézbe vette a labdát, maga előtt tartotta, megló- bálta a levegőben és Ne- viceky arra gondolt, hogy most a balszélsője jár a fejében. Lili végül vissealökte a labdát a fiú ölébe; közben elvesztette az egyensúlyát és Neviczjkybe kapaszkodott. Lehelete végigsámo- gatta a fiú arcát, aki a meleg, nedves levegőtől megborzongott, s önkéntelenül, mintha csak véletlenül tör- téwne minden, átölelte a ránehezedő nőt. Így neki is oldalra kellett dőlni«, (Folytatjuk.)
