Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-02 / 78. szám
A politika teoretikusa Rendszerezett kísérlet A politológia aztán igazán azon tudományok közé tartozik, ahol illik Platónhoz és Arisztotelészhez visszamenni, s a politika világtörténetét náluk és velük kezdeni. így van ez a marxista politológiában is, pedig a marxi életműnek már nem is lehet világosabb üzenete, mint az, ahogy a politika világtörténetét tagadja. A folytonosság a politikai szféra, s jelesül az állam történetében igen nyilvánvaló, s ez egyben leggyakoribb esete — már Engelsnél is — a fölépítmény viszonylagos önállóságáról és aktív jellegéről szóló példázatoknak. S mégis: Marx ugyanolyan hevesen tagadja a politikum világtörténetét pályája kezdetén, mint annak a végén. Ideológiai csapda A két tézis valójában nem mond ellent egymásnak, az állami-politikai formák meg- szakítottsága a formációk változásával és ugyanakkor rendkívül erős folytonossága egyszerre érvényes. Marx legelső markáns elemzése ebben a témakörben mindjárt e két tézis együttesét mutatja be a Német ideológiában. A modern magánjog ugyan a római magánjog újjászületése és kiteljesedése a formák szintjén — írja —, de egyúttal teljesen új funkcióba helyezése is. Ezért Marx általános konklúziója az, hogy ,,a jognak éppúgy nincs saját története, mint a vallásnak”. Ha egyszer ugyanaz a jogi forma teljesen más funkciót tölt be egy másik formációban, akkor a jogi forma saját, önállósult története "ak a „jogászi illúzió” birodalmába tartozik — éppúgy, ahogy az állam saját története, önfejlődése is csak ideologikus fikció. Ez a kemény megfogalmazás természetesen azt jelenti, hogy a fentieknek nincsen saját, önállósult története, vagyis története csak a társadalmi formációnak van. s csak azon belül — és a formáció története által megsz3bottan — az egyes társadalmi szféráknak, nem kivéve a termelést sem. Arisztotelész és Platón politika elemzéseinek tehát vajmi kevés közük van a modern államhoz, egyszerűen azért, mert másról szólnak, s a formális hasonlóság és folytonosság inkább félrevezető, mint termékeny kiindulópont az államelmélet számára. Ebben az értelemben nincs általános — azaz történelemfeletti — államelmélet vagy politikaelmélet sem. csak az egyes formációk politikumának van saját elmélete. Aktív kölcsönhatás Az államnak valóban nincs „általános” elmélete, annál fontosabb számunkra a kapitalista, illetve a szocialista állam elmélete. Magán a kapitalista formáción belül is lényegi fordulat következik be a XIX. század végétől a társadalmi élet átpolitizáló- dásával és a „politikai rendszer” megjelenésével. Nem azért, mintha a kapitalista formációnak „két” állama lenne [először a nem inter- vencionista (liberális), majd az intervencionista], hanem azért, mert amikor valóban elérkezünk a „kezdet végéhez”, az amúgy is korlátozottan létező „liberális állam” elveszti létjogosultságát. Először a gazdaság immanens szférája jön létre, majd nagy fáziskéséssel a politikáé, de ez a politikai rendszer kitermeli a kapitalizmus valódi államát. A polgárság arra törekszik, hogy a tőkés árutermelés (mint tartalom) és az egyszerű árutermelés (mint forma) ellentmondását a gazdasági és politikai konfliktusok elhatárolásával, a termelési konfliktusok gazdasági redukciójával és depolitizálá- sával oldja fel, vagy legalábbis csökkentse. A gazdaság és politika immanens szférái kiképződésében lejátszódó történelmi fáziskésés döntő fontosságú volt az egész marxi életmű szerkezetét és dinamikáját illetően. Marx forradalmi tevékenységéből következett a politikaelmélet praktikus elsődlegessége és a hosszú távú alaptendenciák rendszeres feldolgozását végző gazdaságelmélet praktikus másodlagossága, ami ebben a vonatkozásban ciklikussá teszi a marxi életművet. Marx a politikaelmélettől a forradalmi szituációk után újra meg újra visszatér gazdaságelméleti rendszeréhez. A kutatás tanulságai A marxi életmű fenti sajátosságából — azaz elméleti és gyakorlati aspektusainak feszültségéből — sok félreértés származik a Marx- kutatásban. Egyes szerzők Marx egész munkásságát politikára orientáltnak és ezért főleg politikaelméletinek tekintik, mások pedig, épp ellenkezőleg, azt hangsúlyozzák, hogy Marx, a közgazdász rendszerezett életművet hagyott hátra, de Marx, a politológus, legföljebb csak töredékeket. A koherens rendszer és a töredékek merev szembeállításéval nem érthetünk egyet. Már csak azért sem. mert mikor Marx A tőkét írta, egyben az államon is dolgozott, és viszont. Ám ezt a liberális államot, gazdaság és politika elválasztottságát abszolutizáló szerzők nem tudják megérteni. Mindazonáltal a gazdaságelmélet és politikaelmélet „műfaja” között különbség van a marxi életműben, Marxnál kortörténetről, az évtizedes ciklusokban mozgó társadalmi-történelmi folyamatok komplex megragadásáról van szó, ennek rendszerezett kísérletei végigvonulnak az életművén. Ezért nem tudunk egyetérteni azzal a felfogással, hogy Marx csak „töredékeket” hagyott hátra a politikaelméletben. Ellenkezőleg: rendszeres kifejtések sorozatát hagyta hátra, amelyek a maguk belső logikájában nagyon is „koherens” életművet tartalmaznak. A marxi életmű legnagyobb tanulsága napjaink politika- elmélete számára az új realitások iránti nyitottság és az önkritikái érzék, amely megadja az életmű dinamikáját. Ágh Attila Nyolc tyúkra egy kakas Szárnyas apróvadak tenyésztésé Országos tapasztalat, hogy természetes körülmények között egyre csökken a szárnyas apróvadak szaporulata. Jó néhány éve még harcias kukorékolású fácánkakasokat, fürge lábú foglyokat látott a természetkedvelő ember. A vadásztarisznyára akasztott szárnyas vadak szinte hozzá tartoztak a vadászöltözékhez. Manapság már csak az Alföld és a Dunántúl egyes részein élnek apróvadak nagyobb csapatokban.. Kipusztulásuktól azonban nem kell tartanunk, mert a természetformáló törekvés a tudatos vadgazdálkodást is magával hozta. A fácánok nagy része manapság keltetőben bújik elő a tojásból. A szárnyas apróvad legjelentősebb gazdája a Bala- tonnagybereki Állami Gazdaság a Hunor vadtenyésztési rendszere. — Ha nem volna ma hazánkban szárnyasvadászat, bizony, búcsút inthetnénk a honi apróvadaknak — mondja Árkosi Zsolt, a Hunor balatonnagybereki vezetője.-— Nem ellentmondó ez a kijelentés? — Annak látszik. A vadászat a vadak pusztítását is jelenti, csakhogy a vadászat komplex tevékenység: magába foglalja a tudatos vadnevelést is. A Hunor negyvenkét partnerrel működik együtt. A szaktanácsadáson, az állategészségügyi teendőkön, a vadászati felszerelések forgalmazásán kívül a vadtenyésztés az egyik legfontosabb feladata. — És természetesen a vadászat. — A leglátványosabb valóiban a vadásztatás. A múlt szezonban 1600 külföldi vendég fordult meg nálunk. Angol, francia, olasz, osztrák, német, török, amerikai vadászok szenvedelyet elégítettük ki. ötvenezer fácán, nyolcezer tókésréce, hatezer gerle és néhány ezer egyéb szárnyas, például fogoly került puskavégre. Háromszázötvenezer fácán forgalmazása is kellő munkát adott. — A mesterséges körülmények között fölnevelt fácánok közül mennyi kerül vadászásra? — Mindössze harminc— negyven százalékuk. Ez jelentős devizát is jelent nekünk, hiszen egy-egy fácán elejtése 15—20 márkába kerül. Néhány év óta az elszaporodott vadgerlék hoznak még szépen a konyhánkra. Főként az Alföld déli részén élnek nagy számban, s a keresővadászatnak nagy sikere van a külföldi vadászok körében. A beszélgetés után ellátogattunk a Balatonnagybereki Állami Gazdaság pusztabere- nyi fácántelepére. A fácánok a napokban kerültek ki a keltetőből. Egy-egy dróttal körülvett élőhelyen a kakasok háremjehez nyolc fácán* tyúk tartozik. A vadnevelők ezt tartják a legmegfelelőbb aránynak. A tojatás épp csak elkezdődött, mindössze negyvenegynéhány tojást szedtek, össze ott jártunkkor a dolgozók. Hogy fő- idényben ez mit jelent, ahhoz elég egy adat: tavaly átlag 52 tojást gyűjtöttek ösz- sze egy-egy tyúktól. Jelenleg négyezer a tyúkok száma. A keltetés majd csak május közepén kezdődik. A tojásból előibújt naposfácánokat részben azonnal, részben hathetes korukban értékesítik. A meghagyottak az állományt fejlesztik, míg a pörgő röptű kakasok puskacső elé ke- rükiek. Békés József Régi idők tanúja — Nagy Pali bácsi volt a földosztó bizottság elnöke. A tagok: Gadár Mihály, Locz Pál, Harsányi Vendel, Németh (Piroli) Ferenc. Rájuk emlékszem, de ők már csak az emlékezetemben élnek .., A Szocdem Józsi bácsi él a régiek közül — túl van már a hetvenen —, ő cselekvő tanúja volt az akkori időknek .. . Az igali szőlőhegyen Preisz József nyugdíjas bognármester présházában öltjük egymásba a szót az „akkori időkről”. A földosztók nevét Fehér István, a nagyközség nyugdíjas tanácselnöke sorolja. Negyedszázadig volt a község köz- igazgatási testületének vezetője. — Pontosabban: huszonöt és fél évig. Először ötvenkettő áprilisában választottak meg, de vb-tag voltam már előtte is, egészen a tanácsok megalakulásától. Negyvennyolctól pedig párttitkár a faluban. A negyvenötös földosztással főként az igalpusztai volt cselédek kezdtek új életet: Schmidt László birtokán osztoztak. Kevés volt a fogaterő; akinek nem volt kocsi elé fogható lova, tehene, napszámmal viszonozta a szántást, a fuvarozást... — Annyi jármot csináltam akkoriban, mint amennyit azelőtt soha — hallom Preisz Józseftől. Azt mondják Szocdem- Kovács Józsi bácsit valószínűleg szintén a szőlőhegyen találjuk meg; a metszés utolját végzi. Két dombhajlattal odébb áll a hajdani pártszervező présháza. Délelőtt oda tűz a nap. — A nevem úgy kerekedett, hogy a Kovácsok között ezzel különböztettek meg. — Mosolyog a bajusza alatt, és a szeme huncutul csillog: — Én voltam a szociáldemokrata párt igali járási titkára a felszabadulás után... Maga mellé fekteti a veszszőket, nekidönti hátát a hófehérre meszelt falnak. Hetvenöt éves, és a szőlőt, a présházat ő tartja rendben. A kaptatón szűkén kap levegőt, de még bírja, s ilyen időben vétek otthon maradni ... — Angyalföldről jöttünk haza a feleségemmel, mert meghalt az édesanyám. Ott gyári munkás voltam, regi szakszervezeti tag. Itthon meg jöttek Kaposvárról, a megyétől, hogy az igali járásban is meg kellene alakítani a pártokat. Én a szociáldemokrata pártot hajtottam. Biciklivel, gyalog jártam a falvakat. Az újgazdákat volt a legkönnyebb szervezni, de inkább a kommunisták szavára hajlottak. Amikor a szociáldemokraták egyesültek a kommunistákkal. én Szentgáloskéren, Inámpusztán, Kisbáron vállaltam, hogy az MDP-be tömöríteni az embereket. Voltak, akik akkor még úgy tartották: megfordul a világ, Banktámogatás az exporthoz A Magyar Külkereskedelmi Bank értékelte az elmúlt évi tevékenységet. A népgazdaság pénzügyi helyzete, a nemzetközi kapcsolatokban megnyilvánuló válságjelenségek erőipróba elé állították a bankot; ennek ellenére a Magyar Külkereskedelmi Bank kötelezettségeinek — a partnerek által is elismert pontossággal — mindenkor eleget tett. Hitelképességének további növelésére és üzleti tevékenységéinek bővítésére a bank tavaly 300 millió forinttal növelte alaptőkéjét, amelynek összege jelenleg 1,3 milliárd forint. Tovább folytatta a konvertibilis fizetési mérleget javító exportbővítő vállalati fejlesztő; sek finanszírozását. Lehetőségeihez viszonyítva jelentős összegeket juttatott mező- gazdasági fejlesztésekre. Termelési rendszerrel (KITE) társulást hozott létre modern technológiájú gabona- és szálas takarmány-termeléshez szükséges géprendszer beszerzésére. Az élelmiszer- iparban exportképes húskonzervek gyártásához biztosított eszközöket. A Lörinczi Textilipari Vállalat a bank segítségével külföldi gépeket és know-how-t vásárolt, amely alapján megkezdték korszerű, úgynevezett nem szőtt textilipari termékek gyártását es exportját. A pénzintézet részt vett az idegenforgalom fejlesztésében is, szállodánál, étteremmel, teniszpályával iejseaere.it vastúra-állomás létesítésére nyújtott hitelt. A műit esztendőben az MKB a korábbiaknál szélesebb körben támogatta banki eszközökkel a hazai vállalatok külföldi partnerekkel kialakított kooperációs tevékenységét. Ez azért is szükségessé vált, mert az elhúzódó világpaaci dekonjunktúra miatt a magyar és külföldi vállalkozók egyaránt a tartós piaci kapcsolatok kiépítésére törekednek. A világgazdasági válság hatására egyre erőteljesebb a bank kereskedelemfejlesztési tevékenysége. Ennek keretében elsősorban a magyar külkereskedelem hagyományos földrajzi hatókörét •gyeksak népesíteni. visszaáll a régi rend I! Alakultak a tanácsok is; igyekeztünk minél több kommunistát bejuttatni oda. El is értük, hogy Igáiban a lakosság a kommunista Tarró Józsefnél választotta meg az első tanácselnöknek. Közben arról győztük a szülőket, hogy küldjék gyerekeiket a kaposvári népi kollégiumba. Magam jártam elöl jó példával: a fiamat kivettem egy másik kollégiumból, és Kaposvárra vittem. Eljutott a népi kollégiumba vagy öt-hat igali gyerek, köztük Strasszer István fia is, akiből később jogász lett... Mi tömtük meg nekik a szalmazsákot; lisztet, húst, cukrot, zsírt gyűjtöttünk részükre az igali járásban, s hetente kétszer fordult a lovas kocsi a városba élelemmel... Messzire néz; tekintete átfogja a présháztól látható igali dombokat szőlőparcellákkal, apró pincékkel, tarka üdülőkkel. Mozdul az élet a faházak körül, a fürdőhöz vezető utakon. — Megalakult a gépállomás, két traktorral; ehhez meg kettő jött nagygazdáktól. Aztán az első termelő- szövetkezet, amelynek én voltam az elnöke . . . Körülbelül százhúsz holdon gazdálkodtunk. Masodmagam- mal, a későbbi tanácselnökkel, Fehér Pistával vetettünk. Az első közös aratásban a kaposvári üzemektől jöttek segíteni. Tátompusz- táról egy rendrearató gépet szereztünk, ezt a körmös után akasztottuk — valamikor ökrök húzták —, s így ment a munka. A kosztolas meg úgy, hogy a kaposvári húsüzemből jött aratók hoztak magukkal nyersanyagot, amit aztán a mi asszonyaink megfőztek ebédnek. Szépen termett a gabona az első évben, de a nagyobb részét le is kellett adni, osztásra alig maradt valami. Zúgolódott a tagság, mégis együtt maradtunk egészen ötvenhatig..; Megáll a beszédben. Később folytatja: — Hozták a gyapotmagot, hogy vessük el. Elvetettük, de nem ment semmire; nem sok dolguk akadt a gödöllői egyeten} hallgatóinak, amikor jöttek betakarítani. Hanem a kukorica, amit másodjára vetettünk. Az aztán igen! Heteróziskukoricának hítták, semmit sem tudtunk róla azelőtt, s olyan csövek voltak a száron, hogy olyasmit addig mi még nem láttunk. Azzal szerepeltünk augusztus 20-án a kaposvári kiállításon, a Szabadság parkban, meg a napraforgónkkal. Mintakukoricánk mellett ott volt a barcsiak krumplija . . . Hogy milyen nagy sikerünk volt! Képzelje, meghívtak a gödöllői egyetemre: tartsak előadást az ország minden részéből összegyűlt szövetkezetieknek a heteróziskukoricáról... Elégedettek voltak, megköszönték az előadásomat, de észrevették valamit. Azt, hogy nem vagyok paraszt- ember, nem tanult mesterségem nekem a mezőgazdálkodás. Nem is tagadtam: géplakatos a szakmám, a felszabadulás előtt gyárban kerestem a kenyerem ... No, hát így volt. Kovács József, akit Igáiban Szocdem Józsi bácsiként ismernek az idősebbek, a VBKM Kaposvári Villamos- sági Gyárából ment nyugdíjba. Most, á metszés közben egy beszélgetés erejéig a pártszervezés, a gyapot meg a heteróziskukorica került terítékre. Jólesett az idős embernek. Ez a múlt hozzá tartozik. Hozzá, és mindannyiunkhoz; történel- 'münk része. Hernesz Ferenc SOMOGYI NÉPLAP
