Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-09 / 57. szám

Diáknapra készülnek a szakmunkástanulók Személyiség és környezet Pszichológiai kutatások a távlati iskolai reformok szolgálatában Az iskolarendszer folya­matos megújulásához, a távlati oktatási reformok programjának kialakítasa- hoz adhatnak megalapozott útmutatást a Magyar Tudo­mányos Akadémia Pszicho­lógián Intézetében végzett kutatások. Most értékelték annak a fölmérésnek az ada­tait. amelynek során az elő­ző Tanévben Pest, Fejér és Borsod megye 16 iskolájá­nak hétszáz . nyolcadik osz­tályos tanulójánál vizsgál­ták a szocializációs tényezők szerepét fejlődésük és isko­lai eredményeik összefüggé­sében. Azt a folyamatot kö­vették nyomon tehát, amely­nek eredményeként a gyer­mek a nevelés hatására a társadalom teljes értékű tagjává válik. A települések jellegétől függő vizsgálatok eredmé­nyéből kitűnik, hogy a kü­lönböző települések iskolái­ba járó tanulók előrehala- dasa eitérő egyes értelmi ké­pességekben, a kreativitás­ban és a tantárgyi teljesít­ményekben. Bebizonyoso­dott. hogy a megyeszékhe­lyen tanuló gyermekek ér­telmi fejlődése és iskolai tel­jesítménye alakul a legked­vezőbben. Mivel a városi tanulók magaviseletükkel is lekörözik falusi társaikat, arra következtettek, hogy a városi jelleg kedvező körül­ményeket teremt a gyerme­kek szocializációjához. Bizonyos határon túl azon­ban visszájára fordul e je­lenség: az adatok szerint a, fővárosi tanulók az intellek­tuális képességekben nem a legjobbak, a vidéki gyerme­kekkel összehasonlítva ma­gatartásból és szorgalomból is gyengébb érdemjegyeket kapnak. A főváros életmód­ja, életritmusa tehát — más világvárosokhoz hasonlóan •— kedvezőtlenül befolyásol­ja a gyermekek szocializá­cióját. s a jelenlegi iskola nem eléggé érzékeny a té­nyezők figyelembevételére, a hátrányos körülmények kiegyenlítésére. Ismételten bebizonyoso­dott, hogy a szülők iskolai végzettsége szorosan össze­függ a gyermek intellektuá­lis képességeinek alakulásá­val : a szülői ház műveltségi szintje befolyásolja az adott­ságok kibontakoztatását. A Köd van. A domb tetejé­ről lerohan a szél, megdön­geti a kapukat. — Itthon-e a kistanító úr? — érdeklődöm egy képzelet­beli kantométól, aki a múlt század nyolcvanas éveiben főzte Karádon a töltöttká­posztát és ültetett kotlóst a segédtanítók szállásán. „Itt­hon, hát” — feleli éneklő hangon a tekintetes asszony, aki megbámult fényképen áll az ura mellett, földig érő szoknyában, darázsderejvú- vá fűzve. Az ura, a vitor- lásbajuszú, terebélyes Kán- tortanító pedig a kicifrázott támlájú szóken ül tekinté­lyesen, széles tenyerét a tér­dén nyugtatja. — Meglátogatnám — szó­lok —, remélhetőleg megkí­nál egy kis borral. Jólesne ebben a hidegben. A tanítónő asszony nagyot néz. Persze, mosolygok magam­ban, nincs bora a segédta­nítónak, nem futja abból a kis fizetésből, amit a kán­tor úr juttat neki. Ezt a karádiaktól tudom. Mást nemigen őriz róla a falu em­lékezete. Néhány idősebb asszony még tudni véli, mer- refelé, melyik úton járt ud­varolni — állítólag Tabra — egykoron. Üres zsebű, 'é- konypénzű legényke néhai Ziegler Sándor Karádon ta- nítoskodó fia, aki talán azért jött éppen ebbe a faiuDa, mert közel van Szölösgyórók, az anyai ház, sok szép gye­rekkori emlékkel. Es nem is maradt sokáig — alig egy esztendeig —, talán mert valóság azonban ritkán te­remt vegytiszta helyzeteket. A vizsgalatba bevont tanu­lók adataiból például kitűnt, hogy a pedagógus anyák gyermekei — akik több ké­pességet tekintve a legjob­ban fejlődnek — kreativi­tásban a rangsor negyedik helyén szerepelnek. A családok nagyságát is figyelemmel kísérő elemzé­sek szerint a gyermekek egyes készségei, képességei akkor fejlettebbek, ha nincs vagy legföljebb csak egy testvérük van. Az adatok differenciáltabb elemzése azonban azt mutatja, hogy a nagy családokban a több testvér együttes tevékenysé­ge, játéka, vitája, a közösen megoldott feladatok kedve­zően hatnak a gyermekek fejlődésére. A családi környezet hatá­sainak vizsgálatában a szü­lők szabadidős tevékenysé­gének jellegzetességeit egy­bevetették a gyermekek ké­pességével. iskolai teljesít­ményével. Bebizonyosodott: minél gazdagabb a szülők tevékenysége szabad időben, minél változatosabb otthoni életük, annál kedvezőbb a lehetőség a gyermek pszichi­kus fejlődése számára. A pszichol ágiad kutatás egyik legáltalánosabb meg­állapítása: a VIII. osztályos tanulók — függetlenül attól, hogy milyen iskolában ta­nulnak és milyen a tanul­mányi eredményük — a ne­velési hatások közül a ma­gatartásukra, a teljesítmé­nyükre és a tulajdonságaik­ra vonatkozó pedagógiai ér­tékelésnek tulajdonítják a legnagyobb fontosságot. Ott­hon és az iskolában is rend­szeres tájékoztatást, jelzést kívánnak arról, hogy a fel­nőttek mennyire elégedettek velük. Figyelmeztető, hogy taná­raik tevékenységében a pá­lyaválasztáshoz nyújtott se­gítséget ítélik a leggyen­gébb pontnak. A pszicholó­giai vizsgálat néhány eredeti megállapításait a korábban nem elemzett összefüggése­ket figyelembe veszik majd az iskolák belső működésé-' nek korszerűsítését, a peda­gógiai módszerek fejleszté­sét szolgáló elképzelések ki­alakításakor. kényelmesebb szállásra, bő­ségesebb kosztra vágyott, s egy kis bort is szeretett vol­na néhanapján látni a ka­lamáris és a papiros mellett. Mégis — miközben az egyre sűrűbb estében sétálok — úgy érzem, Gárdonyi Géza falujában vagyok. Ott, ahol olyan különös jó ízű az es­ték békessége, ahol tavasszal feltehetőén a legselymesebb a barka, es a mezítláb járó költészet smaragd mosolyú gyermekparadicsommá vál­toztatja a libaiegelőt, a pa­takpartot, ahol mindig idő­ben leesik a hó, és a gólya- hírrel megérkezik a gólya, ahol a kályhában lakó tűz­nek és a méhesbe tévedt kékpillének is lelke van, akárcsak az embernek. Furcsa. Eszembe jutott, hogy rövid ideig élt, tanított itt, de máris az ő szemével látom a falut, mint gyerek­koromban a saját falumat. Mert „Az én falum” olva­sása közben a jelenetek, a táj, az emberek „ízig-vérig' sövényháziaknak tetszettek, bár tudtam, hogy mifelénk sohasem járt Gárdonyi Gé­za. Mégis: Tahi Jóska csiz­mája sarka a mi iskolánk küszöbén koppant, a roráté- ra totyogó öregasszonyok árnya a mi templomutcank késés haván imbolygott, . s Kevi Pált a nagyapam bar­na támlájú ágyában láttam haldokolni. Alakjai sövény.­A kaposvári 503. számú Szakmunkásképző Intézet KISZ-bizottságának szep­tember óta függetlenített tit­kára van: Tamásné Volner Zsuzsanna, öt kérdeztük a végzett munkáról. — Az intézetben negyven KISZ-alapszervezet műkö­dik, átlag húsz taggal. Vala­mennyien a vasas szakma ipáid tanulói. Négy osztály pedig tanfolyam jelleggel működik; ezeknek a részt­vevői gimnázium után ta­nulnak itt tovább. — Vannak-e sikeres ren­dezvényeik? — A közelmúlt legnépsze­rűbb rendezvénye volt a Ki tud többet a Szovjetunióról? című vetélkedő; százan ad­tak számot fölkészültségük - rol. A győztesek képviselték az iskolát a városi rendez­vényeken. Nagyon kedvelik a különböző vetélkedőket, a marxista diákakadémiát, valamint a lövészek erőpró­báját. Az intézetben kevés a lány, alig harminc van csak, épp ezért öröm, hogy a helyi ifjúgárdista század­ban három is van közülük- A szakmunkástanulok szép magyar beszéd versenyének megyei döntőjét szintén itt rendezték meg. és tanulóink nagy sikerrel szerepeltek. — A szakmai erőpróbák? — Minden évben ezek a legnehezebbek. Ilyen a szak­ma kiváló tanulója verseny. Ezen szakmailag és gyakor­latban kell tanúbizonyságot adni a fölkészültségéről min­den indulónak! A helyi győz­tesek az értékes díjak mel­lett az országos versenyeken képviselhetek iskolájukat; az itt eredményesen szerep­lők mentesülnek a szakmun­kásvizsga alól. A KISZ-bi- zottság felügyeletével mű­ködik az ifjúsági klub; itt Nemzetközi dzsesszkoncer- tet rendeznek vasárnap Győrben, a Petőfi Sándor Művelődési Központban. A dzsesszrajongók ezúttal is­mét találkozhatnak az ame­rikai Anthony Braxtonnal és az ugyancsak amerikai Burton Greene-nel. A vi­lághírű szaxofonművész és zongorista tavaly már föl­lépett a Rába-parti város­ban, s a nagy sikerre való tekintettel tesz most eleget az új meghívásnak. NEM A KŐBEN házi férfiakkal, nőkkel, gye­rekekkel . azonosultak ben­nem, s jó ideig nem is akar­tam másként látni az embe­reket, az életet. Késeibb más írók másnak mutatták: soku­kért lelkesedtem, vitáztam irodalmár barátokkal, és az ő neve egyre ritkábban ke­rült szóba. Róla, a „serdülők írójáról" (mintha ez a cím nem volna megtisiztelő), »a paraszt élet „idilli” ábrázo­lójáról legfeljebb vállverege­tő stílusban beszélt néhány, a serdülőkorból éppen hogy kinőtt nagyokos társam. Olyankor, megvallom, én is csak óvatosan ejtettem el egy-egy szót a védelmében, talán mert önmagam előtt is restelltem kicsit, hogy üdé­nek, élőnek érzem s élvezem mondatait. Az is eszembe ju­tott, hogy bizonyára elfo­gult vagyok, hiszen első ol­vasmány-élményem Gárdo­nyi volt'. Az ötvenes évek elején, miután a falumibeli öreg íő- tanitóék kiköltöztek a szol­gálati lakásból, kicsi paraszt- házban húzták meg magukat. A földes, nedves hátsó szo­bában zsúfolták össze por­lepte bútoraikat, s egy jó- ko:a könyvtárat, amelyben minden Gárdonyi-kötet meg­volt. Ide „szabadultam” be én. Most is látom a féltve kímélt diszkíadasú. könyve­ket, és érzem kellemes doh­szagúkat, Egri csillagok. Egy­kaipmak helyet a politikai vitakörök, s előadásokra is sor kerül, meghívott elő­adókkal. — Nagyon jó az együttműködés a Vasas Szakszervezet tagjaival. Ne­kik köszönhető, hogy a je­lenlegi g-a.iasági helyzetben sem küzdünk különösebb anyagi gondokkal; vala­mennyi tervezett rendezvé­nyünket megtudtuk tartami. — Mik a további terveik? — Most épp a diáknap előkészítésén dolgozunk. Március' 24-ére egésanapos rendezvénysorozatot tervez­tünk. A program már össze­állt csak a szervezésen kell még dolgoznunk. Ezen a na­pon adja át a megyei K1SZ- bizottság a kiváló KISZ- szervezetnek a zászlót; ez a kitüntetés végzett mun­kánkért. — A napokban kezdték a nyári építő táborokba a mozgósítást. — Tekintettel arra, hogy tanulóink csak egy hónapig szabadok a kötelező szak­mai gyakorlat miatt, ötven- tagú keretet kaptünk. Még így is többszörösen túltelje­sítenénk; épp ezért kértük, hogy diákjaink hadd vehes­senek részt szakmai építő­táborokban. Elképzelhető, hogy sikerül megoldani ezt is. Nagyon jó lenne, hiszen a gyerekek nyáron szántén azt végezhetnék, amihez ér­tenek. — Vannak szép sikereik. — Decemberben nálunk rendezte a városi KTSZ-bi- zottság a „Mienk a suli” cí­mű rendezvényt, ahol hat- száz fiatal művelődött, szó­rakozott, sportolt egy napon át. Az ezt követó beszélge­tésekből tudjuk: munkánk nem volt hiábavaló. V. I. A koncerten közreműködik Keshavan Maslak amerikai dzsesszzongorista és George Lewis trombonjátékos. A magyar színekben Sza­bados György és Gonda Já­nos dzsesszzongorista, továb­bá a Dresch—Baló—Grencsó trió és a Binder-kvartett in­dul. A rangosnak ígérkező összejövetelen a résztvevők előadják saját szerzeményei­ket, majd együtt is pódium­ra lépnek. másután tízszer. Az én fa­lum. Legalább annyiszor. Isten, rabjai. Láthatatlan em­ber, Abel és Eszter. lohol­tam velük az utcán hazafe­lé. Elfogult vagyok? Lehet. Bár úgy vélem, az Egri csil­lagok írója nem szorul az én „elfogultságomra”. Máséra sem. Nemzedékek tanultak tőle hazaszeiretetet, sok ezer fiatalhoz jutott el tanító sza­va: „A falak ereje nem a kőben van, hanem a védők lelkeben". Az egri vár déli bástyá­ján van a sírja: „Csak a teste”. Jártam a partéján, ahol egykor a csönd rakott fészket. (Amikor Egérbe köl­tözött, édesanyja eladta sző- lősgyöröki házát, ennek árá­ból fedezte a költségek nagy részét.) Az ablakot elsötétí­tette. hogy még a fák se láthassanak a szobába. Csák a csillagoknak volt ehhez joguk. Láttam a könyveit, a festöáilváinyáí, az íróaszta­lát, Hálószobájában a puri­tán rézágyat, a neptamtós bútorokat és édesanyja fej­kendős arcképét az ágya fö­lött. Különcnek, embergyűlö- lőnek, rideg remetének ne­vezték az egriek. Igazuk volt? Bornemissza Gergely el­nézően mosolyog. Kevi Pál legyint. — Itthon-e a tanító úr? — kérdezem az esti ködbe süp­pedt Katádtól. A kérdés szó- nokias. fölösleges. Hiszen tu­dom, hogy itthon van. Ka­rádon, Sövény házon, Ma­gyarországon. Szapudi András Nemzetközi dzsesszkoncert (Gyertyis László felvételei) r Ébredező Balaton fmÜÄS

Next

/
Thumbnails
Contents