Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-05 / 54. szám
Vidéki műhelyek Művészete: szolgálat Bencze József Anyám a kórházi ágyon Anyám a kórházi ágyon mindenszenteki gyertyát éget, otthon régen elnyúltak sárga krizantémjai, Begyógyultak sebhólyagjai hazavágyik szomorúan feketét varrogat a fehér ágyon ártatlan hervadnak el lelkében a nyári álmok Kórházi angyalok közt imádkozhat, élő fiáért puspángkoszorúival hazavár. Ó varjúnagykendős anyám, szoknyáéiban matat a halál, litániáit zsolozmázik érted a kisfia rangos falusi szél. Gőgös kis fakeresztes temető gazdagságra álmodott aranyos szalmavirágok hervadt krizantémja beszakadt Mtrtyás pocsolya, megunt halottak szemgödre. Konczek József OTTHON Este van, mert este lett, esteledett rendesen. Kecskék, tehenek ilyenkor hazafelé ballagnak. Vászonlepedő mögül néz a csillag édesen. Szemíedő ne légy, te ablak, Gereblyék, lapátok, vasállkapcsú kapák áznak, dagadnak, nem művelik a szőlőt. Fáradtak. Zizzen a nád. Párolog a tó... fölött az ég. Kezemben a munka most csak egy r öcs kényt. Cserzővarga-műhely alapjában varjak lebbennek. Fönn áll a ház: ott lakott Batsányi. Haliga csak haliga — Van csőkom. Érett, mint fekete szőlőszem. Vizes a fű. Törött Sárga. Férfilábnyom látható vékony havú ősiben vagyok, hogy cigarettázzak. Szervátiusz Jenő műtermébe ■ érezze meg a belől ük áradó erkölcsi sugallatokat is. Ehhez Szervátiusz Jenőinek nagy utat kellett bejárnia. Valóságosan és jelképesen is. Bartókhoz hasonlóan ő is éveikre, évtizedekre alámerült a . népélet mélységeibe, vállalta népének nemcsak ünnepnapjait, hanem keserűségeit drámáit az életért folytatott heroikus küzdelmét is, az eldugott távoli falvakban, erdőmunkások, bányászok, parasztok közt találta meg művészi küldetését. A nagy társadalmi mozgások, a valóság döbbenetes erejű hatásaiból természetesen el kellett jutnia a balladtsztikus megjeleni tes sors-pillanatokat összefoglaló kompozíciókig, ezért jelképein is elbeszél, megjelenít, értelmez — fölfedezi az ember esendőségéf és hatalmát. A fából felderengő női testek sugárzása, a bartóki ihletésű nagy remeklések (A fából faragott királyfi, A Cantata profana) ilem- csak érzelmeinket iskolázzák, hanem a modem művészet egyetemességének, egységének hirdetői is, tiszta forrásként buzog fel bennük is a művészet fenségessége. Érné, 1939. (Részlet) Szervátiusz — a tethiMB magyarrá lett családnév —- azt jelenti: jótevő, szolgálat- tevő. Igen, az ő művészet* szolgálat. Az emberiség, a magyarság, a jövő szolgálata. IHés Jenő A Mtitt év novemberének utolsó napjaiban Pécsen egy szokatta* a egyben. nagyon tanulságos könyvkiálilítást pendezitefc A helyi könyvkiadás negyedszázada Magyar- országon címmel. A kiállításhoz kétnapos szakmai tanácskozás is csatlakozott. A helyi könyvkiadás kifejezésen ei kell gondolkodnunk, hiszen tulajdonképpen minden könyv — a szó tá- gabfo értelmében — helyi, valamely helyen, városban nyomtatták, bocsátották ki. A* írásmű keletkezésének helye aligha érdékes, hisz remekmű éppúgy születhet Alsósztregován mint Horpá- csnrn vagy a Krisztina körúton. A nyomda telephelye meg egyenesen a háttérbe szónk, s csak ha valami egészen különleges tipográfiai remekmű születik, lapozunk hátra: lám, a Kmer nyomda . .. Alig van azonban oly oirszág a világban, ahoi a főváros szerepe amy- nyina meghatározó, mint nálunk, s még kevesebb, ahol a kulturális élet intézményei, műhelyei szánté kizárólag a fővárosban székelnek. A helyi kifejezés nyilván a „vidékit” kívánja takarni, ám nálunk e szónak van valami pejoratív csengésé. Némi provinciálist érzünk benne, valami kávül- rekedfet, a főtűzhelytől tá- yoi esőt. A vidéki jelzőt, sajnos, a legkülönbözőbb értelemben, lekicsinylőén használjuk. A könyvkiadás jó százötven éve vált Budapestköz- pontúvá, holott a kezdetek másképp alakultak: Nagyszombat, Kolozsvár, Debrecen, Pozsony, Kassa, Pécs, de mondhatnék Sárvár-Űj- sziget, Monyorókerék vagy Vizsoly nevét ia, hogy a két világháború közti időből Gyoma és Békéscsaba nevét ne is említsük. A főváros természetesen, azért fő varos, hogy az országiás ügyei ott intéződjenek, de néma feltétlenül ésszerű, hogy szellemi értéktermelői — egyenek és intézmények —* csak ott éljenek és működjenek. Kulturális életünk szinte minden területén a decentralizá- lódás ment végbe (vidéki egyetemek, főiskolák alapítása, új és állandó színházi társulatok), csupán a könyvkiadás intézményrendszerében nem következtek __ be változások. Ma minden hivatásos állami, tömegszerve- aete, egyházi stb. könyvkiadó Budapesten működik. Két adat közlese ennek kapcsán mindenképpen szükséges: 1981-ben Magyarországán összesen 7 910 könyv jelent meg 94 millió példányban, ebből az úgynevezett nem* hivatásos könyvkiadók 3 711- e* jelenítettek meg 10,5 millió példány ban. A címek számát tekintve tehát az ország könywálasztékámak majdnem feliét azok az intézmények, szervezetek produkálják, amelyek — egyéb tevékenységük mellett — nem fő hivatásként foglalkoznak könyvkiadással. A helyi könyvkiadás fő ij^ecénásai a tanácsok, a múzeumok, a könyvtárak, a levéltáraik. Ezekben az intézményekben általában rendszeres kutatómunka folyik, publikálásuk azonban korántsem ilyen folyamatos, jórészt az anyagi lehetőségek miatt. A helyi könyvkiadás teljesítményeire ez ideig alig figyeltünk föl, méltatásuk szinte teljesen; hiányzik országos napi- és hetilapjainkból, folyóiratainkból. Kiesnek a nemzőt szellemi vérkeringéséből, hiába produkálnak szellemi izgalmakat, amelyeket másutt hiába keresnénk. A helyi könyvkiadás helyet követel magának az ország kulturális életében. Tevékenységük pótolhatatlan, hisz a budapesti hivatásos, vagy ha úgy tetszik „országos” könyvkiadók feladatukat kapacitás hiányában sem tudnák átvenni. A fejlődés, a fejlesztés lehetőségei — a funkcionális problémák megoldása (a terjesztés, a nagyobb nyilvánosság biztosítása stb.) mellett — természetesen a helyi-vidéki könyvkiadók létesítésének gondolata is fölmerül. A megoldás változatai; önálló kiadó, valamely budapesti könyvkiadó leányvállalata vagy közös vállaJkozás például egy helyi nyomdával. önálló kiadón olyan kiadó értendő, mely állami irányítású, minisztériumi alapítású és felügyeietű, röviden mint bármely más jelenleg is működő budapesti hivatásos könyvkiadó. A leányvállalatként működő kiadó létesítésére voltak már kísérletek. (Jelenkor, Magvető stb.), de nem váltak be. A harmadik megoldás a kiadói-nyomdai közös vállalkozás, a megoldásnak csupán egyik elágazása lehet. Jelenleg két önálló vidéki könyvkiadó létesítésének előkészítő munkálatai folynak: Debrecenben és Pécsen. A választást, illetve a kezdeményezést nyilván befolyásolta az is, hogy mindkét városban jól fölszerelt nyomda működik. A fő szempont azonban a szellemi erők megléte, s a helyi, elsősorban a tanácsi kezdeményezés imtemzátása és az anyagi, technikai hozzájárulás. önálló könyvkiadó létesítéséről van tehát szó, nem azzal a kizárólagos céllal, hogy a helyi, a regionális érdekeket szolgálja aiz ott keletkezett szellemi értékeket tegye közzé, hanem hogy többek között legyőzze azt a beidegződést, amely jó kétszáz eve honos kulturális életünkben. Az elkövetkezendő egy-két esztendőben létesítendő debreceni és pécsi könyvkiadóik országosak lennének, olyan értelemben, miként a Szépirodalmi. Magvető vagy éppen a Műszaki Könyvkiadó. Nem sajátos igények kielégítését szolgáló, speciális profilú ki-, adók lesznek az elképzelések szerint, hanem általánosak. Az általános profil természetesen nem zárja ki a helyi értékek világra jöttét; ez azon ban arculatának csak egyik vonása kell, hogy legyein, hiszen olyan hatalmas vállalkozásokba is belekezdhet, mint a helynevek lexikonénak sorozata, tájegységének monografikus népraj - zi feldolgozása, a leíró földrajz számtalan hiányzó ösz- szefoglaűjó műveiről nem is beszélve. Sok öttet, terv merült föl már eddig is, amelyekről hírt adni még korai itanine; bizonyosnak látszik aaon-ban, hogy * középpontban valószínűleg nem a szépirodalom lesz. örömmel üdvözöljük a debreceni és a pécsi könyvkiadó létesítésének konkrét és keresztülvihető tervét, s várjuk mielőbbi megvalósításukat. T. F. Szervátiusz Jenő kiállításán A Vigadó Galériában az idén 80. esztendejébe , lépő Szervátiusz Jenő művednek nagy reprezentatív szobortárlata látható — törekvéseinek, eredményeinek, felfedezésednek teljes gazdagságában. Monumentális kőtömbjei ott állnak Farkas- lakán — Tamási Áron világát és személyiségét idézve —, Pápán pedig a fiatal Jókai körül gyülekeznek kőbe faragva a Jókai-regények alakjai. A kiállítás rájuk is emlékeztet Engem pedig árira a csodálatos kolozsvári műte- remotthonra, ahol mintegy harminc yáve először találkozhattam vele — "és műveivel. Ott, abban a városra néző, széles látóh&tárt kínáló 'művészi műhelyben egyszerre meghökkentett és raA két szobrász bul ejtett e szobrász csodavilága. Az alkotások, a remekművek tömege, hiszen nemcsak a műtereimben sorjáztak elém a különböző hangulatú remeklések, egy- egy alak a bejárati ajtóban bújt meg; a kapuboltozatot is megfaragta, szólásra kényszerítette a Mester, még a faliból is. szobor tekintett rám. Humanizálódott szinte az egész épület, hangokkal, mosollyal telítődött a művész otthona, azt éreztem, ez a kisvilág egyszerre hirdeti a művészet születését és természetes lélegzését, hiszen ezek a műtárgyak egymás közelségétől nemcsak erőt nyernek, hanem egymást értelmezik, folytatják. S az életmű csendesen, de föimérhetetlenül belépett életünkbe. Hirdetve, hogy a művészet él, hat, erőt sugároz, ha az alkotó művész nemcsak az alkotás örömét, hanem értelmét is közkiftcs- csé tudja tenni, ha nemcsak művészi küzdelmeit, hanem célját is felismerésünkké teszi. Nos, Szervád ússz Jenő miközben a maga harcát megvívta az anyaggal, a kövei, a fával, gyötrelmesen gazdag életévei, felépített egy csodásán gazdag, lírát és fájdalmat, drámaiságot és gondolatot, életességet és jelké- piséget hordozó, belátható, áttekinthető, emberléptékű világot. Nagy művészi és emberi példa az övé. Hirdeti : csak így érdemes élni, a műre szegezett szemmel, őrizve az elkötelezettség szuverenitását, fölidézni a világot, a valóságot, hogy a kar embere ne csak a szépség kisemmizett, koldusaként tekintsem a művekre, de Karosszéktámla. (Részlet) Szerelem — és javítás Vegetatív idegem volt vagy ha nem, akkor olyan pipa voltam, hogy alig láttam tőle. Az egész úgy kezdődött, hogy már három hete rossz volt a televíziónk, a gázkályha fölrobbant, a telefonunk pedig még véletlenül sem a hívott felet kapcsolta. Hol a Margitsziget, hol pedig Rózsa György jelentkezett, de ő sem tudott segítem. Ráadásul a gyorsszolgálat beteget jelentett, a posta társasúton, a gázművek pedig tanulmányi szabadságon volt. Amikor azután az eggyel alattunk lakó Z. Kotorék Romlánka hívta ki a szerelőket, a házban mindenki kaján képpel várta, hogy mi sül ki ebből. — Tudod, mikor hárítják el a hibát! Már régen nyugdíjas leszel, saját kérésedre — motyogta csak úgy, maga elé Körmönfont néni, aki szintén a házunkban lakott, s ezt 'nem is tagadta. Ám Körmönfont néni jóslata ezúttal nem vált be, Z. Kotorék Romlánkánál a hiba néhány óra alatt elhárult. Csak később derült rá fény, hogy szerelés közben a mester egy ízben véletlenül rossz helyre talált nyúlni, s ily módon megfogta Z. Kotorék Romlánka formás fenekét. Ez « vigyázatlan mozdulat már elég is volt ahhoz, hogy a fiatalok egymásba szeressenek. • A gyümölcsözőnek induló kapcsolatot, mint a nagy érzelmeket általában, jelentéktelennek látszó epizód zavarta meg. Egy derűs tavaszi reggelen Z. Kotorék Romlánkáék gázkonvektora felmondta a szolgálatot. A szép Romlánka adott még egy lehetőséget a szerelőnek, de mivel az nem tudta elhárítani a hibát, mennie kellett. A gázkonvektor-szereld mester másnap érkezett. Harcsabajusza volt, és majdnem másfél hétig élvezte Romlánka vendégszeretetét. Ám amikor csőtörés történt a lakásban, összecsomagolt, mert tudta: át kell adnia a helyét egy burkolónak. — No, ezt megvárom! — tötyögte lassacskán Körmönfont néni, mert nála már tizenhét éve nem volt burkoló. A burkoló a bejelentést követő két órán belül megérkezett, fölszedte a csempét, kétszer körülhümmög- te Z. Kotorék RomlánJiát, majd a jól végzett munka után ottmaradt vacsorára. Beburkolta a kaját, kiállí- ' tóttá a munkalapot, és másnap reggel már együtt ébredtek az igazak álmából. ügy látszott, hogy csak az ásó-kapa meg a társadalmi munkamegosztás választhatja el a fiatalokat. A háztartási gépek és berendezések kiválóan működtek, s a szerelmeseknek még színházjegyet is sikerült szerezniük az egyik fővárosi színház matiné műsorára. A burkolónak akkor ütött utolsó órája, amikor elromlott a televízió. Egy darabig még vacakolt ugyan a készülékkel, de mindketten tudták, hogy ez csupán időhúzás. i A tévészerelő a hívás után fél órával már a helyszínen volt. Beállította a kettes csatornát, asztalhoz ült, befalt két és háromnegyed rántott csirkét, majd a fürdőszobába ment zuhanyozni. Z. Kotorék Romlánka fátyolos szemekkel nézett utána. — Milyen jó, hogy hétfő van, és nincs műsor a tévében — gondolta egy óvatlan pillanatban, amikor már a takaró alatt feküdtek. Azóta is boldogan élnek. Van két gyerekük, az egyik magyar—könyvtár szakos egyetemista, a másik már kész villanyszerelő. Ha egy . kicsit belegondolunk, mindkét pályának megvannak a maga szépségei. Főid S. Péter
