Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-01 / 50. szám
Máriái mecénások Sokan mosolyognak rajtuk, mások csodabogaraknak tartják őket és elképedten kérdezgetik: hogyan, pártfogolhat egy mindössze hétszázötven dolgozót foglalkoztató kis szövetkezet hat amatőr művészeti együttest. amikor évi nyeresége alig több mint tízmillió forint. Pedig tavaly is csaknem félmilliót költött tiszteletdíjakra, ruhákra, a csoportok szállítására ... Hogyan lehetséges, hogy az átlagos nagyságú áfész egyik együttese a rádió népzenei műsorainak állandó szereplője, #a másik egy rangos külföldi fesztiválról hozott haza előkelő díjat, a harmadik az ország pávaköreinek élmezőnyebe küzdötte föl magát? Rejtély ... Sovány magyarázat, hogy az ein óz — ifjabb éveiben — magi is nódolt a közös éneklés szenvedélyének,' s hogy a kulturális ügyekkel is fog atkozó igazgatási osztályvezető ma is lelkes tagja egy női karnak. Miért oly bőkezű mecénás hát a Balatonmária és Vidéke Áfész, miközben hasonló nagyságú egyesülésekben évenként alig jut több száz-százötvenezernél a közművelődésre ? Miért szívügye az áfésznak a Kisbala- ton táncegyüttes, a vörsi pávakor, a somogysámsoni népdalkör, a szőcsénypusztai asszonykórus, a balatonbe- rényi Kobzos-pödrős .Együttes és • a balatonkeresztúri női kar sorsa ? Pándi Margit igazgatási osztályvezető válasza szokat- lamágával lep meg. Nemcsak a • szövetkezeti gondolatra hivatkozik, nem egyszerűen az úgynevezett emberi tényezőkre, hanem azt is számos példával bizonyítja, hegy nemcsak a gazdasági eredmények hatnak a közművelődésre, hanem a kulturális tevékenység is visszahat a gazdálkodásra. Például a munkaerő-gszdál- kodárra. Tucatszám vállaltai«. munkát hivatásos kereskedők és gazdasági szakemberek a márlai áfésznái csak ■ azért, mert mecénást" tevékenysége által rokoasTesivas- sé vált számukra, mert a rendezvényeken, a próbákon is rendszeresen megjelenő vezetők meg tudták győzni őket arról:, a vállalatnál nem a rideg nyereségközpont ús ág a kizárólagos szempont. Az, hogy a hat együttes évenként nyo!cvanszor-ki- lencvenszer, lép föl a környék apró településein, másféle gazdasági érdeket is szolgál. Ha ugyanis — például épp a művészeti csoportok rendszeres vendég- szerepléseivel — sikerül a tanácstól, az iskolától megfosztott kicsi falvak magukat elárvultnak érző lakóiban némi összetartó erőt kialakítani, az elvándorlás bizonyíthatóan lassul vagy meg.-zűrök, tehát az áfész piaci lehetőségei sem ■ szűkülnek jelentősen, mert nem lesz szükség üzleteik és ven- dé&látóipari egységek soro- zaios fölszámolására. A kulturális tevékenységre fordított összeg tehát — ezt a ■következtetést sugallja a balatonmáriai áfész példája — busásan megtérül. Ezt igazolták ■ már többször a KPVDSZ-napok, amelyeken mind a hat együttes rendszeresen részt vett, s bizonyítja tavaly a somogy- zsltfai ünnepség is, amely- •re százával kellett a szomszédos falvak felbuzdult lakosait szállítani, oly r.a.gy volt az érdeklődés, i de ezt bizonyítja a szövetkezet által szervezett számoz ismeretterjesztő előadás és író—olvasó találkozó* sikere is a kisközségekben. Afféle közhely, hogy .az eredményes munkához jó közérzet is kell, nemcsak érdekeltség. A jó Közérzethez pedig a közművelődési tevékenység által teremteti kohéziós erő. Ám jártam- ban-keiíemben manapság egyre kevesebb gazdasági egységet 'találok, amelynek vezetői ebben a szegemben cselekszenek. Ezért érezhetjük példamutatónak a balatonmáriai áfész módszereit. S épp ezért , kívánjuk, hogy példáját mások is, többen is kövessék. L. A. SZÍ NESZ ÓRIÁSOK Somlay és Csortos emléke Nevelésről A tanulás ellenőrzése A félévi értesítők mutatják, hogy mennyire volt eredményes a gyermek tanulása. A gyengébb eredményeik javítása vagy a jó eredmények megtartása érdekében szükséges a szülők további részvétele a tanulás segítésében. Ennek egyik fontos eszköze a tanulás ellenőrzése. Nem jelentéktelen a szülői ház hatása — ezt mutatják azok az adatok is, amelyek szerint minden száz alsó tagozatosból 41 otthon tanul, a felsősöknek pedig 82 * százaléka. A szülők érdeklődése a tanulás irápt fontos motiváció a tanulásban. Ha a gyermek tudja, hogy megnézik a feladatát, szívesebben és eredményesebben dolgozik. A rhásik fontos ok: a rendszeres ellenőrzés segít kialakítani bizonyos jó szokásokat. Hogyan ellenőrizzük a tanulást a családban? Először néhány szót az általános ellenőrzésről. Ennek során nézzük meg, hogy mennyi feladat vár aznap a gyermekre, milyen szóbeli és írásbeli leckéje van. Ezt vagy a füzetekből, vagy az órarendből tudhatjuk meg. Kísérjük figyelemmel gyermekünknél, hogy időben hozzákezd-e a tanuláshoz, s kellő érdeklődéssel tanul-e! , Azt sem árt megnézni, hogy nem ábrándozik-e el a zenehallgatás, a beszélgetés nem vonja-e el figyelmét a tanulnivalótól. Arra is ügyelnünk kell, hogy az otthoni tanulás közben is tartson szünetet, óránként 10—15' percet. A szoba megfelelő megvilágítása szintén fontos. Még nagyobb tanulók is hajlamosak arra, hogy szinte félhomályban tanuljanak, „még látok” jel- szóval^ A szóbeli feladatok ellenőrzésének első lépése: megtudni gyermekünktől; hogyan szokta tőlük számon kérni a leckét a tanár. Mit kell tudni szóról szóra és mit lehet saját szavainkkal elmondani. Hogyan kérik tőlük a lényeg kiemelését, szükséges-e a felelés során vázlatpontokat felidézni ? Mindezek * már fontosabbak, ha új iskolába kerülnek gyermekeink. A szóbeli felmondásakor a szülők hagyják nyugodtan beszélni gyermeküket, ne állítsák le állandóan kérdéseikkel. Ha elakad, segítsenek neki — de ne úgy. hogy szájába adják a feleletet. In- I kább próbáljanak ' rákérdez- 1 ni! Ebben vagy saját ismeretükre, vggy a tankönyv, munkafüzet anyagára támaszkodhatnak. Az írásbeli feladatok ellenőrzése során olykor a legjobb megoldás — így a matematika tanulása során is —. ha elmondatjuk gyermekünkkel, mi volt a feladata, hogyan végezte el és miért így oldotta meg. Kérjük. hogy mondja el nekünk , a feladatmegoldás lépéseit! Ha erre képes, akkor nemcsak holt ismeretei vannak. A tanulás ellenőrzésében nagyon fontos a tanulók önállóságra való nevelése. A képtelennek látszó gondolat igaz lehet:' ellenőrzéssel eljuttatjuk a tanulót az önállóságig. A rendszeres ellenőrzés során ugyanis kialakítjuk a helyes tanulási szokásokat és a felelősség- tudatot, megértetjük a gyermekkel az önellenőrzés fontosságát. Gsak akkor mondja fel nekünk a leckét. ha már'ellenőrizte önmagát, ha előzőleg felmondta magának. Már a legkisebb gyermek is büszke, ha valamit önállóan végezhet, és bíznak benne. Ez jobb munkára sarkallja. Ha szívesen és eredményesen tanul, akkor meg úgyis olykor ő kéri a szülőt, hogy hallgassa meg megoldását, beszámolóját. Féltévé, ha kölcsönös a szeretet, az érdeklődés a gyermek és a szülő között. Az otthoni tanulás segítésében, ellenőrzésében egyik eszköz lehet az ellenőrző könyv. Ebből nemcsak a tanulásra vonatkozó adatokat tudhatják meg a szülök, hanem azt .is, hogy melyik tárgyból hogyan tanúi gyermekük. (Már ‘persze akkor, ha az iskolában beíratnak vele minden jegyet. Mert az sem jellemző mindenütt.) A szülői értekezlet, a fogadóóra, a családlátogatás mellett az ellenőrző könyvecske valóban egyik segítőeszköz lehet a szülő és a pedagógus kapcsolatában. Dr. Szeléndí Gábor Néhány napnyi különbséggel most volna százéves a magyar színháztörténet két kimagasló egyénisége: Som- lay Artur és Csortos Gyula. Sómlay 32. Csortos 38 éve halott. Legendák maradtak volna csupán, ha a filmszalag nem őrizné meg számunkra játékukat, így még az ifjú nemzedékek is lát- hatták-láthatják őket a Filmmúzeumban, a Televízióban. Színészériások voltak. Somlay Artur 1883. február 28-án született. A Vígszínház színésziskoláját végezte el, majd a Felvidéken és Erdélyben játszott. Szinte követhetetlenül sokat Somlay Artur változtatott színházat; 1905— 1907-ig a Vígben lépett föl, aztán jött Miskolc, majd ismét a főváros, a Nemzeti, a Renaissance s újra a.Víg. Haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. Budapest szinte valamennyi -színpadán megfordult, sokat dolgozott külföldön is. Nyugtalansága hajtotta. Nehezen alkalmaz- kodónak, magányosnak, zárkózottnak, hallgatagnak, hirtelen haragúnak mondották, de senki sem tagadta, hogy mind a színpadom mind az életben lenyűgöző egyéniség. Legnagyobb sikereit modern művekben aratta, új színjátszó, stílust hozott a színházi életbe. Ezért is tért oly gyakran vissza a Vígbe, ahol modern szerzők hozzá hasonló alkatú figuráit kelthette életre. A Csortos Gyula klasszikus szerepekkel csak élete végé felé barátkozott meg. Az idősödő művész bölcsességével a negyvenes években már nagyon tudta fegyelmezni magát, enyhe gúny vált rá jellemzővé, s az embertársai fránti gyengédség — amit titkolni igyekezett. Leghíresebb színpadi szeretjei közé sorolhatjuk a Bánk bán Tiborcát, áz Őri muri Szakhmáry Zoltánját, Tennessee Williams Hattyúdalának Thomasát, Wilder A mi kis városunk című darabjának Rendezőjét, Hauptmann Naplemente előttiének Clausen tanácsosát, a Lear királyt és Ka- renint. Nagyon sok filmben játszott, nemcsak magyar produkciókban, például német filmekben (A lassú halál, A vasútkirály), s az osztrák Egy asszony, aki mindenkiében' nyújtott kimagasló alakítást. A háború előtti rengeteg magyar filmből is csak néhány címet emelünk ki: Halálos tavasz, Semmelweis, Haláltánc, A felszabadulás után talán legmará- (Ündófib. •' legemlékezetesebb szerepét játszotta el Radvá- nyí Géza filmjében; ő volt a Valahol Európában mély emberségű idős muzsikusa. Csortos Gyula 1883. március 3-án született, lexikonok 250 szerepét sorolják föl. A legváltozatosabb íi- gúrákat keltette életre. Debrecenben, Szegeden, Temesváron játszott, 1907-ben került az akkor megnyílt Nép- , színház-Vígoperához. A következő évben már a Magyar Színház tagja, egyetlen évadban tizenkét főszerepet játszott, köztük A Sasfiók Flambeau-ját. Ettől kezdve nála is nehéz követni a színházakat, amelyekben részben éves szerződéseket, részben szerepeket vállalt. A Vígszínházban óriási sikerrel játszotta a Színészt Molnár Ferenc Testőrében, Jánost, Bródy Sándor A medikusában. 1927-ben szerződött a Nemzeti Színházhoz, ahol legjelentősebb alakítása Shyloek A velencei kalmárban, Falstaff A windsori víg nők ben. 1932-ben a Vígszínházban kapta ‘élete két falán legjelentősebb feladatát: Molnár Ferenc Liliom- jának címszerepét és a Naplementében Clausen tanácsost Aztán jött a Nemzetiben Ezra Manpon az Amerikai Elektrában és Lucifer Az ember tragédiájában. Szerepei nagyon sokfélék voltak: a tragikustól a legalpáribb bohózatig, de a sok közül alig néhány akadt amelv kielégítette. Egy-egy jó feladatért még szerződésszegésre is képes volt. A felszabadulást súlyos betegen érte meg. Utoljára 1945 májusában lépett színpadra. Csehov A medve című darabjában Szmmnov szerepében. Filmjei felsorolhatatla- nok. A felejthetetlen, újra és újra műsorra tűzött Hyp- polyt, a lakáj 1931-ben készült. Aztán a sok közül néhány: Lila akác. Az új földesúr, Légy jó mindhalálig, Az aranyember, A 111-es János vitéz. Havasi napsütés, A szűz és a gödölye, Szerelmi láz. De jó is volna most, születésük századik évfordulója alkalmából moziban, képernyőn viszontlátni néhány felejthetetlen alakításukat! Hiszen ezekben, élnek még ma is, és éinek tovább. E. M. Különös kívánság A magas, szőke fiatalemberrel a könyvtárban találkoztam. — Olyan könyvet szeretnék olvasni, amelyben boldog emberek szerepelnek — mondta a könyvtárosnőnek, és mélyen a szemébe nézett. — Nem lesz könnyű — válaszolta némi tűnődés után a szemüveges lány. — Hiszen az irodalomban szinte alaptétel: az a téma, aki szenved. Akinek baja, bánata van. Legföljebb önfeláldozó regényhősöket tudok ajánlani. Különben is: kit érdekelnek a boldog emberek? Azok, akiknek minden sikerül az életben; akik megelégedettek; akik mindenből csak a szépet veszik észre? A férfi élénken tiltakozott: — ■ Az önfeláldozó egyáltalán nem érdekel. A különc se. Manapság ritkán talál ■ olyat, aki akár egy széket is odébb tesz önzetlenül. — Gyenge érv. Foglaljon helyet — tolt eléje egy sárga műbőrrel bevont ülőalkalmatosságot a könyvtáros. És a férfi beszélni kezdett: — Nyolcévi házasság után elhagyott a feleségem. Egyik napról a másikra elköltözött tőlem. Azt mondta: régóta várta már az alkalmat, hogy megszabadulhasson ettől az élhetetlen frátertől. Ez vagyok én. Élhetetlen, akit csak kihasználnak az emberek; aki mindenkivel csak jót tesz, akinek nincs magához való esze. Eddig is csak a gyerek miatt habozott, de most már az sem érdekli. Elmondta, mielőtt utoljáira rámvágta az ajtót, hogy velem egyszerűen nem bírja tovább, ezért megy el; összieköltözik egy teherfuvarozó kisiparossal, aki másodállásban birkatenyésztó szakcsoport-tag, s szállítója, árubeszerzője zöldségkereskedő húgának meg divatbutikos nagynéniének. Van „Opel kapiténja”, kétszáz négyszögöl tartós használatú telke, desedai rálátással, és kétszobás, berendezett szövetkezeti lakása a Kinizsi-lakótelepen; színes televíziója, Hi-fi-tomya, s mindenekelőtt nálamnál tízszer több sütnivalója. összeszedtem a törmeléket, vacsorát adtam, a gyereknek, elmosoigattam, kikérdeztem a leckét, s miután lefektettem, égy málnaszörp mellett elkezdtem gondolkodni, ki is vagyok én tulajdonképpen. Huszonnyolc éves, jó megjelenésűnek mondható, technikusi képesítésű fiatalember, aki pár évvel ezelőtt úgy gondolta, hogy életét a munkájának és a családjának szenteli. Abban a gyárban dolgozom ma is. ahol érettségi után elkezdtem. Soha nem voltam különösebben tehetséges, de kitartásom, szorgalmam, úgy mondták, példamutató. Ha szállítás előtt két nappal még csak félig volt ö&z- szeszerelve a gép, az éjszakára bentmarad ók között mindig megtaláltam a nevem. Kommunista szombatok után a dicsőségtáblán ugyancsak főhelyen, keretben. Volt olyan, hogy a megbeszélt társadalmi munkán egymagám jelentem meg äz óvodában parkosítani, játékot festeni; ennek ellenére maradtam, s végigcsináltam a napot... Jöttek a kollégák: — Nyugdíjba megy a főnök, nem gondolod, hogy kellene valamit venni neki? Rád gondoltunk a vásárlásnál, hiszen olyan jó ízlésed van. aztán majd összedobjuk a pénzt” . — mondták. A fele fizetésem ráment a mívesen faragott készletre, az italra, a könyvre. Mindenki nagyon elégedett volt, a főnök , örömkönnyeket hullatott, az ötletadó kedves kollégák pedig közölték: részüitet csak elseje után tudják kifizetni, hiszen megérthetem, hogy mennyi a kiadás, az OTP-tartozás, a gyerek új lemezjátszója is sokba kerüLt, a villabóvíté;- röl meg jobb nem is beszélni ... A következő hónap elején csak egynek jutott eszebe a dolog; ő a fizetési kötelezettségének átütemezését' kérte, mert megérkezett New Orleans-ból az anyósa, s most országjárásra keli vinni, az pedig sokba kerül.. . Az egyik ünnep előtti jutalome'.osztás megbeszélése közben épp a nagy főnök re vártam valami ügyben, s amikor a kávét bevivő titkárnő félig nyitva hagyta az ajtót, hallottam a nevemet. „Igen a... — mondták —, kétségkívül az egyik legkiválóbb műnk i- erő, érvelt fennhangon az szib-titkár, de azért gondoljátok meg: mást is ösztönözni keli! Ö úgyis becsületesem csinálja, ha ezúttal kevesebbet adunk neki ...” A borítékok átadása után kiderült. a nemrég alakult vállalati munkaközösség« tagjai részesültek a legnagyobb anyagi elismerésben, akik — kétségtelen — sokat dolgoznak, de a vállalati jutalom talán mégsem a mufi- kaközösségi munkáért van. Én viszont nem érek rá Külön . pénzt keresni. — A családi életet hol rontotta ei? — kérdezte a. Könyvtáros ? T- Amikor nem tudtam leplezni leendő feleségem iránti vonzalmamat. Tudta hogy bármire képes vagyok érte, bármit megcsinálhat velem. Főzök, mosogatok, takarítok, bevásárolok, miközben ő a barátnőivel a cukrászdákban, presszókban meg a fodrásznál időzik. Talán valóban megér- demlam a sorsomat... De még nem adtam föl. Számvetésre készülök, ezért kérek olyan könyvet, amely boldog emberekről szóL Körtési Zsolt
